Liam & Beth

Az undor fog el. Már az utolsó meg maradt lényemért küzdöm, mert ha elveszítem eltörik a lelkem és utána valóban olyasmi leszek ami nem akarok. Ha kell halálra ver, de én ezt nem fogom annyiban hagyni, és ezek szerint nem csak én nem adom fel. Az ajtó csapódása, és ahogy végre le kerül rólam Tom, feltornázom magam az ágy másik végébe és magamhoz szorítom az ágy lepedőt, ahogy Liam földhöz vágja és ütni kezdi. Zihálva figyelem, ahogy egyre csak veri, és pár pillanatig meg se mozdulok, jól esik, hogy veri...Azonban mielőtt megöli, sietve kelek fel magamhoz szorítva a lepedőt és hozzájuk sietek.-Liam! Liam!-mondom hangosan ahogy megfogom a vállát.-Hagyd abba! Kérlek hagyd abba!-mondom ahogy a vállába kapaszkodok és húzom, el tőle.-Meg fogod ölni!-kiabálom neki, és ha sikerül lehúznom Tom-ról a karjába kapaszkodom. A fekvő férfira pillantok akit igazából eszméletlenre vert, és nyelve egyet fordítom magamra Liam tekintetét.-Jól vagyok...nyugodj meg..-mondom ahogy megsimítom az arcát aztán ahogy az ajtóban megjelenik a szobalány az sikkant egyet Thomas látványán. Felém néz én meg vissza rá.-Kisasszony...a rendőrök....megsérült..?!-látja az arcomon az ütések nyomát de én megrázom a fejem.-Engedje be őket..-utasítom, és mivel amúgy semmi nincs rajtam, keresek valamit, hogy felvegyem..

Beth & Liam

Elborult az agyam, semmi mást nem akartam, csak kinyírni azt az ipsét. Fel sem tudtam fogni pontosan mit csinálok, csak ütöttem, ahol értem. Azt akartam, hogy ugyan úgy érezze magát, ahogy Beth az imént. Nem érdekeltek a következmények, nem érdekelt, hogy ezek után még én leszek az, aki rosszat tett, túlságosan dühös voltam ahhoz, hogy ezen morfondírozzak.
Viszont, mikor megéreztem a finom női kezeket a vállamon, ahogy próbálnak visszahúzni, egyből kitisztult a kép. Elengedtem a férfit és Beth felé fordultam. Mikor Nyugtatni próbált, két kezem közé fogtam az arcát, hogy megnézhessem a foltjait. Dühös voltam, rohadtul. Dühös voltam erre a szemétládára, amiért ezt tette és dühös voltam magamra, amiért itt hagytam.
- Annyira sjanálom! - nyögtem kapkodva a levegőt. - Ha nem megyek el...
Nyeltem egy nagyot, de nem tudtam befejezni a mondatom, mert megjelent a szobalány. Azzal a lendülettel elengedtem a lányt és egy lépést hátrébb léptem.
- Maradjon, majd én beengedem őket - utasítottam a szobalányt, majd a földön fekvőre mutattam. - Ha megmozdul, csak üssék le!
Próbáltam higgadtan viselkedni, mikor kinyitottam a rendőröknek az ajtót. Azonnal az emeletre vezényletem őket, ahol a két nő és az a gennyláda volt. Utánuk akartam menni, de akkor az egyik rendőr megállított és azonnal kérdezősködni kezdett.
Mindent elmeséltem, mindent bevallottam és mire befejeztem a vallomásom, lehozták a még félig kábult férfit és mögöttük battyogtak a nők. Hála az égnek, Beth-ben volt annyi lélekjelenlét, hogy magára kapott valamit.
- Köszönöm! - mondta a rendőr, majd a nők felé intett. - Őket is kikérdezném, ha lehet - nézett rám kérdőn. Mégis csak én vagyok a testőr.
Csak bólintottam és Beth-re néztem. Nem mentem közelebb, nem akartam, hogy azt higyjék suggalni akarok valamit nekik, hogy a javamra beszéljenek. Bár, egy ejnye bejnyénél nem kaphatok többet, ha az a rohadék be nem perel. Akkor tuti szarban lennék, még ha nekem is van igazam. Neki sajnos több pénze van, amivel még az igazságot is megveheti.
De talán így, Beth apja felbontja a házaságot.

Liam & Beth

Ahogy sikerül felöltöznöm, már meg is jelennek a rendőrök. Letartóztatják Tomot aztán a szobámat kezdik vizsgálni páran, majd megkérnek minket, hogy menjünk le. Átölelem magam miközben kimegyek, majd le a lépcsőn. Mikor meglátom Liam-et szeretnék elmosolyodni de rá jövök mennyire is fáj az arcom. Nem láttam még magam de, ha a szobalányom kiszúrta biztos ronda lehet...Figyelem ahogy Thomast el viszik, kocsiba rakják és elmélázásomból az kelt fel mikor egy női rendőr jön oda hozzám. Kérdezni kezd én pedig lesütöm a szemeim. Azt hittem sírni fogok ahogy rá kérdez mi történt de, nem érzek semmit egyszerűen csak...Elmondom mi történt, végig kifelé nézve az ajtón, figyelve a kocsit amibe bele ültették majdnem megerőszakolómat. Félek, hogy nem fogjuk ennyivel megúszni..főleg Liam. Végzünk a kérdésekkel, és utána a szobalányommal is beszélnek, vizsgálódnak még, aztán lassan távoznak. Többször kérdezték, hogy ellássák-e az arcom, de mindig azt feleltem, hogy én is megtudom csinálni. Aztán ahogy az utolsó rendőr is távozik átkarolva magam, ülök le a lépcsőre. A szobalányom, hoz nekem jeget rongyba tekerve én pedig megköszönve, küldöm el mára inkább haza. Megköszöni majd távozik a helyiségből, én pedig az arcomra teszem a jeget, halkan szisszenve. Már csak ketten maradtunk Liam-mel. Felé nézek és féloldalasan elmosolyodom.-Köszönöm...hogy megint megmentettél.-figyelem, majd végig simítok szabad kezemmel a másikon. Enyhe szorítás nyomok azon is vannak de azok nem fájnak úgy mint az arcom.-Megfogadtam a tanácsod, kiálltam magamért.-mondom és valahol kis büszkeség tölt el, hogy tényleg megtettem, még ha az arcom is bánta.

