Beth & Liam

Meglepődtem azon, amit mondott. Titokban kell ilyen helyre járnia. igen, inkább ez az, ami szöget ütött a fejembe. Az apja akkor tényleg nem normális. Ha megtagasja a lányától a tanulás lehetőségét, akkor ne várjon semmi jóra.
De nem tudtam lereagálni az egészet, hiszen megjött a taxi, besegítettem a lányt, majd egy huszast adtam a sofőrnek és elmondtam a címet is.
Hazáig kísértem a taxit, majd mikor láttam, hogy megáll, egyszerűen megfordultam és hazafelé vettem az irányt.

Természetesen Sam, nem nézte jó szemmel, hogy három napig távol leszek, pont a kis királylány házában, de ez a munkám, nem tehetek róla. Persze, nem meséltem el neki, mi volt a parton, még képes és agyon üt.

Másnap valamiféle furcsa izgalom járta át a testem. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban a születésnapom előtt. Alig vártam már a partit, ami most maga Beth lesz. Ez tökéletes alkalom lesz arra, hogy végre jobban megismerjük egymást.
A megadott időpontnál kicsit késve érkeztem, nem volt kedvem apucival találkozni. Ahogy mentem fel a lépcsőn, kezemben a sporttatyómmal, amiben három napi cuccom volt, abban reménykedtem, ha bekopogok, nem az öreg nyit ajtót. Tökömnek sem volt kedve újra végighallgatni, a papolást.
Reméltem, Beth nem haragszik meg rám, hogy pár percet késtem.
Nagyot sóhajtva bekopogtam és vártam az incitálást, amit egy gondolom bejárónő meg is tett.
- Miss O'Brien testőre vagyok - mondtam, mikor megláttam kérdő tekintetét.
- Hát persze - válaszolt, mint akinek most esett le a tantusz. - Azonnal szólok a kisasszonynak.
Csak bólintottam, majd álltam ott, várakozva, és reménykedve, hogy nem kapják le a fejem, amiért késtem. De tényleg csak pár perc az egész.

Liam & Beth

Reménykedtem, hogy tudok még vele beszélni a taxis fuvar után de mikor kiszálltam a kocsiból csak azt láttam, hogyan hajt el. Kicsit szomorú voltam, hogy nem tudtam tőle elköszönni...Nem nagyon tudtam aludni miután az ágyamba kerültem. Újra és újra az a borzalmas parti majd utána pedig a part járt az agyamba. Másnap persze apa tartott velem egy beszélgetést. Vagyis annyi volt, hogy ő elmondta mint gondol én pedig hallgattam. Kínzott abban a másnapban amíg otthon volt velem...Igent mondott Thomas lánykérésére és már meg is van az eljegyzési buli időpontja. A gyűrűt persze viselnem kell, hogy mindenkinek feltűnjön milyen "jó" is nekem. Borzalmas düh, és sírás kerülgetett egyszerre egész nap. Amikor magamra maradtam a szobámba, pár percig csak álltam a közepén majd az ágyra ülve dőltem el és a párna ahogy a kezembe került azt érzetem, hogy...életemben nem csináltam ilyet de saját magamat és mindent is ütöttem magam körül le verve az éjjeliszekrényemről mindent, a párna kiszakadva kezdte tartalmát szerte hullajtani, miközben az arcomon megjelentek a könnyek, de mégis a düh volt az ami leginkább távozott belőlem. A lámpám eltört az ékszeres dobozom is a földön kihullva belőle minden. Nem bírtam vissza fogni magam míg nem az ágyam mellé leesve ránt össze a zokogás. Nem látom a kiutamat, semerre sem...Az egészet végül kopogás zárja le, többször egymás után mire felülök és a hátamat az ágynak vetem.-Tessék...-mondom ki az 5. kopogás után mire a szobalány lép be és elsőnek teljesen megijed, lefagy mi is fogadja. Ránézek ő meg vissza rám és nem is tudja mit kéne mondania.-Kisasszony...a...testőre...-hebegi, nekem meg most esik le, hogy Liam-mel fogok tölteni 3 napot. Valamit elkövethetek...még...Felállok és a tükörhöz megyek, megtörlöm az arcomat majd megfordulva megyek ki a szobalánynak nem mondva semmit. Lemegyek, a bejárati ajtóhoz és kinyitva varázsolok magamra mosolyt.-Szia! Kerülj beljebb.-állok félre beinvitálva őt, majd ha bejön becsukom az ajtót utána. Saját hajamba túrva megyek utána a halba.-Gyere megmutatom a szobát ahol tudsz majd aludni.-mondom tovább indulva mellette. Talán kissé hideg vagyok, de a tombolásom még nem igazán akart alább hagyni csak mert Liam megérkezett.

Beth & Liam

Hála az égnek, nem kellett sokat várnom és lássuk be, kellemesebb volt Betht meglátni aza jtóban, mint bárki más. Még egy félszeg mosolyt is megengedtem magamnak, mígnem rájöttem, hogy valami gond volt. Arca felpüffedt, szemei vörösek voltak, tudtam, hogy sírt, és ez, tuti nem a tíz perces késésem miatt volt. Azonnal kérdőre akartam vonni, de nem tettem semmit, amíg nem kerültünk be ideiglenes szobámba. Láttam rajta, hogy feldúlt, dühös, de semmi mást nem vettem észre rajta.
Mikor kinyitotta a szobám ajtaját, csak beléptem, ledobtam a táskám, megragadtam a karját magamhoz húztam, hogy megölelhessem.
Ha engedte, hanem, gyorsan belöktem az ajtót, hogy senki errejáró ne lásson meg minket.
- Akarsz róla beszélni? - kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy nekem rontson, hogy semmi közöm hozzá. Kezem lecsúszott az övébe, ahol valami furcsa, nem oda illő dolgot fedeztem fel, így felemeltem balját, hogy megnézzem a csicsás kis ékszert. - Hát ez? - kérdeztem döbbenten. Elég gyors váltás ez a tegnapi után. Ennyire azért csak nem lehettem béna, hogy mindjárt más felé forduljon.
Persze, ezt magam sem gondoltam komolyan. Egy jobban kezdett bennem feléledni a tudat, hogy bizony itt apuka szerveszkedett, meg az a ficsúr, a partiról.

