Szeretem az ilyen estéket. Fekete futó ruhába bújok, egy szürke nike pulóverrel, a hajamat felkötöm zenét teszek be a fülembe és az erkélyemen lévő lefolyó csatornán kilógok a házból. Ezek az esték a legjobbak. Kilógok minden féle kíséret nélkül és már biztosra veszem, hogy Liam is elhagyta a telket. Mindig hangos motor zúgásból tudom, hogy elmegy. Néha kedvem lenne beavatni a titkomba de még nem bízok benne annyira, hogy ilyesmiket elmondjak neki. Bár sokszor érzem magamon figyelő tekintetét amit mindig éreztem minden testőrömnél de nála valamiért zavar és olykor zavarba is jövök bár igyekszem minél jobban leplezni előle. Olykor viszont húzzuk egymás idejét és mintha azt akarnám maradjon ő pedig bele megy aztán megy a csipkelődés mint az oviban...Nem értem magam. Ahogy elsunnyogok a nagy kőfalhoz felmászok a tölgyfára és annak kilógó ágával kiszabadulok börtönömből. Mint valami szuperhős néha úgy érzem magam. Bár csak egy boxmecsre megyek, de az mindig felszabadít. Futni szoktam odáig, úgy mond este is kocogok miközben minden féle zenék mennek a fülembe. A csukja mindig a fejemen van, hogy senki véletlenül fel ne ismerjen de a meccseken egyáltalán nem azt nézik milyen az arcom. Egy félóra mire elfutok odáig abba a lepukkant boxoló teremhez és ez mindig jól esik. Veszek egy jegyet magamnak és egy üdítőt majd belépve hátsó részre szóló jeggyel megkeresem az ülő helyemet és helyet foglalok. Hamar lemegy legalábbis számomra, mert mindig élvezem ezt a kevés szabadságot amit illegálisan megteszek és mindig félek az időtől amire tudom már illendő haza esnem, hogy ne látszódjon rajtam holnap. Szóval a meccs számomra hamar lemegy és mindig megvárom, hogy a tömeg kivánszorogjon azután indulok én is ki. Úgy érzem magam mint egy kislány aki fagyit kapott...Vagyis őszintén boldognak. Néha Liam előtt is megmutatom ezt az arcom. Bár kitudja, hogy látja vagy nem. Talán egyszer elmondom neki a titkos hobbim..
Bokszmeccsek, azon pillanatok, amikor legálisan lehet nézni, ahogy kettő izmos pasas elveri egymást. Mert van ennek kevésbé jogszerű módja is, ám azt nem hirdetik és nem mindig néznek ki jól a felek. Itt viszont nagyon szépen lehet legeltetni a szemedet. Most is ezt teszem a jól megszokott helyemről, ami egy kicsit lelátok fölött van, hála annak, hogy ide járok edzeni. Bár én nem járok le a ringbe emberek előtt elverni másokat. Leginkább azért jövök ide, mert nem árt a kondi és a mozdulatok. Na meg az említett látvány miatt is megéri, meg egy-két kaland sem rossz dolog. Most viszont a túloldalon megakadt valakin a szemem, akit látásból már nagyon is jól ismerek. A kezem akaratlanul szorul ökölbe és már fehérednek az ujjaim, amikor észreveszem. Eszembe jutnak Liam szavai, így aztán úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt.. Főleg, ha már őt kell kísérgetnie mint egy kiskutyának a farkát csóválgatva és a nyálát csorgatva. Pár elgondolkoztam, hogy követem őket, hogy meglássam mit is csinálnak egész nap. Ám mindig arra kellett rájönnöm, hogy azzal csak a bátyám hoznám rossz helyzetbe. Azt pedig nem igazán szeretném, nagyon nem. Így hát figyeltem őt, ahogy csak ül és élvezi a meccset, ahogy megvárja, ameddig mindenki elmegy. Ekkor indultam el én is, hogy az ajtóban még elérjem. - Mit keres egy királylány egy ilyen lepukkadt klubban? - teszem fel a kérdést, amikor kellően közel érek hozzá. Nem fogom elmondani neki, hogy ki vagyok, még nem. Bár, ha Liam mesélt rólam, akkor igazából mindegy is lenne.
Az egész este tökéletes volt és ez egy kicsi levegő amire vágyom. Itt magam vagyok és senki nem kérdőjelezi meg, mit csinálok, hogy nézek ki és nem kell kimértnek meg minden féle szerepekben díszelegnem. Ahogy az ajtó felé indulok talán kissé lányosan is ugrálnék mikor a hátam mögött hangot hallok amit ki másnak szegeznének ha nem nekem. Megfordulva nézek ki a csukja alól a lányra és egyik szemöldököm felvonom, hogy most mégis mit szeretne tőlem de ez a csukja miatt nem látszik.-Nem vagyok királylány...-mondom ki ahogy kihúzom magamat, mert mondhatnak rám bármit de sose leszek az és ezt le is fogom tagadni.-Szeretem a boxot, és ha már vannak meccsek szívesen megnézem őket.-mondom ahogy a pulóver zsebeibe csúsztatom a kezeim.-Gondolom te meg szeretsz csak úgy megszólítani minden köszönés nélkül embereket vagy én vagyok ilyen különleges?-kérdezek vissza. Most nem vagyok senki így úgy is viselkedek. Meg igazából nincs mit veszítenem...Túlságosan is jól éreztem magam ma itt, hogy rossz érzések kezdjenek kavarogni bennem. Fújok egyet és lehunyom a szemeim majd felemelve a fejem nézek fel a kapucni alól rá.-Mit tehetek érted?-kérdezem végül ahogy pislogok rá és tényleg őszinte érdeklődéssel.
