Tárgy: What do you want from me? Szer. Nov. 13, 2024 11:21 am
Egy újabb szokásos nap után jött egy újabb szokásos este. Minden egyforma, minden állandó, minden kiszámítható. Jobb, mintha rossz lenne. A gondolatra elmosolyodom, de nincs jó kedvem. Akira szokás szerint nem siet haza és őszintén fogalmam sincs hol lehet ilyenkor. Ez az egy dolog, amit olyan szívesen megkérdeznék, de nem teszem. Nem tudom mit váltana ki belőle, hiszen nem szokta meg, hogy kérdezősködöm. A lányokat kivételesen meg tudtam győzni, hogy ne várják meg az apjukat, cserébe majd reggel ő ébreszti őket. Nem volt egyszerű dolgom, de végül beadták a derekukat két mesével később. Egy selyem szatén köntös van rajtam a hozzá illő hálóinggel, későre jár már és lassan úgy gondolom, nekem sem érdemes várni. A szemem folyamatosan az órára téved. 10… 11… 12 óra. És akkor meghallom az autó hangját, képes vagyok rá, messziről kiszúrom, hogy megérkezett a férjem. Az asztalon a kihűlt vacsora és az üveg bor, amit kettőnknek szántam, de végül azzal nem vártam meg. - Jó estét… vagy… már inkább éjszakát – nagyon kell uralkodnom magamon, nem mindig akadok fenn ezen, de ma valahogy nehezen lépek túl rajta. - Milyen napod volt? – próbálom inkább másfelé terelni a beszélgetést és felállok, két pohár borral a kezemben. Közelebb lépve át is nyújtom Akirának az egyiket. - Nem mondom, hogy egyszerű volt, de meggyőztem a lányokat, kivételesen ne várjanak meg. Cserébe viszont reggel neked kell ébreszteni őket – nem ülök vissza, csak az asztal szélének támaszkodok és közben azon tűnődöm, milyen kedve van. Nem látszik rajta semmilyen érzelem, de én már jól ismerem ennek az érzelemmentességnek is a fajtáit. A rossz és a nagyon rossz kedv között van valahol. - Persze, ha nem előznek meg – elmosolyodom, mert szinte kizárt, hogy reggel ne arra ébrednénk, hogy a lányok az ágyunkon ugrálnak.
Ryusaki Amaya
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: What do you want from me? Szer. Nov. 13, 2024 7:15 pm
Amaya & Akira
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Hosszú nap után indul vissza a családi házhoz, a külvárosba. A munka és kötelesség általában a belvárosi irodában vagy a saját épület együttesében tartja hosszú órákig. Most viszont a szürke BMW kényelmesen sietős iramban dübörög alatta, ahogy erős kézzel fogja a kormányt. Csendesen szól a rádió ahogy bekanyarodik a családi ház kapujához és távirányítójával már nyitja is azt. Begördül a szürke köves felhajtóra, és beparkol, felesége ezüstös autója mellé. Kiszállva, kinyújtózik egy kicsit és lesimítja a zakóját. Felsétál a házba még ki se nyitja az ajtót, és már készül is a két kis forgószél becsapódására. A lányok imádják az apjukat, amit a férfi őszintén nem ért, hiszen nem tud velük sokat időzni és foglalkozni. Nem tölt velük annyi időt amenyit megérdemelnének, ahogy feleségével sem, aki már nem idegen számára. Kötelességből házasodott meg, olyan emberrel, akit kijelöltek neki, hiszen a szíve addigra már régen meghalt. Mégis megtette és mosolygott az oltárnál, fekete öltönyében, és képes volt Amaya ujjára húzni a gyűrűt. Tisztelettel bánik a nővel, gyermekei anyjával. Minthogy nem éri ilyen jellegű támadás könnyű léptekkel kerül beljebb és csak feleségét találja ébren, de kissé meg is lepődik ezen. Későre jár már. - Jó estét neked is - pillant a nőre és tekintete elidőzik formás alakján, amit a selyem szépen kiemel és hangsúlyoz. Ez a nő az övé, testének