Nagyon kevesen mernek bevállalni, ilyen helyekre extrém tetoválásokat. De én mégis megtettem. A csaj, egyedül jött, és ezt akarta magának. Állítása szerint fogadott a barátnőivel, hogy nem meri megcsinálni, itt van… és azt is tudja, hogy nem sokan vállalják, a hely kényessége miatt a varrást. Hát… Ma csak a recepciósunk volt bent, a biztonság kedvéért, ha elájulna a delikvens, bár a kiadott hangokból ítélve, meg az egyéb tenger miatt alattam, elmehettem volna valamilyen live pornó forgatás helyszínének is. Igen, vannak akiknek ez a rész, egyenesen katarzist okot, mert a fájdalom jó… hát, már meghúztam volna párszor, csak az a gond, hogy akkor sosem végeztünk volna, és tudom ám, hogy ügyes kezeim vannak, elég hozzá egy tetováló tű, és szó szerint orgazmust okozok az embereknek. Az ajtóra kitettük, hogy privát esemény, korlátlan ideig zárva erre a napra. Igazság szerint, ilyenkor senki más nem tetovál, mert értelmetlen volna. Ha követik az oldalunkat, oda is kitettük, hogy a mai napon nincs ügyfél fogadás. Maximum, csak az esti órákban, de a csaj után biztos, hogy be fogok zárni... kell a feszkó levezetés. Amilyen jól bírta, némi szünettel és még pár zsibbasztó zselés kenegetés után, egy teljes pina tetoválással gazdagodott, én pedig, büszke lehetek magamra, hogy nem estem neki az asztal tetején. Az irodám feletti kis szoba pedig sok titkot rejt, ahogy a mai estét is. A recepcióst hazaküldtem, amikor az utolsó simításokat végeztem, odafent pedig megadtam a módját a levezetésnek. Esküszöm, akarnék egy ilyen csajt, hogy a fájdalomtól több orgazmus kapja el, és utána áh… csak azt sajnálom, hogy a bátyám most nem ér rá. Pedig ő is odáig lett volna a műsorért. A kölcsönös karbantartás után, elláttam az egészségügyi útmutatóval, nem véletlen nem piszkáltam az érzékeny területet, és amilyen… olyan téren még szűz volt, azt hiszem elrontottam, de még ezt is élvezte. Egy szónak is száz a vége, mindenki nagyon jól járt. Megfürödtem az iroda feletti szobám fürdőjébe, nem nagy cucc, épp csak tényleg gyors öltözködésre van, meg ha lusta vagyok hazamenni, mert tudom, hogy Will nincs otthon, olyankor Fredot is magammal hozom,hogy ne legyen egyedül, de ma úgyis hazamegy a bátyám. Idebent, elektromos cigit pöfékelgetek, senki sem gyújthat rá, mert utálom, ha a szalonban cigeretta szag uralkodik, ez meg legalább felér egy légfrissítővel. Ma málna és fehércsoki illatban nyomom. Ki kell pucoljam a fülledt tetoválás illatjait, meg hagyatékait, így az ajtót kinyitom, huzatot csinálok, és először fertőtlenítővel fújom le az ágyat, majd pedig minden alaposan lefertőtlenítek, és egy nyomorult, virágillatú szarral mosok fel éppen. Ez is egy olyan meló, amit anyámék sosem gondoltak volna ,hogy csinálni fogok. Pedig büszkék lehetnének rám, a saját két kezemmel építettem fel a helyet. Ja, az pedig már mellékes, hogy embert is öltem, noha nem hangoztatom, és nem is vagyok rá túl büszke. De, esküszöm, sosem kerestem a bajt, mégis megtalált. Takarítás után levettema privát program táblát, és beültem a kényelmes ágyba, onnan pedig bekapcsoltam a tv-t, és átváltottam az extrém sport csatornára. Igen, azon törtem a fejemet, hogy mimet kéne eltörnöm egy nyaktörő mutatvány közben. A hangrendszert is bekapcsoltam, arról pedig a metal dübörgött, és szipákoltam azt az undorítóan finom fehércsokis gyümölcsös elektromos cigit. Karikákat próbáltam fújni a füstből, de most hasonlítottam leginkább az újonnan felvett nevemre, mint egy sárkány úgy ömlött ki a füst az orromból. Lepattantam az ágyról, és kiemeltem a hűtőből egy üveg sört, így terveztem visszapihenni a helyemre.