Néha még mindig nehezen tudom, hogy miképp álljak ehhez a házhoz. Szép és nagyon szeretem, nem kevés rohadt jó és kifejezetten kellemes emlék fűz ide. Csak a tudat, hogy miből lett felidegesít és pont ezért jön néha a tombolás érzése. Ahogy arra is tisztán emlékszem, amikor azt a bódítószert belecsempésztem Liam poharába, de lehet, hogy az ajzószert már nem kellett volna. Bár... Inkább mégis, de több jó lett volna, mert akkor reggelig hagytuk volna abba azt az őrjítően jó szexet. Mondjuk az is igaz, hogy miután megízlelte a tiltott gyümölcsöt, nem kellett sok neki, hogy megismételje ezt. Ezen mosolyogva léptem el az autómtól és haladtam befelé a házba. Szerencsére még nincs itthon, így nyugodtan tudok kicsit keresgélni az állapotomat illetően. Amin nagyon tudnék nevetni, de valahogy mégsem megy. - Mennyire kell ehhez hülyének lenned Sam.. Mennyire? - teszem fel magamnak a költői kérdést miközben kibontok egy sört és a pultnak támaszkodva nézek ki az esti városra. Ritkán van olyan, hogy ilyenkor még nincs itthon, bár ez az új testőri munkája miatt van. Az rohadt lány, aki körül állandóan lófrálnia kell, mint egy árnyéknak. Nem szeretem, sem ezt a melót.. Nem, mert tudom, hogy bele fog zúgni és csak idő kérdése mire megfekteti. Dühömben a kukába vágom az üres dobozt és előveszek egy másikat. - Fenébe a gazdagokkal... - morgolódok hűtő fényénél mielőtt leülnék a nappaliba, hogy laptopon keresek rá pár orvos címére. Hihetetlen, hogy ilyen helyzetbe sikerült beleesnem és még inkább bizarr, hogy pont Liammel. Önkéntelenül simítom meg a hasamat és amint ezt észreveszem, gyorsan rántom el a kezem. Mindezt pár nem túl szép szóval spékelve meg. Azt is alig veszem észre, hogy nyílik az ajtó.
Már az első napom után úgy döntöttem, nem kívánok a csaj védelmezője lenni, mert lehet, hogy furán hangzik, de megterhelő meló. Hogy miért? Még ha nem is az a plázába járó cicababa, akkor sem egyszerű a dolgom. Talán nem is a fizikai teher az, ami olyan fáradttá tesz estére, hogy legszívesebben egy hetet átaludnék, hanem a szellemi. Nem, nem akarok túl közel kerülni hozzá, nem akarok az élete olyan részeiben turkálni, ami számomra nem fontosak, mégis, azzal, hogy vele vagyok, majdnem egész nap és van, hogy éjszaka is... hát, igaz ami igaz, nem vagyok sem vak, sem pedig süket. Na, mindegy, a lényeg, hogy mára szabad vagyok, vagyis az éjszakára. Nem szeretne szórakozni, sem semmi, szóval nyugodtan alhatok egy nagyot. Ezzel a gondolattal és egy fáradt, halvány mosollyal léptem be, húgommal közös házunkba. Nem vett fel minket a pénz, de mikor apám meghalt, nem kis összeget hagyott rám, amiből mindenféleképpen egy olyan házat szerettem volna venni, ami azért nem arról ordít, hogy le vagyunk égve és nincs mit ennünk. Látom Samen olykor, hogy ő nincs kibékülve vele, még ha nem is vallja be, hiszen mindketten tudjuk miből volt az a pénz. De lássuk be, legalább van hol élnünk és még mindig együtt vagyunk. Kicsit furcsa a mi kapcsolatunk és bár valamilyen szinten szégyenlem magam azért, hogy egy párszor már lefeküdtem Sammel, mindig, ha meglátom, valahogy ez a szégyenérzet alábbhagy és csak örülök, hogy ott van velem vagy így, vagy úgy. Most is ez történt, mikor megláttam a nappaliban, ahogy a laptopot bújja. Túl fáradt voltam, ezért csak intettem és lehuppantam az egyik fotelba. - Szia! - köszöntem egy ásítással és még cipőbe bújtatott lábaimat felpakoltam a dohányzóasztalra. - Mi bajod a gazdagokkal? - igen, ezt még elcsíptem, mielőtt beléptem. Nem, ennél értelmesebbre nem jutott tőlem. Talán már kicsit meg is változtatott ez az új meló.
Ki gondolta volna, hogy pult mögött meghallott hülyeségeket fogom egyszer én is felhasználni. A nőgyógyászban nincsen semmi új számomra, már jó ideje járok egy nőhöz, akihez valószínűleg ezzel a problémámmal is menni fogok. Szerencsére van olyan jó fej, hogy mindezt a bátyám előtt rejtve tudom tartani. Nem akarom, hogy megtudja, nem akarom, hogy ezzel kelljen elé állnom. Meg ismerem annyira, hogy tudjam mi lenne a válasza. Vetéltesd el. Nem kertelne... Nem akar plusz bonyodalmat az életébe mellém és a kis lányka mellé, akire vigyáznia kell. Szerencsémre nem mélyültem bele annyira, hogy ne halljam meg, amint belép a házba. Kifejezetten kínos lett volna, ha meglátja, hogy mit nézegetek. Csak ne felejtsem el törölni az előzményeket és akkor nem lesz gond. - Helló. - köszönök én is és a doboz sör mögül figyelem, ahogy leül a fotelbe. Figyelem minden mozdulatát és őrjítően szexinek látom így a félhomályban. De észreveszem azt is, hogy lehúzta mai nap, így mára nem lesz semmilyen akció. - Az, hogy a pénzük miatt úgy gondolják, hogy mások felett állnak. - felelek a kérdésére. Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy pont ezért jó célpontok egy betörésre. Loptam már tőlük, nem is egyszer és nem is egyszer futottam örök elől. De meglógtam, mindig meglógtam. Csak remélni tudom, hogy ez így lesz a jövőben is. - Mint a kis királylány akit kísérned kell. - vetem oda, ahogy lehajtom a gépet és elteszem. Kedvem lenne rámászni, de visszafogom magam, ami nálam ritka dolog.