Nem gondoltam volna, hogy a bátyám kis védencét pont itt fogom találni. Bár igaz, hogy nincsen túl messze a lakásuktól, de este, egyedül? Bátor azt meg kell hagyni, legalábbis van aki annak mondaná. Tekintve, hogy mennyire híres személyről beszélünk, így aztán különösen furcsának találom. - Tehát nem vagy az és szereted a boxot. - nézek rajta végig ahogy válaszolok. A jobb kezemmel a zsebembe nyúlok, nálam van kulcs. Mondjuk alapból is én zártam volna máma, de így pláne jól jön. - Mondhatjuk úgy is. De inkább azt mondanám, hogy hiába a csukja. Vagy egyelőre jobban tetszik a névtelenség burka. - kacsintok rá, majd pár lépést közelebb lépek és lehuppanok az egyik székre. - Tehát mióta jársz ide? Meg ha jól sejtem akkor csak nézni jössz és nem boxolni. - kérdezek egyet, hátha beszélgetést tudok kezdeményezni ami által egy kicsit meg tudom ismerni. Továbbra sem bírom őt túlságosan, de csakis Liam adok neki egy esélyt.
Figyelem őt és kissé bizalmatlanul ácsorgok a kijáratnál. Ki is mehetnék és hazáig futhatnék ismét elfelejtve a dolgot, de....Miért is kéne ezt tennem? Apám paranoiája kezd rám ragadni...Figyelem ahogy leül és kérdezget majd szusszanok egyet és lehajtom a csukját a fejemről mert ezek szerint úgy is tudja ki vagyok. Nem válaszolok rögvest megkínálom magam egy hellyel aztán hátra dőlve nézek kicsit magam elé.-Miért érdekel ennyire ez téged?-kérdezem ahogy felé pillantok. Figyelem egy kicsit majd szusszanok egyet.-2 éve járok, érdekelt egy élő meccs azt hittem egyszeri alkalom lesz de már megszerettem ezt a helyet.-válaszolom végre ahogy ismét magam elé figyelek és rá jövök, hogy egyáltalán nem zavar ez a beszélgetés. Nem olyan mint amiket általában lányokkal kell folytatnom. "Milyen az időjárás? , Új a hajad? , Nézed ezt a sorozatot? , Milyen a zenei élet?" meg egyéb zagyvaságok amik idegesítenek és untatnak. -Itt edzesz?-kérdezem ahogy felé pillantok.
Ki hitte volna, hogy pont itt fogok vele találkozni. Ez lett volna a legutolsó dolog, amire csak gondolni tudtam. Valószínűbbnek találtam azt, hogy Liam hazahozza, minthogy bárhol máshol fussunk össze. Igazság szerint nagyon könnyen kinézem belőle, hogy képes lenne arra. Valószínűleg pont ezért sem foglalkoztat a kérdése, annál inkább a válasza. Már két éve és még egyszer sem vettem észre. Nem mintha kerestem volna. - Tény, hogy megvan az régi bokszklub hangulata. Talán ezért is járnak ennyien a meccsekre. - gondolkozok el hangosan. Bár én nem azért jöttem ide, mindössze közel volt. Azután pedig maradtam és beléptem a klubba. Azóta sem bántam, nem rossz a látvány errefelé. - Itt. - felelek és elgondolkozok, ahogy felé fordítom a fejem. Jobban megnézve megértem, hogy miért is esnek belé a pasik. Így csak még jobban féltem Liam-t, mert még biztosabb lettem abban, hogy ő is úgy fog járni. Mindössze csak az vigasztal, hogy tudom, kihasználja a saját adottságait a lánnyal szemben. - Kipróbálod? - kérdezem meg, mivel az együtt edzés jobban megnyitja a szájat, oldja a feszültséget és a gátakat. - Én zárok, így nem gond, ha egy kicsit még maradunk. - teszem még hozzá, ha esetleg ezen gondolkozna.
Nem értem ezt az egész helyzetet, a csaj éppen azokra kérdésekre felel amikre ő akar, de nekem minden kérdésére felelnem kell? Viszonozza a tekintetem és végig mér. A férfiak szoktak így nézni...-Én, csak...szerettem valami szórakozást amire eljárhatok egyedül.-felelem mikor a helyről beszél kicsit. Itt edz és félmosolyra húzom a számat. Nekem soha nem mentek volna ezek a küzdősportok. Még ha nem is akarok, de azon lányok sorát gyarapítom aki csak álmodozik az ilyesmiről de soha nem tudná művelni. Felajánlja nekem meg kicsit elkerekednek a szemeim.-Oh...én nem hiszem, hogy ez jó ötlet...-nevetek kicsit kínosan.-Nem vagyok olyan ügyes az ilyesmikben.-ismerem be neki ahogy elengedek egy mosolyt irányába.-Ne haragudj, de köszönöm szépen kedves, hogy felajánlod.-mondom mert amúgy tényleg jól esett. Csak nem érzek magamban ekkora bátorságot, hogy kipróbáljam.-Neked amúgy jól megy? Meg..szereted is?-hülye kérdés de kitudja..lehet csak levezetni jár ide feszültséget és nem azért mert annyira élvezi.
