Jake jó formában van. Nem a legnagyobb ütő, de fürge és pontos. Ő egy észjátékos, ezt szeretem benne. Figyel rám és tisztel, megbízható. Bár még kezdő nagy reményeket fűzök hozzá. Alig pár hete vagyok itt és egy kicsi clubban kaptam állást, ráadásul bizonyítanom is kell, hiába a papíroknak nem hisznek és két hetem volt felkészíteni a srácot. Ha kiütik engem is kiütnek a clubból.
- Jake, tudod. Figyelj a bal kezedre, ne kapkodj és a fél füled mindig rám figyel. Értve vagyok? ... Oké. Az ellenfeled hozzád képest lomha, ne engedd túl közel, fáraszd ki. Ja, és nem indulatból játszunk. Ne akarj nagyot ütni, inkább sok pontosat. Ez az menni fog.
Az öltözőben vagyunk, csend van, csak Jake lélegzetvétele hallatszik. Szemben áll velem, megdörzsölöm a karját és aszemébe nézek, hogy lássam minden rendben van-e.
- Csak nyugi, a nézők nem számítanak - nézek még egyszer a szemébe, majd elindulunk ki a ring felé.
Ez egy nyílt esemény, a városban egy téren a szabad ég alatt. Meleg is van, mint a pokolban, de már lemenőben a nap és vannak fák is. Jake 75kg-ban boxol, tehát már sok kisebb meccs volt előtte, hiszen ez egy népszerűsítő esemény kicsi téttel, éppen ezért rengeteg ember van, rengeteg hozzá nem értő ember, akiknek látványt kell biztosítani. Ezért van Jake is félmeztelenül, hogy látszon ahogy izzad és feszülnek az izmai, had legyen egy kis dráma. Ő van a kék sarokban, a ringhez kísérem, de már csak a szememmel bíztatom, ilyenkor már nincs bemenet az agyukba. A tömeg visszaszivárog a büféktől a fák alatt felállított lelátókra és bemondják a következő meccs résztvevőinek a nevét, clubbjait és példaképeit. Jake felmegy a ringbe, rá húzom a kesztyűt és a szájába nyomom a fogvédőt.
- Bajnok vagy - súgom neki, majd a bíró ismerteti az ellenfelekkel a szabályokat és kezdetét veszi az első menet.
Az első három perc nem túl esemény dús, Jake sokat mozog, de keveset üt.
- Figyelj rám, Neked kell belül lenned, ahhoz hogy irányíts. Használd a bal kezed, bosszantsd és ha kiugrik, csapjon le a jobb - hevesen magyarázok, közben megtörlöm izzadt arcát és adok neki inni. - A jobb keze mindig lecsúszik az álláról, ha a ballal üt. Figyelj oda rá. Na hajrá - tolom vissza a szájába a fogvédőt és paskolom meg a vállát. Aztán ahogy megszólal a gong, máris jobban tetszik, amit látok.
Jake végül kiütéssel nyer, kiszámolta, hogy mikor nem védi az állát és elég volt annyit beordítanom, hogy most és lesújtott. Az ellenfél akkorát zakózott, hogy öröm volt nézni. Még akkor sem tért egészen magához, amikor az eredményt kihírdették. Persze őrjöngve üvöltözök és tapsolok és nehezen állom meg, hogy ne ugorjak a nyakába, amikor kimászik a ringből. Adok neki vizet és törölközőt és visszakísérem az öltözőbe. Bebiztosította nekem az állást. Nem adtak neki sok esélyt, de együtt megcsináltuk. Jót beszélgetünk, de nem marad velem ünnepelni, várja a csaja. Elköszönök tőle és visszameyek a tömeghez. Már a nehézsúlyúak bunyóznak, ehhez már nincs közöm. Körbe nézek és feltűnik egy csaj. Gazdagnak és ártatllannak látszik, mégis szurkol. Érdekes. Talán meg lehetne fejni pár száz dollárral, ha tetszett neki Jake.
