Mit is mondhatnék, hát elég csak rám nézni. Magasnak számítok a száznyolcvan centimmel, de akad bőven olyan ember akihez képes mégis törpe vagyok. Formás vagyok, kellemes homokóra alakom van és ezt Abigail is többször megerősítette hogy észbontóan jól nézek ki. Mondjuk, tudom, és ki is használom mert ebből élek jelenleg és nem titkolom hogy szeretem a szexet. Sok féle módja van hogy az ember ide kerüljön és sajnos sokan nem éppen szerencsések ebben. Lekopogom hogy én az vagyok. Ide születtem, és ebben nőttem fel a kezdetektől kezdve. Az alakom telt, kellően nagyok a melleim és formás a fenekem is, és kifejezetten szeretni szokták. Rajtam semmi nem mű…. Na jó a hajam néha szinezem és olykor teszek fel műszempillát, meg műkörmöt de amúgy… semmi visszafordíthatatlan. Hosszú hajam fekete, de szívesen viselek benne vörös csíkokat hogy feldobjam. Amúgy bármit felveszek, ami jól áll. A csöppnyi tangától és épp csak takaró melltartótól, a földig érő ruhákig mindent. Szeretem az ilyen nyári ruhákat amik a térdemig érnek, és pántosak. Vagy egy tucatnyi van, ahogyan fétis ruhákból is. Bőr és latex. Van egy ál piercingem is amit gyakran teszek az ajkamba de még nem vett rá a lélek hogy ténylegesen szúrassak egyet. Így viszont van és nincs is. Fülbevalót hordok, meg nyakláncokat karkötőket szeretek viselni, persze a gyűrűk is néha tetszenek, de azok meglehetősen ritkán.

 Egy szóval? Csábító. Tudatában vagyok annak, hogy mik az adottságaim, és ezt kihasználva nem is rejtem véka alá. Szeretek csábítani és bujálkodni, és ez szinte már a természetes viselkedésem része, és sok sok férfi szív dobbant meg miattam és még több pénztárca. Alapvetően nyitott személyiség vagyok, érdeklődő és szinte minden érdekel, mai él és mozog. Nagyon jó hallgatóság vagyok és ritkán mondom ki amit gondolok, mert tudom hogy tőlem az emberek nem bölcs gondolatokat várnak, hanem boldog órákat és perceket. Kinek, mi ugye. Egyik legnagyobb erényemnek tartom hogy tudok hallgatni és diszkrét vagyok. Ezt mondjuk a szakmám meg is követeli úgyhogy, élek is vele. Szeretek tudni mindenfélét, mert van benne lehetőség. Sok infóval, egy kis hatalmat nyer az ember és bár nem szeretek ilyesmivel visszaélni, néha sajnos szükségem van rá hogy megvédjem magam. Bármennyi is hatékony vagyok abban hogy beleállítsam a tűsarkúmat mások lábfejébe, nem hagyatkozhatok mindig erre. Nem vagyok egy kickboxer, bár alapvető önvédelmet tanultam itt de az édeskevés. Remekül tudok titkot tartani hiszen Bernhart titkát is megőrzöm magammal, és vele szoktam a leginkább beszélgetni, nem csak a helyi pletykákról, hanem könyvekről, filmekről is. Szeretek olvasni és művelődni de ezt csak vele tudom kiélni, és néha nem is igazán gondolok bele hogy ez valahol nem egészséges kapcsolat az ember testőrével. Nos kinek a pap, kinek a paplan. Az én paplanom elég nagy, elférünk alatta mind kényelmesen. Azt hiszem Abigail is tudja hogy kedvelem a férfit, de nem szól érte, pedig elég szigorúan ellenőriz mindent és neki hála semmiben nem szenvedek hiányt.


 

Az életem nem túlságosan izgalmas, és mondhatnám hogy unalmas is, de nem az, annak ellenére hogy az egész életemet egy nagy házban éltem le, tengerre néző erkéllyel és nagy füves kerttel, és kis pagodákkal. Kisgyerekként sokat szaladgáltam a zöld füvön és a virágok között, csak a kaputól voltam eltiltva, mert nem mehettem ki. Sosem mehettem ki, egész mostanáig. Ez Abigail szabálya volt, egyik a sokból hiszen mindent ő mondott meg, de valamiért tanított is engem. Azt mondta különleges vagyok számára mert a nénikém. A húga gyermeke, és a maga módján ő nevelt fel. Megkaptam mindent, amit csak kértem és házitanítók jöttek hogy megtanítsanak mindenre amit tudnom kell. Írni, olvasni, rajzolni és énekelni. Minden olyasmit, amiről úgy gondolta hogy hasznomra lehet és aztán jöttek férfiak is hogy táncolni tanítsanak.
Később, amikor kamaszodni kezdtem és kifejlődtek az idomaim, másfajta nők jöttek, és arra tanítottak hogy a testemmel hogyan kell bánni, mit érzek ha bizonyos helyeken érintenek meg. Hogy én hogyan tudok ilyesmit előidézni mások testén. Sokat játszottuk így, és Abigail is sokszor jött el hogy személyesen mutasson meg nekem dolgokat és nagyon sokat beszélgettünk. Mindig hozott ajándékot is. Ékszert, ruhát, könyvet amit éppen szerettem volna. Mindig kedves volt velem, de valahogy sosem adott igazi szabadságot és lehetőséget. Egy idő után, már pontosan tudtam hogy mit akar és mit vár el tőlem, és az első számű kedvenc kurtizánja lettem, és sosem hagytam cserben egyetlen vendéget sem, mindig kielégítettem minden vágyat. Később komolyabb témákról is beszélgettünk már, de sosem engedett el. Voltak mindenféle kívánságok. Elég sok perverzióval találkoztam már, és az alagsorban van egy börtöncella is, mert volt aki arra gerjedt be ha fogságba esett nőt erőszakolhat meg.
Néha eljön hozzám, és időzünk együtt. Fodrászok és sminkesek is jöttek, és műkörmös időnként.
Bernhardt a kedvenc testőröm, mert mindig is volt mellettem valaki, aki a biztonságomra vigyáz. Vele is sokat beszélgettem és mindig jó kedvre derített amikor egyedül éreztem magam és sírtam. Sokszor ült le mellém és ölelt át, de sosem vitt ki innen ő sem, pedig kértem sokszor. Magamra maradtam sokszor és csak ő a szakácsnő volt a társaságom, aki házvezető nő is egyben. Csak mi hárman vagyunk állandóak itt. Sosem jönnek vendégek, csak az ügyfelek, akiket ki kell szolgáljak, és sosem visznek el sehová sem. Sosem ment meg senki, mint valami itt ragadt hercegnőt, pedig nagyon sok ilyen filmet láttam, és izgalmasnak is tartottam.
Vajon jön valaki erre? Jön egy újabb idegen? El fogok menni valaha innen, vagy ez lesz az én aranykalitkám mindörökre?