Clay jó fej, örülök, hogy végül kötélnek állt, és nekem tetszik az egyedisége, ahogy megközelíti a zenét, magának való, de ezt egyáltalán nem bánom, megmondja a véleményét, de én is finomodtam, nem ugrok más torkának, ha nem ad nekem igazat. Végre csak a zenére koncentrálok, és már nem vagyok host, nem vagyok érdekelt többé ilyen körökben, így nem azzal keresem a pénzt, és most hogy a családom is látta, a familia, hogy mire vagyok képes, elkezdtek támogatni, óvatosan. Noha tudják jól,hogy mennyire önfejű vagyok. De azt egyiktől sem akarom megtudni, hogy csak azért, mert… di Ortega vagyok. Ahhhaa….nem. Ön erőből akarom elérni amit akarok, persze… ehhez a patrónusom segítségét, olykor-olykor igénybe veszem, korábban a kuncsaftja voltam, de hamar meglátta bennem a tehetséget, mert volt, hogy sokszor inkább csak azért hívott, mert a gitár játékom, és az éneklésemet akarta hallani. Ennek a felkérésnek szívesen tettem eleget, mert még csak le sem kellett feküdnöm az illetővel.
A régi bandámnak nem mondtam erről semmit sem, csak mindig azt látták,hogy kések, és nem érek oda időben sehova sem.
Késő volt amikor megtudták, hogy jelentkeztem a GOT-ra, de talán így is volt jó. Most már magamra koncentrálok, és van időm a saját zenémre, érényesülhetek metál vonalon is, és egy könnyedebb balladásabban is, annyi lehetőség van! De, mindig is erre vágytam, ki ereszteni a hangomat.
- Clay! Van kedved valami pizzához, és filmhez? – egyelőre ő van aki itt lakik velem a házban, más senki, lévén, még egyelőre toborozok. Így a jó, a pincében van egy hang terem, ezt is a patronámtól kaptam. Állítólag a fiára emlékeztetem, akit nem volt lehetősége segíteni, mert nem hitt benne, és meg is halt. Minden rosszban van valami jó.
Nem számítok meglepetés vendégekre se nagyon, mert Mad azóta nem igazán válaszolt az üzenetemre, így gondolom valahol bebaszva fekszik az ágy alatt.
Van odalent egy koncert zongora és egy piano is, de itt a házban is a nappaliban is van egy tök jó, teljesen meg vagyok elégedve azzal a yamaha pianoval is, és vizuális orgazmust is lehet kapni tőle, ha bekapcsolja rajta az ember a fényeket, és az ütemre pulzálnak rajta. Ezenkívül még néhány gitár is, klasszikus, elektromos, és basszer is. Mert ha menet közben jön rám valami, akkor azt ott azonnal ki tudom írni magamból. Vagy leülni és elkezdem levésni.Ebből a szempontból különc vagyok.

