Már reggel tíz óra óta ott tartok, hogy elegem van a napból mert ennyi istenverte idiótával régen találkoztam már mint ma. Mégis miért élnek az ilyenek,de most komolyan? Már a tárgyalás közepén eldöntöm hogy ez is csak egy rossz döntés volt, hogy ide jöttek, és az én támogatásomat kérik. Mégis miért? Nem ruházok be olyasmibe, ami nem hozza vissza a befektetett tőkém legalább kétszeresét. Nem éri meg a macera és hamar berekesztem ezt az értelmetlen szócséplést, és ott hagyom őket. Majd a titkárom elrendezi a többit, és eltünteti innen az alkalmatlankodókat is.
Wilmingtonba megyek hogy megebédeljek. Egyedül, mint mindig és nem érdekel ha valaki esetleg furcsán nézne rám. Az itteniek ismernek, és nem keresztezik az utamat, és én sem másokét. Így működik ez a világ. Egymásra ható változókkal, és semmi sem állandó, főleg az én életemben nem.  Emberek jönnek mennek, nem marad hosszútávon senki, így nincs értelme kialakítanom mélyebb kapcsolatokat sem senkivel.
Ebéd után egy papírpoharas kávé társaságában érkezek meg a Delaware parkba, ahol a lovaim egy része állomásozik a versenyek miatt, és időnként eljövök hogy meglátogassam őket. A legfőbb verseny lovam Swallow. Suhan mint a feneség, és gyönyörű látvány a versenypályán. A kávémmal sétálok el az istállókig, ahol is kikerülnek és nem akar senki leszólítani szerencsére. Már megszokhatták hogy nem igen van miről beszélni velem a kötelező kérdéseken túl. A boxok felé indulok és a kedvencemnél állok meg. Swallow gesztenye szőre csillog és villog, szemei éberen pásztázzák a jövés menést és amikor meglát, felnyerít. Persze, mindig hozok neki almát, hogy egy kicsit kényeztessem ha már a versenyek java részét megnyeri nekem. Odanyújtom neki a nassolni valót és megsimogatom. Szemem sarkából veszek észre egy alakot, és így odapillantok a másik boxnál tevékenykedő lovászra. Ő az. Akit sosem reméltem látni és nem is tudtam a létezéséről. Alaposan szemügyre veszem.
- Gabriel, ugye? - fordulok felé, bár biztos vagyok benne hogy így hívják. Általában itt van a versenylovaimmal, de láttam már a birtokon is.
- Megkaptam az üzenetét a kovácsmesterről. Nyilván meg fogom kapni az önéletrajzot és az ajánlásokat, de mivel te ajánlottad.... mesélj róla - támaszkodom a boxnak. Fekete szövegnadrágban és fehér ingben vagyok, de már kigomboltam a nyakánál, és az ujja is fel van tűrve. Már nem dolgozom, nem hivatalos minőségben vagyok itt. Szürke pillantásom a lovászt méregeti. Ismerős, de tudom hogy sosem találkoztam vele ezelőtt. Mégis, felfedezni vélem benne apánk vonásait. Érdekes....

 

