Nem is tudom, hogyan beszéljek magamról. Általában soha nem azt mutatom aki valójában vagyok mert magam sem tudom mi van a felszín alatt igazán. Anyám mindig azt mondta, hogy egy másik világ szülöttje vagyok. Nem vagyok emberek közé való. Én pedig alig pár éves fejemmel ezt el is hittem. De minek is? Kellett pár év mire rájöttem, hogy ő mindig csak elvarázsolt állapotában gondolkodott így rólam. Igen anyuci szerette a drogok világát, az elvarázsolt eufórikus világot és a képzelgéseit. Én pedig soha nem akadályoztam ebben. Mert miért is? Csak végig néztem ahogy fokozatosan nyeli el a saját világa, démonai és a félelmei. Talán ez indított más irányba mint amilyennek mindig is elképzeltem magam. Nem vagyok jó, nem is vagyok hős és nem is szeretnek mint közkedvelt ember. De mégis élek a jófiús hatalmammal amit évek során formáltam önarcomra. Szeretek bele folyni életekbe, az emberek bőre alá bújni, megérezni milyen gondolatok csábítják őket. Hallgatni a vágyaikat, érezni ahogy fokozatosan csavarom őket magam köré, hiszen én bárki kívánságát teljesítem. Csak olyanná kell válnom amilyennek ők látni szeretnének. Volt abban annyi igaza anyámnak, hogy jó színész vagyok. Ha elő kell adnom magam a kisujjamból rázom ki azt akit éppen megkíván a közönségem. Ezzel jutok be a bizalmi körökbe. A bátyám viszont mindig is átlátott. Nem csoda ő valóban színész és van élete én pedig egy elkallódott valami vagyok a város utcáin. Valahogy nem is csodálom, hogy amikor megkérdezik tőle mit gondol rólam egyszerűen csak annyit mond:”Seggfej”. Lehet én is ezt mondanám, ha egy hülye öcsém lenne, de valahogy mindig elnevetem magam mikor erre gondolok. Én soha nem haragudtam rá és nem is várom el tőle, hogy szeressen…Valahol mégis még ha csak a félvér kötelez a testvérem. Talán azzal, hogy ő létezik ezáltal tanultam meg mi az a hűség, és valaki iránt figyelmet táplálni. Sok mindent tanított meg nekem. Ezt pedig azt hiszem soha nem felejtem. Bár mind ezek ellenére számomra mindig is játék volt az egész életem. Szeretem a kiszámíthatatlanságot, a felbolydulást és a káoszt. Ez valami oknál fogva az én világom. Szeretem forgatni a lapokat egy jó kaszinóban, és néha elcsalni a sznob köcsögök zsebéből egypárezer dollárt. Mert valamiből meg is kell élnem olykor ezt nem tagadom. De ugyan akkor vigyázok is arra amit megszerzek és ez azt hiszem egy személynél igaz volt. Túl sok mindent hagytam, hogy elvegyen tőlem… A többi meg Carlos a perzsa macska, és Fido a gyöngyteknős. Szóval, az életem egy kész hullámvasút, hol az éjszakai világban élem a kis megteremtett szélhámos világomat amiben olykor információkat adok le nagyobb rosszfiúknak mint én vagy esetleg a rendőröknek. Kérdés ki fizet többet általában. Nappal ha megvagyok szorulva alkalmi munkákat végzek. Olykor besegítek az utca sarkon a vén hot-dogosnak mert nekem sincs kőszívem. Szóval nem untatom magam azt hiszem és nem is szoktak unatkozni miattam. Mindig megtalálom a módját, hogy elérjek másokhoz mégis én magam ne kerüljek felszínre. Leginkább én ezt tanultam meg. Hogyan legyünk csalók.

