+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Végül is úgy döntök hogy rendelek még egy szendvicset és jól fog esni, maximum nem eszem meg  az egészet de így a kihagyott vacsorám miatt is jól esett. Nem is agyon sütött izé volt, hanem olyan igazi grill lapon sült szendvics, sonkával és sok sajttal. Szeretem azt a fajtát, még a gyorskajásoknál is.
A kaja rendelés után, kimegyek a teraszra de nem sokáig hagy magamra mert mögém lép, és elkezd zaklatni hogy megint kihasználjon, de most meglepően lassan csinálja így nem harapok azonnal. Inkább kíváncsi vagyok, mit tervez ezúttal. Mert hogy holnap sem fogom elviselni a nyavalyás testőrét az is biztos, hiába áll a fejére akkor sem.
- Te sem érted bazdmeg, mit kérdezek.... - sóhajtok fel, ahogy megfordulok, egy kicsit és féloldalasan állok a bolyhos köntösbe burkolózva. Hosszra teljesen jó mert bokáig ér pedig magas vagyok, de szélességben? Háromszor is körbeérne ha behúznám a hasam úgy istenigazából.
- Nincs bajom a közös ággyal ha nem fekszel rám és akarsz agyon nyomni alvás közben - magyarázom neki a különbséget de zsebre teszem a cigis dobozt a gyújtómmal együtt. Nem gyújtok rá már ma többet és nem hagyom kint hogy valami baja legyen. Ahogy megfogja a kezem és befelé húz, el is indulok, meglepődöttségemben végül is hagyom magam, és csak belököm az ajtót. Az ágyhoz húz, de nem lök le rá ahogy várnám, hanem megáll velem szemben és kissé zavarodottan figyelem ahogy kiontja a köntösöm övét és lelöki rólam a bolyhos anyagot.
- Rom... - akad el bennem a szó is ahogy rám mereszti a szürke szemeit és egyszerűen inkább csak befogom a szám. Ledermedek, nem értem miért csinálja ezt de aztán ahogy megérint, én is megemelem a kezem és óvatosan mintha igaz sem lenne érintem meg. Mi a... ez a hirtelen változás, de az érzékeim kiélesedne a kényeztetésre, bár ez közel sem hat rám olyan erővel mint a korábbi vad ostroma, de érezhetően borzongok a könnyedségtől. Lúdbőrözik a karom ahogy végigcsókolja a mellkasom és a bimbóimat is. Ahogy leül, nem értem mit akar de nem hagy túl sok lehetőséget és felnyögök az érzéstől. Erre nem számítottam és így kezem akaratlanul is a hajába túr, kényeztetően simítok át benne, nem is fogom fel mit művelek, csak mikor lejjebb pillantok és észreveszem hogy meredten engem néz. Képtelen vagyok elszakadni a hipnotikus tekinteteétől ahogy fokozatosan keményedek meg a kényeztetésre mert nem vagyok fából, és mikor torokhangon fel-fel nyögök a jó érzéstől. Már majdnem tiltakozni kezdek ahogy elhúzódik, de végül ledönt az ágyra és puhán landolok a kényelmes matracon és jobb lett volna itt aludni de... nem bírtam úgy hogy rajtam feküdt.
- Ahh - nyögök fel ahogy helyezkedek de nem ereszt és oább kényeztet és már fájó mereven feszülök neki a testének hogy érezze mennyire ki vagyok már hegyezve. Ahogy nekem dől, kurvára jó érzés és kezeim elkalandoznak a testén, felfedezve az izmait és mindent amit elérek. Tudom már, mire megy ki a dolog, és így lassan emelkedek meg hogy a hasára üljek, és megtámaszkodom egy kicsit. Nem állok erre készen de érzem az ujjait elkalandozni és megemelkedve hagyok is neki helyet hogy felkészítsen egy kicsit, de alapvetően most én simítok végig az izmos mellkasán. annyival nagyobb mint én, és szinte érzem benne az erőt hogy egy pillanat alatt össze tudna törni. A testem össze is törheti a fájdalomküszöböm elég magas lett annak a seggfejnek a hibájából, és nem vagyok panaszkodós fajta.
Végül aztán csak beleülök és lassan ereszkedek rá ahogy kitölt és közben kifújom a levegőt. Elég nagy és igaz hogy volt már ma egy körünk de akkor is ez most teljesen más. Az jobban fájt, most már nemis érzem igazán, hiszen mit nekem egy kis fájdalom. Úgysem ülni fogok holnap hanem mászkálni és fotózni és dolgozni. Lassan moccanok bele de nem vagyok képes elszakadni a szürke szemeitől, akkor sem amikor nyöszörgök a kíntól és a kéjtől, mert fájdalmasan feszülök már neki a hasának.
Amikor érzem hogy elsül bennem, én sem bírom sokkal tovább és nyögve, vergődve rántok rá hogy összekenjem a hasát és aztán kapok csak levegő után, ahogy megmoccanok és majdnem szabályosan lezuhanok róla. Mellé. Zihálva kapkodom a levegőt ahogy a testemből hirtelen kiszakad a farka és végigbizsereg minden porcikámon.
Képtelen vagyok megszólalni és fókuszálni, csak fekszem az ágyon mint egy darab fa és próbálok erőt gyűjteni.
- Te fogsz.... ajtót nyitni mert.... én meg se bírok moccanni.... - nyögöm ki nagy nehezen ahogy elnézek felé, egészen pontosan oda fordítom a fejem.

Kivételesen nem azért csinálom, hogy kihasználjam, csak szeretnék vele lenni. Nem tudok olyan támasz lenni neki, amilyenre számítana, de cserébe nagyon jól el tudom telerni a figyelmét. Mert igen is próbálok rá figyelni. S lássanak csodát, jó húrokat pendítek meg benne. Az is igaz, hogy most morcos, de nem bánom. Tudom, hogy meg fog lepődni, és meg is akarom lepni, megakarom mutatni, hogy tudok finom is lenni. Megleptem, ez volt  a célom, kivételesen nem bánom, hogy átsimít a hajamon, még nekem is jólesik ez a fajta gyengédség, hiszen, ha akarok, akkor tudok nem vadállat is lenni. Ahogy elhelyezkedem alatta az ágyon, elégedetten, macskásan törlöm meg a kézfejemmel a szám szélét, és vigyorgok fel rá.Hiszen a teste csak megadta magát nekem, és együtt vagyok vele. Ahogy eljutok a csúcsra, hamarosan ő is követ, bár innen fekvésből meg kell állapítsam, hogy kissé túl vékony a teste, betegesen vékony. Míg mozog felettem, én is simogatom, és cirógatom a testét, rabul ejtik a szemeim ez övéit, és elmosolyodom újra. Nem fáradtam el úgy, mint ő, mert nem én dolgoztam, hálásan simítok át a haján, és csókolom meg úgy, hogy ha tudnám, a lelkét is kiszívnám. Igen, ha létezne olyan világ , biztos,hogy valami szex démon lennék, aki a számára tetsző emberek lelkét magába szippantja.
Felkelek, és hozok egy nedves törölközőt, meg törlő kendőt a fürdőből, letörölgetem Milot, ha hagyja magát, bár szerintem nem fog nagyon ellenkezni. Magamat is rendbe szedem, és felöltözöm,hogy azért Darren ne meztelenül lásson, bár látott már rosszabb állapotban is. Most maximum a kielégültségem az, ami szembe tűnhet bárkinek is.
- Nem kéne túlhajtani a fiút… - áll a nappaliban a testőröm, mire biccentek.
- Mára békén hagyom. Remélem odahaza elkészítettetek mindent.- a lakásra célzok, ahova átköltöztettem Milot, mert az biztos, hogy nem fogom ott , azon a szennyhalmaz tetején megdugni. Nem túl bizalomgerjesztő. Darren csak biccent, és magunkra hagy, én pedig a desszertemre vetem magam, almás pite, tejszínhabbal, Milonak meg a szendvicse. Beviszem a tálcákat, és elheveredek Milo mellett.
- Parancsolj. – és ha tényleg hagyná magát, még sok más mindent is megtennék neki, mert tudom,hogy mennyire telhetetlen tudok lenni, és egyes gesztusokkal legalább tudok kompenzálni. Nem tudom megenni az egész almás pitémet, így félre tolom, ráadásul el is telítődtem, és elfáradtam, így magamra húzom a takarómat, a nadrágomból még kibújok, és kidobom oldalra. Hátat fordítok Milonak, legalább itt alszik.
A saját nyöszörgésemre riadok fel, és mintha lefutottam volna a fél maratont, ha alszik, nem akarom felébreszteni, az éjjeli szekrényen pihenő poharamért nyúlok, és belekortyolok a pohárba, aztán visszahajtom a fejemet, persze… lőttek a pihentető alvásomnak. Csak forgolódok, bár próbálok minél kevesebbet, és tudatosan tartom vissza magamat Milo ölelésétől, biztos ez is közre játszik a frusztrációmban.
- Picsába már. – morgok halkan, mert mindjárt itt az idő, mennem kell Viharhoz.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fogalmam sincs mire készül de gyanúsan lassú és figyelmes az érintése és így végül is egy rövid önmagammal való hadakozás után, hagyom hogy befelé húzzon és lelökje a köntösöm. Nem szégyenlem a testem, de én is látom mennyivel vékonyabb vagyok hozzá képest, bár valahol ez nem is igazán érdekel. Fogytam miatta de nem annyit hogy az okozza azt, hogy így nézek ki. Max három kiló veszteséggel még együtt tudok élni valahogy nagy nehezen.
Kényeztet és kicsit lassabban ugyan, de azért reagál a testem. Elfáradtam ma, de nem hagy békén, és végül is most nem egy erőszakos állat de olyan furcsán gyengéd, mintha gúnyolódni akarna rajtam, és már majdnem rá is morgok, de végül is... Hajlandó volt lassítani. Talán, ez az ő figyelmessége és ha már így alakult, akkor ki is használom és fölé kerekedve hajszolom magunkat az élvezetbe és néhány vékony rózsaszín karcolás látszódhat a mellkasán, ahogy belekaptam az orgazmus pillanatában. Fáradtan nyúlok el mellette ahogy végül befejezzük, de nem lennék képes többre és megmoccanni is fáj, és még holnap is fotóznom kell. Jó lesz az a nap is. Fáradtan fordulok a másik irányba de visszahúz és már tiltakoznék de egy melegvizes törülközővel tisztogat le. Hagyom magam, és kicsit lecsukom a szemeim, amikor kimegy hogy ajtót nyisson, de ahogy újra szobába lép megcsapja az orrom egy illat és egyből éber leszek. Felülve szimatolok a levegőbe. Alma és fahéj!
- Kösssz - már rá is rabolok a szendvicsre. Kellemes könnyű íze van és nem fekszi meg a gyomrom sem. Fél szemmel az almás pitéjét lesem és amikor félre teszi....
- Öhm, azt már nem eszed meg? - nyújtózom a tányér után, és egy fájdalmas szisszenést hallatva be is gyűjtöm. Ez az egy süti a gyengém, mert a nagyi istentelenül finoman tudja sütni és több tonnányit tudnék megenni belőle.
Nagyi....
Eltolom a tányért magam elől, és lassan elfészkelem magam. Sokáig forgolódok még. Most nem mászik rám, és így nem is üldöz ki az ágyból, de nehezen alszom el, és végül arra se emlékszem hogy mikor kerülök én oda hogy őt használom párnának. Valahogy hajnalban ébredek meg rá hogy mocorog a párna.
- Hm, mi vannnnn  - morgolódok félig aludva és rájövök hogy tulajdonképpen Romeron fekszem félig meddig.
- Izé... Bocs... - húzódok el, mert nyilván miattam nem aludt jól. Rémesen rossz alvó vagyok és összevissza mocorgok.

