Észlelem, hogy a téma bezárja, így rá pillantok, és folytatom. Ha ennyire felkavarja… akkor ismeri ezt a váliágot, márpedig ismerheti, hiszen a kínzásomra is másképp reagált. De akkor is befejezem.
- Igen, a hobbija tündének, és sellőnek kisminkelnie magát. – jegyzem meg eltűnődve, és a telefonommal babrálok, megkeresem az egyik tündés sminkjét, és amikor majd ide figyel, megmutatom neki.
- Őt… rám bízta valaki, és a szerződése szerint, bármikor amikor úgy érzi, hogy nem bánok vele illőn, vagy úgy, hogy ne érezné jól magát , felmondhat. Ő különleges ebből a szempontból, nem sokan vannak hozzáhasonlók. Ezt annak köszönheti ,hogy őt nem megtörték, hanem szeretettel vették rá, arra, hogy készséges legyen. Ami azt illeti ezt a típust jobban is szeretem, de nekem nincs türelmem ilyesmire, hogy felneveljek egy ilyen ritkaságot. Nem vagyok annak híve, hogy aki a kedvemre tesz, azt rommá alázzam. Megvan az egyensúly, a másik oldalam, kiélem máskor, máshol. – pillantok rá komolyan.
Figyelem őt, ahogy kiakad, és gyanúsan szűkül össze a tekintetem. Lehet, hogy megpróbálták őt betörni? Ahogy figyelem, egy szikra pattan bennem, a felismerés, az évekkel ezelőtti bekerülése ide, a mindentől elzárkózása. De ki a faszom?! Nem kis energiámba telik ülve maradni, és nem letámadni, hogy mondja el, hogy ki volt az a fasz, aki megpróbálta betörni?!
- Erőteljes pillantásod lehet úgy. – a szemceruzával, még nem volt hozzá szerencsém.
- Van egy barátom, és eljön meglátogatni, megmondja, hogy merre tovább. Hajlandó lenne házhoz is járni. – amit nem kell tudnia Milonak, hogy mindez mennyibe kerülne, azt hiszem, ez az én vezeklésem azért, mert én indítottam el a lavinát.
Megfogom a székét, és behúzom a lábaim közé, ahogy megérintem a homlokát, a szavai után. Kicsit talán forróbb a kelleténél.
- Én nem az a fajta dom vagyok, aki megfélemlít, tönkre tesz, és meggyaláz. Az sem, aki teljesen eltör, hogy aztán ott feküdj a szoba közepén a következő kiszolgáltatott alkalomra várva. Az érmének két oldala van, pontosabban… kinevelnek valakit, elég durva módszerekkel, vagy épp finomakkal. De a mesterétől függ, hogy mennyire korlátozza be azt a valakit, vagy hogy engedi szárnyalni, miközben megkapja tőle amit akar. Ez elég sokrétű Milo. Én megvetem azokat, akik az emberi szabad akaratot is semmibe veszik, és addig törik őket, amíg elvesztik minden öntudatosságukat.
Komolyan pillantok rá. Próbálom úgy magyarázni, hogy megértse.
- Amíg nem találkoztam Gillel, hallani sem akartam petről, nyűgnek tartottam. Szeretem, ha a partnerem is élvezi, és az a srác, igen hálás cica… Tetszene neked is.
Simítom meg újra az arcát, és egy kicsit elidőzik a tenyerem Milo homlokán.
- Ideje visszamennünk. – feltolom a szobájába, de még nincsen tele aggatva macska cuccokkal, azt elrejtették Darrenék, ügyesen.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Érzem hogy megfeszülök a témától, és szerencsére sosem látszott igazán ha ideges vagyok, de most biztos kidagadna az ér a homlokomon, de így inkább csak a nyakamon látszik hogy kissé belefeszülök. Felhúz a téma, és idegessé tesz, mert nem ismeretlen előttem ez a világ és nem akarok megint... Nem akarok ezzel foglalkozni, és tudni sem igazán róla ha nem muszáj, és Romero belehajszolt ebbe amikor először elkapott. Julienre emlékeztetett egy kicsit, és az életemnek azon részére nem akarok emlékezni egyáltalán és semennyire mert .... majdnem összetört. Megsemmisített egy kicsit, és nem volt könnyű felállni és nem is sikerült teljesen.
Próbálok arra koncentrálni inkább, amit mond és amit mutat. A képen lévő fiú tényleg nagyon szép és vonzó ahogy belemosolyog a kamerába, nem olyan.... nem olyan mint én. Nincs a szemében az a fajta dac és élni akarás.
- Cicafiú - jut eszembe csak úgy róla ahogy elnézem. Nem tűnik bántalmazottnak, és nehezen veszem be amit mond.
- Tudom, oké? TUDOM! De ettől függetlenül, kiborít a téma! Miért nem lehet ... áh mindegy. Nem... Gileaddel van bajom inkább azzal hogy ez a dolog... létezik, és egyesek életének szerves része. Nem a kedves, hanem az erőszakos.... - dohogok egy sort keserűen, és idegesen tekergetem a székem kerekét, és körbemasírozom a padot. Kell egy autóskesztyű mielőtt szétbaszom a kezem a kerékkel.
- Ch, elmosódott szemceruzával már láttál... - vonom meg a vállam, mert azon az estén is volt amikor elvitt arra az istenháta mögötti helyre hogy megöljön. Lehet sokkal jobb is lett volna ha akkor nem enged el.  A nagyi beleroppant volna de... most nem érezném magam ennyire triplán nyomorultul.
- Jöjjön. Nem tudok neki mit mondani - jegyzem meg, mert nem tudom mit mondhatnék arról hogy mennyire nyomorult az életem, de nem mondhatom el az igazat senkinek, mert annak következményei lehetnének. Nem kockáztatnám a nagyit vagy bárki mást hogy beszélek, mert Julienből kitelik hogy ha mgtudja, bántaná őket.
- Tudom, oké? Tudom hogy működik, és kurvára nem akarom tudni! - lököm el magam tőle, hogy kiszabaduljak. Úgy érzem lángol a testem, mintha lázas lennék, de mégis...
- Megvetendő, ez igaz. Az ember szabad lény, senkinek nincs joga hogy helyette döntsön, akárhogy is van. Ez... nem csak ebben a helyzetben van így, hanem.... máskor is. Ezért borultam ki múltkor.  Nem kérem hogy megértsd, csak.... ne beszélgessünk erről jó ?Elfogadom Gilt mert aranyosnak tűnik, és látszik hogy nem bántod, de nem akarok hallani részletekbe menő nevelési elvekről, és módokról - teszem hozzá, kicsit halkabban és nyugodtabban ahogy lecsillapszom és besípol a vérnyomás vérő.
- Francba már.... mit kell ezzel csinálni?! - morgolódok ahogy keresem a szerkezetét, hogy ne visítson már.
- Majd megismerkedek vele egyszer - ez elől nem zárkózom el.
- Menjünk... elfáradtam - egyezek bele és nem ellenállok ahogy viszafelé indul velem hogy újra ágyba kerüljek.

Tisztában vagyok vele, hogy kiakad a témától, de örülnék végre, ha felfogná, hogy vele nem akarok úgy… lenni, ahogy legelőször voltam. Nyilván szeretném, mert kibaszott jó volt, igen-igen… akkor kvázi erőszak volt, és tisztában is vagyok ezzel, de ha magától alakult volna úgy! Mennyivel másabb lehetett volna. Persze, a fénykép nélkül, a mai napig nem tudnám, hogy ki az a Milo Morris, szóval annak az ismeretlennek, csak ezért az egy dologért tudok hálás lenni. De a kémkedésért azért, egyáltalán nem.
Mintha a szemceruzás megjegyzés is pont direkt lenne, mintha tudná, hogy min jár az eszem…
Megvonom a vállamat, legalább megpróbáljuk, és így hivatalosan jár orvos, felkészítettek arra, hogy sok idő eltelhet, mire megosztja bárkivel is a problémáját, és tuti nem én leszek az -az első ember, pedig… eh. Míg tolom fel a kocsit a lifthez, ezen mélázok, láttam ,hogy a kezeit dörzsölte, amikor a kerekekkel játszott, talán egy biciklis kesztyű jól jöhetne neki.
- Oké, - reflektálok a kifakadására, az újabbra pedig derűsen csillannak a szemeim, néhány pillanatra – Talán le kéne nyugodnod, Morris… - borzolom össze a haját, miközben beparkolunk a litfbe, és megnyomom az ő szintjét.
Az ágyba még besegítem, befektetem, és csak, hogy szívjam a vérét, be is takarom, de aztán eltünök telefonálni, és egy laptop táskával a kezemben térek vissza. A fotel sarokba ütöm fel a kis bázisomat.
Milo talán elalszik, bár a tv-t tudná nézni ha akarja, ugyanis van az is a szobában.
De amíg nem zavar a telefonálásban, addig felőlem csinálhatja, bár ha olyan a telefon, akkor úgy is kimegyek inkább a folyosóra, ahol kevésbé zavar be Milo játéka, vagy filmnézése. Bármit is csináljon. Én sem függök egyfolytában a nyakában. Itt vagyok, és azt hiszem, hogy szeretném, ha tudná, hogy számíthat rám, bár szerintem teljesen másképp fogja fel.
Beszéltem Mrs Morrissal is, azt mondta,hogy az idősebb macskát nehezebb volt előkeríteni, nem bántott senkit, csak a nagy asszonyság előadta magát, hogy akkor vonul ki a helyéről,amikor ő jónak látja.
Így később indultak útnak, mint ahogy terveztük, de nem baj, mert a magán gépem bármikor elindítható, csak Mrs Morris érkezésére vár.
Hülyeség úgy bérelni egy gépet, hogy x időtől x ideig használhatom, akkor már inkább saját, és saját magamtól függök.
Estére Milo ágyának szélén ücsörögtem, épp Anett vacsoráját igyekeztük elpusztítani, nekem sikerült, ha tatár beafstekről van szó, bármennyit meg bírok enni belőle, a kedvencem. Bár leginkább előételnek használják, de imádom. Fogmosás után ültem újra mellé, mire ide értem, újra aludt, elnéztem az arcát, döbbenetes, hogy mennyire lefogyott, és sápadt, nagyon sápadt, eldőltem mellette, és hasonlóan mint ma reggel, úgy aludatm el most is. Éjjel pakolt be Darren, mint egy surranó tolvaj, csak nem el vitt, hanem hozott, és éjjel érkeztek meg a macskák is, három hordozó pihen a fürdő melletti ajtónál. A két fiatal egyelőre ott bújt meg, és a gazdája illatát érezve Sidi volt az, aki elsőnek felfedezte a szobát, majd felmászott hozzánk az ágyra.
Mit sem sejtve az egész merényletről, hogy bele vontak abba, hogy éjjel, alvás közben merényelnek meg… sosem volt macskám, sosem tartottam őket házban, a pajtában egereket fogni , az való nekik, nem pedig háziállatként… Közelebb húzódtam Milohoz, és a nyakába szuszogtam, ahogy elfészkeltem magamat.
Nem engedem senkinek sem,hogy bántsa, újra, úgy. Meg fogom védeni!

