Kell még egy ember a lovardába, és azt nem szoktam csak úgy odabízni bárkire, hogy interjúztassa le. Az mégis csak a házam közelében van, és oda nem teheti be akárki a lábát.
Mindamellett a lovaim gondozásáról van szó. Azok pedig bevételi források is, amellett, hogy egy-kettőt csak úgy tartok, mint Hercegnőt és a kis társát, amit Gilék lovardájából vettem át. Volt néhány ló, amelyeken inkább túladtam, és voltak akiket megtartottam. Így most több lovam lett, mert a bácsikája értett a lovakhoz, és sajnáltam volna, hogy ha olyan helyen megy tönkre az állat, ahol nem is törődnek vele. Így, amióta Gil hozzánk került, egy újabb istállót is felépíttettem. Amihez kell még ember, egy istállómester nem elég, kettő kell. A lovardám szervezeti ábráját nézegetem, bővítgetem lehetséges helyekkel. Kapásból pár előléptetéssel kellene kezdeni, de új tag is kell, új szemléletekkel. A tabletem képernyőjét kicsinyítem, nagyítom, és oda skiccelem a vázlatot.
Bent maradtam az irodába, mostanában csak Gil miatt sietek haza, Miló úgysem szereti látni a fejemet, még ha sikerült kikönyökölni belőle azt, hogy ott lakjon nálam. Legalább elfogadta a másik szobát, ami természetesen távol van tőlem. Azóta, nem értem hozzá úgy, és nem is kerestem a társaságát.
Bezzeg a rohadt Zach… ha nem lenne hasznos tagja a bandának, már kigolyóztam volna a francba!
Még egy studiót is kapnak az egyik használaton kívüli helyiségben, ott is épp nagyban folynak a munkálatok.
Gil egy cica, rajta nem tölthetem ki úgy a feszültséget, mert ő másfajta vágyaimat elégíti ki, Milo… meg a nyakát kitekerném, de legszívesebben addig csókolnám, és dugnám, amíg a mély hangú nyögését nem hallom.
De…nála sem használhatok semmit, mert az, ahogy megtörtem, az volt számára az utolsó csepp a pohárban.
Five Finger Death hallatszik aláfestésnek az irodámban, valamelyest segít kikapcsolni. Kicsit üresnek érzem magamat, az elmúlt pár hétben túl sokat kellett visszafognom magamat,és az irányítást is úgy érzem elvesztettem, a drog miatt nem akarok senkit sem elveszíteni. Ezért van az, hogy bármiben segítek Akirának, csak drog kereskedelemben nem. Tudja a viszonyomat a droggal kapcsolatban, elvégre így akadt rám.
Gondolataimból a recepciós hangja zökkent ki. A mai nap utolsó tárgyalása, állásinterjúja, mára be tudtam szorítani egy privát tárgyalást a magam részére. Az összes jelentkező közül Dang Shangjue önéletrajza fogott meg, de még így is akad bennem némi távolságtartás, mert… gyanús. Nem a származása miatt, az érdekel a legkevésbé, alig találtam róla bármiféle információt. Gil nagybátyjának az ismerőse, aki maga hívott fel, miután hallotta, hogy embert keresek, és pont Kim Shangjue-t ajánlotta, hiszen tudom , pár lovat eladtam neki is, akiket nem sajnáltam, és nem fűztem nagy reményeket hozzá. Micsoda véletlen. Képem nincs róla, mert nálunk nem szokás, mint Európában, így az információk alapján, - adtam egy esélyt neki-,  amelyek bár itt-ott hézagosak is voltak, de mit vár az ember, egy lovásztól? Árvától? Ha tényleg szimpatikus lesz, akkor majd tettel is bizonyíthat, hogy érdemes megtartanom a lovardámban. Mert az ember tényleg elkélt nálam.
Végül kikapcsoltam a zenét, és átültem a kisebb tárgyaló sarokba, dohányzó asztal, kényelmes fotelek, és átsétáltam oda.
- Engedje be az Urat. – a tabletemet letettem a dohányzó asztalra a tollal együtt, és akkor egyenesedek fel, amikor kinyílik az ajtó.

Romero & Shangjue

Like the smoke

- Hai, wakatta- térdelek a férfi előtt, akinek nem nézek a szemeibe. Ryusaki sama személye élő legenda mindünk között és feltétel nélküli hűség köt hozzá. Nem kényszer és nem erőszak. Hűség, és ezt sosem árulná el egyikünk sem, és ezt ő is tudja. Nem vagyunk sokan a szolgálatában mégis akad pár magam fajta. Fivérek és nővérek egyaránt, hiszen mi mindenütt ott kell hogy legyünk. Ott tudunk lenni, és nem ismerünk lehetetlent.
A parancsa egyértelmű. Legyek az, akire Bohennek szüksége van és életem árán is védelmezzem az életét, mert megbecsült szövetséges és Ryusaki sama így fejezi ki háláját. Azt adja neki, amire a legnagyobb szüksége van, anélkül hogy tudná mit is kap. Felém nyújtja az aktát, én pedig elveszem hogy meg tudjam, kivé fogok válni az elkövetkezendő pár napban.
Egyetlen panasz szó nélkül olvasom végig az aktát és már szörfözök is az interneten hogy minél többet tudjak meg a lovakról, és az elkövetkezendő hetekben szinte a lovardákban lakom. Fél évembe telik rendesen felkészülni belőle, és elég helyen megfordulok hogy referencia munkáim is legyenek, és mindenhol kitűnően teljesítek. Nincs panasz a munkámra, maximum annyi hogy munkamániás vagyok, és elkötelezett a lovak felé. A gyakorlati oktatásaim nagyon intenzívek voltak és mindent megtettem hogy szakértője legyek ezeknek a nemes jószágoknak.
Most éppen az állásinterjúm előtt állok Romero Bohennel, és egyszerűen vagyok öltözve. Fekete nadrág és fekete ing, az utolsó gomb nincs begombolva. Fényes cipőm szinte csillog és karomon megcsillan egy ezüst karkötő. Nyakamban semmi, és a hajam és csak enyhén oldalra fésülve. Visszafogottan elegáns látványt nyújtok és szantál illatom van.
Türelmesen várakozom a megbeszélt idő előtt öt perccel és mikor szólnak hogy mehetek, megigazítom az ingem ujját.
-Üdvözlöm Mr. Bohen. Kim Shangjue - lépek közelebb hozzá és kissé meghajtom magam, de ha kezet nyújt úgy elfogadom és egy pillanatra megszorítom, aztán elengedem. Nem ülök le amíg nem kínál hellyel.