Persze… ennek is örülhetek, hogy felvett lovásznak. Holott , tréneri képesítésem van, de… előbb be kell bizonyítanom, hogy tényleg értek a lovakhoz, Swallowal már végeztem, renden van körülötte minden, ahogy Lucien minden lovához is a legjobb minőségű szalmát tettem be, és kint vannak a járatóban, egyelőre mind, hogy ki tudjam pucolni az összesnek a helyét. Nem sok emberrel beszélgetek. Fülhallgató van a fülemben, és félmeztelenül dolgozom, farmer van rajtam, egy western csizmával, a nadrágomba van betűzve a pólóm, és csak dolgozom. A fizikai munka végtére is megnyugtat, sokkal jobb,  mint egy átkozott bolt kasszájában ücsörögni, és csak rejtvényeket fejtegetni, vagy az idióta híradót hallgatni, netán sorozatokat nyűni, amikről leszoktam odabent a börtönben. Nem az én dolgom beleszólni Lucien rendszerébe, ami meglehetősen kaotikus, és nincsenek meg a megfelelő beosztási és felelősségi láncok. Eltevékenykedem a versenylovai mellett, mert ezt a feladatot kaptam. A birtok melletti istállótól a személyzeti lakrészeken van az én házam is, így mindig oda megyek haza. Az üzemanyagot fizeti a kocsimba, és ha kell veszek is, a számlákat meg gyűjtögetem, hogy beadjam majd egyszerre. Lejelentett hivatalosan az állambácsiéknál is, így jár utánam támogatás is, sittesek rehabilitációs, visszailleszkedős akármilye. Nincs baj a visszailleszkedésemmel, sosem volt, egyszerűen csak különcebb vagyok néhány esetben. Van itt is egy zuhanyzó, mielőtt haza megyek, és beszállnék a kocsimba, előtte ott szoktam lezuhanyozni. Azért el van látva a szőkeség istálló blokkja, nem lehet okom panaszra, nekem sem.  Észre veszem, hogy egy új alak közeledik felénk, így kiveszem az egyik fülemből a füldugót, és úgy folytatom a munkát, de Swallow jelez, hogy ismerős az, aki jön, így befejezem amit elkezdtem, kész az utolsó kör, és a molnár kocsi féleségről emelem le az első bálát, amikor meghallom a nevemet. Bedobom a szalmát a helyiségbe, és a szőkeségre pillantok.
- Igen. – eltalálta a nevemet. Majd a verseny lóra pillantok, szerencsére vele minden rendben van, a szőrén is látszik a csillogás. Élén, és imád versenyezni.
Kicsit furcsán pillantok rá, általában ha épp látom, akkor sokkal zártabb ruhákban van, bizonyára a tárgyalások miatt. Így kicsit, mintha emberibbnek tűnne, bár még így is olyan mint valami Jég Herceg. Magamban jót nevetek az új nevén, és a lovára pillantok.
- Halk szavú ember, kevesebbet beszél mint én, de ő is szereti a lovakat, és ki nem állhatja, ha egy jószág patája nincs rendben tartva. Kovács és ért a gyógy patkoláshoz is, jobban beleásta magát a pata témába, mint én, tőle tanultam az alap láb ápolási módszereket. – a fejemet vakarom, hogy mit mondhatnék még, hiszen… a sittről jött. Elmondhatnám, hogy miért ült, de más dolgairól nem illik beszélni.
- Az ő munkáját ismerem, és szándékosan nem lehetne lefizetni, hogy elrontsa a patkolást, hogy azzal hátrányba kerüljenek a lovai. – magázom, egész végig, noha ő letegezett az imént, gondolom, csak nyelvbotlás volt. – Ha saját mestere lenne, aki tényleg megbízható, ettől sem kellene félnie, mert elég egy rosszul beütött szeg, és egy életre annyi annak a lónak. – magyarázom, miközben egy törölközőben, ami a másik oldalamon lóg, megtörlöm a homlokomat. Leizzadtam, mert megállás nélkül dolgozom.
- Felnyergeljem önnek Swallowot? – pillantok rá kíváncsian. Na, nem mintha zavarna, de nem tudok mit kezdeni azzal, hogy itt van, folyton bámulnám, és elterelné a figyelmemet a munkáról.