Most mit mondhatnék? Csak engem nem érdekelnek a társadalmi különbségek? Tény, hogy sok pénzes oda meg vissza van a vagyonától, de lássuk be, ha beverem a képüket, ugyan úgy véreznek, mint az, akinek nincs semmilye. Bár, Samtől már megszoktam sok olyan dolog van, ami nem tetszik neki és ezt nem is rovom fel neki, hiszen voltak az életében olyan buktatók már, ami miatt nem bízik meg egszerűen az emberekbe. Pláne azokban, akik a pénzt hajkurásszák állandóan. Megláttam a kezében a sört és azzal a lendülettel felálltam és kislisszoltam a konyhába, hogy magamnak is hozzak egyet. Ahogy visszaértem, leraktam a dohányzó asztalra és most a lány mellé ültem le. - A gazdagok maguknak való emberek, akiket csak a pénz hajt és nincs normális életük. - mondtam, miközben kibontottam a sört. - A királylány meg egy meló, amiért nekem fizetnek. Tudom jól, hogy nem tetszik neki az új állásom, de mit tehetnék, ez van. Csak miatta nem mondok fel. Sok mindent megtennék érte, de ezt az egyet nem. Mert bármilyen fárasztó is, érdekel a csaj. - Inkább mesélj, milyen napod volt? - kérdeztem, ahogy játékosan meglöktem a vállát. Sokszor szerettem magam abba hitbe ringatni, hogy testvérek vagyunk, de lássuk be, egy egészséges testvéri kapcsolatban a báty nem viszi ágyba a húgát és ez nálunk megesett, nem is egyszer. Ő nem bánta, én igen, de csak addíg, amíg újra meg nem történt, és lássuk be, Sam gyönyörű, igéző tekintetének, formás testének, nehéz ellenállni. Most sem volt máskép. Újra és újra végignéztem szép nyakán, dekoltázsán és hosszú lábain. Szerettem volna végigsimítani egész lényét, végigcsókolni, de helyette csak lehúztam a söröm és felálltam. - Asszem zuhanyzom egyet, lemosom magamról a gazdagok szagát - mosolyodtam el, és azzal a lendülettel lekaptam a pólóm és az arcába nyomtam. - Szagolgasd csak! Jót nevetve magamon, elindultam a fürdő irányába, közbe ledobtam a cipőm és kigomboltam a nadrágom.
Meg van bennem az a tüske ami mait megvetem azokat, akiknek sok a pénzük és nem csinálnak semmit vagy csak még többre vágynak. Ezért sem szeretem, hogy ez a munkája, de egyben jól tudom, hogy valamiből meg kell élnünk és őt sajnos valami mocskos módon megfizetik ezért. Ehhez képest a pult mögött állásom apró pénznek érződik, pedig nem kapok keveset. Bár van mellette mellékes is, amivel egy pluszt kaparok össze magamnak. - Királylány akit úgy meg fogsz dönteni, hogy a feje lyukat ver a falba. - vetem óda neki úgy, hogy rá sem nézek. Majd megesz a düh és a féltékenység, ha csak erre gondolok. Bár az utóbbit meg nem tudnám magyarázni, hogy miért is érzem, hiszen nem a barátom. Nem mintha még a testvéremnek tudnám mondani. Legalábbis kifejezetten nehéz lenne belesorolni ebbe a kategóriába, amikor hajnalig döngetjük az ágyat. - Csak kettő idiótát kellett kitennem, így egész nyugisnak mondható. - felelek. Az egyikük mondjuk egészen jóképű volt, de annyira piperkőc, hogy élmény volt a feje, amikor kivezettem. Hiába vagyok vékony és tűnök törékenynek, heti háromszor járok le edzőterembe boxolni, főleg miután megmutattak pár trükköt. Ezután nem okoz gondot pár hülye gyerek megnevelése. Kicsit meglepődök, amikor az arcomon landol a pólója, de egyből megérzem az illatát és azt is, hogy ez már elég. Már ettől képes vagyok beindulni. Az előtte mondott megjegyzése is teljesen kimosódik a fejemből, ahogy utána megyek. Hallom, ahogy megnyitja a csapot így még mielőtt belépnék szabadulok meg minden ruhámtól. Belépek és szorosan hozzábújok, hogy érezzen mindent a hátán. - Lemosom rólad, hogy még álmodban is csak én legyek. - búgóm a fülébe, ahogy átkarolom és elkezdem mosni a mellkasát.
Jó hangosan felnevettem, mikor Beth-ről beszélt. Láttam rajta, hogy nem szívleli a kiscsajt, de nem bántam. Mondjuk zavart azért, hogy féltékenység jeleit mutatta, de nem akartam ezzel foglalkozni. Fáradt voltam és tényleg nem vágytam másra, mint egy kis zuhanyra, de nem egyedül. - De legalább van miből kifizetniük a faligazítást - vigyorogtam gonoszul.