Meglep, amikor rárabol a pitére, de nem bánom, tényleg eszik, és jó étvággyal. Amikor még kiviszem a tálcákat, visszatérek egy krémmel, vagy bekenjük most, vagy túl büszke hozzá, de jót fog tenni a sajgó alfelének.
Ahogy forgolódok, megérzem magamon, nem azzal van a baj, hogy hozzám bújt, hanem azzal, hogy én nem bújhatok, nem ölelhetem, mert megígértem, és direkt fogtam vissza magamat ez idáig. Vetek egy pillantást a csuklómra, és halványan látom, hogy hány óra, csak még két órát, akkor  úgy is bizseregni fog az ébresztő a csuklómon, hogy még véletlenül se aludjak tovább.
-Nemmmm….- mormogok fel halkan, és visszahúzom magamhoz, oldalt fekszem, és összefonom a lábainkat, a karomat becsúsztatom a feje alá, így a bicepszemet használhatja párnának ha akarja, és végre megnyugszom. Így, ebben a pózban, két órát még gyönyörűen elalszom, minden forgolódás nélkül.  
- Milooo – finoman megrázom a vállát és puhán meg is csókolom,  igazán óvatosan szeretném,hogy felébredjen. – Ébredj, meghozták a reggelit, veled reggelizek, de aztán le kell mennem az istállóba, másfél órát bemelegítek, és rá egy óra múlva kezdődik a verseny. – magyarázom neki halkan, nagyon gyorsan összekapom magamat, mert ég bennem a verseny láz, és izgatott vagyok. A kávét lerakom Milo mellé az éjjeli szekrényre, hátha arra hamarabb szedi össze magát, én pedig egy szál fürdőlepedőbe, csurom vizesen vágok át a szobán, állva kezdek neki a szendvicsemnek, hanyagul csak a lábam közt lelógatva a törölközőt, mert félig még a vállamat törölgettem az imént. A hálószoba sötét még, de a nappalit bearanyozza a Texasi felkelő nap fénye. Jó idő lesz, jó meleg. Én tejes kávét iszok, azt kavartam össze magamnak, mielőtt még kimennék az erkélyre, azért előtte a derekam köré tekerem a fürdő lepedőt, és az egyik kezemben a szendvicset, a másikban a csészét egyensúlyozom.
A párkányon ülve fél seggel reggelizek meg, a szöszmötölésre felkapom a fejemet, és látom, hogy Milo is kidugta végre a fejét, és reggelizik, biccentek, az utolsó feladatot alaposan megrágom, és leöblítem a kávém maradékával, eltűnök felöltözni. Fehér atlétát veszek a v kivágású galléros póló alá, egy feszülős nadrágot, teljesen jól kirajzolódik minden rajtam, ami előnyös, a combjaim, és a vádlijaim is, és még nem is említettem a fenekemet. Leellenőrzöm a táskámat, amit a terep lovaglásra vinnem kell magammal. Lovagló bakancsot veszek fel, ami lábszár középig ér, és a rajtszámos kobakom is ott lifeg a táskám pántjába kapcsolva. Egy mellény is van nálam, arra az esetre, ha délutánra hűvösebbé válna az idő.
- Milo, nem kell jönnöd, tényleg. Ha nem bírod, nem muszáj, nem ezen a napon fog múlni az egész, különben is, a rajtomat tudnád csak fotózni, és a visszaérkezésemet, mert egész végig terepen leszek. – állok meg a nappaliban menet készen.
- Ch! Ha minden áron akarsz jönni, akkor viszont, használd utána a fürdőt, nagy a kád, és szólok Darrennek,hogy szerezzen be neked mindent, pihenj míg nem vagyok itt. – igen, morcos vagyok egy kicsit ,mert legalább annyira makacs, mint én. Megvárom, hogy reggelizzen, addig elintézek egy telefont, a húgommal beszélgetek, a képekről magyaráz, amiket Milo lakásáról elhoztunk, egy saját műtermet csináltattam neki a belvárosi lakásomban, csakis az övé. Franciára váltok, mert remélem ,hogy nem érti a franciát, és így beszélgetek a költöztetésről, Lotteval. Bontom a vonalat, és ezután várakozón pillantok vissza Milora, igaz, hogy most már előttem áll menet kész, így biccentek, el is indulok, a saját lovamhoz én fogok nyúlni, elintézem vele a reggeli teendőit, kikefélem a szőrét, és kifésülöm a sörényét, és a farkát, ő addig békésen ropogtat. A másfél órás bemelegítő következik, hogy mindkettőnk izmai bemozogjanak.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem bírtam ki hogy otthagyjam azt a fél pitét hiszen nagyon is  izgatta az orromat az illata és bár nem a nagyié, nem volt rossz. Remélem nem fogja megjegyezni hogy az egyetlen süti amit szeretek az az almás pite. Valahogy ez olyan személyes dolog, én sem tudom mi a kedvence, ő se tudja. Nincs is sok köze hozzá ami azt illeti.
Miután ezzel megvigasztaltam magam, elfekszem és nehézkesen alszom el, és nem is túl jól, de végül hajnaltában sikerül valamennyit aludnom is. Ha foglalkoznék ilyenekkel hogy alvásmérés meg ilyenek, biztos kiakadna minden technikai műszer és mérő.  Nyűgösen fordulok meg hogy eltávolodjak tőle, de visszahúz és így maradok ott, mert álmos vagyok ahhoz is hogy ellenkezzek. Végül csak visszaalszom és legalább nem bokszolom oldalba, mert talán sikerül egyhelyben maradnom, de rémes alvóstárs vagyok az insomniám miatt.
Tíz perccel később rázogat finoman, de a telefonra sandítva volt az két óa is, hogy fel kell kelni mert reggeli idő van.
- Hány óra van egyáltalán - nyögök fel torokhangon, és meg se moccanok, egészen addig amíg már nem muszáj, és megérzem a kávét a közelben és mint a zombik nyújtózom is érte.
- Mi a reggeli? Remélem nem tojás.... - mert akkor kiakadok. Nem akarok tojást enni kora reggel, és nagy nehezen felülök, és áttúrom a hajam. Fésülködés pipa. Csak be kell zselézni hogy jól álljon. A fürdőbe vánszorgok, elintézem amit kell és arcot mosok. Pocsékul érzem magam, de hát ez már lassan megszokott, és nem csinálok belőle problémát.
- Előre szólok, ma hozzá se nyúlhatsz a ruhámhoz, mert nincs több ingem - közlöm vele, ahogy kimászok a fürdőből, és farmerbe bújok. Fekete, szűkszabású és széles övvel tartom a derekamon, mert el akarna hagyni nélküle. Szomorú de befűzöm és majdnem a legbelső lyukba húzom a csatot.
- Csináljak képeket a bemelegítésedről, meg a startról, és később a befutásról? - kérdezem ahogy a pirítósomba harapok amit felfedezek a tányéron és hozzá se nyúlok a tojáshoz. Tocsog az olajban. Fúj már. Hogy lehet ennyi olajat rajta hagyni. Tüntetően kikerülöm.
- Jó. Csinálok most képeket meg a rajtnál és utána wellnesezni fogok. Egy teljes test masszás jól fog esni - gondolkozom el ahogy kiszedem a táskám mélyéről a gyűrődésmentes ingem, és kirázom. Felveszek egy fekete atlátát, és arra az inget és betűröm. Már majdnem elegáns, a kis mellényemmel egészül ki a dolog és egy vastag pulcsival. Ahogy telefonál, nem értem, mert franciául nem tudok. A nyelvet felismerem, de semmi mást. Sosem vonzott hogy megtanuljam.
- Kész vagyok - közlöm vele ahogy összepakoltam minden gépem, és lencsém és objektív-et hogy mindenre felkészült legyek és a karámoknál már úgy mászkálok mint egy szellem, hogy minden szögből jól fényképezzek, és persze nem úszom meg most sem fülön nyalás nélkül.
- Na, ne lécci. Ne mááááár izé! Mi... na tessék, alma. Ezt edd, ne engem  - hallatszik két boxal odébbról a hangom, mint ahol Romero van. A fehér ló és élénk és éberen érdeklődik irántam. Meg is simogattam ahogy tegnap mutatták és nem támadott meg szóval gondolom jól csináltam...