Nem akarok túlesni az interjún minél hamarabb, még érzem ,hogy nem pihentem eleget , azóta hogy immár két napja végül hazajött Milo, de nekem is dolgoznom kell. Darren egyfolytában hozza fel a vitaminokat, és mindenféle bombát, amitől minél hamarabb jobban leszek.
Legalább most olyasvalamivel foglalkozom, ami megnyugtat és szeretem.
A belépő alakra esik a pillantásom. Nem látszik az arcomon meglepettség, de alaposan végig mérem a másikat. Az egyszerűsége valahol… tetszik. Végtére is nem egy Bohen Industries tárgyalásra jött, hanem egy lovász posztot szeretnék betölteni vele.
Jó, jó munkás, ezt hallottam róla, és munkamániás, akárcsak én. Minden bizonnyal szereti a lovakat.
Nem rökönyödök meg akkor, amikor fejet hajt előttem, tudom, az ázsiai protokollt is, de mivel amerikában vagyunk, így most az én szabályaim szerint játszunk. A kezemet nyújtom neki, kíváncsi vagyok, hogy kérges munkás kéz-e. Mert szépfiúkkal nem foglalkozom, nem a lovak környékén, bár ha kell betöröm, nyereg alá valónak is, ha azon múlik.
- Romero D. Bohen. – mutatkozom be, noha a vezetéknevemen szólított.
Miután túl vagyunk a kézfogáson, és megbizonyosodtam arról, amiről akartam, hellyel kínálom, és leülök, magam is, menet közben kigombolom a zakóm gombját. Újra végig siklik a pillantásom, a pedáns megjelenésén. Tehát ,annak ellenére, hogy mit dolgozik, mégsem kockás ingben, és a szájából kiálló búzaszárral jött be, ezt értékelem.
- Mr. Kim, buborékos, vagy mentes vizet kér? – igazából, majdhogynem lényegtelen, mert egy-egy üveget máris leraknak az asztalra, egy pohárral egyetemben a részére, nekem nincs szükségem egyelőre arra, hogy igyak, különben is még itt a poharam a fotelem melletti kis asztalon.
-Örülök, hogy eltudott jönni ilyen rövid idő alatt ide. Annak is, hogy rendhagyó módon nem a lovardában sikerült megejteni ezt az interjút. Úgy legalább élesben láthatnám, hogy hogyan viszonyul a lovakhoz. – magam elé veszem a tabletem, és kinyitom az ő önéletrajzánál, és a jegyzeteimet is szemügyre veszem , amiket ide-oda beszúrtam.
- Bár fél éve dolgozik csak ebben a munkakörben, mégis olyan helyen sikerült tapasztalatot szereznie, amelyet én magam is ismerek, és a korábbi munkaadója is szívből ajánlotta. Viszont, szeretném, ha elmondaná, hogy miért én, rengetegen jelentkeztek az állásra. Én nem arra vagyok kíváncsi, már most sem, hogy honnan indult, ki szülte, és a többi, ebben a munkakörben nem fontos tudnom azt, hogy képes -e egy okos telefont használni. Ön érdekel, hogy miért végül a lovakat választotta, ez lenne az egyik kérdésem, és a másik…ez nem is kérdés, inkább elvárás; hosszú távra tervezek, mert ez egy verseny istálló, nagy a hajtás, szeretném ha több olyan ember lenne , aki átlátja a működést, és olajozottan segítik egymás munkáját.
Ha az agyára megyek már az elején, akkor így jártam, tudnám még folytatni, hogy mit tartok fontosnak egy emberben, akit felveszek az istállóba dolgozni, de hagynom kell időt neki is , hogy ezt kellőképp el tudja mondani nekem.

Romero & Shangjue

Like the smoke

Türelmesen várakozom és mkor a titkárnő beenged, elmosolyodom felé is. Kedves, szelíd arca van, de nem túlságosan megfogó, bár ennek ellenére le tudnám rajzolni napokkal később is. Lassú, határozott léptekkel közeledek az irodához és be is nyitok, hiszen megengedték. Az asztal mögött álló férfit nézem meg jobban aki maga is feláll ahogy az üdvözlés után kezet nyújt.
Kissé érdes, munkától és edzéstől kérges tenyeremmel megszorítom az övét. Nekem nem esik nehezemre a fizikai munka és mindent meg fogok tenni hogy Romero mellett maradhassak, és a parancsnak megfelelően védelmezzem. Figyelem a reakcióit és bármennyire is nem mutatja, sejtem hogy meglepődött kicsit, a legtöbben nem ilyen látványra számítanak ha lovászokról hallanak.
- Menteset, köszönöm - fogadom el, és ahogy leteszik elém, töltök is az üvegből, szigorúan vigyázva hogy a megfelelő mennyiséget töltsem. A pohár harmadáig ahogyan illik. Belekortyolok, és visszateszem az asztalra. Aztán kényelmesen hátradőlök, de nem folyok el, és nem is hagyom el magam.
- Én köszönöm a lehetőséget. Nincs messze a lakásom, és nem volt nehéz idetalálni. Bár a lovak valóban hiányoznak, mertem reménykedni benne hogy lesz esélyem egy próba napra/hétre, ahogy Ön jónak látja, és akkor mindent meg tudok mutatni gyakorlatban amit itt nem - mosolyodom el kedvesen, és reménykedően. Aztán csendesen hallgatom ahogy beszél, figyelemmel követve mindent amit tesz. Ismernem kell, védelmeznem kell, és el kell nyernem a bizalmát, még ha csak egy kis részét is. Nem engedhetem meg magamnak hogy nem, és sok képességemet nem is említettem meg az önéletrajzomban, mert ide nem releváns példul a nyelvtudásom sem. Hogy beszélem az oroszt és az olaszt is. A népszerű maffianyelvek mindegyikát, a japánt is példásan.
- Teljesen jogos az elképzelése, így megpróbálok tömör és rövid lenni amennyire lehetséges. Szeretem a lovakat, mert nemes lények, és a szemük a legtisztább tükör amiben az ember láthatja magát. Láttam egyszer egy cirkuszi előadást és abban bár pónik voltak, nagyon sok trükköt csináltak és úgy működtek együtt az idomárjukkal, mint egy gépezet részei. Olajozottan és megértve egymást, figyelve egymásra. Ez ilyen régi... lenyomat bennem, de mégis motivált hogy lovagolni kezdjek, és még inkább foglalkozzak a lovakkal. Az eredetükkel, a szokásaikkal, fajtáikkal. A szakmai gyakorlatom, Mr. Grayson istállóiban töltöttem, aki megkérdezte hogy ha levizsgázom szeretnék-e továbbra is ezzel foglalkozni, és igent mondtam. Az ő istállója nem túl nagy és nem versenyeztet olyan gyakran, így ő javasolta hogy jelentkezhetnék Önhöz, mert az kihívás lenne számomra is, és mozgalmas napoknak néznék elébe. Valamennyire felkészültem az istállóból, mert több versenyt is visszanéztem - teszem hozzá szerényen, de viszonylag rövidre fogva ahogyan kérte. Úgy fogok viselkedni ahogyan ő elvárja, és ahogyan neki ideális lesz, mert mellette kell maradjak. Ha csak az istállóban akkor ott. Nincs olyasmi, amit ne tennék meg.
Ryusaki sama parancsa elég egyértelmű volt.