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Gyűlölöm az egészet, hogy erről beszélgetünk, és bizonygatja hogy ő jobb. Semmivel sem jobb! Indulatból rá is vágnám, de nem lenne igaz és épp ezért fogom időben vissza magam, mert nyilván ha nem érdekelném kicsit sem, akkor nem lenne itt, és nem intézte volna el a privát szobát meg a kedvezményeket. Na, nem mintha ezért hálásnak kellene lennem, mert ide hajszolt. Egy hosszabb út volt ez, de azt hiszem ő szedte ki az utolsó követ a kerék alól hogy hadd guruljon. Kurvára lejtmenetben.
Fáradtan roskadok a székben, kivette az erőm az előbbi dühöngés, de egyszerűen képtelen vagyok ezt a témát elviselni, és végigszántok ah ajamon ideges mozdulattal, és nem érdekel az sem hogy jobban beleakadok mint kellene. Rég voltam levágatni. Idegesen dobolok az ölembben és ahogy beleborzol a hajamba, ráfújok.
- Na, ne baszkudd össze még jobban a sörényem... - de persze ő nyer és visszaérve, átpakol az ágyba. Elhelyezkedek és a nővérke jön be hogy ellenőrizzen mindent. Mintha kellene, de szarkasztikus nyugalommal hagyom, és hamar elálmosodom. Nézem még egy kicsit a tévét, de nem igazán látom már és félrebillen a fejem ahogy fészkelődnék.

*Milo még kapja a nyugtatókat is a koktélban de már jóval kevesebbet és a hangulata se olyan rossz, csak természetes szarkazmus és személyes varázs. A doki meg jól leszidja Romot hogy miért izgatta fel ennyire a beteget, hogy kiborult mert nem tesz neki jót. Mindenesetre annyit még megsúg neki hogy három évvel ezelőtt nem volt rendőrségi eljárás, mert a kórház megtette ugyan a bejeletési kötelezettséget, Milo megtagadta a vallomást, és így nem volt ki után nyomozni. *

Később riadok meg ahogy begörcsöl a vádlim, és enyhén szitkozódva próbálom kinyújtani, és akkor ül oda Rom hogy vacsorázzunk. Nincs étvágyam igazán, de azért elcsipegetem Anette omlettjét - ami amúgy bármelyik étteremben is megállná a helyét - és egy bögre gyümölcsteát ami átmelegít.
- Anettnek van férje? Feleségül akarom venni... - sóhajtok fel.
Aztán visszasüppedek a párnámra és Romero hátát nézem ahogy a fürdőbe megy. Azt már nem látom hogy mikor jön ki mert visszasüppedek aludni, és álomtalan, mély sűrűság nyel el. Jó itt, tetszik. Minden csendes és nyugalmas.
Észre sem veszem hogy éjjel mellém hever és félig meddig az álla alá lóg a fejem. A samponos és hajzselé illatú hajam. Valami ismeretlent álmodok, és sok minden szerepel benne de amikor felébredek.... egy túlzottan ismerős dolog fogad és elkezdem kihámozni a számból a szőrszálakat.
- Sidi! Te hogy kerülsz ide?! - ölelem magamhoz az első döbbenetem után a macskámat, aki szigorú szemeivel és miákolásával törleszkedik az állam alá. Oldalra pillantok, ahol Romero ébredezik, és Sidi a mellkasomról szemezik vele. Az ébredező arcába hajolva közli vele macskául hogy jóreggelt. Érzem hogy megugrik kicsit a látványtól.
- Ő itt...Sidi és fogalmam sincs.... hééé! Minzy, és Whitty! - kerül elő a két fiatalabb macska is. Hárman maradtak meg összesen. A hófehér az Romerót nézi ki magának és rátörleszkedik.
Ujjaim boldogan kalandoznak a fekete bundájában és plüssként ölelem át, amit blazírtan hagy, de aztán megunja és az ölembe heveredik el inkább és dorombolása szinte berezonálja az egész testem.

Figyelemmel követem a kezelését, és azt mondják a leletek, meg a vélemények, hogy ne mvolt nagy függő, de azért ilyen—olyan nyugtató maradványokat találtak a szervezetében. Az a rohadék, bárki legyen is, meg fog fizetni ezért, talán ezért sem bír aludni, fél,ha elalszik, akkor megint ott találja magát…
Csak azért is összeborzolom a haját, elégtétel a viselkedéséért, meg már csak azért is, hogy piszkáljam.
Nem érdekel, hogy leszidnak, legalább ebből is látszik, hogy Milo jobban van, és már nem az az igazságtalan faszságokat a fejemhez vágó idióta.
A vádli görcsölésnél ülök le mellé, és előbb kimasszírozom belőle a görcsöt, van benne tapasztalatom, és aztán a vacsora.
- Az szar lenne, mert kicsit furcsán venné ki magát, hogy az apámmal szexelek közben… - tűnődök. – bár Arielnek se lenne kifogása ellened. – folytatom a vacsorám, és végül újra mellette kötök ki, nem tehetek róla, jó érzés mellette aludni, szerencsére itt, ebben a teremben elég széles az ágy, és nem számít Milo életbe vágóan súlyos sérültnek, hogy ne lehetne mellette, az ágyon feküdni.
Valahogy félig úgy fekszem, hogy a mellkasomnak dől a feje, és bel tudom temetni a fejemet a hajába, tetszik az illata.
Teljesen jól érzem magamat így, a kezemet a mellkasán vetettem át, és lejebb is kerültem végül valamikor, de nem bánom, már csak egy valaki hiányozna innen, és szeretném kipróbálni ezt az érzést valamikor a jövőben, hiszen őt sem akarom kihagyni ebből, Gileadot.
Furcsa hangra ébredezek, és jólesőn nyújtózkodom, hozzá bújok, és a nyakába szuszogok, de valami nem stimmel, a hang…
Ahogy kinyitom a szememet, meg is lepődök, megfeszül a karom Milo körül.
- Miiiiaaafaasz?! – robban ki belőlem a halk, álmos káromkodás, mindenre számítottam, csak erre nem. A rohadt életbe! Egy kurva macska! A kurva macska a képről! A kurva életbe! Mi a faszért bámul rám így?! Egyszer láttam egy videót, ahol a macska lekezelte a kutyát, majd egy embert, egy naplopó seggfejnek, aki az én internetemet használta, munkaidőben a valódi munka helyett, vicces videókat nézegetett, még mindig jobb, mint a pornós idióta… vannak ilyenek sajnos.
Alig térek magamhoz és egy fehér valami ül rá a csípőmre, kicsit emelem fel a fejemet, és nézek farkas szemet a… Whitty nevezetűvel. Kizárásos alapon, ő lehet az, akit majdnem fehérnek neveznek.
Gyanakodva méregetem, persze a lapos pillantásomból, a fekete macska is kap, mert mi az, hogy ő csak úgy szó nélkül ott terpeszkedhet Milon?!
Már most utálom ezt az egész helyzetet, ide jöttek, de mehetnek is ki a pajtába, Kristály meg Hercegnő mellé, egerészni.
Az ádáz fehér, elindul rajtam, fel, ugyan oda, ahová a fekete fészkelte magát, elég! Faszom! Nem tudok mozdulni, ha megmozdulok, lesöpröm, és még bunkóbb fasznak hisz, mint vagyok, de szőrös leszek!!!
~Gondolj arra, hogy ez is olyan, majdnem, mint a ló szőr, a lovat szereted. Csak sokkal… vékonyabb, és nem áll bele a tenyeredbe, úgy mint a lószőr…~
Persze, állt már a tenyerembe a lószőr, és egyáltalán nem volt kellemes.
Az órámra pillantok, még korán van, tekintve, hogy szombat van, ilyenkor meg szoktam engedni magamnak egy kis henyélést.
Nem szólalok meg, mert még a végén hangosan kibukik belőlem egy káromkodás is, könnyedén.
Nem látom, de ezt a pillanatot választja Darren is, hogy csináljon erről a jelenetről néhány lesifotót. A lesifotókkal ki lehet készíteni…
- Ez … mi most? – tény és való, hogy a ló nem dorombol így, inkább finom gesztusokkal jelzi, ha jó neki a helyzet, de… minek dorombol a mellkasomon. Itt van velem szemben a rózsaszín orra, és végül becsukja a szemeit is! Olyan… idilli, mintha mosolyogna rám, jéézusom! Ettől még akkor sem jön be a háló szobámba.
- Ők, egyébként éjjel kerülhettek ide, a mamád elutazott gyorsan Orleansba, és vissza, magán gépen nem kell tartani a karantént, ha minden oltásuk megvan. – márpedig megvan, remélem.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

*A jelentésekben az is szerepel hogy pokolian rossz alvó. Azelőtt csak a művészi enyhe álmatlansága volt, de ezután nagyon durván kijött az insomnia rajta és nem is múlt el igazán. A nyugtatók hellyel közzel jöttek és mentek, de azelőtt sosem volt olyan sok a szervezetében mint most. A drog elleni elvonás miatt is kapja, illetve a hangulata miatt is, hogy ne kezdjen el dühöngeni. A pszichológus szerint rengeteg düh és harag van benne, ami okozhatta az aranylövést is, és ezért is írtak elő neki szakembert.*

- Technikailag nem lennék az apád de... tudod... nem lepne meg igazán az sem, ha rólad van szó. Bár tudom, az vesse az első követ - gonoszkodok vissza, mert miért ne tenném meg? Úgysem reális. Anett már közölte hogy férje van és egy velem kb egykorú fia, és engem és Romerot is annak tekinti szóval... esélyem sincs a kezére.
- Anett kikosarazott... - teszem hozzá ahogy lassan alváshoz fészkelődök, és nem is kell sok hogy elnyomjon az álom, és aztán....

