Rendeltem magamnak egy pólót, egyedi mintával a kedvenc helyemen, csak valami adminisztrációs hiba miatt elkeveredett a Queensi üzletükbe, ami miatt két napot kell várja, hogy helyben átvegyem. Vár a f@szom annyit, inkább elmegyek érte, amit közöltem is az illetékessel, aki felhívott elnézést kérni. Szóval megígértettem vele, hogy az ott marad és megyek érte rögvest. Igazából ráérek egész nap és halálra unom magam itthon, annyira monoton minden, edzés, kajarendelés, dobolás, netflixezés. Jó, mondjuk rám fért a pihenés a turné után, de most már lassan kezdeni kellene magunkkal valamit, csak hát Sean... Elképzelni sem tudom, milyen lehet neki, de várható volt a barátnője halála.
Gyorsan lefürödtem, mert edzés végén hívtak pont, majd a szekrényem feltárva gyorsan kivettem egy fekete farmert, fehér pólót és a fekete bőrdzsekim, egy szegecses fekete övet és a fejemre csaptam egy fekete baseball sapkát is. Tornacipőt húzok és keresek valami normális táskát, amit a hátamra csapok, a farzsebembe teszem az irataim és a pénztárcám, a telefonomat, a táskába dobom bele egy napszemüveg kíséretében. Bukósisakért nyúlok és a kulcscsomómért, amivel bezárom a lakást, majd a motorom is életre keltem magam alatt, nincs is jobb közlekedési eszköz ettől a városba én mondom.
Elmentem a pólóért, de a forgalom olyan gyatra volt, mindenki most kaphatott fizetést, mert őrültek háza volt az utakon és az üzletben is, ahová mentem. Persze engem már ismernek és tudták, hogy jövök, szóval előre vettek, amiért hálás vagyok, jó dolog a hírnév, de azért tud ez terhes is lenni. Kifelé menet már érzem is, hogy valahol meg fogok állni kajálni is, mert van már fél kettő is, ideje benyomni valami hamburgert ebédre. Meg is állok az első ilyennél és a bukósisakot napszemüvegre cserélem le, úgy lépek be a helyre. Már egy ideje sorban állok és a telefonom nyomkodom közben, kaptam pár üzenetet a haveroktól és azokra válaszolgatok nagyban. Már majdnem sorra kerülök, amikor a mellettem lévő középső sorban egyre hangosabbak a kis disco-patkányok és újabb társaság csapódik hozzájuk, csak fél szemmel nézek arra és el is fintorodom, mert nem szeretem ezeket a fiatal kis suhancokat. Nem is avatkoznék bele, mit csinálnak, ha nem kezdenének az újonnan jött társaik lökdösődni a sorban mögöttük állókkal. Egy női hangot hallok is, ahogy nem túl szép szavakkal illeti őket és még jó, hogy oda fordultam, mert így sikeresen el is kapom őt. A másik szélén lévő sorban is ezeknek a suttyóknak a haverjai voltak, akik már a kajával megrakott tálcával a sort hagyták volna el és egyenest valaki félre lökte a lányt.
- Hogy b@sznódnátok meg! Nem tanultatok semmi illemet nyomik? - Szólalok meg, miközben elengedem a nekem lökődött nőt és a napszemüvegemért nyúlok, hogy levegyem. Persze a sok gyíkarc nem ismer fel, de biztos valami maffiózónak néznek, mert egyből behúzzák a nyakukat is és elnézést kérnek. Egy van, aki nekem esne, de a társa a vállára teszi a kezét, hogy inkább ne. Benne lehet az a megadásukba mondjuk még az is, hogy én sokkal nagyobb vagyok tőlük és tele lett a gatyájuk, de megérdemlik.
- Jól vagy? - Nézek a lányra, aki körvonalakban megvolt, de most, hogy alaposabban szemügyre veszem, meg kell jegyeznem magamban, hogy van egyedisége és tetszetős. Közben én kerülök sorra és szólít is a kiszolgáló, hogy mit kérek.
- Ő... - fordulok oda, majd vissza az előttem állóra - Meghívhatlak? - kérdezem és közben a kezemmel magam elé mutatok, hogy ha igen, akkor mondja mit kér.