Cradles

Szeretem a szivar illatát. Sokak számára szag, vagy gusztustalan füst felhő ami körbe leng és megfolyt elvéve tőled a tiszta finom levegőt. De ebben a világban leginkább a baby dollok adják elő magukat mint nagy kényes pinák. Inkább csak dísznek vannak itt, kísérgetik a ma esti pénzes zsákot aki este egy jó döngetés után már küldik is tovább a sznob haverjuknak, hogy „őt érdemes kipróbálni”. Ezt élvezik azt tudom. Hiszen azt hiszik ezzel az élettel minden el van rendezve számukra és nem kell mással foglalkozniuk, csak kivel hogyan csiviteljenek, kacagjanak és villogtassák szépségüket és ágyban való akrobatikus képességeiket…Nem sokkal hozott össze az élet, de nem is igazán hajtottam az ilyesmit…Ahogy mondtam a szivar illata, a parfümök, kölnik keveredése, az italok hada, a hangos nevetések, vagy éppen szitkok szava egyes asztaloknál, a pingvinnek öltöztetett járkáló pincérek az asztaloknál álló osztó dolgozók kik vezetik a játék menetét. Mindig van egy bizonyos aroma ami megfogja és eufórikus hatásokat gyakorol az agyra. Szeretem mikor kissé lelassul a világ mely számomra mindig is a kaszinók voltak. Ez az a hely ahol leginkább megtalálnak de nem is zavar, hogy ezáltal válok híressé és valahol a nevem mégis egy felkapott labda amit könnyen dobálnak egymás között vagy gúnnyal, lenézéssel, esetleg dicsérettel. Azt gondolom nem is ez a lényeg, leginkább reklám számomra akárhogy is beszéljenek rólam. Valamivel adnom kell magamat az emberek felé nem igaz? A kártyák keverése gyors, nagyon figyelni kell éppen merre suhannak és kihez mi kerül. Meg lehet jegyezni bizonyos lapokat saját érdekességeikkel. Mindegyiknek van egy jelölése az évek során, hogyan is használódnak az emberi kezekben. Bár ezek eléggé láthatatlanok és csak a legprofibbak szúrják ki de mit kell ezen tagadni…én profi vagyok. Sok mindent tanultam, és jó mestereim voltak. Ott volt például Edgar. Vele sokat játszottam és éveim során egyetlen egyszer tudtam őt megverni, pókerben de sikerült és azóta is izgalmas játékokat játszottunk. Vagy ott volt Anders, vele ugyan nem csak játszottam de valljuk be a póker és a szex nem veszi el egymástól a világot. Aztán ott volt az én gyönyörű Bellám. Oh az az átkozott nőszemély…Világokat meghódító tudása a pénz játékában, a megfigyelések koronázatlan királynője és a rejtélyek legnagyobb övezete között lengő nő… Kár, hogy az ő világuk mindig más utak voltak. Ők más utak, más főszereplők és csak pár dolog ami változtat az én történetemen és az övükén az a közös múltunk része. Furcsák ezek a gondolatok igaz? Ahogy a lapjaimat nézem fel pillantok és körbe tekintek a játékosokon. Mindenki koncentrál, nem kevés pénz van ebben játékban mégis olyan könnyedén tolom az összes talléromat az asztal közepére mintha csak pár dollárról lenne szó. De ezért vagyok jó. Soha nem tudják mit is rejt az arcom, a lapjaim, a világom. Soha nem tudnak rólam semmit. Kivéve a bátyám…és azt hiszem..Ő is többet tud rólam mint amennyit én elakartam árulni.

Nyerek. Mindig nyerek. Utálok veszíteni. Mindenki utál, de kevesen vannak akik beismerik, hogy nem ők a nyertesek. Nos én nem tartozok ebbe a ritka emberek csoportjába. Halkan szusszanok ahogy fekszem az ágyamon és bele szívok a cigibe majd kiengedve a füstöt érkezik az a zsibbasztó érzés az agyamba, a pontok amik felerősödnek a fáradság miatt. A sötétségben kigombolom az ingemet de odáig nem jutok el, hogy le is vegyem. Alig szűrődik be fény az ablakon bár ez a lényege ennek a helynek. Ne lásson soha senki, és te se lásd miben is vagy benne, hiszen annyival könnyebben térsz vissza újra meg újra. Mélyet szusszanok és ismét ajkaim közé emelem a cigit majd bele szívok és mielőtt kifújnám a füstöt elnyomom a hamusba a csikket. Ahogy ezt megteszem a fürdő ajtaja kinyílik majd megjelenik a fekete hajkorona, a karcsú alakja…Az arcát nem látom, ahogy a fehérnemű színét sem hiszen a fürdőszoba fénye csak a hátát világítja, de azt is lenyomja pár pillanat múlva. Körvonalait megjegyezve figyelem ahogy megközelít a sötétben majd egyszerűen csak felmászik az ágyra át veti felettem a lábait és minden szó nélkül ajkaimnak esik. Nem zavar. Szeretem a numerát, és utálom az üres dumát szóval ő tudja mi kell nekem….