Beth & Liam

Mindig próbáltam úgy mozogni a rendőrök között, hogy lássam Beth-t a szemem sarkából. Nem akartam szem elől téveszteni és túl feltűnő sem akartam lenni.
Nem mentem a lány közelébe, amíg itt voltak a rendőrök, próbáltam közömbös lenni, mert bárhogy is nézzük, mégm indig csak egy testőr vagyok, se több, se kevesebb.
De már így is ment le a nap, amikor az utolsó fakabát is elhajtott, majd mikor szerencsétlen szobalány is elment, leültem a lépcsőre Beth mellé, majd óvatosan átkaroltam a vállát, hogy magamhoz húzzam.
Mikor a kezét nézte, egyszerűen csak megfogtam azt és eltakartam a nyomokat.
- Büszke vagyok rád - mondtam halkan, ahogy finom csókot leheltem a homlokára. Tényleg az voltam. De magamat gyűlöltem, amiért olyan rohadt fontos volt nekem elmennem a semmiért. - Nagyon sajnálom, Beth, hogy ezen át kellett menned - sühajtottam. - Bár ne mentem volna el.
Emésztett a bűntudat, fájt, hogy így kellett látnom őt.
- Jóvá tehetem valahogy? - kérdeztem, ahogy szemébe néztem. Talán csak a saját bűntudatom vezérelt erre a kérdésre, nem tudom, de valamit tenni akartam, csakhogy újra mosolyogjon önfeledten. Túl sok rossz volt már így is vele, ami miatt nem tud igazán boldog lenni.

Liam & Beth

A hidegtől bizsereg az arcom, de jól esik és nem sajog már annyira. Nem érzek szomorúságot, inkább felszabadultságot. Valamiért jobban él bennem az, hogy sikerült kimondanom amit igazából akartam. Mikor leül mellém és átkarol elmosolyodom. Vállára hajtom a fejem, majd hallgatom amit mond nekem.-Hé...nem vigyázhatsz rám örökké...Így is megmentettél, hogy összetörje a lelkem.-simítok kezére és finoman megszorítom. Nem akarom, hogy gyötörje magát, hiszen honnan tudhatta volna, és különben is megmentett.-Már olyan sok mindent köszönhetek neked. Viszont annyit engedj meg, ha ez a tetű még felakarna jelenteni had biztosítsak neked, egy remek ügyvédet.-fordítom felé a fejem és nézek a szemeibe. Amikor azt kérdezi, hogy mivel tehetné jóvá, halkan elnevetem magam.-Tudod...mikor elmentél,elhatároztam magam...-mondom halkan és kicsit lesütöm a szemeim.-Arra gondoltam, hogy...valami olyasmit szeretnék tenni, amit már egy ideje megszerettem volna tenni...csak...vagy féltem, vagy ittam...vagy....-kissé elpirulok, de ez az igazság. Szusszanok egyet majd el veszem az arcomtól a jeget.-Nagyon csúnya?-kérdezem de valamiért mégis mosolygok.-Örökké hálás leszek Liam.-mondom komolyan és oda hajolva hozzá adok egy csókot az arcára.-Te vagy az én hősöm.-kuncogok aztán megsimogatva a kezét lassan felkelek körbe nézve majd felé fordulva teszem egyik kezem csípőre.-Együnk valamit, és..jobb lesz?-kérdezem. Jelentősen, jobban érzem magam és ezt leginkább neki köszönhetem.

Beth & Liam

Már én is sokkal nyugodtabb voltam, de bűntudat még mindig mardosott. Nagyon is. Bár tény, hogy nem történt meg a legrosszabb, mégis, megütötte. Az ilyen nem férfi és az ilyet a föld alá kell tenni, minél hamarabb.
Megengedtem magamnak egy kis mosolyt, amikor hálálkodni kezdett, pláne, mikor felajánlott egy ügyvédet. Nem akartam, de el kellett foganom, nekem tuti nem futna egyre sem és lássuk be, elég rosszul indulok az anyagiak terén.
- Hát, szégyenszemre el kell fogadnom ezt az ajánlatot - fejemmel ráborultam az övére és mélyen beszívtam az illatát. Segített, megnyugodtam. Hagytam, hogy rám nézzen, majd ahogy beszélt, lassan de biztosan leesett a tantusz. Hogy még ezek után is ilyenen jár az esze... hát ezt nem hiszem el. De legalább nem zárkózott el a dolog elől.
Meglepődtem, hogy így beszél a dolgoról, de tetszett, ahogy elpirult. Nem is számítottam másra. Szó szerint arra készült, hogy immár józanul elcsábít. Csak még szélesebb lett a mosolyom,d e egyszerűen válaszolni nem tudtam rá. Mondtam volna, hogy szívesen elveszem a szüzességed akár most is, itt a lépcsőn? Van egyáltalán erre kézenfekvő reakció?
- Azért kíváncsi lennék, minkét próbálnál elcsábítani - vigyorogtam kajánül, majd az arcán lévő foltokat tüzetesebben megvizsgáltam. Láttam már pár sérülést, volt is benne részem és ezek még nem is olyan durvák. - Ne aggódj, holnapra már alig látszódnak. De talán érdemes lenne csinálnod róla egy képet, hogy apád is lássa, mit tett veled az a... - inkább elharaptam a mondat végét, mert ahogy csak rá gondoltam, felment bennem a pumpa.
De kaptam egy puszit az arcomra és máris szebbnek láttam a világot.
- Hős? - kérdeztem, ahogy felálltam vele együt. - Az talán kicsit túlzás.
Ó igen, kaja... Észre sem vettem, hogy mindeközben eléggé megéheztem, szóval a felajánlásra csak bólinottam, elkaptam a kezét és magam után kezdtem húzni a konyha irányába. Reméltem, hogy már ott sem téblábol senki.