Be kell valljam, hogy teszik az ébredéskori hangja, amúgy is, mert elég mély, de így, kásás, torokhangon még inkább. Mi tagadás… pont az esetem, és igazából kinőtem abból, hogy kimondott petet tartsak magam mellett, kibírhatatlan jellem vagyok, éppen ezért kéne elgondolkodnom azon, hogy ha nem pet, akkor mi? Írassak szerződést vele? Eltartásit…? Nem, nem menne bele. Eltartási szerződés extrákkal, egyáltalán nem menne bele, mert sértené a büszkeségét. Megnehezíti a dolgomat, pedig én őt akarom, hogy minden pillanatát nekem szentelje, tudom, hogy önző vagyok, de nekem ő kell, és kész! Darren meghozta az ingeket és a nadrágokat Milonak, cserébe, azért, mert tegnap tönkre tettem azt, amit viselt, a minimum. Ott pihen a nappali kanapéján, minden élére vasalva, és pont a fiú mérete, és feketék. Nem szólok neki ,hogy itt vannak az új ingek és nadrágok, mind fekete, mint a korábbi, majd észreveszi, hogy mind az övé, bár azért, elveszek egy hotel kártyát, és míg fürdik megcímzem neki. :

Mert elszakítottam, amit viseltél, remélem megfelelőek lesznek. Romero

Úgy vagyok vele, hogy majd észreveszi, ha épp látja, és erre jár, nem fogom külön felhívni rá a figyelmet. Elég ha akkor látja, amikor visszaért ide, és pihenni kezd majd, és kihasználja a lakosztály nyújtotta plusz szolgáltatásokat, ha visszajöttem, nekem sem ártana egy masszázs, jól esne, jutalomként. De előbb, jussak túl a versenyen. Elkezdtem ráhangolódni, ahogy beértünk a karámok közé, rendbe szedtem Vihart, és aztán felnyergeltem, ezután elkezdtem vele bemelegíteni, egy nagyobb karámban, mint amiben Csillag van, mert kell a hely, ám egyszer csak lelassítottam, mert a szemem sarkából mozgolódást láttam, a fehér hab testével ott állt Milo mellett, és fültanúja voltam annak is, hogy mit művelnek ketten.
- Azért nyal, mert sós vagy, van bent a pajtában ilyen nagy fehér kocka, fej magasságban, hozd ki neki ide, és tűzd fel valahova. Meglátod, annyira kedvelni fogja, mint az almát. – ha nem volt dolga még lovakkal, akkor Csillaggal van a legjobb helyen, vele együtt merem hagyni, mert tudom,hogy nagyon kis borjú lelke van annak a kancának. Imádja az embereket. Egy darabig még állok Viharral, és őket figyelem, tényleg nem kellene eladnom. Ráadásul van annyi pénzem, hogy fent tartsam, még ha nem is termel hasznot, meg kell köszönjem neki, hogy érdeklődik Milo iránt, még ha furcsa is a fiúnak, az érdeklődése, látszik rajta, hogy másképp viselkedik, jó hatással van rá.
- Indulok! – keresem meg Milot a pillantásommal, és elindulok Vihar hátán rajthoz, ahol a startpisztoly eldördülése után elengedik a versenyzőket. Most már senkivel sem foglalkozom, csak én vagyok és Vihar, három órája lovaglunk, amikor kiáltásra leszek figyelmes, aztán elvágtat mellettünk egy megbokrosodott ló, a lovasa furcsán ül a nyeregbe, és hamarosan előre is dől, mérlegelek. Nem érdekel a verseny, annyira nem, hogy ha ez az ember rosszul lesz, vagy bármi baja történik mindkettőnek, úgy eltűnnek valahol a rengetegben, már mindenki beállt a neki tetsző tempóra és nem haladunk egyszerre, én biztos nem. Megterveztem, hogy Viharral mennyit bírunk, milyen ütemben, és ezen a pályaszakaszon eddig egyedül voltunk. Pirkadatra sikerül utolérnem őket, a ló már habzik, annyira elfáradt, a lovas pedig néha úgy tűnt magánál volt. Nem tudtam gyorsan haladni, mert a terem nem épp lóbarát. Volt, ahol leszálltam Viharról is, ő pedig utat keresett magának hozzám. De láttam a másik lovas nyomait ,ez volt a fontosabb. Egy megbokrosodott ló, ész nélkül tud futni, mérföldeket, úgy hogy abba akár bele is pusztulhat.
Az éjszakát kint töltöttem,  Alexel töltöttem, nem rosszul lett, kikészítette az utazás ide, és nem is csodálkozom, egy nem ilyen éghajlathoz szokott európai mit keres egy ilyen megmérettetésen? Persze nem csodálom, én is kipróbáltam számos ország versenyét, de úgy tűnt , ő nem készült neki eléggé. A másnap viszont eléggé szar, még szerencse, hogy Darren légiós kiképzést adott, így nem esem hasra, hogy itt ragadtunk Texasban, a fene tudja hol, de azért engem is megvisel, és Alex az összes vízünket felitta. Azért, lehetett volna több önmegtartóztatása, a lába eltört, mert a vége felé leesett a lóról. Na jó a sokk miatt elnézhető, de azért nem fogom meginni a saját vizeletemet. Jobb lett volna a kobak helyett, egy széles karimájú cowboy kalap, azzal ezerszer jobban jártam volna, behúzódunk nagyobb sziklák mögé, árnyékba, tartalékolom az én, Vihar és Alexék energiáit is, amennyire lehet, két éjszakát töltünk kint. Nem jeleskedek apróvad fogásban, sosem volt szükségem ilyen skillre, de azt hiszem... majd Darrent fogom miért nyaggatni.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nincs sok kedvem ébren lenni még, de csak felkelek, és összeszedem magam a könnyű reggeli után és egészen elviselhetővé varázsolom magam. Észreveszem mennyire ideges és nem is olyan beszédes, így én sem igazán erőltetem a kommunikációt és hagyom hadd legyen a fejében maga. Kimegyünk a karámokhoz és amíg ő Viharral foglalkozik én egy másik boxnál állok le mert fülön nyalt az a ló. Fehér mint a hó, és egészen olyan.... tényleg mint valami macska.
- Sós? Nem is vagyok izzadt - csodálkozom rá, de megkeresem azt a fehér kockát és felteszem valami kényelmes helyre, ahol eléri és egy ideig hagyja is hogy fotózzak és csináljam a dolgomat, de aztán megint engem kezd el fixírozni és meg kell vakargassam a nagy busa fejét ahogy egy mosolyt csal az ajkamra.
- Tényleg elég macskás.... csak hát... annak kicsit nagy - kommentálom és lassan elszakadok tőle, amikor indulnia kell, és elfoglalom a helyem a legjobb helyen, még mielőtt elindulnának, így a rajt egyetlen pillanatáról sem maradok le és sikerül pár éles képet lőnöm ahogy teljes erőből nekirugaszkodnak, és elvágtatnak. Innentől akkor most várakozás lesz és vissza is megyek a szobánkba és a nappaliban megtalálom a ruhákat amiket hozatott. -
- Cöh.... - kommentálom és a gatyákat félre teszem. Nem olyanok mint a farmerem, ezek elegáns gatyák, viszont az ingek tetszenek, és egyet fel is próbálok a tükör előtt. Kifejezetten jól áll, és majd később visszaveszem, de most nincs semmi más dolgom mint aludni még egy kicsit.
Órákkal később valóban lemegyek masszásra a wellnes részlegre és nem sajnálom magamtól a kényeztetést és nem érdekel az sem hogy Darren követ mint valami rossz árnyék. A masszás kifejezetten jól esik, és meg is mártózom a medencékben mielőtt visszamennék az ebédre. kiadós és laktató kaja, aztán lassan már a pályához szállingózom, ahogy az első befutók megjelennek. Huszonnégy órás a pálya de ritkán használják ki az időt, és Romerot az elsők között várom be, de nem jön. A versenyzők harmada beér már és Darrent nyaggatom hogy mi a fene a menete a versenynek, de amikor éjjelre se jelenik meg akkor már idegessé válok.
- Miért nincs még itt? Nem érdekel, azonnal keress nekem valakit aki elmagyarázza hogy mi folyik itt, és miért nincs még itt Romero. Leszarom bazdmeg, azt mondtam most!!!! - emelem fel a hangom, és lássuk be tekintélyes baritonnal tudok érvényesülni. Felkapom a dzsekim és a szervezőket keresem meg, és berontok az irodába is. Már az utolsó versenyző is visszajött, és Romero még sehol, és éjjel három órára jár.  Valami kurvára nincs rendben, és tudni akarom micsoda.
- Mi folyik itt?! Miért nincs még itt Romero Bohen?! - vonom kérdőre az első szembejövő csinos bögyös kis nőt aki azt hiszi leszerelhet engem egy méltatlankodó vállvonással.
- Ne vonogasd a vállad, ha nem tudod akkor keríts valakit aki tudja! A főnököd, vagy annak a főnökét, bánom is én! - förmedek rá, és úgy dönt végre hogy elég ijesztő vagyok hozzá hogy érvényesüljek.