- Egyedül? - kérdezek vissza hangosan és elgondolkozok, hogy Liam mit szólna ehhez. Biztos kikészülne, ha megtudná, hogy a védence éppen velem beszélget az éjszaka közepén, mert meglépett otthonról. El nem tudom képzelni, hogy azt miképp tudja megcsinálni, hogy ne vegyék észre, bár biztos meg van a trükkje. 2 év alatt már bőven eljuthatott addig, hogy kialakult a rutinja. Elmosolygok a válaszán, mert láthatóan úgy gondolta, hogy egy meccset akarok vele lejátszani. Korántsem arra gondoltam, leginkább azért, mert nagyon csúnyán elverném. - Nem is egy komoly küzdelemre gondoltam, hanem egy kis zsák püfölésre. Biztos vagyok benne, hogy lenne mit levezetned. - mosolygok rá mielőtt felállnék. Kezdem megkedvelni, pedig alig váltottam vele pár szót, vagy az esetem lenne? Nehéz eldönteni. - Szeretem, meg napközben igazán jó a kilátás. - kacsintok rá remélve, hogy érti mire célzok. - Na gyere, ártani nem fog és még kesztyűt is adok, ha kell. - fordulok felé és várom, hogy kövessen, legalábbis szórakoztatóbb lenne, ha követne.
Halkan elnevetem magam.-Miért látsz valakit velem?-kérdezek vissza.-Az egyetlen hely ahova egyedül jövök.-Jobban mondva az egyik egyetlen hely, de nem kell mindent bevallanom, mert mégis csak egy vadidegen számomra akinek még mindig nem tudom a nevét. Ahogy részletezi, hogy nem egy másik ember ellen kell kiállnom kissé elszégyellem magam, hogy ez nem jutott eszembe...Mikor feláll én is felállok.-Azért elmondod a neved, hogy esetlegesen szólíthassalak valahogy?-kérdezem óvatosan és párlépést teszek utána.-De szívesen kipróbálom..-ahogy azt mondja jó a kilátás elmosolyodom. Nem sokszor látok férfi meztelen testeket, de biztosan jó látvány lehet ha így bele avatott. Követem egy félmosollyal az arcomon és gondolkodom, hogy most teljesen bolond vagyok vagy csak szimplán vágyom, hogy megöljenek vagy ilyesmi.-Lehet le kéne járnom olyankor is mikor edzések vannak, ha ennyire jó a választék.-mondom viccesen de...úgy sem jönnék le. Lehet egy bizonyos idő előtt le jönnék de már...nem érdekelne egyik férfi sem igazából és csak sejteni tudom, hogy ezt miért gondolom így...
- Az, hogy nem látok, még nem jelent semmit. - adok hangot a gondolataimnak, bár most biztos vagyok benne, hogy nincs it kit. Liam már otthon van, így aztán nincs testőre, legalábbis másról nem tudok. Ő pedig tud erről a helyről, hiszen párszor már haza kellett vinnie, amikor túlzásba vittem az edzést és nem voltam képes menni sem a fáradságtól. Mennyire jót röhögőt amikor minden mozdulatra arcokat vágtam. - Samantha, de hívj Sam-nek. - mondom el végül a nevemet, de az övét nem kérdem meg, fölösleges. Így aztán nem is bajlódom ezzel, ám a reakcióján mosolyogók egy jót. Jól sejtettem, hogy teljesen másra gondolt. - Van egy-két pasi, aki úgy néz ki, mint akik a lapokból ugrottak volna ki. Mellé kicsit izzadtak, jobban domborodnak az izmok. - mesélek neki kicsit arról, hogy mi is van itt napközben. Már, ha még érdeklik más férfiak, ha még nem csavarták egymás fejét a bátyámmal. S most mégis neki próbálok valamilyen szinten jót tenni. Nem értem magam, nagyon nem. - Próbáld fel. - nyújtom felé a kesztyűmet, mert ránézésre nagyon hasonló a kézfeje az enyémhez. Mázli, hogy pont kint hagytam, kivételesen. Segítek neki, ha nem menne, majd odalépek az egyik logó zsákhoz. - Állj be így és próbáld meg úgy megütni, ahogy mindjárt mutatom. - oktatom egy pár lépésre és ütési mozdulatra, majd átállok a túloldalra, hogy tartsam a zsákot.