Liam & Beth

Feláll és megfogja a kezem én pedig finoman megszorítom. Követem a konyhába ahol, gondolkodóba esek mit is készíthetnék. Mikor azt mondja, hogy szégyen felvonom a szemöldököm.-Ne már, mondasz hülyeségeket...ez nem szégyen.-nézek rá és finoman homlokon pöckölöm. A hűtőt kinyitva látom, hogy szinte minden van, így bármit készíthetek.-Mit ennél?-kérdezem. Ha eldönti, vagy eldöntjük közös erővel felkötöm a hajam, majd kiszedem a hozzávalókat. Ilyenkor mindenki azt kérdezné, hogy "te tudsz főzni?" én pedig bólintanék. Szeretek a konyhában alkotni, még ha nem is mindig látszik meg rajtam.-Most elcsábítom a gyomrodat, oké?-nézek rá egy széles vigyorral.-A rendőrök csináltak képet róla.-mondom.-Nem láttad mert ép beszéltél egy másik fakabáttal.-rántok vállat ahogy beindítom a tűzhelyet és felteszek egy lábost. A túlzásra ráncolom a szemöldököm.-Megmentettél attól, hogy meggyalázzanak, szerintem ez eléggé hősies volt.-nézek felé majd megmosva pár zöldséget kezdem el vagdosni őket. Ahogy bele lelkesedem, ellépek a rádióhoz is és bekapcsolva, teszek be valami zenét, háttérzajba. Szeretem a zenét, még ha elsőnek nem is én találtam ki, hogy énekelni kezdek, de ezt nem tagadom...örülök, hogy énekelhetek. Ahogy bele merülök a zenébe és a főzésbe, néha még táncolok is valamennyit ha két, konyha asztal között mozgok, mellette pedig magam is éneklem az ép adott számot amit hallok. A Havanna is nagy kedvencem így szinte fejből tudom. Nem akarok gondolni arra mi történhetett volna velem...inkább örülök, hogy nem történt meg, és Liam most itt van. Azt hiszem, az elején állított "nem leszünk barátok" kijelentés nem jött be...bár nem barátok vagyunk...Én se tudom mik is vagyunk. Nem tudom, hogy megmerjem-e kérdezni, hogy ő mit érez, vagy hogy gondolja-e. Lehet rideg fiúba menne át és nem is beszélne velem többet...De kitudja...talán még ezt nem kéne feszegetnem. Meg úgy hagynom, kéne sodorni az egészet.

Beth & Liam

Néztem, ahogy önfeledten főzöcskézik és valahogy nem gondoltam volna, hogy alig pár órája, milyen borzalmakon esett át. Csupán arcán lévő foltok bizonyítják, már, hogy igenis bántalmazták. Szerettem volna azt hinni, hogy miattam ilyen jó kedvű, hogy én hozom ki belőle. Talán így van, talán nem. Csupán mosolyogtam, nem szóltam, nem akartam megzavarni.
Mikor táncba kezd és énekelni, valami megmozdult bennem, a gyomrom tájékán, némi görcs kapott el és tudtam, nem az éhségtől van. Ez más, és ezt ő váltotta ki belőlem. Nem a megszokott vágy, nem éreztem már azt, hogy mindenféleképpen meg akarom fektetni, csak nézni akartam, ahogy táncol, ahogy énekel. Ez volt ő, az igazi Beth és örültem, hogy ezt láthattam.
Aztán, egy idő után, kezdtem megérezni az étel illatát, amire hangosat kordult a gyomrom.
- Azt hiszem, a gyomromat már csak az illatokkal elcsábítottad - nevettem fel hangosan, majd felálltam, mögé léptem jó szorosan - Mikor lesz kész? - kérdeztem, ahogy válla felett a rotyogó ételre néztem.

Liam & Beth

Azon gondolkodtam, amit tegnap beszéltünk, mert ugyan beittam de emlékszem nagyon sok mindenre. Amikor azt mondtam, elutaznék és világot látnék...Leginkább az vág az agyamba, hogy ezt nem egyedül szeretném megtenni. Sokkal inkább valaki olyannal aki elkezdett a szívemhez nőni. Egyre többször ugrik fel a kép, hogy együtt, és mindig...mindig Liam arca van előttem. Talán itt más is van amit se ő, se én nem akarunk kimondani, vagy félünk tőle vagy...nem tudom. Sose éreztem ilyet. Mert ez nem vágy mint tegnap este vagy a parton. Ahogy főzök és dúdolgatok azon gondolkodom, mit kéne neki mondanom de ez a beállt csend valamiért egyáltalán nem zavar. Nem érzem, kínosnak, hogy nem beszélgetünk...Ahogy megkeverem a kajánkat és megérzem magam mögött elmosolyodom. veszek egy kis kanállal a kajából megfújom, hogy ne legyen forró, majd hátra fordulva tartom oda neki.-Kóstold meg légyszíves.-kérem meg és ha megteszi figyelem az arcát.-Hiányzik belőle valami?-kérdezem ahogy figyelem és ha valamit még hiányolna azt bele teszem. Igazából én most Liam-nek főztem.-Ha kiengedsz, megterítek és ehetsz.-fordulok felé és nézek fel rá. Bár nem mintha zavarna a közelsége. Sőt...jól esik. Úgy érzem magam mintha...mintha lenne egy barátom...Egy olyan barátom...A gondolattól is elpirulok és mielőtt megkérdezné, hogy most miért jövök zavarba csak megölelem szorosan. Lehunyom a szemeim, és csak azt hallgatom ahogy ver a szíve. Olyan bensőséges ez a pillanat. Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy csak a testőröm legyen. Elengedem és kibújva a keze alatt veszek elő tányérokat meg evőeszközt majd szépen, megterítek és ha kész vagyok Leveszem a tűzről a kaját és leteszem az asztalra azt is.-Kész is van, ehetsz.-mondom felé fordulva, szélesen rá mosolyogva. Ahogy leül én is megteszem majd hagyom, hogy szedjen aztán én is merek. Kíváncsian figyelem mert apámon kívül még másnak nagyon, nem tettem ilyesmit.-Liam...-szólítom meg óvatosan.-Tudom, ez nem túl kellemes kérdés...csak igazából kíváncsiság hajt...de milyen barátnőid voltak?-kérdezem óvatosan. Tényleg semmi hátsó szándék nincs bennem, egyszerűen csak...érdekel.

