A napközben megejtett telefonhívásomra Drake késő délután fogadott is, kivételesen nem tetoválás miatt mentem hozzá, hanem hogy ha hallana valamit Seanről, akkor szóljon már, mert lelépett szó nélkül és halvány lila gőzünk sincs merre keressük. Persze köztünk marad és megpengetem, hogy a rendőrségen is utánanéztek, de semmi. Én tudom, hogy tud magára vigyázni, nagyfiú már, de mégis aggódom érte, mert nem szokott napokra eltűnni, nem hogy egy hétre vagy többre. Eléggé aggasztó, nem akarom egy árok partján megtalálni, mindezt egy picsa miatt, akiről tudta, hogy meg fog halni, ott kellett volna hagynia a faszba, neki már mindegy és élnie tovább az életét, de nem, ő megvárta, amíg a csaj kimúlik.
Este otthon az ágyamban elterülve gondolkozom, hogy valamit muszáj tennem, mert Sebnek kell egy kis remény vagy inkább felejtés? Szerintem elmehetnénk kicsit kocsikázni, kitalálok valami kamu nyomot és utána jól leitatom a sárga földig, vele már rég volt ilyen megmozdulásom, nem jött velünk turnézni újabban, itthon meg annyira nem sikerült még elkapnom, hogy elrángassam magammal.
Másnap reggel összekészülök, korábban kelek, mint szoktam, kicsit felpofozom magam a tükör előtt a fürdőben, majd felöltözöm és keresek egy bőrdzsekit, aminek a zsebébe mindent el tudok rakni, ami szükséges, utálom a táskákat. Izgatottan viharzok le Sebhez és rátapadok a csengőre, majd a kulcsot keresve be is megyek, elég ideig volt fényjáték, hogy magukra kapjanak valamit a lakótársával, hogy ne egy szál f@szban vagy csöcsben fussak beléjük a lakáson belül, ki tudja miben szeretnek aludni. Megkeresem a szelíd óriást és ha alszik, akkor felrázom, hogy ideje felkelni.
- Van egy nyom Seanről, kelj fel azt menjünk! - Mondom neki jól artikulálva, hogy minden szó eljusson a tudatáig. Tudom, köcsög vagyok, hogy ezzel szórakozom, de szeretetből teszem és tudom, hogy örömében nem fog körbetelefonálni senkinek, amíg tényleg meg nem lesz a drága dalos pacsirtánk. Amint ez megvan, akkor mehetünk tovább is ezen a vonalon, elmegyünk nyomozgatni egy random helyre, én egy kocsmára gondoltam, elvégre mi mással kezdhette az eltűnését, mint egy kiadós kupicával a legjobból, majd részegen jönnek az őrült ötletek és ki tudja merre jár már.
- Van egy kocsma, ahol az egyik ivócimbim látta, megbízhatóbb forrás, mint a rendőrség. - Engem könnyen összelehet párosítani az alkohollal, a fergeteges partykkal meg mindennel, ami annyira nem rock vonal, de imádom azt is és néha lazítani is kell.

Seb edzőtermi ruhájában aludt összevackolva magát a takaró alatt, ami azért elég vicces egy ilyen nagy embernél, mint egy óriás csecsemő. Hű ha beszólnék neki ezzel kapcsolatban, biztos jól behúzna nekem. Jó most nem viccelődök ilyenekkel, mert van elég gondunk, mert Sean eltűnése engem is érint, mintha a testvérem lenne, minket az élet köt össze, nem a vér. A tény, hogy Drake nem tud semmit és nem hallott semmit, azt hiszem jó jel, nem hiányzik a f@szomnak sem, hogy a város sötétebbik oldala elragadja tőlünk az öcsénket. A nagydarab elmegy összekapni magát, én meg közben a szobában lévő tárgyakkal babrálok kicsit.
- Ja, van pár kapcsolatom - húzom félmosolyra a számat, mert azért nem vagyok én olyan alvilági figura, csak sokszor keveredek rosszabb társaságba. Jó, azért annyira mélyre én sem süllyedek, magam miatt sem, van már priuszom a múltam miatt és a zenekar miatt sem tenném, nem a balhékról szeretnénk híresek lenni, meghagyom más szerencsétleneknek azt.
- Tudom, remélem a nyom visz is valamerre - a kulcsot automatikusan átveszem, majd felszalad a szemöldököm és csak mereven nézem azt, meg az autót. Én már azt sem tudom, mikor vezettem utoljára autót, mindig motorral közlekedtem, ha nem vitt a turnébusz vagy saját sofőr.
- Khm... Rég vezettem kocsit. - a RAM nem is az a kicsi kocsi, amit szívesen vezet bárki is, de a termetünkhöz tény, hogy ez jobban illik. Olyan satuféket nyomok, amikor a kocsma előtt Seb kirongyol a kocsiból, hogy jó kis dudaözön indul meg mögöttünk, még jó, hogy senki sem jött belénk. Nem hiszem el, hogy így viselkedik, a kezemmel rácsapok a kormányra idegesen és morgok az orrom alatt, mert ő már nincs itt és nem hallja. Gyorsan leparkolok és beriasztom a járgányt, hogy sietős léptekkel belépjek a kocsmába, megkeresni az ismerős beavatott alakokat. Szerencsére az egyik kapcsolt és ő foglalkozik Sebbel, vagyis csak mutogatni neki, hogy nem érti mit akar és várjon egy kicsit. A hajamba túrva lépek oda lepacsizni az alakkal felkarral.
- Seb, örülnék, ha nem rohannál előre fejvesztve mindenfelé - morgok felé, miközben intek a pult felé, hogy csapoljanak három sört és helyet is foglal hármasunk egy asztalnál.
- Szóval Jim, azt hallottuk, hogy errefelé ivott Sean pár hete. - Kezdek bele a beszélgetésbe, mert bármi is legyen, meg kellett ezt szervezni, nem rontunk ajtóstul sehova, abból nem sül ki semmi jó.
- Ja, eléggé nyúzott volt és nem volt kedve beszélgetni, nem tudom mi volt vele, még nem láttam ilyennek.
- Nem tudod merre ment innen? Egyedül távozott? - Nem szándékozunk minden kis részletet megosztani egy kocsmárossal, mert kur@ra nem tartozik rá, legalábbis a filmekben így láttam és ezt a napot egy ilyenre építettem fel.
- Pár órán át vedelt itt, utána egyedül távozott, a kinti kamera felvette, hogy gyalog indult el tovább arrafelé, valami kajáért ment, azt mondta, hogy éhes és megy flamózni, majd jön vissza, de nem jött, ez elég gyakori, ezért se szóltam senkinek.
- F@sza, akkor legalább tudjuk merre tovább, de ezt még igyuk meg, ha már kihozták. - A sört megemelem Seb felé koccintásra, hamar lehúzzuk és mehetünk is tovább, már ha neki nincs más kérdése, amit tolmácsolnom kellene Jim barátom felé.