- Hát nem éppen az. Ez egy macska, az én macskám! Sidi! - ölelem át a nyervogót mert nagyon örülök neki hogy itt van, és gondolom érzi mennyire a gödör alján vagyok, mert nem tiltakozik túlságosan hogy ne dögönyözzem. Odahúzom és a bundájából figyelem ahogy Romero jéggé fagy, mert Whitty elindult felfelé a lábai mellett és a csípőjén. A kicsik mindig barátságosabb voltak mint a lady.
- A kicsik ismerkedősebbek. Ne lökd le, mert sose fognak elfogadni és tudod nem törik le a kezed ha megsimogatod, arra vár... - tolmácsolom neki hogy micsinál a macska éppen. Sidi ezt a pillanatot választja hogy a lesújtó pillantásra való válaszként bele ásítson Romero képébe, pofátlanul. És elfekszik rajtam. Csókot nyomok a feje búbjára ahogy berregni kezd.
- Azt várja hogy simogasd. Whitty aranyos. Minzy félénkebb de ott van a fejed felett éppen le ne verd. Whitty barátkozik veled - teszem hozzá és simogatom Minzyt is fél kézzel. Sidi lustán tekergeti a farkát, és uralkodói tartással nézi a jelenetet.
- A nagyi! Hát ezért nem volt itt este. De, ah, jó hogy itt vannak a cicáim, pláne Sidi - hiszen ő a legfontosabb nekem a nagyi után, és megnyugtat hogy itt terpeszkedik rajtam de...
- Most vagy te híztál, vagy én lettem gyengébb - húzom össze a szemem ahogy megérzem ám a súlyát. Addig a fehér cica kedvesen dagasztani kezd Romeron.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

- Mindegy, nem veszekedni akarok, és elvileg te sem, szóval - mormogom ahogy visszadőlök a párnámra és lassan elpilledek, de még látom a kis közjátékot ahogy Whitty felmászik Romerora, és elhelyezkedik rajta. Dorombolni kezd, és egészen oda simítja a fejét a kezébe, és barátkozik. Nagyon szeretetéhes kis dög, de ő mindig is ilyen vendég barát állat volt. Sidi sosem barátkozott másokkal, és csak nekem engedelmeskedik és még valamennyire a nagyinak is. Azt hiszem ez is jól elmondja hogy milyen is vagyok én magam, ha a macskám is rám hasonlít.
- A nagyi tudja hogy mi az ami kell - hagyom rá és elnyom az álom. Elfáradtam, nem csak ma, de úgy általánosságban, és az utóbbi két év eléggé lemorzsolt, és azt hiszem minden egyes óra amit GTA-ba öltem éjjelente, most bosszulja meg magát.
Felriadok valamikor éjszaka, hogy rázkódik az ágy, és álmosan pillantok a mellettem fekvő alakra, és egy nevet dünyög. Egy ismerős nevet amire a vér is meghűl bennem és a vérnyomásom felszalad az egekbe. Jól értettem volna? Azt mondta hogy....?
- James? Ki az a James? - kérdezem félkómásan ahogy figyelem őt. Felkel és kimegy a fürdőbe, de mégis olyan furcsa. A szemei, mintha űzöttek lennének és....
- Romero? - motyogom, de aztán ahogy nem jön vissza, magamhoz ölelem Sidit és alszom tovább reggelig.
Reggel ébredek meg, rémálomból riadva, mert Juliennel álmodtam és megint kínzott, próbált olyanná tenni, amilyen én sosem leszek. Zihálva kapok levegő után, és szusszanok fel ahogy realizálom, kórházban vagyok. Visszaejtem a fejem a párnámra. A szürke szemeit észreveszem a kanapén ahogy rám néz.
- Jól vagyok, csak.... rémálom. Jól van Sidi, jól van - mosolyodom el ahogy felugrik és miákolva tekeredik az állam alá. Bele puszilok a bundájába. Csodálatos a puhasága.
- Remélem, nem bántottad őt - pillantok a macskámra, aztán vissza a kanapén üldögélő Romerora.

Ki mentem futni, miután megfürödtem, és még kint lefolytattam futás után pár telefonos megbeszélést, korán a parkban, egy padon ücsörögve. Darren hozott harapnivalót, és innivalót. Ki adtam az utasítást, az asszisztensemnek, és ezután kissé nyugodtabb voltam.
Gilnek is írok, hogy nyugodjon meg, és eztuán megyek csak Milohoz vissza. Még jócskán alszik, de nem ébresztem fel, a macskái miatt most már odafigyelnek az ajtó zárására, így be csukják azt, eddig néha nyitva hagyták, ha nem volt mellette senki, de ez ritkán fordult elő.
Végül a kanapén foglalok helyet, tele van úgy is macskákkal, később Whitty az, aki megtalál, és a hasamra telepszik, nincs velük különösebb bajom, és megvoltam eddig is nélkülük, de sosem bántanám egyiket sem.
Fél álomban vagyok, amikor meghallom a vergődését ,és felkapom a fejem, a megugrásomra Whitty hangosabban dorombo rajtam, és lassan nyújtózkodom, ahogy Milora pillantok, áthatón, hűvösen.
- Előbb ölne meg álmomban, minthogy meg tudjam simogatni. – morgok rá, és be fordulok a kanapén, neki háttal.
- Azt mondták az orvosok,hogy akár haza is jöhetnél, úgy is lesz külön ápolónőd. – kelek fel végül, és ki nyitom az ablakot. Elegem van a kórházból, és egyébként is, jó lenne ha már a saját dolgozó szobámból dolgoznék.
- Megkértem Gilt, hogy segítsen berendezni az új szobád, de szerintem egy új gardrobe szobának hiszi, amit tele tömhet új ruhákkal. – csóválom a fejemet.
Elő veszem az táskámból az újságot, és láthatja a Gil által bekarikázott lapokat, ha minden igaz rózsaszín ,vagy inkább pink? Nem akarok a színek árnyalatairól kis előadást hallani, újra. Mármint a karikák, amikre ő tippelt a szoba kapcsán.
- Sajnos, még nincs kész, így velem fogsz aludni. – vonom meg a vállamat. Tudom, hogy nem ijed meg a határozott megjelenésemtől, de nem célom most senkit sem ijesztgetni, egyszerűen ilyen vagyok, alapból. Ritkán láthatnak lazának.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fel-fel riadok de mindig sikerül visszasüllyednem, mert fáradtnak érzem magam, és végtelen mennyiséget alszom, de már ez is lassan az idegeimre megy hogy random el alszom, pedig nem akarok. Sokat lendít amúgy a helyzeten Sidi aki ugyanúgy velem alszik mint annak idején, és hol rajtam, hol mellettem fekszik és melegít a szőrös testével. A legjobb radiátor a világon bár nem fázok, nem vagyok egy fázós alkat.
Amikor utoljára riadok fel, akkor ébren is maradok. Valami rémes álmom volt, és ezért is nem vittem túlzásba az alvást eddig sem. Visszatérő kísértő álmok és néha Julien ahogy meg akar törni és kényszeríteni arra ami neki fontos. Egy ideig jó móka volt, de hamar rájöttem hogy nem nekem való ez az életmód és kitörtem. Sidi felkel és az állam alá bújva dorombol, ahogy reggelente szokta és megsimogatom a nagy fejét ahogy a fejére adok puszit.
- Igen, ezért kérdeztem tőle hogy nem bántott-e téged - világítok rá hogy őt féltem jobban a macskámtól, mintsem fordítva. Ahogy látom Whitty és Minzy felváltva ismerkednek Romeroval. Nem ijedek meg az átható és hideg pillantásától, és csak felhúzom az egyik szemöldököm, hogy mit akar már megint. Sidi nem olyan macska mint a legtöbb, és különleges a szemeimben.
- Haza...CSodálatos - sóhajtok fel, mert nincs kedvem a vitatkozáshoz de érzem hogy viharfelnők közelednek megint. A nyugtató szerek elnyomják a haragom is, és már ez is bosszant. Az ápolónő gondolatától is rosszul vagyok, túl sok orvost láttam magam körül eddig is. Megrándul a szemem sarka ahogy szóba kerül hogy az én szobám berendezését másra bízza.
- Fekete-fehér. Csak, és kizárólag - zárom rövidre a kérdést mert eszemben sincs más színek között létezni. Az egyszerű kontrasztot szeretem. A bejelölt színeket mind áthúzom. Egyik sem az én színem.
- Kiborulok ha pasztell színű lesz a falam. Fehér vagy tört fehér maximum - ennyit még hajlandó vagyok engedni és megvonom a vállam.
- Sidivel alszom - jelentem ki. Ha elfogadja elfogadja, ha nem, akkor a kanapén alszom a macskámmal.

Álmodik, a múltját éli át, amit nem akar megosztani velem, de jó volna, ha megtenné, a pszichológus szerint jót tenne neki, még neki sem hajlandó beszélni róla. Szerinte, idővel megnyílna nekem. Hát… egyelőre örülök annak, hogy bele ment a költözésbe, de ehhez nem kis dolgokat kellett megmozgatnom, mint a macskái… a mamája jobb körülmények között lakhat. Ha hosszú távon így lesz, el kell gondolkodjak azon, hogy jó volna neki itt egy ház, közel az unokájához, nem ott, távol New Orleansban. Azon is el mélázom, hogy ez mennyire éri meg nekem? Mit nyerek ebből? Őt, a szemeit, a testét, időel a lelkét is. Hosszú távú befeketetés. Idővel…az enyém lesz. Áthatón pillantok rá, ahogy közben elképzelem őt a saját ágyamban, a saját házamban. Minden tettem, és megszólalásom ide vezetett volna? Többet akarok, azonnal és most, belőle.
- Nyugi, tartjuk a minimum , három lépés távolságot. -tiszteletben tartjuk a másikat, legalábbis ezt vettem észre. Nem nyúlkálok feleslegesen a macskához, nem környörgök a szeretetéért. Mert nincs szükségem rá, Milonak annál inkább, de vele más is a kapcsolata.
- Ne aggódj, minden olyan színű lesz, amilyet te akarsz magadnak, ő csak lelkes volt. – célzok a füzetre. – A múltkori lakásba is be költözöl, ha a városban lenne dolgod, akkor fel tudsz oda ugrani.
Darren már átköltöztetett minden holmiját oda, a ruháit meg a birtokra vitte.

Be jártam Milohoz aludni, most hogy a macskái is itt vannak, javul az állapota, kétszer nem aludtam itt, de szerintem nem bánta. Megbeszéltük a dokival, hogy Darren hetente elhozza majd a vizsgálatokra, de most már egyre többet járkál egyedül, a szobán belül is. Állítása szerint a lovak is jót fognak tenni majd neki ,hát, nagyon remélem, és szerencse ,hogy vannak lovaim, mert amúgy, nem vagyok hajlandó egy kész állatkertet is be rendezni, mindennek van határa. Azon is elgondolkodtam, hogy külön macska szar takarítót veszek fel, hogy ne érezhessem azt a bűzt, ha épp ürítettek. Szinte már-már ezzel rém álmodtam. De ennyire, még nem vagyok kétségbe esett.
Gillel is tartom a kapcsolatot, video chatelünk, és szívesen meghallgatom, hogy mi történt vele aznap. A testőre a lovakhoz is ki viszi, nem szeretném, ha a birtokomon eltévedne.