Beth & Liam

Tényleg nagyon éhes voltam és mikor megéreztem az illatát az ételnek, már nem bírtam magammal és közelebb mentem. Mikor megkóstoltatta velem a kaját, újra görcs húzta össze a gyomrom.
- Tökéletes - mondom őszintén, majd látom, ahogy elvörösödik. Valamitől zavarba jött. Tény és való, elég közel álltam hozzá, de azért talán ezt már megszokhatta. De nem tudtam megkérdezni, mert csak megölelt, amit én viszonoztam. Nem értettem hirtelen, hogy mi van vele, de gondoltam, hogy nem azért csinálta, mert dícsértem a főztjét. Mindegy is, nem firtattam, elengedtem, had terítsen meg, majd leültem a nekem szánt helyre és szedtem magamnak az ételből.
- Nagyon finom - dícsérem meg újra, mert tényleg nagyon ízlett és úgy éreztem abban a pillanatban, hogy be tudnám falni az egészet.
Már a tányérom kezdett kiürülni, mikor ismét megszólalt, nekem meg megállt a kezem egy pillanatra. Hallottam hangján, hogy csupán puhatolózik, hogy óvatos, mégis kicsit megijedtem a kérdéstől. Tartottam tőle, ha meghallaná a teljes igazságot, már nem is érdekelném annyira.
Csak nyeltem egy nagyot, letettem a kanalat, eltoltam a tányért és hátra dőltem a székemben.
- Barátnőm sosem volt - vallottam be őszintén. - Alkalmi kapcsolataim voltak, de kimondottan olyan nő nem volt az életemben, akit barátnőmnek tartottam volna.
Félszegen néztem rá, várva a reakcióját.

Liam & Beth

Figyelem és egyrészt örülök neki, hogy ízlik a főztöm és másrészt kicsit félek, hogy elveszem a kedvét, ha ilyesmikről kérdezgetem. Figyelem és reménykedem abban, nem érzi rosszul magát tőle, de amikor válaszol kissé meglepődöm. Én mindig azt hittem, több lány is volt az életében. Mármint nem csak szex ügyileg....Szemeibe nézek és figyelem az arcát, de nem hazudna nekem szóval bólintok egyet.-És, soha nem zavart ez?-kérdezem meg. Való igaz nem tudok sok mindent az ilyesmiről és ha nem lettem volna örökké ide becsukva talán én ilyen életet élnék. Mert ahogy sokszor látom a szerelem sok mindenben nem úr. A nélkül is lehet szexelni, a nélkül is lehet valaki házas, vagy akármi. De az is valamihez mégis csak kell nem? Túlságosan naiv vagyok néha és ez szerintem kitűnik az arcomon.-Ne haragudj, én azt hittem...volt részed ilyesmibe.-ismerem be egy félmosollyal. Bár azt nem tagadom én sem, hogy annyira nem voltam elzárva a férfiaktól, volt részem flörtben, és valljuk be nem először csókolóztam de ennél többet mit mutathatnék fel? Megkérdezném, hogy nem érezte-e néha magányosnak magát de eszembe jut az, mikor a húga szóba került szóval, biztosan támaszt nyújtanak egymásnak.-Eszel még?-kérdezem és ha nem elveszem a tányérját majd a mosogatógéphez megyek amibe bele pakolok.-Láttam a hűtőben sütit. Kérsz?-kérdezem és ha igen, veszek ki majd leteszem a tálcát az asztalra, veszek magamnak egy szeletet és a konyhapultnak dőlve harapok bele miközben felé nézek és kicsit elmosolyodom.-És még nem vágytál...barátnőre?-kérdezem miután lenyelem a falatot majd újra a sütibe harapok.

Beth & Liam

Elmerültem picit a gondolataimban, ahogy próbáltam felidézni, mikor milyen kapcsolataim voltak, de egyiknél sem éreztem azt, hogy képes lennék huzamosabb ideig megmaradni. Talán ez Sam miatt is volt, hiszen nem akartam soha egyedül hagyni, vagy kizárni és egy barátnő az életünket megint csak felfordítaná. Ha neki is lenne valakije, nem bánnám, talán bele is mennék egy komolyan kapcsolatba, de így nem.
Az pedig, hogy erről kérdezősködik, arra ad következtetést, hogy ő talán többet akar. Igen, talán én is, de... nem tudom.
- Mondjuk inkább úgy, hogy soha nem gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha több lenne - mondtam könnyedén. - Egyik nőben sem volt meg az, amivel magához láncolhatott volna.
Na ezzel tuti még kíváncsibbá tettem, de részemről ennyi volt ez a társalgás, nem akartam többet beszélni róla.
- Sosem voltam szerelmes, ha erre akarnál kilyukadni - vallottam be, mindenféle szégyen nélkül.
Megráztam a fejem, mikor kérdezett, majd újra csak őt figyeltem, ahogy a sütit eszi. Végignéztem rajta újra és újra. Tetszett minden porcikája, minden mozdulata. Miért is ne adhatnék esélyt magunknak. Ugyan, mi történhetne, ha kimondjuk azt, amit talán mindketten szeretnénk? Oké, az apja nem bontana pezsgőt, de ez legyen a legnagyobb gondunk.
- Nem is tudom - vontam meg a vállam. - Sosem éreztem a hiányát.
Viszont tényleg meguntam ezt a társalgást és mivel más ötletem nem volt, felálltam, elé léptem majd egyszerűen beleharaptam a sütijébe, ami a kezében volt, közben végig a szemébe néztem.
- Legyen elég ma az exekből, oké? - suttogtam, miután lenyeltem a falatot és két kezemmel ráfogtam a csípőjére.

