Beth & Liam

Már egy hónap is eltelt, mióta először összegabalyodtunk Beth-el és ezt a jó szokásunkat azóta is tartottuk, bár nem sikerült olyan sűrűn, mint szerettük volna, hála annak, hogy mindentől óvják, még saját magától is.
Viszont valami jó is volt az egészben. A fater rájött, hogy Tom nem volt épp a legjobb választás és mindenféle módon, ahogy csak lehetett, megfenyegette, feljelentette és a mai napon, végre el is ítélték. Börtönt nem kapott, hála a pénzének. Nem kevés összeget kellett fizetni Beth-nek és az apjának, a maradékból meg megvásárolta a saját szabadságát, így bár szabadlábon volt, de a vagyonának annyi. Egy senki lett.
Éppen ezért gondoltam, hogy ha törik ha szakad, meglátogatom Beth-t ezen az éjszakán, hogy kellőképpen megünepeljük ezt a csodás napot.
Nem volt még példa rá, hogy beosontam volna hozzá, de mindent el kell kezdeni. Szerencsére, eddig sikerült "kapcsolatunkat" jól titikolni az apja elől. Lopott csókok, érintések, mikor senki sem figyelt és gyors szex egy-két próba
után az öltözőbe. Ennyit tudtunk tenni.
Megmásztam a kerítést, majd megkerestem Beth ablakát. Örömmel vettem tudomásul, hogy az erkélye mellett egy ereszcsatorna vezet fel, mintha pont nekem rakták volna oda, így gyorsan fel is másztam rá, majd átlendültem az erkély korlátján, vártam egy picit, hátha hallok bárminemű zajt odabentről, majd óvatosan bekopogtam.
Amint kinyitotta az ajtót, egy szó nélkül támadtam le ajkait és hevesen csókolni kezdtem, közben már bújtam is ki a dzsekimből és toltam az ágy felé.
Kezem végül derekára siklott, ahogy megszabadultam a kellemetlen ruhadarabtól, felemeltem a lányt és óvatosan az ágyra dobtam, hogy utána fölé is másszak.
- Hallottam, mi történt Tommal, gondoltam, megünnepelhetnénk - vigyorogtam önelégülten és újra megcsókoltam.

Liam & Beth

Felszabadultabb voltam. Még ha apám a 3 napos kilépése után haza jött és mindent megtudva, most 7-szeres lakat alatt tart. Dühös volt, nagyon dühös és rettenetesen bánta. Tényleg megbánta amit tenni akart velem és, hogy nem jött előbb rá Thomas milyen is. Megkönnyebbültem, még ha most úgy őriznek mint az angol királynőt. Liam persze valamennyire belopta magát mint testőr apám szívébe, hiszen megmentett engem. A legjobb ügyvédet adta mellé, ha esetlegesen Thomas nem tudna leállni és rá akarna szállni a pénze elvesztése miatt is, és jóval meg lett emelve a fizetése. Persze mindezek mellett tőlem is bőven megkapja a hálámat, amit persze sose sajnálok tőle vagy ilyesmi. Úgy élünk most mi ketten mint valami, bolond titkos szerelmes...Ha nem vagyunk egyedül egy szobába olykor, óvatosan megérintem a kezét míg nem figyelnek rám, vagy ha próbára kísér és végzek az öltöző szobámban mindig megtaláljuk egymást. Van esély bőven a lebukásra, de ha ketten maradunk egy légtérben elvesztem a fejem és nem érdekel semmi. Van benne valami izgalom de...ezt a gyerekek csinálják nem? Bár nem mintha megbeszéltük volna mi is van köztünk. Legutóbbi elmondása alapján nem is merem nagyon megkérdezni tőle, mert ami eddig van köztünk talán a kíváncsiságom miatt veszne el, vagy az érzéseim miatt...Szóval nem igazán merem feszegetni ezt a témát nála inkább élvezem ezt ami most van. Bár sokszor szeretném elmondani apának, hogy Liam mennyire rendes ember, és mennyivel könnyebb lenne neki is, ha nem csak...testőrnek tartaná. Bár így is...apám tudom, hogy néz rá. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom mert engem ezek a társadalmi különbségek soha nem érdekeltek de apám...Liam, nem gazdag, nincs nagy cége hanem csak...és ez miatt már megbélyegezik. Gyűlölöm az ilyesmit. Bezzeg egy Tom féle paraszt meg meddig eljuthat mikor gerince nincsen. A leptopomat böngészem az ágyon, egyszerű csipke háló ruhámban mikor kopogást hallok az erkély felől, és az üveg ajtón át, megpillantom Liam alakját. Lecsukom a gépet és lerakva az ágy mellé, kelek fel majd sietek oda és nyitom ki az ajtót. Úgy esik nekem mint valami vad, de ez általában azonnal feltüzel. Viszonzom a vad csókot miközben, átkarolom a nyakát és közben hátra felé tolatok miközben elkezdem magamon gombolni a hálóinget majd huppanok az ágyban és halkan nevetek a szavain. Viszonzom a csókot, és lassan elválva tőle nézek a szemeibe.-Olyan jó érzés volt nyerni...-vallom be neki őszintén ahogy a hajába simítok és finoman meghúzom a tincseket.-Látnod kellett volna azt az arcot...a végén be mutattam neki.-ecsetelem kicsit a dolgot, mert tényleg jól esett, hogy nyertem. Kijárt már nekem egy ideje...