Samantha Garner
Inside of me, I will be angel, or a devil
Tartózkodási hely :
California
Hozzászólások száma :
50
Join date :
2020. Sep. 06.
Age :
32
Tárgy: Re: Érdekel a box? Szer. Szept. 09, 2020 11:06 am
Sam & Beth
Való igaz, hogy bárhol lehet kísérőm, de azért ennyire nem vagyok fontos senkinek. Bár erről a kiruccanásaimról soha nem tud senki...Nem zavartam senkit eddig, bár immár Samantha sem zavaró tényezőnek lát. Bár még mindig nem értem, mire fel lettem leszólítva igazából. Követem őt, és hallgatom a pasikról tett véleményt amin elmosolyodom. Őszintén nem tudom mit kellene mondanom, sosem nézegettem csak úgy férfiakat, hogy csodáljam őket vagy ilyesmi. Vagy nem volt rá időm, vagy egyszerűen csak...nem érdekelt...Igazából nem tudom miért nem tettem még ilyesmit.-Biztos, kellemes látvány.-teszem hozzá azért, hogy, ne legyen olyan fura, hogy semmi hozzá fűzni valóm nincs. 27 évesen úgy viselkedek mint egy 14 éves kislány. Irtó kellemetlen szerintem...Ahogy a kesztyűit felém nyújtja bele bújok az egyikbe magamtól a másikat, hagyom, hogy segítse, meg persze a felkötözésüket. Mikor megvagyunk, súlyukat méregetem kezeimmel és mikor a zsákhoz megyünk figyelem a beállását és ahogy megmutatja az ütés menetét. Mikor be áll a zsák mögé felveszem a test helyzetet amit kért tőlem, majd fújva egyet ütöm meg a zsákot. Nem tudom mennyire voltam kemény vagy mennyire voltam béna de jó érzés...Van benne valami kellemes, hogy...felszabadul valamennyi feszültség ennek a sportnak köszönhetően. Az ütés után rá nézek, mert érdekel milyennek találta. Biztos nem tökéletes talán még egy légy is nagyon erővel csapódnak egy arcnak mint az én ütésem.
- De még mennyire, hogy kellemes... Meg látványnak sem rossz. - mosolyodok el, amikor eszembe jut egy eset az öltözőből. Két izzadt test, amik egymásba gabalyodnak és és hevesen veszik a levegőt. Rendkívül jó volt a kitartása, csak sajnos pont elköltözött, így aztán nem lett több alkalom. Viszont kíváncsian pillantok rá, hogy vajon leesett-e neki, hogy mire is célzok. Bár más világban él és így nem tartom valószínűnek. Segítem neki felvenni a másik kesztyűt és meg is kötöm a kezén, hogy fent maradjon. Ezután figyelem, ahogy beáll és felkészül az ütésre, ami... Mondjuk úgy, hogy kezdésnek nem rossz? Túl sokszor nem volt dolgom kezdőkkel, akit tanítani kell és akkor is csak pár percig segítettem őket. - Erő valahol volt benne, de a mozdulat maga nem volt rossz. - mosolyodok el a zsák mögül - Most pedig csinálj egy sorozatot, olyan 10-12 ütés, amennyire erőset csak tudsz. Nem lenne rossz, ha mellé egy kicsit mozognál is. - lépek mellé és megmutatom a lépéseket is. A box nem csak az ütésekből áll, fontos a lábmunka is, hogy mindig mozgásban maradj. - Kicsit előre-hátra, meg oldalra. Lefáraszt piszkosul és holnap utálni fogsz, de egy idő után már nem fog érdekelni. - adok neki pár újabb tippet és tanácsot, meg egy kis tapasztalatot. - Adj neki. - kacsintok rá, ahogy ismét megtámasztom a zsákot.
Nem tudom mit kéne reagálnom. Nem túl sok férfi testet láttam életem során. Vagyis igazából nagyon egyet sem. Ha a filmeket és a képzeltemet nem számolom bele. Csak elmosolyodok a mondandóján aztán ahogy a zsákhoz megyünk és megmutatom az ütésem, hallgatom tanításait és igyekszem felvenni a mozgását már akkor mikor mutatja. Nem mondom azt, hogy nem izgalmas ez a boksz. Bólintok, hogy értem aztán a zsák felé fordulok. Azon gondolkodom, hogy talán kéne valami feszültség belém, hogy valami erősebbet is szüljek ütés terén. Arra gondolok, hogy néha mennyire hülyének néznek, az ítéletekre, arra hogy én nem ezt az életet akartam választani. Mint amikor a darabajaimnál érzelmeket keresek és el kezdem magam bosszantani vagy az éneklésnél. Lehunyom a szemeim miközben mozgok majd kifújva a levegőt nyitom ki és kezdem el ütni a zsákot úgy ahogy kérte és ahányszor. Igyekszem nem túl engedni magamban a feszültséget mert még sem mutathatom annyira ki magam. De közben az ütlegelés annyira jól esik és hirtelen minden csapás után könnyebbnek érzem magam. Ahogy végzek hátra lépek és halkan pihegve tartom a kezeimet magam előtt majd nyelve egyet kezdem az orromon venni a levegőt.-Milyen?-kérdezem ahogy rá pillantok, hogy mit gondol a dologról.-Amúgy...tényleg nem rosszból...de miért szólítottál meg?-kérdezem mert érdekel. Tényleg érdekel. Nem hiszem, hogy rajongó akkor nem így közelített volna meg. Akkor vajon miért érdeklem ennyire.-Nem...nem értem...-nézek le egy kicsit magam elé majd vissza. Persze nem erőszakolhatom rá, hogy mondja el csak valamiért ez a kérdés belül folyamatosan ficánkol.