Liam & Beth

or nah

Hallgattam a szavait miközben a sütimet eszem. Kissé úgy érzem Liam nem is akart soha ilyesmikbe bele menni. Nem tudom, hogy ez mennyire jó nekem... Te jó ég, Beth mi a francokon gondolkozol?! Kissé fürkészve nézek rá és biztosan vannak még kérdéseim de látom, hogy most már megálljt kell parancsoljak mert nem akarja ezt tovább megbeszélni. Ahogy nézeget engem, megint kitör a hasamban az a jól ismert bizsergés, és most mosolyt fakaszt az arcomra, ahogy közeledni kezd felém. Most nem érzek félelmet, se bizonytalanságot. Vágyat érzek. Késznek érzem magam. Ahogy elém áll és a sütimbe harap enyhén elvigyorodom.-Szégyelled?-kérdezem bár egyáltalán nem az a célom, hogy feszegessem tovább a témát egyszerűen csak cukkolom. Ahogy csípőmre teszi a kezét, libabőrös leszek tőle. Mintha valami hatalmas mágnes vonzásba lennék vele. A sütimbe harapok lényegesen úgy, hogy a krémes része elkenődjön a számon miközben végig szemezek vele. Nem érdekel már semmi. Az sem ami az elmúlt napokban történt. Olyasmit szeretnék ami egy életre az enyém lesz és magammal vihetem. A süti maradékát sem nyalom le az ujjaimról, inkább az ajkához érintem az ujjamat elkenve az ő száján az édességet. Szabad kezemet a vállára teszem, és lassan húzni kezdem le magamhoz, hogy egy csókra invitáljam. Egy olyan csókra mint a tegnapi. Egy lágy csók ami, fokozatosan ködösíti el az eszem, majd mélyül el és vezet egyre messzebb, veszélyesebb részletekbe ami annyira vonz, vele. Kezeim felfutnak a karjain, a nyaka ívén és egyenesen a hajába, enyhén meghúzva a tincseit. Addig csókolom amíg a levegő el nem fogy a tüdőmből, és elválva tőle nézek fel szemeibe, kezeim pedig vissza csúsznak a tarkójára.-Most is csak cicázunk?-kérdezem halkan és elvigyorodom.

Beth & Liam

Csak nem bír magával... - gondoltam, mikor befejezettnek ítéltem az exes témákat, de őcsak azért is kérdez, bár ez inkább tűnt heccelésnek.
- Sosem szégyeltem - mondtam egy bájos mosollyal és már azon voltam, hogy megcsókolom, mikor újra beleharapott a sütibe. Már majdnem kiröhögtem, de akkor egyszerűen engem is összemaszatolt és még mielőtt reagálhattam volna, máris megcsókolt, amit azonnal viszonoztam. Hagytam, had diktálja az iramot, neki kellett most irányítani, nem akartam, hogy megijedjen, ha túl heves vagyok.
Kezei szinte perzselték a bőröm és mikor hajamba kapott, kissé felmordultam, annyira jól esett.
- Szerinted? - kérdésére kérdéssel feleltem, majd csípőmet hozzápréseltem, hogy érezze, itt bizony történik valami. Ez a mozdulat persze még jobban feltüzelt és egyszerűen megragadtam a fenekét, megemeltem és a pultra ültettem, majd újra megcsókoltam, de most hevesen. Kezemmmel simogattam a combját, de még nem mentem túl messzire, inkább a nyakát kezdtem el csókolni és harapdálni.
Talán nem a legjobb ötlet, ha a konyhapulton veszti el a szüzességét, de túl jól esett a csóközön, hogy megszakítsam.

Liam & Beth

Tetszik, ez a játékosságom. Magam sem tudom, mit fogok nyújtani Liam-nek és nem tudom mennyire lesz türelme hozzám. Még válaszol, de utána a csókom, el tereli a figyelmét amit nem is bánok. Már nem is érdekel annyira kik csavarták el a fejét és milyenek voltak. Azt szeretném ha most rám figyelne és rá jöhetnék milyen is vagyok ilyen téren. Mert, hogy itt a sötétben tapogatózom az biztos. A csók után a kérdésemre nem is felel inkább hagyja ő is lógva a levegőben. Legalábbis ezt hittem, míg nem nyomta, hozzám a csípőjét mire alsó ajkamba harapok. Ahogy fenekembe markol és megemel majd a pulton kötök ki újabb csók kerekedik ki köztünk és lábaimat derekának nyomom, majd fonom köré a lábaimat. A pólóba markolok ahogy lapockájára csúszik a kezem, a másikkal pedig arcára simítok. Elválva tőle halkan pihegve nézek a szemeibe. Vissza hajolva hozzá, kezdem át venni a hevességét ahogy kezeim lesimítanak mellkasán aztán a nadrág és a póló találkozásánál a póló szélébe fogok kezeimmel majd felfelé gyűrve rajta egy pillanatra elszakadva tőle segítem le róla, ha engedi. Ami most történik, elutasítja az agyam bármilyen értelmes gondolkodását és egyszerűen...Valami másba zuhanok amire vágyok már egy ideje. Végig simítok immár ruhátlan mellkasán, és enyhén alsó ajkába harapok majd elengedve hajolok nyakához és apró lágy csókokat hintek nyaka ívére és a vállára. Remélem érzi, hogy most teljes bennem az elhatározás, és nem szeretnék ennyivel megállni mert megőrülök.

Beth & Liam

Nem akartam elijeszteni. Ezért próbáltam óvatosan közeledni, visszafogni minden mozdulatomat, mert be kell vallanom, nem volt dolgom szűzzel eddig, de már csak a gondolat, hogy eddig egy férfi sem került hozzá ilyen közel, lázba hozott. Tetszett, hogy én vagyok az első, de egyben tartottam is tőle, hogy nem nyújtok olyan élményt, mint amire számít, vagy mint amiről álmodozott, mert biztos, hogy megtette, nem egyszer. Elképzelte, milyen lesz az első, és biztos vagyok, hogy párszor magához is nyúlt, mikor álmodozott.
Erre gondolatra bevillant ellőttem a kép, ahogy Beth magát kényeszteti és még jobban beindultam. Legszívesebben ott helyben lerántottam volna minden ruháját és... de nem... most ő az első, a fantáziálgatásoknak nincs itt az ideje.
Nem ellenkezdtem, ahogy levettem a pólóm, sőt, örültem, hogy végre megszabadulhatok tőle, és már nyúltam is volna az övéért, mikor újra bevillant, hogy talán nem vagyunk jó helyen.
Hiába van este, nem csak mi vagyunk a házban, ott vannak a biztonságiak is, hála az apuka paranoiájának.
- Ne utálj meg - húzodtam el egy kicsit lihegve. - Kicsit sokan megláthatnak minket itt, ha már ki nem szúrtak - fordultam az egyik biztonsági kamera felé. Még szerencse, hogy a hálókban ilyen nincs. - Menj fel, mindjárt megyek utánad én is! - lesegítettem a pultról, és útjára engedtem, reméltem, hallgat is rám. Majd mikor eltűnt, gyorsan a csaphoz rohantam, hogy lemossam magamról a cukros krémet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, kinyitottam a hűtőt és fél perces keresgélés után, meg is találtam a tejszínhabot, amit kikaptam, majd a pólómat összeszedve, siettem utána.

