Sok mindent lehetne mondani arról hogy milyen is vagyok, de nem szeretem ha összekell szednem, mert minden ember mást lát bennem. Alapvetően egy nyugodt, türelmes embernek tartom magam, akinek megvan a maga véleménye a világ dolgairól. Másokkal ellentétben, én nem igyekszem kihangsúlyozni és minden lehetséges módon megnyilánulni, mert nem szeretem az ostoba felvágós idiótákat. Értem én, hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de egyesek nagyon csúnyán visszaélnek ezzel, és elviselhetetlenül ostobák. Türelmes ember vagyok, egy ideig de ki lehet hozni a sodromból az értetlenkedéssel, és azzal ha valaki hozzá nem értő bizonygatja hogy ő már pedig jobban tudja, holott nem.
Szeretem a csendet magam körül, és nem vágyom a belvárosi forgatagra, mindig is jobban szerettem a természetközelében élni, de ennek ellenére szeretem a technikát, és használom is. A lovak mindig közelálltak hozzám, így most saját farmon van, ahol mindig van teendő és nem unatkozom. Igyekszem nem túlgondolni dolgokat, és mindig megtalálni az arany középutat. Ami a legjobban kiakaszt, az az igazságtlanság, és nem tűröm el ha valakit bántanak. Legyen az ember, állat. Olyankor ökölbe szorul a kezem, és bizon megütöm a szerencsétlenjét.   

Első ránézésre talán unalmasnak tűnhet az életem, ahogy egy nagyváros melletti farmon élek, lovakkal és kutyákkal. Megvan a maga oka annak is, hogy hogyan kerültem ide és miért. Én választottam ezt az életet magamnak, pedig élhetnék egy olasz nyelvterületen egy befolyásos vállalkozó család gyermekeként és lehetne egy állítólagos feleségem, akihez semmiféle érzelem nem kötne, és titkolhatnám a szeretőimet, ahogyan ő is. Na, ebből az életből én sosem kértem és emiatt hagytam ott az otthonomat.

A festői szépségű olaszországban születtem, ezért az anyanyelvem az olasz, és Firenze környékén nevelkedtem. A családomnak ott van egy villája, ami apám remek üzleti érzékének köszönhető. Nagyon ott van az öreg a business-ben és engem is mindig erre nevelt hogy józanul gondolkodjak, nem kell mindent tudnom, de amit tudok, azt tudjam helyesen és magabiztosan. Ezt a tanítását a mai napig is alkalmazom és viszem magammal. Van egy nővérem is de ugye ő maximum beházasodni tud valahová az üzletet nekem kellene tovább vinnem. Bár én nem fogom. Apámnak nagyon szigorú presztizs elvárásai vannak, amikkel én nem értek egyet. A huszonegyedik születésnapomat azzal akarta megünnepelni hogy bejelenti az eljegyzésem egy nővel, akit soha nem láttam még korábban. aznap éjjel nagyon összevesztünk és először keltem ki magamból hogy ezt így nem lehet. Utána még négy évig hadakoztunk hogy ezt verje ki a fejéből, mert ott fogom hagyni a fenébe. Nem vett komolyan, mert nem hitte hogy képes lennék rá. Jogot és közdaságtant hallgattam az egyetemet, és perfektül beszélek angolul és németül. Jó ajánlás, bárhová.
Huszonöt voltam, amikor minden tiltakozásom ellenére tovább erőltette az esküvő témát és már a napot is kitűzte hogy mikor esküdjek valakinek hűséget akinek nem akarok. Egyszerűen, nem mentem el az eseményre, helyette összepakoltam és magam mögött hagytam olaszországot, és meg sem álltam Amerikáig. Új életre vágytam és tiszta lapra ahol senki nem ismeri a nevemet és nem köt össze az apámmal. A családi nevem magam mögött is hagytam és egy tucat nevet vettem fel magamra, és lettem Morgan a Monterra helyett.

Megvolt a magam befektetése, és nem pénz nélkül indultam el a vakvilágba, így hát nem haltam éhen. Az út hosszú volt és eltévedtem, és egy farm mellett álltam meg, és szállást kértem éjszakára egy idős házaspártól. Egyszer, de kedves emberek voltak, és leültettek maguk közé este a vacsorához és nagyon sokat beszélgettünk. Elmondták a kis életük történetét, és hogy ketten maradtak a világban, a gyermekeik elmentek és kicsit sem érdekli őket a gazdálkodó élet, és unokáik lettek akik nyaranta jönnek csak egy két hétre. Egyébként kettesben élnek. Megmutatták a farmot és a lovakat, bele láttam egy-egy napjukba és segítettem Garettnek újrarakni a pajta paláit hogy ne ázzanak be a lovak az esős időben. Tulajdonképpen jól éreztem magam náluk és nem gondoltam volna hogy ez érdekelni tud engem. Az egy éjszakából kettő lett, és másnap is kimentem segíteni az állatok körül és megtanította hogy kell bánni a lovakkal, mit szeretne, mit nem. Éltemben először lovagolhattam és soha nem érzett szabadságot éreztem amikor a szél a hajamba kapott és egy ütemre mozogtam Morgana-val.
Természetesen osztoztam a farm költségén és ami jogi kérdés volt, azt rendbe is tettem nekik, hogy ne legyenek függő ügyeik és minden a helyére kerüljön. Gyakorlatilag befogadtak és végre megértettem hogy eddig milyen szegény volt az életem a dollármilliók mellett.

