Cassian & Aelin

Like the smoke

Nem tudom mi történik a színfalak mögött, de nem is vagyok rá kíváncsi. Jobban elfoglal hogy kitaláljam mit főzzek a héten, és legközelebb hová próbáljam meg elcsábítani Rickyt magammal. Jah meg vásárolni is kell, és bevásárló listát kell írjak mert elfogok felejteni valamit és az nem lenne jó.
Összerezzenek ahogy Sophie üvöltözni kezd bent, de nem hallom miről, és csak azt látom amikor paprikavörösen és dühösen kiviharzik, pont úgy ahogyan érkezett is egy fél órával ezelőtt. Ahhoz képest jó sokáig bírták bent egymással. Nem értem hogy lehet ilyen nője egy ilyen férfinak mint a főnököm. Persze, nem rossz pasi de nem estem tőle soha hasra és nem is szerettem bele úgy mint a fél cég. Nekem vőlegényem van és komoly terveim vele,  és hűséges vagyok.
Alig hogy erre gondolok, meghallom a nevem.
- Megyek! - válaszolok hangosan, és felveszem a tollam meg a noteszem hogy jegyzetelhessek mire vágyik éppen ez a kivételesen nehéz természetű férfi egy ilyen veszekedés után.
- Jó, elmegyek vásárolni, de mit vegyek? - kérdezem máris és készen állok hogy mindent leírjak amit csak akar hogy a legjobbat találjam meg neki. A pénz tudom hogy nem számít ilyenkor. Vettem már neki a nyakkendőtől az alsógatyáig mindent.  Pontosan tudom a méreteit és már az ízlését is némiképp. Mint valami jó feleség, komolyan....
- De Miss Sophie ruhájam ár megvan, ki is van fizetve... - ráncolom kissé a homlokom, de ahogy folytatja még inkább összezavarodom.
- Magamnak? De hát én nem megyek férjez Cassian, ne kérje ezt tőlem - mosolyodok el, mert nem veszem komolyan a szavait. Mégis mire gondolhat? Lázasan gondolkozom a megoldáson de csak nem hagyja abba.
- Amennyi mindent már tudok magáról, persze lehetnék az is de ez... kérem ne viccelődjön, mondja mit vegyek és már repülök is  - mosolygok ahogy mindig szoktam, de ahogy rám mered és mondja, csak mondja....lassan elhalványul a mosolyom.
- Nem, én nem megyek magához - válaszolok, mert ha ez egy próba akkor elbukom, de nem leheteka főnököm felesége, vagy hoyg azt higgye egy pénzéhes nő vagyok. Persze szeretem hogy jó fizetésem van, de meg is csinálok mindent, olyasmit is ami jóval túlmutat a munkakörömön.
- Milyen rossz vicc ez? Hiszen Miss Sophie lesz a felesége... - nem igazán értem, de valahogy már nem találom viccesnek a felém nyújtott bankkártyát sem. Elveszem tőle, hiszen megveszem amit akar de... Én nem leszek menyasszony. Sokszor elképzeltem már magam fehérben, de nem tudom milyen ruhát szeretnék. Aznap csodaszép szeretnék lenni és Ricky oldalán mosolyogni az anyakönyvezető előtt. Nem... nem Cassianén.
Várok valami logikus, emészthető válaszra. Hogy nevessen, és azt mondja hogy nevegyem komolyan....

Cassian & Aelin

Like the smoke

Még mindig elképedve állok és próbálom összerakni a képet hogy milyen rossz vicc ez hogy én mennjek hozzá hiszen nekem vőlegényem van, és boldog kapcsolatban élünk. Vagyis hát közel abban, mert nyilván nekünk is megvannak a magunk nézeteltéréseink de ez sosem mutatkozott meg a munkámban. Mindig a maximumot nyújtottam, és ezt most sem akarom máshogy de....
- Nem, én .... kérem Cassian, ne viccelődjön velem ilyesmivel.... - kezdeném, de ahogy az arcát figyelem, egyszerűen nem akar mosolyra görbülni a szája. Pedig most mindent megadnék érte hogy nevessen. Akár rajtam is. De...
- Nekem vőlegényem van, nem hagyhatom csak úgy faképnél, meg amúgy is szeretem Rickyt - ellenkezek erőtlenül ahogy a bankkártyát fogom a kezemben tanácstalanul. Felnézek rá zavartan de közben ezerrel forog az agyam és próbálom felfogni azt amit mond. Igen, le lett szervezve minden és naponta egyeztetek mindenkivel.... a meghívókat is kiküldték már de.... én nem.... nem....
- Biztosan nem szerepel benne hogy feleségül kell mennem magá...hozzád - akadok el a gondolatban és mire felnézek már csak a kocsikulcsot keresi, mint akinek nem számít hogy én mit mondok.
- Akkor..... akkor felmondok. Azonnal, és akkor nem kell.... - formálódik egy terv a fejemben de én is érzem hogy ez halottnak a csók, de azért még reménykedem hogy elenged. Bár annyira ismerem már hogy tudjam nem enged ha valamit a fejébe vesz hiába minden. Ha most engem akar....
- Mi, én.... Cassian, ne... Cassian.... - rebegem ahogy szinte kábultan lebegek utána a garázsba hogy megcsodálhassam az egyik legszebb és legújabb kocsiját. Nagyon impozáns azt aláírom, de hogy én... Sosem merném vezetni pedig autóra is van jogosítványom. Nem messze parkol a motoromtól.
- Mikor fogod azt mondani hogy ez csak egy rossz poén? - pillantok rá ahogy beülök a kocsiba miután trükkösen kinyitotta és behajtogattam magam. Nem vagyok nagyon magas, így kényelmesen elférek végül is, de valahogy olyan szűk minden. A bőröm is szűk rám.
- Mi van ha én nem akarom és nem megyek el? Nem .... rángathatsz oda erőszakkal.... - suttogom ahogy az első könnycseppeim kifordulni készülnek, pedig megesküdtem hogy sosem fogok pasi miatt sírni és most.... most ez megtörni látszik.