Liam & Beth

Úgy bele élem magam a dologba, hogy mindent is elfelejtek, ezzel együtt azt is éppen hol vagyunk. Már az se érdekelne, ha kint lennék, bár Liam fázós mint kiderült csak én bírnám a hideg füvet. Egyre többször simítottam a mellkasára és meg mocorogtam, hogy valami ruha darabomtól fosszon meg vagy ilyesmi mikor éreztem, hogy távolodni kezd, én meg pihegve nézek rá, hogy ugye ennek nem így lesz vége...Ahogy elmagyarázza miért is áll le összeszorítom a számat majd nyelve egyet bólogatok. Lesegít, de nem tudom megállni és egy kicsit még ajkának esek, mielőtt utamra lennék küldve. Elszakadva tőle fordítok hátat majd megyek ki a konyhából és elbotorkálva még elködösült agyammal megyek Liam szobájához és résnyire hagyom az ajtót magam után. Ott jövök rá a pillanatnyi tisztultságban mire is készülök. Mélyet szusszanok lehunyt szemekkel, majd kiengedem a hajamat, és leveszem a felsőmet meg a nadrágomat, meg felkapcsolom az éjjeli lámpát, hogy legyen egy kis fény. Szeretném látni az arcát, és ő magát. Az alsóneműket meghagyom, hátha szeretne kibontani ő maga és leülve az ágyra várok. Nem kell sokat mert hamar megjelenik én pedig érzem ahogy megint kezdek hevességet érezni. Alig várom, hogy kattanjon az ajtó zára és felém közeledjen, Végig nézek rajta és alsó ajkamba harapok majd ahogy oda ér hozzám kezeimet arcára teszem és újabb hosszú csókot váltok vele. Ilyen téren nem is tudom mi az a legnagyobb szexuális vágy amit teljesíteni szeretnék...talán az, hogy meglovagolhassam...A gondolat azonnal szöget üt a fejembe, és ha valahol lesz rá alkalom biztosan bevetem.

Beth & Liam

Nagyon nem akartam megzavarni ezt az egészet, de lássuk be, elegem volt a kamerák előtti szexből egy életre, így muszáj volt. Hála az égnek, belátta, hogy nem a legjobb a helyszín és elment, én meg rövidesen követtem.
Mikor beléptem a szobába, kicsit meglepődtem a látványon. Mindenre számítottam csak erre nem. Ott volt az ágyon egy száll fehérneműbe, és mikor még az ajkába harapott... majd felrobbantam.
Bezártam az ajtót, majd még mielőtt nekirontottam volna, egy szempillantás alatt megszabadultam a nadrágomtól, úgy közeledtem felé. De nem hagott tovább gyönyörködni látványába, azonnal ajkamra tapadt, amit én azzal háláltam meg, hogy a tejszínhabot fogva, a derekára nyomtam egy keveset.
Sejtettem, hogy nem lesz hirtelen kellemes a felhevült testének, de pont ez volt a tervem.
- Lassabban cica - vigyorogtam kajánul. - A desszerthez, tejszínhab is dukál.
Azzal a lendülettel letérdeltem elé és amit az imént rányomtam, finoman lenyaltam.
Meg sem vártam a reakcióját, újabb adagot nyomtam, immár a hasára, amit szintén nyelvem követett. Majd így fojtattam a csípőjén, majd a combján, míg végül leraktam a tejszínhabot, felálltam, és megcsókoltam, hevesen, erőteljesen, hogy tudja, innen már nincs visszaút. Túlzottan vágyom már rá ahhoz, hogy megálljak.
Miközben csókoltam, az ágyhoz vezettem, majd óvatosan rádöntöttem és befészkeltem magam a combjai közé.
Kezemmel végigsimítottam felsőtestét, kicsit elkalandozva a mellei körül, majd egyszerűen benyúltam a bugyijába és ingerelni kezdtem. Húztam volna, még játszadoztam vele, hogy már szinte könyörögjön azért, hogy beléhatoljak, de most valahogy én sem tudtam tűrtőztetni magam eléggé. Köd borult az elmémre és a vágy hajtott. Érezni akartam minden porcikáját, hallani édes nyögéseit.
Nem engedem, hogy kezem játéka a csúcsra vigye, még idő előtt elhúztam, hogy végre megszabadítsam a fehérneműjétől is. Hogy végre egész teste fedetlenül legyen előttem.
Mikor már semmi nem volt rajta, egyszerűen kiegyenesedtem és megcsodáltam meztelen, vágytól fűtött testét.
- Gyönyörű vagy! - nyögtem a látványtól megszédülve.  