Péntek délután érkezem, miután minden dolgomat le tudtam. Darren előre vitte a macskákat, én pedig Miloért jöttem, és a papírjaiért, és az ápolónőnek átadni a szerződését, aki Milora fog felügyelni. A papírokkal a kezemben álltam az ajtajában, a szobát, ki ürítették, mintha semmi jele nem lett volna annak, hogy itt voltunk. Jobb is így, nem szívesen térnék ide vissza. A sport kocsimmal megyünk, és a garázsban parkolunk le, a birtokon.
Egy villa, modern stílusú, park és erdő veszi körül, és elég messze van a várostól.
- Megmutassam a szobád? – lépek be a konyha hátsó ajtaján, és elindulok a konyhán át a nappaliba.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nehezen szakadok ki a rémálmaimból de nincs az a kibaszott ég a világon hogy én erről bárkivel is beszélgessek, nem hogy az a valaki egy fejturkász legyen, bár voltak rá próbálkozások a sündisznó védekezést választottam mindig is. Most sincs ez másként, hogy el-el visznek egy dokihoz akinek az a hivatása hogy beszélgessen azokkal akik öngyilkosságot kísérelnek meg.
Romerora pillantok ahogy az ágyam melletti kanapéról kel fel éppen, ahogy Sidit simogatom éppen és ezek ketten ellenségesen nézik egymást. Felhúzom a szemöldököm egy kicsit, ahogy válaszol, de ez mindennél több válasz és azt hiszem Sidi sem siet megismerkedni a zsarnokkal, aki belépett az életembe és kéretlenül páros lábbal rúgta azt fel. Nem kellett volna elvállalni azt a hülye fotózást, most nem lennék itt, és nem kellett volna visszahúzni a halál torkából sem. Micsoda mázlista vagyok. Vissza teszem a fejem a párnámra mert még az ellenségeskedéshez is fáradt vagyok jelenleg.
- Helyes. Tudod a jó hölgyek nem terrorizálnak senkit - vakargatom meg a macska fülét mire felnyávog mintha egyetértene velem, és leugrik rólam, alaposan belesüppedve a gyomromba mire én nyögök fel.
- Azértbaszódjmeg - szusszanok fel ahogy forgolódok egy kicsit hogy jobb legyen, és a szavaira nézek fel ismét és megvillan a szemem. Nem, nem hat meg.
- Nem ellene szól. Nehéz eset vagyok, csak ő még nem tudja. Beköltözök? Nem, nem költözöm. Belementem hogy veled fogok lakni, de azért nem adom fel a személyes terem, és felejtsd el hogy abba a giccsparádéba költözzek! Tök rosszak az adottságai az én életemhez - rázom meg a fejem. Nem kell az a lakás, és akkor sem parancsolhat az életem minden szeglete felett. Azt soha, még egyszer soha senkinek. Parázs vita de akkor sem engedek.

A következő két hét eseménytelenül telik, napközben a nagyi és a macskák a társaságom és a zenekar is bejött párszor ahogy idejük engedte és nem zavartam ki őket azzal a lendülettel, főleg hogy... érdekes beszélgetéseink voltak és ezen is gondolkozok leginkább hogy valamivel lekössem magam. Romero persze idejár aludni de már nem zavar annyira és amennyire tudok alszom is vele és kifejezetten jól jön néha hogy melegít mert én nagyon hideg tudok lenni. Sidi is állandó alvós társunk és Rom eddig egyszer kapott szívrohamot reggel, amikor arra riadt hogy a macska a képébe bámul egy centiről. Egészen jó arány. Egyre többet mászkálok és kicsit kevésbé fáradok el és megegyezés szerint nem sokára hazamehetek. Vagyis hát... haza. Romerohoz, ami kicsit sem vonz. Felemás érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Az egyik videóhívásába bedugtam a fejem én is és megnéztem magamnak ezt a Gil nevű fiút akiről mesélt és szimpatikusnak éreztem de ijesztően energikusnak is.

Péntek délutánra már a halál retkes faszára kívánok mindent és mindenkit mert reggel óta vizsgálgatnak és szurkálnak hogy készen állok-e a hazamenetelre és a végén még hozzáírják a kórlapomhoz hogy kezdjek valamit a dührohamaimmal. Pedig csak véletlen szakadt ki belőlem hogy hagyjanak már békén a hülyeségükkel. A szokásos kedves stílusomra nem vevő mindenki és ők sem dícsértek meg érte és kemény vitánk volt a dokival. Mire Romero ideér, már mindent elvittek és elment a nagyi is meg a cicák is. Sidit nehezen engedtem el, és ő se igen akart bemenni a macskahordozóba. Szerintem Darren jópár macskakarom nyommal gazdagodott.
- Húzzunk innen - jegyzem meg ahogy zsebre teszem a mobilom és végre magam mögött hagyom a kórházat. A sportkocsi láttán csak elhúzom a szám, felvágós. Kit érdekelnek az ilyen guruló milliók, semmi hasznuk nincs, csak látványosak. Sose érdekeltek igazán az ilyenek. Ellenben egy jó objektív a kamerámhoz. Vagy lencsék. Labdák.
- Pffff. Nem játszol kicsibe - állapítom meg ahogy felgurulunk a feljárón, és körbenézve valami régi villában vagy kastélyban érzem magam a nagyságot illetően. Zavaróan nagy és luxus, sosem éltem ilyen helyen és nem gondoltam hogy most fogom elkezdeni.
- Jah. Aztán majd lejövök Anetthez, de előbb látnom kell a macskám - bosszantom hogy felhozom Sidit. Utálja a macskámat.

Hsa valakit nem értek, az Milo. Jobbára olyan, mint egy nő. Azokon nem lehet kiigazodni ennyire. Fagyossá válik a pillantásom, ahogy az életkörülményeimet méltatja. Nem hiszem, hogy bármikor az orra alá dörgöltem bármit is. Ha valamit meg tudok venni, miért halogatnám a megvásárlását? Ha szeretem a kényelmet, miért elégedjek meg a kevesebbel, kényelmetlennel?
- Igaz, a te életed túl destruktív egy rendes lakáséhoz képest, ahol rend van, nincsenek drogok, csak a kényelem. – jegyzem meg fagyosan. – Az is lehet, hogy valakivel kibaszottul összekeversz, és tudod, hogy mire vagyok képes, nem kell féltened,  - célzok Hercegnőre. – Mert én meg abból nem kérek, hogy tyúkanyóskodjanak felettem. – hagyom magára, elég volt belőle ennyi, mára, egész biztos.

Hallottam  a kezeléseiről, mert bár az orvosi titoktartás tartja a pszichológust, de megfelelően megfogalmazva körül tudja írni Milo baját. Zsákutca, egyelőre. mint minden öngyilkos, egy jó ideig, de aztán megtörik a jég, csak idő kell hozzá.
Erre igazán kíváncsi leszek.

Végre eljön az a nap is, hogy beköltözik hozzám, és bár izgatott vagyok, de nem mutatom, a nyugalom mintaszobra vagyok. Próbálok kizárni mindent, esküszöm, és ennek meg is lesz később a böjtje. Ebben is biztos vagyok.
Ahogy belépünk a konyhába, kilazítom a nyakkendőm, és már itt látom a változásokat, három kajás tál a földön, egy önitató, ami állandóan csobog, és nem csak itt… még jó néhány helyen, hogy még véletlenül se haljanak szomjan, de a kaját, csak itt a konyhában voltam hajlandó megengedni. A macska wc-t meg… ha nem gondolok rá, itt sincs, igaz? Igen. Meg ne érezzem a szagát!
Darren úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne a földszinti hátsó kijáratra egy macska ajtó, hogy ki be járkálhassanak. Szerintem meg, oda, ahova Gilead ki jár, felszereljük a kertet macska hálóval, mert amúgy meg nem a csendes kis belvárosban lakom, ahol maximum csak az autók, és kutyák jelentik a veszélyt a macskák számára. Róka, és sas, sólyom, coyote, farkas… ki hagytam volna valamit? Aligha. Át húzom a fejemen a nyakkendőt, és biccentek.
- Elég nagy a ház, nem tartalak vissza, hogy megkeresd. – Mrs Morris elmondta, hogy mit esznek a macskák, így van abból is, a kamrában. Szerintem, hanyagolom a körbevezetést és teszek a jó házigazda attitűdre, úgyis csak nagyzolásnak venné.
- A szobád az első emeleten van, bár még nincs berendezve. – indulok el az emelet irányába, nem fogom vissza magamat a lépteimmel, a saját tempómban indulok el, megkértem Gilt, hogy ma este picit fogja vissza a szelességét, de attól sem zárkózom el, hogy bemutassam őket egymásnak. Viszont, szarok az etikettre, és a jó modorra.
Megyek, egyenessen a saját lakrészembe, azért nekem is vannak határaim. Elviselni Milo hülyeségeit, feldolgozni, hogy majdnem öngyilkos lett, aztán a bunkózásait. Most telt be az a bizonyos.
Ha netán a folyosón Gilbe akadnék, és mégis jönne utánam Morris, úgy nagyjából így néz ki a bemutatás.:
- Gil, Milo, Milo, Gil. – és ott sem vagyok. Ha pedig senkivel sem futok össze, úgy a legjobb.
Beviharzok a fürdőmbe, és ahhoz ragaszkodom, hogy az öltönyöm és a nadrágom a vállfára kerüljön, a többi holmit meg a szennyes kosárba teszem. A szemeim tajtékoznak, túl sok változás ennyi idő alatt, pedig hozzá szokhattam volna, a macskák a legnagyobb problémáim, egyszerre három is. Kinyújtózkodom, és a hajamba túrok, minden izmom be van feszülve, mint egy íj húr. Itt most a jóga légzés sem fog segíteni. Megnyigtom a zuhanyzóban a vizet, persze, ez sem tetszene Milonak, mert túl tágas, van hely benne megfordulni, bőven három embernek is, és giccses. Langyos, de inkább hideg vizet engedek magamra, és próbálok megnyugodni. Bánjon mindenki hímestojásként vele, de viseljük el a faszságait. Ha sérteget, én sem fogom hagyni magamat. Fel tekerem a zenét is maximumra, egy viking ballada metál feldolgozása,  senki nem gondolná, de bírom az ilyesmit. Ekkor nyomok el egy üvöltést, persze a markomba fojtva. Ilyenkor bezzeg sehova nem hív Akira. Vagy hívnak, hogy dolgom van! Jó pár hete nem fociztam, ez lesz a megoldás.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Elegem van mindenből és mindenkiből, és szerintem csak azért nem teszek kárt valamiben mert itt vannak a macskáim. Meg mellé Rom is, és folyamatosan karban tartja a vérnyomásom az önkényes kijelentéseivel, pedig nem kevésszer mondtam hogy nem fogok úgy ugrálni ahogy fütyül, én arra nem vagyok képes. Sosem voltam, de egy ideig óráig hajlandó vagyok a kompromisszumokra. Nem fogok neki engedni, és igenis ellentmondok a véleményének meg mindennek ami vele kapcsolatos így a lakás kérdésre is.
- Ez így van. Túl komfortos, és nem érezném jól magam benne. Mellesleg meg fotózok, a fotók nem szeretik a túl világos helyeket. Félhomály kell hozzá vagy szürkület, és leszarom ki mit gondol, én abban érzem jól magam. Drogok nem voltak kifejezetten ott sem, kevés és nem ilyen erős - pillantok félre mert ez nem... egy túrának indult, hanem az utolsónak. Nem kellett volna felébrednem belőle. A hangulatjavítók más tészta azok nem igazi függőségek, és nem is mindig éltem velük, de néha kellett. Néha vettem be hogy ellazuljak. Olyankor lettek a legjobb képeim.
- Oh emiatt nem kell aggódnod. Egyetlen tyúkanyód van az Anett - mosolyodok el pofátlanul mert én biztos nem fogom túlfélteni. Láttam mire képes és Hercegnő előző gazdája meg is érdemelte amit kapott, ahhoz még velem gyengéd volt. Engem nem kifejezetten bántani akart hanem csak megleckéztetni, de az is elég volt, és sajnos túl jól sikerült neki.

