Kicsit felkavarodott az életem, amióta ott hagytam a turnét, meg voltak a kapcsolataim, így képes voltam némi segítséggel, de kiadót váltani, az embernek , mindig jó ha vanank patrónusai. Tudtam, hogy a sok kepesztés, és a késés a korábbi próbákról meghozza a gyümölcsét, még ha késve is.
Ő az én új dobosom, és nem sietek sehova sem, épp új dalokat gyártok, amivel megvagyok az új hangstúdiómban is. Végre nem titokban csinálom azt, amit szeretek, így baromira fel vagyok dobódva, és van egy zongorista is, akit be tudok építeni a bandába, mert nem csak gitáron szoktam játszani, hanem konyítok a zongorához is, de nem játszhatok kicsiben, ismernem kell minden hangszert, fene a maximalizmusomba, és élvezem!
Korán kelek, mert igazság szerint le sem feküdtem aludni, de érzem ,hogy az ülésben elmacskásodtam, így lezuhanyozok, és elmegyek edzeni a partra.
Kicsit ki is eresztem a gőzt, gyakran eszembe jutott Mad dob játéka, magával ragadott, és mindig is tehetséges volt.
~Idióta!~
A parton, épp az egyik sport bárban költöm el a reggelimet, kint ücsörgök a teraszon, és élvezem a kellemes kiszolgálást, meg a kiadós reggelit. Halványan elmosolyodom a napszemüvegem, és a baseball sapkám rejtekében, a juiceom felett, ahogy eszembe jut, Mad ki lenne akadva, hogy nem alkoholt iszom reggelire, és nincs benne tudatmódosító. Szerintem, az esetek többségében, túlzásba viszi.

Marry The Night ~ Kiss my ass, dude ~ ★ ~

Döglök arepülőgép turistaosztályán ahogy éppen Hollywood felé repkedek, ki tudja hány ezer méter magasan, de hol érdekel engem ez? Van piám, és van kényelmes párnám és fülesem. Elvonulok a magam kis világába és ritmusosan járnak az ujjaim, mintha dobverő lenne benne és van is nálam egy pár. Wécére se megyek kb nélkülük, mert bármikor eszembe juthat valami.
Leszállás után a reptéri büfében állok meg hogy kajáljak valamit mielőtt elindulnék megkeresni egy méteres faszt, akit Xander néven ismerek, és akinek múltkor feldoboltam egy számát, mert esküszöm nekem fájt ahogy az ő dobosa szétbarmolt mindent és tarolt is utána az a szám a médiában. Persze, nem adtam a nevemet, rosszul venné ki magát, de egyre inkább el kell gondolkozzak hogy mit akarok, mert a bandánk most leült kicsit, és megcsömörlött az énekesünk egy kemény és durva szakítás után, én viszont zúzni akarok ezerrel, és ezt a leginkább eddig is Xan mellett tehettem meg. Csak hát a két dudás meg a csárda esete áll fent mint mindig. Mindketten akaratos faszok tudunk lenni és ez eléggé megnehezíti a dolgokt.
- A faszomat se érdekli - döntöm el, és elindulok a hátamra vett kis hátizsákkal hogy felkeressem, hátha itt héderel és csövelhetek nála. Ha már eljöttem idáig nyaralni. A házban nem találom meg így hát elkezdem máshogy keresni és hamarosan meg is van hogy hol leledzik, így a part felé indulok és ledobom a cuccom a vele szemben lévő székre és letelepszem.
- Csá. Meglepetés - tárom szét a karjaim, és máris leintem a pincért hogy hozzon egy sört és egy jó adag reggelit. Ebédet. Mittudom én, kaját mert éhen döglök.
- Mi a pálya? Újabban ilyen lazába nyomod? Nem is sportolsz bazdmeg - húzkodom máris bőszen az oroszlán bajszát, ahogy elkényelmesedek. Végigmérem mit eszik és iszik és elhúzom a szám.
- Mondd hogy van benne vodka - bökök a narancslére.

