just a young gun

between us

A suli után semmi más tervem nincs, mint deszkára pattanni és elgurulni a legjobb barátomhoz, hogy kicsit feldobjam unalmas és szürke életét. Mármint azzal hogy bearanyozom a  délutánját, a csodás jelenlétemmel.
Szakadt fekete farmert viselek és egy zenekaros pólót, széles övvel és lelógó láncokkal és egy kendővel. Nyakamban számtalan lánc és a karomon is széles bőrkarkötő feszít. A másikon az okosórám, ami mér mindenfélét és kiakad a lépésszámláló rajta ha mozgalmas napom van. Fejemen fekete sapka, de csak félig és kilóg a fekete egyenes hajam, ami azért nem olyan vészesen hosszú. Sminkeltem ma is, füst színűek a szemeim, és nem érdekel ha lebuziznak érte, akkor még rá is játszok. Bár aki erre vetemedik, az később azért megbánja, de nyíltan leszarom.
Mire odaérek a haveromhoz, lejár a válogatás is amit hallgattam spotyn és kiveszem a fülesem hogy beüthessem a kapukódot. Épp csak a lakáshoz nincs kulcsom, de amúgy az se lenne túl nagy dolog, a mi kapcsolatunk kicsit fura de nekünk tök természetes.
- Hééééé, Marcel - kezdek el dörömbölni ahogy felszaladtam a másodikra, és a hónom alá csaptam a deszkámat is. Hallom motoszkálni, és nem sokkal később már az ajtó jó felén vagyok, azaz bent.
- Mi a helyzet haver? Rég láttalak! Lesz egy deszkás verseny két óra múlva kint a parkban és gondoltam beugrom én is. Lejössz velem? Na, ne tepsedj már, légy jó házigazda és csinálj nekem egy kávét - noszogatom vigyorogva ahogy lepakolok és leveszem a cipőm hogy levethessem magam a kanapéjára. Az se zavar ha ő is épp ott van akkor rajta terülök el keleti kényelemmel.

Johnaton & Marcel

Egy valamit nem szeretek, ha fotózásról vagy bármi másról van szó. Az olyan hangulatembereket, akik csak a rossz kedvüket képesek a másikra zúdítani. Ó, igen, a tükörbe néznék éppen, csakhogy most nem rólam van szó. Pete. Aki Natalia volt és még nem tudott levetkőzni pár dolgot. Türelmes vagyok, mert a legprofibb fotókat akarom, ráadásként a mai reggel olyan hullámokkal és óceán színnel ajándékozott meg, hogy ma aztán semmi sem képes elrontani elégedettségemet. Talán ez okozhatta azt, hogy rájött Pete, én ugyan magamra nem veszem a szaromkodásait, így durcizva ugyan, egy nagyon remek sorozatot csináltunk. Hogy megenyhült a végére? Hol szarom én le?  Dolgozzon, adjon bele ezeregynél is több százalékot és akkor szóba állok vele.
Kiadós késői ebéd után mezítláb caplatok fel az emeleti teraszra és a pacskeromat az asztalra dobva, egy finom kávé társaságában válogatni kezdem a képeket. Éppen olyanok a fényviszonyok, amelyeket még a studióban is képtelen vagyok előidézni, így kapok a lehetőségen és akkor már estére átmehet az egész sorozatválogatás, letudva Miss Hiszti munkáját. Aki amúgy Mr Szépség, mert abban hiba nem lehet, valóban érti azt, amire vállalkozott.
A hangot előbb fojtottan hallom, és annak dünnyögök, tudattalanul, ahogy belemélyültem agyilag a válogatásba.
A trappolásra figyelek fel, éppen kávét kortyolgatok. Felismerem a dübörgést, még a kérdése előtt, elvigyorodom.
Jelentőségteljesen magam elé emelem a karórámat.
- Egészen pontosan tizennyolc órája és négy perce – hunyorítok rá.
A laptopot és a csészét is feltartom, ahogy az ölembe látom vágódni. Mázlija, hogy a kávé most nem forró, csak meleg, és megittam legalább a háromnegyedét. Úgy nézek le rá, ahogy rám vigyorog.
- És hogy gondoltad a kávét? Húzzalak magam után? Választhatsz, hajad, vagy a lábad – vigyorgok,  s látványosan iszok a bögre/csészémből, miközben a combjaimat feszítem, lazítom, amitől Johnaton minden bizonnyal ugrálni fog, hiszen izmosak azok a lábszárak, elvégre rendszeresen edzek.
- Feltalálod magad a konyhában, és csak egy gombot kell megnyomnod, dee... ha gondolod van fél perced kiérni a konyhába, hogy egy bögrét tarts a gép alá – közben már veszem elő a mobilom és a kávégépre bökve, leadom neki a lefőzés parancsot, csak a kapszulát kell a helyére dobnia, ahogy felmelegedett és máris főzi a nedűt. Ha kell, a konyhakőre is, amennyiben nincs alatta bögre vagy csésze.
- Mikor lesz? Még egy negyedórás meló, addigra bedobod a kávédat is. Vagy nem. Ettél már? Van a hűtőben kaja is.
Johnaton bármikor bármeddig és bárhogyan lehet itt. Életem olyan szerves részét képezi, amit eddig más nem töltött be, lévén nem vagyok egy mindenkivel csak úgy létező. Egy ideig voltam ilyen, míg megismerni akartam magam, mi az amit szeretek és hogyan. És hát... mindenhogyan, mindenkivel.
- És ez milyen verseny? - Ha még tespedne rajtam, jelentőségteljes nézéssel nyomom meg a gombot a mobilon, jelezve, az a bizonyos számláló elkezdődött.
- És én miért nem tudok róla? - Legfőképpen azért nem tudok róla, mivel inkább mocival tolom a helyzetet, mint deszkán, bár az is jöhet. Bármikor.