Örülök, hogy nem értetlen és elsőre is megérti, hogy mit kell neki csinálnia. Így aztán láthatóan hamar ráérez a lényegére. Lehet, hogy valóban le kéne járnia és edzenie, legalább valamiféle önvédelmet is tanulna, ha a bátyám rá akarna mászni. Viszont ahogy őt nézem, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy nem lenne ellenére. Keserű szájízt hagy bennem, de nem tudok mit tenni ellene, ha mégis így lenne. Lehet, hogy ideje lennem végre elengedni őt és tényleg a magam útját járni? Keresni egy lakást és elköltözni? Pénzem lenne rá, amiről mondjuk nem tud. De valóban ez lenne a jó? - Hogy? - zökkenek vissza a valóság csúf medrébe - Sokkal több benne az erő és láthatóan könnyen eltanultad a mozgást. Pár edzés és simán tudnád csinálni negyed óráig is. - válaszolok miután leesett a mondandója. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam a feltett kérdését. A következőhöz már kevesebb, ennél a válaszhoz kell idő. Elmondjam-e neki, vagy sem, melyikkel járnék jobban. Azt biztos nem fogom mondani, hogy Helló! A bátyám a testőröd, aki van, hogy heti négyszer is megdug. Ezzel a lendülettel rúgatnám ki. - Van egy közös ismerősünk. - felelek végül egy szelíd mosollyal ahogy elengedem a zsákot és elkezdek körbenézni. Végül csak kiszúrom azokat a pontkesztyűket, amikbe ütni szoktak. Viseltesek ugyan, de még bőven kibírják az ő ütéseit. - Amelyik kezem felemelem, abba üss bele. - szólalok meg, ahogy eligazítom őket felé lépdelve. Beállok megtámasztva magam a jobb lábammal és véletlen szerűen emelgetem a kezem. Figyelem ahogy mozog, ahogy az izzadság cseppek csúsznak végig az arcán. Liam fülig szerelmes lesz belé... Fülig.
Figyelem és látom, hogy enyhén elmélázik, miközben én a zsákot ütöm , de nem akarom kizavarni belőle mégis megteszem a kérdésemmel. Mikor felnéz és elmondja mit csinálok jól és mit nem bólintok. Ahogy ezt mondja kicsit elmosolyodom.-Köszönöm, sose gondoltam volna, hogy...fogok ilyesmit csinálni..-a futáson kívül még a talajtorna az én világom. Ezen kívül örülök, ha ezeknek élhetek. Bár lehet, hogy most így bele kóstolva a dologba többet fogok járni. A kérdésemre végül, végre válaszol és a feszültség közöttünk mintha kicsit oldódna közöttünk. Nem kezdek el faggatózni, mert nem akarom ennyivel lerombolni az eddig kialakultakat. Barátkozni mindig nehéz volt számomra és most végül is kaptam egy lehetőséget. Figyelem mit is keresés leengedve kezeim szuszogok halkan majd ahogy hozza a kesztyűket és elmondja mit is csináljak, megint felemelem a kezeim és neki kezdek. Igyekszem végig koncentrálni de mivel először csinálok ilyesmit olykor igenis bénázok, meg persze könnyen elfáradok. Mikor végzünk hangosabban pihegve ülök le a földre. Valljuk be még soha nem csináltam ilyesmit, így nem csoda hogy így el fáradtam és ilyen hamar.-Ne haragudj...kissé elfáradtam. Van valami innivaló?-kérdezem ahogy felnézek rá nagyokat szívva a levegőbe.-A csellózáshoz, csak az ujjaimnak kell dolgozni...szóval bocsánat ha nem vagyok túl kitartó.-Mondjuk a hangszernél is kaptam eléggé sok in hüvely gyulladást de azok inkább voltak fájdalmasak mint fárasztóak.
Látom rajta, hogy mennyire elfáradt már a sorozatok után, de még nem akartam elengedni, így gondoltam hajtom egy kicsikét. Más nem, aludni nagyon jól fog abban is biztos vagyok. - Én imádom a bokszot. Lefáraszt és kikapcsol. - szólalok meg reagálva a kijelentésére. Elsőre olyannak gondoltam, mint a tipikus celebeket, akik az egekben hordják az orrukat és lenéznek mindenki mást, aki szegényebb náluk. De ő elérhetőnek tűnik ezen a téren, olyannak, aki nincs eltelve magától. Sosem jó túl korán ítélni, de mégis hajlamos vagyok erre. - Azt látom. - mosolyogtam el és reflexből nyúlók egy közeli doboz felé. Észre se veszem, hogy kézműves sört adok a kezébe. Ráadásul ez pont olyan, aminek az íze elnyomja az alkoholt és csak később veszed üt be. Csak akkor tűnik ez fel, amikor már késő, így nem foglalkozok vele. - Na igen, ahhoz nem ezeket az izmokat használod. Maximum a domináns kezeden. Ezért is jó, mert szinte mindent megmozgat, ha jól csinálod. Iszonyat jó formát lehet összehozni pár hónap munkával. - mosolyodok el. Ez utóbbit megtapasztaltam magamon is, amikor ruhát próbálok és egy cicanaci, vagy leggings kerül elő, ami nagyon szépen megmutatja a fenekem. De azért nem tapizom magam, azt meghagyom másoknak. - Hozok egy törülközik, rád fér. - mondom neki és eltűnök pár pillanat erejéig.