Beth & Liam

Miközben mesélte, mi volt a bíróságon, lekaptam a pólómat is és a nyakát vettem célba a csókjaimmal.
- Bár láthattam volna - néztem fel rá egy pillanatra, majd újra a nyakát kezdtem kényeztetni. Majd hiretelen ledermedtem és az ajtó felé fordultam, mert lépteket hallottam.
- Ugye be van zárva az ajtód? - kérdeztem halkan, hogy aki éppen a folyosón van, ne hallja meg. De senki nem rontott ránk, így hevesen kaptam újra ajkai után, majd belemerültem az ünneplésbe, ami szédítően jó volt, mint mindig.
Kifulladva terültem el az ágyon és csókolgattam Betht, miután az orgazmus kellemes utóhatásait hevertem ki. De bármennyire is szerettem volna maradni, tudtam, hogy mennem kell, még mielőtt valaki meglátna itt.
Így újra megcsókoltam a lányt, majd ráhúztam a takarót és kimásztam az ágyból, felkaptam az alsóm és a nadrágom, majd bevonultam a fürdőbe, hogy némiképp rendbe szedjem magam és felöltözzek. Amint ezzel megvoltam, éppen léptem ki a fürdőből, de hirtelen ledermedtem. Beth, mégm indig az ágyon volt, de nem engem figyelt, hanem a szoba közepén, teljes sokkba burkolózó Thomast.