Az este az enyém volt. Egész jó dollárokat szedtem össze és a játékom mindenkit érdekel. Ahogy engem is érdekel mit vetnek nekem  alapok. A fürdőszobában nézem a tükörképemet miközben begombolom az ingemet de a nyakkendőt nem kötöm vissza csak a zakót veszem fel. Kilépek  a helyiségből a fekete hajkorona pedig az ágyon nekem háttal még alussza az igazak álmát. Firkantok egy kis üzenetet és 20 dollárt leteszek az mellé. „Teljesítettem a kívánságod.” Csak ennyi áll a papíron. Lassan kimegyek a szobából be a liftbe majd egyenesen ki a hotelből. Ahogy kilépek az ajtón és a lépcső széléhez érek a fekete mazda úgy virít ott mintha mindig is oda teremtették volna. A dzsekiben virító magas,kigyúrt férfi aki 2 fejjel nagyobb nálam meglátva engem nem veszi le rólam a szemeit. Mélyet szusszanok majd lenézek a lépcsőre és lesétálva megyek hozzá.
-Megint kéne valami John?- kérdezem ahogy leérek hozzá és felnézek egyenesen a szemeibe.
-Vagy találtál valamit amivel börtönbe jutathatsz? Vagy esetleg teljesítsem egy kívánságod?-vigyorodom el miközben figyelem ő pedig megforgatja a szemeit.
-Szállj be seggfej…kocsikázunk egyet. Van pár dolog amit el kell nekem mondanod, bizonyos emberekről.-mondja miközben végig körbe néz, mintha valaki figyelne minket és kinyitja előttem a hátsó ülés ajtaját. Én csak a kocsi belsejét nézem és fintorgok kicsit.
-Én nem ismerek bizonyos embereket, csak embereket…-jegyzem meg és lassan beülök az autóba majd ahogy becsukja utánam az ajtót lehúzom az ablakot, félre dobom a zakómat majd elő veszek egy szál cigit és ahogy ő elindítja az autót én rágyújtok.
-Ne dohányozz az autómban…-morogja de ezt már többször lefutottuk. Akár milyen módon, veréssel, fenyegetéssel vagy ilyesmi…ott gyújtok rá ahol akarok.
-Ne kertelj, csak mond mit szeretnél aztán meglátom mit tehetek.-mondom miközben kifújom a füstöt az ajkaim közül.
-Az éjjel megöltek egy lányt. Szándékos gyilkosság, bosszúra hajazó dolog. Hosteskedett Charlie kaszinójában.
Elmosolyodom a szavain és ismét a cigibe szívok ahogy kifelé nézek az ablakon. Persze John végig engem bámul a visszapillantóban ha éppen nem az utat nézi. Ahogy piroshoz érünk megáll én pedig szusszanok egyet.
-Emylia Wints volt a neve, vörös, alacsony, kék szemű lány. Nem rendelkezik priusszal az aktái szerint semmi rokona nem volt, csak ez a munkahely és egy macska a lakásán. Adj valami nyomot..-savanyúan kuncogok majd ismét a cigibe szívok.
-Nem egyértelmű? Munkatársak között ludas hölgy. Keress egy szerelmi szálat amiben egy másik nő is szerepet játszhatott. Adok egy tippet. Amanda Brun. És csak mert valakinek nincs priusza az nem azt jelenti, hogy nincs valami mocskos kis dolga…-jegyzem meg majd kiszállok a dugóban és becsapom az ajtaját Előre sétálok hozzá és oda tartom a kezem ő pedig szem forgatva teszi bele a pendrivet a kezembe.
-Ez ugye tudod, hogy csak fél információ.-Megrántom a vállam ahogy rá pillantok majd ledobom a csikket és eltaposom.
-Csak mert kaszinókba járok, és informátor vagyok nem kell mindenkit minden hogyan ismernem. Különben is…néha nyomozhatnál is kicsit…-jegyzem meg ahogy leteszem. majd elindulok a járdára, gyors szlalom a ki kerülve az autókat.
-A cigiért még kapsz!-kiabálja utánam de én csak bemutatok neki egy jól irányzott mozdulattal. Innentől már csak haza vezet utam…  