-Nézni nagyon szerettem a tévébe, és aztán elhatároztam látni akarom élőben de gondolva, hogy nem igazán engednének el egyedül ide...Kiöltözve, testőrrel meg...egyáltalán nem szeretek úgy járkálni...a testőrömet se szeretem minden hülyeséghez hívni, mégis csak egy ember aki élni akarja azért a saját életét....Csak az apám mindig máshogy gondolja.-szusszanok. Ahogy hoz inni, megkérem, hogy az egyik kesztyűt segítsen levenni aztán a másikat megoldom magamnak. Leteszem őket magam mellé majd kibontom a sört és bele iszok legalább 3 kortyot egyből leküldök. Finom, és nem is nagyon érdekel mit is iszok és mi lesz ha beüt. Szomjas vagyok, és most jó így. Hallgatom a szavait és elmosolyodom.-Általában futni járok, és talaj tornázom. Attól elég jó feneke lesz az embernek.-nevetek halkan majd ahogy azt mondja hoz nekem egy törülközőt figyelem. Bele iszok megint a sörbe majd megdörgölöm kicsit az arcom. Tényleg csúnyán kiizzadtam. Ahogy visszajön és oda nyújtja elveszem tőle és megtörlöm az arcomat meg a nyakamat.-Szerintem ha van, hozzá kedved...szívesen eljárnék így...zárások után...persze megfizetném és ha van hozzá kedved első sorban, hogy taníts.-kérdezem ahogy figyelem kék szemeimmel és reménykedem, hogy vállalja. Jó volt ez a bemutató tetszett és szívesen folytatnám.
- Érdekes lehet az, ha mindenhová követnek és wc-zés közben is az ajtóban ácsorog. Nem tudom, hogy tudnám-e végezni a dolgomat ezzel a tudattal. Bár biztos érdekes fejet vágna, amikor pont fehérneműt választok magamnak. - kacagom el magam, mert pontosan tudom, hogy mennyire el tud vörösödni. Volt már, hogy elráncigáltam ruhát venni és akkor bizony bementünk egy olyan üzletbe is. Ritkán látni annyira zavarban, mint akkor. Azt sem tudta, hogy hová nézzen és mit csináljon, de nem engedtem, hogy kint várjon. - Ezektől valóban és látszik is. - kacsintok rá, mivel tagadhatatlanul jó alakja van. Pont olyan sportokat űz, amik tesznek is azért, hogy nézzen ki. Bár az állóképességén meglepődöm, mondjuk... Nem hiszem, hogy eddig kocsival jött volna, így futott? Akkor viszont nem meglepő, hogy ennyire hamar kifulladt, bár a meccs most kicsit hosszabb volt az átlagosnál, az alatt lehet pihenni. - Szeretnéd, akkor megbeszéljük és nincs akadálya. Pénzt meg nem kérek ezért. A bátyám eleget kap. - Basszus... Ezt nem így akartam mondani, sőt... Egyáltalán nem gondoltam még elmondani, de annyira barátias lett a légkőr, hogy akaratlanul kibukott. Így inkább gyorsan keres még sört és kibontok egyet én is.
Hallgatom amiket mond és elnevetem magam.-Annyira nem kell a nyakamba lihegnie...Szerencsére ha wc-re megyek kint meg tud várni. Igazából a próbák, és az ilyen...nagyobb "kékvérűek" estélyire fontos a kíséret. Gyűlölöm amúgy...mármint ezeket a nagy összejöveteleket. Arról szól, hogy felvág mindenki a pénzével...-ismerem be.-Bár amilyen paranoiás az apám tutti, hogy még a klotyóra is utánam küldené szegényt.-Liam azért érdekes fejet vágna akkor és teljes joggal megérteném, ha felmondana. Azért remélem ilyesmi nem is fog bekövetkezni. Így is néha elég kínosak a dolgaink. Annyira tud rám figyelni, és valamiért nála kissé zavar mint az előzőknél.Ahogy megdicsér kissé elpirulok, és lesütöm a szemeim majd újra a sörbe iszok.-Köszönöm, nem szoktak sokan bókolni...-mondom a pirulásra gondolva mert biztos, hogy ki szúrja. Ahogy a következőket mondja felvonom a szemöldököm és pislogok párat.-Oh...értem. De én nem szeretnélek ingyen dolgoztatni...vár te most...megfigyelsz engem?-kérdezem ahogy kissé összehúzom a szemöldököm és figyelem, mert ha ez van a dolog mögött tutti az apám hülye kérése volt, vagy én nem is tudom.-Ugye, nem keresett meg külön titeket apám mert kitépem a hajamat...-mondom ki és egy kicsit dühös leszek, bár nem akarok rá az lenni de ez a helyzet...Jó lehet ez most önteltül, hangzik de márt mindent kinézek az apámból...