Próbáltam inkább a munkájára terelni a szót, de valahogy nem jutott el az agyamig, hogy mi is volt a válasza. Nem, vér szerint nem a húgom, papíron igen, és bármennyire próbálom újra és újra emlékeztetni magam erre, mindhiába. Ami megtörtént, megtörtént, nem változtathatunk rajta, de a négy fal között, folytathatjuk is. Sosem tudnék barátnőként tekinteni rá, sosem tudnám megcsókolni a nyílt utcán, de itthon, az otthonunkban olyan határokat lépünk át, ami valamilyen ocsmány módon már nem is érdekel. Számunkra, talán már ez a megszokott. Legalább is remélem, hogy számára is. Sosem kellett mondanom neki, hogy nem tudok úgy tekinteni rá, tudja ő. Nem kérked azzal másoknak, hogy pasija van, sosem kéri számon tőlem, hogy most mi is van köztünk. Felellősséget érzek iránta és igen, szeretem is, a magam módján. Most pedig, pár napja, mintha még kívánatosabb lenne egész lénye... Beérve a fürdőbe, ledobtam magamról a maradék ruhát és azonnal beálltam a zuhany alá, meg sem vártam, hogy felmelegedjen a víz, gondoltam a hideg jót tesz hirtelen felhevült testemnek. Segített is egy picit, kitisztult a fejem, de amint nyílt a fülke ajtaja és megéreztem meleg kezét előbb a hátamon, majd testét, ahogy hozzám bújik, köd szállt az agyamra ismét. Még sem tettem semmit, csak álltam és élveztem a kényeztetést, míg fel nem fogtam a szavait. Megfordultam és a kezembe fogtam az rcát, hogy rám nézzen. - Nekem, te vagy az első - mondtam, ahogy lehajoltam és finoman megcsókoltam.
- Fene beléd... - dünnyögöm az arcomba kapott ruhadarabba úgy, hogy a tulajdonosa ne hallja meg. Csak a szagát érzem, csak a rohadt szagát és már ez elég ahhoz, hogy az bennem pislákoló láng felrobbanjon. Vannak napok, amikor úgy érzem, mintha ez egy rossz átok lenen, amit apánktól kaptunk. Azért mert az ő gyerekei lettünk és azért, mert létezünk. Mert egyszerre szeretjük egymást, de mégsem. Megőrjít és ez csak felkorbácsolja bennem az érzéseket, vágyakat, amiknek nem fogok ellen állni. Így aztán kifejezetten jól esik az, amit mond, a csókról már nem is beszélve. Nyakát átkarolom, ahogy egyre jobban elmerülök a nyelvével vívott komoly csatában. Nagy nehezen végül elszakadok tőle, de egyelőre nem engedem el. - Helyes válasz. - mosolyogók rá a már nem kicsit vizes hajam alól. - Most viszont fordulj meg, vagy nem tudlak rendesen megmosni. - kacsintok rá és kezemmel is rásegítek, ha netán nem akarna engedelmeskedni. Majd elkezdem már kicsit furcsán begyakorolt és tapaszt mozdulatokkal átsubickolni őt. Nincs előttem olyan, amit még nem láttam, vagy csókoltam volna. Amikor végeztem vele megfordítom és a kezébe adom a szivacsot. Most ő jön, hogy tisztára mosson. - Bárcsak így el lehetne tüntetni a múltat is. - emelem fel a kezemet, amiről a víz pont lemos egy kis szappan darabot. Szemeimben elmélyül a kékség, ahogy mindez végig nézem. Annyira jó lehetett volna minden, ha nincs az a szemétláda. Bár neki hála lett olyan a kapcsolatom Liam-mel amilyen, de nem fogom megköszönni neki sosem. Még a mai napig gyötör mindaz, amit velem.. velünk tett. Van egy olyan érzésem, hogy még nagyon sokáig lesz ez így, hiába a sok dili doki.
Élveztem a kényesztetést, amit Sam adott, miközben megmosta minden porcikámat és lássuk be, rohadtul be is indultam tőle, ami már szemmel látható volt odalent, de sosem voltam szégyenlős előtte, hiszen láttuk már jópárszor egymást. Ismertük a másik minden részletét. Mikor újra megfordított maga felé és a kezembe nyomta a szívacsot, csak elmosolyodtam és most én fordítottam meg, de ahelyett, hogy a hátát mostam volna végig, egyszerűen csak eldobtam a szívacsot, magamhoz húztam és tenyeremmel kezdtem átmosni a vállait, majd mikor a nyakához értem, elhúztam róla a vizes tincseket és finoman belecsókoltam. Harapdáltam az érzékeny bőrt, miközben egyik kezemmel az oldalán simítottam végig, a másikkal pedig mellkasáról, egyenesen egyik mellére vándoroltam, amibe jól belemarkoltam, de csak annyira, hogy ne fájjon neki. Mikor meghallottam szavait, felmordultam és kissé elhúzódtam tőle, csakhogy ránézhessek. Mindkét kezem lecsúszott csípőjére, de nem fordítottam vissza, inkább átöleltem a hasát és újra hozzábújtam. - Bárcsak tehetnék valamit, amivel megkönnyíthetném neked - sóhajtottam vizes hajába. Bármit megtettem volna azért, hogy a múlt árnyai ne sebezzék tovább, de nem tudtam. Segíteni akartam neki, de fogalmam sem volt hogy. - Feledtettni nem tudom veled a történteket. Nem sűrűn kerül szóba köztünk a múlt, de talán itt lenne az ideje, hogy végre beszéljünk róla. - Szeretnéd megbeszélni? - kérdeztem óvatosan, miközben cirógató ujjaim ismét felfedező útra indultak melle és combja irányába. Persze, nem is pasi lennék, ha ezt nem tettem volna meg. Egy szívtelen barom vagyok, aki előbb a farka után megy. Viszont, ahogy megfogalmazódott ez a gondolat a fejembe, nagyot sóhajtva elhúzódtam és magam felé fordtottam, hogy a szemébe nézhessek, várva a válaszát. Akartam őt, ez most már nem kétség, viszont azt legalább annyit megtanultam a borzasztó múltam miatt, hogy a nőket tisztelni kell és pláne Samet. Nem erőltetek semmit, ha ő nem szeretné.