~ megjegyzés ~   ★

Általában ritkán foglalkozom én magam azzal hogy kit, és hová veszünk fel, erre való a humánerőforrás vezetője, de mivel itt egy büntetett előllet is van így nekem is meg kellett néznem, hogy vállalom-e, és ugye ezután jár némi támogatás. Na, nem mintha rászorulnék, és ha teljesít akkor ezt a pénzt visszaforgatom a fizetésébe majd, mert semmi olyasmi nem szerepel a kórlapon, amiért komoly fenyegetést jelenthetne az én üzletemre.
A boxoknál észre is veszem, ezek szerint ma éppen ide lett beosztva. Egyenlőre lovásznak vettem fel, és aztán a próbahónap után, beszélhetünk másról is, de kíváncsi vagyok miért jött ide. Munkát keresett, vagy tudja hogy ki vagyok és csak az alkalomra vár? Amit megtudtam, abból kiindulva nem ismer engem és az interjún sem mutatott irántam érdeklődést, Rachellel tárgyalt végig. Én csak jelen voltam hogy igent mondjak a végén a nővel való egyeztetés után, és meglássam hogy mi fog ebből kisülni.
Most a boxoknál futok össze vele, ahogy a versenylovaimat látogatom meg, hiszen szeretem őket. Nemes, büszke állatok és büszkélkedhetek egy két igazán ritka arab telivérrel is. Gyönyörű állatok, és szívesen időzöm velük, de túl mély szaktudásom nincsen hozzájuk. Így nem is Swallowon lovagolok ki, hanem Kristályon. Kényelmesebb megoldás.
Rákérdezek az ajánlására mert befutott hozzám az emaile, és el is olvastam de ha már itt vagyok válaszolhatok is neki.
Végighallgatom amit mond, kellemes hangszíne van, sokkal lágyabb mint az enyém, mondjuk ebbe az is biztos belejátszik hogy én hozzászoktam hogy parancsoljak. Ő valószínűleg nem.
- Szóval ennyire jó. Rendben, adok neki egy esélyt. Keressen meg valamilyen úton módon, és átbeszéljük majd a részleteket. Jó szakemberekre mindig szükség van. Eddig nem találtam megfelelőt, és akad még pár üres pozíció, így nem bánom az ajánlásokat amennyiben azok helytállóak - válaszolok neki, mert azt nem szeretem, amikor valaki csak azért hoz ide valakit mert jó a fizetés és egy helyen lehetnek, és ellóghatják együtt az egész műszakot.
- Keressen meg ez az ember - hagyom rá ahogy meghallgatom az érveit mellette és látok benne rációt, mert az ajánlás általában bejön, és tényleg kellene egy állandó mester.
- Nem kell, köszönöm. Én csak Kristályon lovaglok ki a birtokomon - válaszolok, és aztán még egy kérdéssel fordulok felé.
- Lassan már két hete itt van. Milyen találja a birtokot és a lovaimat? - szólalok meg ahogy fél kézzel simogatom meg Swallowt.

 