Liam & Beth

Minden kezd tökéletessé válni, még ha vannak benne apró malőrök is, de azok talán idővel javíthatók. A tökéletes szex után elfeküdve vagyok az ágyamba. Kissé szomorú ez a része mert utálok már egyedül aludni. Ez Liam hibája. Már mondanám is viccesen ahogy bemennék utána, de a szobám ajtaja nyílik mikor én tudom, hogy bezártam. Felülök az ágyon melleimre húzva a takarót és aki bejön ide az...Mi a...Meredten bámulom, és össze szorítom a számat. Nyelek egyet, és ahogy az erkély fényében megpillantom az arcát olyasmit látok benne amit...amit normális ember nem mutatna ki magán.-Hello Beth...-mondja ki én pedig érzem azt a félelmet amit legutóbb. Hátrébb csúszok az ágyon mikor meghallom Liam lépteit de nem merek felé nézni. Mielőtt bármerre is mozdulhatna Thomas rám szegezi a fegyvert amit eddig a kezében tartott én pedig végleg nem mozdulok semerre.-Ha megmozdulsz, szitává lövöm a ribanc fejét.-szegezi Laim-nek a mondatot. Most felkészültebb...Legalábbis számított valamire.-Ki gondolta volna hogy, ez lesz...A szegény, kislányt akinek pénzben kell élnie, megmenti valami utca gyerek és hőssé válik a lány meg igazságot tesz. Tiszta romantika...-bólogat miközben elindul közelebb felém.-A lány pedig megadja amit igazából csak akar tőle az egy szem pór fiú...-végig a szemeibe nézek és szorítom magamon a takarót.-Fényévekkel jobb mint te.-suttogom, lehet nem kéne de már nem tudom elfojtani magamban. Ezen elneveti magát, majd megemeli a kezét és megsimogatja az arcom de én elhajolok az érintéstől.-Büszke nő, mi?-mondja és mosolyog. Annyira gyűlölöm ezt a mosolyt.-Kiforgattál a pénzemből, itt dugatod magad, aztán még ennyit se engedsz meg nekem. Pedig meg foglak ölni..-mondja én pedig nyelek egyet.A fegyvert az állam alá nyomja én pedig megremegek de hirtelen a villany kapcsolódik, apám pedig az ajtóban áll.-Bethany...-hallom a nevem Thomas meg az ajtó felé kapja hirtelen a fegyvert, és lő. Eltalálja apát én pedig felsikoltok ahogy az ajtóra vér loccsan és az apám csak úgy kidől az ajtón. Sikoltok és az arcom elé kapok ahogy a könnyeim megindulnak, mintha muszáj lenne. Oda akarok hozzá menni, és hirtelen az se érdekel, hogy le lőnek. Megölte az apámat...Düht érzek hirtelen a testemben és az éjjeliszekrényen lévő lámpára pillantok, amit felvéve vágom, hozzá Thomashoz, ezzel is remélve, hogy a zűrzavarral előnyt adok magunknak.

Beth & Liam

Annyira lesokkolt ez az egész, hogy hirtelen nem tudtam mit tenni, csak álltam és figyeltem a helyzetet. Tennem kellett valamit, tudom, de egyszerűen földbe gyökerezett a lábam. Mikor meg már tudtam volna, előkapta a fegyvert, amitől újra megtorpantam, pláne, hogy még meg is fenyegette Betht. Nem úgy nézett ki, mint ako blöfföl, tudtam, ha tényleg megmozdulok, lőni fog.
Gyorsan kavarogtak elmémben a gondolatok, próbáltam valamit kitalálni, hogy hogy menthetném meg a lányt, de semmi épkézláb nem jutott eszembe. Nem akartam rá rontani, mert az is rosszul sülhet el.
Nem is érdekel mit mond, csak egyre jobban támadt fel bennem a düh, a tehetetlen düh és újra elkapott a vágy, hogy leüssem, de most Beth sem tudott volna megállítani, hogy meg ne öljem. Mert nem érdemel mást.
- Hagyd őt békén! - morrantam fel dühösen, ahogy megérintette a lány arcát. - Arra sem vagy méltó, hogy rá nézz!
Igen, már épp itt volt az ideje, hogy végre megmozduljak, hogy letaroljam, akár még a golyót is bevállalom, de nem akartam, hogy Beth-nek bármi baja essen. Már épp ugrottam volna, mikor hirtelen a villany felkapcsolódott, ami egy pillanatra elvakított, de a pisztoly hangos dördülésére azonnal ugrottam. Hallottam, ahogy Beth felsikolt, de már nem tidtam vele foglalkozni, egyenesen Thomas felé indultam, akit éppen eltalált a lány a lámpával. Ez szerencsére kizökkentette, így megragadtam a karját, hogy kicsavarjam a kezéből a fegyvert, de szerencsétlenségemre, pont ráléptem egy szilánkra, így a begyakorolt mozdulatom nem úgy sült el, ahogy szerettem volna.
Elkezdtük dulakodnim próbáltam lenyomni őt, de nem volt olyan könnyű dolgom most, pláne, hogy azt figyeltem, hogy egy pillanatra se legyen Beth felé a fegyver, ha ne adja ég elsülne újra.
Sikerült valahogy lenyomnom a kezét végre, de akkor újra dördült a fegyver, nekem meg éles fájdalom hasított az oldalamba. Nem tudtam mit tenni, muszáj volt elengednem, de legalább a fegyvert kivertem a kezéből.
Elég csúnyán meredtem Thomasra, aki abban a pillanatban rájött, hogy jobb, ha megy, ezért elszelelt. Szívesen utána mentem volna, de ahogy léptem, újra megéreztem a fájdalmat a derekamon és ahogy levettem róla a kezem, meglepődve láttam, hogy az csupa vér.
- Jól vagy? - fordultam hirtelen Beth felé, de akkor megszédültem és bármennyire nem akartam, térdre estem, majd egyszerűen leültem. - Az apád... - nyögtem nehezen.

