Aszexnek születtél, jellemben és biológiailag is behatárolhatatlan vagy. A szüleid úgy neveltek, hogy az lehettél, aki akartál: ha fiúnak gondoltad magad, akkor fiúként álltak hozzád, ha lányként, akkor lányként, ha semlegesen, vagy sehogy, akkor ők is így tettek.
Kamaszkorod közepén találkoztunk egy partyn, éppen vasalt bakanccsal tettél rendet a nép között, én meg csak lestem, ki vágódik ki mögöttem. Akkor azt hittem, fiú vagy, s kerestem veled a kapcsolatot.
Nem titkoltál semmit. Azt sem, hogy aszex vagy és hogy a hormonkezelést is azért teszed, hogy ne legyen erős hangulatingadozásod, de olyankor sokszor voltál rosszul.
Teljesen odáig voltam azért, hogy aminek felkeltél reggel, olyan voltál: ha fiú, akkor férfi, ha nő, akkor olyan nő voltál, hogy képesek utánad fütyülni.
Persze, féltenem sosem kellett téged, szóban vagy tettekben, simán megvéded magad. Nem foglalkozol mások véleményével.
S nem érdekel, hogy másoknak nem passzol bele a világképébe, hogy valaki lehet nő, férfi, semleges, mindkettő, mikor milyen kedve van, a teljes repertoárral. S ha olyan kedved tartja, képes vagy visszaszólni mély hangon, dominánsan, holott éppen kosztüm kisruhában vagy.
De hát én így szeretlek.