Mauricet pár éve ismerem, négy, vagy öt. A sztriptíz bárban találkoztam vele, beesett egy előadásra. Én pont a srácokkal gyakoroltam, és igazából nem bántam, hogy megláttam, hogy mit alkot a színpadon. Nagyon jól mozog, szeretem az ilyen ős tehetségeket, akik zsigerből táncolnak, akár csak én. Hogy a cross dressing jött be neki? Egyáltalán nem érdekelt, jól táncol és kész! Nem kell ahhoz binek lennie, sem melegnek, hogy élvezze, ez jön be neki, és látszik, hogy élvezettel csinálja. Élvezetből táncol, ez sosem érdekelt, hogy ki mocsoda, mit szeret. Hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy milyen az, ha a családom az, aki kiközösít azért, mert isten ellen való, ha a saját nememet is szeretem. Ch!
Lényegtelen, túl vagyok a reggeli jógámon, fent a tetőkertben, és épp reggelit csinálok, több személyre, bár Kirill azt írta, hogy ma dolgva van, nem lesz itthon, mégis, ha haza esne. Én szeretem ha az emberek esznek. A nappaliba nyíló konyhámban ácsorgok. Szeretem, mert ezt is magam építettem fel, az első egy évem húzós volt, megvettem ezt a raktár házat, oké, de miközben kezdtem belakni jöttek a nehézségek, itt huzatos, ott huzatos, itt nem jó, ott nem jó valami, a csövek. Megszenvedtem, és bár itt nincsenek hideg telek, nagyon. Azért nem volt kellemes a telem sem, megtapasztalni, hogy mi az a magány. Amin csak egy kutya tud átsegíteni. Nehéz volt, de megcsináltam, egyedül lábra álltam, nehéz volt, mert Kirill teljesen elzárkózott tőlem. Most pedig itt van, és nagyon nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel.
Örülök is neki, meg nem is ,mert összezavar, és nem tudom, hogy mi tévő legyek.Shuu is sokat segít a maga szemszögével, ő pszichológusnak készül, azt hiszem. De menjen is, támogatom, mert van érzéke hozzá.
A főzés után, átnézem a tánc parkettet, ezt is én raktam le, vagy ötvenen elférünk rajta, de a dj ismerőstől kértem segítséget, hogy ne vizhangozzon úgy, és mit hova tegyek, tökéletesen lehet hallani a zenét is tánc közben, körbe pedig a fal mentén L alakban tükrök vannak, és van egy elhúzható paraván a nappali és a tánctér közt.
Megszólal a csengő, és Snow már oda is pattan az ajtóba, ezerrel rázza a seggét, ezért tudom, hogy ismerős érkezik. No meg, abból, hogy időpontra érkezik. Érdekes órának nézünk elébe, még nem tudom pontosan, hogy high heels dance, vagy pool dance lesz, Melyikhez van nagyobb kedve, én bármelyikben benne vagyok, van high heels cipőm, mert szoktam olyan koreot is tanítani, és nem hiteles, ha sport cipőben nyomod. De ezt, készítettem, az én lábamra, úgy, hogy kényelmes legyen. Az intenzív mozgáshoz pedig erősített vas merevítéssel készült.
- Szevasz, gyere csak! – nyitok ajtót, és beengedem. – Készítettem reggelit, de mire végzünk, jó lesz az ebédnek is, szóval, ahogy érzed. – intek a konyha és a tánc rész felé. Igazán rá érek, ma délután lesz csak egy fotózásom, és ott csak annyi a lényeg, hogy legyek minél tónusosabb. Azt meg csak ott tudom megcsinálni, ha rágyúrok helyszínen.
Snow addig nem nyugszik, míg meg nem kapta a simijét, utána a helyére megy, vagy a kanapéra, vagy a szoba házikójába, spéci hely, direkt hangszigetelt, ha zavarná a hangos zene, akkor tudjon hova eltűnni, a sok ember elől is.