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Erick iránymutatása alapján nem kellett túl sokat keresgélnem hogy megtaláljam a tetoválószalont amit keresek. Régebben nem itt volt, de úgy tűnik kinőtte magát, mert már ránézésre is nagyobb a hely mint öt évvel ezelőtt, és feltételezem azért mert dübörög az üzlete Drakenek. A tetoválásaim javarésze az ő keze munkája, még mielőtt lecsuktak volna ő kezdte el, és szerencsére bent is egy tehetséges tetováló volt, akit nagy becsben tartottak a többiek és viszonylag megfizethető árakon dolgozott, meg mert neki sem volt épp sok dolga, hiszen ugyanolyan elítélt volt mint a többik. Most mégis... a fájdalom ígérete hajtott ide és van egy fakuló mintám, amit érdemes lenne átütni, de ugyanakkor kérdésekkel is jöttem ide, és talán kéréssel is. Nem tudom, még. Az épület előtt megállva leparkolom a motort és lezárom mielőtt beljebb lépnék. A tábla szerint nyitva van és ha Drake nincs is itt, legalább szerzek egy elérhetőségt hozzá, bár ahogy belépek és hozzászokom a homályhoz, jellegzetes alakját kiszúrom a kanapén tepsedni. Ő sem épp aprótermetű így hát feltűnő is. Elmosolyodom a láttára, bár nem vagyok biztos benne hogy így is felismer, bár... - Szia Drake - a hangom végülis ugyanaz maradt, maximum a morgás lett benne egy kicsit több, de ugyanaz a mély basszus. Közelebb sétálok hozzá és megállapítom magamban hogy rajta se lett kevesebb a minta. - Kirill vagyok, ha még emlékszel rám - teszem hozzá, hiszen látom a szemén hogy ismerősnek vél, legalábbis remélem hogy annak és nem potenciális ellenségnek tart.
A telefonomon pötyögök, éppen kaját rendelek, mert megéheztem. Talán kicsit túl sokat rendeltem, de a maradékot haza viszem, vagy itt hagyom, és holnap megeszem. Pia és üdítő meg dögivel van itt a hűtőnkben. Erre figyelek, hogy alapvető vendég váró holmi legyen. Kaján kívül, mert itt inkább a folyadék utánpótlás a fontosabb. Ráadásul vannak izotóniás poraink is, egyesek úgy megszenvedik a varrást, hogy utána rendesen fel kell locsolni, és rá jönnek, hogy nem nekik való, vagy épp hogy emiatt éreznek rá az ízére. Mert szeretik a fájdalmat így átélni. Én pedig szeretem a bőrükön látni a művemet. Imádok alkotni. Mindig is szeretettem rajzolni, már a szobám is tele volt rajzokkal. De nem vagyok oda a képregényekért. Viszont hatalmas a fantáziám, és mindenféle stílust szeretek. Meghívtak Floridába egy szalonba is vendég tetoválni, még gondolkodom rajta, hogy elfogadjam-e. Tetováló körökben egyre nagyobb hírnevem van, és nem bánom. Itt legalább békén hagynak a szüleim. Fenébe, unatkozom, még így is. Jár a lábam, ilyenkor rajzolni szoktam, vagy… meredten bámulom a szalon falát, ahol az emblémánk virít. Hm… Ha átfestem, feketére, majd fogok egy kis lilát…úgyis unom azt ami most van kint. Meg egy kis kéket, és zöldet… A falat bűvölöm, mint a kígyó bűvölő. Merengésemből az ajtó feletti csengőcske szakít ki. Meghozta volna a kaját a futár? Végül nem, túl testes az alak, és nincs nála táska sem, nagy a haja is, és elég szőrös. Lassan kelek fel, kellemes homály van idebent, mert már nem dolgozom, de pihenek. Elgondolkodva figyelem a velem szemen állót. A szemei ismerősek. Akkor lesz nyilvánvaló, hogy ki az, amikor megszólal. Ekkor elvigyorodom, és közelebb lépek hozzá, és átölelem, egy szorongatós ölelésre. Baszki, öt éve nem láttam! Pont miután