Az agyturkász persze lepattan a szarkasztikus falaimról és nem húz ki belőlem egy kurva szót sem hogy mi történt a múltban. Nem kell senkinek tudnia róla, mert nekem is éppen elég volt egyszer átélnem. Az a nyomorult és tehetetlen érzés ahogy próbálta elérni hogy engedelmes legyek.... Még a hideg is kiráz és megborzongok.

Lassan telik ez a két hét mire eljön a nap hogy kimehessek innen, és végre abbahagyják a szurkálásomat is meg vizsgálgatásomat is miután ingerülten kifakadtam hogy szakadjanak már le rólam. Nem érdekel hogy erről hallott vagy nem Rom, elegem van és csak azt akarom hogy hagyjanak békén végre. A macskám kell és egy csendes szoba!
Feszült vagyok, de beszállok a kocsiba és enyhe szótlansággal haladunk, de az első öt perc után kutatni kezdek egy napszemüveg után és kölcsön veszem az övét. Amikor megérkezünk, vissza teszem oda ahol találtam.
- Hm, majd rajzolok hozzá térképet azt hiszem - sóhajtok fel és elindulok körülnézni és felfedezni. A konyhában látom is a macskanépség berendezéseit de egyenlőre egyik macskámat sem találom sehol, így követem felfelé az első emeletre de elfáradok mire felérek és ez is felidegesít hogy nem tudok úgy közlekedni ahogy szeretnék, és kibaszottul tudom hogy ez az én hibám, csakis az enyém. Nem kellett volna az az aranylabda, most nem lenne ilyen bajom.
Összetalálkozunk Gileaddal, és gyorsan bemutatkozunk egymásnak, de magukra hagyom őket, mondván még akklimatizálódnom kell és alig várom hogy a szobán belülre kerüljek hogy aztán szinte összeessek a fáradtságtól. Az ágyba vetődöm és csak fekszem a csendben ami körülvesz amíg el nem alszom pár órára. Aztán kelek fel hogy megfürdöfjek és összeszedjem magam kicsit jobban érzem magam a fürdés után és átöltözöm. Fekete farmer és rongyosra tépett póló és papucs.
Elkeveredek a konyhába ahol Anett megrohamoz és nem is tudok elszakadni amíg nem ettem pár falatot a sütijéből, de azt ígérte hogy lesz vacsora is keressem meg Romerot. A kávésbögrémmel a kezemben indulok el lassan, többször megállva. Életidegen tőlem ez a nagy ház, nekem az egész lakásom volt akkora mint most a hálószobám és sosem volt kertem. Nem érzem magam ide valónak.
Bolyongok egy kicsit mire megtalálom a focipályát Anett javaslatára és látom hogy az ideg mozgatja, így egy ideig csak nézem amit csinál. Szakad róla a víz de nem áll le, csak rúgja és rúgja a bőrt. Soseem voltam foci mániás, de egészséges szinten én is játszottam gyerekként és feldereng egy két kép. Viszont meglep hogy milyen zenére játszik, agresszív, viking metál.
- Ki se néztem volna belőle hogy tudod mi az Amon Amarth - jegyzem meg két szám közötti csendben és lejjebb tekerem a hangerőt.
- Anett azt mondta "vonszold át a segged a konyhába mert éhen maradsz". Ezt így. Szó szerint. Szóval... - hagyom félbe a mondatot ahogy belekortyolok a bögrébe és hátrasimítom a hajam az arcomból.

Besokaltam, az embernek valamikor elege lehet abból, hogy folyamatosan kritizálják. Tekintettel kéne lennem rá, de eljutottam odáig, hogy leszarom végre, annyira, hogy inkább elmegyek edzeni. Így fogom leszarni, így fog kiürülni minden feszültségem ,de… tényleg jó lenne egy hatalmas feszültség levezetés. Viszont arra Gil még nem kész, és nem mazochista annyira, amennyire én szadista akarok lenni most. Ezért a foci. Nem csak kapura rúgok, hanem trükközök is, eleinte , aztán már inkább azt is abba hagyom. Gil, ritkán látott így ,de jobban teszi, hogy inkább elvonul magába.
Milo érdekel most a legkevésbé.
Órák óta idelent vagyok, és senki sem zavart meg, a telefonom itt van a közelben, a csuklómon jelezne, ha lenne hívás, ezért nem aggódom a hangos zene miatt, hogy bármi érdekeset lekésnék. Tudni fogok róla, még Darren is szólni fog.
Látom a szemem sarkából a motoszkálást, de nem törődök vele, viszont, megállok, amikor letekerik a zenét, veszek egy nagy levegőt a focilabdán állva és kimérten fújom ki.
Tajtékfehér pillantással nézek az illetőre, és aztán vissza a kapura.
- Nincs dolgom veled, menj enni. – intek neki, és vissza tekerem az órámon a hangerőt a lejátszón.
Tudom, hogy szó szerint nem mondana ilyet Anett, de nekem meg szükségem van az én időmre.
Ahogy itt állok, szinte látszik ahogy az izzadság szinte füstölög körülöttem, légkondi van, hűvös van, a testem pedig fel van hevülve.
Veszek egy újabb nagy levegőt, és csípőre rakom a kezeimet, minden izom meg van feszülve a karomban, és a lábaimban is.
- Ismerem, tudom is, hogy miről van szó bennük. De ez lehet túl sznob a számodra. – vonom meg a vállamat. – Ezen a helyen senki sem szokott zavarni, úgy hogy ha tényleg Anett küldött, feleslegesen jöttél. – fordítok neki hátat, én nem érzem, de ő talán még láthatja, hogy kissé ingatag a járásom, kezdtem magam a szakadék szélére sodorni. Így ha Anett küldte, jól tette, túl jól ismer az a nőszemély.
A fürdő felé veszem az irányt, a padnál felkapom a törölközőmet, de megingok, és az arcomat a törölközőbe temetve kapaszkodom az ajtó félfájába, és lépek tovább a fürdő sötétségébe, csak a hangomra kapcsolódik fel, bár van a falon is egy kapcsoló, de most nem szólalok meg, csak le csúszok a fal mentén, és a hideg kőnek vetem a hátamat, istentelen csipogásba kezd az órám, mire rossz gombot nyomok rajta, a kis szaros jelentette Darrennek, hogy szarul vagyok.
- Hogy…az… a rohadt… kapcsolj…ki! Hallod! – pofázok a szerkezettel. most csak nyomkodom, holott teljesen másképp állíthatnám le.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem érdekel igazából ez a ház sem, de gyakorlatilag bárhol jobb mint a kórházban és itt legalább nem lógnak belőlem csövek és nem akar mindenki szurkálni és tapogatni és kiborítani. Fáradékony vagyok, és ingerült mire felérek a szobába, de még előtte megismerkedek Gillel, aki Romero kiscicája és pusztán abban elfáradok hogy nézem, olyan kis energikus.
Ch, én sosem voltam ennyire az, de azért lustának sem lehet nevezni, csak maximum energiatakarékosnak. Alszom egy keveset mielőtt lemennék megkeresni a konyhát, és Anettet aki nem enged csak úgy el, és megint könyörgök neki egy sort hogy legyen a feleségem, de csak nevet....
Leérek az alagsorba és hallom messziről a zenét, és megállok az ajtóban hogy nézzem mit csinál, de elég messze hogy ne kerüljek véletlen a labda útjába. Az fájdalmas lenne, és mehetnék vissza abba a kimeszelt hullaházba. Rosszkedvűen álldogálok és utána lépek csak oda a magnóhoz. Jó, akkor hifi. Tök mindegy.
- Jah, persze, mert csak sznob lehet. Meglepett hogy hallgatsz ilyet, de igazad van én basszam meg hogy beszélgetni próbáltam - hagyom rá, nem is értem miért jegyeztem meg de ahogy hátat fordít nekem és vissza veszi a hangerőt, megvonom a vállam, és ott hagyom. Ha nem kíváncsi rám, igazából itt se akarok lenni, a saját lakásom akarom ahol nem idegen minden és nem nyom agyon a tér.

Darren viharzik el mellettem, ahogy az előtéren át igyekszem fel, amikor nyílik a konyha ajtó és egy vonzó de ismeretlen nővel nézek farkas szemet aki láthatóan meglepődik rajtam.
- Hol van a bátyám? - kérdezi, mire csak az alagsor felé intek.
- Arra. Asszem bekattant szóval csinálj vele valamit hogy kommunikáció képes legyen - sóhajtok fel, és már mennék is, de még utánam szól.
- És te ki vagy?
- Anette udvarlója... - húzóm félmosolyra az ajkaim és eltűnök az egyik fordulóban és kiülök az erkélyre, éjjeli fotózásra és cigizésre. Egy plédet terítek magamra, és arra leszek csak figyelmes hogy kel fel a nap. Hol jártak a gondolataim, nem tudom, de a merev nyakamból ítélve beszundítottam a fotelben és így nyöszörögve nyújtózom ki és majdnem átesek a macskámba aki hűségesen a lábam körül aludt. Fel is veszem a karjaimba a sózsákot és alaposan megszeretgetem, amit álmos szemekkel hagy és beviszem inkább az ágyra. Romero ki is akadna szerintem ha a fehér ágytakaríón látná a fekete macskám. Felmarkolom a bögrém és elindulok lefelé, de ahogy kinyitom szinte Romeroba ütközöm.
- Mi van?! Útban vagy - morgok fel és már kerülöm is kifelé. Bosszant hogy ennyit kell mennem egy kávéért, és nem csak pár métert mint otthon tenném. Otthon.... ch, na persze...  