- Az sem hangzik egy olyan partinak, ahol túlzottan jól érezném magam. Nem tudnék másoknak jó pofit vágni, mert elvárja egy francos etikett. A magassarkúval még nem lenne gondom, de valószínűleg fél órán belül ütnék le valakit. De csak úgy egy nőies jobb horoggal. - szólalok meg teret engedve a gondolataimnak és egyben némileg örülök, hogy ő valóban nem olyan. Liam semmit nem mondott róla, szó szerint semmit. Tippelnem kéne, akkor félt a zöld szeműtől, ami belőlem tört volna elő. Biztos vagyok benne, hogy nem tudott volna úgy beszélni, hogy ne halljam ki belőle az alakuló érzelmeket. Most viszont mégis sikerült találkoznom vele és egészen jól el is tudunk beszélgetni. - Pedig pont azt gondolnám, hogy bókok ezreit kapod mindennap. - jönnek elő a meglepett szavak belőlem. Hires és mégsem bókolnak neki? Vagy csak mindegyik a formalitás és az említett etikett határain belül mozog. Lassan kezdem sajnálni szegényt. Ám a kibukott bátyám felborított mindent és nagyon hamar felkapta a vizet, ami nem is meglepő a szavai hallatán. Gratulálok Sam, ügyes. - Nem. - válaszolok neki határozottan - Az ég világon semmi közöm hozzátok és azt se tudom, hogy ki az apád. Bár mintha Liam hablatyolt volna valamit róla. - teszem még hozzá és inkább felbontok még egy sört. Egynél ide több kell és nyújtok felé is egyet. - Mindössze kíváncsi lettem arra a lányra, akit ennyire védeni kell. Te pedig megjelentél ma este és kihasználtam az alkalmat. - így legalább már tudja azt is, hogy miért szólítottam le.
Samantha Garner
Inside of me, I will be angel, or a devil
Tartózkodási hely :
California
Hozzászólások száma :
50
Join date :
2020. Sep. 06.
Age :
32
Tárgy: Re: Érdekel a box? Szomb. Szept. 12, 2020 11:31 am
Sam & Beth
-Nem is jó. Sok, semmit mondó alak akiknek semmijük nincs a pénzen kívül. Meg vannak a luxus libák akik a pénzre mennek. Belül már az összeset egyszer megütöttem, de...sajnos ez nem így működik. -Olyan vagyok mint valami skizofrén. Eljátszom a szerepeket amit várnak tőlem az estéken vagy ilyesmi. Talán akkor vagyok legtöbbször magam, ha csellózhatok és énekelek. A zenében senki nem akadályoz abban, hogy más legyek...Felé nézek a meglepődésen majd féloldalasan elmosolyodom.-Kapok bókokat, de...azok soha se őszinték...Max csak azért teszik ezt, hogy addig is szemezzenek a mellemmel vagy a fenekemmel. Esetleg egy pillanatra megérintsenek. Szóval őszinte bókot azt keveset kapok. A többi nárcisztikus, nyomorultak legyeskedő nyáladzása. Inkább van olyan érzésed, mintha egy húspiacon lennél...-ismerem be neki ahogy sóhajtok egyet majd megiszom a sörömet. Kissé felkapom a vizet ezen a helyzeten mikor kiderül kinek a kije, és egyből arra tudok csak gondolni, hogy az apám ügyeskedett megint itt háttérben...Elmagyarázza, hogy is van most a dolog és a felém nyújtott sört figyelem majd őt.-Te ellenőrzöd a bátyád munkáját?-kérdezem mert jobban nem tudom ezt kifejezni. Olyan érzésem van, mintha...ki lennék figyelve, hogy a jósrácot tönkre teszem és ott hagyom miután kisemmiztem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerepet is elképzel valaki rólam.-Nem gondolod, hogy...ez kicsit fura?-nem akarok bunkó lenni, csak sose volt testvéri kötelékem és nem gondoltam volna soha ilyesmit, hogy valaki annyira vigyáz a testvérére, hogy kifigyeli azt akit őriznie kell. Lassan elveszem a sört és inkább nem akarok ilyen kérdéseken gondolkodni, örülök, hogy most nem egy gráciával hozott össze a sors hanem egy normális lánnyal akivel nem ruhákról kell beszélni hanem igazából bármiről...