Azt tudom, hogy a bárban ismertük meg egymást, és az is, hogy egy előadás alkalmával cseppentem bele az ő előadásába is, rögtönzésben mindig is jó vagyok. Tudom, hogy manapság egyre többen fejezik ki önmagukat, a művészet, a tánc is ez. Engem nem érdekel senki identitása, ha jól rá lehet hangolódni, vagy fogni a jelzéseit, és beleépíteni a koreográfiába, ha épp rögtönzésről van szó. Sokszor feldobja a darabot.
- Én már ettem közben, szóval, akár neki is állhatunk a gyakorlásnak. – azért még elpakolok mindent, ami a reggeli készítésből hátra maradt. Mert Kirillnek, ettől még jól jöhet, ha rá akad.
Nem tudom, hogy hányadán állunk egymással, én meg ő.
Szeretek tanítani, imádom,  és ez alatt az öt év alatt ,rengeteget bővítettem a tudásomat is, jobb híján csak itt helyezkedtem el, mert erre volt lehetőségem, de itt is tarolok a táncosokkal, akiknek oktattam, segítettem. Emellett ugye, én is táncolok éjjelente. Nehezen ment, de megszoktam.
- Mindjárt jövök. – még át öltözök az emeleten, futó nadrágot veszek fel,hogy látszódjanak a mozdulatok is a tükörben, és atlétát, ez most nem arra megy, hogy tetszek bárkinek is. Örülök, hogy Maurice is hasonló ruhát vett fel, a fellépő ruhában rá érünk akkor gyakorolni, ha már megy az egész koreoja, és akkor megszokhatjuk azt, hogy hogyan mozduljon, hogy legyen még kifejezőbb.
De hamar tanul, és ebben mindketten egyezünk, ő is maximalista, ahogy én is. Bekapcsolok egy kis bemelegítő zenét, és együtt mozgatom be magamat Mauriceval, noha én reggel már jógáztam, de nem árt, többet , minden nagyobb mozgás előtt, mint egyszer kihagyni, azt nem szeretném. Lerázom magamat a bemelegítés végén, és megrázom a fejemet.
- Arra gyakoroljunk, amit te szeretnél, a végső számodra. Mutasd meg, kíváncsi vagyok rá. Aztán mesélj róla, hogy mit érzel, mit szeretnél, ha közvetítenénk. – ebből a szempontból neki is határozott elképzelései vannak, mellette csak azért vagyok, hogy csiszoljak néhány mozdulatán, és még kifejezőbbé tegyem, mert egyébként van érzéke hozzá.

Kiril & Maurice

Túlságosan felizgatni nem szeretném a négylábút, erre figyelek, hiszen komoly következményei lehetnek később. Nyugodtan foglalkozom vele, az izgatottság jele nélkül, csak szeretgetem, óvatosan.
- Rendben – hagyom Snowt elvonulni, az üdvözlő kör megvolt, így átöltözök.
Sosem járt a fejemben a fejemben az a gondolat, hogy mi a fenét is keresek én, mint hetero, rend őre egy olyan közegben, ami egyáltalán nem az enyém. A bátyámat érzem közel ilyenkor magamhoz. Néha elmerengek, megszállottá váltam-e vele kapcsolatban, és megértettem, hogy nem. Csak jó emlékezni. És élvezem a táncot. Bemelegítek, hamar megtanultam még tinikorom kezdetén, hogy komoly baleset tud lenni a nem megfelelő bemelegítés esetén.
- Oké – a táskámba nyúlok a mobilomért, megkeresem a számot és a konzolba teszem.
- Meg tudom mutatni, mit raktam össze eddig. Vannak részek, amik nem akarnak összejönni, ez inkább a cipő kontra én, s tudom, hogy találsz rá megoldást, miként vitelezzem ki – Chase nagyon jól ért hozzá és a meghirdetett előadásból én csak az egyik előadó leszek, de az viszi az egész esti programot. Én bukok, a műsor bukik.
Nem tudom, mit érzek, az a művészi rész a bátyám volt. A megérzésekben bízok, azt tudom tolmácsolni és a tökéletes testismeretben.
- A történet maga belső harcról szól, az el nem fogadásról és annak megéléséről, a mélypontról, majd az újraépítésről.
A szerelemről nehéz táncolnom, s nem a klisé miatt. Fogalmam sincs, mi az, az a tánc azért volt annyira sikeres, mert a bátyámnak táncoltam, pedig sosem voltam szerelmes belé. Csak nagyon szeretem.
A konzol elkezdi játszani a számot és belefogok. Ott, ahol még nincs koreográfia, ott csak állok. Szeretem történetbe csomagolni a táncot, még ha nem is gondolom, a kifejezőerőm annyira jó lenne.
Azt is tudom, hogy számára egyértelműen lejön, hol lehet még finomítani, s hol lehet még simábbá tenni a mozdulatokat, vagy kifejezőbbé.
- Ide, ez után szeretném azt a fordulatot betenni – megmutatom neki a formát. Sima cipőben menne, de magassarkúban érzem, hogy még kétszer megcsinálom, ahogy mutattam és mehetek kórházba.
- Nem hiszem, hogy a magassarkú az akadálya, hogy nem megy olyan könnyen  a mozdulatsor – márpedig maximalista vagyok és a kifogások nem létező tényezők számomra.