befejeztem a seggét, börtönbe került. Geci egy ügy volt, hallottam róla, és a pasiját védte, ha nem a hűséges fajta lenne, esküszöm bepróbálkoztam volna nála. De mindenki más. Beleszívok a vapoba, és mosolyogva rázom meg a fejemet. - Ember, te aztán megnőttél! – csóválom a fejemet. Felmérem őt, a tetoválásait, meglátszik rajta, hogy hol járt. Keményebb lett sokkal. Muszáj volt neki. - Ülj le, most rendeltem kaját és mesélj. Mit szeretnél? – kíváncsi voltam, az ajtóhoz sétáltam, és bezártam, majd csönget a kis lótifuti, ha megérkezett. Szerintem olyasmikről fogunk dumálni, amit senkinek sem kellene még fél füllel sem meghallania. Emlékszem a segg tetoválására, nem volt normális, hogy ilyet kért, de jól bírta, én pedig büszke vagyok a művemre. Azóta akadt azért pár balhés fasz, aki a sittről szabadult, és engem keresett fel, új díszekért, és ezt-azt hallottam Kirill felől. Az a senkiházi kis köcsög jól megérdemelné, hogy szétrepesszék a valagát, amiért így kiszúrt a haverommal.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Régi ismerős hely, de mégis új helyen. Drake üzlete kinőtte magát, elvégre igazi művész és remek tetováló, nem is csodálkozom rajta. Ezen kívül régi haver és tudunk egymásról egy két dolgot, ami nem biztos hogy jó lenne ha illetéktelen fülekbe jutna, de alapvetően csípem őt, és így nem is akarok neki ártani. Meg mivel sejtem miféle körökben forog, szerintem hallott ő is egyet s mást. A külsőm, igaz az eléggé megváltozott és sokkal vadabb lettem. Chase úgy fogalmazott hogy sokkal inkább látja a farkast a felszín alatt, mint korábban, pedig már akkor is poénkodott vele és nem is igazán tudtam mire gondol. Most már tudom, én is látom. Érzem. Ki akar törni. Nem engedhetem, hiszen akkor mindennek annyi és mehetek vissza a sittre. Nem kockáztatom az esélyem hogy megtaláljam azt a rohadékot. Zsebre tett kezekkel lépek be és kell egy két pillanat hogy Drake felismerjen, de ahogy realizálja ki vagyok, máris szoros medveölelésbe von, amit megkönnyebbülten viszonzok. Ő még mindig olyan mohawk formán hordja a haját mint régen. Lassan engedem el, és a vállán nyugtatom a kezem. - Már majdnem akkora vagyok mint te - vigyorgok vissza, de már korántsem az a jókedvű, könnyed mosoly. Ebbe már más is keveredik, és nem tagadom le hogy hol jártam az elmúlt években de nem is vagyok rá büszke. Ezt az öt évet... lemoshatom magamról, mégsem fogja senki visszaadni nekem. A düh, amit érzek... nem csillapodik. - Van valamid inni? - kérdezem, ahogy letelepszem mellé a kanapéra és kibújok a dzsekiből. A pólóm alatt kilátszanak a mintáim. Sok van és sűrű. Fájtak. Akartam hogy fájjanak. - Fájdalmat, és egy régi barátot leginkább - sóhajtok fel ahogy visszaér és ő is letelepszik. Egyszerűen csak ide kellett jönnöm, hogy ne azon zakatoljak hogy mit tettem Chase-el, és hogy mennyire kiborult amikor először meglátott az ajtóban. Sovány vigasz hogy legalább Snow örült nekem. - Gondolom, csicseregték a madarak hogy mi történt. Öt évre jégre tettek valamiért, amit el sem követtem. Chase sem. Most, bosszút akarok - foglalom össze röviden a céljaimat. Nyomozok, minden kapcsolatomat kihasználom ami van de nem hinném hogy pont ő tudna segíteni. - Felkerestem Chaset, természetesen utál de.... tudom hogy örül is nekem. Ki kell.... ki kell kapcsolnom a gondolataimat, és fájdalom kell. Színezz újra bármit vagy varrj rám újat ha találsz még helyet... - leginkább erre vágyom. A tűre, a zúgására és Drake rajztudományára.
Kezdőlap