Figyelmesen hallgatom, nem titok,ilyenkor eléggé ijesztő szoktam lenni. Mert elég átható a pillantásom.
Udvarias és tisztelettudó, ez tetszik. Nincs elszállva magától, ami még egy jó pont a számomra. A pónikat is kedveli, az sem hátrány, mert bár amennyire egy gépezet részei egy cirkuszi előadásban, bár ez függhet attól is ,hogy milyen az idomár… Nem ebbe most nem akarok ennél jobban belegondolni.
Megbocsájtom neki, hogy nem lett végül rövid és tömör, de annyi baj legyen, így hallom valamelyest a hangját is. Ami nyugodtsággal tölt el, noha pillanatnyilag a magánügyeimet száműztem, hiszen a munkámmal kell foglalkoznom.
- Két hónap próbaidőt kap, ha a próba nap tetszeni fog magának. – teszem le a tabletet az asztalra és komolyan pillantok rá.
- Nem szeretem senki , legfőképp a magam idejét húzni. Ez olyasfajta munka, ahol a két kezével tud bizonyítani, így célszerűnek látom, ha inkább a tettek mezejére lépünk. Egy óra múlva indulok haza, ha addigra visszaér, akkor holnap a próbanapon találkozik az istállómesteremmel. Magam viszem ki a birtokra, és szállhat meg az ideiglenes szobában. A lenti recepción fogják várni, és egyenesen a garázsba kísérik. – egy testőr, mert egyedül nem fogják hagyni kószálni az épületben sem, az is biztos. -  
- Várni fogom Mr. Kim. – felkelek és kezet nyújtok neki, aztán lassan az ajtó irányába kísérem. Felesleges megadnom neki még a privát számom, a munkahelyi telefonomba a beszélgetés közben átmentettem a telefonszámát, Shangjue a Lovász néven. Az a telefonszámom egyébként is megvan neki.
Ezután még elintézek ezt azt, és frászt kapok Gilead doboz mennyiségét látva, de én ragaszkodtam és ragaszkodok is ahhoz, hogy ide rendeljünk mindent. Itt a testőreim is átnézik, hogy nem -e került véletlenül robbanóanyag a holmik közé, amit rendelt volna. Gondot fordítok az iroda és az otthonom biztonságára is.
Így épp azt felügyelem, hogy a kis selyem fiúm dobozai annak rendje és módja szerint kerülnek bepakolásra a terepjáróba, ahogy azt szeretném. Vele beszélgetek, és még egy nevetés is elhagyja a számat.
- Persze, elviszlek vacsorázni amikor legközelebb Franciaországba megyek, az… pontosan három nap múlva lesz. – csütörtökön, és szombat délután jövök haza, így mázlija van Gilnek, jön velem. Kuncogás közben lazítom meg a nyakkendőm, mire megfordulok, addigra érkezik az új talán leendő munkásom is. A korábbi évődős Romeronak nyoma sincs, hűvösen pillantok Shangjuera, nem azért mert megjelent, örülök, hogy végül eljött. De mégis csak egy dolgozó lesz.
- Szálljon be. -  A terepjáróban, hátul dupla utasülés van, hat személyes, tárgyalásokra alkalmas. Középre egy kis asztalt is fel tudok húzni ha szükség van rá. Én középre ülök a menetiránynak megfelelően. Shang akár velem szembe is leülhet, vagy sréhen bármelyik oldalra.
- Mi a célja a lovászattal? Ha ennyire beleásta magát, meséljen a musztángokról. Tartok magam is jó néhányat, texasi versenyekre. – áthúzom a mellkasom előtt az övet, és a nyakkendőm is lehajítom a mellettem levő ülésre, a telefonom lekapcsoltam, innentől kezdve a titkárnőmön keresztül érnek el. A privátnak meg visszavettem a hangját.

Dum Dum ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Nem zavar az átható pillantása sem amivel méreget. Megszoktam hogy az emberek meg szoktak nézni maguknak, mert más vagyok mint ők, és mint olyan mindig érdekesebb. Az ázsiaiakat meg néha egyenesen aliennek tartják mert más egy kicsit a genetikánk. Mondjuk engem ezek nem nagyon érdekelnek, de sajnos ismerem a sztereotípiákat a népemről.
Elmesélem a régi élményt, ami motivált a lovakkal való foglalkozásra. A legtöbb gyereknél az ilyesmi képes kiváltó ok lenni. Egy élmény, egy látvány, egy példakép... Sok minden.
- Rendben van, ez részemről teljesen korrekt - bólintok egy kicsit ahogy a mozdulatait figyelem. Összeszedett ember, de sok benne az elfojtott indulat. Ezt valahogy ki kell belőle csalogatnom hogy ne robbanjon fel.
- Oh az nagyszerű lenne. Köszönettel veszem a fuvart, de kérem szólítson Shangjue-nek a jövőben - mosolyodom el ahogy egyetlen sima mozdulattal felállok és meghajtom magam. Aztán a búcsúzás kézfogás után, egyenletes léptekkel indulok el kifelé, és már szedem is össze a gondolataimat ahogy a testőr elkísér a kijáratig és ott köszönök el, hogy összecsomagoljak.
Fél óra sem telik bele hogy menet kész legyek, így megállok még inni egy kávét az egyik közeli kávézóban és a céget nézem. Jönnek, mennek az emberek és egyikük sem kelt semmi igazi feltűnést, nyugalmasnak érződik. Elintézek még két telefont és aztán elindulok a garázs felé, és ugyanaz a testőr kísér le egy nagyobb terepjáró felé, ami aztán elvisz. Még van hátra három perc az egy óra időkeretből. Pontos voltam.
Elcsípek egy fél mondatot a beszélgetéséből, mielőtt újra az üzleties és komoly Romero lenne aki odafent volt. Az utazótáskámat elveszik, és a csomagtartóba kerül a számtalan doboz mellé. Bizonyára azé, akivel beszélgetett, de nem kérdezek rá, semmi közöm nincs hozzá egyelőre.
Beszállok hátra és ahogy elhelyezkedik, én vele szemben foglalok helyet félelem nélkül, és nyugodtan. Bekötöm magam, és aztán hallgatok, mert nem szeretek feleslegesen fecsegni.
- Szeretném magam egy western számon kipróbálni később, de leginkább csak lovagolni szeretnék és gondozni őket - válaszolok röviden mert nem életre szólóan nagy célok, de nem kell nagynak lennie. Csak legyen igazi és hihető.
- A musztángok a legnemesebbek. A szabadság szimbólumai még a lovak között is, és nagyon mozgásigényesek. Nagyon heves természetű állatok, nehéz kijönni velük, de kitartóak és erősek a lábaik, még a legnehezebb pályákon is magabiztosan lehet velük haladni és leginkább western és military számokhoz a legjobbak - foglalom össze röviden hogy mit kell róluk tudni, mert azért készültem, és nem ment el hiába az a fél év. A gyakorlás mellett még az elmélet is ott volt, és nem kevés anyagot kellett beseggelnem.