Nem vagyok a lovagiasság mintapéldája, legalábbis ha valaki esik, akkor általában félreállok és hagyom, hogy puffanjon a földön mellettem, ha már ennyire szerencsétlen, de most a lány vagy nő, akit meglöktek erről pont nem tehetett, szóval elkaptam és amint megvan az egyensúlya el is engedem, nem szeretek másokat fogdosni, főleg ha előtte nem csekkoltam le, megéri-e hozzáérni. A bocsánatkérésével nem is foglalkozom, elvégre nem tehet róla, hogy el kellett kapnom, jobb, mintha nekem jön és a telefonom ismét a földdel ismerkedik. Tényleg kellene vennem újat, de f@szomnak sincs kedve, de muszáj lesz.
Ahogy jobban szemügyre veszem őt, köszönetet mond, hogy jól van, rám mosolyog, egész helyes, főleg azzal a két piercinggel a szájában, mint valami vámpírkirálynő. Mielőtt még nagyon elmerülnénk egymás nézegetésében sorra kerülünk és meghívom, hogy csatlakozzon hozzám, így legalább biztos jó társaságom lesz és nem ül le hozzám senki. A sok kis gruppitól és rajongótól már rosszul vagyok, sikítoznak és bálványoznak, még képesek kikukázni a szívószálamat is, mert rajta van a nyálam. Komolyan mondom agyf@sz az egész.
- Semmiség. - Megvonom a vállam és miután kikéri a saját kajáját meg italát, én kettő dupla húsos hamburgert kérek, szintén kólával. A zsebemből előveszem a bukszám és kinyitva érintem is a kártyámat a terminálhoz, majd összecsapva a tárcát vissza is tuszkolom a nadrágom zsebébe.
- Matt vagyok - mutatkozom be én is miközben megkapjuk két tálcán a kaját és mehetünk is, hogy helyet foglaljunk, vele szembe ülök le, csak kényelmesebb így, elég széles vagyok, meg nagydarab, kell a hely. Leveszem a bőrdzsekimet, hogy a szék támlájára akasszam, most már a karomon lévő tetoválásokat is csodálhatja, van bőven mit.
- Jó étvágyat. - Összedörzsölöm a kezem, majd kinyitom a dobozt és kiveszem belőle a hamburgert, hogy az első falat végre lecsússzon a torkomon. Miközben rágok fél kezemmel a szívószálért nyúlok, hogy beledöfjem a pohár tetejébe. Aztán emelhessem is a számhoz, hogy igyak belőle. Miközben iszok, utána nézek csak Lili felé, remélem jól emlékszem a nevére, nem vagyok jó az ilyenekben.
- Mindig itt szoktál enni vagy csak a közelben jártál? - érdeklődöm, mert nekem belefér az ismerkedés, nem vagyok olyan zárkózott, mint a legtöbb híresség, mondjuk tegyük hozzá, hogy nem is az én képen díszeleg a címlapokon, hanem Sean-é, ami nem zavar, nélkülük általában valami balhés maffiózónak néznek. Remélem kicsit jobban belemegy a válaszadásba vagy kérdez majd ő is valamit, nem harapok... nagyot. Rácáfolva a gondolatomra ismét falatozom a hamburgerből, nem fog sokáig tartani, amíg elfogyasztom, ha valami kifolyna belőle az arcomra, azt meg a szalvétával letörlöm, mégsem ehetek úgy, mint egy disznó.

A kis csírák inkább visszavonulnak és messziről elkerülnek minket, amit díjazok, mert nem szívesen verném meg a divatmajom képüket, ha kötekedni akarnának velem. Mondjuk ezek nem elég tökösek, visszaszólni sem mertek, inkább átsunnyogtak a másik sorba.
Kikérjük az ételt, fizetek és mehetünk is, én magam elé engedem Lilit és hátulról stírölöm, amíg meg nem áll egy asztalnál, ahol helyet foglalunk. Útközben azért elhúzom a számat, mert mégis csak felismert, tudja ki vagyok és nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy sem, hogy nem rajong körbe. Az egom jobban szereti, ha csillogó szemekkel szinte fan-görcsöt kapnak tőlem, a másik felem pedig örül neki, hogy annyira nem elvakult rajongó, hogy rám vesse magát, így talán nem a sztárt látja, hanem ami mögötte van.
- Kösz. - Elvigyorodom, ahogy oda vissza kívánunk jó étvágyat egymásnak, majd neki is látunk az evésnek és szinte egyszerre emeljük az italt is a szánkhoz, hogy az első falatokat leöblítsük. Mint valami összeszokott páros, a többiekkel szoktunk így kajálni turné közben. Tény mellettem nem mutat rosszul ezzel az egyedi stílusával, együtt lógunk ki az átlag emberek közül.
