Az emberek sok mindent mondanak amikor a tévében látnak. Ki vagyok, milyen vagyok? Sokan egy tévé sztárt látnak, egy versenyzőt, példaképet, ellenséget, marketing arcot és még ezernyi mást is mellé. Mindegyik én vagyok, és igazából egyik sem. Nem látják azt hogy a magabiztos mosolyom mögött sokat szorongok hogy sosem fog engem elfogadni senki. Mert csak azt látják amit akarnak, azt nem hogy a sikereim mögött mennyi kudarc, és mennyi energiabefektetés van. Nem a semmiből lettem bajnok, rengeteget gyakoroltam és szinte a volán mögött aludtam hogy minél jobb és jobb legyek. Valaki azt mondta, nem vagyok elég jó hozzá, hát bebizonyítottam hogy pontosan olyan jó vagyok, talán még jobb is! Mert képes voltam rá. Mert nem hittek bennem, nem látták azt amit én, és ezért én megmutattam nekik.
Büszke vagyok  a sikereimre és mégis ahogy ott állok a kupával és a pezsgővel olyan végtelenül magányos. Sosem szeretett igazán nő azért aki vagyok, mindig csak a pénzt a gazdagságot látták és ebből elegem van, bele se megyek az ilyesmibe. Nagyon mélyen eltemetve kicsit romantikus vagyok, és nagyon vágyom a hosszú beszélgetésekre és az őszi sétákra, kávézásra és téli forralt borozásra.
Ennek ellenére sosem adom fel a reményt mert egyszer biztosan találok egy értékes nőt, aki nem tucat de.... Hát amíg élünk remélünk, és győzünk! Ha végig a csúcson maradok, egyszer csak észrevesz valaki, nem?

A csúcson lenni a legjobb dolog, mondják mindig az emberek. Azok, akik sosem küzdöttek igazán semmiért. Akik mindig csak "jobban tudják" hogyan kell csinálni. Persze, sosem csinálják, és nem is jutnak messzire csak fotelhuszárok mind. Éppen az egyik sajtótájékoztatón unatkozok, amikor ezek a dolgok eszembe jutnak és a csapatvezetőm beszél nyíltan a stratégiákról, és arról hogy mi mindent teszünk az edzéseken és az időmérőkön hogy milyenek az autók és a beállítások.
Mintha igaz lenne bármi is abból amit mond, mert pontosan tudom hogy nem így működik és a sok sok műhely titok, meg az hogy mennyit hajtnak minket a jobb szponzorokért, és gyorsabb eredményekért. Nem mindenkinek való ez.
A hirtelen beállt csendre figyelek fel, és rájövök hogy nekem is mondanom kellene valamit, így hát az egyik jól megtanult sablon szöveget veszem elő.
- Mivel Mr. Till mindent elmondott már, magam sem tudok több mindent hozzá tenni és természetesen minden szó így van ahogy elhangzott  - mosolyodom el álságosan hiszen ez a kamerának szól, és tudom hogy ezért még fejmosást fogok kapni ha egyszer vége lesz ennek a szörnyű interjúnak. Komolyan mondom el tudnék aludni, de mégis fenn kell tartanom a látszatot hogy ez engem érdekel. Pedig kurvára nem.
Mennék inkább GTA-zni vagy ARMA-zni. Jah inkább arma.... abba kellene pár új frakciót modolni....
Az egyik legkedvesebb játkom már évek óta. Sokat játszottam online névtelenül és még mindig akad pár jó játékostársam.
Ugyanakkor.... felkértek arra a szépségversenyre is ahol zsűriznem kell és szép lányokat bámulni egész nap. Nahát, kívánhat egy férfi ennél többet?
Nem számítottam rá hogy ez nekem tetszeni fog, vagy bármit is fogok tenni, de most már azért a nem tudom hányadik kör után ismerem a lányokat és egyik szebb mint a másik, de van akin azért többet időzik a szemem.
- Hm? Jah igen nemrég elvállaltam egy szűrizést a szépségversenyen. Mondjuk leginkább szerintem marketing fogás a jelenlétem de igyekszem mindenféle szempontok alapján értékelni, és bízom benne hogy zsűritársaim bevatnak majd a szakma rejtelmeibe - válaszolok újfent egy cirádás félmondattal, mert ez legalább érdekel.
A nők mindig is érdekeltek és ez nem változott.
A barátok jönnek és mennek, de a nők... állandóak és csábítóak. Nem tagadom Emilynek azért jó esélye van a győzelemre és nem egy beképzelt liba mint a többiek. Azokkal sosem kezdenék.