Well we live ~ Kiss my ass, dude ~ ★ ~

Maddox & Sky & Xander &Clay

Meglepett a dolog. Valljuk be sose képzeltem el magam egy bandában. Magamnak való játékom elég volt, de mikor találkoztam Xander-rel, és végül felvetette az ötletet aztán a közös zenélés. Valahol lehet tudat alatt eldöntöttem, hogy én szeretném ezt. Mondjuk adott gondolkozási időt, nem az volt, hogy azonnal legyek tag, és kész. Szóval pár napot hagytam ülepedni a dolgot gondolkoztam mennyire éri ez meg nekem, aztán csak arra eszméltem fel, hogy lerakom a telefont és a bandaház címe lüktet az agyamba. Elsőnek találkoztam vele ismét, megbeszéltük a részleteket, aztán a beköltözés. Nem volt egy tortúra hiszen az én mini lakásom annyi cuccot se tartalmaz ami a mostani szobámat betölti. Fido és Carlos sorsa felett inkább többet gondolkoztam, hiszen mindkettő amióta világát tudta, ebben a koszos garzon lukban élte életét. Carlos ráadásul nem is mai macska szóval lehet egy költözés nem esett volna jól neki, ráadásul több emberrel kellett volna osztoznia szóval... Arra jutottam, hogy jogos tulajdonosához kell visszakerülnie. Roy, akármilyen szemét az állatokat szereti és Carlosnak is mindig gondját viselte. Megbeszéltem vele, hogy vigye magához a macskát mert ez lesz a legjobb nekik is meg, nekem is. Carlos befogása volt már csak egy kihívás, hiszen a tetőre mászás nem szerepelt az nap listámon, de pár harapás és karmolással mindketten túléltük. Ha most találkoznék vele, biztosan meglenne még sértődve, hogy én a koszos kezeimmel, hozzá mertem érni. Olyan mint a gazdája...Szóval egy nagyobb hátitáskával és Fidóval az akváriumában beköltöztem. Xander rendes volt, segített amiben lehetett de legjobban a zongorákkal nyűgözött le. Végre az én kis rozoga szintetizátorom után egy valódi zongorához ülhetek gyakorolni. Amióta itt vagyok, szinte mindennap játszottam legalább 1 vagy több órát, ahogy időm engedte. Mert ugyan jobb helyen vagyok, de a régi szokásaim még megmaradtak. Nem igazán kötöttem Xander orrára miket is művelek a zongorázás mellett, mert így is mikor megjelentem úgy néztem ki mint valami szakadt csöves a teknősömmel. Vagyis én így éreztem magam mikor megjelentem. Az erkélyen ácsorogva nézegetem a város fényeit és az elhúzó autókat miközben végig gondolom az elmúlt hetek eseményeit. Visszajött Roy, és meglepően jól elbeszélgettünk, egy banda tagja lettem és nem érzek annyi szorongást magamba. A cigibe szívok egy utolsót majd elnyomva, fordulok meg majd kinyitva az erkély ajtót lépek be és csukom be magam után és a felém intézett kérdést hallva fordulok Xander felé.-Van.-mondom, ahogy pislogok párat.-Rendeled vagy rendeljek?-kérdezem, miközben a telefonomért nyúlok, ha esetleg én leszek a rendelő fél.-És milyen filmet néznénk?-kérdezem, ahogy a kanapéhoz sétálok majd ledobom magamat rá. Igazából bármit megnézek, hiszen mindenevő vagyok ilyen téren. Ma úgy sem terveztem nagyon elkóborolni innen. Tegnapi csavargás elég volt, talán majd holnap...vagy holnap után.

☾

A mai este kifejezetten és kibaszottul jól sikerült, hiszen régóta beszélgettünk már Sky-al hogy talán mégsem a legjobb helyen vagyunk,és én tudom hogy mit akarok. Korunk legnagyobbja lenni, akire majd úgy emlékeznek hogy a dobos legenda. Azt is tudom, hogy mindezt Xanderrel akarom, mert akármilyen fasz is, mégis egy remek énekes és van energiája, nem olyan mint a mostani énekesünknek, akit szintén szeretek, de nekem nem feltétlenül itt van a helyem. Már bejelentettem hogy visszalépek a szerződéstől, mert mással akarok zenélni, és hála a mindenfélének, Sky is jön velem.
Mindig kell egy gitáros, egy kurvajó gitáros meg pláne, így aztán elmentünk ezt a remek elhatározást megünnepelni, és ennek eredménye lett az, hogy hazacipelem a zsákmányomat. Mert igenis az enyém, én fűztem be hogy végre rendes zenekara legyen ennek a fasznak hogy aztán együtt mehessünk turnézni, és ne kelljen egy életnyi szervezést letolni pár óra kedvéért. Nem csinálok belőle titkot hogy bejön nekem, és erről is beszélgettünk már óriás termetű barátommal. Annyira, hogy most el is navigálom hogy vigyen haza Xanderhez, ha már én... hát nem feltétlen állítom hogy józan lennék, és így a válláról lelógva nem is biztos hogy elhiszik nekem, pedig teljesen biztosan állítom hogy jól vagyok. Legalábbis, jól érzem magam.
- ... de komolyan. Hisztis fasz, de nagyon ott van, és erős jó hangja van metál covereket is csinált, és az egyik miatt ki is volt teljesen borulva rám, de bassza meg megnyerte a versenyt, és csúcslett ... - sztorizok neki egyfolytában ahogy már a lépcsőházban liftezünk és a szilár fal legalább megtart és nem dőlök semerre. Aztán odaérünk és nagy nehezen előkotrom a kulcsomat is hogy beengedjem magunkat.
- Na, mindjárt meglesz a lyuk... - célzok és harmadjára már bele is találok és bejutunk. Odabent világos van és tudom hogy Xan már nincs egyedül, hiszen Clay is itt van, és őt i bírom.
- Hé, haver! Skacok, nézzétek, nézzétek! Megszereztem nekünk a világ legjobb gitár tehetségét. Ő itt Sky. A.... valami Sky. Csak Sky! - vigyorodom el, mert nem mernék megesküdni rá hogy Alex vagy Alan? Axel? Hát, na majd ő megmondja. Xander arca úszik be a látószögembe és felderülök.
- Hallgasd meg haver, imádni fogod! Komolyan. Hú, baszki - kapaszkodom meg a kanapé sarkában és inkább leülök, mielőtt felborulnék.