Liam & Beth

Ahogy haladok a folyosón rá jövök, hogy fáj az arcom a sírástól, és biztos látszik rajtam miképpen nézek ki. Mikor kinyitom a szoba ajtót hagyom, hogy Liam előre menjen majd érzem ahogy megragad és magához ölel. A nagy hatalmas karjai közé és a mellkasa melege, az illata ami annyira kellemes és az egész ismét kicsalja a könnyeimet. Nem tudom magamba tartani a dolgot úgy kezdenek az arcomon szaladni, mintha az évek felgyülemlett könnyei lennének. Elenged és becsukja az ajtót majd a kezemre fog amin ott van az a szörny...Megemeli és megkérdezi mi ez..Igyekszem megnyugtatni magam, hogy beszélhető állapotba kerüljek, és elmondhassam neki mi is történt. Szám elé teszem a kezemet és lehunyom a szemeim, hogy megnyugodjak kissé. Mikor azt érzem, hogy képes leszek beszélni a szemeibe pillantok.-Eljegyeztek...Apám azt akarja, hogy a férjhez menjek...és Thomast választotta erre...Az a férfi...mindent megfog kapni...-mondom ahogy megrázom a fejemet és hajamba túrva szorítok tincseimbe.-Eladtak Liam...-szakad ki belőlem ahogy megint lefolyik az arcomon pár könnycsepp.-Sajnálom...annyira sajnálom..-kezdek el szabadkozni neki, mert tudom, hogy fáj neki is még ha nem is mondja vagy arra figyel, hogy éppen összeroppanok előtte.-Nem akarom ezt...-csuklik el a hangom ahogy leülök az ágyra, mert ha nem teszem meg összecsúsznak a lábaim maguktól.

Beth & Liam

Ahogy hozzám bújt és kitőrt belőe a keserves sírás, azonnal fellángolt bennem a düh, és legszívesebben agyon ütöttem volna azt, aki ezt tette vele, még ha az a tulajdon apja is.
Mikor észre vettem a gyűrűt, elakadt a lélegzetem és nem azért mert olyan csudi szép lenne. Egyszerűen már nem értettem semmit. Majd mikor elkezdett beszélni, hallottam és felfogtam szavait, csak még dühösebb lettem.
Már bántam, hogy nem értem ide hamarabb, mert akkor elkaphattam volna az apját.
Figyeltem, ahogy leül az ágyra és mikor szabadkozni kezd, azonnal ott termettem előtte és féltérdre ereszkedtem, majd kezembe fogtam az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
- Figyelj, Beth, ezt nem fogom hagyni - mondtam neki ahogy próbáltam elnyomni a dühöm. - Beszélek apáddal, és agyonverem azt a piperkőc faszt. - Finoman letöröltem arcáról a könnycseppeket. - Esküszöm neked, hogy nem hagyom, hogy hozzád érjen!
Komolyan beszéltem. Biztos voltam benne, ha meglátom azt az ipsét, többet fog kapni a vérző orrnál.

Liam & Beth

Nem tudom, hogy nyugtassam meg magam igazából. Annyira fáj a belsőm, összetörve, elárulva, megalázva érzem magam. Nem tudom mit kéne tennem, hogy tudnék megmenekülni ettől a dologtól...Ahogy leülök és a bocsánat kérés elhagyja a számat Liam letérdel elém és az arcomat kezei közé fogja én pedig a szemeibe nézek miközben hallgatok. Félek, hogy ez nem lesz elég, ha megpróbál megvédeni tönkre fogják őt tenni, és a testvérét is bánthatják mind miattam...Ezt pedig nem akarom. Ahogy ezeket mondja megrázom a fejemet és a kezeire simítok miközben lesütöm a szemeim.-Félek, hogy ez most nem lesz elég Liam...Nem akarom, hogy bántsanak téged, vagy a testvéred...-mondom halkan ahogy visszanézek rá.-Nem bírnám elviselni, hogy...-nem tudom befejezni. Tudom mire képes az apám, főleg ha Thomas befolyása is hat rá. Én pedig ezt nem hagyom..-Féltelek...-suttogom ahogy a barna szemekbe mélyedek. Valami mást kell kitalálni, de most...nyelek egyet miközben figyelem a tekintetét ami egyre jobban megnyugtat. Tisztán kell gondolkodom, hogy rá jöjjek mi lenne a megfelelő lépés igazából számomra, de ahogy figyelem őt egyre jobban elködösül a gondolataim sora és enyhén saját ajkamba harapok.-Itt...itt aludhatok...majd...a szobámat...kissé lakhatatlanná tettem.-ismerem be neki egy félmosollyal. Megbabonázza a lelkem és a testem csak azzal amennyire félt engem, és a szemeiben...látok valamit ami nem is tudom micsoda...valami amit nekem szán...

Beth & Liam

Hihetetlen, hogy ilyen, a mai világban előfordulhat, hogy egy apa, csak úgy odadobja a lányát egy baromnak. Komolyan mpondom, szépen megmondanám a magamét ennek az ürgének, de Beth nagyon is ellenzi, ami picit meglep, majd akaratlanul is mosolyognom kellett rajta.
- Nem kell engem féltened - mondtam immár nyugodtabban. Sikerült elérnie, hogy ne dühöbjek, csak azzal, hogy félt engem. Utoljára Sam volt az, aki ezt mondta nekem, de tőle annyira természetesnek hatott. De Beth... Ő nem a húgom. - Kitaláluk valamit - mondtam, ahogy újra magamhoz húztam, hogy átölelhessem.
Láttam rajta, hogy kezd egy kicsit megnyugodni, így felálltam és körbe néztem a szobában. Tökéletes. Semmi csicsa, semmi giccs, csak a legszükségesebbek. De gyorsan visszakaptam a tekintetem a lányra, ahogy újra megszólalt, ami újabb mosolyt csalt az arcomra.
- Az én szobámon kívül nincs másik? - kérdeztem már szélesebb mosollyal, de még mielőtt válaszolhatott volna, gyorsan folytattam. - Persze, hogy itt maradhatsz én majd alszom a fotelben - néztem körül gyorsan az ideiglenes szobámban.