Két órával később már a rendőrség is kint van, és lovas járőröket indítanak, és drónokkal derítik fel a környezetet. Nem fekszem le, nem tudnék aludni. Végül mégis elnyom kicsit az álom, és Darren rázogatására ébredek fel.
- Hé, úgy tűnik megvannak - mászik bele a képembe a feje, és úgy pattanok fel, majdnem megfejelem.
- Oké, akkor menjünk! Most azonnal! - akaratoskodom, és már szedem is a kabátom és beszállok mellé a terepjáróba. Nem is számolom már mennyi idő telt el, de két órával később tényleg megtaláljuk őket. Romerot és egy lábaszegett idegent és két lovat.
- Mentőbe mindkettővel, a lovakat meg valaki hozza vissza a karámokhoz. Ne Viharra üljenek, hanem a másikra, az a fekete senkit nem visel el Romeron kívül - teszem hozzá ahogy lassan a lovakhoz közelednek és a fekete már fújtatni is kezd. Felmegy bennem az ideg és megragadom a ló zabláját.
- Na idefigyelj! Nem érdekel mennyire imádod azt a seggfejet, jelenleg nem tud lovagolni rajtad szóval kurvára viselkedni fogsz és visszamész a karámodba, vagy búcsút inthetsz a jövendőbeli kölykeidnek, világos voltam?! - sziszegem bele a pofájába. Röhejes hogy egy lóval zsémbelek, és én is érzem mennyire fáradt vagyok, így hagyom hogy Darren felpakoljon a kocsira és visszamegyünk a szállodába. Mire odaérünk én is beszundítok de aztán a saját lábamon megyek fel a szobába és Romerot is odarendelem. A doki szerint nincs nagy baja csak elfáradt és infúziót kell kapjon, de aztán pihenjen és kutya baja sem lesz. Ez azért megnyugtató. Ledőlök az ágyra mellé én is és nem akarok elaludni, de mégis.... nem tudom mikor - talán órákkal később - riadok halk hangokra. Félálomban figyelek.
- ... komolyan, én nem is gondoltam volna, hogy ilyen élet tud benne lenni... mint valami... nem tudom, ami úgy ordít az a vadkutya vagy mi... na hát... hallottad volna ordítani ... - foszlányok, gondolom Darren mesél valakinek, de nem érdekel kinek, én még alszom egy kicsit.

Nagy felhajtásra leszek figyelmes, kutyák csaholnak valahol az éjszakában, ez jó jel. Mert így legalább kerestek minket, mondjuk, Darren biztos ,hogy belefolyt a keresésbe, tekintve, hogy az én emberem, és minimum ez a feladata. Igen, akár le is ülhettem volna egy helybe valaholva, és a sivatagban trónolhatnék, várva azt, hogy megmentsenek. De nagyjából abba az irányba indultam vissza, ahonnan jöttünk. Jó a tájékozódási képességem, máskülönben nem vállalnék be military versenyt a lovammal. De nem vagyok az a fajta, aki leül egy helybe, és várja, hogy megmentsék. Elfáradtam, és szédelgek is, ez valószínűleg azért van ,mert a svéd jóbarátom felivott mindent, kiszáradtam egy kissé a tűző napon. De ő legalább a törött lába ellenére viszonylag jól van. Egyedül a mérges kígyókra kell ,hogy vigyázzunk, farkasokkal még nem találkoztunk, ennek azért örülök, mert lehetett volna, és szerencse, hogy a pumák az erdősebb területeket kedvelik jobban. Éjszakára pedig tüzet is gyújtottam, talán ez is segítette a keresőket abban, hogy merre találnak. Ami azt illeti, nem sokat aludtam, mert próbáltam őrködni, hogy nehogy baj érjen minket. A kutyák csaholása előtt jó pár órával küzdöttem meg egy kisebb farkas csapattal. Szerencse, hogy volt tüzem, és valamennyire, Alex is próbált segíteni, a kétségbeesett kiabáláson kívül. Minek jöttem utánad? Amennyi élni akarás van benned, el kellett volna pusztulj inkább itt a sivatagban.
Amikor ideér a csapat, a terepjárók reflektorai el is vakítanak, állva várom őket, és a fél kezemmel el is takarom a szemeimet. Alex pokrócokkal van betakarva, hogy nehogy megfagyjon. Rajtam a mellényem van, de így is fázok. Fél füllel egy erős baritont hallok, Darren az, aki végül elkap. Intézkednek körülöttem, bár én még elmormogok egy jólvagyok…jól vagyok-ot halkan. Majd a meleg kocsiban zötykölődök, félig magamnál vagyok. A hotelnél máris fogad az orvosi személyzet, az anyós ülésen ücsörgőm, és ott végzik rajtam a vizsgálatokat, csak gyors rutin, a napszúráson és az enyhe kiszáradáson kívül nincs semmi problémám. Nagyszerű. Infúziót rendelnek el, és pihenőt, egész éjszaka folynia kell belém a koktélnak. Ez még mindig jobb, mint amit a kimerülésemre szoktam kapni. Milot eközben látom elsuhanni mellettem, majd Darren feltámogat az extra cuccokkal az emeletre. Igen, még most sem hagyom, hogy ölbe vegyenek, vagy tolókocsiban toljanak bárhova. Noha, cefetül elfáradtam. Megakarok fürdeni legalább, így végül Darren felügyelete mellett, de legalább lecsutakolhatom magamat, fél karral, mert a másikban ott az infúziós tű. Mire ágyba kerülök, úgy érzem, hogy tiszta vagyok valamelyest, de szinte ki is dőlök, a testőröm nem mer magára hagyni, időnként ellenőrzi a pulzusomat. Végül, hozat kaját is. Mert a napszúrásomra kaptam egy enyhébb fejfájás és hányás csillapítót is, de ahogy jön belém vissza a víz, úgy érzem egyre jobban magam egy kicsit. Darren vállalta az infúziós palack cseréjét is, és még vár rám három adag. Nagyszerű. Ágyhoz vagyok kötve, ahelyett, hogy hasznosan tölteném az időmet, dolgoznék. Azt is kell valakinek! Végül hozat fel valami harapnivalót az éjszaka közepén a konyháról, amikor meglátja ,hogy újra ébredezek. Oldalra pillantva látom, hogy Milo mellettem alszik. Kicsit megviseltnek tűnt az arca, és el sem hiszem, ahogy Darren azt mondja, hogy aggódott értem.
- Sakál, vagy dingo? – tippelek, és enyhe mosollyal az ajkamon csóválom a fejemet. Nem foglakozom azzal, hogy mit hozott fel, könnyű, és szinte alig kell rágni, jól esik.
- Ühm, Sakál. – töprengve vakarom meg az orromat. Pont a minap gondolkodtam azon, én is ,hogy olyan, mint egy vadkutya. Erre tessék.
- Már tudom, hogy miért tetszett meg neked. Melléd nem jó egy olyan meghunyászkodó jellem, akit elnyomsz. Ő mer feleselni veled, és ettől izgalmasabb a számodra. Büszke, legalább annyira mint te. – biccentek.
- Igen, és ha több lenne az önbizalma, hinne magában, sokkal többre lehetne képes. Érdekel, hogy miért vált ilyen önrombolóvá, mitől menekül, de nem tudom,hogy valaha tartunk-e majd ott, hogy el is mesélje nekem. Nem firtatom. Pár napja próbált mesélni magáról… - kezdek bele.
- Hadd tippeljek! – szakít félbe Darren. – Mivel, képtelen vagy lelkizni, így dugással ütötted el a probléma élét,ugye? -  szusszanok, majdnem felnevetek keserűen.
- De életem legjobb szexe volt, még Lotte mellett se éreztem ilyet. Hé, lecsöpögött! – pillantok a műanyag dobozkára.
- Megmerném kockáztatni, hogy a magad módján szeretkeztél vele… - dünnyög Darren , miközben az infúziókkal bíbelődik.
- Hm! – kommentálom, és hátra döntöm a fejemet. – Van még abból a piros cipőfűzős édességből, amit annyira imádsz? – nyomom fel magam ülésbe. – Pisilnem kell, de ha utánam mersz jönni, kirúglak! – fenyegetem meg, és lassan kicsúszok az ágy szélre, de ahogy felállnék, el is kell, hogy kapjon. Nem vagyok szívbajos, meztelen vagyok. De ő meg már régóta a testőröm, látott már egy meztelen testnél is sokkal durvábbat.
- Majd lassabbra állítom a csepegést, nem ártana végre aludnod. – egyet értek, kezd elnehezülni a testem, így a segítségével kivánszorgok a fürdőbe, majd visssza.
- Megvetted az új órákat? Ilyen szart! Tönkrement, pont most! Pedig ha működött volna, hamarabb megtalálhatsz. – morgok az orrom alatt.
- Nem, még keresem a megfelelőt.  Most pedig pihenj, itt leszek a nappaliban, és félóránként ellenőrzöm az infúziód. – biccent, és távozik, miután betakart, én pedig lejjebb csúszok az ágyban, oldalra pillantok Milora.
Hihetetlen a srác, mint egy akaratos harci kutya, úgy követelte, hogy keressenek meg, holott… alig ismerjük egymást, és jobbára csak dugtunk eddig. Bár az utolsó együttlétünk, elég jó volt. Kellemes. Matatok még egy kicsi, majd leoltom a lámpát, elég kis fényt adott, pont annyit, hogy ne bántsa a szemet, és ne szórja a fényt Milo oldalára. Végül arra a következtetésre jutok, hogy nem csak azért viselkedett így, mert a munkaadója is vagyok, hanem …nem.  