Az interjú érdekes volt, ő végig ott ült a hr-s nő mellett. Én, egyébként egy motelben foglaltam magamnak szállást, így volt hol aludnom a meló keresés ideje alatt. De, örültem ,hogy a munkahellyel, még szállás is jár.
Furcsának találom, ahogy így, egymás előtt állunk, méreget, mintha folyton mérlegelne valamit, akár velem kapcsolatban, vagy nem tudom. De az is lehet ,hogy csak beképzelem.
- Ha még mindig nem felel meg, akkor is megfontolhatja az észrevételemet, miszerint egy saját kováccsal jobban járna. – vonom meg a vállamat, és bedobok még egy kis bálát, amit majd szét fogok teríteni odabent, vastagon, hogy kényelmes legyen a jószág számára.
Újra rápillantok, ahogy megszólal, a szőke hajára esik a pillantásom. Érdekes tejföl szőke, van néhány fiatalkori képem, amin nekem is ilyen színű volt a hajam, de aztán az arany szőkénél meg is álltam. Van benne valami furcsa, egyesek azt mondják, hogy nagyon rideg és szigorú, és vannak akik már-már félnek is tőle, tényleg. De én nem érzem így magam a közelében.
Tudomásul veszem, hogy Kristályon lovagol ki, kedves teremtés, és én is szeretek a közelében időzni, sokat segít ő is abban, hogy beilleszkedjek a lovarda életébe. Megnevetett, és olykor bohóckodik is velem, de mindezt kedvesen teszi. Egyik este fogócskáztunk a pajtában, mert úgy gondolta, mókás kilopni a farmerembe tűzött pólómat.
- Kristály amellett, hogy kedves, még vicces is, a minap kilopta este, az ellenőrző körútamon a pólómat a nadrágomból, és szabályosan nevetett rajtam, miközben a pólómmal a szájában kőrözött a fejével. – jelenik meg egy félmosoly az arcomon, és fel is nevetek halkan az emlék hatására.
A kérdése kicsit meglep, de biccentek.
- Jól vannak tartva a lovak, amennyire lehet. De az emberek, vezető híján nagyjából azt csinálnak, amit akarnak. Ez igaz, a birtokon levő lovakkal is, és az itteniekkel is. A verseny lovaira jobban oda kellene figyelni. Kettőt küldettem vissza, mert ki kell vizsgálni őket, és abban is csak reménykedni tudok, hogy az elkülönítőbe teszik őket, nem egy helyre a többivel. Mert nem tudom,hogy mennyire nem érdekli őket, vagy nem veszik komolyan a szavamat, mert csak egy lovász vagyok. Ne értsen félre, nem a pozítciómmal van bajom, megértem, hogy ide rakott, és kész vagyok megmutatni, hogy a ganézáson kívül többhöz is értek. – húzom ki magamat, és komolyan pillantok rá.
- Ha összegeznem kéne, azokra a lovaira jobban figyelnek az emberei is, akiket előnyben részesít maga is, de a többi… Átnéztem az aktáikat, elég hiányosak, és a jelenlegi állapotukat is én kezdtem el felvezetni hozzájuk. Néhánynak lejár hamarosan az oltása, nem egy, nem kettő…egy ekkora helyen nem lehet megengedni, hogy bármelyik is hiányozzon. – remélem érti a célzást, hogy van, valóban olyan oltás is, egy-kettőnél, akiket visszaküldtem, amit pótolni kell, azonnal.
- Szerencsére a takarmánnyal nincs gond, az összes lova a legjobbat kapja, egy-két állatnak viszont változtatnék néhány kiegészítő takarmányán. De ehhez is kellene egy felmérés, teljes orvosi felmérés, és fizikai állapot felmérés, és nem ártana tudnom, hogy melyik lovával mit akar kezdeni. Mik a tervei. Swallowot akarja-e például fedeztetésre használni… Jók az eredményei,és kiváló a külleme is. – egész bele lendültem, napokig tudnék beszélni erről.
- A tartási körülmények, mind itt, és a lovardájában is nagyon profik, erre látszik,hogy tényleg odafigyelt. – hallgatok el végül, megpróbálok csomót kötni a nyelvemre. A jobb kezemmel vakarom meg az arcom bal oldalát és megvonom a vállamat, ennyi. Egyelőre.
- Mr. Blackheart, a holnapi napra kérhetném a szün napomat? Cserébe dolgoznék a szombatomon helyette. Holnap hoznák Éjfélt, amibe végül beleegyezett, és szeretnék vele lenni, hogy legalább valaki ismerős legyen vele, az új helyen. – kérdőn pillantok rá. Közben csipog a karórám.
- Bocsánat, de ezt be kell fejezzem, All Starnak öt percen belül le kell jönnie a járató gépről, hogy pihenhessen, és készüljön a holnapi napra. – magyarázom, és nekilátok szét kotorni a szalmát, hogy meglegyen az éjjeli pihenő helye a lónak.