Picit bele fordultam a telefonomban, miközben a eszembe jutott valami, le kellett gépelnem egy szöveget bele, és ez mindennél fontosabb. Ilyenkor kissé beszűkül a világ, és nem látom, és hallom a környezetemet sem.
Viszont, itt a félárnyékban, nagyon is jól érzem magamat, ha nem lenne szél, arról az ipari ventillátorok gondoskodnának, de most jelenleg fúj valamennyi.
Bele merültem a pötyögésbe, és nem láttam ,hogy levetődik mellém valaki, mire a mondat felénél kortyolok a juiceomba, és hörrenve köpöm ki azt, ami a számban van, meglehet, hogy egyenesen a képébe, és így talán érezheti, hogy nincs benne plusz adalék.
Köhögve görnyedek előre, mert félre is nyeltem, kire nem számítottam egyáltalán, bassza meg?! Itt, pont itt Maddoxra, erre a seggfejre.
Ökölbe szorított kézzel csapkodom az asztalt, és próbálok levegőhöz jutni, a sapkám, és a szemüvegem is lepottyan a fejemről.
Csak hörgök, és morgok, és a lehető leghalálosabban pillantok Madre, miközben végre nagy levegőt véve hátra dőlök a székben.
- Bolond! Dalszöveget írtam, és… bassza meg! –dörzsölgetem a mellkasomat, és az egyik szalvétába fújom az orromat.
- Mit keresel itt, és nem látod? Edzettem, te köcsög! – csattanok fel, és megérdemelné, hogy a fehérje shaket rá öntsem, az amúgy is olyan büdös, hogy levakarni nem tudná magáról egy hétig, míg érezné a szagát az orrában is.
Újra összegumizom a hajamat, és a sapkát is felveszem, a napszemüveget egyelőre félre rakom, és rá nézek, meg a csomagjára.
- Mész valahova?

Marry The Night ~ Kiss my ass, dude ~ ★ ~

Nem zavartatom magam hogy mit kellene csinálnom vagy mit nem, éppen úton vagyok az egyik parti kis hely felé, ahol Xant remélem megtalálni és nem is kell sok hogy kiszúrjam, így a magam lendületével vetődöm le elé, de nem vesz észre egyől, én pedig kivárok angyali mosolyommal ahogy megfullad, és épp csak kis szerencse hogy nem arcon talál a narancs leve.
Felhúzom a szemöldököm ahogy ránézek és nem teszek semmit a köhögése ellen, hiszen mit tehetnék? Belehalni nem fog és így inkább kivárom míg ideér a rendelésem, és én is nekiláthatok egy kiadós reggelinek, mert kajás vagyok. Mindig kajás vagyok, ez amolyan jellegzetességem vagy nem tudom.
- Na és? Nekem azt honnan kellene tudnom hogy mit csinálsz éppen? Nem én kértem hogy fullajd meg örömödben hogy láthatsz engem - nevetek fel kedvesen a magam módján és neki látok a meleg szendvicsemnek. Nagyot harapok belőle.
- Hát, nem látszik. Mármint szép vagy szép vagy de minek neked ilyen nyúlkaja? Ha annyit edzel úgyis lemozgod, akkor meg egyél már rendes kaját is - érvelek neki a szendvicsem felett amit természetesen sörrel öblítek le, mert ki van zárva hogy ilyen zöldség levet igyak, aminek nincs alkohol tartalma.
- Nem, éppen jöttem valahonnan. Két órányira turnézunk éppen és van két nap szabadom, gondoltam meglátogatlak, mert ilyen áldott jó fej vagyok, meg mert amúgy beszélni akartam veled - sóhajtok fel, ahogy lassan kivégzem a szendót és elégedetten dőlök hátra és elnyomok egy büfögést. Öregem, ez de kurva jól esett. Mivel teraszos helyen ülünk rágyújtok egy cigire is. Az önpusztítás minta páldája vagyok és mégsincs kutya bajom se. Élni tudni kell, a többi meg senkit nem érdekel, nem de?