Liam & Beth

Az egész nagyon gyors, Liam úgy terem ott ahogy a lámpa eltalálja Thomast ahogy csak tud. A lámpa eltörik és dulakodni kezdenek, én pedig felugorva az ágyról, az se érdekelve, hogy anyaszült meztelen vagyok, apámhoz sietek. Remegve nyúlok hozzá és a vár úgy folyik szét körülötte, mintha csak egy folyó eredne meg. A könnyeim úgy kezdenek potyogni mintha muszáj lenne. A kezem csupa vér lesz és ahogy megint eldördül a fegyver, Liamék felé nézek. A fegyver le esik én pedig azonnal oda kúszok és megfogva találkozik a tekintetem Thomas-éval aki egyszerűen át lépi apám testét és kiiramodik a házból. Remeg az alsó ajkam és Liam felé nézek.-Úristen...-suttogom és felkelve esek mellé bele térdelve a szilánkokba de ez sem érdekel.-Liam...-zokogom, és a sebére nyomom a kezét meg a sajátom.-Tarts ki, kérlek! Maradj velem, fogd a sebed...-mondom és lehúzva az ágyról a takarót nyomom a keze alá. Felkelve sietve tárcsázom a mentőket, vagy akárkit és van még annyi lélekjelenlétem, hogy elmondjam kik sérültek, hova jöjjenek és egyebek. A szobalány is felrohan, és sikoltva kap a szájához. Tudom, apa meghalt...azonnal...szíven lőtte az a tetű. Liam mellé vissza esve simítok az arcára és nézek a szemeibe.-Kérlek, ne hagyj magamra...Itt vagyok, a mentők mindjárt ide érnek...Semmi baj nem lesz...beszélj hozzám, kérlek.-Közben kizavarom a szobalányt, hogy várja mentősöket és remegve fogom Liam arcát és térdelek mellette.-Semmi baj nem lesz...élni fogsz, értesz engem.-mondom és végig a szemeibe nézek. Még gyorsan magamra veszek valamit, mire a mentők kiérnek de hamar ide jutnak. Apámmal is foglalkoznak de...mindannyian tudjuk már nem tudnak tenni érte semmit. Liam-et azonnal kezelésbe veszik, én pedig végig kísérem a mentőautóban, a kórházba egyedül a műtő előtt állítanak meg. A lábaim csupa seb így engem is ellátnak, hogy a szilánkoktól megszabadítsanak. A rendőrök nem sokkal megjelennek míg Liam-et műtik így akármennyire aggódom akkor is beszélnem kell velük. Elmondok mindent és hallom, ahogy körözést adnak ki Thomas ellen... Ez idő alatt közlik, hogy apám nem élte túl, így a váróban lecsúszva a falnál kap el a zokogás. A fájdalom bele  hasít a lelkembe és csak arra tudok gondolni, hogy minden az én hibám. Liam is az életéért küzd, és mind ez csak miattam...A műtét után, megkeresnek és megengedik, hogy be menjek, hozzá mert lassan az altató kezd kimenni belőle és ha felébred jó lenne ha lenne valaki vele. Be megyek és egy széket oda húzva az ágya mellé ülök le majd finoman megérintem a kezét. A lábaim sajognak, a lelkem megtört de...Liam él, és stabil felfog épülni... Az arcom piros a sírástól, és ha felébred nem tudom vissza fojtani ismét kitörnek a könnyeim.-Liam...-csuklik meg a hangom mire felkelve óvatosan megsimogatom a homlokát és finom csókot adok rá.