- Szar ügy, ha a saját gárdád húz fel és már szinte menekülsz onnan. - Követem a tekintetét, mikor körül néz, nem tudom, hogy most keres valakit vagy valami más baja van, mint az aki mindig azt hiszi, hogy követik. Azért bemérem, hogy merre lehet az irodája, elképzelni sem tudom, hogy mit tervezhet, de gondolom valami vad dolgokat, már így az alapján, amit látok.
- Én? Nem, csak rendeltem valamit és minden az itteni üzletbe jött, szóval ahelyett, hogy vártam volna pár napot, inkább eljöttem érte. - Nem sokan motoroznák át fél New Yorkot egy pólóért, de miért is ne tettem volna meg, már vártam rá és amúgy sincs jobb dolgom. Megvonom a vállam is közben és a zsebemből kiveszem a telefonomat, mert nyomja a combom, az asztalra teszem a tálca mellé. Szép törött kijelző, nem mai darab, f@szom foglalkozik vele, csak hívni lehessen vele szoktam mondani.
- Na és miket tervezel? - Érdeklődöm, majd pár harapással ki is végzem a burgert és a másikat kezdem el kicsomagolni, nem tehetek róla, de gyorsan zabálok, megszoktam, hogy rohanás az életem, majd a sültkrumplinál lassítok kicsit. Nem akarok bunkózni vele, szóval nem nézem folyamatosan, tudom, hogy sokan zavarba jönnek tőle, az meg nem célom, bár jó móka tud lenni. Az asztal alatt elkezd járni a lábam, nem tehetek róla, imádok dobolni és emiatt jár a lábam, meg az ujjaim is dobolnának, ha nem a szendvicset fognám velük.
- Sietsz vissza a bagázshoz? - Kérdem vigyorogva, én biztos nem sietnék vissza, már genyózásból, nem tudom neki mennyire fontos visszamennie, elvégre gyors kajáldába jött, ám nem mindig találkozik olyan alakokkal, mint én, legalábbis szeretném ezt hinni. Ritkán mozdulok ki, én is többnyire csak rendelem a kaját és csajozni is csak koncert után vagy bulihelyeken szoktam, általában részegen és úgy, hogy másnap már nyomuk sincs az életemben.

Nem szokásom udvariaskodni alapjába véve, sőt nappal csajozni meg pláne nem tartozik bele az életembe, de ez most így sikerült. Egy átlagos lány nem is érdekelt volna, mert van belőle több millió. Lila hajú lányból meg? Na talán egy kezemen meg tudom számolni mennyi van, akik nem divatmajmok és nem azért olyan a hajuk, mert az az elvárás. Neki ez a ruhája miatt nem tűnik annak, meg a stílusa is egész egyedinek tűnik, adok egy esélyt, hogy ebből még lesz valami, ha más nem, egy jó napja lesz egy híres dobossal, velem. A poharak szüzességét egyszerre oltjuk ki a szívószállal, amin én csak vigyorgok, ő felkuncog. Nem zavar, csak egyszer megingatom a fejem, miközben a számhoz emelem. Tény, érdekes véletlen, főleg így elsőre, de inkább beszélgessünk egy kicsit, legalábbis én beszéltetem őt, mert nem kérdez vissza túl sokszor, így nyugodtan tudok enni.
- Ja, csak minden rendelés ebbe a nyomorult üzletbe jött, de én már elengedtem, a lényeg, hogy megvan. - A kezemmel legyintek is, nem érdekes, miután letettem a poharat  az asztalra és rámarkolok a hamburgerre. Milyen jó is, hogy ilyen nagy vagyok és nem kell félteni a számat sem, mert a mérete megegyezik a beszólásaim mértékével általában. Tudok én nagy seggfej lenni, sőt általában az a jellemző rám, aki ismer tudja, hogy nálam ez a szeretet jele.