minden porcikáját ismeri már. Halvány mosolyt enged meg magának. Tudja jól, nehéz lehet az ő asszonyának lenni és hamarosan még nehezebb lesz. A tervei... és az Ojabun tervei nem nagyon egyeznek, de mindketten tudják jelenleg ki az erősebb hatalom. - Túl hosszú. Arigatou (Köszönöm) - veszi el az egyik poharat és belekortyol. Most már engedélyezhet ennyit magának, nem fog volán mögé ülni és ritkán fogyaszt alkoholt. Eres kezeiben valószerűtlen látvány a finom borospohár. Olyan ez mint ő és Amaya. - Ha (Jól van), majd felébresztem őket reggel - ígéri meg, de ez kettőn áll mert sokszor ők ébrednek meg arra, hogy a lányok a fejük tetején ugrálnak szolid ébresztésként. Körültekint a konyhában és a poharat letéve az ételt kezdi el megmelegíteni magának. Főzni ugyan nem tud, de a mikrót és mosogatógépet remekül tudja kezelni. - Neked mivel telt? - kérdez vissza amíg a pultnak támaszkodva kérdez. Nem neheztel az étel hidegségéért, hiszen tudja. Keveset van itthon, nehezen lehet a kedvére tenni. Ellenben szereti Amaya főztjét.
Tárgy: Re: What do you want from me? Szer. Nov. 13, 2024 9:22 pm
Az a pár perc, amíg az autótól végre a nappaliba ér, valószínűtlenül hosszú. Már máshogy érzékelem az időt a sok várakozás miatt. Kész szerencse, hogy a gyerekek és némi munka lefoglal, de az esték mindig hosszúak. Csak nézem a férjem és magam sem értem, hogy a kényszerházasság ellenére hogy lehetett ekkora szerencsém. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy ez a kapcsolat ne működjön, de a maga módján működik és őszintén, ennél csak rosszabb lehetne. Látom, ahogy végignéz rajtam. Én nem vagyok teljesen megelégedve magammal, de melyik nő az. Főleg így, hogy már két gyereknek életet adott ez a test. Ha minden jól megy, talán harmadjára is megteszi. - Akkor átlagos napod volt – nem kötekedek, egyszerűen csak nehezen bírom a sablon válaszokat, hogy nem oszt meg semmit velem. De nem kérdezek vissza, nem erőszakoskodok, hogy meséljen. Inkább belekortyolok a borba. - És megint nem ettél semmit – utána megyek a konyhába, ez nem az ő dolga, nekem kell kiszolgálni őt, de az ételt nem tarthatom órákon át melegen. - Csak ülj le, majd hozom. Képtelenség volt melegen tartani, már kétszer megfőtt volna – a mikró sípolása mintegy végszó, hogy fogjam be. Ez nem én vagyok. Talán azért beszélek ennyit, mert ideges vagyok attól, amit valójában mondani szeretnék, csak keresem a megfelelő pillanatot. Egyáltalán van ilyen? Leteszem a férjem elé az ételt és leülök vele szemben. - Jó étvágyat – töltök még bort, mert szükségem van rá. Amikor megkérdezi, milyen napom volt, pont kapóra jön, hogy felvessem az ötletem. - Csak a szokásos. Illetve nem... a lányok úgy nőnek, hogy már követni sem tudom, ki melyik ruhát nőtte ki éppen. Szóval ami kicsi, azokat elraktam. Külön a rózsaszíneket és külön, ami még jó lehet. Egy kisfiúnak is... – szinte egy levegővel sorolom végig a mondandómat, a végén pedig szünetet tartok. Hagyok időt, hogy eméssze kicsit Akira a hallottakat, mert még magam sem hiszem el, hogy ezt tényleg kimondtam. - És ahogy pakoltam, arra gondoltam, mi lenne, ha abbahagynám a gyógyszert és... szülnék neked egy fiút – először lesütött szemmel a padlót bámulom, csak kicsit később merek felnézni Akira szemeibe. Vajon mit fog szólni? Vajon őrültség ez az egész? A szívem hevesen ver. Arcát fürkészem, de szokás szerint nem tudok semmit leolvasni róla. Talán még ő sem fogta fel, mit mondtam neki.