Liam & Beth

Hallgatom amiket mond, és elmosolyodom azon, mikor megölel. Visszonzom az ölelést és mélyen magamba szívom az illatát. Olyan finom. Szeretnék elbújni az ölelésében, hogy soha senki ne találjon meg, de...nem tehetem ezt. Bárcsak a szavaitól elmúlna a félelmem. De reménykedem, hogy nem fog magánakciókba kezdeni...Nem tudnék soha megbékélni...Ahogy elenged, leengedem kezeim és ahogy, hogy körbe nézzen a szobába. Amikor kérdez enyhén elpirulok. Szeretném elmondani neki, hogy nem szeretnék egyedül lenni, mert nem bírnék a gondolataimmal. Szeretnék a közelébe maradni...segít a jelenléte. Ahogy azt mondja, alszik a fotelbe annak irányába nézek...Saját hajamba simítok majd felállva nézek a kezeimre és rajta a gyűrűvel. Nem akarom magamon viselni...Lehúzom az ujjamról és ujjaim között forgatva felpillantok Liam-re.-Szerinted mit csináljak vele?-kérdezem egy félmosollyal majd leengedem a kezeim és a kezemben szorongatom, pedig mintha égetné a bőröm.-Innom kell valamit...-nyögöm ki, majd felkelve az ágyról megyek az ajtóhoz és lépek ki. Ismét a halba sétálok ahol először találkoztam Liam-mal. Az ital szekrényhez megyek és felnyitva keresgélek valami erős töményet. Elő véve egy poharat töltök magamnak és ha Liam követet felé fordulva kérdezem meg, hogy kér-e a wiskhy-ből. Ha kér töltök neki is és oda lépve hozzá nyújtom a poharat, majd koccintok vele egyet és az apró kortyok helyett inkább lehúzom a poharam tartalmát és enyhén fintorogva rázom meg a fejem és ki is ráz a hideg a kesernyés íztől.-Úgy szeretem..-ismerem be majd fel nézek rá, és elvigyorodom.

Beth & Liam

Jól tudtam, hogy most rohadt nehéz gelyzetben van és be kellett látnom, igaza is van. HIába beszélnék az apjával, hiába húznék be annak a vadállatnak, semmin nem változtatna, csak nekem és Samnek ártanának utána, és még ha magam épesége nem is érdekel, de Sam... Nem akarom őt bajba sodorni.
Láttam, ahogy lehúzza magáról a gyűrűt, és mikor kérdezett, csak újra odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, amiben az ékszer volt és óvatosan elvettem tőle, majd az éjjeliszekrényre raktam.
- Most ezt felejtsd el, megoldjuk, higyj nekem - mondtam bátorítón, de láthatóan nem jött össze, mert csak felppattant azzal, hogy innia kell és elviharzott, természetesen, én meg utána.
Követtem őt abba a nagy szobába, ahol először találkoztunk.
Elfogadtam az italt, majd figyletem, ahogy lenyeli az egészet egyből.
- Héj-héj, lassíts, még a végén a mentő visz el - mondtam egy fél mosollyal. - Elhiszem, hogy szereted - vigyorogtam a reakcióit látva. - Látom.
Szívesen tettem volna bármit, csak azért, hogy egy kis időre elfelejtse a gondjait. De semmi nem jutott eszembe és ez megőrjített.

Liam & Beth

Ahogy megiszom az italt és azt mondja lassítsak...Felnézek rá majd elmosolyodom.-Nem akarok lassítani.-ismerem be neki határozottan majd megfordulva lépek vissza az italokhoz majd újabb adagot töltök magamnak. Az ital hűvössége lenyugtatja a feszült gyomromat és a melegség elönti a testemet. A kanapéhoz sétálok, pohárral a kezemben majd leülve nézek körbe a szobába. Gyűlölöm az egész helyet. A szobában a tárgyakat, az emeleteket, a giccset, ezt az életet. A falakat kint mik körbe zárnak...Mindent gyűlölök itt körülöttem.-Elmehetnék innen, megjátszva a halálom, vagy szimplán megszökök, nevet változtatok és soha nem nézek vissza.-Villannak az ötletek az agyamba.-Senki nem mondhatná meg mit tegyek, hogy viselkedjek, nem kéne szerepeket játszanom...magam lennék.-törnek ki belőlem a szavak Liam-nek és nem is állok meg ennyinél.-Elutaznék, világot járnék és...soha nem néznék vissza. Idővel meg...lenne egy kis farmom, ahol bármit csinálnék amit szeretnék...lenne esetleg egy kislányom, aztán egy kisfiam...meg még egy.-nevetek halkan az egyszerű álmomon. Mert ez csak egy álom...és az is marad. Ismét az italba iszok, majd ajkaimon kiengedem a hideg levegőt amit a jég okoz az italomba.-Nagyon nagy kérések ezek Liam..?-kérdezem meg tőle bár nem igazán várok rá választ.-Neked van valami nagy álmod?-kérdezem ahogy felé pillantok a kanapéról ha még nem ült le ő is.