Miután én végeztem, kiélvezem a kényeztetést, amiben nyújt. Bár nem a szivaccsal, hanem a kezeivel teszi mindezt. Nem is rest rövid idő alatt a mellemre markolni miközben érzem a fenekemen a merev tagja érintését. Felnyögök, amikor gyengéden megharap, ezzel is tetőzve bennem a vágyat irányába. Ám hallom, ahogy szavaim hatására felmorog és kissé elhúzódik, ám nem tartja meg sokáig ezt a távolságot. Magához húz és átölel, így a kezeim az övére simulnak. Jól esnek a szavai és jól tudom, hogy mennyire segíteni akar rajtam. Ám nem tud, bár tudna, de sajnos nem képes rá. Senki sem képes rá. Amikor megfordít, hogy beszéljünk akkor mélyen a szemébe nézek és hosszú perceknek tűnő ideig nem is csinálok mást. Végül hozzá bújók és kicsit felágaskodva adok neki egy csókot. Lehet, hogy jót tenne, de most túlzottan fel vagyok izgulva ahhoz, hogy ilyesmiről beszéljek. Így aztán lenyúlok és rámarkolok, hogy egy kicsit ő is élvezkedjen. Közben hasonlóan csókolom nyakon, ahogy ő is tette velem. Gyakorlott mozdulattok forognak ujjaim a nemesebbik részén, rálelve minden pontra, ami jól esik neki. - Most csak azt akarom, hogy keményen csináld. - szólalok meg végül mielőtt megint megcsókolom. Közben pedig úgy helyezkedek, hogy könnyen magam tudjam őt vezetni. Érezni akarom, ahogy szétfeszít, ahogy mozog, ahogy hozzám simul mindeközben. Látni akarom a szemében a vágyat és a kéjt. Semmi más nem érdekel.
Tényleg hajlandó lettem volna itt és most abbahyagyni a dolgot, habár egy gyors hidegzuhany kellett volna mindenféleképpen. Nagyon jól tudtam, hogy Samnek mindez érzékeny téma, és bevallom, csodálom, hogy egyáltalán képes férfiakkal érintkezni. Tudtam, hogy mi kellene neki igazán, de azt én nem tudtam megadni neki. Az pedig egy kapcsolat. Egy olyan férfi - vagy nő - mellett, aki képes a lelke legmélyére látni, aki képes őt kizökkenteni a gondolataiból és lépést is tud vele tartani. Nem én, mert én csak emlékeztetem a szörnyű múltjára. A csókját puhán viszonoztam, nem tudtam pontosan, hogy most mit is akar kezdeni, de mikor megéreztem a kezét odalent, mint egy dúvad, felmordultam és hevesen kaptam ajkai után. Szavait hallva, sűrű lihegések közepette néztem a szemébe, kérdőn, hogy biztos-e benne, de következő mozdulatai megadták a választ. Nem tétováztam, megragadtam a fenekét, felemeltem, hogy lábával átkulcsolja a derekam, így már könnyen belé tudtam hatolni. Nem kimondottan kedveltem a durr bele, csapjunk oda szexet, szerettem a végsőkig húzni az idegeit, de éreztem, hogy most erre van szüksége. Játszadozni, később is lehet. Hátát nekinyomtam a falnak, egyik kezemmel feneke alá nyúltam, hogy megtartsam és az ütemes mozgásban segítsem, míg a másikkal a falnak támaszkodtam, mindeközben pedig ott csókoltam, ahol értem. Majd mikor éreztem, hogy itt a vég, hirtelen megszakítottam az aktust és elengedtem, de nem léptem el tőle, csak belefúrtam az arcom a nyakába és próbáltam megnyugtatni száguldozó szívem. Az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy a minap összefutottam a gyógyszerével és láthatóan nem fogy, ebből gondoltam, nem szedi, ezért futamodtam meg.