Ryusaki Amaya
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: What do you want from me? Szer. Nov. 13, 2024 9:51 pm
Amaya & Akira
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Az ajtó árulkodik arról hogy a ház ura hazatért, mert léptei nem vernek nagy zajt. Ő maga is átesett számos kiképzésen és megpróbáltatáson és egyeseknek ott van a nyoma a testén is. Alig látható hegek, amiket elfednek a tetoválásai. Sosem szégyellte őket, és sosem magyarázkodott miattuk. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak mint a lélektelen pillantás, megfagyott szív és kemény öklök. - Igen. Többnyire üzlettel telt, és némi más fajta megbeszéléssel is. Hamarosan... változás jön a szervezeten belül - feleli ahogy sötét lélektükreivel a feleségét nézi. Nem titkolja el előle, hiszen ő is érintett lesz benne, és azt is tudja hogy az asszonya okos. - Azt hiszem ebédeltem valamikor - ám ebben nem biztos. A munka sokszor elviszi annyira hogy ez egyszerűen kimarad, de nem nagyon érzi meg hiszen amennyi mindent már kibírt pár óra éhezés igazán semmiség. - Suman,suman (Bocsánat), késő van már - kér elnézést amiért kihűlt az étel. Viszont leül ahogy amaya kéri és addig bele iszik a borba amíg a tányérra vár, és aztán kezd csak elegánsan és csendesen enni. Mindig eszik abból amit a nő főz. - Vegyél nekik új holmikat akkor. Kai elvisz a városba titeket holnap vásárolni ha akarod - veti fel az ötletet ahogy felnéz a vacsora felett. Ő is látja hogy a lányok nőnek mint a gomba, még épp csak apró volt a nagyobbik, és már a kicsi is a fejére nő. Valahol mélyen büszke is rájuk. Egészségesek és gyönyörűek akár csak az anyjuk. A férfi minden zordsága ellenére szereti a szép dolgokat. - Nanda? (Micsoda) Egy kisfiúnak ? - akad meg a falatban és kérdőn néz a nőre, de még mielőtt megszólalna, Amaya folytatja és nem tagadja hogy meglepi a gondolat. Gondolt rá ő is már hiszen nem sokára... gondoskodnia kell az öröklésről is. - Szeretnél.... egy fiút? Azt mondtad a második lányunk után hogy nem bírsz el több fájdalmat ami a szüléssel jár - néz komolyan a nőre, de nem veti el az ötletet. Tulajdonképpen ha képes lenne rá megadná neki. Befejezi a vacsorát amíg gondolkodik, és leteszi a mosogatóba. Aztán a nőhöz lép és felhúzza magához. - Akkor adj nekem egy fiút.... - csókolja az ajkaira, ahogy kezei merészen simítanak a nő derekán és a fenekén végig. Kívánatos alakja van.