Liam & Beth

Végre megjelenik, és nem akarom elveszteni a lendületet így újabb csókot követelek tőle. A hajába futnak ujjaim és ismét meghúzom tincseit kissé erőszakosabban mint legutóbb, de amikor megérzem a hideget magamon, megremegek és lenézek magamra. Nem nagyon tudok reagálni, mert letérdel és elkezdi lenyalni rólam a habot én pedig megremegek ettől, többször is ahogy hangosabb kezd lenni a zihálásom is. Te ég...ez annyira kellemes... A tarkóján végig simítva enyhén végig húzom rajta a körmeimet ahogy figyelem, ajkaim között véve a levegőt remegve. Ahogy feláll és megcsókol viszonzom azt miközben lesimítok az alsó nadrágjára, egyenesen a férfiasságára. Innen már nincs hova menni, és nem is akarok semerre se menni. Kész vagyok erre a dologra. Elválva tőle nézek a szemeibe zihálva ahogy tolatok az ágy felé ő pedig jön.-Szeretnélek...-suttogom, hogy meg is erősítsem mert lehet a testem tök együtt működő nem akarom, hogy megforduljon egyszer is a fejében, hogy ez nekem nem jó. Lehuppanok az ágyra majd elfeküdve húzom magamra, csípőjének nyomva combjaimat és halkan a csókba nyögök. Ahogy érzem a kezét egyre lejjebb jobban ajkainak esek, közben ajkát kezdem kissé harapdálni. Ujjai megtalálják érzékeny pontom mire ajkai közé nyögök és lábaim erősen megremegnek. Ez nem olyan mint..ez valami egészen más és túl gyorsan akar érkezni. De még neeee...Liam persze nem hagyja és most azért ennek örülök, hogy nem élvezek el ennyitől. Nem így akarom érezni az örömöt. Segítek neki kikapcsolni a melltartómat majd félre dobva hagyom, hogy levegye a bugyim is. Elfekszem és figyelem a szemeit amik felfalnak engem. Enyhén mocorogva figyeltem és emlékezve mi beindította tegnap este, míg csodál engem lassan végig húzom saját ajkaimon az ujjam aztán le vezetem a melleim között, a hasamon át le a csípőmre...Igen ez tegnap is szédítő volt. Elvigyorodom rajta és felé nyújtva a kezeim húzom magamhoz, hogy újra megcsókolhassam. Karján felfut a kezem, ahogy tarkójára, és a hajába tincseit olykor meghúzva.-Szeretnék valamit...megkóstolni...-suttogom a fülébe és, hogy értse lesimítok a mellkasán, egészen le az ágyékára finoman rámarkolva férfiasságára.

Beth & Liam

Újra és újra végignéztem meztelen testén. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Figyeltem keze irányát és igen, ez betalált. Akaratlanul is valami állatias morgás haygta el a szám és azonnal lecsaptam ajkaira, és férfiasságom, kicsit türelmetlenül ágyékához nyomtam.
- Megőrjítesz... - lihegtem a csókba, majd kissé meglepett, amit mondott, de konkrétan értelmes reakció nem hagyta el a szám, amint megéreztem a kezét.
Értettem a célzást és bár nem gondoltam volna, hogy ez szükséges lenne, azért csak dereka alá nyúltam és egy határozott mozdulattal, fordítottam a helyzeten, hogy ő legyen felül.
Reméltem, hogy nem gyakorlott ebben sem, mert tartok tőle, nem bírnám sokáig. Ezen felül meg, úgy voltam vele, had tegyen velem amit akar, gyakoroljon, élessze fel magában az önbizalmat és a vadmacskát, ami ki akar törni belőle.

Liam & Beth

+18

Az a vágy, ami sugárzik belőle egyszerre félelmetes is vadító. Vajon mióta leplezi? Mióta gondolhatta ezt? Vajon mikor látott a próbákon, ha koncertekre gyakoroltam, vagy amikor elkísért a partira, vagy amikor először találkozott velem már akkor érezhette? Most ő a ragadozó és én az áldozat. Ahogy felmordul,  rá pillantok és ez lenyúl a bensőmbe, hogy valami olyasmit akarjak tenni ami még jobban felhergeli. Derekam alá nyúl és könnyedén felemel én pedig szélesen elmosolyodom. Megőrjítem...Oldalra dobom a hajam ahogy lehajolok hozzá és nyakába csókolok, majd finoman megharapom. A harapás jól esik...azt hiszem meg van az egyik fétisem. Lejjebb csúszva, az alsónadrág két szélébe fogva veszem le róla, majd megnyalom a számat. Fel pillantok rá miközben lehajolok férfiasságához, és lassan végig nyalva merevedésén óvatosan ajkaim közé veszem. Nem tudom, mennyire vagyok ügyes, vagy béna és mit is szeret igazán de szeretném megtudni. Ajkaim finoman fonják körbe és a nyelvem lágyan nyomódik neki. A bensőm hagyni kezd dolgozni, ahogy a fejem mozogni kezd. Hallgatom, mit is váltok ki belőle, visszajelzésként és a morgások, nyögések bátorítanak. Bár nem akarom, hogy elmenjen így, jobban még nem engedem ajkaim közé. Talán majd egy olyan alkalommal, mikor csak kényeztetni szeretném...De most kissé önző vagyok és magamnak is akarok belőle. Lassan kiengedem ajkaim közül, és kihúzva magam figyelem majd, lassan fölé mászva túrok hajába és csókolom meg ajkait hosszan és vadul. Már nem akarom tovább húzni az időt...Szeretném érezni őt...Minden tökéletes eddig és szerintem, így is marad már az egész este.

Beth & Liam

Ha nem tudnám biztosra, nem mondtam volna meg, hogy még nem volt dolga férfival. Tudta, mit kell tennie, mivel tud még jobban az őrületbe kergetni és nem is volt rest ezt kishasználni.
A csókjai, a harapdálások, a mozdulatai mind az őrületbe kergettek és bármennyire szerettem volna, azonnal magamévá tenni, muszáj volt visszafognom magam.
Mikor megéreztem nelvét, majd száját férfiasságomon, egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Lehunyt szemmel élveztem a kényeztetést. Nyögések és sóhajok hagyták el a szám, és kezemmel beletúrtam sejmes hajába, de ennek a csodának is vége szakadt, nem mintha bántam volna, mert már nem volt messze a vég.
Csókjába beleremegtem, de éreztem, hogy kell egy kis idő, szusszanno kell, mert ha nem teszem, talán eddig sem jutok, hogy elvegyem a szüszességét.
Hirtelen karoltam át a derekát és megemelve őt, egyszerűen felültem, és szorosan magamhoz húztam.
Szinte egy örökkévalóságnak tűnő percig csak néztem őt. A gyönyörű szemeit, a kívánatos, teljt ajkait, amit újra és újra meg akartam ízlelni.
Mikor úgy éreztem, tényleg itt az idő, kezeim lecsúsztak hátán, egészen fenekéig, amit megemeltem, hogy merevedésem hozzá igazítsam, de nem törtem be azonnal, vártam, hogy ő mozduljon, hogy az ő tempójában haladhasson minden. Ő érzi mikor jó, mikor kellemetlen.
Csak a hátát és fenekét cirógattam, hogy némileg elvonjam a figyelmét kellemetlenségektől, de végig tekintetét fürkésztem.
Látni akartam a reakcióit, legyen az jó vagy rossz.