A büfében kérek egy vodka narancsot és várom, hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy utána a zenés hacacárén körbe udvaroljam Miss Pénzeszsákot. Amit nem értek, hogy hogy bírja ilyen fiatalkán a sok tahó közt? Na mindegy is, ma taroltunk Jakel és isteni érzés, kicsit mintha a fiam lenne.

A csajszi a másik italos bódénál áll, nem vegyül a tömegbe, mintha nem akarna feltűnést kelteni, de a márkás cuccai és a mozgása elárulja. Rögtön kiszúrom, ha valaki magasabb társadalmi rétegből jön. Őket tanították mozogni még gyerekkorukban. Még kamaszkoromban volt sok ilyen lány a modellek között. Mondjuk elég jól néz ki, elvinném egy körre...
Megiszom a piám, fizetek és elindulok felé. Ismerősnek tűnik, talán a múlt heti meccsen is ott volt. Rosszalkodunk, mi? Nem hiszem, hogy elengednék egy ilyen helyre az alja nép közé. De ki tudja, sok gazdag örömét leli az ilyesmiben.
- Hello, mi járatban erre egy ilyen... - pofátlanul megnézem tetőtől talpig - kifinomult hölgy? - adom az udvariast, de a szám szélén ott bujkál az a vigyor.
- Láttad az előző meccset? Jake ígéretes tehetség, még csak két hete dolgozunk együtt, de rohamos ütemben fejlődik. Egyszerűen wao - élem bele magam és közben közelebb lépek.
- Had hívjam meg egy italra és közben beszélgessünk a boxról. Olyan kevés nő érdeklődik iránta, ezekkel meg - mutatok a nagyrészt pasikból álló tömeg felé - nem lehet beszélni, mindegyik egy beképzelt pöcs, akik nem szeretik, ha egy nő jobban ért bármihez is - húzom el a szám.
- Hogy milyen udvariatlan vagyok, Hayde Bret - nyújtom felé a kezem egy széles mosollyal. Indulhat a játék. Jópár évvel fiatalabb nálam és azt kell mondjam, tényleg gyönyörű nő és első ránézésre elég ártatlannak tűnik. Olyannak, akit szívesen megrontanék mindenféle értelemben.

Szóval nem kell a duma, mi kislány? Megvillantok egy gonosz vigyort. Hát akkor játszunk máshogy.
- Oké, ahogy óhajtod - nevetem el magam.
- Á, ezek? Bármelyiket megtudnám ölni 5 percen belül - nézek végig újra a pasikon, majd visszafordulok felé. Halkan mondja a nevét, mintha félne, hogy valaki meghallhatja és felismeri esetleg. Tehát tényleg nagy kutya, még mindig jó a szimatom. Sőt, egyre jobb.
- Szóval vizet? - ráncolom a homlokom, majd a pultos felé fordulok - Kettő vodkanarancsot kérünk, plussz egy tequilát sóval és limeal - kérek inni és újra felé fordulok - A narancsban nem érezni azt a kevés vodkát - mosolygok rá és leülök az egyik bárszékre és megpaskolom a mellettem lévő széket, hogy oda üljön le.
- 5-6 éve kb. Öreg vagyok én már - nevetek, majd fizetek és felé nyújtom az egyik italt - Ne aggódj, nem akarok neked rosszat, és ha várnak haza, haza is vihetlek - próbálok megnyugtató hangot megütni - Plussz elég feszültnek tűnsz. Gyakran jársz meccsekre? - kérdezem és a narancsomba kortyolok. Úgy érzem óvatosnak kell lennem vele, de bele tudnám vinni az éjszakába és talán még a szponzorunk is lehetne.

Megfontoltnak és bizalmatlannak tűnik, mint aki tilosban jár és sok veszteni valója van. Szeretem az ilyen embereket bele vinni a rosszba és ráébreszteni őket, hogy van választásuk.
- Tény, ami tény, jó karban vagyok - mosolyodom el a lehető legszerényebben, de nem hiszem, hogy túl meggyőzőre sikerül.