Beth & Liam

Nem tudtam, mit kezdhetnék vele, hiszenmeg tudom érteni, hogy ennyire ki van. Én sem vagyok jobb, ha valami történik velem. Leiszom magam, aztán addig sem foglalkozok a gonddal, másnap meg azért nem, mert átkozom magam, amiért ilyen hülye vagyok és szenvedek a macskajajtól.
Hagytam hát, hogy újabbat töltcsön magának, míg én az első pohárkába bele sem kortyoltam. Gondoltam, jobb, ha én eszemnél maradok. Mondjuk, nem is azért jöttem, hogy a méregdrága piáktól beálljak, de komolyan megérdemelné a ház ura, hogy kiigyam a vagyonából. Legalább annyit.
Figyeltem, ahogy leül, de most nem követtem. Nem akartam túl közel lenni hozzá, bármikor megláthatnak, így inkább maradtam állva, tisztes távolságban tőle és úgy hallgattam a mondandóját.
Elméjedtem a gondolataimba, és vaahogy magam elé képzeltem a szabad lányt, aki tényleg élvezné mindezt és én, vele tartanék. Valahogy előttem úgy jött le az egész, hogy ott vagyok vele, bár mikor azt ecsetelte, mennyi gyereke lenne, kissé elfintorodtam. Nincs bajom a gyerekekkel, de nincs jó apaképem, nem szeretném elrontani a sajátjaimat.
- Nem - válaszoltam halkan, ahogy a poharam tartalmát tanulmányoztam. Majd egy kicsit elgondolkoztam az újabb kérdésén. - Nincs - válaszoltam végül, tömören. - Napról napra élek. nem vágyom nagy dolgokra csak arra, amit tudom, elérhetek.
Ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy kicsit hülyén fogalmaztam. Kábé annyit mondtam, hogy ne is álmodozzon, mert nem érheti el, amit akar.
- De te, igenis elérheted ezeket az álmokat - néztem rá, őszintén. - Állj apád elé, légy határozott, mond el neki minden gondod és ha nem akar meghallgatni, harcold ki magadnak a figyelmét. Állj a sarkadra! - egy lépéssel közelebb merészkedtem hozzá. - Mond el neki, hogy felnőtt, érett nő vagy, akinek karrierje van, aki igenés képes az önnálló életre és ha ezt nem látja be, akkor itt hagyod. - Leraktam a poharat az asztalra és én is leültem rá, szembe a lánnyal és egyenesen a szemébe néztem. - Ha hagyod magad, hogy dróton rángassanak, soha nem leszel szabad.

Liam & Beth

Alsó ajkamba harapva nézek magam elé mikor befejezem a mondataimat. Fogalmam sincs mit várok. Szeretném ha máshogy lenne, de nem tudom hogy essek neki a dolognak. Amikor megszólal felé nézek aztán követem a tekintetemmel, ahogy leül velem szembe és elmondja mit kéne tennem. Elmosolyodom a szavakon majd ismét bele iszok a poharam tartalmába, vagyis leküldöm a másik felét amit eddig megittam. A melegség kezd egyre erősebb lenni a testembe majd eszembe jut az egyik kedvenc dalom, amit halkan dúdolni kezdek szavai után. A dal szövege egész pontosan él a fejembe és mikor fel kelek, hogy újra töltsek magamnak megállok Liam mellett amennyire közel csak lehet. Le nézek rá és finoman a hajába simítok. Kellemes érzés az ujjaimnak és kedvem lenne enyhén meghúzni őket...Szusszanok egyet és azt hiszem kicsit felfalom a tekintetemmel Liam-et mert egyáltalán nem az jár a fejemben, hogy miképpen álljak neki az apám elleni beszédnek vagy a kitörésnek. A tegnap este jár a fejembe...amikor szikrákról beszélgettünk. Vajon most is érzi, csak könnyebben rejtegeti mint én. Átok ez a férfi. Elengedve a haját fordulok meg és megyek megint az italos szekrényhez majd töltök magamnak.-27 éve élek dróton rángatva...Mindennap más elképzelései szerint élek...Szeretnék kilépni...de nem tudom, hogy képes vagyok-e rá.-vallom meg Liam-nek ahogy megint a poharam tartalmába iszok.-Sajnálom...-mosolyodok el savanyúan majd saját hajamba túrva fordulok arra amerre ül, és lassan ismét megközelítem. Az ital tompít, én pedig érdektelenséget kezdek érezni minden problémám felé és mint valami ragadozónak úgy éleződök ki Liam-ra.

Beth & Liam

Bármennyire is szerettem volna, hogy felfogja mindazt, amit mondani akarok neki, de láthatóan már ez a két pohár is segjtett neki abban, hogy elterelődjön a gondolata, legalább is valamennyire. Ezt bizonyította, hogy szimplán megállt mellettem, majd a hajamba túrt, amit normál körülmények közt még élveztem volna, de most, így, hogy bárki megláthat... Ezek után még dúdolni is elkezdett, ami még inkább arra sarkalt, hogy talán most már hagyni kéne a témát, mert lassan túl bátor lesz mindenhez. Az kellene még, hogy bepiálva felhívja az apját. Akkor tuti végem és bár a melómat nem féltem, de már nem akarom itt hagyni ezt a lányt így, az apja és a vőlegénye alkotta kalitkába.
Hmm... vőlegény, de furcsa.
- Bármire képes vagy, ha úgy is akarod - válaszoltam, majd én is belekortyoltam végül az italomba. Ennyi még nem árthat.
Viszont azon nyomban visszatettem a poharat, ahogy megláttam Beth tekintetét. Sok nő nézett már így rám és nagyon jól tudtam mit jelent.
Eszembe jutott a múlt éjszaka és valahogy úgy éreztem, neki is. Nem jó ez így.
Újabb elhatározást követően, felálltam és felé nyújtottam a kezem. Ha elfogadta, akkor elkezdem visszavezetni a szobába, ami ma éjszakára a kettőnké.
- Azt hiszem, most ágyba duglak - mondtam egy félmosollyal, ahogy kinyitottam az ajtót és betessékeltem rajta. - Pihenj, én itt leszek és vigyázok rád.
Leültettem az ágyra, majd vártam, hogy elfekszik, esetleg ellenkezik, vagy mit csinál.