Tárgy: Re: What do you want from me? Szer. Nov. 13, 2024 10:53 pm
A kérdésemre választ is kapok, meglepően részletesen. Igen, ami két szónál több, az már részletesnek számít. Ráadásul szóba kerül a szervezet, amitől mindig összerándulok, nem szeretem az ilyesmi ügyeket, de nagyon jól esik, hogy Akira ezekbe többnyire beavat, amennyire szükséges. Nem csak unatkozó feleségnek néz, hanem megosztja velem a fontosabb dolgokat. - Miféle változások? – kérdezek egyből vissza, mert az soha nem jelent jót. Vagy igen, de semleges semmiképpen nem szokott lenni egy változás a szervezetben. - Megértem, dolgod volt... Csak néha, a lányok miatt... örülnének neki, ha korábban hazajönnél – sóhajtok fel, minden este ezen megy a vita, hogy meddig maradhatnak fent és mikor jön az apjuk. Ma én nyertem és már alszanak is, de legtöbbször ők győznek. - Nem olyan fontos, van mit felvenniük. Csak olyan gyorsan nőnek, tegnap még kisbabák voltak, holnap már szinte iskolába mennek. És a legtöbb ruhát jó, ha kétszer felveszik, mert már ki is nőtték – mosolyodok el halványan. Akirát nézem, ahogy becsülettel eltünteti a vacsorát még ilyen késői órán is. Nekem is... hiányzik, hogy többet legyen itthon. Későn ér haza, mire felébredek, többnyire már dolgozik. Lehetetlen megelőzni és korábban ébredni nála. Amikor előállok az ötletemmel, először visszakérdez, de figyelmesen végighallgat és azt hiszem egyből rá fogja vágni a választ, hogy nem, szó sem lehet róla, de nem így történik. Csendben vacsorázik tovább, én pedig idegesen babrálom a poharat az ujjammal. Ennyire nem akarja? - Igaz. Az első szülés csak az újdonság miatt volt félelmetes, de a második... tudod, hogy imádom a lányunkat, de az... rémes volt. Már egy ideje gondolkodtam ezen, de halogattam kicsit, mert azt a fájdalmat nem felejtem – vallom be őszintén. Bár pontosan tudja mit éltem át. Hiába volt már a második szülésem, hosszú órákon át vajúdtam és a néha már talán magamnál sem voltam teljesen, vannak részek, amikre nem is emlékszek. Csak a végére. Amikor a mellkasomra fektették a mi második kis csodánkat. Abban a pillanatban megszűnt a fájdalom és tudom, ez most is így lesz. - De... igen. Szeretnék egy fiút... tőled – jelentem ki végül határozottan. Tudom, hogy titkon ő is erre vágyik, hiszen fontos lenne, hogy legyen egy fia is, aki követi majd őt mindenben. És én kész vagyok ezt megadni neki. Csak nézem, ahogy elpakol maga után, javíthatatlan, annyiszor mondtam már, ez az én dolgom. De most jobban idegesít a csend, ami rám telepszik és úgy érzem összenyom. Remélem nem fog haragudni rám. Odalép hozzám és felhúz, én meg engedelmesen hagyom, félve pillantok fel szemeibe. Már nem kell várnom a válaszra tovább, ajkaim közé suttogja, amit annyira szerettem volna hallani. Hogy adjak neki egy kisfiút. Belemosolygok a csókba, ami végülis halk, kéjes nyögésbe fullad, ahogy megérzem kezeit. Kalandoznak a testemen, újra felfedezik az ismerős vonalakat, én pedig lágyan hozzásimulok. - Akira... ne itt... a lányok... – néha a legváratlanabb pillanatokban tudnak felébredni és megjelenni bárhol a házban. - És különben is, ma még biztosan nem fog megfoganni – emlékeztetem, hogy ez nem ilyen egyszerű, de végülis miért ne érezhetnénk jól magunkat.