~ megjegyzés ~   ★

Nem éreztem szükségét hogy beleszóljak az interjúba, és zavarjam Rachel munkáját. A toborzás és a kiválasztás az ő szakterületre és még ha én is döntök a végén, meghallgatom, és általában bízok a döntésében. Nagyon ritkán bírálom felül, de akkor általában jó okom van rá, és nem is nyúlok mellé.
Érdekel hogy mit mond, miket beszél hiszen mégis csak a vérem, mégha nem is tudja és és egészen eddig én sem tudtam amíg meg nem jelent. Mindent felforgattam és az öreg házvezetőnő volt aki értelmes tippekkel tudott szolgálni mert még emlékezett. Ott volt a szülésnél, és tudta hogy ketten voltunk, nem pedig egyedül. A miértre nem derült fény, de azért most kicsit örülök hogy anya sem él már, mert nem biztos hogy zsebre tette volna amit tőlem kap, hogy eladta az öcsémet. Ha együtt nőhettünk volna fel, talán lett volna némi öröm is a gazdag és luxus életem során. Haragszom a szüleimre hogy sosem beszéltek nekem erről, és így kellett megtudnom, teljesen véletlenül.
- Meg fogom fontolni, mindenképpen. Ha megfelelnek az ajánlásai és a referenciái akkor nem lesz baj - hagyom rá, mert nem akarok most ezzel foglalkozni. Rachel dolga amúgy is, de majd odaülök megint maximum. Most nem ez érdekel, hanem sokkal inkább Gabriel maga. Mivé lett a családja nélkül, azokkal akik felnevelték őt. Semmit nem tudok róluk, de mindent fogok. Nem hagyom a témát annyiban és már folyamatban van minden információ  kiderítése is.
- Igen. Krisztály az egyik legrégebbi lovam, és az aki a leginkább közel áll hozzám kedves, nyugodt természete miatt - válaszolok neki mert Kristály elég játékos jószág így könnyű elhinnem hogy megtette a póló lopást. Vigyázni kell vele, ilyen szempontból. El is mosolyodom halványan az emlékre, ami eszembe jut. Nekem az ingem lopta el, amíg átöltöztem.
- Szóval összességében nincs elájulva a helyzettől - summázom, mert amiket elmond igaz lehet. Nem tartom nyilván ennyire részletesen a lovaimat de reméltem hogy a lovászaim igen. Ezek szerint lassan újak után kell néznem, vagy rájuk kell egy kicsit pirítanom. A lovaim épsége elsődleges, hiszen a versenylovak iszonyú hasznot hoznak, jó kondiban kell lenniük.
Elkalandozok azon hogy kellemes zöngéje van ah angjának, és a következőkből szinte semmi nem jut el hozzám, amit mond, mert csak hallgatom, és próbálom eldönteni hogy miért van rám hatással. Rám senki nincs hatással, nem lehet. Nem érezhetek ilyesmit, és nem engedhetek közel senkit, akkor sem ha ilyen kellemes a hangja.
Megrezzenek és a nevem hallatán pislogok kettőt és próbálok visszaemlékezni hogy mit mondott. Valamit a szabadnapról....
- Lehet, de nem kell bejönnie szombaton sem. Legyen a lovával hogy megszokjon mindent, egy ekkora birtokon csak elfér még egy ló - néha magam sem vagyok benne biztos pontosan hány lovam van, mert nem mind versenyeztetem ugye.
- Szedjen össze mindent a lovaimról, amit most elkezdett és ha kész van vele, akkor átbeszélünk mindent a fedeztetéssel kapcsolatban is. Érdemes lenne, mert Swallow vérvonala is egészen tiszta... - ennyit még én is tudok róla. Figyelem ahogy újra nekiáll dolgozni, de nem sietek elszakadni tőle. Érdekel... de távol kell tartanom magam tőle. Mégis.... Vonz magához mint a mágnes.

 

Egyáltalán nem vagyok ami azt illeti, de ha már kérdezte a véleményemet, akkor őszintén elmondom neki az észrevételeimet.
- Egy olyan fő lovászt, trénert kellene keresnie, aki tényleg szívén viseli a lovait is, és nem csak a pénzre hajt. – ha már tanácsoknál tartunk, akkor miért ne. De a lovarda vezetése sem az én dolgom. Nekem már bőven elég az is, hogy dolgozhatok, és a munkatársaim nem néznek ki. Noha a pletykák szerintem hamarosan a lovardánkban is elterjednek, hogy sittes voltam. Hiszen, jó pár helyen bepróbákoztam, mielőtt ide kerültem.
Belelovalltam magam a beszédbe, és észre sem vettem ,hogy nem figyelt rám, így folytatom a lovam kérdésével.
- Természetesen megdolgozom az ellátásáért, vagy fizetek ugyan úgy, mint a többi bértartott lónak szokás. – zavarba jövök. – Vagy… nem tudom, hogy működik, hogy meddig fedezi az állam a lovam költségeit is. – vakargatom a tarkómat és zavartan pillantok Lucienre. – Nem akarok a terhére lenni, és örülök, hogy adott lehetőséget a munkára. Be fogom bizonyítani, hogy érdemes vagyok a jóindulatára. – rándul meg egy izom az arcomban, ami majdnem mosolynak is beillene, rájövök, hogy megint sokat beszéltem, és igazából, el vagyok szokva attól, hogy az emberekkel kommunikáljak.
- Rendben. Amint kész leszek mindennel, jelzem Önnek emailben. – befejezem a maradék melót, ezzel a boksszal, és hozom is a lovat, mire végzek, megjön a váltásom, hogy befejezze a maradék részt, egész nap kint voltam, és tovább húztam, mert dolga volt Briannek, de megbeszélte velem, tudtam ,hogy késni fog. Az egyik törölközőben törlöm meg az arcomat és jólesőn nyújtózkodok. Amikor megpillantom a főnökömet, még mindig engem néz. Tétován állok még vele szembe, hiszen megbeszéltünk mindent amit kell. A nap lemenőben, így felveszem a pólómat, legalább nem munkás ember színben barnultam le.
- Tudok segíteni…vagy esetleg hazavigyem a kocsimmal…? -nem tudom,hogy hogyan érkezett. De talán ez a minimum, ha megkérdezem, ha már észre vettem, hogy engem néz. - Ha… haza vihetem, megfürdenék előtte. – szeretek lezuhanyozni meló után. Jó érzés tisztának lennem.
- Szeretnék kérdezni magától valamit, ha rá ér. – elindultam a mi istállónk pihenője felé, de előtte még kivettem a kocsimból a sporttáskámat.
-Régóta él itt, ebben a városban…? – buta kérdés, annyira butaság. Meg velem egy idős lehet, lehet, hogy nemrég vette át a farmot… de… ah! Meg kéne kérdeznem pár embert, hogy mi ennek a családnak a története, és akkor nem tőle kérdezősködnék, nem tartanám fel feleslegesen, mert az ilyen kékvérű nép, mint ők, kényesek arra, hogy kivel beszélgetnek.