- Szóval szeretsz futni, ez tetszik. Én is szeretek, bár amióta meg van az én kicsikém nem igazán szoktam. Érződik is, a negyedik menet általában már nehezen megy - döntöm le a tequilát, majd elnevetem magam - Mármint az ágyban - teszem hozzá vigyorogva. - Régóta nem szálltam ringbe, kicsit hiányzik is, de nekem túl kötött a box, jobb szeretem a szabad fogású harcot. - mondom és a kezeimre pillantok, amiken látszik is, hogy nem egy pofont osztottam már ki velük. Gyakorlott szem, rögtön kiszúrja és általában azonnal meg is van a skatulya, amibe beleraknak. A "buta boxos kurva" feliratú dobozkába szoktam kerülni. De már elfogadtam, nem küzdök ezerrel, hogy kitörjek belőle, mert felesleges. Aki nem akar többnek látni, az soha nem is fog, bármit és bárhogyan is teszek megmagyarázza, hogy biztosan csak ösztönből tettem, ami gyakran igaz is. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy mennyivel jobb lenne valamilyen állatnak lenni, mondjuk magányos farkasnak. Nem hogy nem skatulyáznak be, de bárhova mész félelemmel teli tisztelet övez. A hangja riaszt fel a gondolataimból.
- Szóval ez a te kis titkod. Tetszik. De ki az, aki egy ilyen gyönyörű, kalandvágyó nőt rövid pórázon tart, hogy szöknie kelljen, ha élni akar? - kérdezem és őszintén kíváncsivá tesz, hogy mivel lehet valakit úgy megzsarolni, hogy feladja érte önmagát. Főleg ha az illető egy ilyen szép és belevaló nő. Mert látom a szemében a pislákoló parazsat, ami csak arra vár, hogy belobbanhasson, de akkor az Isten áldja a fogvatartóját, bárki is legyen az.
- Két hete érkeztem a városba. Godolom te itt laksz valahol. Hálás lennék, ha tudnál adni egy két jó tippet, hogy merre érdemes indulni az éjszakába - nem mintha már nem tudnám, de egyre kíváncsibbá tesz ez a kifinomult külső. Ki tudja belül talán ő is romlott, akárcsak én.

Testőr, sznob helyek... Biztos tudsz mást is csak nem vallod be.
- Oda max akkor megyek, ha botrányt szeretnék rendezni, de új vagyok még itt, egyelőre csak szórakozni akarok. Szóval együtt kell felfedeznünk az éjszakát - kacsintok rá - Ha pedig le akarod rázni a testőrt, csak szólj. Van egy két trükk, amivel pár órára alkalmatlanná teheted a kis drágát. - de most komolyan. Testőrrel mászkálni, enyelegni a dagadt sznob gecikkel, akik közül az egyiknek már biztos oda ígértek. Tiszta középkor. Legszívesebben fintorognék, talán még köpnék is egyet, de nem teszem. Utálom az erőszaktevőket és ha az apja, nem is gyalázta meg fizikailag, de lelkileg ezt teszi vele, amiért szintén orrbeverés jár, de ez már az ő dolga lesz, ott van az a szikra, csak fel kell éleszteni.
- Ó... Az apák. Na igen, az enyém sem volt könnyű eset. Az én apám is elvett tőlem valamit. Nem a szabadságomat, hanem a becsületemet. Elvette azt, amivel visszaszerezhettem volna - megiszom a maradék piám és pár pillanatig magam elé révedek. Még mindig látom a Bolen fiú megkínzott holttestét, amit nekem kellett volna megkínoznom. De ő elvette tőlem. Megrázom a fejem, majd egy széles mosollyal nézek rá.
- Bébi, nyugodtan kérdezz bármit. Nem vagyok az egyik gazdag sznob, akivel csak az időjárásról lehet csevegni - nyugtatom meg, majd felkelek a székről - Igen pl. Sok harcmódban jártas vagyok, már nem is igen használom őket külön. Az utcán nem sokat ér, ha kiszámítható vagy. Na de inkább gyere, furikázunk egyet, aztán folytatjuk ezt a mókát máshol - nyújtom felé a kezem, és remélem, hogy jól sejtem és valóban van elég vér a pucájában. Kicsit emlékeztet Susanra, ő is ártatlan volt a maga módján. Vonzzanak a szép ártatlan lányok, talán mert én sohasem voltam az.