Beth & Sam

- Abba csak beleszületni lehet. - vonom le a konklúziót. Viszont valahol, számomra értelmezhetetlen módon, megnyugvást jelent, hogy ő nem olyan. Kicsit úgy érzem most magam, mintha Liam a fiam lenne és éppen a leendő barátnőjét faggatnám ki. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha egy ripacs kis fruska lenne.
Elmosolyodok a mellére tett megjegyzésére és bár szívesen tapiznám le, hogy érezzem is a különbséget, inkább nem teszem. Viszont látom, ahogy a sor el kezd dolgozni, ami viszont meglep. Nem hittem volna, hogy ennyire könnyen ki le lehet itatni.
- Valóban azok, de az én fenekem feszesebb és formásabb. - próbálok egy kis olajat önteni a tűzre, hátha még jobban kinyitja az ajtókat. Meg akarom ismerni a valódi énjét mielőtt alapos véleményt mondok róla. Szerencsére nagyon jó irányba haladunk ezen cél felé.
- A húga vagyok, jobban ismerem, mint azt ő szeretné. - szólalok meg és figyelem a reakciókat. A habogást, mentegetőzést és sokat sejtetően mosolygok a sör mögött.
- Te sem vagy közömbös, hiába is próbálsz itt mentegetőzni és terelni. - teszem hozzá elé tárva a tényeket, amiket már nem tud letagadni. - Ilyenkor pedig nem leszel sokáig jó kislány, aki éjszaka kiszökik boksz meccset nézni. - mivel a jók nem teszik ezt. Ám a kelleténél sokkal jobban élvezem ezt a helyzetet és azt, hogy miképp reagál. Liam, Liam... Nehogy elvegyem a barátnőd.
- Haza viszlek, mert láthatóan gondot okozna a haza jutás ebben az állapotban. - mondom, ahogy én is felállok és segítek rajta, ha esetleg esni akarna. Ezt pedig nagyon remélem, hogy megbotlik, legalább le tudom tapizni.

Sam & Beth

Ahogy felkelek egész jól megtartom magam, és kibontva a hajam tűröm félre tincseimet, majd szusszanva nézek felé kék szemeimmel Biztos látszani fog rajtam, hogy fáradt vagyok. Az pedig soha nem jó. Mindig féltem ezt a kilógási lehetőségem, és azt, hogy nem mehetek semerre. -Legalább tudnak mibe kapaszkodni a srácok.-mondom ahogy féloldalasan elmosolyodom és kicsit el is nevetem magam. Nem akarok erre gondolni, most kicsit egyik férfin sem. Csak azt érzem, hogy az elveszettség ismerős homályába kéne lennem. Az egyik részem irtózik a másik felem pedig abba vágy amibe mindig is bele kényszerült. Ahogy ezt mondja enyhén felvonom a szemöldököm.-És az jó neki?-kérdezem ahogy rá mosolygok és felé fordulok. Figyelem az arcát, és való igaz semmi hasonlóság nincs közöttük, nehéz is kitalálni hogy testvérek.-Azért szökök ki, hogy ide senki ne jöjjön utánam. Se az apám, se semmi testőr, vagy a bátyád vagy akárki. Megunja az ember, ha valaki állandóan minden lépését figyeli...-mondom miközben az arcát figyelem mikor oda lép hozzám.-Köszi, de...nem kell. Állandóan mindenki vigyáz rám, neked nem kell. Köszönöm, hogy mutattál ilyen fogásokat, legközelebb...jövőhéten tudok jönni, ugyan ezen a napon.-részletezem elképzeléseim ahogy kicsit oldalra lépek majd valamire rá teszem a kezem, hogy azzal is egyenesbe tarthassam magam.-Meg a sör is finom.-mondom szusszanva de a lábaim nem mozdulnak. Való igaz nem is akarom, hogy ne jöjjön bár nem azért mert féltem magam...Kicsit gondolkodom majd ismét felé fordítom a tekintetem.-Otthon van...egész jó ital készlet...Nem érdekel?-kérdezem végül meg mert biztos vagyok benne az apám még most is az irodájában gubbaszt a cégépület tetején, a biztisek már alszanak, a szobalány pedig haza ment ahogy Liam sincs már ott hiszen akkor nehezen jöhettem volna el.

Beth & Sam

Látom rajta, hogy elázott már rendesen, a járás is problémákat okoz nála. Viszont a kiengedett hajjal csak még vonzóbbá vált. S még azt állítja, hogy Liam-nak nem jönne be, pedig nagyon nem így van. Hasonlít az ízlésünk lányok terén, így tudom, hogy ennek mi lesz a vége. A kérdés csak az, hogy mikor érik el azt a pontot. Az ő reakciójából ítélve, nem kéne túl sokáig győzködnie, nagyon nem. Ez némileg bosszant és megnyugtat. Annyira vegyesek az érzéseim, hogy megőrjít.
- Hogy beléd esik? - kérdezek vissza, majd elgondolkozok egy kicsit - Lehet, hogy jót tenne neki. - teszem még hozzá végül. Lehet, hogy nagyon is jót, amit nehezemre esik bevallani. Nem akarom elengedni és nélküle élni, a közös szexről lemondani. De egyszer majd meg kell tennem.
- Szerencsére ezt nem tudom, hogy milyen érzés. Csak azt, amikor Liam faggat ki, hogy megint hol és kivel voltam. Az is nagyon irritáló tud lenni. - olyankor szoktam neki szaftosan elmondani. Nem egyszer vitt ezután egyenesen az ágyba, vagy még ott helyben csináltuk. Kis, de mocskos trükk, amit néha szeretek felhasználni vele szemben. Közben persze figyelem, ahogy visszautasítja a fuvart és megér támaszkodva haladni. Vicces látvány azt meg kell hagyni és biztos vagyok benne, hogy kevesen látták így. Viszont biztos sok nyomorult paparazzi kapkodna képekért róla így.
- Csak nem utasíthatók vissza egy ilyen ajánlatot. - mosolyodok el és mellé lépve karolom át, így segítve őt ki. Az ajtóban bezárok, majd besegítem a Charger-be, közben egy picit lehet, hogy megfogom a fenekét és a mellét. S az is lehet, hogy nem véletlenül.
- Mond, hogy hová menjek. - szólok hozzá, ahogy beülök mellé.