~ megjegyzés ~   ★

Szürke szemeim felvillannak ahogy beszél, és valamiért nem fojtom belé a szót, pedig nem kifejezetten a türelmemről vagyok híres és nem is arról hogy bárkivel szóba állnék csak úgy. A lovászok már most fecsegnek hogy miért lehet különleges az újfiú, mert szürke szemeim kereszttüzébe fogtam.
- Ezt majd észben tartom amikor a Hr-esemmel beszélgetek  - hagyom rá, mert tudom hogy nem lesz egy hamar főlovászom. Nem hirdettük meg az állást rendesen így aligha lenne, maximum ha előléptetek valakit addig. Mondjuk őt is előléptethetem ha akarom, és rájövök miért jött ide. Ki van zárva hogy véletlenül, nem hiszek benne régen hogy ok nélkül történnek dolgok. Kiszedtem mindenkiből hogy mi történt annak idején, és pontosan tudom hogy mi a kapcsolat közöttünk, és nem tudom hogy le akarom-e tagadni teljesen vagy sem. Tudni akarom milyen ember is ő, annak ellenére hogy nem anyámék nevelték, és talán emiatt lett jobb... mint én. Megrezzen a pillantásom ahogy újra megszólal.
- Nem hinném hogy a jelenlegi munkaköri bérbe beleférne egy ló bértartása. Van itt jópár ló az istállóban, el fog férni a magáé is Gabriel  - siklik végig a pillantásom az istállómon. Elég sok lovat tartok itt, és nem csak a kedvenceimet. A versenylovaim is itt szoktak lenni, ha épp nem fut verseny. Most viszony idény van, szóval a lovászaim is ingáznak olykor.
- Egy bizonyos szinten fedezi, de amikor felvettem, vállaltam a szerződésben hogy a lovat is ide fogják szállítani és gondoskodni fogok róla - teszem hozzá a szavait hallgatva.
- Lesz rá alkalma Gabriel, ebben biztos lehet - mosolyodom el halványan ahogy újra őt nézem és nem sietek. Tovább simogatom az én gyönyörűségem, Swallowt. Nem nagyon szoktam megülni, mert ő versenyló és a zsokékhoz szokott. Adrenalihoz, és vágtához, én viszont nem biztos hogy megadnám neki amit akar. Így inkább nem is kínzom.
- Hazavihet ha nincs több box - intek a munkája felé hogy kell-e még valamit csinálnia. Nem zavartatom magam, végül is itt minden és mindenki az enyém. Büntetlenül megnézhetem magamnak őt is ha kedvem tartja. Türelmes ember vagyok, mert a várakozásnak is megvan a maga tudománya, és nem mindenki képes rá. Aki viszont igen, annak be is érnek a dolgai, az a tapasztalatom.
- Csak akkor kérdezhet ha elhagyja a magázásom. Idegesít hosszútávon.... - megyek bele a játékba ahogy az ő lépteihez igazítom a sajátom és követem. Nem ismeretlen előttem a terep, szoktam erre járni, és néha feltűnésmentesen is.
- Igen, én itt születtem. Az iskolás éveimet nem itt töltöttem, de egyébként itt élt a családom is, a Bleackheart villában. Miért fontos ez? - kérdezek vissza, hiszen kérdez... Már kérdez, és nyomoz, ezek szerint ő semmit nem tud. Érdekes, nagyon is érdekes. Már ráállítottam egy embert az ő múltjára és állítólagos szüleire. Nem igazán hasonlítunk egymásra, bár így hogy tudom mit keressek, néhány vonás azért.... feldereng és furcsán nyugodt érzés tölt el mellette. Mintha, minden a helyén lenne.
Megcsóválom kicsit a fejem, és majdnem nekigyalogolok, és az arcából ítélve éppen kérdezett valamit amire nem válaszoltam. Na de mi volt az?
- Mi volt a kérdés? - köszörülöm meg a torkom egy kicsit.