Ryusaki Amaya
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: What do you want from me? Vas. Nov. 17, 2024 10:27 pm
Amaya & Akira
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Nem titkol el semmi olyasmit a nő elől, ami az ő életét is érinti és ez a vltozás most elég nagy lesz ahhoz hogy mindenki tudjon majd róla. Tudja jól hogy a nő nem szereti a munkáját és azt sem ami mögötte áll, de azt is tudnia kell hogy a kezei nem vértelenek és a mai napig képes elvenni bárki életét aki fenyegetést jelent rá vagy a családjára. Ez neki szent dolog. - Az Ojabun.... hamarosan visszavonul - sóhajt fel a férfi ahogy leül vacsorázni. Általában tart valamiféle egyensúlyt az étkezéseiben de tart csaló napokat is. Amaya főztjét pedig mindig megkóstolja, még ha nem is kifejezetten éhes akkor is. A maga módján tiszteli a nőt aki eltűr mellette sok mindent. Látja az el nem sírt könnyeket és a csendes beletörődést hogy ő csak örök második lehet a férfi halott szívében. Akira soha nem említette neki Harumit és a szörnyű múltat amit eltemetett mélyen magában. Néha még mindig fáj, de néha mintha kevésbé tenné és amikor Amayára néz, olykor még mosolyog is a szorgalmas asszonyon, aki minden panasz nélkül teszi a kötelességét. Voltaképpen még szerencséje is van vele hogy ennyire engedelmes feleséget kapott. - Ha(igen), tudom hogy nem vagyok jó apjuk - ezzel tisztában van és próbál többet időzni de az ügyek sokszor szólítják el, hiszen neki kell kimondania sokszor az utolsó szót hogy élet vagy halál a jussa az adott személynek. Nem jut sok ideje alvásra és családra. - Ha túl vagyunk ezen a drasztikus lépésen, elmegyünk nyaralni mi négyen. Válassz bármilyen uticélt - hagyja rá hiszen ő bárhová elviszi őket, és majd a személyi titkára megszervez mindent, a kellő védelemmel termszetesen. Figyelmesen hallgatja a nőt ahogy befejezi az ételt és leteszi a pálcikákat. Tudja jól hiszen mindkét gyermekének születésekor ott volt a kórházban és mindent megtett amit a nő vagy az orvos kért tőle, és Amaya után ő volt a második aki kezébe vehette az újszülöttet és képes volt mosolyogni. Hálás volt a megvívott csatáért. Ahogy belecsókolja a választ a nő ajkaiba el is mosolyodik kissé hiszen ennyi idővel később is képes ennyitől is zavarba jönni, pedig azért rendszeresen élnek szexuális életet a hálószoba falain belül. - A lányok tudják hogy nem sajátíthatnak ki teljesen maguknak - válaszol, mert olykor neki is szüksége van a gyengés asszonyi kézre, és arra hogy ott aludjon mellette és érezze a közelségét. Nehéz lehet.... pont az ő asszonyának lenni, nem is lenne rá képes egy átlagos nő. - Nem baj, attól még.... - csókol a nyakába ahogy a feneke alá nyúl, és megemeli. Kidomborodnak a karják az izmok az édes súly alatt, és elindul a hálószoba felé, ahol minden porcikájában érezni akarja Amayát. - Holnaptól ne szedd tovább a gyógyszert... - erősíti meg hogy tényleg akarja ezt és az a fiú nagyon jól jönne, de ha lány lesz akkor sem fogja eldobni magától hiszen az ő vérük lenne. Mindkettejüké, és így nem is lehet kérdés hogy ide tartozik. IDe fog tartozni.