Beth & Liam

Tényleg rohadt gyorsan történt minden. Talán a sokk is ezt próbálta velem elhitetni, nem tudom. Csak az rémlett, hogy feküdtem, Beth pedig felettem sír. Hallottam, hogy beszél hozzám, de nagyon távolról hallottam a hangját, de fogalmam sem volt, hogy miket mond, annyira összefolyt mindent. Egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy ő legalább jól van.
Ezek után már minden elmosódott előttem, semmire sem emlékzetem, csak arra, hogy lassan magamhoz térek és azonnal Betht kerestem a tekintetemmel, ami mégmindig homályos volt, de még így is felismertem, hogy ő van mellettem.
- Jól vagy? - nyögöm erőtlenül. Tudnom kellett. - Az apád? Ő hogy van? - tőrnek elő belőlem a kérdések. Tudtam, hogy lelőtték, de nem láttam utána.
Lassan felemeltem a kezem, hogy megérintsem az arcát, hogy letöröljem a könnyeket róla, de a mozdulat közben, kopogtak, majd egy fehérbe öltözött nővérke lépett be, hogy megkérje Beth, fáradjion ki, hogy az orvos meg tudjon vizsgálni.
Beth, persze szót fogad, lassan kimegy, az orvos jön, feltesz pár kérdés, vilog a szemembe, megnézi a sebem, majd itt is hagy.
Eltelt egy pár perc és nyílt is az ajtó, de nem Beth lépett be rajta.

Beth & Liam & Sam

Átlagos esti munka a pult mögött, pár bátor fiatal, akik fel akarnak szedni és jó pár bánatos pasas, akik csak be akarnak rúgni. Egy-két társaság, akik sorra kérik a söröket és én nem vagyok rest kihordani nekik. Jól fogyasztanak és általuk nekem is több jut zsebbe, főleg, mert párnak tetszek, így mindig kicsit többet adnak. Néha nem félek kihasználni az adottságaimat ilyen célokra. Nem is néha, ha jobban belegondolok. Ez egészen fél tizenkettőig eseménytelenül zajlik, amikor kapok egy hívást, amitől a világ megremeg körülöttem és szabályosan lerogyok a székre, ami a hátsó helyiségünkben van. Nem akartam hinni a fülemnek, bár a síró Beth sem segített ezen. Megérte kinyögni a szavakat, amik olyanok voltak akár a kések. Könnyeimmel küszködve mentem oda főnökömhöz, aki szó nélkül engedett el. Ahogy beültem a kocsimba, az sem érdekelt, ha megfognak a rendőrök, nem fogok megállni.
Meglepően és a vártnál sokkal hamarabb értem el a kórházat. Tippelnem kéne, akkor az átlag 60 mérföld volt, de nem néztem az órát. A Charger hangja kellemesen eltompított, így csak nyomtam neki. Talán félre is löktem pár embert, mire végül megtaláltam Beth-t, aki zokogva ült egy szóba előtt, ahonnan épp kijött az orvos. Nem igazán tudtam felfogni a szavait, csak azt, hogy Liam-t meglőtték. Ezt az egyet nagyon is értettem, jobban, mint szerettem volna. Valahol mélyen tudtam, hogy ez a munka ezzel jár, de mégsem akartam belegondolni.
Ahogy belépek meglátom az ágyon fekve, gépekre kötve és ekkor törik el teljesen a mécses nálam is. Mellé rohanok és egy darabig csak nézem, majd óvatosan mellé ülök.
- Idióta... Te kibaszott idióta. - csak ennyit tudtam mondani neki, miközben megszorítottam kezét és zokogtam.