 

Nagyon különösnek tartom ezt az embert, egyszerre borsódzik a hátam tőle, és valahogy nyugszom is meg a közelében. Szeretném megérinteni, mert vonz valami furcsa oknál fogva.
Mondjuk, kicsit letöri a lelkesedésemet, amikor közli, hogy a bérem se tudná fedezni a lovam bértartását, mégis mennyi lehet nála?! Fancsali grimaszra húzom az ajkamat, és szusszanok. Ez van. Megfeledkeztem apám, a nevelő apám pénzéről is, és a kártyáról is. Elraktam otthon az egyik cipős dobozomba az ágy alá, mondjuk, nem a legjobb hely, ha valaki elől el akarnék rejteni dolgokat. De… hova tehetném. Ki tudja, hogy itt meddig maradhatok, és ha gyorsan kell távoznom, hát, kéz közelben legyenek a holmijaim. A házam, ami az istállóktól nem messze van, a többi dolgozóéval együtt, egyszerű egy emeletes ház, a nappali és a konyha szinte egybe, és a folyosó felvezet az emeletre, ahol alszom, és a fürdőm van, még egy lépcső vezet fel a tetőre, ott egy erkély van, elkezdtem kialakítani a helyet magamnak, szeretek a szabad ég alatt aludni, jó időben, és ha hétvégén korán kelek, vagy nem tudok elaludni, még barkácsolok, persze távolabb, hogy ne zavarjak senkit a munkával, vagy olyat csinálok ami nem jár hangos gépekkel.
- Jól van Mr. Blackheart. – biccentek, és egy kicsit sikerül el is mosolyodnom. Összezavar, nem tudom, hogy miért van még itt, olyan mintha máshol járna. Lehet, hogy gondolatban még mindig a munkájával van elfoglalva. De ki vagyok én ,hogy ezt szóvá tegyem. Bár, zavarni sem akarom, mégis ő az, aki beleegyezik abba, hogy haza vigyem.
Átvetem a táskámat a vállamon, a rövid fogóknál fogva, így a végei válltól vállig érnek, és így megyek mellette.
- Nem fontos, úgy értem, nem olyan értelembe. Egyébként is, egy idősek lehetünk. Csak reméltem, hogy beszélhetek valakivel, aki emlékszik a régi időkre, és nem tudom… egy családra, ahol volt valami furcsaság. Tudj…dod – javítom ki magamat. – mint a Született feleségekben, hogy mindenki tud mindenkiről mindent… Eh.. – megrázom a fejemet, és megállok az istállónk saját közösségi helyénél, és kinyitom kulccsal a helyet, de csak a kulcsot bámulva állok még egyhelyben. Nem, butaság lenne megkérdezni a főnökömet, hogy akar-e csatlakozni, csak azért, mert rég rúgtam ki a hámból, és vele szívesen eltöltenék pár órát. Helytelen lenne.
- Szerinted, van valaki, akivel tudnék beszélni…? – felpillantok, de majdnem lefelejem, ahogy megtorpan előttem. Így közelebbről nézhetem meg a vonásait. A haja meglibben, és magával sodorja a szellő az illatát, és kicsit össze szorul a köldököm alatti rész, kellemesen.
- Azt…- kezdek bele, de túlságosan rekedt az hangom.- Azt kérdeztem, hogy… van-e esélyem,hogy körbe kérdezzek…bárkitől is, arról, hogy… - ne gyere ennyire közel! Szusszanok halkan, de a szemei vonzanak, és olyan érzésem van, hogy el kell mondanom neki, de nem akarok senkinek sem így kitárulkozni. Megrázom a fejemet, és a torkomat is megköszörülöm. Melegem van, nagyon tisztában vagyok Lucien jelenlétével, és inkább hátrálok egy lépést, be a házba, hogy megfürödjek, oda úgy sem fog bejönni utánam.
- Nem…érdekes. – válaszolok szinte akadozva, mert zavarba jöttem. Egyébként is hülye vagyok.  – mindjárt jövök, csak megfürdök, megvársz itt, vagy a kocsinál? – próbálom úgy kiejteni, mintha pont ezt kérdeztem volna tőle, terelni.

