Ryu ma bevállalta, hogy foglalkozik a klubbal, ha netán későn érkeznék. Bármi meglehet. A mai nap terveztem elmenni Aaron sírhelyéhez. A fekte Mustangomból szálltam ki, nem érdekelt, hogy mennyire süt a nap, és mennyire van meleg, a kocsi választásom is a bennem tomboló feketeséget tükrözte. Amint ki nyitott a temető, elindultam ide, útközben megálltam virágokat venni, egy csokor fehér rózsa, szolid színű papírba csomagolva. Az anyós ülésen pihent a csokor, a kocsiban kellemesen hűvös volt. Sosem beszéltem meg Ewerettel, hogy itt találkozunk, ez szinte afféle kimondatlan kapocs volt kettőnk közt. A fiú hozott össze minket, általa keresztezte kettőnk útja a másikét, amiért hálás vagyok neki. Megtanított játszani, néhány játékot a fiú miatt ismerek, és sosem vallanám be, de szeretek társasozni, vagy kártyázni. Nem, semmit nem mondok senkinek, mert nem akarom, hogy ezt a kicsi szikrát is kiöljék belőlem. A telefonomat is ki kapcsoltam, tudom, hogy ha elég energiát fektetne bele Abigail, megtalálna, és nem hagyna még gyászolni sem. A csokor mellett, egy szál vörös is pihen. Ez, anyám kamu sírhelyére fog kerülni. Nehéz volt eljátszani a halálát, de legalább már biztonságban élhet, távol attól a nőtől, Miamiban. Apropó, Miami, majd el kell menjek meglátogatni. Begurultam a kocsi behajtón, és lassan haladtam a kis utakon, az illedelem is ezt kívánta, hogy ne száguldozzak, ahol a halottak végre megpihentek, ott miért egy Mustang hangosan doromboló motorja volna az, aki felveri a környéket? Később, biztos, hogy le fog teremteni Ewerett, amiért egyedül jöttem el, mindenféle védelem nélkül, de tudom jól, hogy meg vannak a saját kis szerkezetei, amivel figyel. Sötétkék színű öltönyt viseltem, lezser urban stílusban, még lánc is lógott az övtartómról, a pénztárcámig, ami természetesen csak dísz volt, mert az öltöny zsebemben pihen az igazi, kis kiegészítőkkel, pecsét gyűrűkkel és néhány karkötővel dobtam fel a kinézetemet, de mindezek ellenére eleganciát tükröztem, méltóságteljesen sétáltam végig a sírok közt, egészen Aaronéig, ahol leguggoltam, és letöröltem a márvány lapot, és oda tettem a friss virág csokrot. A kezemben pedig ott pihent még anyámé. Csendben álltam a sír felett, és a névre, a születési időre és az elhalálozás időpontjára révedtem. Mogyoró barna szemeimet sötét, fekete napszemüveg fedte a vakító napsugaraktól, és ez egyfajta páncélként is szolgált. Egy pillanatra hunytam le csak a szememet, és hallottam szinte a fiú nevetésének hangját, régi emlék foszlány. Hálával tartozom neki. A szél óvatosan kapott bele a művészien beállított hajamba, de nem érdekelt, ahogy a nap tűző sugaraitól se zavartattam magamat. Ez a rész, nem a katonai temető volt, akadt néhány öreg , dús lombú fa, épp felém kanyarodott az árnyéka.