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nagyon fáradtnak érzem magam és hamarosan érzem is hogy elfogy az energiám, mert kezdek szédülni. Nem ettem és nem ittam eleget, tudom, nem kell hozzá orvosi analízis és ki is hagyom, és sikeresen faképnél hagyom a panaszkodó orvost és felmegyek még mielőtt Romerot felhozzák ide és ágyba fektetik. Megvárom amíg az ágyba kerül, és Darren is ellenőriz minden. Nyomorult testőr! Csak felidegesít hogy a lábam alatt mászkál és inkább lefekszem aludni.
Kelleni fog, nagyon kész vagyok, és félálomban hallom a beszélgetést amit a fejem felett kezdtek el és felmorranok ahogy nem hagynak aludni, de nem szólok bele a beszélgetésbe, nincs elég energiám ébren maradni így csak visszasüppedek a kellemes, kényelmes sötétségbe és még hallom ahogy Darren azt méltatja hogy illenék Romero mellé, és hogy nem tud lelkizni. Hát, ezt én is észrevettem már...
- Igen, hallanod kellett volna hogy a szervezőkkel hogy üvöltött hogy azonnal hívjanak rendőrt és keressék meg a hiányző két versenyzőt - meséli még és gondolatban csak morranok egyet hogy mindenki ezt tette volna. Nem hagynak pihenni és morgós leszek, de végül csak lenyom a fáradtság, és meg se moccannok másnap reggel nyolcig.

Fáradt vagyok, de kicsit éberebb és kimegyek a fürdőbe és alaposan átmosom magam, és beburkolózok a hatalmas fürdőköntösbe amit találok. Ez új, tisztább. Hajat mosok és bezselézem a hajam, aztán hagyom megszáradni, és átmegyek a másik szobába a gépemmel. Felteszem a fülhallgatóm, és bekapcsolok egy filmet amíg reggelit rendelek, két főre. A kávésbögrémmel a kezemben nézem a filmet és közben szerkesztek. Rom még nem ébredt fel, és nem akarok zajongani inkább dolgozom egy kicsit. Meg telefonálok, mert ma már otthon kellene lennem és este egy zenekari próbára kellene mennem.
- Bocsi Zack, de nem tudom menni, még Texasban vagyok az istenfaszamögött kettővel, de legközelebb nem hagyom ki. Persze, a képeket a múltkori buliról átküldtem, kb  ööö negyed órája. Jah, persze minden kurvakirály. Akkor tali pénteken.... - pillantok fel, és látom Romot az ajtóban így inkább leteszem a telefont.
- Neked még ágyban kéne lenned.... nem? - kérdezem.

Igazából nem zavar, hogy mit morgolódik össze-vissza, jól esik értelmes emberrel beszélgetnem, nem pedig egy idióta felkészületlen barommal kizárva lenni a vakvilágba. Bár a beszélgetés folyamán egyre fáradtabb vagyok, és nem bírok már annyira figyelni arra, amit Darren magyaráz, vagy mond, de figyelek.
- Mondjuk, nem is értem, ezért fizetlek téged is, és még egy csapatot sem küldtél utánam. – mordulok rá a testőrömre. Elgondolkodva pillantok az ajtó irányába. Ez az én szakmámban elég veszélyes tud lenni, és ha azt vesszük, most nyíltan megkérdőjeleztem Darren hűségét az irányomba.
Azért, mandarin nyelvre váltva küldöm el a faszba, amiért itt szarakodott, és nem intézkedett azonnal, mert nem biztos, hogy egy svéddel találkozhattam volna csak, és a texasi vadvilág javára is lehetett volna írni a halálomat. Annak, aki el akart takarítani az útból, például. Milonak a megkeményedett hangomból, talán félálomban annyi jöhetett le, hogy baromira ideges vagyok.
Még  fel is ülök az ágyban, és az ép kezemmel elkapom Darren nyakkendőjét.
- Kurvára értem, hogy rá vigyázol, de…. – itt Darren nyomott vissza az ágyra, és most ő volt az aki kimosta a fejemet, a körülményekhez képes , próbáltuk halkan intézni a vitánkat. Megtudtam, hogy Darren már akkor utánam küldte a csapatait, amikor nem voltam benne az első tízben. Mert figyelt, hallotta a pletykákat , hogy volt egy ló, lovas páros, akit a távolba láttak elnyargalni, de egyik idiótának sem jutott eszébe közölni a verseny szervezőivel ,hogy volt egy megbokrosodott ló.
Fáradtan emeltem a pillantásom Darrenre, és neki hajlandó voltam beismerni,hogy tévesen basztam le, elhittem minden szavát, mert mi oka lett volna hazudni? Bárcsak… néha egy sima vállalatvezető lehetnék, efféle hóbortos lovas hobbival, de nekem az élet fűszeresebb oldala jutott.
Végül is, megbocsátott Darren, láttam a szemei körüli ráncokból, ahogy egy lusta félmosollyal visszanyomott.
- Aludj, rád is rád fér a pihenés. – szinte már nem is hallottam a hangját ,és ha tudtam volna, úgy fordultam volna, hogy Milohoz bújjak.