Tárgy: Re: What do you want from me? Hétf. Nov. 18, 2024 11:14 am
Nem szeretek a munkájáról beszélni és nem azért, mert nem érdekel. Nagyon is érdekel, de akárhányszor szóba kerül, ismerős görcsbe rándul a gyomorm. Én nem ebben nőttem fel, nekem az átlagos, szinte unalmas munka a természetes. Bár tisztelem és felnézek rá, mert nagyon jól csinálja, amit csinál, de attól még ez nekem idegen. És félelmetes. Tudom, hogy bármi áron megvédene bennünket, ennek ellenére nincs nap, hogy ne aggódnék. Érte. Bármennyire is szokatlan itt az amerikai világban a mi kapcsolatunk, nálunk ez hagyomány és soha nem is lázadtam ellene, sőt… Szerencsésnek tartom magam. - És ez ránk nézve mit is jelent pontosan? – tudom mit jelent, legalábbis a magam naiv módján. Ezekbe a kérdésekbe nem szeretek belegondolni, inkább megvárom a válaszát, minthogy elméleteket gyártsak magamnak. - Én ezt egy szóval sem mondtam, hogy nem vagy jó apjuk – kapom fel a fejem a meglepő kijelentésre. Én nem ezt mondtam és őszintén meglep, hogy ő így gondolja. Nem rossz egyáltalán, csak más. Nem vagyunk egy átlagos család. - Mindent megteszel értük és ezt ők is tudják. Én is. Egyszerűen csak keveset vagyunk együtt, de megértik. Azt hiszem ez egy átlagos családban is így van, az apák dolgoznak – mosolyodom el halványan, mert ez a része igaz is, csak a mi esetünkben az a bizonyos munka az, ami nagy különbséget jelent. - Nyaralni… - ismétlem meg a szavait mosolyogva. - Képes leszel napokig csak homokvárat építeni és nem foglalkozni az itthoni dolgokkal? – vigyorgok tovább, mert nem látom magam előtt a képet, ennyire még az én fantáziám sem élénk. És nem abban kételkedem, hogy ne játszana a lányokkal. Sokkal inkább azt nem hiszem, hogy munkamentes lesz az a pár nap. - Majd gondolkodom rajta. A lényeg, hogy meleg legyen és ne legyen túl messze. De nekünk egy közös itthon töltött nap is elég, nem kell belemenned olyasmibe, amihez tudom, hogy semmi kedved, mint mondjuk egy nyaralás – én képes vagyok alkalmazkodni, neki viszont tudom, hogy nehezen megy, akkor is, ha nem mutatja. A maga módján, minden sötét titka ellenére azt hiszem ő is kedvel engem. Ha nem is annyira, mint én őt. - A lányok azt hiszik, hogy mindent és mindenkit kisajátíthatnak. Igazi mini diktátorok, nem is értem, honnan örökölhették ezt a vezetőszellemet – vigyorgok, mert hát én vagyok velük egész nap és tényleg nagyon jól neveltek, de egészen más arcukat mutatják az apjuknak és mást, ha velem vannak. Akirának van tekintélye, nyilván nekem is, de azért nálam feszegetik a határokat, nála viszont nem is próbálkoznak. - És ha összejön a harmadik baba, bele sem merek gondolni, mi lesz… - sóhajtok fel. Legutóbb könnyen ment a dolog, hiszen a második lányunk születésekor még az első is annyira pici volt, hogy nem igazán kellet elmagyarázni, hamarosan kistestvére születik. Ez most keményebb menet lesz, abban biztos vagyok. Féltékenységgel és hisztikkel teli napoknak nézünk elé. Most viszont nincs időm ezen gondolkodni, hiszen Akira a tettek mezejére lép és bár gyakran élünk házaséletet, a szégyenlősségem az évek során mit sem változott. Halkan felnyögök a helyzetváltoztatásra, ahogy meglepően könnyedén felemel és meg sem áll velem a hálószobáig. Annyira vonzó, hogy ilyen erős és férfias. Karjaim a nyaka köré fonom, lábaimmal a derekát ölelem. Gyors csókot lehelek ajkaira, aztán hagyom, hogy a hálóig vezető rövid útra figyeljen, inkább áttérek a nyakára, ott hintem be apró érintésekkel a bőrét. - Ki is fogom dobni, nem lesz rá szükség… és ha véletlen ráérsz, hazajöhetnél… ebédelni… - nehezen tudok már arra figyelni, mit mondok, mindig elveszi az eszem a közelsége. - Minden alkalmat ki kell használunk, hogy minél előbb sikerrel járjunk – vigyorgok bele a csókba, de aztán nem beszélek, a számat most egészen másra akarom használni.