Kiakadtam, mindenre és elegem van. Jobb lenne ha fognám magam és haza mennék… De hova is? Az, már nincs is ott igazából, és sosem volt az enyém.
Elhallgat a zene, és már megint kezdenék üvöltözni, hogy ki mer zavarni, amikor hirtelen elhallgatok, és megpillantom a húgomat, én kereszteltem át őt Arielnek, csak azért, mert gyönyörű hangja van.
Az pedig, hogy itt van azt jelenti, hogy szüksége van rám, egy másik oldalamra, ami most nagyon is előtérbe került, és ez pont kapóra is jön. Rövidesen pedig ott vagyunk az alagsori szobában, és elszórakozom vele, kikapcsolok, és mindent elfeledek. Ezeket még Gillel sem tenném meg, amit vele viszont igen. Hajnalban ébredek fel, arra, hogy mocorog mellettem, ideje indulnia, így én is össze szedem magamat, letusolok és mindketten megyünk a magunk dolgára. Elégedettek vagyunk. A hálószobám felé tartok, és Miloba ütközöm.
- Fürödj velem. – nem parancs, egyszerű kijelentés. Csak annyit akarok, hogy velem fürödjön a hatalmas kádban, ha nem, félre állok az útjából, és hagyom, egyelőre.
Egyedül fürdök, ha nem csatlakozik, bár ha bújást akarnék, akkor Gilt kellene megkérnem, hogy tartson velem, mégis olyasvalaki érintésére vágyok, aki semmibe vesz, és lenéz. Ám most, jelenleg nem tud felbosszantani, és egyelőre ez így is marad még egy darabig. Ha nem, akkor huzamosabb időre beköltöztetem magunkhoz a húgomat.
Anett reggelit készít több személyre, hármunkra pontosan, és egy alaposabb fürdés után már én is ott ülök velük. Gilre mosolygok, és megcsókolom, ahogy belük mellé.
Milora pillantok kifürkészhetetlenül. Állandóan szeretném tudni, hogy mi jár az eszébe, de ez nála lehetetlenség.
- Filmezhetnénk, mindhárman. Gil szerint van egy új sorozat, ami talán mindannyiunk érdekelhet. – címzem Milonak a szavaimat.
Igazából, szörnyen fáradt vagyok, de ezt nem osztom meg velük, tegnap leálltam, nagyjából időben, de… tudom,hogy az egész megfogja bosszulni magát.
Csendben fejezem be a reggelimet, és kényelmes v kivágású póló van rajtam rövid nadrággal, és egy papucs, Anett készít még popcornt is, és előkerül a kóla is, fanta is, meg nekem a narancslevem, és van amit a hónom alá csapok, és elindulok többedmagammal a nappali felé, ahol kényelmesen el lehet feküdni, tv nézés közben.
Mire felérek a lépcső tetejére, rendesen elfáradok, és szuszogva lépek be a nappaliba. Fel sem tűnik, mert nem akarok tudomást venni róla, hogy nem stimmel valami, Anett értesítette Darrent, hogy lehet rosszul fogok lenni, azután, hogy tegnap és éjjel is túlhajtottam magamat.
- Ez… valami fantasy? – Gil pedig csacsogva mesél róla, felőlem még a fogtündér is lehetne a filmbe, örülök, hogy elfeküdhetek végre, és vízszintesbe kerültem. Nehezen vagyok ébren, és a víz is kivert.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem vagyok rá kíváncsi hogy mit csinál és mit nem a húgával, de egyikük sem jön fel vacsorázni és Anett is csak ingatja a fejét ahogy mi eszünk valamit Gillel. Istenem az a fiú mennyit tud beszélni, mint valami hiperaktív dongó, úgy kering a témák között hogy beleszédülök.
Mindenesetre nem látom rajta hogy boldogtalan lenne vagy éppen .... amilyen egy pet szokott lenni rossz gazda kezei között és így nehezen nyelem le azt hogy Romero nem szadista vele. Bah, ki nem szarja le, nem az én gondom! Felidegesítem magam azon, hogy miért gondolkodok ilyesmiken és így a vacsi után ott is hagyom őket fáradtságra hivatkozva hogy magam lehessek egy kicsit. Hiányzik a lakásom csendje és a szobámba is leengedem a redőnyt hogy állandó félhomály lehessen és kiülök a teraszra az esti órákban és észre sem veszem hogy ott alszom el. Pedig egy elég érdekes beszélgetés közepén tartok a zenekari haverokkal de sok minden történt most és Zach is megnyugodhatott hogy élek még. Ch... Jöhetett volna kicsit később is, akkor már nem mentenek meg. Minden jobb mint ez.
Meg a másnap reggel, amikor találkozom Romeroval. Álmosan és kissé kócosan kerüöm ki szóra sem méltatva. Már hogy lenne kedvem hozzá?! Eszénél van? Én csak haza akarok menni innen, de még nem találtam ki hogyan. Kell a fenének a flancos ház a belvárosban, nem az én világom.
- Könyörgöm Anette, jöjjön hozzám.... - sóhajtok fel ahogy bele eszek az isteni omlettbe, de túl sokat nem eszek belőle. Inkább egy fél palacsintát nassolok el bő kávéval. Semmi sem fér már belém, inkább csak azok jár az eszem hogy milyen bensőségesen csókolja meg Gilt. Miért? Mit jelent neki a fiú pontosan?
- Sorozat? Most komolyan...? - húzom fel a szemöldököm, de Gilre nézek, ahogy lelkesen fészkelődik, és egyszerűen....
- Jó, nézzünk bele... - adom be a derekam, mert nem akarom megbántani a srácot, de nem fűzök hozzá sok reményt. Nem vagyok jó sorozatos/filmes. Én mellette sok minden mást is szoktam csinálni és így most is szerzek magamnak ceruzát és jegyzettömböt ahogy elfoglalom az egy személyes fotelt, nehogy bárkinek eszébe jusson mellém ülni, de végül s nem várt vendég érkezik.
- Sidi! - pillantom meg a macskám füleit ahogy méltóságteljesen elsétál Romero és Gil mellett hogy felugorjon rám, és az arcomba tolja az összes szőrét. Adok neki egy puszit, és úgy ülök hogy az ölembe fekhessen.
- Annyira nem rossz amúgy.... - jegyzem meg az első rész felénél, de kezdem elveszteni az érdeklődésem és inkább Romerot figyelem lélektelen szemekkel.
- Gil, hívd fel Darrent légyszíves - szűkül össze a szemem egy kicsit ahogy észre veszem a Mexikóban is látott jeleket. Na szép! Mit aggódok én érte.... van aki aggódjon.... pffff.