Sokáig is aludtam, jóval többet, mint amennyit máskor szoktam. A szomjúságom ébresztett, pedig jó pár liter sóoldatot belém löktek.
Jószerével fel sem volt szabad kelnem, de muszáj volt kimennem a mosdóba is, így az infúziós állványt húztam magammal oda, majd vissza, és aztán a nappali ajtóban a félfának dőlve álltam meg és vettem szemügyre Milot. Tetszett, így is, hogy nekem háttal ült, és nem zavartattam magamat, amiért kihallgattam a magán beszélgetését. de ha jól hallom ki, miattam, a késésem miatt , amit egyáltalán nem kalkuláltam bele ebbe az egészbe, bevételtől eshetett el. Ezen morfondírozom, és kissé talán bambán is állok, őszintén szólva, jobban esne visszafeküdni az ágyba, de nem vagyok az a fajta, aki egyszerűen elfogadja, hogy ágyhoz van kötve. Ahhoz, azt a nyugtatós koktélt kéne kapjam, de szerencsére a közelben sem volt a magán dokim. Mert ha az megtudná,hogy mi történt velem, vetne rám néhány pillantást, megkérdezné, hogy mikor pihentem utoljára, úgy igazán? Hat hónapja volt szabad hétvégém utoljára. Ezt is annak terveztem, de nem tehetek róla, hogy másképp alakult. Kiakadna, és egyből mindenfélére vérvizsgálatot végezne rajtam, aminek az lenne az eredménye, hogy kötelező ágy nyugalom, infúzióval, hogy nehogy felmondják az idegeim a szolgálatot. Ha pedig nem a cégemmel volt dolgom, akkor Akira ügyeit intéztem. A nyomozásaim jó úton haladtak, de egy ponton Julien nyoma veszett, mintha felszívódott volna, ám a kör egyre zárult körülötte. Most mégis inkább az előttem ücsörgő fiúra szeretnék összpontosítani.
- Kellene, igen. De utálok fetrengeni feleslegesen. – túrok a hajamba fáradtan, ez a mozdulat is felesleges volt ,mert nem esett jól. Rajtam a melegítő nadrágom van, és nagyjából ennyi, de még mindig fázom.
- Mennyi pénztől estél el azzal, hogy nem jelentél meg a találkozódon? – tudom,hogy az idő pénz, és nem a levegőbe beszélek, aki percenként annyit keres, mint én , tisztában van a dolgok ilyen formájú alakulásával. Inkább áttérek az üzletre, és azért fáradtan csippentem össze az orrnyergemet, miközben felsóhajtok. Elindulok a tologatható infúziós állvánnyal az oldalamon, mint valami hűséges kiskutya, húzom magam mellett, és leülök a legnagyobb, és legkényelmesebb fotelbe, aminek a láb részét ki is lehet pattintani, így már majdnem fekszek megint.
- Egyébként, ha van kedved, kimehetsz a városba, körbe nézni, én úgyis, itt leszek a szobában. Holnapnál hamarabb úgy sem indulunk, és rám még vár egy interjú. Meg rebesgettek valamit egy fair play díjról, amit a húzásommal kiérdemeltem, ha arról is lőnél pár fotót, az jó volna. Szintén fizetek a képeidért, mert ezen csak te leszel ott. Nem akarok nagy felhajtást, és nem akarok órákig üres faszságokat hallgatni, meg nem létező traumákról tárgyalni.
Kis hallgatás után oldalra pillantottam rá. Fáztam amúgy, ismét így félmeztelenül, de a fenének sem fogok megmozdulni, és egy zokni is jól jött volna. Anett, ha itt lenne, már rég körbezsongott volna.
- Hallottam, hogy milyen vadkutya voltál. – jegyzem meg csendben, és kíváncsian pillantok rá. Igen, próbálok beszélgetni Miloval, a magam módján.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Összemosódik kicsit hogy mit hallottam és mit képzeltem hozzá, mert az is megfordult már a fejemben hogy Romero egy sárkánnyá változott és úgy üvöltözött tüzet köpködve és elrepült valahová. Túlpörgött az agyam, és ezért már nem tudom mi volt az igazság, és mi az álom, de nekiálltam photoshoppolni és több vázlatot is készítettem erről a képről a reggelim romjai és a kávém mellett. Nem ettem olyan sokat és már össze is vesztem Darrennel aki kért egy második körös reggelit is hogy bőven egyek és majd Romero is  kajás lesz ha felkel és több liter rostos izét is hozatott.
Utána már nem nagyon szóltam hozzá, inkább csinálgattam a dolgomat és elmerültem a szerkesztésbe amíg fel nem csörrent a telefonom. Írtam még korábban a srácoknak hogy nem tudok menni ma, mert még itt vagyok, de Zach felhívott hogy mi van velem. Rosszabb mint egy tyúkanyó, komolyan mondom, és lassan Romero is felébred és megjelenik. Végigmérem. Nem néz ki a legjobban az biztos, de legalább már nem olyan halottfehér mint tegnap volt. Ez azért nem olyan rossz. Leteszem a fülest és abbahagyom a szerkesztést is ahogy letelepszik a kanapéra.
- Pedig lehet hogy nem ártana - vonom meg a vállam, mert nekem aztán mindegy, én se szeretek beteg lenni és azt csinálni amit mások mondanak, de én én vagyok és nekem nincsen menő cégem és részvényeim. Végigsimítok a laptopon ahogy félreteszem és a kávésbögrém után nyúlok megint.
- Nem munka volt - kortyolok bele, mert azért lehet hogy morcosabb lettem volna, de így csak kicsit bosszús.
- Zenekari próba lett volna, és általában lenézek rá, a zenekarnak én vagyok a fotósa - teszem hozzá hiszen inkább baráti szívesség ez, mint komolyabb munka lenne, és a belépőm árát megkapom érte mert mindig back listás vagyok szerencsére.
- Már voltam kint, körülnéztem mi van odakint - teszem hozzá, de nem volt semmi extra bár egy kávézót azért kipróbáltam de nem volt a legjobb ötlet, és inkább megmaradok az otthoni kávéknál.
- Persze, interjú meg minden. Végül is te voltál a nap hőse, megmentetted azt a szerencsétlent meg a lovát - ezt már hallottam Darrentől. Beletúrok a hajamba ahogy beszél, és valahol mélyen belül felhorgad bennem egy indulat ahogy végiggondolom a dolgot.
- Neked minden erről szól ugye? Mindent megveszel és mindent megold a pénzed és befolyásod és nem számít semmi más ugye? - pillantok rá hideg szürke szemeimmel de végül is mit vártam tőle? Nem ismerjük eléggé egymást és dugtunk javarészt. Először vadul, aztán meg... most itt megint és nem tudom mit akar tőlem. Nem vagyok megvásárolható bár ezt az utat elfogadtam a múltkori miatt de mindig a pénzével jön nekem, és felidegesít.
-Vadkutya? Ez honnan jött? - lepődöm meg egy pillanatra úgy, hogy még mogorvának lenni is elfelejtek. Mégis honnan szedte ezt a vadkutya szöveget, nem értem.