Aelin & Cassian

Like the smoke

Ez az egész nem vicc. Hiába hajtogatja, nem fogom elnevetni magam és azt mondani, csak teszteltem. Ez teljesen komoly, még akkor is, ha most hoztam meg a döntést. Az a komolyságán és az elhatározásomon nem változtat. Naponta többszáz döntést hozok meg, az egészen kicsitől kezdve a komoly döntésekig és nem szoktam hezitálni. Tudok dönteni és az esetek többségében tévedni sem szoktam. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés is pont olyan jó lesz, mint a többi. Csak türelem kell hozzá... sok türelem.
- Vőlegényed van? Teljesen jó, legalább megvan, milyen érzés menyasszonynak lenni. Mert már nincs sok időd kiélvezni, mindjárt esküvő – fogalmam sem volt arról, egyáltalán van valakije vagy nincs. De már van. Méghozzá én. Szinte kábultan követ mindenhova, nincs más választása, mert határozottan fogom a kezét és szinte húzom magammal. Nem durván, egyáltalán nem, de határozottan. Elnézem formás lábait, ahogy nőiesen és finoman elhelyezkedik a Lamborghiniben, ez nem mindenkinek szokott menni. Elég nehéz az embernek méltóságteljesen beülni egy ilyen autóba. A kiszállás sem egyszerűbb, de biztosra veszem, neki az is menni fog.
- Aranyos gondolat, de tudod, hogy a felmondási idő is hosszú... Ebbe ne is menjünk bele – zárom le gyorsan a témát. Próbálkozik, ez azért valahol tetszik, hiszen gondolkodik, okos lány, de... Ebben én fogok nyerni.
- Ismersz, tudhatnád, hogy nem szoktam poénkodni. Legalábbis komoly dolgokban nem – fél szemmel pillantok rá, közben tekintetem már az úton, nagy a forgalom.
- Ebben a forgalomban nem tudom megmutatni, mit tud ez a vadállat... De majd, ha végzetünk a szalonban... – teszek egy ígéretet, bár tudom, egyáltalán nem érdekli, milyen érzés, amikor a gyorsulás az ülésbe nyomja a testét. Ez az autó sokat tud, de megfelelően kell kezelni ahhoz, hogy meg is mutassa.
- De eljössz... Ennyire ismerlek, biztosan ott leszel. De... héé, most ugye nem fogsz sírni? – amikor ismét rápillantok, észreveszem a szemében csillogó könnyeket. Jajj ne, a síró nőkkel soha nem tudtam mit kezdeni, pedig volt benne részem bőven.
- A kesztyűtartóban van zsepi. Próbáld meg összeszedni magad amíg odaérünk, bár... majd azt hiszik a boldogságtól sírsz – igazából nem érdekel ki mit gondol vagy pletykál, de azért egy síró menyasszony nem annyira jó fényt vetne rám. Nem tart sokáig az út a nagy forgalom ellenére sem és ahogy a garázsban, úgy a szalon előtt is segítek neki kiszállni. Az ajtó felnyílik, én pedig a kezem nyújtom felé. Hm, finom a bőre, jó hozzáérni... Elképzelem, hogy máshol talán még selymesebb és... elég. A feladatra kell koncentrálnom kettőnk helyett is, hiszen Aelin láthatóan továbbra sem tudja, hogy álmodik vagy ez a valóság. A szalonban minden úgy megy, ahogy elterveztem, teljes kiszolgálásban részesülünk és fogalmam sincs mennyire utálja a menyasszonyom a helyzetet, hogy egymás után több ruhát kell felpróbálnia, de azt hiszem sejtem. Nagyon utálja. Ezekbe a ruhákba egyébként is hogyan lehet bejutni? Bonyolult. Gondolom levenni is, de ha arról lenne szó, szerintem gyorsan kihámoznám belőle. Sorban próbálja a ruhákat, néha felpillantok és csak egy mozdulattal jelzem, hogy nem... Eddig egyik sem tetszik. Túl hosszú... Túl fodros... Túl csipkés... Túl unalmas... A telefonom nyomkodom, amikor újra érzékelem a jelentétét és felpillantok. A szemem le sem tudom venni róla, úgy érzem megáll egy pillanatra az idő.
- Gyönyörű vagy – suttogom és felállok a kényelmes fotelből, hogy odalépjek hozzá. Megfogom a kezét és megforgatom, mintha máris az esküvőn táncolnánk. A ruha hosszú, hófehér, visszafogottan csillog, de kellően dekoltált. Úgy mutat többet a kelleténél, hogy közben nem közönséges.
- Tökéletesen áll... – úgy pillantok rá, mint aki mindjárt felfalja a tekintetével. Aztán egészen közel hajolok hozzá, teljesen bemászok a személyes terébe.
- De majd másik bugyit vegyél fel alá – suttogom a fülébe és gyors puszit nyomok rá, aztán már el is húzódok, még mielőtt viszonozná a kedvességet.
- Ezzel még nincs vége a vásárlásnak – jegyzem meg mellékesen, gondolom mennyire fog örülni neki a menyasszonyom.