Nagy lépésre szántam magam azzal, hogy felkeresek egy pszichomókust, aki talán kicsit tudna is segíteni nekem. Mármint nem úgy nekem, hanem az ügyben, ami már hónapok óta megoldatlan, én pedig szeretnék jobban belelátni az egészbe, ehhez pedig nemcsak a drága rokonom hivatása kell, hanem egy más személyéé is, mint például ez a doki.
A folyosón lévő padon ücsörgök, várva őt, hogy mikor fogad. Magam mellé teszem le a meggyszínű borítóval rendelkező aktát, merthogy nem üres kézzel jöttem, hanem konkrétan hoztam nagyon sok információt tartalmazó papírt, iratot, fényképet... Ami neki segítség lehet átlátni, és persze, az én kérdéseimre válaszolni. Annyira érdekel ez az egész már, hogy tudni szeretném, az a három ügy ő szerinte is kapcsolódhat egymáshoz, vagy sem. Tudnom kell, mielőtt újabb lépést teszek. Nem vagyok zsaru, nem vagyok szövetségi ügynök sem.
Darick Liam Kerrigan. Hallottam már róla, az FBI-nak is sokat segít, mint profilozó. Ő egy tökéletes ember arra, hogy kikérjem a véleményét, tudásából meríthessek kicsikét. Szerintem ő is ismerhet engem, legalábbis a cikkeim alján lévő nevet biztosan felismerte, meg egyébként is nyílt titok, hogy a családomból többen is rendvédelmi szerveknél dolgoznak. Meg én csak újságíró vagyok, lehet kiteszi a szűrömet azelőtt, hogy bármit is mondhatnék neki. Sok érdekességgel tudok neki szolgálni, így remélem, segít majd.
Tudom, hogy több ezer lány tűnik el nyomtalanul, valakit fogva tartanak, valaki önszántából megy el otthonról. Mara Hadley nem csak úgy eltűnt. Nem tett volna ilyet, sokat beszéltem szüleivel, barátaival. A vidám fotói sem erről árulkodnak. A legtöbb esetben holtan, de nagyon sok esetben sosem kerülnek elő az eltűntek... Én valahol szeretném tudni, hogy miért lett félresöpörve az ügy, miért nem nyomoznak utána már, miért nem tesz senki semmit az ügyben. Talán, mert rendvédelmi szervek egyik tagja érintett ebben?! Hiszen Mara találkozgatott valakivel ilyen körökből, akit többen is ismerhetnek. James már biztos leállítana kicsit, de őt is be akarom avatni, elmondani neki, kaptam fenyegető levelet. Nos, de most koncentrálnom kell erre a dokira.
A lábaimmal dobolok picit, mikor hallom kinyílni a szemben lévő ajtót, ami miatt én felpattanok. Egy középkorú hölgy int nekem, hogy jöhetek. Gyorsan felszedem a cuccaimat, aztán bemegyek. Csak mutatja, menjek tovább egyenesen, és ott vár rám ez a profilozó-elmeszakértő.
Az ajtó nyitva, én azért koppantok kettőt, és bemutatkozással kezdek.
- Jó reggelt! Én lennék Krista. Krista Eastwood - ajtón belülre lépek, és bár nem folytattam azzal, hogy újságíró vagyok, meg blabla, nem akartam lerohanni őt.

Kristas & Darick

 "The sky was cloudless and of a deep dark blue."

Most már rendeződtek a dolgaim, az új irodámba sikerült új idegilenes titkárnőt is találnom, tisztában vagyok a beosztásommal, és azzal a néhány betegemmel, így nincs szükségem állandósra. Melroseval is elvagyok, és az új házamat is egész jól berendeztem, így nincs okom panaszra. Igyekszem megtalálni az új egyensúlyt a munkám, és a magánéletem között.
Épp telefonon beszélek az egyik FBI-os ismerősömmel, egy következő látogatásommal kapcsolatban a központba. Nem megy egyszerűen, még az ideiglenes engedélyemet is meg kell szerezze,de így megy ez minden alkalommal. Nekem tökéletesen megfelel a jelenlegi állapot, nem hajtok senki babérjaira, és nem bánom, ha nem vagyok állandós, csak időnként eszébe jutok ennek, annak, és segítek. Nem leányálom azért olyan képeket nézegetni, amit az elmebetegek hagynak maguk után.
Ezt a fajta deviáns viselkedést, néhány állaton kívül, mint az európai vidra, de az is leginkább ragadozó, az emberszabásúaknál figyelték meg, ez valami evolúciós fejlődési „rendellenesség” talán.
Az asszisztensem jelző a belső chaten, hogy vendég vár odakint, így rövidesen megszakítom a vonalat, és iszok pár korty üdítőt, aztán felkelek az asztalomtól, így állva fogadom az új vendégemet.
Az irodám, egyszerű pasztell színekkel van berendezve, egy fekvő szófa, mellette az én fotelem, és középen pedig egy dohányzó asztal, körülötte négy kényelmes fotel, hogy minél több helyből választhasson a betegem, ha megérkezik. Van, aki le se ül az első alkalommal, de van, aki szinte azonnal.
- Jó reggelt, -nyújtok kezet, szintén és finoman fogom meg a kezét, nem vagyok az a fajta, aki letöri mások kezét, főleg egy nőét, kézfogás közben, persze… igen, legyen határozott, de nem kacsó törésig.- Darrick Liam Kerrigan. *mutatkozom be, és kíváncsian pillantok végig rajta, és a kezében tartott mappára. A neve ismerős, már a bejelentkezés alkalmával is az volt, de különösebb figyelmet nem tulajdonítottam neki. Most pedig… és felismerés csillan a szemeimben, ahogy az arcára emelem a pillantásomat.
Hiszen olykor lehetett az arcképét is látni az írásai mellett, vagy azzal kapcsolatban más oldalakon. Ez érdekes látogatás lesz, úgy érzem.
- Miben lehetek a segítségére Ms. Eastwood? - intek neki, hogy foglaljon helyet nyugodtan akár a dohányzó asztalnál, akár az íróasztalom előtti széken.
- Kér esetleg valami frissítőt? – megvárom a válaszát, és csak ezután szólok az asszisztensemnek.