- Miért is nem lep meg, hogy pont úgy viselkednek, mint az elképzeltem róluk. Nem szól másról, csak arról, hogy mit mutatnak a külvilág felé. Undorítóak. - reagálok a kis monológjára. Pontosan elmondta az, hogy miért is rühellem azt a réteget. De szerencsére örömmel tapasztalom, hogy ő nem ilyen. Hogy vele lehet beszélgetni és és nem erőltetett mosollyal kell a divatról beszélgetni. - Pedig már majdnem olyan feszes a feneked, mint az enyém. - kacsintok rá, ahogy ismét végig mérem, nem is próbálva rejtve csinálni. - Bár mellben egyértelműen vesztettem. - csempészek némi csalódottságot a hangomba, ahogy megfogom a sajátjaimat. Nem mintha nagyokat akarnék, de olykor elgondolkoztam rajta. - A bátyám, aki szép lányt véd. Meglep, hogy megnézem, milyen is az, akire vigyázz. - szólalok meg és iszok egyet - Mielőtt még bemutatni hoz el hozzánk. - teszem hozzá és közben igyekszem elrejteni a vegyes érzelmeimet ezzel kapcsolatban. De lehet, hogy csak jobb lenne hagyni megtörténni mindent. - Nem mondanám, hogy az lenne. Az egyetlen családtagom, így okkal féltem. - de ahogy így beszélgetek vele... Nem tudom, hogy miképp kéne velekednem.
-Nem kell rajtuk csodálkozni, sok sztereotípia igaz rájuk. Néha van pár kivétel de azok erősítik a szabályt.-vonom meg a vállam.-A szürke ötven árnyalata sem tévedett a gazdag ficsúrokkal szembe csak egyikbe se lesz szerelmes egyik nő se inkább félelemből vannak velük.-mondom féloldalas mosollyal. Thomas jut eszembe és kiráz a hideg, hogy annak a férfinak csak a közelébe legyek. Bár olykor muszáj elviselnem...Pedig annyira egy tenyérbemászó alak..-De csak majdnem.-mondom ahogy halkan elnevetem magam majd az új sörbe iszok. Nem túl jó ötlet, kicsit kezd elönteni a melegség. Lehet le kéne állnom...Le nézek a melleimre majd vissza rá.-Nem tudom, én nem látom a méret különbségeket.-vallom meg neki őszintén ahogy, figyelem kék szemeimmel. Ahogy azt mondja, hogy Liam és én...kissé elpirulok és egyből magyarázni kezdek.-Ez..ez nem igaz! Ő csak...testőr. Vigyáznia kell rám és ennyi...Én nem akartam ez...ez az apám hülyesége...-mondom ahogy le nézek magam elé, és bele iszok a sörbe inkább megint. Hallgatom és szusszanok egyet majd megdörgölöm a szemeim.-Tőlem aztán nem kell féltened...Életembe nem volt dolgom egy férfival sem, Liam pedig nem olyannak tűnik mint aki a jó kislányokat megkedvelné.-mondom, szusszanva ahogy kiengedem a hajamat és oldalra tűröm a vállamra.
- Nekem biztosan nem menne. Bár teljesen más világba születtem bele és... - akaratlanul hagyok egy kisebb szünetet, amikor a múltam villan fel előttem. De hamar megrázóm magam és elüzőm ezen képeket. - nőttem föl. - fejezem be végül a mondatomat... Többet nem akarok nekik mondani, ahogy senkinek sem szeretnék. - Így ránézésre neked nagyobbak vannak. - mondom neki. Nem fogok itt mindent másképp mondani, mert gazdag lányka és ezért nem halhatta. Liam úgyis megtanítaná rá. A habogása és mentegetőés mindent elmond. El is nevetem magam, amikor leírja őt. Mindentudó mosollyal nézek rá. - Le fogtok feküdni. Bejössz neki. - adok hangot a gondolatainak. - Ismerem őt és tudom, hogy pont a gyengéje vagy. - teszem még hozzá mielőtt lehúznám a sört.
Figyelem kék szemeimmel és nem faggatózok. Nincs közöm hozzájuk ezt Liam is elmondta az elején, és tiszteletben tartom a kérést. Nekik is kell a maguk élete ahogy nekem is valamennyire már ha nevezhetem életnek azt amim van.-Hát...ha én se bele születtem volna valószínűleg én se bírnám. De amióta élek már profin tolom a közéjük való beilleszkedést ha muszáj.-Mert muszáj, ha én egyáltalán nem vágyok erre. Sok mindent csinálok amit nem is akarok, talán túl profi módon is. Lenézek a melleimre, majd lehúzom a cipzárt a pulóveren, hogy jobban rájuk lehessen látni a sport topban, majd összenyomom őket és elnevetem magam.-Giganti didik.-vigyorgok és ismét a sörbe iszok. Kezdek bátor lenni, és nem törődöm a tetteim felett. Mikor azt mondja, le fogok feküdni a bátyjával össze szorítom a szám. Nem tudom, rávágni, hogy nem mert...mert nem vagyok biztos egyikben sem. Való igaz van valami a levegőben ha egy térbe vagyok Liam-mel...-A gyengéje? Miért bukna a jó lányokra?-kérdezem bár nem tudok semmit Liam női ügyeiről szóval lehet titokban a cuki lányokat rontja az éjszakába. Most ezt elképzelem és elnevetem magam.-Ne haragudj, nem nézem ki Liam-ból...inkább vicces lenne, ha azokra bukna.-ismerem be és megiszom a második sörömet majd felkelve a földről, kicsit lépegetek.-Haza kell mennem...már így is kicsúszok az időből amit ilyenkor kint tölthetek...-mondom bár úgy érzem hazának futni már nem fogok.
Kezdőlap