Megnyugszom, ahogy megérkezik, a kétely apró szikrája azért bennem volt, hogy valóban megjelenik-e, de itt van. Tényleg akarja a munkát, és remélem nem fogja fecsérelni az időmet. Annak ellenére, hogy számomra szemrevaló, mert nekem sosem volt problémám azzal, hogy ki hogyan néz ki, okos is. Tudom, megtapasztaltam, hogy a külső sokszor nem fontos. Ha a munkáról van szó. Egyéb szórakozásaim terén igen, fontos, és az a gond, hogy már párszor levetkőztettem gondolatban, ahogy leült velem szembe. De nem szabad! Figyelmeztetem magamat, hogy ezt, egyáltalán nem szabad megtennem, mert helytelen. De… mégsem az irodában dolgozna, ami totális tabunak számít nálam. Nem, először bizonyítson. Noha úgy gondoltam,hogy a friss hússal fogok némi színt vinni a lovarda életébe, mint fő lovász, de egy ekkora mértékű feladatot nem bíznék rá, addig amíg nem láttam. Valóban összefér-e a többiekkel, és kijön-e a jelenlegi főlovásszal, és a többiekkel. Mert nem egy ember gondozza a lovakat. Többen. Mindenkinek megvan a saját blokkja. Ahogy beül elém, ismét végig mérem, és hallgatom amit mond.
De tudja, hogy mit vállal legalább a ló ápolással és gondozással. Végig mérem, közel egy magas velem, talán még ugyanakkorák is vagyunk, bár szélességben és edzettségben szerintem felettem van, viszont én akkora izmokat nem akarok, mint ami neki vannak.
~Állj le, épp azt méred fel, hogy melyik lovas sportra lenne alkalmas!~
Figyelmeztetem magamat, és a vállai széllességét is szemügyre veszem.
Biccentek, miután elmondta hogy mit tud a musztángokról, nagyjából helytálló is, amit mond, és vissza kell fogjam magamat, hogy amúgy a lovak önmagukban is nemes állatok, és inkább arra voltam kíváncsi, hogy a musztángok hogyan jöttek létre, de eltekintek attól, hogy megszorongassam. Csak gondozni jött, neki is meglehetnek a kedvenc fajtái, amiket jobban tud. Én magam pedig egy más világ vagyok a maximalizmusommal együtt,és most kifejezetten örülök, hogy sikerül visszafognom magamat. Még a töménytelen magnézium és egyéb vitaminok kombója, ami kisimította valamelyest az idegszálaimat, egy kis időre.
-Akkor Shangjue, jobb ha a tegeződésre állunk át, ezután. - adom meg az engedélyt, mint rangban és társadalmi pozicióban magasabban levő, a tegeződésre.-
- Úgy száz kg körül lehetsz, a western vagy a military az, ami közelebb állna hozzád, ott nincs súlykorlát sem, mint egyes, más sportágban. Vagy az öttusa, de oda csak lovakat adok, az teljesen más világ. – legyintek, és visszafogom magamat, viszont emlékszem, hogy pónikat emlegetett korábban.
- Van két pónim is, az egyiket Hercegnőnek hívják, egyébként csődör, és most kerül mellé egy Pinky nevű kanca. Hercegnőt mentettem, a kiabálástól, és hadonászástól fél. Vele terapeuta fog dolgozni, Pinky pedig a mostani istálló bővítéssel került hozzám. Ha netán rossz kedved van, ők garantáltan segítenek felvidítani téged. Külön-külön is nagy bohócok, de ketten együtt… nos, arra magam is kíváncsi leszek. Még külön karámokban vannak ,távol egymástól, de érdeklődnek a másik iránt. Ezen kívül vannak speciális igényű lovaim. Akik csak megszokott embereket fogadnak el, de azokat is nehezen. – egyelőre nem tervezem , hogy végig magyarázom, hogy ki kicsoda, és kinek milyen igényei vannak Rá ér, ha ott vagyunk, még a végén menet közben mondaná azt, hogy rendben, akkor nem kell neki a próba nap sem, inkább kiszáll.
Másfél óra alatt ott vagyunk a farmon, a magam részéről úgy érzem , hogy elmondtam mindent, amit egyelőre fontosnak tartottam, ha akart kérdezni, nem tartottam vissza, de fontosnak sem tartottam fenntartani feltétlenül egy semmitmondó társalgást. Minek nyitni, ha azt sem tudom ,hogy marad-e a próbanap után?
- Jó lenne, ha a próbanapon már reggel ötkor tudnál kezdeni, ugyanis akkor kezdik az ételek szortítozását. Minden lónak külön , saját színű etető vödre van. Egy táblázatra ki van írva mindenki adagja, és az is, hogy melyik színű vödör kihez tartozik. Az istállómester fog végig vezetni téged a napon, én majd később érkezem. Vasárnap lesz egy versenyem. – nem fűzök hozzá sok reményet, mert túl sok volt a szar a fejem felett, és ha azt vesszük, hogy legutóbb megakartak ölni a versenyen, jobb lenne, ha felhagynék ezzel a fajta sportommal.  Gondterhelten pillantok ki az út menti fákra. Még nem sötétedik.
- Mivel nem a magánházak egyikében leszel elszállásolva hanem az ideiglenes szálláson, így használhatod a közös hűtőt. Ami nincs felcímkézve ételes doboz, és kék a teteje, azt Anett a házvezetőnőm küldte le, arra az estere, ha valakinek nem lenne étele, tudjon enni. Egy dátum van csak rajta, jó eséllyel a mai. Ha nincs semmi étel az ottani hűtőben, a hűtő mellett található telefont használd és kérj vacsorát. – megáll a kocsi – Reggel hány órakor szoktál reggelizni?

