Ya & Boss

Pár hete költöztem csak ide a városba, szerencsére a kettős állampolgárság miatt könnyű a dolgom, ám mégis bevállaltam otthon a seregben a szolgálatot, holott nem lettem volna köteles. Felajánlották, hogy legyek itt ösztöndíjas, de nem igazán érdekelt, letudtam amit le kellett, és kész vagyok.
Hogy milyen szakaszban és miért szolgáltam, az már lényegtelen, ám szerencsére nem szenvedtem látványos sérülést.
Túl vagyok a reggeli edzésemen, az üzleti tárgyaláson is, az öltönyöm a sport táskámban pihen, a lábam mellett, már átöltöztem a tárgyalás után is, a hajam felkötve viselem, félig. Így is van egy rakoncátlan hajszál, ami mindig a homlokom elé hullik.
Olvasok, előttem egy üres tányér, és várom a másodikat, meg a kávém. Alkohol mentes epres pinacoladat iszok, igen, szeretem az édeset, ilyen formában.
Bent ücsörgök az ablak mellett, mert néha ki is nézek. Bár a könyv leköt, a levegő népe sorozat első része. Szeretem az ilyen fantasykat, amiben van ármány is. Ráadásul jó vastag. Gyanítom, hogy hiába vettem meg most, és tettem bele a frissen vásárolt mágneses könyvjelzőt, amint hazaérek fogom magam és befejezem, még ha éjszakába nyúlón maradok is fent.
A telefonomra pillantok, és a bicepszemen pihenő futó tasakba biggyesztem. Az órán is megtudnom nézni, hogy mennyi ideje ücsörgök már. Kihozzák a másodikat, addig a könyvet félre teszem az üres helyre, amint befejezem az evést, visszaveszem magam elé a könyvet, és a nagy habos, díszes lattem várom. Nem érdekel, hogy minek gondolnak , vagy minek nem. Senki véleménye se érdekel. Megtehetem, hogy elfogyasztok itt egy ebédet, és aztán tovább állok, amikor már úgy érzem, eleget olvastam itt , elülve a hátsó felem.
Már lecserélték az asztalom, így a kávém pihen előttem. Utána néztem a helynek, igazi könyvmolyoknak való, tényleg csendes, noha azért akadnak benne páran, az is lehet, hogy telt ház van, de nem igazán hallani őket. Tényleg olyan meghitt ahogy írták.
A székek is kényelmesek, és az ételek is finomak voltak eddig. Határozottan úgy érzem, hogy visszafogok jönni még ide párszor.

Ya & Boss

Először meg sem hallom, hogy hozzám szólnak, csak amikor még mindig áll az illető, akkor pillantok fel, azt hittem, hogy a felszolgáló. Végig pillantok a nőn, és a táskáin, a helyen, hogy van-e máshol szabad hely. Legyen…
Biccentek, és belekortyolok a színes koktélomba, az asztalon ellenőrzöm még az asztal számot, jó biztos, hogy idehozzák az ételt.
Kicsit kényelmetlenül érzem, hogy most már nem egyedül ülök az asztalnál, és ha nem lennék éhes, bizony már felkeltem volna, és inkább itt hagyom magára a nőt. Lányt. Akárkit.
Egy pillanatra még féle pillantok. Biztos apuci pici lánya, vagy egy sugar daddy pici lánya.
Sikerült túltennem magamat azon, hogy nem ülök egyedül, így visszafordultam az olvasáshoz. A hajam fel van kötve hátra, nem lóg az arcomba, és nem zavar az olvasásban sem.
Végül, amikor meghozzák a másodikat óvatosan félre teszem a könyvemet, és nekilátok az evésnek. Nem zavartatom magamat, és nem sietek, de gondolatban már ott tartok, hogy átadom az egész asztalt a kéretlen székfoglalónak. Még akkor is, ha megkérdezte, hogy szabad-e.
Csak azt tudom, hogy amióta túl vagyok a kötelező szolgálaton, jobb ha vigyázok a magam fajtákkal, akik ázsiából jöttek, vagy annak néznek ki. Igen, nehezen barátkozom, mert van fontosabb dolgom is mint a randik, itt akarom megvetni a lábam Amerikában, apám tehetség kutató cégének ezen ágával, nem akarok visszamenni koreába. Itt sokkal szabadabb minden, persze ott is szeretek lenni, de csak ritkán.
Itt sokkal több ihletet kapok a mangámhoz is. Amikor végzek az evéssel, akkor a tabletem kapom elő a billentyűzettel, és máris írni kezdem azt, ami az eszembe jutott azzal kapcsolatban. Meglehetősen belefeledkeztem, és néha fel is emelkedem belőle, hogy átfussam, mit írtam. Elrévedek egy kissé az ablakon kibámulásban is. Most már teljesen elfeledkeztem arról ,hogy plusz társaságom is akadt.

Ya & Boss

Nem szeretem ha zavarnak, főleg olyankor ha próbálnék kikapcsolódni és lelazulni, ám úgy fest váratlan vendégem tényleg egy kotnyeles nőszemély. Ahelyett, hogy csöndben ülne a közelemben, még kotyog is.
Az elnézést kérésére egy udvarias főhajtással válaszolok, ismerheti a mozdulatot, pontosan ki tudja olvasni belőle szerintem ,hogy pont nem érdekel, hogy miért itt talált helyet.
Igen, kicsit magamnak való vagyok.
Amikor lekoordinálja hogy kinek melyik tányér jár ismét csak mosolyogva biccentek, és az evés felé fordulok, nem is lehet hallani a hangom, és nem csapok nagy zajt, épp csak akkorát, ami néha az evőeszköz koppanását jelenti a tányérban, vagy ,mert belekortyoltam az italomba.
Amikor végeztem az evéssel, a tányérom félre is teszem, és az ihlet, a történet szál, ami megkörnyékezett, inkább most leírom, minthogy várjak vele hazáig. Még ha zavaros is, később ha leülök vele foglalkozni, akkor ki tudom hámozni belőle azt, amire szükségem van.
Ahogy átfutom a sorokat ezt-azt törlök még, angolul írom a szöveget, így gyorsabb.
Amikor épp elmerengek azon, hogy mit írtam, kissé álmodozva, meglepetten pillantok a nőre. Azt hittem, hogy már tovább állt.
-Huhm… - pislogok, majd megvakarom a tarkóm, és szégyellősen hajtom le a fejem, miközben biccentek.
- Olyasmi. – nem , egyáltalán nem kezdek bele, hogy erotikus mangákat is szoktam rajzolni, adult témában, elég széles körben. Mert ha belemegyek, feltételezhető, hogy arról is mesélnem kellene, de nem fogom kifejteni, hogy mit csinálok pontosan. Úgyis csak most találkoztunk.
- Az előbb… tényleg lefotózott? Hallottam, hogy kattant valami. – próbálom terelni a témát.
Még a végén rákeresne a nevemre itt , helyben és elküldene a francba. Pedig saját weboldalam is van, ahol publikálok.