Shin & Shuu

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Shuu & Shin

Éjjel háromkor feküdtem le aludni, mert a főnököm megkövetelte, tőlem ,hogy későig ott legyek vele, egy rendezvényen. Szokás szerint láthatatlannak kellett lennem, de mégis úgy, hogy biztonságban legyen. Két támadóját sikerült lekapcsolnom, amit a társaink elintéztek. A takarítás nem az én feladatom. Későn értem ágyba, és szívesen aludtam volna Shuunál, de nem akartam ilyen későn zavarni. Szívesen aludtam volna még, de a telefonom pontban tízkor megcsörrent. Shuu számával, Miyavi egyik dala, ez csakis ő lehet. Ki más? Vakon matatok a telefonom után. A hangom rekedt, álmos és fáradt. Nem akarok felkelni! Fél óra kell ahhoz ,hogy az ágyból kivánszorogjak, és összekapjam magamat, megfürdök, készítek egy baromi erős kávét, és rizspufit majszolgatva ücsörgök a konyha pultomnál. Szó szerint csík szemeken keresztül szemlélem a világot, de ha motorral akarok menni, akkor össze kell, hogy szedjem magamat.  Kész szenvedés volt most felkelni. Megszoktam már a gyilkolást, nincs vele problémám, de azt kissé nehezen viselem, hogy Shuunak hazudnom kell folyton. Mégis… mintha érezné, hogy ne kérdezzen, így jó ahogy vagyunk. Örülök neki, tényleg.  
Külföldön voltam, és háromra estem haza, de itt pihent a konyha pulton a hűtőmágnes. Szöulból. Nem kérdezte, hogy mit dolgozom, csak az volt a lényeg, hogy haza térjek, és legyen mindig mágnes. Talán elő kellene ásnom a nagy dobozt, mert rengeteg volt, de nem vitt még rá a lélek. Azt hiszem, szimbolikus oldala is volt, annak a rengeteg mágnesnek. Egy jelkép, hogy én sosem lehetek szabad, nem is akarok, mert ezt az egyfajta életmódot ismertem, ölni egy olyan emberért, aki a világot jelentette a számomra, és feltétlen hűséggel viseltetek iránta. Nem bérgyilkos vagyok, egyetlen ember testőre, és kivégző osztaga egy személyben. Ami másnak büdös, azt megteszem én. Szerettem Shuunál lenni, mert jó volt vele, a hangulat, a lakása is.
Végül a kávé után megengedem magamnak ,hogy egy kicsit felfrissüljek, így megfürdök, és átöltözöm, farmert veszek fel, motoros dzsekivel, és motorral megyek át Shuuhoz, motorral még egy mágnest el tudok neki vinni.
Mosolyogva lépek be, amikor megérzem az illatot, és pont ebédre érkeztem igazából.
- Mennyei az illata! – mosolygok Shuura, és már a bukó félre rakása után, megyek is a konyhába, hogy felhelyezzem a hűtőre, az újabb szerzeményemet, innen van már három is neki, de mindegyik mást ábrázol. Elmerengve figyelem a hűtőt, ha az egész dobozt elhozom, egy teljesen új hűtőt kellene vennie.
- Éjjel háromkor érkeztem haza, Szöulból, tudod, a fordítás miatt kellek neki. – hiszen tudok koreaiul, és az összes ázsiai nyelvet szinte, így van alibim. Hogy egy nagyvállalatnak a saját külön bejáratú fordítója vagyok.
- Kicsit még kába vagyok, ittam otthon már kávét, és most jól bekajálok és mit terveztél mára? – pillantok rá végül a tányérom felett, amit az imént telepakoltam a ragujával. Mennyei! Szakácsnak kellett volna szerintem mennie.
- Veled mi történt eddig? – kíváncsiskodom. Van ám egy kis meglepetésem neki, az is itt lapul a motoros kabátom belső zsebében.