Látom és érzem, hogy mennyire be van indulva, de egyben tudom azt is, hogy továbbra is a gondom jár a fejében. Ám engem az most nem érdekel. Mindössze csak az foglalkoztat, hogy egy keményet szexeljek vele. Helyet adok az ösztönömnek, ami bennem tombol, ami felé irányul és a mozgására. Szeretem, amikor átveszi az irányítást, amikor nem fogja vissza magát. De mégis érzem benne a gyengédséget, ami felém irányul. Kis mosoly jelenik meg az ajkaimon, amikor megfogja a fenekem, hogy jobban tudjon dolgozni rajtam. A némileg hűvös csempétől libabőrös leszek és a bimbóim csak még keményebbé válnak, ahogy belenyögök a nyakába. Imádom, szeretem, megveszek érte. Így aztán igyekszem minden pillanatot megragadni, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk, de jól tudom, hogy ezt nem mindig lehet. - Keményebben.. - nyögöm bele a fülébe, amire kicsit rá is harapok. Szorítok a szorításomon rajta a lábaimmal és magamat is közelebb húzom, amikor érzem, hogy egyre közelebb a pont, amire vágyok, de... De megáll. Értetlenül nézek rá és nem értem, hogy miért hagyja abba, miközben engem majd szétvet a vágy. - Mi.. - nyögöm ki végül, ahogy próbálom felemelni a fejét. Valami eszébe juthatott, mert csak úgy nem szokott ilyet csinálni... Mármint, de szokott, de ez most más.
Nagyon jól tudja, hogy mi hoz engem lázba. Ismeri a gyenge pontjaimat és ezt szereti is kihasználni. Most sem volt másképp, egyszerűen megőrjített a követelőzésével, a harapdálásokkal, a sóhajaival, de még annyira eszemnél voltam, hogy időben kicsusszanjak. Kellett egy kis idő, hogy rendezzem magam, de nem adott, kényszerített, hogy rá nézzek és azonnali választ adjak tettemre. - A gyógyszer - kapkodtam még mindig a levegőt. - Látom, hogy nem szeded és nincs más jelen pillanatban, amivel védekezhetünk - nyögtem nagy nehezen az igazat. Az kellene még, hogy teherbe ejtsem. Arra már biztos nem tudnék értelmesen reagálni. Nem akarok gyereket és ez maradjon is így. Őt meg nem szívesen tenném tönkre azzal, hogy megszülje a babát. Mert tudom, hogy erre nincs felkészülve. Vagyis egyikünk sincs. Kicsit feszülten beletúrtam vizes hajamba és kiléptem a fülkéből, derekam köré tekertem egy törölközőt és kimentem a konyhába, hogy újabb sört nyissak magamnak, vagy nyakon öntsem magam vele, teljesen mindegy, de a hideg segít kicsit lenyugodni.
Nem tagadom, hogy haragudtam rá, amiért abbahagyta, ráadásul pont a legjobb pillanat előtt. Viszont láthatóan zavarta valami, aminek hála így döntött. Őt ismerve alapos okról lehet szó, nagyon alaposról. Amit, amikor meghallok, akkor elkerekednek a szemeim. Egyrészt, mert amit említ azok külön vannak rakva. Másrészt azért, mert hirtelen azt hittem, hogy rájött a titokra, ami pár napja már velem van. De szerencsére nem a tesztet találta meg, még csak az hiányzott volna. A következő pillanatban pedig elhagyja a fürdőt és lecsúszok a földre. - A büdös pic.. - harapok bele a számba mielőtt bejezném a szitkozódást. Hogy miért kellett neki pont azokat megtalálni, hogy miért kellett pont most eszébe jutnia mindennek. Inkább felállók és befejezem a fürdést, aztán felveszek egy pólót és egy bugyit. Ma kielégítetlenül kell lefeküdjek, hacsak nem használok pár játékot, mert pont azok ne lennének. Kifelé felkapok egy tiszta férfi alsót és pólót, amiket a konyhába érve hozzá is vágok. Benyúlók a hűtőbe és jó pár sört veszek elő. - Akkor beszélgessünk. - szólalok meg és felé pillantok. Kék szemeim szinte villanak mindeközben - De előtte öltözz fel. - teszem még hozzá és kimegyek a teraszra a friss levegőre. Lehoppanok az egyik napozószékre és keresztbe tett lábakkal bontom meg az első dobozt.
Nem mintha nekem olyan rohadt könnyű lett volna leállni, de tudtam, egy gyerek csak tönkre tenne mindent. És még mielőtt újabb hullám tört volna rám, inkább kimenekültem a konyhába, ahol azonnal a sörhöz fordultam. Kellett pár perc, mire végre kitisztult a fejem és normálisan vettem a levegőt. Még midnig élénken élt bennem az előbbi aktus és beteljesületlen vég, ami szét feszítette a testem. Nem esett jól, egyáltalán nem, de muszáj volt és ezt Samnek is be kell látnia. Tudtam, hogy ő sincs elragadtatva, mondjuk azért erre nem számítottam. Meglepetten kaptam el a nekem szánt ruhákat és kérdőn néztem rá. Oké, hogy megbántottam, de ez azért nem túlzás kicsit? Egy szó nélkül öltöztem fel és mentem utána a teraszra, de nem ültem le, hanem megtámaszkotam a korlátnak és egyenesen rá néztem. - Sajnálom - mondtam őszintén. - De ha nem szeded a gyógyszert... - kissé idegesen beletúrtam a hajamba. Nem akartam kimondani, nem akartam azt mondani neki, hogy nem akarok gyereket, mert nem tudtam, hogyan fogadná. Tudja jól, hogy ami köztünk van, az más, ez nem egy igazi párkapcsolat. - Egy pillanatra bepánikoltam, hogy talán következménye lehet - fejeztem be, immár higgadtabban.