Elteszem a mobilt és sóhajtok egyet, közben kiveszek a belső zsebemből egy kisebb készüléket és bekapcsolom. Ha lyukat akar üttetni magába, én fogom leszedni a fejét. Nem erre tettem fel a szavam és időként idegesítően tud az idegaimen táncolni. Nem mondanám, hogy megkönnyíti a dolgomat. Az évek alatt viszont egyre inkább a javulást látom rajta. Tisztában vagyok azzal, hogy van, amihez idő szükséges, s van, amihez már csak külső nyomásra lép az ember. S élek is ezekkel a nyomásokkal. Sosem érzelmekkel vezérelve. Az érzelmek nem túl hasznosak azon a területen, ahol dolgozom és érvényesülök. A megérzés, az ösztön, annál inkább. A temető egyik pandján ülök. A fiúkhoz is kimentem. Toby... meg sem érte a vizsga végét. Ott maradt a víz alatt. Jack pedig kiváló példája annak, hová vezet a forrófejűség. Inkább bukott volna meg a vizsgán, most focicsapat mennyiségű kölykökkel rohangálhatna az udvaron. De ezt választotta. Legnagyobb fájdalmam mégis Aaron. Felveszem a napszemüvegem, s a kezembe veszem a padon mellettem fekvő csokrot. Búzavirág és pipacs. A pipacs hamar tönkre tud menni, igazi nebáncsvirág. Mint Aaron. S a búzavirág éppen olyan kék, mint a szemei voltak. Pedig már elengedtem a múltat. Hosszú időbe került, mire megértettem a helyzetet és elengedtem. Egyedül a tett ígéretemet nem. Azt a síromig megtartom. Az a fiú a legtisztább lélek volt a világon. S ha ő azt kéri, ugorjak le a századikról, azt is megtettem volna. Félretettem azon érzéseimet és véleményemet, amit Hudson élt és folytatott. Nem az életét megváltani kellett, hanem azt megmenteni. Sok szart láttam terepen, akcióban, és más helyeken is, nem ettől és ezen fogok minősíteni. Nem ez a dolgom. Már messziről kiszúrom az alakját, s közben körbe is figyelek. Nem kell forgatni a fejemet, még a szemeimmel sem seprem végig a környéket. Vannak sokkal hatékonyabb dolgok a veszély érzékelésére, s ahhoz a szemnek semmi köze nincs. Nyugodtan álltam mellé, miután letettem a sírra a saját csokromat. Egy ideig csendben ácsorogtam mellette. - Volnál szíves tájékoztatni az embereket, merre tartasz, ha nem kívánsz társaságot? S legfőképpen magaddal vinni a karórád? Szava sem lehet, hogy a feladatom végzem. Alaposan. S az is beletartozik, milyen feltételekhez is van kötve mindez. Máskülönben nem tudom megvédeni. - De ha szeretnéd Jeremy bicepszeid nézegetni, rád állíthatom héthuszonnégyben. Elég, ha ugyanígy teszel, mint ma – csendben állok egy ideig ismét. - Biztos örül, hogy eljöttél – vagyis köszönöm, érdemes így venni a szavaimat.
Nagyon is jól hallom ebben a csendben, ahogy végül mellém él. Figyelek én is, halkan eresztem ki a levegőt, afféla szusszanás hang, ahogy ellép mellettem, és le teszi a csokrát. A kezemben a rózsát szorongatom még ,a két ujjam közé csippentve. - Úgy csinálsz, mintha jellemző lenne rám, fél óránként direkt eltűnni a szemed elől. Évente egyszer, ha ilyen történik. – kivéve, amikor Abigail pakoltat be hirtelen egy kocsijába, és visz el soron kívül egy fontos ügyfélhez. Ebből a közegből , Abigail karmaiból nehéz megszabadulni. Egy átkozott pók, aki ha egyszer elkapott, nem enged. Engem pedig csecsemő koromban kapott el, amikor egy szavam sem lehetett még. Most meg már? Nehéz. Óvatosnak kell lennem. Nem könnyű megbuktatni. Ewerett is tud a tervemről. Egy autóbalesetnek álcázott rablás, amiben engem is elrabolnak, egy mexikói fegyverkereskedőtől kértem szívességet. - Elfelejtettem szólni, hogy a pót órám összetört, a legutóbbi leckéztetésem alkalmával, így fel tettem tölteni, azt az egyet, ami van. – emberből vagyok, én sem emlékezhetek mindenre. De a tenyeremet nyújtom, ha elhozta az órám, át veszem tőle. A megjegyzésére , csak megvonom a vállamat, és a szemöldökömet ráncolom, Jeremy… az a testesebb őr, aki mindig szeret bele mászni az aurámba. Megborzongok. Nem, ő nem kell. Az aura probléma ellenére tökéletesen végzi a munkáját. Bár, szerintem a szemöldök ráncolásomból sejtheti, hogy nem tartom jó ötletnek ezt a személyi testőrködést 7/24-ben. - Sokat köszönhetek neki, nektek. -lököm meg a vállammal az övét. Eszembe jut az a nap, amikor be jött, és elvesztette az önuralmát, majd pedig elindított a józanodás útján. Ha nem lett volna Ewerett, és Aaron, elvesztem volna. - A java még csak most jön. – indulok el pár perc néma csend után anyám sírja felé, Ewerett vitt többször, arra a helyszínre ahol Lorenzoval beszéltem arról, hogy miként tudna nekem segíteni. De senkinek sem beszéltem még a belső félelmeimről. Némán, tíz perc alatt sétálok át a másik helyszínre. - Ha valami balul sülne el, és nem leszek többet, neked kell ki menekítened Ryut, és a vagyonom, anyámmal együtt. Minden iratot összekészítettem, a te szobád széfébe tettem mindent. Ha eljön az idő és ott tartunk, ha úgy látod, hogy elvesztem, akkor… abban le írtam mindent lépésről lépésre. Mit hol találtok. Ha nem leszek, valakinek vigyáznia kell rájuk. – le veszem a szemüvegemet, és komolyan pillantok rá, kutatón. - Nem akarom, hogy ott legyél azon az estén, de szeretném, ha lenne ott olyasvalaki , akiben megbízol, akivel tudod a kapcsolatot tartani. – várakozok, hogy mit mond, kíváncsi vagyok a véleményére, arra ,hogy ő mit tenne másképp.