[url=youtube]zene[/url] | köszönöm a lehetőséget! | ⁂

Hudson & Shuu

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Shuu & Shin

Sajnálom Shuut, hogy átverem folyamatosan, és igen, nincs bátorságom az összes mágnes odaadni neki, mert a végén még összevesznénk, magamra haragítanám, és ő az egyetlen kapcsolatom a külvilággal, aki meg van engedve.
Pár perc néma csend, míg Shuu szakács tudománya felett adok hálát az égieknek, imádom a főztjét, és szinte rágás nélkül akarok megszólalni, még le se nyeltem a kaját, így kicsit félre nyelve köhécselek.
- Veled mehetek? Nézhetlek titeket? – szerettem a táncot, de nem úgy mint Shuu, jól megy, mert a harc is egyfajta tánc, és javítja a koordinációs készséget. Talán táncos lennék, ha nem az emberölésre specializálódtam volna.
Töltök magamnak a narancsléből, és miután helyre hoztam magamat, visszaülök a helyemre. Mint aki egy hete nem evett semmit.
- Megvan hozzá a figura is, és hol van? – pillantok körbe a lakásába. – Megkaptad hozzá a játékban található extrákat is? – teljesen felélénkülök, és egyre gyorsabban lapátolom be az ételt. Hamar be is fejezem, és szedek még egy kisebb adagot magamnak. Nálam az a dicséret, ha még egy adagot szedek ki a lábosból, különben ha nem így csinálok, nem ízlett annyira.
- Kapok a tejszínhab tetejére csoki szórást is? – igen, itt senki sem figyelte, hogy miből mennyit teszek, és imádtam azt a fajta tejszínhabot, amit a kávéáruházakban a tetejére nyomnak, Shuunak sikerült azt is beszereznie, és imádom! Magában is, és a kávén is.
- Nézd, az a jó, ha jól érzed magad közben, és ez a lényeg. – hát én nem voltam oda az ilyesmiért, lényegében egy ilyen helyzetben vagyok, megkötve , és sosem elengedve. Ezért nem szeretem a szex azon módját, amit ő annyira szeret. Nekem csak egy újabb béklyó lenne, ennyire pedig nem vagyok szadista, és őrült. Nem vesztettem el a munkám miatt szerencsére az emberségemet sem.
Ellopom a tejszínhabos tubust, és a számba nyomok egy jó nagy adagot és hümmögve nyammogok rajta. Imádom! A házvezetőnőm már rég kidobta volna! Szívtelen.
- Ennek is tök jó illata van. – lapogatom meg a vállát, a kávéra pillantva, és felnyalábolom a ragus tányéromat, a tejszínhabos tubust, a kávékat rá bízom és leülök a tv elé.
- Úgy tervezted? Biztos? Eleget gyakoroltál? Mert az a kedvencem, tudod jól! – mosolygok, még a narancsleves palackért elkanyarodok, ha játék lesz, akkor kell az utánpótlás. Mert még wc-re se megyek olyankor szívesen..

[url=youtube]zene[/url] | köszönöm a lehetőséget! | ⁂

Shin & Shuu

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Shuu & Shin

Chase jó fej, néhányszor láttam már őket, ahogy edzenek, és még jól is esne a mozgás, kicsit levezetné a feszültségemet.
Mosolyogva rázom a fejem. Nem, most kell megenni, mert még friss!
Mikor eltűntetem a tésztát, a hiper szuper habot is magamhoz veszem és a tátott számba lövöm, nem szól rám senki, nem kell figyelnem semmire.
Miután el nyámmogom a habot őt nézem, ahogy tesz vesz, nem zavar a teleaggatott arca, az se ha nincs rajta épp smink, mert láttam már úgy is. Amikor pedig a díszítésnél tart újra ellopom a flakont, nem tudok hadakozni ellene, mert tele a szám, ki akarna magáról hörcsögfej képet, amivel zsarolható?
- Sört azt nem kérek, kösz, motorral fogunk menni. Remélem megvan a bukód. – magyarázom, miközben lepakolok az asztalra mindent.
Elkezdem kiválasztani a csapatot én is, és az első kört még megnyerem, de a tele pocakom, a meleg kávém… Egyre lejebb csúsztam a kanapén, és a nyakam is hátra bicsaklott a támlára.
- Hmm! Nem alszom! – ülök fel gyorsan és megdörzsölöm a szemeim. – Nem…nem… nem alszom. – dünnyögök, és kidőlök, egyenesen az oldalának. Fel is sóhajtok, és a fejem az ölébe pottyan. Nem aludhatok el, mert miatta jöttem idáig! Élvezni akarom minden ébren töltött percemet és elmékezni arra, hogy van egy olyan barátom, aki értékel, és kedvel. Halkan mormogok, a nadrágjába kapaszkodom. Nem akarom, hogy itt hagyjon. Így újból felriadok.
- Nem tudom, hogy meddig aludtam… de veled megyek! – annyira nem fair, hogy a találkozónk napjára még beszervezett magának valamit. Halványan reméltem, hogy estig legalább maradhatok. Felülök, és kissé kába vagyok még. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha így motoroznék oda-vissza. Megtudnám csinálni, de lehet, hogy ő nem hagyna. A kávémért nyúlok, már kihült, de megiszom így is, és letörlöm a szám is. Mellette el tudok lazulni, és tessék… Képes voltam elaludni. Bocsánatkérőn pislogok rá, miközben visszaülök a helyemre.
- Mennyi időnk van még?

[url=youtube]zene[/url] | köszönöm a lehetőséget! | ⁂