Nem mondom magam könnyen olvashatónak, inkább vagyok szeszélyes. Akkor meg pláne, ha egy jól eső szexet szakít meg a partnerem, akire nagyon vágyok. Így aztán nem meglepő módon megharagudtam Liam-ra, amiért ilyen hülyeség miatt volt képes abbahagyni. Habár megértem azt, hogy miért is tette és miért is nem akar egy esetleges terhességet. Tudom jól, hogy csak engem akar védeni még a széltől is ha tudna. Pedig annál sokkal rosszabb dolgokba vagyok képes belekeveredni. Hiába a testvérem, de nem tudja, hogy mit is művelek a pultos munka mellett. Ráadásul nem maradhatók örökké vele, még ha jó is lenne mindkettőnknek. Már maga a gondolat, hogy nélküle kell éljem a hétköznapokat, már ez fájdalmat hasít belém. Utálok erre gondolni, de amióta elkezdte ezt a testőrködést, egyre többször jön elő. Követem a szememmel, ahogy elhalad mellettem és a korlátnak támaszkodva néz rám. Figyelem, ahogy nagy nehezen mondja ki a szavakat, amik miatt megszakadt az élvezet. Örülök, hogy ennyire gondol rám, de nem szeretem, ha túlzásba viszi. Viszont pár percig csak némán nézem őt és azon gondolkozok, hogy mit feleljek. - S ha már az vagyok? - teszem fel a kérdést, ami biztosan ki fogja borítani. Leginkább azért, mert jól tudja, hogy már jó pár hónapja semmilyen kapcsolatom nincs. Így aztán csak ő marad egyedül, aki ezen állapot okozója lehet.
Elég rosszul éreztem magam már így is, de Sam viselkedése, még inkább rátett erre. Nem tehetek róla, de a gondolat, hogy gyereke lehet tőlem... Magam miatt és miatta sem szeretném ezt. Mi lesz, ha kiderül, ki az apja? Még ha nem is vagyunk vér szerinti testvérek, mégis, hogy néznének rá az emberek? Erős lány, de nem annyira, mint szeretné. Nem bírná sokáig, tudom jól. Én pedig mint apa? Nem volt túl jó apaképen, nem tudom, hogy kell felnevelni egy gyereket. Azt vártam, hogy azt mondja, igen, kimaradt pár nap, mert elfelejtette, vagy lami, de mikor meghallottam, hogy mit mond, lessokoltam. Hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy már babát vár. A pillanat tört része alatt lettem, rohadt dühös, de nem rá, hanem magamra, amiért ezt eddig nem vettem észre. - Várj, mi? - kérdeztem kissé ingerülten és beletúrtam még vizes hajamba. - Mond, hogy ez csak vicc! Nem bírtam tovább talpon maradni, le kellett ülnöm, így szinte beleestem a másik székbe. Dúltak bennem az érzések, de egy valamit nem éreztem, mégpedig határtalan örömöt. - Mit szeretnél, mit mondjak? - arcomat a tenyerembe temettem és átkoztam magam, amiért ekkora idióta voltam.
Nem, eszembe se jutott megtartani a gyereket, mert tudom, hogy borzasztó szülője lennék neki. Tudom, hogy nem állok készen erre, de azt már kevésbé, hogy valaha készen fogok-e állni rá. Arról nem is beszélve, hogy Liam szintén nem tűnik olyannak, aki meg tudna birkózni egy ilyen helyzettel. Rendesen elcseszett egy páros vagyunk meg kell mondjam. - Mondhatom, ha szeretnéd, de attól még azon nem változtat. - bökök az asztalon heverő tesztre. Bár tény, hogy az sem mindig pontos, de a kimaradt havi már azért jelent valamit. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. - Csak azt tudom, hogy mit nem fogsz és mit fogsz mondani. - szólalok meg, ahogy beleiszok a sörbe. Nem tudom, hogy mit várok most tőle. Hogy melyik oldalt válassza, hogy melyik okozna nagyobb örömöt, vagy bánatot. El vagyunk cseszve és most két lábbal rúgta ez is be az ajtót, mintha nem lenne elég gondunk az életben. S itt nem az anyagiakra gondolok, mert hiába utálom a munkáját, jól keres.
Hihetetlen volt számomra, hogy ez megtörténhetett. Oké, mondjuk nem tudom, mit csodálkozom, mikor nem élünk szent életet. Persze, hogy bármikor becsúszhat egy gyerek. De nem tudjuk felnevelni, az már biztos. Nem csak az életünk, de mi magunk is annyira elcseszettek vagyunk, hogy nem menne ez nekünk. Még is, majd szét vetett a düh, hogy nem figyeltem, hogy nem láttam az apró jeleket. Hát ezért éreztem sokkal kívánatosabbnak az elmúlt pár napban. Mikor megláttam a tesztet, csak sóhajtva felvettem, hogy megnézzem. Tököm sem tudja, mit kellett volna néznem rajta, ezért csak visszatettem. - Értem - mondtam beletörődve. - Mit tegyünk? - kérdeztem, ahogy felálltam, majd elé léptem. - Tudod te is, hogy mi nem vagyunk szülőknek való egyedek - mondtam némi reménnyel a hangomban, hogy talán egyet is ért velem, közben megpróbáltam egy bátorító mosolyt erőltetni magamra. Bár ez utóbbi, inkább nekem szólt, mint neki. - Gyere ide! - hirtelen elkaptam a kezét talpra húztam, hogy szorosan megölelhessem. - Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak! - súgtam hosszú, illatos hajába, amit mélyen magamba szívtam. - Faszom... - bukott ki belőlem, ahogy picit elhúzódtam tőle.