Liam & Beth

Nehezen figyelek már arra, hogy mit mond. Nem tudok már magamra figyelni, és a lelkemre. Túl sok seb van rajta, nekem pedig most egyáltalán nincs kedvem újra foltozni őket. Figyelem kék szemeimmel ahogy megközelít majd a kezét nyújtja és húzni kezd magával. Követem, de szavait hallva megforgatom a szemeim és sóhajtok egyet.-Nem vagyok álmos...-állok meg az ajtóban miközben nézem, hogy telepszik le az ágyra.-Az előbb azt mondtad álljak ki magamért, most ezt próbáljam ki rajtad?-kérdezem egy félmosollyal és a kezembe maradt poharamra nézek majd megiszom a maradék italt belőle és az ajtó melletti szekrényre teszem.-Nem akarom, hogy most vigyázz rám...-nézek el más irányba.-Azt érzem, hogy te menekülsz előlem.-gondolkodom el és elvigyorodva nevetek kicsit.-A nagy rossz fiút megijeszti egy kislány?-kérdezem kicsit piszkálódva ahogy beljebb megyek majd becsukom magam után az ajtót.-Vagy van valakid és, próbálsz ellen állni a kísértésnek. Hiszen még senki nem nyúlt ehhez a testhez és ezt te is tudod.-mondom ahogy végig simítok nyakamon, majd a kebleimen, le a hasamra aztán a csípőmön.-Éreztem, hogy néztél...abba a pár hétbe míg kísérgettél...mondhatod, hogy a munkád része, de ennyire buta nem vagyok.-figyelem enyhén oldalra döntött fejjel.-Tegnap is megtehettük volna...-szólalok meg csendesen és lassan közelebb megyek hozzá majd lábai közé állva teszem nyakába a kezeim.-Félsz tőlem Liam?-kérdezem ahogy szemeibe nézek és cinkos mosoly csúszik az arcomra.-Nem bánnám, ha ettől félsz.-suttogom ahogy kezem arcára simít.

Beth & Liam

Mindig is büszke voltam arra a tulajdonságomra, hogy nagyon sok esetben tisztán és ésszerűen tudtam gondolkozni, de mikor Beth elkezdett beszélni az immár csukott ajtó előtt és kezével végigsimított magán, megremegtem. Nem tagadom, azonnal beindult a fantáziám, és felélett bennem a vágy, de még igenis megpróbáltam a józan eszembe kapaszkodni. Nem válaszoltam egy kérdésére sem, csak csendben figyeltem minden mozdulatát. Tényleg olyan volt, akár egy nagymacska, aki éppen magához póbálja édesgetni az áldozatát. Mikor elárulta, hogy senki nem nyúlt hozzá, felkúszott a szemöldököm. Igen, sejtettem, hogy még nem volt férfival, de nem voltam benne biztos.
Francba, így még nehezebb...
Mikor beállt két lábam közé, kezem autómatikasan comjaira raktam és felcsúsztattam egyenesen a fenekére, de mikor észre vettem magam, lejjebb húztam.
Kezdtem egyre jobban elcsábulni. Ahhoz képest, hogy tapasztalatlan volt, tudta, hogyan bolondítson meg. Kicsit megráztam a fejem és felálltam, erősen tartva őt, nehogy fellökjem. Mikor biztos voltam benne, hogy stabilan áll, pár lépést arrébb mentem és megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztuljon elborult elmém. Most azért örültem a farmeromnak, nem volt túl feltűnő merevedésem.
- Beth - fordultam felé egy fél perc után - Gyönyörű vagy, és rohadtul kívánatos, de te mondtad, nem voltál még férfival és lássuk be, erre nem az az alkalom a legjobb, mikor bewhyskiztél.
Legszívesebben igenis rámásztam volna, akartam, de még mennyire. Majd megőrültem, de azt akartam, hogy első, ha egyáltalán velem lesz, ne alkoholmámorban teljen. Ennyit megérdemel. Ne én legyek a harmadik férfi az életében aki elvesz tőle valamit ami fontos és még nem is biztos, hogy nekem akarja adni.

Liam & Beth

Figyelem az arcát, és a gyötrelmet, ahogy megkínzom. Pedig nem tiltottam meg neki semmit, sőt húzom az agyát. Azt szeretném ha hozzám érne amit meg is tesz, mire alsó ajkamba harapok és arcáról kezem hajába siklik. Mikor viszont megrázza a fejét csak figyelem és hátrébb lépek párat mikor fel kell.Figyelem ahogy ellép tőlem majd beszélni kezd. Figyelem kék szemeimmel és majd leveszem róla a tekintetem.-Sajnálom...-mondom halkan ahogy megnyalom a saját ajkamat.-Csak...bátrabb akartam lenni...-suttogom majd megdörgölöm az arcomat.-Talán jobb ha...vissza megyek a szobámba.-mondom halkan ahogy ismét felé nézek egy féloldalas mosollyal. Való igaz, most én csinálom azt amit velem szoktak. A felismerés kissé arcon üt, a pia hatása alatt is, és én ezt...nem akarom Liam-mel eljátszani. Nem akarom őt, bántani. Saját hajamba futnak ujjaim, majd az ajtó felé fordulva indulok el, és kinyitva lépek ki rajta. Talán tényleg jobb ha aludni térek, és azon kezdek el gondolkodni, mit veszek fel arra az eljegyzési bulira amivel annyit elérek, hogy megbotránkoznak rajtam. Az agyam nem tiszta és én sem. Pedig nem csináltam semmit mégis, rosszul érzem magam, hogy így bántam az előbb Liam-mel.