- Ja, ismerősen cseng, bár általában kapni szoktuk a ruhákat, nem nézem honnan van. - Vigyorodom el, engem hidegen hagynak a ruhák, ez a póló is csak azért fontos, mert egyedi képet kértem rá, amivel trollkodhatok majd a többieknek, egyébként pont sz@rok rá, hogy mit veszek fel. A fekete farmerom is vala még egyben volt, ezek a szakadások nem a divat miatt keletkeztek rajta, hanem részeg kalandjaim során és én, aki tudja milyen a szegénység, nem vagyok olyan, aki eldobná ezeket hamarább, mint elrongyolódik. A fellépős ruhákkal sem én foglalkozom, azok amúgy is f@sz tudja hol kötnek ki, lehet megkapjuk, de én nem szoktam elhozni, szóval a studióban lehet valahol.
- Hát, az nem szokott senkit ösztönözni, ha leharapják a fejét. - Bólintok és az utolsó falatot is benyomom a hamburgerből jóízűen, a poharat is emelem, hogy leöblítsem, amikor visszakérdez, nahát-nahát. Van bátorság benne, ami tetszik, sokan nem merik visszadobni a labdát, mert mi lesz ha... Hát ez lesz, ha meri.
- Nincs semmi, de ha neked van javaslatod, akkor meghallgatom. - A szemébe fúrom az enyémet és féloldalasan aljasan elvigyorodom és megemelgetem a szemöldököm is kétszer, hogy hajrá, ha most jól válaszol, ki tudja hogyan alakul tovább a nap. A krumplimhoz nyúlok, nem is kell odanéznem, nem is néznék el Liliről, érdekel mennyire tudom zavarba hozni. A számhoz emelem a krumplit és a felénél el is harapom, úgy hallgatom az ötletét vagy ötleteit. A telefonom csörögni kezd, de még az sem menti meg a nézésemtől, csak kinyomom a másik kezemmel, akárki keres, ráér az később is.

Nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen fordulatot fog venni, hogy találok egy nőneműt, aki egy kicsit is felkelti az érdeklődésemet, így fényes nappal főleg. Általában este a gyors menetes részeg rib@ncokat hajkurászom, mert nem akarok én semmi komolyat, elég csak Seanre vagy Sebre gondolnom, hogy milyenek vagy milyenek voltak egy-egy kapcsolatnál. Szabad idejük nagy részét a kiválasztott nővel töltötték, nem értek rá pasis csajozós estékre és nem is jöhettek el, mert az asszony leszedi a fejüket és a legidegesítőbb, hogy párban kellett őket hívni moziba is... Én magasról sz@rtam erre, de ők nem, így hozták a csajokat is. Tanulva az esetből inkább kerültem a közös programokat, kicsit örülök is, hogy Sean párja kórházban döglődik, mert így több időt lehetek velük, az én szinte testvéreimmel, hisz együtt nőttünk fel, sok év van mögöttünk már.
Szóval itt vagyok ezzel a szép kissé törékeny alkat lila hajú nővel, helyes ajakpiercingekkel, aki felismert, mégsem fangörcsölt be rám, aminek örülök, mert így lehet vele beszélgetni normálisan az élet dolgairól,k amiről nekem fogalmam sincs, elvégre nem dolgoztam soha munkaórákban, nem voltam vezető szerepben sem, szerintem a képesítésemmel ez aligha nem elképzelhetetlen is lenne, annyira sz@r lett a bizonyítványom.
- Ja, én inkább fizetek horror árat a szállításért, hogy biztosan megjöjjön és könyvelt küldemény legyen, ami ha nem jut el időben hozzám, akkor legalább újra kénytelen feladni a hely, ahonnan rendelek. - Nyilván nem okoz gondot, hogy a kínai olcsó sz@rt a legdrágább mód kérjem egy-két héten belül kiszállítani a címemre vagy arra a címre, ahol éppen tartózkodni fogok akkortájt. A turné előre le van zsírozva, így tudom ezeket könnyedén intézni.
- Ja, a többiek elég normálisak hozzám képest, szóval kénytelen vagyok én is rendesen felöltözni. - Mondjuk nem szívesen veszek fel olyan szakadt semmi ruhákat, amibe még dolgozni se mennék, sőt még otthon is szégyellném hordani, talán nem is olyannal foglalkozik, fogalmam sincs, nem értek a ruhákhoz, ha kell valami, akkor általában valamelyik tesóm elrángatom, hogy segítsen és tudjuk le. A szavai lehetnének sértőek is, de én nem veszem fel, annyira nem érdekelt soha a megjelenés, legalábbis ruhailag, a farmer és póló az mindig nyerő párosítás, meg a bőrdzseki.