Nemem szeretek beteg lenni, sem feküdni, feleslegesen, mert akkor pénztől esek el. Ha képes vagyok dolgozni, akkor meg miért ne tegyem meg?! Nem akarok egy percet sem vesztegetni az időmből. Úgy ültem le, hogy a jó karomnak egy karnyújtásnyira legyen a kaja, és bögre, és a kancsó. Már töltöttem s ki magamnak a rostos italt, és áldja az ég, azt aki előre elkészítette a szendvicseket, mert nem szenvednék feleslegesen a kenegetéssel, sem a felvágott pakolásával sem. Az első falatnál konkrétan felnyögök, magamról elfeledkezve, és élvezettel rágom meg a falatot.  Míg beszél Milo, addig nem szakítom félbe, figyelek rá.
Már épp megkérdezném tőle, hogy milyen volt odakint, miket látott, én sosem szoktam felesleges város néző túrákat tenni, célirányosan közlekedem, még akkor is, ha a húgom elrángat magával vásárolni. Képtelen vagyok csak úgy lébecolni. Menjünk be egy szalonba és végig nézem ahogy végig próbálgatja a kínálatot, de ne menjünk be hatvan butikba. Borzadály. Először köpni nyelni nem tudok, az indulat láttán, ami felőle árad ,és bizony meglepett, ám hamar rendezem az arcvonásaimat.
- Félre értesz, Milo. – öblítem le a két szendvicset egy nagyobb korty narancslével. – Tisztában vagyok azzal, hogy az idő pénz. Te a fotózásból élsz, és ez a nem várt szarság, a munkádtól tart távol, gondolom. – tanácstalanul vonom meg a vállamat, mert ennyire nem láthatok bele az életébe. – A zenekar is bizonyára fizet azokért a képekért, mindennek megvan a maga értéke. Ahogy a te munkádnak is. – nem értem, munkát ajánlottam neki, és kiborult, kompenzálni akartam a kiesett idejét, és erre nekem támad?! Tényleg nem értettem, hogy mi a baja.
Aztán megkönnyebbülök egy kicsit, kizökkent a becenevét hallva.
- Igen, mint egy harapós, szelídíthetetlen kutya. Kis híján leharaptad mindenki fejét. – az enyémet is, a lovas futam előtt, akkor neveztem el így magamban, és beszélgettem Darrennel erről, neki meg megtetszett a becenév, és így jellemezte őt.
- Rendesen el is fáradtál abban, ahogy intézkedtél.  – igen, feltűnt, hogy kidőlt, elég hamar. A húgomon kívül még senki sem aggódott értem, és talán Milo be sem vallaná igazán, hogy aggódott.
- Van ott két doboz, az M monogrammos a tied. – egy okos óra van benne, fekete színű, és nem hivalkodó, ezt intézte Darren. – Szeretném, ha nem gondolnád azt, hogy ezzel megakarlak vásárolni. Egyszerűen csak megakarlak ajándékozni, mert jól esik. – magyarázom. Remélem átment neki az üzenet, mert nem tudom, hogy hogyan máshogy mondhatnám el neki, hogy ez nem a pénzről szól. Az ellenőrzés mániámról, és arról, hogy nyomon követhetem. Kapcsolatba került velem, és ezáltal célponttá is vált, nem véletlen, hogy őt választották ki a lesifotósomnak. Tudhatták, hogy be fog jönni, hogy tetszeni fog nekem. De még mindig nem sikerült az illető nyomára akadnom, Darrennek sem. Pedig fontos lenne. Akira miatt is. Bíztam benne, hogy emiatt nem fog kiakadni, elvégre órára mindig szüksége van az embernek. Praktikusabb, mint egy telefont előkapkodni, hogy megnézze, hány óra van.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Már már azon kezdek el gondolkodni hogy elindulok haza valahogy romero nélkül, kezd elegem lenni ebből a semmittevésből, bár az is igaz hogy most legalább dolgozom, és nem csak lógok a városban céltalanul, és azért megijesztett ez a faszkalap is hogy itt eltűnt egy napra és senki nem tudta hogy hol van. Darren a megmondója hogy szétszedtem mindenki fejét és nem érdekel ki mit gondol rólam, jól esett szabadon üvöltözni velük hogy azonnal kerítsék elő és szerintem még  a nagyi is elcsodálkozott volna. Jha, hát a nagyi.... legalább olyan nehéz természet mint én, de hát ő nevelt fel. Az ő hibája ez is.
Felnézek Romerora. Nem néz ki túl jól, de nem vetem a szemére, én sem vagyok a tökély megtestesítője, bár most aludtam viszonylag többet mint szoktam. Most attól van minden bajom hogy elaludtam magam. Ahogy leül, megvonom a  vállam, nekem mindegy hol fog összeesni legközelebb, de nem szervezek utána még egy expedíciót. Azt lesheti mindenki.
- Heh, egészségedre - elvégre magamnak szántam a szendvicseket de még... két órával ezelőtt, és azóta ettem mást, és nem kívánom. Inkább kávét, sok sok kávét, így a termoszból után töltök és nem érdekel a testőr rosszalló ciccenésesem.
- Nem érdekel, oké? Nem akarom hallani! - morgok rá ahogy visszafordulok inkább a laptopom felé, aztán Romerohoz aki természetesen megint nem tud meglenni a pénze nélkül, és ez a gondolkodás módja felidegesít. Mert tele van pénzzel és emiatt neki mindent szabad, mert senki nem veszi elő, mert előbb végzik hullazsákban. Elég világossá tette az első alkalommal.
- Igen, abból élek, de ettől még nem minden akörül forog. Vannak más, fontosabb dolgok is, de persze neked nyilván mindegy. Mindent meg tudsz venni és mindenkit - mordulok fel ahogy a kávémba kortyolok.
- A zenekari kapcsolatom más, teljesen más. Tudják hogy nem minden fizethető meg és ezért vagyok még mindig az ő fotósuk nem valami befutott sztárocskáé - mert ahhoz képest hogy mennyire jók, még nem felfutott zenekar de lassan beindul a szekerük nekik is, és ebben az én munkám a leginkább elenyésző, mert nekem nincs benne olyan sok munkám mint nekik,  a sok próba, kistermes koncertek és terem bérlés. Nem könnyű nekik, de erre tettek fel mindent és a sok munka... Biztos vagyok benne hogy akkor is én fogom őket fotózni ha már stadionokban lépnek fel.  Mert ez ilyen dolog, és örülök neki hogy vannak ilyen emberek az életemben.
- Jól esett - válaszolok mogorván, mert nem kell tudnia hogy  amúgy is eléggé stresszes voltam, és kicsit hamarabb borult meg a türelmi szinten és még Darrent is elküldtem a picsába amikor ellenkezett. Persze, én húztam a rövidebbet de akkor is, a tudat még tudat.
- Nem érdekes. Majd kipihenem ha hazaértem és legalább megvagy és nem engem fognak vádolni hogy valaki elásott valahol - sóhajtok fel, hiszen eléggé világossá tette hogy csak szexelünk, és nem kíváncsi rám, bár halványan... mintha mondott volna valamit a testőr neki de mit...?
Összehúzott szemöldökkel pillantok el a két doboz felé, és nem nyúlok ki érte. Azt sem tettem szóvá hogy ruhát rendelt nekem, és nem köszönöntem meg, mert miatta ment tönkre a sajátom, és így nem volt miért. Az óra viszont...
- Régen hordtam órát... - veszem kézbe mégis a dobozt ahogy a monogram alapján megtalálom az enyémet és kibontom. Kíváncsi vagyok azért rá, és elkerekedik a szemem. Okosóra, méghozzá nem is olcsó fajta de... magamtól sosem vettem volna meg. Mágneses a szíja, ami még jobb és egészen... Végigolvasgatom gyorsan hogy mire képes, mit mér. Hm... alvásmonitor... hát az enyémtől biztos kiakad a softwere...
Odapróbálom a karomra, és egészen hűvösen simul a csuklóm köré. Nem mutat rosszul, pedig .... ahh. Hm. Na jó.
- De csak mert fekete és mágneses. Van rá garancia?  - kérdezem, mert akkor a dobozt el kell tenni.