Sam & Beth & Liam

- Én is szeretlek! - mondtam egy erőltetett mosollyal Samnek. - Jól vagyok, az orvos szerint is hamar felépülök.
Megszorítottam a kezét, hogy megnyugtassam, de félúton abba maradt, nem éreztem magamban túl sok erőt még ehhez sem. Valószínűleg a sok gyógyszer meg az altató hatása dolgozott még bennem.
Belenéztem csodás szemeibe és újabb mosoly terült el az arcomon.
- Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem. Tudod, hogy nem hagynálak el még egy jó darabig nem is foglak. - Megsimogattam az arcát, majd kicsit körbenéztem a szobába. - Beth, hol van? Ő jól van?
Tudom, hogy nem rég ment el, de ki tudja, milyen állapotban van. Nem tudtam jól megfigyelni. Azt sem tudom, hogy megsérült e egyáltalán.

Beth & Liam & Sam

Értem én, hogy testőr és az a célja, hogy megvédje a védencét... De akkor sem gondoltam volna, hogy lelövik. Egy verekedésben előbb el tudtam volna képzelni, vagy kamerák összetörésében. Ám most mégis itt állok mellette és zokogva nézem, ahogy még a kezemet sem bírja megszorítani.
- Ajánlom, nagyon ajánlom. - mondom neki és igyekszek úrrá lenni magamon, hogy végre ne folyjon taknyom-nyálam egybe. Hogy rendesen tudja beszélgetni vele és kifejezni a félelememet, bár szerintem jól tudja, hogy mennyire megijedtem most.
- Előbb tekerem ki a nyakad, minthogy ezt megtudd tenni. - válaszolok neki. Habár nem tűnhet annak, de jól tudja ő is, hogy mennyire életképtelen lennék nélküle. Rövid idő alatt omlanék össze kerülnék borzasztó helyzetbe. Bele sem akarok ebbe gondolni, pedig biztos, hogy az lenne a vége. Ezért is ragaszkodok hozzá annyira.
- Jól, bár azt nem tudom, hogy sír-e még, vagy már megnyugodott. - szólalok meg és az arcomra erőltetek egy mosolyt, számomra fájdalmas mosolyt. Örülök és szomorú is vagyok egyben, ha arra gondolok, hogy miképp alakult közöttük a dolgok. A bátyám és az első igazi barátnőm között. Keserű és nem túlzottan jó érzéseket kavar fel bennem, amik közé jók is beférkőznek, valahogy. Talán ezért is hajolok közel hozzá, hogy megcsókoljam, hogy érezzem az ajkait.

Sam & Liam & Beth

Az orvost követve a folyosón igyekszem megnyugodni, hiszen Liam jól van és mindenki azt mondja aki hozzáértő, hogy minden rendben lesz vele. Út közben belém fut Sam én pedig rá nézek az arcára majd egyből elmondom merre találja a testvérét. Félre állok, hogy egyáltalán ne legyek az útjába és figyelve amíg el nem tűnik a folyosón. Végül egy külön vizsgálóba visznek ahol a sebeimet ismét fertőtlenítik és leellenőrzik, hogy valóban minden szilánktól megszabadultam-e. A kezemet is bekötik, még ha nem is lenne szükséges de a rajta lévő heg védelmében teszik én pedig nem ellenkezem. Minél előbb szabadulni szeretnék így csak hagyom magam. Szeretnék vissza menni Liam-hez. Ahogy minden papírt végig nézett és hallgattam az üres beszédet csak bólintottam majd az ajtó felé nézett, hogy mehetek. Beszélt agykurkászról meg mindenről amivel most egyáltalán nem akarok törődni kaptam receptet, hogy a lábam fájdalmait tompítsam de ez se érdekelt. Lassan visszasétálva a szobához igyekszem kicsit nyugodtabb lenni, nem akarok már feszültséget hiszen....már nagyjából minden rendben? Ezzel igyekszem nyugtatni magam mikor a kilincsre teszem kezem és lenyomva lépek be de azzal a lendülettel állok meg. Nem tudom mi ül ki az arcomra, talán semmi egyszerűen már semmi érzelmi megnyilvánulás nem megy mert az eltelt időben az arcom belefáradt és már fáj minden rezdülése. Mégis megszorul bennem a levegő és azt a fulladást érzem mint a partin amiről Liam megmentett. Csak most nem ment meg senki. Mielőtt bármi hang elhagyná bárki száját úgy fordulok ki és csukom be magam után az ajtót mintha máshova nyitottam volna be. A falnak dőlök az ajtó mellé és a szám elé teszem a kezem majd lehunyva szemeim folynak le a könnyek majd mély levegőt véve lököm el magam a faltól, és inkább...Ki akarok jutni az épületből, egy magamban valahol elbújni és inkább nem beszélni senkivel. Lehet most cserben hagyom mondhatja bárki de...túl sok most ez... Sietek, hogy direkt senki ne érjen utol még ha rettenetesen sajogni kezdenek a lábaim, amint kiérek az első taxihoz megyek, beülve pedig mondok valami hotel címet...Vagy valami helyet ahová el mehetek innen...