Bár kissé lessan forog a fogaskerekem , jelenleg, azért észre veszem, hogy Gil ő rá is hat, és ez talán jó adu ász lehet vele szemben a jövőben, például képes rá vigyázni, amikor én épp nem érek rá, vagy amikor olyan dolgom van, ami miatt nem jöhetek egyik házam, vagy lakásom közelébe sem. Ha… velem valami baj történne, akkor nem hagyná, hogy Gil elkallódjon, és olyan ember kezére kerüljön, aki kihasználná. Igen, több tucat variáció és terv fogan meg pillanatok alatt a fejemben, ahogy rá pillantok a kanapén elhelyezkedve, kicsit sajnálom ,hogy nem jön ide közén. Tényleg megnyugodtam, nem fogok senkivel sem kötözködni, hiszen lenyugodtam. Annyira, hogy feküdni sincs erőm igazán, meg ébren sem tudok maradni. Igazából nyűgös vagyok, az se esik túl jól, hogy Gil nekem dől, fáj minden porcikám, és minden izmom remeg, alig bírom visszatartani magamat, és a takaróval csak rontanék a helyzetemen, még jobban izzadnék, így is egy katlannak érzem magamat. Próbálom magamat Gil előtt tartani, és megy is, menni fog. Nem mutathatom ki , hogy mennyire gyenge vagyok éppen. Ám a testem másképp gondolja, kifáradt, és idegileg is épp megcincáltak. Nem akarok veszekedni most egy jó darabig senkivel sem. Egy pillanatra elfeketül a szemeim előtt minden, ahogy a levegőt is hirtelen nagy kortyban szívom be, ahogy próbálnék fel ülni, úgy hanyatlok vissza.
Remegő karral törlöm meg az arcomat, és szuszogni kezdek.
- Dar….Darren?! – nem lehet itt senki, egyedül vagyok Milo sincs már itt bizonyára. – Milo…? Gil? – Gil lent maradt Anettel, és Darren érkezik a húgommal, tudja, hogy mi a helyzet és Milora pillant.
- Neki, nem rám van szüksége, hanem kettőtökre. Én nem tudom neki megadni azt, amire vágyik. – még érzem, ahogy valaki borogatást tesz a homlokomra, és el is megy, a húgom parfümje csapja meg az orromat. Darren hamarosan be is köti az infúziómat, és leül mellém, majd Milora pillant.
- Haza viszlek, ha szeretnéd. – néz a testőröm a fiatal srácra. – Hiába látszik egy gazdag fiatal arrogáns fasznak. Valójában magányos. Mindketten másképp fejezitek ki a szeretetet, de eddig soha senkinek sem tett ekkora erőfeszítéseket, azért ,hogy a kedvében járjon. Vehetne drága órákat és kocsikat, ha tudná, hogy azzal lenyűgöz téged. Mégis, elintézte, hogy a mamád megkapjon minden kényelmet, és a házban sosem volt semmilyen állat, még csótány sem… - megpaskolja az ágyat mellettem, mire az egyik cica felugrik mellénk, és megkerüli Darrent, majd felém közeledik, és ráfekszik a mellkasomra dorombolva. Nyögés szerű megkönnyebbülés hagyja el az ajkaimat, és egy kicsit nyugodtabban fekszek.
- Itt hagyom a borogatást mellette, ha rángatózni kezdene a teste, ne ijedj meg, csak a túl erőltetéstől, a görcs, akkor hívj az egyes gombon, az nálam szól. A közelben leszek. – ami annyit tesz, hogy biztos, hogy a konyában lesz lent.
Én az egész macska jelenlétből egy darabig csak annyit érzékelek, hogy valami búg rajtam, aztán elhallgat, amikor pedig felébredek, már kevésbé tüzel a testem, és megtapogatom a homlokomon a langyos borogatást. Felszusszanok és hűvös pillantással gyilkolom épp a plafont, és keserűen húzom el a számat, félre dobom a homlokomról a vizes holmit, mire egy szürke akármin landol, aki ezt nehezményezve vernyákolva iszkol el, ijedten , szisszenve ülök fel, és vissza dőlök az ágyba, érzem az ismerős feszítő érzést, ez… infúzió. Nagyszerű.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem érdekel különösebben ez az egész közösségi program, de meglep hogy felhozta főleg mert Gil érdeklődött iránta és ez azt mutatja hogy tényleg a kedvében akar járni időnként és a srác sem fél tőle. Tőlem sem, mert olyan közvetlenséggel cseveg nekem mindenről hogy a fejem is beleszédül.
Végül csak beadom a derekam és letelepszem a fotelbe, nehogy bárkinek is eszébe jusson hozzám érni, mert egyelőre semmi ilyesmit nem veszek jó néven. Túl sokat tapperoltak és szurkáltak a kórházban és meg is borzongok az emlék hatására.
Lett volna vége ott.
Észreveszem a változásokat, és Darret ugrasztom ide, aki nem mással mint a húgával jön fel. Neki nem szokatlan ez, mert nem akad fent rajta hogy így látja.
- Mégis mi a faszra vágyik egy megalomán seggfej? - sóhajtok fel, ahogy ellenségesen nézek a nőre, hogy nem hajlandó segíteni és elmegy. Darren marad helyette aki egy szakápoló  ügyességével köti be az infúziót. Meg is jegyzem hogy ne menjek a közelébe mert tű van nála, és nem olyan tű amit én használtam.
- Jah hát kurvára nem érzem a szeretetét. Értékelem amit a nagyiért tett, azt tényleg, mert ő a legfontosabb nekem, és csak ő van meg Sidi. De ettől még nem hinném hogy szeretne. Gyakorlatlag elrabolt, és ne nézz így rám ,mert te voltál aki idehozott! - vágom a fejéhez de felmarkolom Sidit és az ágy másik felének a végébe telepszem le vele együtt. Az egyik kicsi felugrik, és dorombolni kezd neki.
- Annak ellenére a macskáim kedvelik - jegyzem meg, mert Whitty ott berreg rajta, míg Sidi csak lusta szemekkel nézi az utódját és le sem száll rólam.
- Én nem leszek az ápolója, azt most mondom - szögezem le ahogy Darren itt hagy engem a borogatással, de amíg lejjebb nem megy a láza addig cserélgetem, úgysem tudok aludni. Rajzolok, és néha csak pihentetem a rajzot hogy Sidit simogassam ahogyan régen is tettem amikor gondolkodtam. Mégis mire gondolt hogy magányos? Nem a legjobb módszerekkel udvarol.
Nem tudom mennyi idő telik el, amikor végre felébred és már józanabbnak tűnik.
- Ébren vagy Csipkerózsika? Csodás... - kelek fel óvatosan és már szólítom is Darrent, hogy csináljon amit akar. Gil az ágy másik felén alszik, félig lefolyva onnan, de valahol azért hozzáér Romhoz is.
Ahogy Darren beér, én elmegyek. Lefürdök a szobában és az első kezembe akadó cuccot veszem fel, és felkapom a kis táskám, és a személyes apróságaim, és elindulok. Félúton fogok egy taxit ami bevisz a városba és a zenekar törzshelyére megyek ahol szerencsére meg is találom a srácokat akik aggódva és örömködve fogadnak. Van.... amit át kell beszélnünk és hálás vagyok Zachnek hogy jött. Vagyis, nem. Éppen megfojtanám. De mégis.... nem tudom.
Mindenesetre nem sietek haza, nincs is igazán hová mennem, és jól esik itt sörözni velük, és nem gondolni semmire.

Nem mondanám, hogy kipihentem magamat, mert ez most nem erről szólt. De talán egy kicsit jobban érzem magamat, egy kicsit. Darren jön be, hogy ránézzen az infúziómra. Velem foglalatoskodik, így a leosztási láncban kissé későn ér el hozzá az üzenet, hogy Milo fogta magát és elment. Harag ködösíti el a pillantásomat, ahogy meghallom a beszélgetést, és Gil igyekezne megnyugtatni, ám csak egy kifáradt sóhajra futja, és rekedt hangon küldöm el a szőke kiscicámat, mert egyedül akarok lenni. Darrennak megparancsolom, hogy vigyen be a városba, oda ahol ő is épp van. Meglehet, hogy melegítő nadrágban, és kapucnis pulóverben is jócskán kitűnök a tömegből, és nem Darren jön velem, hanem az egyik embere. Irányítás mániás vagyok, és ez ellen nem tudok mit tenni. Idegesít, hogy nem értem Milot, meg akart halni, és ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Az infúzió helye le van ragasztva a karomon, és innen a helyemről tökéletesen látom őket, a bandájával van. Valahol féltékeny vagyok rá, de nem akarok közbe szólni, nem akarom korlátozni semmiben, noha minden porcikám remeg azért, hogy felkeljek, még ha menni is alig bírok, és oda menjek hozzá, hogy megmondjam, nem kellene itt lennie, pihennie kellene. Bele kortyolok a sörömbe, de még ez sem esik jól, megborzongok és összehúzom magam egy kicsit jobban. Aztán összefonom a kezeimet a mellkasom előtt, és a sörből felkúszó buborékokat nézem. Kicsit talán még be is alszom, vagy bólintok, amikor az ő mély hangjára leszek figyelmes. Azt hiszem nevet. Felé kapom a tekintetemet. Mégis… hogy? Hogyan kérhetnék tőle bocsánatot? Engedjem el, amire már annyiszor gondoltam? Hiszen azzal a Zachel tökéletesen megvan, aki rátalált.
Írok egy üzenetet Mrs. Morrisnak, találkozni fogok az asszonnyal. Igen, pénzzel fogom megoldani a dolgot, de ez most teljesen más. Szerintem helyes lépés, más kérdés, hogy az illető megint mit fog tenni, gondolni rólam. Egyszerűen nem akarom, hogy elkallódjon.
Intek az egyébként hétköznapi ruhában velem tartott testőrnek, hogy kísérjen ki. Odabent váltok pár szót Darrennel. Aki rövidesen bemegy a srácokhoz.
- Fiúk, Darren vagyok. Mr. Bohen szeretné, ha visszajönne a villába, aggódik, hogy az egészségének árt a mai kiruccanásával. - Zach körbe röhögi Darrent, ő pedig szolidan állja a strapát. A testőr is azon lenne ,hogy valahogy megbékítse a fiatalokat, de…. Mindkettő elég kemény személyiség.
- Abba is belement,hogy meghívja a bandáját a házába. - néz körbe a társaságon. Igen, ebbe is bele mentem. Hallgatózom a biztonságis fülesen keresztül, de nem szólok bele. Nagyon is jól tudom, hogy Milo ellenkezni fog. Odakint ácsorgok a kocsim oldalának támaszkodva, és hiába ügyködöm azon, hogy kinyissam az ásványvizes palackomat, nem megy, a branül miatt sem, mérgemben pedig földhöz vágom, mire megszédülök és a kocsi tetejébe kapaszkodom. Nagyon jó. A testőröm be akar segíteni a kocsiba, de magam szállok be, lerázom magamról a kezét.
- Indíts a hölgyhöz! - azt hittem ,hogy a kórházban megbeszéltünk mindent, vagyis hellyel közzel, erre… nem értem. Baj, hogy vigyázni akarok rá? Ezek szerint, igen. Végül megállok Mrs Morris háza előtt, amit neki béreltem. Ha nem hozzám, hát majd a mamájához talán haza megy.
- Jöjjön velem, kérem. A segítségére van szükségem. - több dolgot nem fűzök hozzá, sejtheti ,hogy az unokájáról lehet szó, és megállok ott, a kocsmánál.
- Gyógyszereket szed még mindig, azt hittem, hogy pár dolgot legalább tisztáztam vele, de én vagyok a legnagyobb ellensége. Kifogytam a szavakból, nem tudom, hogy mi tévő legyek. Tudom, hogy önző vagyok. De ha legalább abba belemenne, hogy magánál lakjon, akkor nem aggódnék azért, hogy tönkre teszi magát. A kóráhzból is úgy engedték ki, hogy a felügyeletem alatt áll, tehát felelős vagyok érte. De… - remegve tolom hátra az arcomból a kapucnit, izzadtság cseppek gyöngyöznek a homlokomon. - Így is képes volt ide taxizni.
Megértem, ha Mrs Morris is szarik a fejemre, elvégre csak ezt érdemlem, mert bántottam az unokáját.
Eközben odabent Darren a srácokkal próbál dűlőre jutni.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fáradékony vagyok, de megfojt ez a ház, nem érzem jól magam benne és az első adandó alkalommal meg is pattanok.
Meg a faszom fog itt maradni, mintha be lennék zárva, és még a közértbe se lehet lemenni energiaitalért és cigiért mert itt minden olyan elit, és minden hozatva van. Nyilván kaphatnék a legjobb és legmenőbb dohányokból amire csak vágyom, de az nem én lennék és nem szeretem ha kiszolgálnak. A magam ura vagyok, és ez maradjon is így!
Leszarom Romero mániáját, nem vagyok egy tárgy, nem birtokolhat pedig nagyon úgy tűnik hogy arra hajt. Kiborít ezzel, és azzal is hogy látom körülötte Gileadet, és nem tudok rá eszközként nézni, mert olyan élettel teli.
Keserű epe ömlik a számba a gondolatra és a hányinger kerülget ahogy visszagondolok, nálam hogyan volt ez. Majdnem beledöglöttem Julien hülye kis játékaiba és megsínylette a testem is. Hirtelen elszaparodtak a tetoválásaim és megnőtt a dohányzási ingerenciám is.
Most... Zaj vesz körül.
A belvárosi kocsma hangos és büdös de legalább a srácokkal vagyok itt, és mind örülnek hogy nem maradtam ott. Hát.. mit mondjak, én nem mindig. Sötét keserűség és düh kering bennem, de leginkább magamra vagyok az. Romero viszont... instant képes meghúznia ravaszt hogy kifakadjak.
Felsóhajtok és egy újabb szálra gyújtok rá ahogy a hajam a képembe lóg mert tök hosszú már, de nem fogom levágni.... majd... felnyírom. Jah.
Beleiszom a sörömbe de felillámlik a tekintetem ahogy Darrent pillantom meg. Az a nyomorult.
- Nem! Senki nem megy sehová! Ha megbeszéltem velük midnent, akkor majd visszamegyek. Nincs szükségem gardedámra, vegye tudomásul - válaszolok agresszíven, mert ez volt a tervem. Kikapcsolódni, nem gondolni rá, és aztán vissza menni abba a házba.
- Ne akarja elrontani... Hagyjon... és majd visszamegyek - teszem hozzá, mert bár nem Darrennel szól, mégis ő a hírvivő és szerintem nincs idegrendszere. Legalábbis mindig olyan nyugodt és összeszedett. Visszafordulok, jelezve hogy befejeztem a beszélgetést és röviden megosztom velük hogy Romero egy kellemetlen alak, és nem hagy békén.