Ez van, ha Maddoxal hoz össze a sors, sosem tudok vele nyugodtan viselkedni. Mert állandóan neki feszülök az akaratának, az aurájának, bármilyének, csak ne piszkáljon. Mert mintha a piszkálás az ő privilégiuma is lenne.
Ezért sem tudtam vele egy bandában lenni, mert állandóan baszogatott.
Most? Azt se tudom, hogy mit keres itt, azokután, hogy bár segített feldobni a dalomat, ami befutott, mégsem tudom, hogy hányadán állok vele. A nevét nem adta a dob részlethez, így kénytelen voltam azt mondani, hogy én voltam, kaptam egy agyvihart, és leültem dobolni, felvettem, amit elképzeltem, de a dobokhoz nem vagyok olyan jó, mint a többi hangszerhez, így ezt a tudásom nem fogom csillogtatni. Bevették.
A karomon levő telefont tokba süllyesztem vissza a telefonomat, és megdörzsölöm az orrnyergem, türelem, próbálok ezzel élni, de Mad…nos Mad.
- Mit keresel itt?! – igen… teljesen magától értetődő, hogy megkérdezem, mert szó sem volt arról, hogy idejönne. Ez amúgy is az elvonuló helyem. Nem mintha nem járt volna már itt, mielőtt szétment a csapat, de azért mégis… A táskájára pillantok magam mellett, majd rá. Turnézik, sejtettem. Nekem még több dal kell, hogy lehessen legalább egy kis albumom, amivel turnézhatok.
-Szoktam, de a sör nem tartozik a normális kajáim közé. – és tovább eszek, nem törődve azzal, hogy itt van. De úgysem tudom figyelmen kívül hagyni túl sokáig.
- Hihetetlen vagy, nem vagy itt két perce, és úgy érzem, megfojtanálak egy kanál vízben, miközben duglak. – halkítom le a hangom, hogy a mondat utolsó részét hallja ő is.
Eltűntetem a reggelim, és hátra dőlök a székemben, őt nézem, várom, hogy mondjon valamit, hogy miről akar beszélni. Ami miatt épp beleférek a két napos pihenőjébe. Nem, egyáltalán nem a féltékenység szól belőlem, sokkal inkább a pökhendiség.
- Miről lenne szó? – megigazítom a baseball sapkát a fejemen. Még mindig sérti az önérzetem, hogy csak úgy otthagyott a hotelben, még akkor is, ha feljavította a játékával a zeném.
Rohadék.

Marry The Night ~ Kiss my ass, dude ~ ★ ~

Elkényelmesedem a székben ahogy befejeztem a kajámat és kellő képpen kigyönyörködtem magam abban is hogy megfullad és elönti az agyát a szar hogy itt vagyok és belemásztam a napjába.
Hát igen, erre vagyok képes minden egyes alkalommal.  Személyes varázsom, vagy hogyan mondjam szebben. Nem fogom. Mindenesetre rágyújtok még egy szálra, és próbálom nem az arcába fújni a füstöt ahogy őt nézem és szinte provokálom is hogy nézzen rám.
- Mit, mit. Semmit. Kit. Leginkább téged, emléketem rá hogy itt szoktál ilyenkor lenni, és reméltem hogy jókor jövök hogy elcsípjelek - válaszolok neki egy adag füstöt fújva ki. A sörömbe kortyolok és aztán válaszolok csak neki.
- Enélkül nincsen normális kaja Xan, hányszor mondjam még el. A sör, minden mellé remek kísérő ital - okoskodok neki feltartott mutató ujjal, mint aki nagyon fontos mantrát szaval éppen. Mert éppen azt teszem. Ez nagyon fontos, mert hát na... Valamit innia kell szegény embernek.
A következő szavaira  csak elnevetem magam, mert belőle úgy látszik mindig ezt hozom ki hogy meg akar fojtani de szexelni is akar velem.
- Nos, a fojtogatás nem jön be annyira de megdughatsz ha ennyire nem bírsz magaddal. Nem ijedek meg tőled, még akkor se ha ilyen rondán nézel rám - közlöm vele, de a múltkori szállodás eset után, azt hiszem nem igazán tabu a szex sem. Mondjuk azt sem tudtam igazán hogy Xan tud  domináns is lenni, de ez is olyan új meglepetés volt nekem, amit eddig nem mondott. Hm, mik ki nem derülnek.
- A zenekarról. Turnézom ugyan, de halálra unom magam. Jópofák a srácok és Cait is nagyon édes de.... szerelmi bánata van és hetek óta az van hogy a próbák közepén elsírja magát és néha a koncert előtt is csak két xanaxxal lehet feltolni a színpadra az meg nem buli - sóhajtok fel, mert nyilván szar lehet, de mit tud az ember micsinálni? Tovább kell lépni és egyszerűen élni.
- Van már saját zenekarod? - kérdezek rá nyíltan, amit tudni szeretnék, mert ha nincs akkor Sky-al biztosan átjönnénk. És még max egy gitárost kellene keressen. Vagy ha beáll ő akkor azt sem.