A zongora hangja olyan selymes és nyugtató. Szeretem ahogy a billentyűk mintha valami balett táncot adnának elő az ujjaim alatt. Annyira jó érzés egy igazi, darabhoz leülni. Otthon a lakásomban a szintetizátor nem adja át és valahol ilyen téren mindig is maradi, kényes gyerek voltam. Ha zenélek mindenképpen a tökéletességre akarok törekedni. Ez az életem egyik darabja amit soha nem akarok elengedni. Ahogy a bár egyre kezd kiüresedni én annál bátrabban játszom a zongorán, nem törődve a vendégekkel vagy akármivel. Az sem érdekel mennyire díjazzák a játékomat éppen…Semmi sem érdekel ilyenkor…Csak a zongora és én. Emlékek sodornak végig mikor a zongora elrabol én pedig bele merülök a játékba. Annyira szeretném ha minden velem maradna ebbe a dalba. Ebbe a zongora játékban. Ebben van minden hatalmam. Roy…ő is szerette ha zongoráztam. Kaleo egyik nagy kedvenc előadom és sok számát úgy fújom mintha muszáj lenne. Kifejező zenéje van és túlságosan élvezem..legalábbis mikor bekövetkezik a dal vége halkan pihegve nézek körbe a sötét clubban. Tapsolnak páran a cigaretta füst enyhén vágható a levegőben én pedig nyelve egyet kelek fel a zongorától. Elindulok kifelé, leginkább, hogy haza menjek de mégis még oda megyek a pulthoz kérni egy vodkát. Épp lehúzom mikor egy eléggé hivatalos tag lép mellém én pedig rá nézek mielőtt megszólal közbe is vágok. –Már megyek mielőtt fel akar fogadni helyi zongoristának…-küldöm le a vodkát de a férfi ugyan úgy szembe marad velem. –Ajánlani akarok inkább egy bandát.. Higgye el nem fogja megbánni…- a mosoly az arcán kissé rémisztő volt  így a bár sötétjében de valljuk be voltam már szarabb helyzetben is… Ráadásul ebből a buliból még olcsón kijöttem.

Daddy

A zongora….Megint játszom rajta. Rettenetesen remeg a kezem. El is rontom és a saját ölembe ejtem a kezeimet. Egyszerre kavarog bennem minden. Remegek, bár azt egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy félelemből vagy dühből. Hallom a lépteket a padlón. Mezit láb van ahogy szokta. Hallom a lépteket és lehunyom a szemeim. Rá akarok gyújtani. A saját zsebembe nyúlok, igyekszem nyugodtan látszódni. Ajkaim közé veszek egy szálat ahogy az asztalra felcsapom a dobozt majd az öngyújtóval szarakszom de egyáltalán nem indul. Mielőtt szitkozódni kezdenék bal vállam felől érkezik egy kéz kezében már az égő zippo márkás öngyújtó. Az a fekete szín és a gravírozott tartó amiben a tűz lobog. Mennyiszer játszottam vele amíg vártam, hogy mellettem tulajdonosa felébredjen. A testem és az agyam azt súgja menekülj, nem fogadhatom el dühösnek és vadnak kell lennem. Többé már nem szeretem őt. Ezt mondom újra és újra…Ezt kell éreznem újra és újra. Fájdalmat okozott, majdnem megölt téged…Mégis a tűz felé hajolok…Érzem a meleget az arcomon de megszívom a cigit mélyen és hagyom, hogy a másik kéz tarkómra simítson majd bele a hajamba enyhén húzza a tincseimet. Mindig feszültnek érzem magam mikor vizsgálgat engem. Mintha valami kisállat lennék amit kiengedet a búra alól. Nem beszél, csak simogat és elveszi előlem az öngyújtót. Hallom kattanni valószínűleg eltette. Mélyet szusszanok ahogy nyakamra simít és a sebeken enyhén simít végig ujjaival. Fájnak…-Engedj el…-suttogom bár eléggé remegnek a szavak a számban és egyáltalán nem gondolom komolyan. A keze megáll én pedig tudom, hogy most buktam el. Saját ajkamba harapok ahogy a cigit kiveszi a kezemből. Hallom ahogy bele szív aztán hajamba szorít, hátra feszíti a fejem és a tekintetünk úgy találkozik mintha mindig is erre vártunk volna mindketten. bele nyögök a hajhúzásba, rohadtul szexire sikerül.-Te is tudod, hogy nem…-elmosolyodik olyan módon én pedig ajkaim között veszem a levegőt mert máshogy nem tudom. Vonzódás úgy ébred fel mint valami időzített bomba azonnal azt akarom, hogy ne úgy legyen ahogy kértem….Mégis felébredek. Zihálva izzadtan fekszem egyedül a garzon lakásomba reggeli merevedéssel. Már 2 hónapja szenvedek ezzel az álommal…Talán mert kiderült számomra Roy nemsokára szabad lesz. Az izzadság csöpög rlam mikor felülök…Vizet…Fel kelek és szédelegve megyek a konyhába ahol egyből 3 pohár vizet leküldök magamba. Fáradt vagyok, fáj mindenem és….fogalmam sincs mi történik velem…