Dum Dum ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Türelmesen várakozom, és amikor beszállunk a kocsiba, egyből be is kötöm magam, mert tudom milyen érzés fejre állni egy autóval és éppen csak élve kimászni belőle. Volt már ilyen élményem és nem élveztem egy kicsit sem. Hivatalosan már kétszer is meghaltam és így maradtam az árnyékban a mai napig. Nekem ez nem újdonság, és nem is tudom hányadik nevemet használom már. Hányadik személyazonosságom.
Érzem magamon a vizslató tekintetét, és amennyire felkészültem, tudom hogy sokszor fog vizsgáztatni, hogy megfelelek-e. Bár nem kaptam sok infót, azt mindet megjegyeztem és okosan használom fel amennyire lehet. Ki kell tapasztalnom az érzéseit.
- Egyébként nem egy könnyen behatárolható faj. Észak-Amerikába behozott spanyol lovak utódjainak tartják de egy idő után össze vegyültekmint az angol telivérek, a quarter lovak, de kevés vérvonal alakult ki igazán - folytatom még hozzátéve és tudom hogy volt egy nagyon híres film is, ami musztángokkal foglalkozott.
- Köszönöm - hajtom meg kissé a fejem. Nem mindenki fogadja el a felkínált lehetőséget és nem akarok visszaélni ezzel.
- Legutóbb amikor megmértem magam 103 volt. Talán nem fogytam le azóta - mosolyodom el halványan és figyelek a szavaira.
- Western. Militaryban nem mernék ellened indulni - teszem hozzá hiszen nem vágyom nagy feltűnésre, de azért eredményt is kell felmutassak, így egy kevésbé népszerű lovas számban akarok nevezni. Még véletlen sem rivalizálni vele semmiért sem. Elismerem a tekintélyét és a nagyobbságát, ez nekem nem okoz gondot. Én amúgy sem versenyző leszek, csak egy lovász.
- A pónik aranyosak. Nagyon bohókásak tudnak lenni ha jó körülmények között vannak tartva és nem akarják őket bántani. Mindenképp megismerkedem velük. Tudod, én nem szeretem az állatkínzást sem azokat akik bántják őket, mert ők nem tudják megvédeni magukat és .... ennek érdekében kész vagyok kiállni értük. Nem csak a lovakért, hanem más állatokért is - teszem hozzá, hiszen én biztosan nem fogok erőszakoskodni egyikkel sem. Majd lassan megismerem őket és rájövök a személyiségükre, hogy melyikkel mire lehet menni.
- Észben fogom tartani. Gondolom a főlovász ezt részletesen meg fogja majd mutatni holnap hogy melyik karámokat kerüljem el - értek egyet én is, mert ez csak odafigyelés kérdése lesz. Azokkal is meg kell majd magam szerettessem, hogy Romero lássa, képes vagyok bármire. Nincs lehetetlen, és lassan ki is alakul a napirend hogy mi az amit meg kell tennem.
- Rendben, akkor majd időben lefekszem este és reggel ötkor ott leszek a szortírozásnál, hogy lássam. A héten melyik nap lesz a szabad? A vasárnap? - kérdezem, csak hogy tudjam én is tervezni a napjaimat.
- Militaryn fogsz indulni? - kérdezem a verseny felől érdeklődve. Én még nem voltam ilyenen, de tudom hogyan zajlik és meg tudnék maradni a vadonban akár hetekig is, képzett túlélő vagyok.
- Köszönöm. Igyekszem megszolgálni a magánházat - biccentek.
- Általában hét körül, de majd kialakul hogy hogyan fog összeállni egy nap és akkor kitalálom hogy előtte vagy utána vagy hogy lesz a legjobb. Nincs bajom a korán keléssel sem - teszem hozzá ahogy kimeredek az ablakon és a tájat csodálom, ahogy lassan közeledünk. Tényleg a magán háza közelében leszek. Ez csak jó, bejutottam a kerítésen belülre.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy lejjebb adtam az elvárásaimból. Képes vagyok ilyesmire én is. Tudom ,hogy a lóápoláshoz nem kell sok ész, és ezzel nem őt akarom lenézni ,az egyszerű fizikai munkásaimat. Egyszerűen csak nem várok el olyan kvalitásokat tőlük, amit egy vezérigazgatótól, vagy egy menedzsertől várnék el.
Ellenben amikor folytatja a ki nem mondott kérdésemre a választ, megnyugodva biccentek, így azért mégsem fogja semmim sem kapirgálni egy darabig.
Meglepődőm ellenben, amikor közli velem, hogy millitaryban nem állna ki ellenem, pedig inkább nem állna ki ellenem. Tehát, ő is készült ezek szerint belőlem.
-Hm. Meglátjuk, hogy mi válik be neked. Azt nem mondom,hogy alád rakok azonnal verseny lovakat. – mert azokat ki kell érdemelni. – Nem is szeretek ennyire előre szaladni, meggondolatlanul. Először hadd lássam, hogy a lovaimmal hogy boldogulsz, és ha vannak ambícióid versenyre, akkor újra megbeszélgetjük a dolgot, de előbb maradj a próbanap után.
Elhallgatok egy kis időre, a szavait emésztem a bántalmazással kapcsolatban. Ezzel egy véleményen van velem, szerintem.
Rá pillantok újra, és a vállaim is ernyednek egy kissé.
- Igen, mindent megfog mutatni, van amit csak érintőlegesen említ meg, tulajdonképpen a próbanapod arról fog szólni, hogy végig vezetnek a farm indulásától, egészen a zárási. Két órás adminisztrációs ideje lesz a főlovásznak, addig körbejárhatod magad is a lovardát. – nem mondom el neki, hogy nem igazán éri meg elcsavarogni, mert a testőreim azért járőröznek, és nem festene túl jól, ha esetleg rajtakapnák a pirosban.
- Igen, külföldön. így meglehet, hogy pont a legrosszabbkor érkeztél, és kicsit tartok attól, hogy nem fog elég figyelmet kapni a betanításod. – igen, mert külföldre szállítjuk a lovakat is. Az enyémen kívül még kettőt, mert lesz dresszing is, és a vb-re készül az általam támogatott olimpikon várományos lovas is.
- Általában igyekszem erre figyelni, hogy mindenkinek legyen egy szabad hétvégi napja és egy hétköznapja is, ha szeretnéd a vasárnapot, akkor a hétfő jár mellé párban, de tudsz cserélni is ha esetleg arról lenne szó, hogy egyáltalán nincs szükséged hétvégére. Ezt ugyis te látod át. Egyébként utalással szeretek fizetni, megegyezhetünk a heti vagy a havi fizetésben is, ennek sincs akadálya részemről. Valamint, orvosi csomag is van, rendszeres szűrésekre járhattok, saját magán orvosunk van. Igaz, bent a városban, de ki tudj jönni ide is. Nagyon odafigyelek az embereim egészségére is. – tudom, hogy nálunk az egészségügyi ellátás elég érdekesen működik… az embereim meg kiváló szakemberek, akik megérik az extra odafigyelést.- Cserébe annyit várok el, hogy ők is odategyék magukat a lovaim közelében.
Pillantok Shangjuere komolyan, és amint megérkeztünk, kiszállok a kocsiból. Nem zavartatom magamat, hogy a drága cipőm odalesz.
-Először el kell döntsd, maradsz-e egyáltalán. – veszem le a zakóm, és bedobom az ülésre. Feltűröm az ingem, könyékig, és intek Shangnak, hogy jöjjön velem. Az öltözők felé tartok, hogy átvegyem a nadrágom és a cipőm, az utóbbi lovas csizmára cseréljem.
- Itt van egy szekrény, abban van csizma, ritkán használják, az állatorvos szokta, alaposan le van fertőtlenítve, így ha nem szeretnéd ,hogy a cipőd menjen tönkre, nyugodtan bújj bele. – egy testőröm velem tartott, és kint vár az öltözőn kívül addig. Én leváltom a nadrágom, és egy feszesebb darabot veszek fel, a csizmába is belebújok, és elégedetten nyújtózkodom.
- Így. Az öltözőt már tudod, ott van bent a fürdő is, és  igazából két bejárata van a helynek. Ez a vendégeké, - intek neki, hogy jöjjön utánam. – Ez pedig az itt dolgozóké, közös, de táblával ezt is jól megoldják , hogy ha épp hölgy van bent, akkor azt senki se zavarja vagy csak a nő társa. – lépek ki a fürdőből, hagyom,  hogy hadd nézzen körbe ő is.
Elkanyarodok az étkező irányába, és magyarázok. Itt a dolgozók szoktak megállni enni, inni. Az ebédlő után a közösségi szobát, szoktak tudtommal ide rendezni csapatépítőket és egyéb társas dolgokat. Közös meccs nézéseket. Szóval, zajlik az élet.
- Ez pedig a te szobád,erre az éjszakára. – nyitok be és előre engedem. Mindennel fel van szerelve, és van egy japán stílusu cipő levevős rész, hogy ne legyen végig sarazva a lakrész, nappali is van és a hálószoba is itt van, saját fürdője is van, szintén. De mégis csak túl közel van a nyüzsgéshez, és a túloldalon ott van az istálló is.  Jó nagy karámokkal.
- Ha szeretnéd még körbevehethetlek, hogy tisztába legyél ezzel-azzal. – állok meg az istálló közepén, itt vannak a versenylovak bokszai, az egész egy hatalmas fedett komplexum. Nem a tipikus amerikai tanyasi lovarda. Mert innen két ajtó nyílik még, a téli úsztató, ahol a szárító is helyet kapott, egyszerre hat, ha több lónak kellene száradnia, és a téli jártató is, ugyanabban a szárnyban. Majd innen is nyílik egy fedett pálya, amit ketté is lehet venni, hogy több edzés is lehessen rajta. A pályán nézőtér, nem sok ülőhellyel, mert ide nem nézelődni járnak.
Hatalmas viháncolós nyerítés hallatszik, és Hercegnő rohan felénk valahonnal az én lovam felől. Kristály nyerítését is hallom.
- Mi van te kis szabaduló művész?! – térdelek le és összeborzolom a kis huncutság sörényét.- Van külön kamerája, magam is csodálkozom olykor a videókat látva a leleményességén. Olyan mint egy kis felügyelő. Megnéz mindenkit, hogy mindenkivel rendben van-e minden. A múltkor ő szólt a kancák istállójából rohanva , hogy megindult az ellés az egyik kancánál… - újságolom. Az említett hevesen bólogat, és megnézi magának Shangot is.  Két lábas ágaskodást is bemutat. A verések nyomait még lehet látni a testén. Még egy kettő le is van fújva fertőtlenítővel.
- Itt van az abrakos szoba… - megnyomok fent egy gombot és kinyílik az ajtó. – Csak azért nem mechanikus, mert vannak lovak akik szeretnek elbóklászni, mondjuk ide.  – Adok egy répát Shangjuenek, mert követ minket a kis piszok, meg egy almát is elveszek, és kitessékelem innen a szemtelen pónit.
- Tessék…