- Én is nagyon jól tudom, hogy mennyire alkalmatlanok vagyunk arra, hogy felneveljünk egy gyereket. Hogy gondosodjuk egy új életről anélkül, hogy belőle is olyan elcseszett embert csináljunk, mint magunk. - elcsuklik a hangom és elfordítom a fejem felőle. Érzem, ahogy a könnyek végigszaladnak az arcomon, ahogy egy csomó nő a torkomra. - Számunkra lehetetlen... - teszem még hozzá halkan. Egyszerűen képtelenség, hogy egy életre való és gyereket tudjunk felnevelni. Próbálok küzdeni a felbukkanó érzelmek ellen, de rá kell jöjjek, hogy egyszerűen nem megy. Amikor mellettem van, akkor magam lehetek és ez olyan szabadságot ad, mi miatt leborulnak a falam körülöttem. Meglepődök, amikor magához húz, de elképesztően jól esik. Így aztán jobban hozzá bújok, hogy ne lássa a könnyeket, de egy kicsit eltol, így hiába minden. Én viszont ismét hozzábújok és már nem fogok vissza semmit, csak telekönnyezem a pólóját. Nem is tudom, hogy hány percig tart mindez, de nagyon hosszúnak érzem. - Köszi. - szólalok meg végül nagy nehezen és egy kicsit hátrébb lépek tőle. El tudom képzelni, hogy mennyire kipirosodhatott a szemem ettől a sok bőgéstől, de most már könnyebbnek érzem a világot. - Elvetetem... - szólalok meg végül, ahogy elnézek mellette a városra. Nincs más lehetőség és nem akarok tönkre tenni még egy életet.
Hallom hangjában, hogy közel áll a síráshoz és tudom, hogy erről én tehetek. Nyers voltam, de őszinte. Nem tehetem, hogy hiú ábrándokba ringatom. - Számunkra igen, de számodra nem - mondtam, miközben szorosan öleltem. - Jön majd valaki, aki elrabol tőlem és megadhatja neked mindazt, amit én nem tudok - suttogtam ismét hajába, aminek illata őrjítően hatott minden porcikámra, de ezzel nem foglalkoztam. Mikor kimodta, mit tervez a babával, nem szóltam, csak egy határozott mozdulattal ölbe kaptam és bevittem a házba, egyenesen a szobámba, ahol letettem az ágyra és mellé feküdtem, átkaroltam, szorosan, védelmezőn. - Enged meg, hogy segítsek neked - kérleletem halkan, miközben hátát cirógattam. - Nem akarom, hogy egyedül menj ezen keresztül. Tudtam, hogy ez hatalmas űrt fog hagyni a lelkében. Legszívesebben átvettem volna tőle ezt a terhet, hogy nekem kelljen végigszenvedni az egészet. Bár csak meg tudtam volna védeni mindentől, de képtelen voltam, pláne, ha elbaszok mindent, mint most is.
- Már, ha egyáltalán van olyan szerencsétlen, akinek valójában kellek és nem csak egy esti dugásra vagyok jó. - szeretnék hinni abban, amit mond, de valahogy nem megy, már nem. Sajnos a gyerekkorom sérelmei elintézték, hogy ne akarjak ilyenekről álmodni. Talán az egyik dili doki mondta, hogy azért, mert magamat hibáztatom, megtagadok magamtól mindent, ami jó lenne. De mégis lefeküdtem a bátyámmal, nem is egyszer és most lehet, hogy tőle vagyok terhes. Meglepődök amikor felkap és elsőre azt hittem, hogy folytatni akarja azt, amit abbahagyott. Egy kicsit talán szerettem volna egy gyöngéd és kellemes kényeztetést, de ehelyett csak lerakott az ágyra és mellém feküdt. Viszont ez is nagyon jól tud esni, a törődés és a cirógatás. Így aztán hozzábújok. - Valahogy nem tudlak elképzelni a nőgyógyásznál miközben rám vársz fel alá járkálva. - adok hangot a gondolataimnak. Bár biztos vagyok benne, hogy nagyon mókás látvány lenne, főleg az, amikor megmagyarázza, hogy miért is van ott. - Vagy bejönnél velem és fognád a kezem, ameddig a doktornő teszi a dolgát bennem? - nem szokásom kertelni és körbe írni dolgokat, neki meg főleg. Ráadásul ez a téma pont olyan, amiktől érdekes fejeket képes vágni. Ezért is emelem fel a fejem és nézek rá, amennyire a szemem elé zuhanó haj engedi.
- Hinned kell magadban - mondtam egy óvatos mosollyal. - Minden lehetséges és te is tudod, hogy sokkal többet érsz egy esti dugásnál. Én tudtam jól, mi rejtőzik benne, csak ő nem volt rá képes, hogy ezt belássa. Imádnivaló a természete, még ha kicsit szeszélyes és vad is. Én imádom úgy, ahogy van és biztos vagyok benne, hogy van még olyan férfi ezen a földgolyón, aki szintén így gondolja. Aki tudja úgy szeretni, ahogy én nem. Felkaptam, majd szépen befektettem az ágyba. Segíteni akartam, hogy megnyugodhasson, hogy tudja, mellette állok, hiszen ezt a gyereket nem csak ő hozta össze, hanem mi ketten. Segíteni akartam neki bárhogy, csak ne érezze rosszul magát emiatt. Elgondolkoztam egy pillanatra arról, amit mond és valahogy én sem tudtam elképzelni magam ilyen szituációban, de még melőtt válaszolhattam volna, folytatta, és valamiféle fura fintor jelent meg az arcomon. Maga az, hogy benne turkálnak, valahogy annyira nonszensz volt nekem. El sem tudtam képzelni mijen ez, még prosztatavizsgálaton sem voltam, és remélem, nem is kell mennem egy darabig. De láthatóan sokkal jobban volt már, mert láttam azt a huncut kis fényt a szemében, ami azt jelentette, hogy bolondozik velem. - Hát persze - morrantam fel, ahogy egy határozott mozdulatta a hátára fordítottam és fölé másztam, majd finoman eltűrtem az arcából a haját, hogy a szemébe tudjak nézni. - Ott leszek melletted mindvégig - mondtam halkan, őszintén, majd finoman megcsókoltam.