Mrs. Morris érdeklődve veszi a kérést, de nem utasítja el, és megadja a címet Romeronak ahol várja is. Tetszik neki a házacska, amit bérel a férfi, de tudja hogy hamarosan haza kell majd mennie, és nem is nagyon éli bele magát hogy itt élhetne. Szívesen ide költözne hogy közelebb legyen az unokájához.
- Nem megyek sehová. Jöjjön Romero, beszélgessünk egy kicsit, aztán majd meglátjuk kell-e mennem bárhová is- mosolyodik el.
Betessékeli Romerot és teát készít, magának pedig kávét. Van teasüteménye is, és ő magam a kávé mellé el is nassol párat ahogy hallgatja a férfit.
- Romero, maga annyira görcsösen ragaszkodik hogy az lesz a veszte. Tudom hogy milyeen az unokám, kicsit régebb óta ismerem őt mint maga és nem volt könnyű vele az élet - sóhajt fel az idősödő nő ahogy a férfit nézi.
- Hagyja egy kicsit békén. Aligha nem az agyára ment a ház és a tér. Nem tud vele mit kezdeni sosem élt ötven négyzetméternél nagyobb lakásban, magánál meg egy szoba csak annyi. Eljött iszogatni a barátaival, és majd vissza fog menni ha úgy érzi - sóhajt fel.
- Értem én hogy a felelőssége, és aggódik, de engedje el. Ha mindenhová utána megy és utána küld valakit, akkor csak elüldözni fogja, és nem megtartani. Higgyen nekem. Milo sosem mondana le a szabadságáról, és a macskáiról. Vissza fog menni magához - paskolja meg a kézfejét finoman hogy ne aggodalmaskodjon.
- Különben is, magának is ágyban lenne a helye leginkább - húzza össze szigorú szemöldökét.

Amint megtudtam, hogy eljött otthonról, azonnal rohantam utána. De nem tudok mit kezdeni a helyzettel. mert egyszerűen semmi sem úgy alakul, ahogy én akarom. Elküld. Darrent is elküldi, végül együtt megyünk Mrs. Morrishoz, ő addig kint vár a kocsiban, én pedig bent beszélgetek az idős asszonnyal.
Amikor hellyel kínálnak , csak akkor ülök le, még akkor is ha nehezen maradok állva. Nem vitás, fal fehér vagyok, és ki van száradva a szám, még javában az infúzión kellene, hogy legyek. A szokással ellentétben, nem öltönyben vagyok, hanem melegítőben, és nem is olyan feszes a hátam, mint ahogyan azt szoktam, az első sóhajtás után bekényelmesedek, és a teáért nyúlok. Bár tudom ,hogy a süteményt csak udvariasságból rakta ki az asszony, mégis…
Amikor befejeztem a mondandómat, elveszek először csak egyet, majd ahogy megrágtam, mégegyet. Nem az idegesség miatt, egyszerűen csak jólesik, majd amikor nem tetszik amit mond Mrs Morris, akkor… egyszerűen abbamarad a rágás, és lenyelem. A szemeim elsötétülnek, és csendben maradok. Nem, ez… egyáltalán nem jó így. Mit fog csinálni? Ha nem jön vissza?! Ha újra belövi magát?! Anett látott ennyire szétesve eddig, másnak sosem mutattam meg még ezt az oldalamat.
- Nem akarom bezárni örökre, csak amíg egy nagyobb szélnek is ellent tud állni, addig akarnám, hogy egyhelyben maradjon. – szusszantok egyet fáradtan. Jobb is ha visszajön, mert a macskái már most kikészítenek.
A paskolására csak folytatom a fáradt sóhajtozásaim, és halvány mosollyal az ajkamon pillantok az asszonyra.
- Legyen úgy, ahogy mondja, köszönöm a teát és a süteményt. – a feddésre szemöldök ráncolva pillantok az idős hölgyre.
- Érzem is, hogy a határaim feszegetem. – még jó hogy az infúziós tű, nem látszik a pulóvertől, akkor gyanítom, hogy még szúrósabb lenne a pillantása. Kísértetiesen hasonlít ez a nézés Miloéra, ha valami nem tetszik neki.
Egy darabig szemezek az asszonnyal, és nem adom fel.
- Nézze. Tudom, hogy egyébként megvan a megszokott lakóhelye, de mit szólna ha ide költözne. Mindent én állok, magának csak a saját szükségleteire kell költenie, számlákra és egyéb dolgokra nem lenne gondja. Tartozom Milonak, még ha ezt sosem fogom bevallani neki, de szeretném, ha közelebb lenne hozzá. Maga talán jobb hatással van rá, és tudja ösztökélni a jobb élet felé. Egy ennél közelebbi házba, kerttel? Ott is kertes házban lakott. – nézek reménykedve a nőre. Végtére is már csak ők ketten vannak egymásnak. Ha pedig Milo kirepül tőlem is… legalább a mamája a közelében van.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Elutassítom Romero minden próbálkozását és háborgok mint a tenger hogy ennyire mindent tudni és látni akar, és nem is moccanok a székemről, és a többieknek se hagyom hogy mozduljanak. Összefoglalva osztom meg velük ki ez, és milyen viharos a kapcsolatunk és Zack felajánl nekem egy kanapét az éjjelre. Amivel élek is, mert egyrészt ő is sokszor csövelt nálam, másrészt jól fog esni az ismerős társasága és nem egy villa steril tisztasága és fényessége. Nem szeretem a napot ennyire.
Végül még másfél órát iszogatunk, és vissza is jön a hangulat ahogy kidühöngtem magam, de a végén már leginkább csak nevetnek a kifakadásaimon, és engem szivatnak, amin végül.... végül én is el tudom magam engedni. Zack-el megyek haza és másnap hívok egy taxit hogy vigyen vissza a villába, ahol szerencsére a reggeli órákban nem nagyon találkozom senkivel sem, Anetten kívül, aki már a birodalmában varázsol.
Kávét kérek tőle, és a bögrével együtt megyek fel a szobámig ahol kis híján elüt egy lefelé száguldó Gil, aki kétségbeesetten szalad lefelé mert épp éhen akar halni. Csak félre állok az útjából, és behúzom magam mögött az aj ajtómat. Lehúzom az összes redőnyt és kellemes félhomályt csinálok hogy ne legyen olyan fényáradat és bekapcsolom a laptoptom.
Szerkeszteni akarok egy kicsit a kávém mellett.
- Gyere Sidi.... segíts a gazdinak - húzom az ölembe a fekete macskám aki hajlandó kimászni az ágyam alól, és szemrehányó miákolással köszönteni. Persze, távol voltam tőle ahogy elmentem. Most meg szemrehány.
Agyon simogatom ameddig hagyja magát és a fotelben ülve gondolkozok ahogy berreg rajtam. Remélem Romero is távol tartja magát tőlem....

*
Gil ír Romeronak egy sms-t hogy látta Milot hazaérni és mennyire örül neki.
*

Előtte való este pedig a nagyi még vigasztalja Romerot, és ad neki a kekszből amit önkéntelenül is eszegetett.
- Mondom magának Romero, vissza fog menni... Adjon neki egy kis teret, és meglátja jobb lesz. Megértem hogy védeni akarja és óvni, de engedje el, mert különben megköti és akkor elveszíti teljesen - tanácsolja az idős nő hiszen ő ismeri az unokáját. Végül is később igaza is lesz.... Milo hazamegy.

Még mindig ágynyugalmat írtak elő, így csak nyüglődők, hogy a reggeli edzésem nem végezhetem, nem készülhetek az újabb versenyemre, mert akarok, akarnék. Végül felöltözöm, és az irodámba megyek megbeszélést tartani, közben érkezik az sms, most kevesebbet dolgozom, de így is szemmel tartok mindent. A tárgyalások már így is kevesek voltak erre a hétre, a verseny miatt.
Gilnek írok, egy köszönömöt, és utána lemegyek reggelizni én is, szerencsére még lent találom a kis kómás macskám. Éjszakára az összes ajtóm és ablakom becsuktam, így nálam egyetlen igazi macska sem héderelt, mind megtalálták Milo szobáját.
Még Gilnek elmondom, hogy már itt van a lova is, és tud is rajta lovagolni, ha szeretne. Darren egyik embere majd leviszi, én addig egy pirítóst félre tetetek Anettel, Milonak. Egyszerű, a közepén megvan olvasztva a sajt. Még melegen tartóba is betette, hogy nehogy kiszáradjon. Milonak pedig sms-t küldök.

„A lovardában leszek. Megérkezett a musztángod. Van lent pirítós, Anett szeretné ha a kávén kívül valódi étel is kerülne beléd. Ha kijönnél a lovardába, Anett szól egy testőrnek és lehoz.”

Hiszen a lovardámban még nem is járt, így azt sem tudja hol kell keresse.
Felmegyek és átöltözöm, a rohadt tasakot is cipelem magammal, egy állványon, tényleg csak kimegyek megnézni a lovakat, és azt hiszem inkább beülök Kristály bokszába. Néha nekem is elegem lehet mindenből, és elfáradhatok. Odabent felakasztom az infúzióm, és beállítom az órám, ha elszundítanék, jelezze, hogy ideje a cserének. Én aztán nem fogok most már a nyakába ugrálni. Még Milo mamáját is vénasszonynak nevezem magamnak, tényleg nem sok hangulatom van bárkihez. A verseny ehét szombaton lesz, de csütörtökön elutazom, Gilt terveztem magammal vinni. De nem tudom, hogy kíváncsi vagyok e arra ,hogy folyton ellenségeskedik velem, Milo. Hajlandó voltam nyitni felé, de én nem a focilabdája vagyok. Pedig magammal vinném.