Dum Dum ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Már nagyjából rájöttem hogy mennyire komolyan veszi a dolgokat és a háza védelmét. Látom a rejtett kamerákat és azt is hogy hány ember járőrözik állandóan, még akkor is ha a mások szemének mindez láthatatlan marad. Én katona vagyok, egy éles kés és nekem mindent látnom kell amit el akarnak rejteni mert életek múlnak ezen.
- Nem sietek sehová egyelőre. Meglátom a próba napot, bár nem félek tőle igazán, mert azt már innen látom hogy rendes kialakult rutin van a lovak körül, és ezt kevés istálló mondhatja el magáról - jegyzem meg a szavaira ahogy rám néz.
- Remekül hangzik. Szerintem nem lesz semmi gond - mosolyodom el halványan ahogy a napirendet ismerteti és kényelmesen utazom a kocsiban ahogy mesél, és aztán elegánsan szállok ki onnan.
- Ne aggódj, majd feltalálom magam és szerintem bőven lesz olyan ember akitől tudok kérdezni - pillantok el a lovak felé, és követem amerre sétál. Közben figyelmesen hallgatom a szavait amit mond mert fontos részletek vannak amikre figyelnem kell.
- A havit preferálnám, eddig is az volt, és az olyan átlatható és rendszeres. A vasárnap és a hétfő jól hangzanak. Hétfőn van esélyem bemenni a városba ha valamit el kell intéznem - mosolyodom el, mert ez elég praktikus lenne, és mivel nincs családom, nem szükséges az egész hétvégét otthon töltenem. Vagyis a házban.
- Oké, köszönöm - élek is az ajánlattal, és felveszem a felajánlott csizmát amit másnak is hagytak ott már. Kicsit szűkös de szerencsére nem élek olyan nagy lábon, mondhatni teljesen átlagos. Alaposan körülnézek, és amire a vendég szobát mondja, ott leteszem a kis utazótáskámat hogy majd este ide jöjjek vissza.
- Az jó lenne. Aztán holnap majd alaposabban is megismerem a környéket, hogy mi merre de jó lesz ha elsőre nem tévedek el - mosolyodom el ahogy követem tovább a karámok felé és benézek ide-oda aztán kis híján elgázol egy kis póni ahogy viháncolva vetődik Romero felé. Felnevetek kicsit, mert borzasztó aranyos, de látom az oldalán még hogy sebesült volt, és ő lehet Hercegnő. Ha lejjebb lohad az imádata akkor én is leguggolok, és kinyújtom felé a kezem. Kissé bizalmatlan, de aztán mégis csak odajön és meg is simogatom.
- Wow, akkor igazi kis felügyelő. Bár nehéz elhinni hogy ő a versenylovak "főnöke" de hát nem a méret a lényeg, igaz Hercegnő? - kérdezem ahogy megvakarom az álla alatt mint a kutyáknak, és prüszkölve ért egyet.
- Nagyon eleven. Látszik hogy itt jól érzi magát, és szeret téged - pillantok a kis bohócra és felé kínálom a répát, amit el is fogad.

Örülök, hogy a lovardát méltatja, annak rutinját, az alapján, amit ismertettem vele. Egyszerű embernek tűnik, aki szereti a lovakat. Tényleg adok egy esélyt neki, amit remélem nem fogok megbánni.
Bár nem bánnám, ha elbukna, mert akkor… vajon…nem. Attól még, hogy szép az arca, és a szemei, na meg az arca, és valljuk be, tetszik az arccsontjának az íve, meg ahogy arányosak a vállai, és a csuklyás izmai…
Megint vetkőztetem, látom, ahogy a nyakörv rásimul a nyakára, vastagabb, bőr és ahogy megfeszülnek az izmok a nyakában. Lesiklik a pillantásom a kézfejére, a csuklóin is látom a pántokat, és ahogy …kidagadnak rajta az erek, ahogy ökölbe szorítja a kezeit.
Mivel nincs rajtam a nyakkendő, így nem nyúlok oda, és egyébként is ura vagyok a testemnek, általában, most csak a mutató ujjam az ami megmoccan egy pillanatra, és dobbant egyet a kézfejemen. Annyira nem kalandoztam el, hogy ne halljam, amit mond.
- Rengeteg féle ember dolgozik nálam, így nem hiszem , hogy gond lesz. – igen, indián patkoló kovács, mexikói segédmunkás is. Szerintem ennek nem kell gondnak lennie elvileg, és remélem is ,hogy nem fogják kinézni őt sem.
A fizetési igényét is megjegyzem, és eszerint fogunk kiállítani majd neki egy szerződést, a próbanap után. Egyébként sem tud azonnal munkába állni utána. Hiszen a szerződésnek és a munkaalkalmassági szűrésnek is meg kell lennie. De az orvost a helyszínre tudom hívni.
Vissza kell fogjam magamat, amikor belép a szobába és leteszi a táskáját, ne menjek utána, és lökjem le az ágyra. Mert a kikötött jelenet óta igenis vissza kell fogjam magamat.
Hercegnőnél csak mosolygok, és hallgatom a boldog nyihogását.
- Az ő esetükben igaz , hogy a méretük ellenére a nagy egóval kompenzálnak. – egyenesedek fel, és végig nézek a lovardán. Meglátogatom Kristályt is, és kap répát, intek Shangjuenek, hogy itt maradjon távolabb, miután megvolt a közös szöszölés, és motyorogva elbrummog minden gondját, otthagyom a helyén. Elkísérem még Shangjuet az első házhoz, ahol a szobája is lesz.
- Örültem a találkozásnak Shangjue,  - a kezemet nyújtom, kézfogásra. – Egy kalappal kívánok holnapra. – ha felém nyújtja, megérintem a mutató ujjammal a csuklója belső felét, kíváncsi vagyok a reakciójára, és utána elengedem. Megyek a dolgomra, átveszem a csizmámat a korábbi cipőre, és itt hagyom.
Másnap Kristállyal edzek, nem hajtom túl őt sem, elvégre hamarosan repülőre kell szállnia, aztán versenyeznie is kell. Ezért akarok hamarabb menni, hogy legyen ideje pihenni.
Időnként látom Shangjuet ahogy a főlovászt követi, de nem igen foglalkozom vele, amíg a lovamon vagyok.
Akkor hallom amikor legközelebb az istállón a tisztító állásban állok Kristállyal. Ki is van rakva a folyosóra a táblája, hogy most ő van itt, nehogy valaki nagy sebbel lobbal közlekedjen, vagy álljon be épp mellénk.
- Nem Gil, azt… nem visszük magunkkal, majd kapsz másikat. Tudtad, hogy ne tudnád, hogy párizsban van a parfümök fellegvára és a kozmetikumok mekkája? Na… akkor ne sírj, vadiújat kapsz a törött helyett. – egy törött smink akármi palettán hogy lehet valaki ennyire kiakadva, de sejtem, hogy mekkora kieselőadás fog várni arról, hogy de az a paletta lehet ,hogy már nem is kapható, és a színek …stb… agyam eldobom. – Leteszem, pucolom tovább a lovam. – köszönök tőle, és kinyomom a headseten a beszélgetést, mindezen gondolataim ellenére mosolyogok. Alig várom, hogy este hazamenjek, és elkapjam a grabancát, elkezdtem tanítani a bds-mre is, és egész befogadó, persze nem mazchoista, de az is sokat jelent ,hogy kíváncsi, és hajlandó nyitni. Megpillantom Shangot a folyosón, ahogy elkezdem Kristályt kivezetni, és biccentek neki, majd ha bezártam a lovam a helyére, akkor odamegyek hozzá, a táblát elrakom a folyosóról, és végig mérem.
- Helyzet?

