Az erő és a tekintély maga. Ha szemmel ölni lehetne… Nos akkor kevesen lennének már a földön. Ha az utamba állsz, jobb, ha menekülsz. Azzal legalább időt nyersz magadnak, de életet nem. Megtalállak és… Szóval ilyen vagyok. Megszoktam, hogy mindig az van, amit akarok. Hosszú évek kemény munkája van abban, ahol most tartok, de a jót könnyű megszokni. Hogy mindenki azt teszi, amit akarok. Hogy nincs ellentmondás. Néha pont ezért hajlamos vagyok a kelleténél jobban elszállni magamtól. A világ urának érzem magam, pedig van egyvalaki, aki nekem is parancsol.
Alapvetően békés természetem van, mindaddig, amíg minden a kedvem szerint történik. Néha még magam is meglepődőm, milyen szörnyeteg lakozik bennem. Titkon küzdök ellene, de ezt más nem tudhatja. Zavar a bennem rejlő kettősség, de úgy érzem, kedves már nem tudnék lenni senkivel. És az én pozícióban nem is lenne kifizetődő.
Amerre járok, összetört szíveket hagyok magam mögött. Elég csak rám nézni, minden megvan bennem ahhoz, hogy a nők elsőszámú kedvence legyek. Én pedig ezt ki is használom, elég sok nőt ért már megtiszteltetés, hogy egy órát vagy legfeljebb egy éjszakát velem tölthetett. Ehhez a szabályhoz szigorúan tartom magam, egy nő kétszer biztos nem lépi át a hálószobám küszöbét. Persze csak képtelesen… A hálószobámban még egy nő sem járt, az csak az enyém, a mocskos kis légyottokat máshol intézem. Nem vagyok válogatós, ami azt illeti, szeretem a szokatlan helyeket is.
Szabadidőmben szeretek focizni, elég jól is megy, ennél jobban már csak a videojátékok kötnek le. A lövöldőzősek, természetesen. Imádok nyerni, ezért általában mindent meg is teszek. Persze megpróbálhatsz az utamba állni, ha meguntad az életed, szívesen segítek rajta. Nem puszta kézzel, ó nem. A kezem nem mocskolnám be, mint mindenre, erre is megvannak a megfelelő embereim, akik lesik minden kívánságomat, hol félelemből, hol pénzért, hol hűségből. Irigykedsz rám? Nem csodálom.
 

Az irodámban ülök, mint általában délelőttönként. Kell az alibi munka, meg hát jó is vagyok benne, kreatív vagyok, ezért bízta rám a nagyfőnök ennek a marketingcégnek a vezetését. Komolyan, még élvezem is, annak ellenére, hogy nem kellene komolyan vennem, ha egész nap csak szórakoznék, a biznisz akkor is menne magától. De kell a sikerélmény, nem boldogít ki, hogy az alvilág urának jobbkezeként bármit megtehetek. Hosszú volt az út idáig, kemény munkám van benne, hogy ide felküzdöttem magam és kivívtam a megbecsülését. Előttem ezt nem sokan mondhatták el magukról, akinek sikerült, az sem maradt a csúcson hosszú távon. Én viszont régóta birtoklom a pozíciót és ezen nem is kívánok változtatni. Akkor sem, ha képtelen kéréseknek kell eleget tennem. Kérések, ja… inkább parancsok. Dönthetnék úgy, hogy ellent mondok a nagyfőnöknek, de nem kockáztatom meg a következményeket. Még hogy én nősüljek meg… Abszurd. Elsőre majdnem képen röhögtem, de az arckifejezéséből tudtam, nem viccel. Ezt a hülyeséget… Tudom, a külsőségek, az alibi, a boldog család látszata… De azért ez mégis túlzás. Egy kapcsolatom sem vállaltam fel, hiszen nem is volt kapcsolatom mostanában. Mind alkalmi volt és ez nekem így kényelmes.
