Kényelmesen hátradőlök. Hát itt vagyok. Mégis meg mertem tenni.
- Üdvözöljük Önöket az American Airlines 925-ös, Hawaii felé tartó járatán. Hamarosan felszállunk, kérem csatolják be a biztonsági öveket – hangzik fel a stewardess hangja. Mélyen beszívom a levegőt, aztán lassan kifújom. Nyugi, Nara. Úgy tűnik sikerült a tervem. Ha ez még nem lenne elég, szerencsém is van. Körbepillantok, mindenhol nagyon sokan vannak, én is utolsó pillanatban vettem meg a jegyem, ennek ellenére a mellettem levő hely üres. Annál jobb, legalább nem kell senkivel beszélgetnem vagy a horkolását hallgatni. Az én jegyem az ablak mellé szól és bár általában elegáns vagy meglepően merész ruha van rajtam, most alkalmazkodtam a környezethez és sportosan öltöztem fel. Természestesen mind drága, designer darab. Sportcipő és melegítő nadrág van rajtam, a kapucnis pulcsi az ölemben hever, a felsőm pedig éppen a mellem alá ér, szabadon hagyva lapos hasam. Sok munkám van a testemben. A baseball sapkát is levettem már, itt már biztonságban érzem magam. Persze fogalmam sincs róla, meddig tudok bújkálni, eltűnni a családom és persze a leendő férjem, Longwei szeme elől. Biztosra veszem, hogy amint észreveszik, hogy eltűntem, nagy erőkkel nekiállnak a keresésemnek. Én meg... kivárok. Hátha nem találnak rám. Közben egy férfi az ülések számát nézi nagyon, elidőzik mellettem. Légyszi ne... csak ne ide szóljon a jegyed... – fohászkodok magamban és hát bejött, a férfi tovább megy, a hely üres marad. Longwei és én... ez viccnek is rossz. Igazából tudom, hogy egy kényszerházassághoz képest szerencsém van, láttam már a férfit és... hát na... egyébként nem zavarnám ki az ágyamból. Azt viszont biztosra veszem, hiába láttam már több képet róla a neten, személyesen biztosan nem ismerném meg. Én ebben nem vagyok jó. Egyszer egy buliban elbeszélgettem Palvin Barbival és fogalmam sem volt, miért bökdös közben a barátnőm. Hát jó, nem tudtam, hogy ő az. Hiába dolgozom a divatvilágban, ez van, arcokban nem vagyok jó. Vajon Longweit felismerném? Mindegy, szerencsére ezzel most nem kell törődnöm. Hamarosan leszállok Hawaiin és becsekkolok a Hiltonba, ahova már álnéven foglaltam szállást, megnehezítve ez engem keresők dolgát. Már azóta ki szeretném próbálni amúgy is azt a hotelt, amióta a Kellékfeleségekben láttam. Az az egyik kedvenc filmem, imádom Jennifer Anistont, szerintem nagyon jól játszik. Remélem az én sztorim is vígjáték lesz.

A gép gyorsul, emelkedik és már a levegőben is vagyunk. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, ez eddig annyira simán ment, hogy el sem hiszem. A hely mellettem üres maradt, így nyugodtan tudtam utazni, végig a fülemben volt az airpodsom, a kedvenc zenéimmel repült az a jó pár levegőben töltött óra. Szeretem a repülést, de azt a sok hülyeséget, amivel jár, azt nem. A repülőtéren kilométereket kell sétálnom, mire eljutok oda, hogy átvehetem a csomagom. Persze szokás szerint az én bőrönöm érkezik utolsónak, már azt hittem elveszett. Ez egy állandó félelmem repüléseknél, mert mihez kezdenék egy szál ruhában, ráadásul bele sem merek gondolni, mi lenne, ha tényleg elvesznének a cuccaim. Szóval utálom ezt a részt, de megvan minden, még ez is sikerül, annyira büszke vagyok magamra, hogy így megoldottam egyedül ezt a nagy utazást. Vagy menekülést, honnan nézzük. Az előcsarnokban olyan hangzavar van, hogy egy pillanatra mégis elveszve érzem magam és hatalmába kerít a menekülés érzése, ki akarok menni minél előbb a levegőre és gyorsabban húzom magam után a rózsaszín bőröndöm. Majdnem túlsúlyos lett, pedig még a fele sincs benne azoknak a ruháknak és cipőknek, amiket magammal akartam hozni. Aztán kilépek. Megcsap a hawaii levegő, becsukom a szemem, arcom a nap felé emelem. Igen... itt vagyok... megérkeztem. Sofőr vár rám és a szállodáig tartó úton, mint egy kislány, olyan ámulattal nézem a tájat. Jó lesz itt. Annyi mindent szeretnék megnézni. Persze egyedül nem lesz annyira jó, de ha minden igaz, a barátnőm csatlakozik majd, ha biztonságos lesz. Csak ő tudja, hol vagyok. Magabiztosan lépek be a szállodába, nem csaltak, tényleg itt forgatták a filmet, olyan minden, ahogy emlékeztem rá. Arcomról letörölhetetlen mosollyal lépek be a liftbe, bár nem értem miért volt olyan furcsa a recepciós, de nem számít, biztos szokatlan, hogy egy fiatal nő egyedül vegyen ki egy ilyen drága lakosztályt. A mosoly még akkor is tart, amikor a szobakártyát az ajtóhoz csippantom és begurítom a bőrönöm a szobába. Az ajtó hangosan csapódik be mögöttem. Csak állok, a mosolyom lassan kezd eltűnni. Őt bámulom, ahogy lassan feláll az ágyról és nem értem... Hogy kerül ide? Megszólalnék, de nem megy, nem találom a hangom. Úgy érzem megáll az idő és óráknak tűnik pár pillanat.
- Longwei... – igen, egyből felismerem a híresen rossz arcmemóriám ellenére is. Ez ő. És előttem jár több lépéssel.
- Mit keresel itt? És... honnan tudtad? – a hangom szokatlan, inkább nyávogós. Ez nem is az én hangom. Ez nem én vagyok. Leveszem a baseball sapkám, már úgysem kell álcáznom magam. Inkább magam elé tartom páncélként, mintha bármit is ki tudna védeni. Szóval ezért volt olyan fura a recepciós. Legalább figyelmeztethetett volna... bár ki tudja milyen mesét adott be neki Longwei.
- Randevúzni a szerelmesek szoktak, nem? Mi pedig közel sem vagyok azok, sőt – nem gondoltam volna, hogy a boldogságom ilyen hamar elrontja. Azt hittem megszöktem, hogy szabad vagyok, de ez csak egy álom volt, hiszen előttem járt, talán még el sem indultam, ő már tudta, mire készülök. De honnan? Ennyire nagy hatalma lenne?
- Dolgod... na persze. Javaslom akkor intézd el gyorsan, hogy még ma haza tudj repülni. Úgy hallottam teltház van a hotelben – nem lépek közelebb, meg sem mozdulok. Nem tudom mit kellene tennem. Az is eszembe jutott, hogy kirohanok a szobából, mindegy hova, csak innen el, de mi értelme lenne? Inkább meg kellene győznöm, hogy ő menjen el. Hogy ennek semmi értelme. Keressen magának másik feleséget, aki engedelmesebb. Aki bólogat mindenre, aki azt teszi, amit mond, aki csodálja. Oké, tényleg elég... kellemes látvány, de nem gyengülhetek el. Kihúzom magam és dacosan állom a tekintetét. Nem futamodok meg előle. És nem is adom meg magam az akaratának. Nem gondolta át jól, kit akar.