Liam & Beth

+18

Forróak vagyunk, mindenem ezt a férfit akarja itt alattam. Ahogy felül velem hajába túrok, és hozzá simulva nyomom melleim mellkasának. Lassan elengedve ajkait, bújtam hozzá és finoman simogatni kezdtem. Nem zavart, hogy a szenvedélyt kis nyugalom, és finomság váltja fel. Ettől csak még kellemesebb volt az egész. Fejemet a vállára hajtottam ahogy hátán korcsolyáztak ujjaim majd ahogy fenekemre simított, engedelmesen emelkedtem meg, hogy elhelyezkedjünk. Szemeibe nézek, és kezeim vállaira csúsznak. Nem erőltet semmit, én pedig érezni akarok minden mozzanatot. Alsó ajkamba harapok, ahogy óvatosan elengedem magam, és érezni kezdem az enyhe feszítő érzést. Hajába futnak ujjaim és kissé bele markolva, egy hangosabb nyögés távozik belőlem, miközben hátra döntöm a fejemet. Nem tagadom, kissé fájdalmas a feszítő érzés, a hasam mégis bizsereg, és folytatni akarom. Nem érzem magam rosszul, és ahogy megszokottá válok, lassan megmozdul a csípőm. Enyhén hullámozni kezd a testem, ahogy rá hagyom arra, mit is csinálnék szívesen rajta. A lábaim megremegnek, és újra rá emelem a tekintem. Szemeibe nézve halkan pihegek, és hozzá hajolva kérek újabb csókot ajkaira tapadva. A feszítő, kissé fájdalmas érzés kezd elmúlni és a csípőm is vadabb hullámzásba kezd rajta, majd ajkába harapok és mellkasának nyomva kezeim, döntöm vissza az ágyba. Valami kezd elszabadulni bennem, azt hiszem.

Beth & Liam

Hatalmas sóhaj hagyta el a szám, ahogy lassan ráereszkedett férfiasságomra. Szűk hüvelye úgy szorított, akár egy jól meghúzott bilincs, de rohadt kellemes érzés volt, sőt, már-már földöntúli. nagy erőfeszítésembe került, hogy ne ragadjam meg csípőjét, hogy sietessem. Talán kicsit erősebben is markoltam bele fenekébe, mint azt kellett volna, hogy visszafogjam magam.
Nem tettem semmit, hagytam, hogy szokja, hogy ő irányítson. Majd mikor lassan el kezdett mozogni, újabb nyögés hagyjta el a szám, de mindeközben le sem vettem róla a tekintetem. Láttam rajta a vágyat, a kéjt és a fájdalmat egyszerre tükrözni.
Csókját azonnal viszonoztam, közben karommal átöleltem és még jobban magamhoz szorítottam. Érezni akartam minden porcikáját magamon. Sejmes bőrét, ahogy az enyémhez tapad és feszes melleit, ahogy a mellkasomnak szorul. Meglepetésemre könnyedén döntött hátra, amitől pár pillanatig megszeppenve néztem arcát, de ahogy mozdulatai sűrűsödtek, újra elhomályosult minden előttem. Kezeimet felvezettem derekán, egészen a melléig, amibe belemarkoltam, majd újra leszánkáztak testén, egyenesen a csípőjére, hogy még jobban fokozzam a tempót. Nem bírtam tovább, tudtam, hogy itt a vég. Eléggé ki voltam már így is éhezve rá, és szűk hüvelye sem segített abban, hogy tovább bírjam. Jobbommal elengedtem, végigsimítottam hasán és hüvelykujjamal elkezdtem izgatni a csiklóját, hogy kicsit megsürgessem a betejesülését. Igen, néha muszáj kicsit önzőnek lenni, és reménykedem benne, hogy nem ez lesz az egyetlen alkalmunk, szóval bőven lesz még időnk ilyen és ehhez hasonló szórakozásra, de már tényleg itt volt a vég.
Hangosan felhördültem, ahogy az orgazmus végigszántotta az egész testem, majd mind az ölemnél öszpontosult.

Liam & Beth

Az egész aktusunk valami hihetetlen érzésekkel teli, hullámvasút. Legalábbis nekem. Lehet neki nem túl sok újdonság van benne de, engem egyre többször rohan le, minden féle bizsergés. Jó valljuk be nem voltam az a fajta aki magához nyúlni se szokott, meg nem is gondolt férfiakra...Mert hazug lennék, ha ilyet állítanék. De az elképzeléseimet is túl szárnyalja az, mikor meglovagolom Liam-ot. Élvezem minden mozdulatát magamon, a csókokat, a simogatást és ahogy a fenekembe markol erősebben az is inkább izgat mint fájna. Az enyhe agresszió is vonz, ezek szerint. Ahogy eldöntöm, megemelem a kezeim, hogy melleim minél jobb látványba legyenek számára ahogy saját hajamba futnak ujjaim, majd előre dőlve támaszkodok a mellkasára ahogy, keze kérésére gyorsulni kezdek. Nem tudom megállni, hogy körmeimet nem mélyesszem kicsit bele a mellkasába. Hangosabban nyögök, és kapkodom a levegőt, nem vesztve a tempómból. Kitölt és az érzés eltelít. Saját ajkamba harapok ahogy mellemre markol majd ahogy lesimít a testemen és izgatni kezd, lehunyom a szemeim. Ahogy egyre közelebb érzem a beteljesedést, lehajolva hozzá kérek egy csókot és az izgatásától, meg persze tagjától remegni kezdenek a lábaim és érzem, miként fut szét a testemben az érzés. Hangosan felnyögök, ahogy megfeszül a hasam, az egész testem és fokozatosan lassul le a csípőm. Ahogy megállok zihálva nézek rá és nyelek egyet. Óvatosan leszállok róla, majd lefekszem hozzá közel, hogy mellé bújhassak. Enyhén faj, de ettől függetlenül mindent amit csináltunk elveztem. Az izzadságtól pár tincsem a homlokomra tapad ahogy figyelem az arcát, és ha rám néz elmosolyodom szélesen. Elégedett vagyok.-Jó volt?-kérdezem pár perc csönd után, mert érdekel, hogy érezte magát és mit gondol.