Hátra dőlök a kényelmes bőrfotelemben és nyújtózom egyet. Ma lazára vettem a dolgot, egy farmer, póló, sportcipő összeállításban jöttem dolgozni, persze így is milliós a tétel, ami rajtam van és akkor még az órámat bele sem számoltuk. Szeretem a szépet, mindenben. Ahogy erre gondolok, hangos cipőkopogást hallok és már éppen visszatérnék a munkához, de valaki feltépi az ajtót és becsörtet. Felkapom a fejem, utálom, ha megzavarnak.
- Aelin, megmondtam, hogy ne… - zavarjon senki, de már nem is mondom végig a mondatot, mert felpillantva meglátom Sophie-t, az én kis menyasszonyomat. Már értem Aelin miért nem tudta visszafogni. Őt lehetetlen.
- Sophie, egyetlenem… - bájolgok vele, de nem veszem a fáradságot, hogy fel is keljek a helyemről. Láthatóan feldúlt és abban is biztos vagyok, tudja, az én kedvességem is csak látszat. Eszem ágában sem lenne magamtól feleségül venni, pedig minden megvan benne, szép, szőke, jó az ízlése. Hát persze, hogy jó, hiszen velem van. Jó az ágyban és hát nem túl okos, ami lássuk be, az én világomban nem hátrány. Nem kell mindenről tudnia. Neki csak egy marketingcég vezére vagyok.
- Te csak ne hívj így, te szemét… - veti egyből vissza. Hú, ez nagyon nem kedvemre való. Hátra dőlök, úgy élvezem a műsort.
- Éppen mit követtem el? Elérted a bankkártyámon a limitet? Ezért kár zavarnod, Aelin elintézi – nem értem mégis mi baja lehet. A titkárnőm bármit elintéz neki. Ő legalább annyira hűséges hozzám, mint én a nagyfőnökhöz. Talán tűzbe nem menne értem, de tudom, hogy sokmindenre képes lenne. Hogy miért? Őszintén fogalmam sincs. Biztos szerelmes belém, mint olyan sokan. Azt sem tudom, van pasija vagy nincs, de igazából nem számít, hozzám képest mindenki lúzer, érthető, hogy utánam vágyakozik.
- Megcsaltál, de is tagadd… a barátnőm látta, ahogy egy ronda medvebarna hajú lány beül melléd a Lamborghinibe. Hogy tehetted ezt velem az esküvő előtt? Hogy alázhatsz így meg? Mit fog szólni a családom? A barátaim? Köztünk mindennek vége. Ne is keress – szerintem levegőt sem vesz, miközben ezt rám zúdítja. Szóval hisztizni is tud. Még egy ok, amiért jól jártam. Magamban jót mulatok a helyzeten és meg is könnyebbülök, amiért megszabadultam tőle. Egy percre. Sophia kiviharzik, olyan hangosan, ahogy érkezett. A mögötte becsapódó ajtó hangja ránt vissza a valóságba.
- Sophia, ne feledd, a titoktartást aláírtad… - kiáltom még utána, de ennyire azért nem buta, tudja, hogy tartania kell a száját mindenről, ami köztünk történt. Eszembe jut a nagyfőnök. Még ebben a hónapban megházasodok vagy mehetek a folyóba, súlyokkal a lábamon. Egy hét és esküvő. Kizárt, hogy ennyi idő alatt találok megfelelő nőt. Nem azért, mert nem lenne jelentkező, ellenkezőleg. Túl sok is van, időm és kedvem viszont nincs ehhez az egészhez. Kell egy nő, aki szép, lehet mutogatni, megbízható és nem kérdez. Mint mindig, most is hamar megtalálom a megoldást, ezért vagyok a legjobb és ezért vagyok a főnök jobbkeze. Ezért vagyok a kedvenc. Szám szélén elégedett mosoly bujkál.
- Aelin, gyere be az irodámba – kiáltok ki a kedvenc titkárnőmnek. Még nem is sejti, hogy mi vár rá. Fogalma sincs róla, hogy az élete mekkora fordulatot fog venni, hála nekem. Csak most kezdődik számára az igazi élvezet.