Hogy belül milyen vagyok? Nehéz ezt összefoglalni, még sosem gondolkodtam el ezen, de nem nevezném magam unalmasnak. Na nem azért, mert minden hétvégén, magamból kivetkőzve ugrálok valami rock koncerten, vagy házibuliban iszom magam a föld alá. Vagyis, dehogynem csinálom, de ezt letagadom minden alkalommal ha a munkahelyemen kérdezik.
Tipikusan olyan ember vagyok aki nem emeli fel a hangját, ezért ha néha mégis, mindenki megrökönyödve néz rám, hogy mégis melyik bolygóról érkeztem. Szeretek magam véleményt alkotni mindenről és nem szeretem a pletykákat, mert sok a hazugság benne. Határozott vagyok és gyorsan döntök általában, de nem mindig hibátlanul, és akad egy két döntésem amit meg is bántam. Őszinte vagyok, és kicsit nagyszájú, noha akik ismernek, tudják hogy többnyire nem rejtem el a véleményem és ha kérdeznek kimondom, de kéretlenül nem, mert el akarom kerülni az olyan helyzeteket, hogy beszóljanak, mert semmi közöm nincs hozzá. Nem szeretek ilyen helyzetbe keveredni, és nem szeretem azt sem, amikor valaki csak úgy lekezel, olyankor felébred bennem a vágy megmutassam, nem vagyok egy üres fejű csitri.
Szeretek olvasni, és filmeket nézni, mindenféle témában és ezeknek hála elég sok mindenről tudok beszélgetni is, amiért neveztek már gúnyosan hercegnőnek, akinek más dolga sincs hogy olvasni meg filmezni és meg buta magazinokat lapozgatni. Szinte mindenféle zenét meghallgatok, szeretem ismerni őket hogy hitelesen tudjam szidni vagy dícsérni őket, de nem káromkodom sokat, hiszen attól még jobb nem, a helyzet meg nem oldódik...
Talán olyannak tűnök kicsit, mint aki "Miss Tökéletes", de messze nem vagyok az. Könnyen megbántódok, és van amikor mindennél többre becsülök egy könyvet és egy bögre forró csokit az ablak alatti kanapéra gömbölyödve.
Szívesen motorozok, és bár kicsit vagány tudok lenni, nem vagyok az a pokol angyala seggfej ribanc akinek gondolnának, de tény és való hogy tudok meglepetést okozni az embereknek akik nem néznék ki belőlem hogy profi motoros vagyok.
Ahogy azt sem hogy amúgy isteni kávét főzök, és egy marketing vállalat főnökének vagyok az asszisztense és mindenese akit mindig, mindent megold neki. Még a hárpia barátnőjét is tudom kezelni.   
Nem tartom magam hisztis nőnek, de nem szeretem ha kijátszanak, és ha kell ki tudok állni magamért. Mindezt persze normális keretek között, nem olyan szappanoperásan tányért csapkodva. Azt... nem szeretem.

Néha elgondolkozok hogy mit is keresek én itt, de aztán eszembe jut minden és nem is panaszkodok tovább.
A saját ki irodámban ülök ami közvetlenül a főnököm irodája előtt van és egy táblázatot próbálok összerakni de elkalandoznak a gondolataim néha. A cellák mintha valami kis gonosz ablakok lennének a múltra és sok minden eszembe jut. Sose szerettem az informatikát most mégis ezzel dolgozok és nem is rosszul. Felnőttként amikor már dolgozni kezdtem és bekerültem ide gyakornokként, még szinte semmit nem tudtam a cégek működéséről, ma meg már mindent tudok, amit nem is kellene és sok mindent elintézhetek én is a főnököm nevében.
A főnököm, jah. Cassian Cooper egy igazi nagymenő csajmágnes, és sikeres üzletember, mégis valahogy.... szerintem kevesen nem esnek hasra előtte. Persze, nagyon jól néz ki, ezt nem tagadom, de nekem vőlegényem van, bár szerintem ő nem tudja. Nem is kell, ide nem barátkozni járunk be és legalább jól fizet ez az állás, bár ki is csavar rendesen. Mégis, megéri mert valamiből élni kell és jó vagyok abban amit csinálok. Az évek során sokat segítettem Cintianak így amikor ő elment szülni beajánlott engem, és zökkenőmentesen ment az átállás, nem is hiszem hogy Cassian szrevette hogy másik arc beszél hozzá és hozza viszi a dolgait.
Engem nem zavar, mert amúgy kijövök vele és még a hisztériás barátnőjét is tudom valamennyire kezelni és ez jó pont. Megoldok neki mindent cserébe jó fizum van és fizetem a motorom törlesztőjét és szorgalmasan gyűjtök a saját lakásra a vőlegényemmel. Nem hivalkodó de kényelmes életet élünk így és a kelleténél kevesebb idő jut egymásra de lassan ez is máshogy lesz.
- Itt van???? Hol van az a kurvapecér?! - hallok meg egy visító hangot az iroda elől és gyorsan kiszaladok hogy megakadályozzam a hurrikánt.
- Miss Sophie, micsoda öröm. Mr. Connor nincs most itt.... Kérem, várjon.... várjon! Miss Sophie! - szaladnék utána, de addigra már szinte be iscsörtetett az irodába.
- Elnézést Mr. Connor - sóhajtok fel, és becsukom az ajtót magam után. Nem az én dolgom ha veszekednek, és semmi közöm nincs hozzá.
Visszavonulok az asztalomhoz hogy befejezzem a jelentést amit készítek és a cellák élete kelnek az egerem fürge klikkjei alatt, és nem sokkal később be is fejezem és elküldöm mindenkinek akinek kell és rendet teszek. Elindulok egy kávéért amikor hallom Cassian hangját hogy engem kér.
- Megyek, egy pillanat - válaszolok és visszateszem az asztalomra a bögrémet és nélküle mgyek be, a szokásos kis mosolyommal.
- Igen? - nézek rá hogy mit szeretne, de hamar lefagy az arcom és a mint akit nyakon öntöttek egy vödör jeges vízzel.... Elffehéredek.
- Hogy.... hogy tessék? - nem szokásom az értetlenség és a dadogás de ez.... házasság? Vele? De hát én....
- Jajj Mr. Connor, már majdnemelhittem. Kérem ne ijesztgessen, inkább mondja mit szeretne és már meg is lesz - próbálom elütni hogy ez csak egy rossz vicc. Az ugye? Csak egy rossz poén. Meg bocsátom, esküszöm én megbocsátom csak nevessen már....
- De hát nekem... nekem vőlegényem van.... -szavai kegyetlenül hasítanak az iroda csendjébe hogy csak volt. Elönti a szemeim a könny.
- Nem, én... nem .... - hátrálok ki az irodából. Nem hiszem el.... Ezt nem hiszem el.