- Aha, szóval azért elég jól nézünk ki még így is. - Vigyorodom el, lehet neki jobbak a ruháig, azért megnézném Sean egy vadabb szerelésbe, amikor zúzunk, de ez nem az én asztalom, ha nem felejtem el, talán még meg is említem majd a managernek ezt a márkát, amit ő forgalmaz vagy a cége, nem tudom pontosan, lehet fel kellene majd írnom a telefonba, hogy rákeressek. A gondolat maga is abszurd, nem is értem magam, így inkább tovább is viszem a beszélgetést, majd feldobok egy labdát, hogy döntse el ő, hogy mit csináljak délután, avagy csináljunk. Szegény elég durván elpirul, zavarba hoztam, pedig annyira meg sem erőltettem magam, de már biztosra veszem, hogy bejövök neki. Kicsit nehézkesen vázolja fel, hogy mit tervez és ahogy összeszedi magát a végére még egy kérdést is feltesz, magával invitálva tovább a hamburgerezőből egy másik helyszínre, egy kávézóba.
- Szeretem a kávét, minden reggelem azzal indítom meg egy cigivel. - Válaszolok és közben elkezdem pusztítani a krumplit is magam elől, meg iszok egy keveset az üdítőből is. A telefonom magam felé fordítva megnézem ki hívott, meg mennyi az idő, majd visszafektetem az asztalra, miközben felteszek egy kérdést, amire nem lenne kötelező válaszolnia, kicsit magasröptű kérdés, meglátjuk mihez kezd vele.
- Neked elég egy hatalmas adag kávé, hogy jobban érezd magad? Én sok minden mást el tudnék képzelni, ami jobb attól. - A végén pillantok csak fel rá sejtelmes vigyorral, nem hibáztat perverz gondolatom miatt, elvégre férfiból vagyok és biztos hallott már róla, hogy nem volt még egy kapcsolatom sem, az egy éjszakásokon kívül.
- Akkor, ha itt végeztünk átmegyünk abba a jó kávézóba? - Mégse ő hívjon el enyhe célozgatással, jobbnak érzem tisztázni a dolgot, a krumplit már nem egyesével eszem, f@szom szórakozik vele úgy, a kaja azért van, hogy hamar elfogyjon, az én gyomrom nem fekszi meg úgysem, hozzászokott már a meleg gyors étkezésekhez. Hamar a végére érek, csak a kóla marad, amit lassan kortyolok, inni azt tudok lassan szerencsére. Hagyom befejezni az evést, a telefonom ismét csörög, sajna olyan hív, akit fel kéne vennem.
- Bocs, ezt muszáj felvennem, mindjárt jövök. - Felállok és a telefont a fülemhez emelve fel is veszem, a poharam az asztalnál hagyom, meg a dzsekim is a széken marad, a tálcát, amin elpusztítottam a szendvicset meg a krumplit, azt elviszem beszélgetés közbe a gyűjtőbe, hogy becsúsztassam a többi közé. Messzebb megállva azért néha odanézek, hogy elmenekül-e Lili vagy megvár, a lehetőség adott végül is. Amint végzek visszamegyek és talán végez ő is, szóval a dzsekim felveszem, ismét eltakarva a kezeimen a tetoválásokat és a pohárért nyúlok, még van benne, de szerintem kidobom a pics@ba az egészet, a kávénak is kell hely. Ha megvárt, akkor intek is, hogy mehetünk, de csak utána, hogy hátulról is stírölhessem kicsit ismét.

Megvitatjuk a rendelési szokásainkat, ki hová kéri a csomagot és miként veszi azt át, ami elég bizarr kicsit, ilyenekről kevesen beszélgetnek főleg ilyen első találkozás alkalmával, de ha ez került elő, mint téma, hát akkor ki kell végezni és szerintem ezt meg is tettük. Édes, ahogy elmosolyodik a mondata végén. Én is elvigyorodom, ami csak szélesebbé válik, amikor megjegyzi, hogy jól nézek ki, amivel tisztában vagyok, de azért simogatja az egómat ez a kijelentés. A többieknek tényleg nincs tetoválásuk és átlagosabban néznek ki, mint én, ezért szoktam visszafogottabb lenni mellettük, öltözködésben legalábbis. A hétköznapokban viszont kedvem szerint szoktam ruhát magamra ölteni, általában feketét, de nem a legdivatosabb darabokat, a gyermekkorom szegényes volt, így az igényem nem nőttek meg a hírességeknek kijáró gazdagsággal együtt, sőt, még magam újítottam fel egymagam a lakásomat is, ahol élek, nem bíztam ám más szakemberekre. Így legalább tudom, ha valami elb@szódik, azt magamnak köszönhetem.