Beth & Liam

Te jó ég, megőrjít és nem is palástolom mennyire. De nem tehetem meg vele, hogy kihasználom a gyengeségét, mi lesz, ha másnap felébred és megbán mindent? Tudom, hogy akarja, hát látom rajta, én is, nagyon, demégis, az az átkozott pia. Nem gondolkodik tisztán, csak bátrabb és lássuk be, nincs épp könnyű helyzetben. Bele akarják kényszeríteni valamibe, amit nem akar. Megtört és szomorú. Nem hiszem, hogy a szex lenne a megoldás mindenre.
- Várj! - ugrottam egyből az ajtóba és megragadtam a kezét, hogy visszahúzzam és ismét becsukjam az ajtót. - Azt hiszem, félre értesz - mosolyodtam el, ahogy arcából eltűrtem egy kósza tincset. - Nem akarom, hogy elmenj, de azt sem szeretném, ha reggel megbánásokkal ébrednél - mondtam inkább hallkan, ahogy arcán végigsimítottam. - Ha erre a lépésre szánnád el magad, akkor legyen tiszta az elméd. Csak akkor tedd, ha igazán akarod és nem azért, mert most rossz paszban vagy.
Mondjuk, lehet, hogy nem a legjobb ötlet volt, de lassan lehajoltam és finoman megcsókoltam. Úgy voltam vele, ennyi azért csak jár nekünk. Ha nem ellenkezett, akkor karommal átfogtam a derekát és magamhoz húztam, és a csókot is elmélyítettem.

Liam & Beth

Úgy érzem magam mint valami hullámvasútnál. Egyszer fent, egyszer lent. Tényleg aludnom kéne és hagynom, hogy tisztuljak majd valamivel felkelni reggel ami nehéz. Ahogy lépnék ki az ajtón, Liam megragad és visszahúz majd becsukja az ajtót, beszélni kezd értetlenül nézek fel rá kék szemeimmel. Ahogy a mondandója végére ér, úgy lágyulnak a vonások az arcomon. Mikor pedig lehajol sejtem mit fog tenni, így talán reflexből, talán mert ezt akartam, átkarolom a nyakát és viszonzom a csókot amit ad nekem. Át karol, és mélyül köztünk a csók, hajába futnak ujjaim majd finoman körmeimet végig húzom a tarkóján és addig nem engedem el míg nem kiált a tüdőm levegőért. Halkan pihegve ereszkedem vissza lábujjhegyről a talpamra, mert azért Liam 1 fejjel nagyobb nálam. A szemeimet nem merem kinyitni, kezeim a mellkasára csúsznak. Mikor megnyugszom óvatosan felnézek rá, majd féloldalasan elmosolyodom.-Ha itt maradok akkor ugye nem alszol a fotelbe..?-kérdezem pár perc csönd után és kicsit el is nevetem magam, hogy ezek után ennyit bírok kérdezni. Ez a csók, egyszerűen számomra tökéletes volt. Benne volt minden ami én vagyok és Liam értékelte ezt. Megértem, hogy azt hiszi meggondolom magam de ha józan lennék akkor is ezt szeretném. De igaza van ebben. Hozzá bújva ölelem meg lehunyva szemeim.-Örülök, hogy találkoztam veled..-vallom meg neki és az a biztonság érzet amit nyújt teljesen beleng és az se érdekel mi vár rám holnap...

Beth & Liam

Örültem, hogy viszonozza a csókom és éreztem, ahogy teste megnyugszik ölelésemben. Tudtam, hogy végre felfogta, mit is akartam ezzel. Nem akarom bántani, őt soha.
Mikor szétválunk levakarhatatlan mosoyl terül el az arcomon, sőt, halkan fel is nevettem a kérdésén, de nem válaszoltam, helyette ölbe kaptam, az ágyhoz vittem és lassan letettem rá, majd mellé feküdtem.
- Én is - mondtam még mindig mosolyogva, majd puha csókot leheltem homlokára. - Most pedig aludj, a holnapod nem lesz kellemes.

Megvártam, amíg már mélyen szuszogott és csak utána hunytam le én is a szemem, addig meg karját és hátát cirógattam.

Elég jól aludtam, pedig általában nem szerettem az idegen helyeket, viszont most ahogy megmozdítottam a karom, egy testet éreztem alatta, ami egy pillanatra furcsa volt, de fél szememet kinyitva, megláttam Beth, ahogy békésen szunyókál és mosolyogni támadt kedvem.
Eszembe jutott a múlt éjjel. Gondoltam, ha már olyan bátor volt akkor és képes volt felizgatni, akkor némi viszonzás beleférhet, had szenvedjen csak a macskajaj mellett a vágyaitól is.
Kezem bekúszott a takaró alá, ott megkerestem a felsőjének alját és óvatosan feljebb toltam rajta, hogy könnyedén hozzáférjek selymes bőréhez, amit finoman cirógatni kezdtem, vigyázva, fel ne ébredjen, majd kezemet követve bebújtam a takaró alá teljesen és ajkammal simítottam végig hasán, majd végigcsókoltam az érzékeny bőrt a csípőcsontja mentén.
A gond ezzel az volt, hogy magamat is lázba hoztam, nem kicsit és bármennyire szerettem volna tovább menni, az intimebb részeket kerültem.

Liam & Beth

A kérdésemre nevet majd fel kap én meg át fonom a nyakát egyből. Ahogy le tesz az ágyra, rá jövök mennyire nehéz a testem és hiányzik az alvás. Hiányzik az, hogy elaludjak és ne gondoljak semmire, így annyit teszek még magammal, hogy felé fordulok össze húzva magam miközben fejemet a mellkasához fúrtam és nem sokkal el is nyomott az álom.

A reggel kegyetlen. A fejemben zengő hangok, és az erős fény ami elér, hozzám azért kiált, hogy gyűlöljem magam és a piát. Bár nem csak ezért jelez az agyam. Enyhe meleg ajkakat érzek magamon amitől a bőröm megbizsereg, de a fejem valamivel kegyetlenebbül fáj...-Liam...-nyögöm ahogy saját fejemre simítok.-Ez nem az őrzés, védésbe tartozik..-mondom, de közben egy mosoly szalad az arcomra. A hasam megfeszül a csókok alatt és, hogy kerüljem a piszkálását igyekszem át fordulni a hasamra már amennyire tudok tőle meg a fejemtől.-Nem ér kihasználni, hogy fáj az agyam.-mondom, ahogy a párnába fogok és a saját fejemre húzom. Nem mintha nem indultam volna be, és nem szívesen hagytam volna tovább, de mivel érződik, hogy csak cicázik igyekszem el menekülni előle. Nem mintha sok esélyem lenne ellene.-Te nem ittál be, nem értem, hogy ezt most miért kapom...-nyöszörgök a párna alatt, bár a sötétség sokkal jobban esik a fejemnek jelenleg.