- Úgy mondod mindezt, mintha te nem lennél különb nálam ebben a témában. - Válaszolok a kijelentésére. Túlságosan is jól tudom, hogy milyen velem együtt. A szavai fájnak, de közben azt is tudom, hogy csak nekem akar jót, mert amit mind a ketten szeretnénk, azt nem tehetjük meg. Az ágyon cirógatás megint csak jól esik és megnyugtat, a közelsége és az illata. Az arcokról, amiket vág arról meg ne is beszéljünk, megmosolyogtatnak, pedig komoly dolgokról beszélünk. Olyanokról, amiknek nem kéne előjönniük úgy, hogy a másiknak is köze van hozzá. Úgy, hogy a bátyám a gyermek apja, aki bennem fejlődik. Sosem hittem volna, hogy eleve ilyen helyzetbe kerülnék... Sosem. - Ajánlom is, hogy mellettem álljál végig. - mosolygok rá, de jól tudja, hogy ez melyik fajta. Ismét kezd olyan hangulat lenni, mint amikor a fürdőben voltunk és nem vagyok benne biztos, hogy bánom. Én már csak ilyen furán vagyok bekötve, hogy ha Liam-ról van szó, akkor könnyedén beindulok. - Remélem, hogy most több is lesz, mint mellettem maradás. - szólalok meg, ahogy ajkaink elválnak, majd vadul kapom utána a fejem, mert még nem volt elég.
Inkább már nem is reagáltam arra, amit mond. Ha tovább erősködöm, még a végén tényleg felhúzza magát és megutál. Kemény kobakján én sem tudok mindig túljutni. Makacs. Inkább kicsit kellemesebb témára váltottam, amit mosolyából leszűrtem, hogy nem is bán. Sőt, következő szavaival csak még inkább biztosított róla, hogy szabad az út, és most már én sem fogok megállni, az is biztos, hiszen a legrosszabb már megtörtént. Csókját, ugyan olyan hévvel viszonzom, és ez kellő löketet adott, hogy ne tétovázzak. Engedtem az ösztöneimnek, hajtott a vágy. Kezem lefutott testén, egészen a combjai közé, amit finoman szétfeszítettem, hogy beférjek közéjük, és ujjaimmal azonnla izgatni kezdtem még a bugyin keresztül. Közben elváltam ajkaitól, hogy számmal bebarangoljam a nyakát, a mellkasát, amin csak feltoltam a pólót, majd melleit is megcéloztam. Először csak finom csókokkal borítottam, majd az egyik mellbimbón eljátszadoztam nyelvemmel. Hihetetlenül felizgatott az illata, az, ahogy az izmai megfeszültek selymes bőre alatt és egyszerűen tetszett a tudat, hogy mindezt én váltottam ki belőle. Nem időztem sokat a melleknél, haladtam lejebb a hasára, mígnem elértem a legérzékenyebb részt. Rácsókoltam a szövetre, majd egy egyszerű mozdulattal ketté téptem rajta. így már semmi sem gátolt meg, hogy belemerljek igazán az élvezetnyújtásba.
Nem hangzik el több szó, nem hangzik el válasz. Már nincsen szükség beszélgetésre, amikor a két félben úgy fellobban a láng, hogy nem állíthatja meg őket semmi. Remélem, hogy senki sem, mert akkor őt nagyon megverem, de nagyon megverem. Nem akarom, hogy bármi megzavarja ezt az aktust. Nem akarom, hogy elszakadjon az ajkaimtól, a bőrömtől, tőlem. Hangosan és kéjesen nyögök fel, amikor a bugyin keresztül kezd el kényeztetni és közben a szájával a melleimmel játszik. Aljas, nagyon is jól tudja már, hogy hol jó nekem és nem rest kihasználni ezeket a helyeket. Nem is kell sok, hogy megfeszüljek az ujjainak mesés játékának hála. - Ez egy drága szexi darab vo... - szólalok meg, amikor széttépi rajtam a bugyit, de fojtani már nem tudom, mert a szájával kezd el kényeztetni. Egyszerre összpontosít a csiklómra és a bensőmre azt a rohadt g pontot keresve. Pedig nagyon is jól tudja, hogy hol találja, csak szereti húzni az agyam, miközben a hajába túrók és nyögdécselek. Zene füleinek abban is biztos vagyok és érzem, ahogy elérem azt a pontot, amit a zuhany alatt nem tudtam. S pont azért erősebb is, mint azt elsőre hittem, ezért a szabad kézfejem a számhoz teszem és kicsit ráharapok, hogy ne legyek túl hangos. Ez a csodás érzés, amit sosem fogok megunni, főleg, ha általa élem át. Viszont nem várok sokáig, pár gyors mozdulat és én kerülök felülre. Pár ügyes ujj mozdulat és előveszem a merev tagját, hogy meglovagoljam keményen. Nem kímélve őt, hogy még nagyobb csúcsra tudjak törni.
Kezdőlap