Egy rövid ideig nézem a nevet a sírkövön. - Az évi egyszer is rendszeresség. Vagyis jellemző. Abigaillel meg már lassanként megértetem, hogy letöröm a csodás kezeit, ha szó nélkül elviszi valamerre. Ha nem hagyja a munkám végezni, akkor én sem fogom az övét, s volt benne tapasztalata. Elcsábítani is próbált már magához, de a dühödt fogszívásán kívül semmi sem jutott neki. Nem vagyok megvásárolható és zsarolható sem, ugyanakkor tudom, hol a helyem ebben a világban, s ennek megfelelően ugatok és acsargok. És védelmezek. - A csicskásod nem vagyok. Ha elvesztetted, összetört, időben jelezz. Ha elfelejtetted, az már nem az én bajom – az ugrálgatást nem fogom engedni, senkinek sem, ezt ő is megtanulta, s ha mégsem, nos, akkor itt az ideje, hogy megtudja. Így csak a tenyerére nézek, aztán rá. - Mint mondtam, nem a csicskásod vagyok – vagyis vállaljon felelősséget a tetteiért. Kemény volnék? A bizalom legelső lépcsőfoka véleményem szerint az, hogy a magam részéről adódó kötelezettségeknek eleget tegyek. Kemény vagyok és szigorú, s sosem agresszív. Egy alkalom kivételével. Amely egyáltalán nem volt szándék nélküli. Figyeltem őt, mivel hathatok rá, s sosem engedtem, hogy az érzelmeim átvegyék felettem az irányítást. Tisztában voltam azzal, hogy őt csak így tudom megmenteni. Szép szavak üres homokszemekként peregtek volna le róla. - Rendben. Majd emlékeztess, hogy beleegyeztél – még mindig nem pillantok rá. - Neki köszönd – komoly a hangom, s olyan felhang csendül benne, ami csak akkor jelenik meg, mikor Aaronról van szó. A mai napig hősnek tartom, s példaképnek. Nem folytatja a szavait, így némán haladok én is mellette, a másik sírhoz. Ami egyáltalán nem igazi. De szükséges volt, hogy megvédje a családját. - Ez szerinted terv? - nézek rá. - Nem kellett volna előtte engem is megkérdezned és megbeszélni? Másrészt meg... egészen biztató, ha ennyire hiszel magadban, hogy túléled. Úgy nem is fogod, ha csak így közölsz velem valamit. Megérint, hogy gondol azokra, akiket szeret. De ahogy megtervezte... még mindig van mit tanulnia. - Megnézem a papírokat, veled együtt és átbeszéljük. Nem – emelem fel a kezem, ha ellenkezne. - Sok mindent megteszek érted, csak azt fognád fel végre, hogy beszélj a tapaszaltabbakkal is, mielőtt intézkednél.
A folytatásra a zsebembe süllyesztem a kezeim. Nem látok senkit, aki gyanús lenne, s nem is érzékelek, a többiek sem láttak senki olyasvalakit. Jó hely, egy megbeszélésre. - Tim. Ő beavatható, amennyiben akarod. Minél ártatlanabb és minél kevesebbet tud, annál jobb. Nem lesz boldog, hogy úgymond átvertük, s meg fogja érteni. Átadom az óráját. Velem van, mert abban GPS van, hogy követni tudjuk, ha baj történik vele. Kiiktatni nehéz és levenni a kezéről is, amennyiben úgy kapcsolja be.
Kezdőlap