Ryusaki Amaya
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2024. Nov. 10.
Tárgy: Re: What do you want from me? Tegnap 10:03 pm-kor
Amaya & Akira
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Tisztában van azzal hogy a felesége bár az egyik kobunnak (helyi területi uralkod) a lánya, és a házasság pusztán politikai volt, valahol mélyen talán szereti őt. A férfi nem tudjam eghatározni magában mit érez a nő iránt, de közömbösséget nem, ebben teljesen biztos. Akkor nem osztaná meg vele a terveit, illetve az Ojabun terveit és nem lehetne az életének szerves része ahogyan most. A válasszal nem siet, de nem is tagad. Amit mond, azt igazán mondja, őszintén. - Azt jelenti hogy az Ojabun felesége leszel. Azt jelenti hogy nincs feljebb, az első asszony leszel a szervezetben - jelenti ki halkan, mert ő sem ezt akarta. Sosem kérte hogy az lehessen ami, ilyenné formálták és ilyenné alakult Harumi miatt, akit sosem szűnt meg gyászolni és évente elmegy a helyhez, ahol nyugovóra helyezte. Sem tábla, sem kő nem őrzi a helyet, pusztán az ő tudata. Nem él senki már, aki akkor ott volt, és részt vett a vadászatukba. Akira mindenkit megölt idővel. Ideje volt bőven, és hatalma is lett hozzá hogy ne álljon senki az útjába. Mert őt nem lehetett megállítani. - Tudom én hogy az vagyok. Keveset vagyok veletek, méltatlanul keveset - teszi hozzá csendesen hiszen tudja ő. Sokkal kevesebb ideje van a családjára mint szeretné, és nem is biztos benne hogy itt jó helyen van olyan idegen a lányai között. Bár panasszal nem élhet. - Talán. Soha...soha nem tudtam milyen egy normális család. Ez is normális, legalábbis nekem, de tudom hogy valahogy mégsem - válaszol a nőnek hiszen értékeli őt. Hogy nem egy üresfejű kirakatbábu hanem két gyermekük anyja. - Biztosan képes lesze, nincs amire ne lennék az Amaya - válaszol. Minden egyes szavát komolyan gondolja hiszen ő nem ismer lehetetlent. Ha valakit meg kell ölni, megöli. Ha meg kell tanulni egy új nyelvet megtanulja. Kis gondolkodás után szólal csak meg. - Akkor ne menjünk messzire, de egy hosszú hétvégére - veti fel azt a bizonyos arany középutat. A céget tudja kire bízni, és Romero is megbízható partnere és vannak szakértői is. Shint magukkal viszi majd ebben biztos. Halványan elmosolyodik a nő megállapításán, hiszen ő vezető, igen. Nem is rossz vezető és most még magasabbra jut majd. Még nem nyilvános az információ de Amyayának fel kell készülnie erre. - Majd.... valahogy megoldjuk azt is - ha volt ideje és tehette kivette a részét a gyerekekkel eddig is. Néha még mesélt is a lányoknak amikor nem hagyták vele békén napokig de mindig tudták mi az a pont ahol már nem szabad tovább feszegetni. Itthon is nehezen vetkőzi le a merevséget, bár próbál rugalmasabb lenni. - Ebédelni, mi? - mosolyodik el szélesebben ahogy a felesége feneke alá nyúl, és beviszi a háló szobába és izmainak feszülésén lehet érezni hogy nem hagyja hidegen a finom érintés. Az ő kemény, vas teste is el tud lágyulni egy kivételes asszony kezei között. - De ma éjjel csak a magunk örömére - suttogja ahogy leteszi az ágyra és már szabadul is meg a ruháitól. Gyorsan vetkőzik és teljes pompában áll az ágy lábánál és kihúzza Amaya köntésének zsinórját. - Túl vagy öltözve a programhoz - dobja el a szalagot elégedetten hogy aztán a köntöst nyissa szét.