Az apám csak az üzletben volt sikeres, másban nem. Anyám sose szerette őt, az övék is érdekházasság volt csupán semmi több. Nem volt benne semmi gyengédség, csak kötelező születésnapok, évfordulók és alkalmi események ahol együtt jelentek meg. Mosolyogtak és fogták egymás kezét, és aztán otthon egy szó nélkül mentek a szobáikba. Ezek a kis öregek meg? A bácsi vadvirágot szedett a réten hogy Maggie-nek adhassa amikor hazaér, a néni meg meghatottan adott érte csókot, és dudorászva keresett neki virágvázát. A néni szilvásbuktát sütött, mert a bácsinak az a kedvence és forrón tette le az asztalra. Nem éreztem idegennek magam közöttük és nekik bátran elmondtam hogy mi elől menekültem ide és megértően hümmögtek és láttam rajtuk hogy nem értik hogy tudtak így élni a szüleim. Ezután? Én sem.

Az ügyvédi karrierem el sem kezdődött Amerikában mert itt maradtam velük. Idősek voltak, és senkijük nem volt. Besegítettem a munkákba és lassan a főzés rejtelmeit is ellestem Maggie-től és így lassan a fiúkká fogadtak, ami hihetetlen megtiszteltetés volt nekem. Elvégre idegenként jöttem ide, és ők mégis jó szívvel fogadtak és munkát is adtak a kezembe hogy ne gondolkozzak túl sokat a múltamon. Garrett bejárt a városba, és bevásárolta ami kellett, én pedig a kényelmük érdekében megleptem őket széles képernyős tévével és telefonnal. Bevezettem az internetet is, és megtanítottam nekik hogy könnyebbé tehetik az életüket vele. Egy nap, mindketten bementek a városba hogy valamit elintézzenek és később én is csatlakoztam hozájuk egy ebédre. Jó kedvű délután volt.

Három év telt mióta itt ragadtam, és igazi farmer lettem én magam is. Az alakom is változott, izmosabb lettem, a bőröm sötétebb és állandó kellékem lett a kendő a nyakamban illetve a lovaglócsizma. A hajam megnőtt, és nem is akartam levágatni. Kaptam egy kalapot is Garettől, aminek igen jó hasznát vettem a későbbiekben és egy idő után már én csináltam a lovak körüli teendőket, és a nyereghez szoktatást, és a betörést is ha kellett. Élveztem minden egyes lóval foglalkozni, mert mindegyik más és más személyiség volt. Sosem volt két ugyanolyan.

Egy nap aztán arra ébredtem hogy a házban sötét van, Maggie nem motoszkál a konyhában és Garett sem bóklászik kint a tornácon mint ahogy szokott minden reggel. Bementem hozzájuk és megdöbbentem. Mindketten az ágyban feküdtek és nem lélegeztek. Éjjel, együtt mentek el, és hívtam azonnal az orvosokat, és képtelen voltam felfogni mi történik. Hogy elmentek, és nem jönnek vissza többé. Tudtam hogy nem maradhatok itt, hiszen hivatalosan senkijük nem vgayok, de kész voltam azonnali vétel ajánlatot tenni a farmra. Mint később kiderült, erre nem volt szükség mert Garett és Maggie a végrendelet értelmében a farmot rám íratta, és aznap amikor kettesben mentek a városban ezt intézték el. A készpénz tartalékukat a gyerekekre és az unokákra hagyták a farmot pedig rám. Amikor az ügyvéd összehívott mindenkit és elmondta a végső döntést le kellett ülnöm hogy felfogjam. A család is megdöbbent, láttam rajtuk, de jogerős volt a végzés, nem lehetett ellene mit tenni és nem is akartak. Igazából szerintem még örültek is hogy megszabadultak a gondtól.

A mai napig az ő szellemiségüket tovább víve vezetem a farmot és fel is virágoztattam. Vannak bér tartott lovaim, és vannak sajátok, akiket néha versenyeztetni is hordok, vagy pedig fedeztetni. Két lovásszal dolgozom együtt és házvezető nő jár hozzám hetente kétszer hogy rendben tartsa a házat amit szintén felújítottam. A családnak mindent odaadtam ami az öregeké volt, egyedül Garett könyveit nem, amik a lovakról szóltak illetve két régi regényt. Az Ivanhoe-t és a Sivatag Szellemét. Minden mást elvittek, és Josh a fiuk, meg is jegyezte hogy bízik a szüleiben és tudják hogy nem ok nélkül kaptam meg tőlük a farmot. Hittek benne hogy az én kezeimben jó helye lesz és szeretni fogom az állataikat, ahogyan ők is tették éveken át.

Most, évekkel később az eredeti terület háromszorosa áll a tulajdoni lapon és két új épületet húztam fel, a legmodernebb technikával. Szervezek lovas táborokat, illetve orvosi minősítéssel rendelkező terápiás lovaim is vannak. Nagyon sok a dolog velük de élvezem ezt csinálni és Garett és Maggie is szerette volna ha sokan megfordulnak itt, mert mindig magányosan éltek.

Az egyik ilyen mozgalmas nap utáni éjszaka történt hogy beesett Aurora boxába egy félhalott fiú akit üldöztek. Rájuk küldtem a kutyát illetve egy figyelmeztető lövést is leadtam hogy eltűnjenek, és az ájult fiút bevittem. Szörnyű állapotban volt és hívtam neki orvost, aki sos kijött és ellátta, aztán hagyott hozzá instrukciókat hogy mit csináljak vele ha felébred...
Eszembe se jutott nem segíteni neki, hiszen.... végtére is annak idején nekem is segítettek, és még mindig gyűlölöm az igazságtalanságot és felesleges erőszakot.