~ megjegyzés ~   ★

Nem tagadom hogy érdekel. Tőlem távol nőtt fel, és amit eddig kiderítettem abból az jött le hogy neki fogalma sincs hová tartozik, ki a családja így a tisztességtelen előny nálam van. Mindig nálam van, ez így van mióta én uralkodom az éjszakai drogtejesztésben és sokszor magam is jelen vagyok a szállítmányoknál hogy felügyeljem az eseményeket és tudok lőni, bár nem szoktam belefolyni ennyire a dolgokba. Nincs rá szükség. Olyan kiállást építettem fel, amitl megremegek a térdek, ha szürke szemeimmel rájuk nézek. Nem kedvelnek sokan, de nem is kell, ez nem erről szól. Az üzlet dübörög és a fedősztori szerint régi lóversenyekkel foglalkozó család utóda vagyok, aki épp házasulandó korban van. Vagyis, már lassan bele is öregszem de nem érdekel, nem kell nekem még egy nyűg a nyakamba.
A mosolyára hasonló kifejezést ölt az arcom. Alig látható, kimért, de legalább mosoly, ennyire vagyok képes.
- Lucien a keresztnevem - helyesbítek, bár meglehetősen kevesen neveznek így. Az üzletben csak Mr. Blackheart vagyok, az alvilágban meg minden más ami az ellenségeim eszébe jut. Általában szerepel benne a rohadék és a seggfej is. Csak a finomabbak közül választva. A szavaira kissé éberebb leszek és láthatóan jobban figyelek.
- Régi család és furcsaság? Mármint mire gondolsz pontosan? A régi családok körül számos pletyka és városi legenda kering, aminek a fele se igaz. Mi érdekel egészen pontosan? - kérdezem mert ez azt jelenti hogy van valami nyoma. Tud valamit. Mit tudhat? Kitől? Nem akarom hogy kiderüljön az igazság, még nem. Előbb meg akarom ismerni.
- Vannak, biztosan. Az idősebb korosztály, hatvan éven felül, ők még itt lehetnek.... - válaszolok lassan, mint aki gondolkozott ezen de egyelőre konkrét tippet nem adok. Nem kell hogy lerohanja a kérdéseivel Margaretet, az öreg házvezetőnőt. Ma már a lánya szolgál ki, de az idős asszony tiszteltbeli címet kapott.
-Jah, igen. Van esély. Hirtelen nem tudnám megmondani a neveket de akik régóta itt dolgoznak talán tudnak mondani valamit - teszem hozzá ahogy a teraszra lépek, és a kinti kispadra telepszem.
- Megvárlak, köszönöm - telepszem le és amíg bemegy elgondolkozom hogy végül is miféle véletlen sodorta az utamba a testvéremet. Nem akarok osztozni, ez a biznisz nem igazán kétszemélyes de.... a farmot vezethetné esetleg. Nekem nincs elegendő időm rá. Mégis....
Arra eszmélek fel hogy az illatát sodorja felém a szél, és felnézek rá. Határozott metszésű az arca mint nekem, és a szemei ugyanolyan szürkék, de az ő tekintete él. Az enyém nem.
- Ez tényleg gyors volt - jegyzem meg ahogy felkelek, és kinyújtóztatom magam.