Bár nehéz kiigazodnom most Abigailen, egyszer azt mondja, hogy ne csináljak semmit ,viselkedjek úgy, mintha az ő kísérője lennék, ami könnyedén megy, mert mindig is ezt csináltam, ha az ő oldalán álltam. Csak ő létezett, az ő igényeit elégítettem ki. De a megjegyzése, hogy…foglalkozzak vele, viszont ne értinsem… felkeltette az érdeklődésemet. Legszívesebben felhívtam volna Ryut, hogy megmondja, hogy ez…hogy működik, de szerencsére van nálam társas még a kettőnk nyaralásából, így talán nem leszek hülyének nézve, ha át megyek hozzá azzal a kezemben. Persze, nem a folyosóról megyek. Az én szobám erkélyéről, a medence mellett indulok el az ő lakrésze felé, egy fürdő gatyát viselek, kényelmes strand papuccsal, és egy atlétával, a hajam, mindig belőve áll, amint fel kelek már készítem is el. Egy-két kiegészítő van csak rajtam, karkötő és nyaklánc. De semmi rám jellemző. Az erkély ablakon kopogok be. - Szia! Van kedved társasozni? Később pedig sétálhatnánk a parton. Abigail nem szeretné ha egyedül lennél. – idekint várakozom, háttal az ajtónak, megigazítom a napszemüvegemet az orrnyergemen, és körbe pillantok. Frissen fürdött illatot árasztok, és egy kevés parfümöset is, ezt reklámoztam Olaszországban. A kezemben egy scrabble feliratú doboz pihen, és arra várok, hogy be engedjen, esetleg elküldjön. Teljesen mindegy, legalább Abigail is tudni fogja, hogy megpróbáltam, ha nem is enged be. A nőn gondolkodom, kifinomult, pontosan arról társalogtunk, amiről illő volt. Nem kizárt, hogy ő is tanulhatta, hogy miképp társalogjon az asztalnál, hogy az illendőség határain belül legyünk. Abigail túl jól érzi magát mellette. Talán itt békén fog hagyni, és nem fog piszkálni, megígérte. De sosem lehet tudni. Azért, hogy itt lehessek, korábban már megszenvedtem. Elkalandoznak a gondolataim, ha létezne és létezik ezek szerint Mirabelle személyében, alakra ő lenne az ideális a számomra. Gyönyörű homok óra alak, és van mit fogni rajta lent is és fent is, de tiltott gyümölcs. Talán ha más közegben találkoztunk volna? Ezt a nőt még Ryu is csinosnak gondolná, pedig tudom jól, hogy nincs oda a nőkért, azóta nem is nézett rá úgy,egyre sem. Erre a gondolatra halványan elmosolyodom. Nem szabad gyengének tűnnöm, így tarkót dörzsölve nyújtóztatom ki az izmaimat, el kell lazulnom, azt a másik Hudsont magam mögött hagytam, amint felszálltam a repülőre. Így volt helyes.