Beth & Liam

Gonosz mosoly terült el arcomon, mikor éreztem, hogy izmai megfeszülnek ajkaim alatt és meghallottam erőtlen hangját.
- Örzöm az álmod és teszek róla, hogy az nagyon szép legyen - mondom vigyorogva, majd végszóként, finoman beleharapok a feszes bőrbe.
Engedtem, hogy átforduljon, de azonnal újra lecsaptam ajkaimmal, amit végigsimítottam gerincementén, ezzel még fejjebb tornázva rajta a felsőt.
- Ha ez sem segít azon, hogy elfelejtsd a fejfájásod, akkor nincs mit tenni - még utoljára végighúztam egyik ujjam a hátán majd nagy vigyorral a képemen kibújtam a takaró alól, de mikor megláttam az arcába húzott párnát, elfintorodtam.
- Én mondtam neked, hogy ne igyál, de te nagylány vagy már, igenis képes vagy ezt kezelni - mondtam cinikusan, ahogy kimásztam az ágyból és bevonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.
- Kérsz valami reggelit? - kérdeztem, ahogy visszatértem a szobába. - Mondjuk egy zsák aspirint?
Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Legszebb öröm, a káröröm és én most fürdök benne.

Liam & Beth

Persze, Liam jól szórakozik rajtam. Fáj mindenem, ő meg élvezi. Mikor megharap, morranok egyet leginkább azért mert jól esik amit csinál, ahogy sikerül át kerülnöm a hasamra nem hagyja abba kínzásom, én pedig egyre jobban felejtem el a fájdalmakat és kezdenék rá is hangolódni a dologra mikor hirtelen abba hagyja....Aztán amiket mond arra csak mérgesen megemelem a fejem rajta a párnával. Ahogy elindul kifele, kidugom rá a nyelvem válasz helyett.-Épp feleségül adtak, egy seggfejhez minden beleegyezésem nélkül bocs, hogy mertem italra gondolni...-morgom és lehúzva a fejemről a párnát térdelek fel az ágyon és ülök a sarkaimra. Megdörgölöm az arcomat, majd eltűrve kócos hajam figyelem a fürdőszobát és aztán Liam-et, hogy jön ki az elégedett fejével.-Nevess csak, még vissza kapod.-morgom felkelve az ágyból,és kikerülve megyek a fürdőszobába.-Kávét szeretnék...meg fürödni, vagy zuhanyozni...meg fogat mosni..-mondom mert furcsa íze is van a számnak és biztos büdös is.-Ha szólsz a szobalánynak, akkor elkészít mindent...-mondom beállva a tükör elé és megrázom a fejem a saját látványomtól.Guszta...Felkötöm a hajamat, majd elsőnek egy fogkeféért nyúlok, aztán megmosom az arcom hideg vízzel. A fürdést majd a saját, szobámba lerendezem...Kilépve nézek Liam-re.-Ne szólj semmit, mert megsértődöm..-lépek hozzá, és mielőtt bármit is mondhatna át karolom a nyakát, és lehúzva magamhoz adok neki egy hosszú mély csókot. Elengedve nézek a szemeibe és megengedek egy féloldalas mosolyt. -Ennyi kijár...-suttogom, majd elengedve indulok ki a szobából, hogy kérjek kávét, reggelit és egyebeket.

Beth & Liam

Ó igen, rohadt gonosz vagyok és élvezem. Jól tudom milyen a másnaposság és nagyon boldog voltam, hogy most nem én szevedek tőle.
Még hallottam amit mond, miután becsuktam a fürdő ajtaját magam mögött. Persze, értem én, hogy rossz neki meg minden, meg is tudom érteni, hogy megnézte a pohara alját, de attól függetlenül jól szórakoztam rajta.
Mikor kiléptem a fürdőből és megláttam a lányt, ahogy az ágyon térdel, egyszerre kapott el a röhögés és jöttem rá, hogy még így, nyúzottan is rohadt aranyos.
A fenyegetésére csak felröhögtem, és tekintetemmel végig követtem, ahogy beáll a tükör elé és megpróbálja kicsit rendbe szedni magát.
- Megmossam a hátad? - kérdeztem egy kacér mosollyal, majd inkább a táskámhoz léptem, hogy egy új pólót keressel magamnak, amit gyorsan át is húztam.
Kicsit meglepődtem a csóktól, de azonnal viszonoztam. Megragadtam derekát és szorosan magamhoz húztam.
- Az biztos - pihegtem, amikor elengedett. - Mi a terv mára? - kérdeztem, mikor megindult kifelé én pedig követtem. Azért nekem is jól esne némi táplálék.