Sam & Beth & Liam

Azt hittem, ez a nap már nem lehet rosszabb. Mi is tehette volna még jobban tönkre? Beth apja meghalt, meglőttek és az egész világ felfordult.
Semmi mást nem akartam, csak pihenni mindaddig, míg fel nem épülök, hogy aztán visszatérhessek a mindennapokhoz. Bár, azt sejtettem, hogy így a munkámnak és a fizetésemnek is annyi, de legalább Beth-el már nem kellett titokban találkozgatnunk.
Örültem, hogy Sam legalább humoránál volt. Ez azt jelentette, hogy kezdett megnyugodni.
- Sam, valamiről beszélnünk kell - mondtam egy fájdalmas sóhajjal, miután a kérdéseimre válaszolt Beth-el kapcsolatban. Igen, nem itt lett volna az ideje, de ezek után, ki tudja, mikor lesz. Tisztázni akartam vele a dolgokat, hogy tudja, már Beth-el vagyok, hogy azért hanyagoltam őt annyi ideig.
De még mielőtt mondhattam volna bármi mást, hozzám hajolt és megcsókolt. Nem, nem ellenkezdtem, gondoltam, ennyit még megérdemel, de bár ellenkeztem volna.
Természetesen, mint ahogy a filmekben szokott lenni, pont akkor lépett Beth.
- Basszus - csúszott ki a számon idegesen. Egyből éreztem, ahogy a szégyen és a düh eluralkodik rajtam, pláne, mikor Beth, csak úgy lelépett.
Nem tudtam utána menni, és Samnek is megragadtam a karját, még mielőtt megtehette volna.
- Beszélnünk kell! - ismételtem meg magam egy lemondó sóhajjal.
Nem láttam értelmét a lány után rohani. Elég volt neki ennyi mára. Úgy sem hallgatott volna meg minket.

Beth & Liam & Sam

Nagyon is jól tudom, hogy miért is csókoltam meg. Megkönnyebbültem, hogy épen látom és nem gépek tartják életben. Hogy nem csak a kihűlt testét láthatóm. Bele sem akarok gondolni abba, hogy mihez kezdenék akkor, ha már nem lenne. Bár valószínűleg nagyon gyorsan indulnék meg lefelé a lejtőn és nagyon csúnyát koppanék az alján, már ha van neki alja. Arról nem is beszélve, hogy mindezt meglátja az egyetlen barátom, aki előtt végre valamennyire meg tudtam nyílni. S erre most Liam megragadja a kezem miközben különféle érzelmek kezdenek harcolni bennem. Pedig ő megpróbált megállítani, mindössze túlfűtött a megnyugvás.
- Tehát megfektetted... - szorul ökölbe a kezem, ahogy kitépem az övéből. Egyértelmű, még válaszolnia is kell, mert anélkül is tudom, hogy mit mondana. Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen, amikor azon az estén belógtam Beth-vel a szobájába. De közben mégsem akartam erre gondolni és arra, hogy megtörténhet. Arra még kevésbé, hogy így leszek képtelen mindezt lenyelni és elfogadni.
- S most mit akarsz? - kérdezem meg, de még mindig az ajtót nézem, míg a hátamat. Nem akartam most ránézni, nem akartam itt lenni, de azzal csak elidőztem volna ezt a beszélgetést.