Dum Dum ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Türelmesen haladok mellette és a lépéseimet hozzá igazítom az övéihez, mert ha valamiben igazán jó vagyok, akkor az az hogy miként legyek pontosan az, akire az embernek szüksége van és sok mindent nem tudok még róla, de meg fogom és minden részletre odafigyelek. Ez az én különlegességem.
Látom hogy méreget és sejtem mire gondol, mert jóemberismerő vagyok, és csak elmosolyodom. Nekem nincs ellenemre és mindenkihez vonzódom akihez kell, de alapvetően nálunk nincsen kijelentve hogy csak a férfi a nőhöz illetve fordítva. Persze, mondhatunk nemet is, de nekem tényleg minden hogy ki az illető ha szeretni fogom, akkor szeretem. Ennyire egyszerű.
- Biztosan megtalálom majd a megfelelő embert - hajtom meg a fejem udvariasan és aztán a karámoknál már szalad is ki egy kis energikus póni, aki a leírások alapján biztosan Hercegnő a mentett jószág. Szerencsére ők gyorsan elfelejtik az ilyesmit, és viszonylag hamar megbíznak újra az emberben.
- Nos igen, ez valóban jellemző rájuk. Bár eddig csak a tacskóknál vettem ezt észre - mosolyodom el ahogy megsimogatom Hercegnőt még búcsúzóul, és követem a nagyobb lovak felé. Megállok ahogy int hogy ne menjek közelebb és alaposan megnézem magamnak a lovat. Ez Romero személyes kedvence és így kiemelt figyelmet kell szentelnem neki hogy összebarátkozzak vele.
- Úgyszintén Romero, köszönöm - mosolyodom el ahogy megrázom a kezét ahogy a házikó előtt elbúcsúzunk egymástól. Ahogy megérinti a csuklóm belső felét, nem húzom el a kezem, nem rémülök meg, csak egy egészen kicsit előre döntöm a fejem. Ha ezt akarja, akkor legyen ez, nekem kell ez a munka hogy bármire hajlandó legyek érte. Meg kell őt védenem és ahhoz ismernem kell őt. A szokásait, nem csak az aktában lévő sovány infók alapján.
Másnap reggel korán kelek, és munka előtt megreggelizek, aztán indulok el a főlovászt keresni hogy az árnyéka legyek, és egész nap kövessem, hogy mit kell segíteni neki. A keze alá dolgozom mindenben és megismerem a helységeket és a többi lovászt akik szerencsére elég jól állnak hozzám, és kommunikációs problémák sincsenek mert tökéletesen tudok angolul, oroszul és olaszul is. A fő maffia nyelvek mindegyikét ismerem.
Néha megpillantom Romerot is odakint, ahogy a fekete ló hátán elsuhan a szemem csücskében de nem billenek ki a teendők rutinjából, és mikor elengednek akkor indulok el visszafelé de megállok, mert Romero hangját hallom valahonnan. Krisztály boxából, és nem tudom kivel beszél, ki az a Gil, de fontos lehet neki. Eltávolodok kicsit hogy ne halljak mindent, mert nem illik hallgatózni és csak miután letette indulok el felé.
- Romero - hajtom meg a fejem felé.
- Minden rendben van. Most éppen nincs dolgom, úgyhogy kihasználom az időt és végignézem a lovak boxait hogy kell-e valamit feltölteni nekik, ha pedig nem, akkor ebédelni fogok - bár talán kicsit késő lehet már, de ma minden figyelmem lekötötte a körbevezetés és még nem találtam meg a megfelelő időt az evésre.
- Segíthetek valamiben? Bármiben? - kérdezem, és nem véletlenül kérdezem így. Emlékszem hogy mennyire bensőségesen érintett meg, mintha nem csak munkaerőnek kívánna hanem sokkal másabb szerepkörre is.

*Kicsit később a főlovász is megteszi Romeronak a jelentését hogy Shangjue szakmabeli és nem ijedt meg a lovak körüli teendőktől, és egy két tévesztés - ami egy nap alatt zseniális eredmény - ellenére ő elégedett és szeretné ha a férfi velük dolgozna. *

Gyakorlás közben néha elkalandozik a gondolatom felé. Tudom a versenyek előtt, szeretem levezetni a feszültséget és… most is azt akarnám, nem mással, mint az új emberrel.
Gil telefonja után rajta gondolkodom, tudom magam, ismerem. Beférkőzte magát a tudatomba, és ki akarom próbálni.
Shang hangjára felé fordulok, és elégedetten mérem végig. Meglep, hogy erre jár. Az órámra pillantok.
- Inkább egyél. – fontosnak tartom azt, hogy mindenki időben egyen és kivegye az ebéd, uzsonna bármilyen szünetét, és ezt nem veszem szigorúan, ezt megbeszéltem a főlovásszal is, ebben egyet is értünk. – Ha meglát Barry az ebédszünetedben a lovak közt, nyakon fog csapni. – zárom be Kristályt a helyére és elindulok az öltözők felé. Az utolsó mondatánál megtorpanok egy kicsit, és elgondolkodva pillantok végig rajta.
Emlékszem, hogy amikor megérintettem a csuklóját, akkor közelebb hajolt hozzám, Gil kicsit igénybe is lett véve ezután.
Megrázom a fejem, és elfordulok. Lássa át, hogy mit kell csinálnia az első napon. Délután meghallgatom Barry jelentését is, és elégedett vagyok a hallottakkal.
Még írok egy sms-t Shangjuenek.

Hamarosan nagy felfordulás lesz a versenylovak körében, és mindenkit olajozottan állítanak be a reptéri járta induló teherautóba.
Hétvégén még a főlovász is tart némi szünetet, míg a franciaországi versenyről van szó, én második helyen végzek, a két ugró ló első lesz a lovasaival, és a díj lovaglásban is negyedik lett a másik lovam.
Elégedetten hagyom ott a pályát, és Franciaországot is, mert Gilnek is sikerült örömet szereznem. Milo… nehezen tudom megmondani, mert bár velünk jött, nem igen kommunikál velem, én pedig inkább nagyobb teret hagyok neki, mint amit képes vagyok elviselni, és azt hiszem ebbe fogok beleőrülni.
Hétfő reggel már a villa irodájában vár Shangjue munkaszerződése, és az orvos is megérkezik a farmra.
Így magam is kocsiba ülök, és szinte egyszerre érünk az orvossal a parkolóba. Szeretem a pontosságot.
Tegnap megírtam Shangnak, hogy vér és vizelet vizsgálat is lesz, teljes labor. Persze önző módon magam miatt, és nem kell tudnia Shangnak azt sem ,hogy mi mindenre tesztelik az alap dolgokon a vérét.
A mappámmal eltűnük az itteni irodámba, igen , ez az én privát házam. Anett eközben reggelit készít a konyhában, mindenkinek időben elküldtem a mai nap menetét, így olajozottan működik minden.
- Mr Kim, Mr Bohen privát orvosa vagyok, akivel az alkalmassági vizsgálatokat fogja a mai napon elvégezni. – nyújt kezet a doki, aztán a kötelező körökön túl esik, szem , látás, színvakság, és minden apróság ami fontos lehet.
Megjelenek én is, a megadott idő végére a kezemben két szürke mappával. Arra az esetre ha nála nem lenne irattartó, akkor ne lóbálja a levegőben a papírjait ,ha végeztünk.
- Shangjue. – köszöntöm halkan, fekete póló van rajtam, fekete vászon nadrággal, és bőr cipővel, egyszerű karórával.
- Gyere, reggelizz velem, a többiről majd azután beszélgetünk. – az ebédlő itt kisebb, az asztal kör alakú, a mappát és leülök a helyemre.
- A holnapi naptól él a szerződésed, amennyiben aláírnád. A mai nap még a munka alkalmassági papírokat meg kell várjam. - intek neki is ,hogy foglaljon helyet. Van zab és rizs kása, gyümülcsök, amiket magunknak tudunk bele tenni, és bacon. Nekem a teám, de akad kávé is.
Shanjuere pillantok.
- Hogy tetszett ez a pár nap? – ha maradt segíteni, úgy arra a napra is bért fog kapni tőlem. Mert az nem járja,hogy a semmiért dolgozott. Hamarosan pedig a lényegre is rá fogok térni.

devil ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Lefoglalja a gondolataimat hogy kövessem Berryt és az útmutatása alapján segítsek is neki a lovakkal. Nincs bajom az istálló takarítással, sem pedig a lovak csutakolásával és egészen jól kijövök a hátasokkal már most. A lovak megérzik a hamisságot és nem bíznak meg akárkiben. Még bennem sem, de nyitottak. Ha megismmernek sokkal jobb lesz, de még a hisztisebb lovak is elfogadtak engem hogy etessem és gondozzam őket. A pónik pedig egészen egyszerűen imádnivalóak.
Egész nap dolgozom, és jövök megyek, ismerkedek és néha még Romero felé is elpillantok, és néhány dolgot Berry is elmond róla, leginkább a lovas szokásairól. Nem bánom, mert mindent tudni szeretnék amit lehet és minden egyes kis információ morzsára szükségem van hogy megvédhessem.
Csinálom a dolgomat amiket mondanak és igyekszem részt venni a beszélgetésben is és ismerkedni a többiekkel. Ha már velük akarok dolgozni akkor nem árt. Romerot is megpillantom és mikor megjegyzi hogy ebédeljek csak biccentek.
- Rendben, akkor később - hajtom meg a fejem mosolyogva hiszen nem kockáztatom hogy nyakon vágjanak és aztán rossz pontot érjek el. A kis házban megebédelek, és aztán folytatom tovább a munkát Berryvel amíg le nem telik a műszak, aztán várakozok. Abban nagyon jó vagyok. Az sms-re elmosolyodok hiszen erre vágytam, és ezek szerint sikerült jó benyomásokat keltenem.

