Szép és magabiztos. Beképzelt. Az embereknek ezek jutnak eszébe rólam, ha rám néznek. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Mindennek az ellentéte vagyok, amit gondolnak. Persze tudom magamról, hogy nem vagyok ronda, de különösebben szépnek sem látom magam. Talán azért, mert semmi önbizalmam nincs, egyszerűen képtelen vagyok hinni benne, hogy nekem bármi sikerülhet, így aztán könnyen fel is adom a dolgokat. Ezt az egész influenszerkedést is csak azért kezdtem el, mert olyat akartam csinálni, ami nem esik jól, amitől egy kicsit kínlódnom kell, hátha ez a kulcsa, hogy ne legyek többé antiszociális. Még a követőim száma sem tud meggyőzni róla, hogy érdekes vagyok, pedig naponta emelkedik.
Akkor érzem magam a legjobban, ha egyedül vagyok és bekuckózhatok otthon, legfeljebb a barátnőm, Milla társaságát bírom elviselni ilyenkor.
Könnyen el lehet bizonytalanítani, döntésképtelen vagyok és általában a tömeget követem kényelmi okokból, a véleményem inkább megtartom magamnak. Így aztán Millán kívül senkinek sincs fogalma róla, hogy mit is szeretnék igazán. Pontosabban kit. River H. Bryson. A többszörös Forma-1-es világbajnok. A vágyaim elérhetetlen tárgya, hogy legalább egyszer találkozhassak vele. Persze abból is az lenne, hogy fejvesztve menekülnék, mert nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Egyszer már majdnem összejött, csak messziről akartam csodálni, de még ahhoz sem volt bátorságom. Tudom, ostobaság odáig lenni valakiért, akit nem is ismerek és olyan tulajdonságokkal ruházni fel, amikkel talán nem is rendelkezik.
A pasikat tekintve nem büszkélkedek túl nagy felhozatallal, aminek egyesek szerint az az oka, hogy egy válogatós, elszállt csaj vagyok. Az ok ennél sokkal egyszerűbb. Miért van az, hogy csak olyan pasik írnak rám, szólítanak le, akiktől semmit nem akarok? Még csak nem is az eseteim. Persze aki nekem kellene, az átnéz rajtam. Néha úgy érzem, én már így maradok. Talán egy háziállat sem bírná velem sokáig.

Pontosan emlékszem minden részletre. Ennek a napnak az emléke úgy égett belém, ahogy a napsugár forrósított fel mindent ezen a csodaszép tengerparton. Kinek az ötlete volt ilyen rohadt melegben szépségversenyt szervezni? És én mit keresek itt?
Kipillantottam az öltözőből a tömegre. Hát igen. Az influenszerkedés egyik hátránya, többek között, hogy akivel szerződésben állsz, kérhet tőled… bármit. Jelen esetben azt, hogy vegyek részt egy szépségversenyen, amit ők szponzorálnak. Én. Szépségversenyen. Nem túlzás azt állítani, hogy a kezem és a lábam is remeg attól, hogy nekem ennyi ember előtt fel kell vonulnom. Bikiniben is. Még jó, hogy nem fehérneműben. Tudom, nincs nagy különbség, de mégis. Ha Milla, a barátnőm nem lenne itt velem, már egészen biztosan megfutamodtam volna a feladattól.
- Csak ezen legyek már túl… - sóhajtom, inkább csak magamnak.
- Ugyan, tök jó lesz, a végén még élvezni fogod, csak engedd el magad most az egyszer – szól közbe Milla, aki pontosan tudja, milyen vagyok. Csak a szemem forgatom, jól tudja, olyan ez nekem, mintha vadállatok közé löknének.
- Könnyen beszélsz, nem neked kell ennyi idegen előtt riszálni. Nem rád fogják csorgatni a nyálukat – a gondolattól meg is borzongok. Egy világoskék bikini van rajtam, arany részletekkel és hát nem takar sokat a testemből, amiért keményen megdolgozom, mégsem szeretem mutogatni. A tűsarkú cipő csak ront a helyzeten, még jobban kiemeli a lábaimat és még egy ok, amiért izgulhatok, nehogy pofára essek. Akár szó szerint. Legyen már ennek vége. Ismét kipillantok a függöny mögül és nyugtázom, egyre többen vannak. Remek, ez már jobb nem is lehetne. A szemem a tömeget nézi, hátha felismerek valakit, ezt az egészet már csak az tudná még jobban elcseszni, ha összefutnék egy ismerőssel. Éppen elég, ha majd a neten látnak és kiélhetik arctalan és névtelen kommentekben magukat. És akkor megtörténik. A tekintetem megáll valakin és nem hiszek a szememnek. Visszafordulok, Millára nézek, majd újra vissza oda, ahol a zsűri ül.
- Mi van, szellemet láttál? – szúrja oda a barátnőm.
- Nem, én… már hallucinálok is. Képzeld, olyan, minta River H. Byrson ülne a zsűriben. Teljesen megártott a meleg – fújtatok egyet, úgy érzem egyre szűkebb ez a sátor, amit öltözőnek kaptam.
- Nyugi, jól látsz – veti oda Milla olyan közömbös hangnemben, mintha ez mindennapi lenne. Mintha nem tudná, ez mit jelent nekem.
- Áhh hát köszi… szóval te ezt tudtad? De akkor miért nem mondtad? Biztosan nem jöttem volna el… - morgok egy sort, de fogalmam sincs, hogy rá haragszom, vagy inkább magamra, amiért beparázok életem lehetőségétől.
- Látod, pont ezért. Em, itt a nagy lehetőség, hogy megismerd. Szerintem használd ki. Aztán végre meglátod milyen élőben és kiszeretsz belőle – sóhajt fel Milla, már nagyon unhatja, hogy egy ismeretlen pasiról áradozok folyamatosan neki.
- Na hajrá, ne szúrd el – ezzel a lendülettel szinte kilök az öltözőből, ugyanis közben fel sem tűnt, kezdődik a show. Az utolsó pillanatban szedem össze magam és mosolyogva követem a többi lányt. Ránézzek? Ne nézzek? Aztán meggyőzőm magam és odapillantok. Egek, mennyire sármos és szexi… Próbálok egy magabiztosnak tűnő mosolyt küldeni felé és aztán gyorsan másfelé pillantok, mielőtt eltévesztem a lépést. Érzem, hogy engem néz. Szent ég, csak most ne essek el.