Liam & Beth

Liamnak, dolga akadt, és mivel csak estére van ide rendelve akkor mehet el amikor akar. Amikor elment eldöntöttem, hogy rendbe teszem a szobám és nem másokat kérek meg rá. Mégis csak én csináltam...Kértem pár zsákot aztán a szakadt párnát, meg az eltört lámpát, a sok toll pelyhet, a felborított szekrényt és széket minden a helyére tettem. Ezzel telt a legtöbb időm és azzal, hogy rágódjak a tegnapon meg az estén amit Liam mondott nekem. Kíván és szeretne engem, én pedig a tegnap esti vágyat most is érzem...Szóval nem csak részegségemben adtam volna magam. Úgy döntök, szépítkezek egyet a fürdőszobámban amíg visszér, és óvatosan kipuhatolózom mint egy cica, hogy szeretné-e. Lezuhanyzom, ami kegyetlenül jól esik. Sokáig el is vagyok a fürdőszobában, miközben dúdolászok és énekelgetek magamnak, majd a hajamat megszárítva nézek végig saját magamon. Pár percig csak vizslatom magam a tükörbe majd magam köré csavarom a törülközőt és kinyitva a fürdő ajtaját torpanok meg a kimenetelben. A rendbe rakott szobám közepén ott állt, Tom aki ép az egyik képet nézte kezében tartva, amit valószínűleg az asztalomról vett el. Ahogy meghallja az ajtót felnéz és elmosolyodik.-Kedvesem!-mondja nyájas hangon én pedig az ajtó félfába szorítok. Basszus, ez nem jó....El kap a félelem..Valami olyan félelem ami...ami mindig akkor jár a fejemben...-Mit keresel a szobámba?-kérdezem ahogy a képre pillantok a kezében. Az édesanyám képe.-Így kell üdvözölni leendő férjed?-kérdezi ahogy ciccegve, fejet ráz, letéve a képet majd felém fordulva indul el hozzám. Végig simít arcomon majd megemeli tekintetem államnál én pedig a szemeibe nézek és a kezem mellyel egybe tartom a törülközőt erősebben erősebben húzza össze rajtam az anyagot.-Nem tudom miért nézel így...-kezdi el.-Mindent, megkapnál, kornyikálhatnál örökre és semmin nem változna az életed...Cserébe csak viselned kéne egy gyűrűt, de amint látom az sem megy.-mondja, én pedig kiveszem az állam a kezéből. Liam szavai jutnak eszembe a tegnapról. "Állj ki magadért."-Nem fogok hozzád menni Tom...-mondom ki pár perc csönd után miközben az arcát nézem. Felvonja a szemöldökét és féloldalas mosoly csúszik az arcára, de mivel látja, hogy én nem mosolygok leesik neki, hogy komolyan gondolom amit mondtam.-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-kérdezi és érződik valami a hangjában...valami ami veszélyes. A belső énem menekülőre akarja fogni, de most bátor akarok lenni.-Távozz Tom, beszélni fogok apával és...-mire befejezhetném úgy ér az arcomon az ütés, hogy elesek tőle... Az arcomhoz teszem a kezem és összeszorítom a szám.-Én nem vagyok a cseléded, se a kiskutyád, hogy csak úgy elzavarj, kis picsa...-morogja én pedig nem akarok felnézni. Félek...most érzem a félelmet de arra gondolok, Liam mit mondott tegnap. "Állj ki magadért Beth." Lehunyom a szemeim de érzem ahogy lehajol értem, Tom és karon ragad. Fájdalmasan felnyögök ahogy felrángat és mind a két karomat megragadva húzni kezd az ágy felé. Nem...Nem...nem hagyom!-Nem!-ismerem fel a helyzetet és hirtelen valamit keresni kezdek amit használhatok ellene. Az ágyba vág mert, bele vág, hasra érkezve veszem észre a lápám egyik darabját. Érte nyúlok mikor megérzem magamon a testsúlyát , és mire észre venné, már a kezembe van, és lendületből megfordulva vágom a vállába. Elkiabálja magát ahogy a lámpa szilánkja át megy a vászon ruhán és a vállába mélyed.-Rohadt kis kurva!-csak dühösebb lesz rám és hiába kelek fel, hogy ezzel talán ki tudok menekülni a szobából vissza taszít és megint megüt.-Neeem!-kiabálom, hátha valaki meghall engem, és nem hagyják, hogy megtegye ezt velem. Lenyomja a kezeimet, és a törülköző nem a barátom, úgy omlik szét mintha muszáj lenne de én nem akarom ennyivel feladni, nem tehetik ezt velem! Még egyszer megüt, a ficánkolásomért én pedig csak arra tudok gondolni, hogy talán Liam haza ér...

Beth & Liam

Muszáj volt kicsit kiszabadulnom abból a házból, így mikor lehetőségem volt, kapva-kaptam az alkalmon és elhúztam a belem. Jó volt kicsit motorozni, kiszellőztetni a fejem. Először haza mentem, hogy megnézzem, mi van Sammel, majd utána csak jártam a városte gy kicsit. Nem tudom, meddig lehettem oda, de egy idő után, úgy döntöttem visszamegyek, megnézem, kijózanodott e már Beth. Meglepődtem, mikor egy idegen autót láttam a felhajtón. Kíváncsian tettem meg az utolsó lépéseket a bejáratig, ahol is kopogás nélkül beléptem. Azonnal a tegnapi lányka tűnt fel, majd mikor meglátta, hogy csak én vagyok, már ment is volna tovább a dolgára, de megállítottam.
- Ki van itt? - kérdeztem, egyre görcsösebb gyomorral. Valahogy rossz érzésem támadt.
- A kisasszony vőlegénye - válaszolt, majd újra útnak indult, bennem meg azonnla felment a pumpa, de abban a pillanatban meghallottuk az üvöltést, amitől meghűlt bennem a vér.
- Hívja a rendőröket! - vetettem oda a lánykának, majd azzal a lendülettel, felrohantam az emeletre. Nagyon reméltem, hogy időben odaérek, és tudtam jól, ha a kezeim közé kaparintom azt a szemétládát, megölöm.
Ahogy egy újabb kiáltást hallottam, még gyorsabbra vettem a tempót és közben szídtam a gazdagokat, hogy miért kell mindnek ekkora hodály.
Gondolkodás nélkül törtem be az ajtót és pont abban a pillanatban csattant egy pofon, amitől az elmém, teljesen elborult.
- Te szemét állat! - morgotam, ahogy odaléptem és szó szerint lerántottam a lányról, majd taszítottam rajta egyet, hogy a földre essen. Nem is vártam, csak fölé léptem, és elkezdtem püfölni, ahol csak értem.