Az elkövetkezendő pár nap eléggé mozgalmas és Romero házon kívül is lesz a versenyei miatt, így csak segédkezek a lovak felkészítésében és amíg távol van addig igyekszem napi rutint szerezni.  Minden reggel kimegyek a loakhoz és ismerkedek velük, ellátom és egyszer még helyettesítek is egy belovaglót és órákat töltök lóháton hogy lemozgassam az egyik mozgás igényes állatot. Mindent annak rendje és módja szerint csinálok, tudom hogy lejelentik minden lépésemet és nem szeretek unatkozni sem, így egyértelműen dolgozom. A pénz miatt nem fáj a fejem, abból van elég. Aktív ninja voltam és vagyok, sok küldetésem volt.

Amikor vissza tér, akkor készen állok a vizsgálatokra és a szerződés aláírására. Nem is mentem reggel dolgozni csak a szokásos esti edzésem csináltam meg és reggel a rutint mellé. Friss vagyok és éber amikor ideérnek majdnem egyszerre mindketten. Elmosolyodom és kezet rázok velük, mielőtt a doki tűpárna alanya lennék és leadom a vizelet mintát is. Vigyáztam magamra mindig, a véremben semmi nem lehet ami idegen anyag lenne.
- Köszönöm - hajtom meg kissé a fejem és csatlakozok a reggelihez. Zabkását választok, gyümölcsökkel és a tea felé hajlok inkább. Szeretem a kávét is, de azt csak inkáb reggel iszom, ilyenkor már tea.
- Mozgalmas volt, de tetszett. A birtokod nagyon összeszedett és olajozottan működik és nem panaszkodhatok, mindenki nyitott és befogadó - válaszolok neki őszintén. Nem titkolom el hogy dolgoztam.
- A héten is kimentem dolgozni, tegnap délután viszont csak fél napot voltam hogy kipihent legyek az orvosi vizsgálatokra - teszem hozzá hiszen ez szerintem teljesen érthető és legfőképp a birtok védelme izgatott hogy körbejárjak és befejezzem a feltérképezését. Egészen profi szerkezet, erős védelem.
- Hogy sikerült a verseny? - érdeklődöm udvariasan.

Figyelmesen hallgatom, ahogy elmondja, hogy mit tapasztalt és tudom jól magamról, hogy ha nem akarnék tőle többet, akkor nem ülnénk itt, ebben a házban, és nem kínálnám még étellel sem. Alap esetben is csak a papírokat íratom alá mindenkivel, meg az alap orvosi vizsgálat, amire én el se jövök, mert minek? De Shangjue másképp izgatja a fantáziám.
Akarom, hogy érezzem a bőrének érintését, és azt ahogy megrándul egy-egy ütés alatt. Vagy azt, ahogy az őrületbe kergetem, mígnem végre könyörögve élvez el. Nem hagy nyugodni a sugallat, hogy tudhatja hogy mi az a bdsm.
Az a nagyszerű ebben, hogy nem is kell szeretnünk egymást ehhez. Így mindenki boldog lenne, leginkább én, mert talán nem akarnám Milon annyit letölteni a feszültségem, és lekorlátozni mindenben. Gilt meg szép lassan tanítgathatom, az ő ütemébe, befogadó és büszke vagyok rá, de a fájdalmat nem élvezi úgy, ahogy én szeretném és ezt a határt nem is szeretném átlépni nála.
Nem tudom, hogy mit várhatok az elkövetkezendő beszélgetéstől, de ha nem kérdezem meg, és nem vágok bele, akkor az nem én vagyok. Elég időm volt ezen is gondolkodni, hogy megéri-e a kockázatot. Tényleg utána néztek az embereim, semmi kompromittáló, árva. Ugyanabban az évben született mint én, így egy idősek vagyunk. Nem sokkal egymás után van a születésnapunk is, de ez mellékes, és miért ne fordulhatna elő ilyesmi? Annyi ember van a világban.
Míg beszél, hallgatom a hangját, és egy pillanatra elidőzik a tekintetem is a nyakának ívén.
-Tudom, hogy voltál dolgozni, ennek nem igazán örülök, mert ha munkaügyi ellenőrzést kaptunk volna a nyakunkba, kicsit megszívtam volna. – feddem meg, ez még nem a klasszikus fenyegetésem, csak tényként közöltem egy igazán fontos apróságot.
- Kifizetem neked azokat a napokat, amikor dolgoztál. – a főlovász egyébként is vezette, hogy mikor mennyit dolgozott, így ebből nem lehet problémám, hogy arra az időre fizetés nélkül maradna.
- Harmadik lettem, ha nem kell kihagynom a verseny előtt pár napot, akkor akár még első is lehettem volna. – a tipikus maximalista oldalam szól. – A verseny lovunk, viszont két aranyérmet is haza hozott.
Belekortyolok a teámba és magam elé húzom a reggelim, teszek bele pár gyümölcsöt, és a baconből is pakolok a tányéromra.
- Egyél te is, jó étvágyat.
Kis ideig csendben vagyok, majd rá siklik a pillantásom.
- Mondd csak, hogy állsz a BDSM-el? – csevegek vele, mintha épp az időjárásról lenne szó, és a teámba is belekortyolok, hogy leöblítsem a bacon ízét.

devil ~ - ~ ★ ~

Romero & Shangjue

Like the smoke

Amikor végzek minden vizsgálattal és papírral, amivel kell, akkor leülünk egymással szemben és reggelivel kínál, amit elfogadok. Tökéletesen tudom, mit és mennyit ehetek hogy ne menjen semminek a kárára mert egyelhízott ninjával senki nem menne túl sokra és nem akarom kockáztatni a munkám, és Romero védelmét ha már felvett ide a birtokára. Ez a legszemélyesebb tere és ha ide beengedett akkor rá kell szolgálnom a bizalmára, és mindent meg kell tennem hogy megvédjem az életét.
Megválaszolom a kérdését és az apró feddésre kissé meghajtom magam, de nem esek kétségbe.
- Vannak róla alkalmi szerződések, amiket Berry adott nekem hogy hivatalos legyen ez a pár nap is amíg távol vagy. Nem szeretek unatkozni, és ők örültek a plusz kéznek, főleg mert két csikó is született - teszem hozzá tisztelettel, hiszen ezt bárki meg tudja erősíteni. El kellett minden kéz.
- Elnézésedet kérem, legközelebb megkérdezlek róla - teszem hozzá ahogy lesütöm a pillantásom. Csak biccentek a fizetésre, hiszen amiatt nem kell aggódnom, van bőven mit költenem ha szükséges, bőséges forrást kaptam a végső missziómra.
- Nagyon szép eredmények, gratulálok hozzá - mosolyodom el ahogy bele eszem a zabkásámba. Kellemes ízű, laktató de nem olyan túl sok.
- Köszönöm - válaszolok és a következő kérdése sem zökkent ki a nyigalmamból, és ahogy lenyelem a falatot meg is adom neki a választ.
- Ismerem a műfajt. Nem életidegen tőlem - hiszen sejtem mire megy ki a kérdés, de erre vonatkozóan semmilyen információt vagy utasítást nem kaptam. Ez reljesen az én dolgom hogy mit döntök.
- Szeretnél esetleg ilyen irányú ismerettséget is kötni velem? - kérdezem finoman.