- Te sem panaszkodhatsz, megvan a stílusod, egymagad képviseled a márkád. - Nem viszem túlzásba a bókot, a szemöldököm kicsit megemelem, miközben a szám jobb oldali szegletét jobban mosolyra húzom, olyan sármos pillantással fűszerezve, ha ettől nem jön még jobban zavarba, akkor semmitől.
- Köszönöm. - Tudom én, hogy sokan elolvadnak tőlem, már a kinézetem miatt, meg még híres is vagyok, ennyi bőven elég és már félre is vonulhatunk dugni általában, de most nem lyukra játszom, ő most érdekel meglepő módon és jól esik húzni így. Látom, hogy igyekszik összeszedni magát, hagyok neki egy kis időt, amíg zabálok, nem árt ha fellélegzik, mert a napnak még nincs vége és ha velem tölti, akkor ki tudja, hogyan végződik, én nehezen fogom vissza magam, főleg ha látom, hogy mennyire bejövök neki.
- Az jó, ha csak alkalmi dohányos vagy, én sokszor próbáltam leszokni, de már olyan régóta szívom azt a sz@rt, hogy már megszoktam és nem akarok változtatni rajta. - Megvonom a vállam és a következő megjegyzésére kénytelen vagyok kicsit elvinni a beszélgetés egy másik síkra, legalább megtudom mennyire nyitott a dologra, nincs kedvem egy prűd kislánnyal szórakozni, aki vagány külsőbe bújt és nem tenné szét a lábát, csak az esküvő utáni nászéjszakán. Nem tűnik szerencsére annak, bár nem tudom, miért nem népszerű a férfiaknál, lehet csak puha pöcsöknél próbálkozott eddig, nincs jobb a reggeli szeretkezéstől és kávétól, így kettő az egyben csomagolásban.
- Miért nem vagy népszerű a pasiknál? - érdeklődöm, mert ez a rész számomra érthetetlen, jól néz ki, van benne valami plusz, amitől biztosan nem plázababa. Szomorú, hogy  inkább a kávéra hagyatkozik, mint biztos pont, valahol szánom is érte, remélem nem gondolta ezt halálosan komolyan.
- Nem lesz, csak ezt letudom - mutatok a telefonra, amit felveszek és el is sétálok telefonálni, a tarkóm is megvakarom, miközben oldalvást pillantva megnézem Lily merre leledzik, szerencsére nem ment el nélkülem, vár és bámul engem, szinte nyeregben érzem magam, bár jobb lenne, ha ő érezné az ölemben hasonlóképpen magát. amint végzek zsebre teszem a kissé megviselt telefonom és visszasétálok hozzá.
- Szoktam kísérletezni, a lényeg, hogy alkohol ne legyen benne, mert még vezetnem kell. - A napszemüvegem vissza felveszem inkább, nem szeretem, ha az emberek megbámulnak, márpedig most a lila hajú szépség mellett haladva jobban felfigyelnek rám is sajnos.
- Ha jól sejtem, de az ízesítettet sem veted meg. Mik a kedvenceid? - érdeklődöm, ez talán segít majd választani, hogy mit is igyak, megszoktam, hogy ami épp van Sebnél, azt iszom meg, magamnak meg mikor mit kapok le a polcról, nem szoktam nézelődni, sietek a bevásárlásoknál, nem szeretem, ha felismernek és betámadnak, jobb online rendelni, de ahhoz meg lusta vagyok, nagyon keveset ülök számítógép előtt, valahogy nem érdekel, a telefont sem nyomkodom, csak hívásra használom, meg ha olyan van, akkor írok üzenetet, elvégre a siket barátomnak nem hagyhatok hangüzenetet.
- Mióta jársz erre a helyre és hogyan akadtál rá? - Gondolom az irodája miatt keresett valamit a közelben, de mióta is lehet itt ez a divatcége, arra is talán most választ kapok. Talán nem vette magára, hogy nem ismerem, férfiból vagyok és nem vagyok divatguru sem, felveszem amit ad a menedzser vagy a stylist, ha olyan helyre megyünk és van, de ennyi.