Nagyon jól esik most enni, így váratlanul ér a lefitymáló hangnem, nem volt rá írva, hogy kié ,és távol volt Milotól, és nem is látszott rajta, hogy itt állna már két napja legalább, ezért gondoltam beleenni.
- Köszi. Te nem kérsz? – azért megkérdezem, mert nem vagyok teljesen paraszt, csak néha.
Szó nélkül hallgatom, ahogy lemorogja még Darren is, aki csak épp, nem is tudom. Nem rájuk figyeltem, hanem arra, hogy egyek, meg igyak. Nem éheztem annyit, de rosszabb is lehetett volna, épp ezért esik most jól minden falat.
- Ez nem igaz. – pillantok rá határozottan. Őt például nem lehet, és pontosan emiatt ragaszkodom hozzá, mert nem a pénzemre hajt. Ott az-az elcseszett találkozásunk, akkor is bejött, mert van benne némi mazochista hajlam, mert igen is élvezte , azt amit vele tettem, de ezen felül, van büszkesége. Ez is megfogott, és vannak a berőgződéseim, most Milo a rögeszmém. Vesztére. Tényleg jó választás volt arra, hogy lefoglaljon, viszont nem fogok szem elől téveszteni semmi komolyabb ügyet, mert a magánéletem nem mehet az egyéb munkáim rovására sem.
- Pedig hasznos tud lenni. Az új ruháid tetszettek? – mert eszembe jut, hogy rendeltem neki azt is. – Remélem, van közte olyan amit tudsz használni. – vagy maximum kivágja a térdeinél némelyiket, amilyen szakadt sítlust követ eleve. Bár néha elég nehéz megértenem, most mindenesetre, észrevttem, hogy sikerült őt kizökkentenem, a vadkutyás megjegyzésemmel, és ezen pörög, talán emiatt nem akar belekötni abba sem, hogy az óra egy kedves ajándék lenne, vagy mindennapi, vagy nála tényleg sosem lehet tudni, hogy mi milyen kategóriába esik.
- Ennek borzasztó módon örülök, hogy elfogadod. – újabbat kortyolok a narancsléből. – Van, persze. A dobozában van. – az enyémet Darren hozza ide, és biccent.
- Van még ilyen körözöttes kenyér, sonkával, és paprikával? – nem kelek fel, itt maradok egy kis időre. Ráadásul ide pont idesüt a nap is, így kicsit be is csukom a szememet. Talán, még be is bólintok egy kicsit.
Felijedek, vagy megrezzenek, megéreztem, hogy Darren visszatért. Most már inkább csak csipegetek, és Darren segítségével összeszedem magamat a délutáni interjúra. Amiben szintén elfáradok, de nem akarom húzni az időt. Nem engedem meg a sajtósnak, hogy sarokba szorítson, és fényezni merjen. Meg azt sem engedem neki, hogy egy fantázia történetet kreáljon az egészből, mint holmi Jancsi és Juliska, meg Piroska és a farkas rém történetet.
Elfáraszt, és idegesít az infúzióm is, így az utolsó adagot nem engedem már belém szúrni. Így is rengeteget járok ki a mosdóba.
Milo ügyesen végezte a munkáját, mert észre sem vettem, hogy kattintgatott, szinte. Bár lopva el-el pillantottam az irányába a fotózás alatt, mégis mindig úgy tűnt,hogy nem csinál semmit a gépével.
- Elég volt, mára már nem akarok több infúziót, ez most egyébként is más, nem mondták fel az idegeim a szolgálatot! – mordulok rá Darrenre, ahogy beviharzok a nappaliba, utálok tétlenkedni, és most még lovagolni se lovagolhatok. Melegítő nadrágban, és kapucnis felsőben vagyok, a kapucnit a fejemre húzva rontok ki a szobából, és az istállók felé veszem az utamat, nem a leggyorsabb tempómmal, de nem voltam még itt, és szeretném megköszönni Viharnak, hogy velem volt, kitartó volt. A karámoknál állva döbbenek rá, hogy igen. Valószínűleg a lovak hazaszállítását is elintézte Darren, így csak az üres kifutó előtt ácsorgok. Mire inkább ügy döntök, hogy leülök az egyik szalma bálára, és talán egy kicsit pihenek is. Így beburkolózva senki nem ismer fel, nem szoktam a nyilvánosság előtt melegítő ruhában mutatkozni. Még fent van a nap, és nagyon jó a melegében ücsörögni. Senkinek nem kívánom a texasi éjszakát, kint a vadonban. Aztán furcsa vékony nyihogást hallok meg, és bevágtat elém egy igen heves, hebrencs törpe póni. Kíváncsian pillantok le rá, addig-addig rohangászik a szalma bálám körül, míg végre fel nem segítem őt fél kézzel. Annyiba ment bele Darren, hogy bennem kell maradnia a kanülnek. A kis kópé toporog még egy darabig, mire visszaülök a szalma bálára, és a hátamat nekidöntöm a bála második sorának.
- Mit keresel itt, te kis apróság? – a távolból hallom, ahogy nevén szólongatják, de nem akar odamenni ahhoz, aki hívja őt, inkább elbújik a karom alá, és ott fújtat az ölemben, hát jó kis pajti, maradhatunk így, de előbb utóbb visszaviszlek a gazdádhoz. Vajon Milo is hol lehet, az interjú óta nem láttam, lehet ,hogy elkerültem őt akkor, amikor kirohantam a szobából.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

A kajára nézek és megrázom a fejem, nem akarok belezöldülni a gondolatba is, így inkább a kávésbögrét ragadom magamhoz és azt kortyolom. Nem tudom hányadik de életben tart és ébren. Mert dolgom az lenne elég és egészen jól haladtam is, és csak kétszer ugrottam össze Darrennel azon hogy mit és mennyit kéne ennem hogy ne érezzem magam úgy mint akit háromszor kimostak.
- Nem, kösz. Rá se bírok nézni - fordulok el, mert megpróbáltam kábé két órával ezelőtt de nem jutottam el oda hogy megegyem, inkább leültem játszani a képekkel és befejeztem a pályamunkát is az egyik grafikai versenyra és egy fél notezst telerajzoltam vázlatokkal, amíg rá nem jöttem melyik a legjobb amit tovább szerkesztettem digitálisan is.
- De igaz - nézek rá vissza és nem hat meg a szürke szeme. Nem tud megtörni, és nem fordulok el tőle. Nem futamít meg. Már nem futamít meg egyetlen szigorú pillantás sem. Az én szürkéim sem sokszor barátságosak, és tudom jól hogy nem sokan néznek velem farkasszemet. Bár őszintén nem érdekel, túl vagyok azon a fázison hogy bármi érdekeljen úgy igazán.
- Van benne használható. Az ingek jók, a nadrágokat majd inkább veszek én. Utálom ezt az elegáns izét - azt nem találta el Darren, de hát még nem is láttam rajta semmit az elegáns öltönyén túl. A fekete farmereket szeretem, és hasonlókat, nem ezt az elegáns anyagú viszketős akármit.
- Azért ne csinálj belőle rendszert. Egy óra mindig jól jöhet és ahogy nézem az első két napban meg fogom bolondítani - horkanok fel, ahogy felveszem, összekapcsolom a telefonommal és nem is figyelem hogy Darren mit ügyködik a háttérben de ő is telefonál. Vagy mittomén.
- Wáo, és két évre van, nem rossz - nézem meg a garanciapapírt hogy meddig kell vigyázzak a dobozra, mert amúgy utálom ezeket a felesleges vackokat.
- Van, valahol. Aha, ott van a másik oldaladon - válaszolok neki egy másik tálcára mutatva és összeszinkronizálom az órát a telefonommal. Egészen gyorsan működésre is bírom az appot is, és végiglapozom. Ha nem gondolok bele, akkor még akár egészen jó móka is lehet nézni hogy mennyit megyek vagy hogy alszom.
Rom elszundít és addig folytatom tovább a dolgom, aztán amikor menni akar interjúra, én is összeszedem magam és viszem a gépemet is. Utálom az ilyen rendezvényeket és hamar lepattintom a hivatásos fotóst hogy ide nem kell. Helyezkedek hogy jó szögben lehessek, és lazán tartoma gépem, mint aki nem is fotóz, és néha megmozdulok hogy változtassak, és unottan sétálok pár lépét, mintha tényleg untatna minden. Jó vagyok a munkámban és a vakum sem villan fel szinte sosem, csak este ha rossz a világítás.
Visszaérve a szobába idegrohamot kap, és elviharzik átöltözve, én meg vállat vonok magamnak, nem az én dolgom hová megy végül is.
Egy órával, és egy kiadós veszekedéssel amit Darrennel folytattam le az istállóknál sétálok, céltalanul. A fehér lovat keresem, de már nincs itt, hazavitték.
- Francba is, ilyen az  én szerencsém... - morgok és észreveszek egy kis póni szerű lovat ami menekül és beszalad az egyik boxba. Utánaindulok és meghúzódom az ajtófélfánál ahogy Romero simogatja a kis pónit. Elmosolyodom a látványon.
- Szemmel láthatóan a lovak jobban kedvelnek mint az emberek. Ez azért elgondolkodtató, nem? - jegyzem meg ahogy beljebb lépek.
- Darren a plafonon van szóval lécci nyugtasd meg hogy ne nyüzsögjön már mert megőrülök tőle lassan - sóhajtok fel lassan ahogy beljebb sétálok.

El kell számoljak háromig, legalább, hogy most ne én legyek az, aki felrobban, azért mert szerintem, nincs igaza Milonak. Tudom,hogy őt nem lehet megvenni pénzen.
Míg rágok, addig is csendben vagyok. Teljesen félre ért ő is, de nincs energiám még vele is ezen veszekedni.
- Rendben, akkor a nadrágokat tüntesd el, Darren. Milo úgysem fogja felvenni azokat. – vonom meg a vállamat, és már megy is , hogy eltűntesse a nem kellő holmikat, pláne ha a nadrágokhoz nem is nyúlt és ott vannak ahol eddig. Elszundítok, az órát is megcsináljuk valamikor, össze szinkronizáljuk a telefonnal, egyedül is megy, de most kicsit itt legyeskedik körülöttem Darren, Anett helyett is, szerintem az idős házvezetőnőm a lelkére kötötte, hogy vigyázzon rám, ha ő nem tud, és gyanítom, mire haza érek, több fogásos vacsora fog várni az ebédlőben, és Miloval együtt fogjuk megenni. Nagyon várom!
Próbáltam sietni, de még mindig hamar fáradok, és jó helyen van ez a szalma bála is, hogy egy kicsit elüssem rajta az időt.
- Te vagy Hercegnő, akit szólongatnak ugye? Talán nem is így kéne hívniuk, hanem Rosszcsontnak! – vakargatom a kis póni hátsó felét mire úgy dörgölőzik mint a macskák. Így, hogy ülök, egy magasak vagyunk. A kanülös kezem az ölemben pihentetem, és mosolygok. A kapucni is hátra esik a fejemről.
- Irdatlan cuki vagy – ritkán gügyögök, és még ritkábban lát így bárki is. Hercengő pedig tovább kelleti magát, teszi veszi a kis fejét, testét ,jobbra balra. – Na jó, tényleg Hercegnő vagy. Mit műveltél, hogy elmenekültél? -összeborzolom az így is borzas sörényét, és lemerevedek a hang hallatán. Hercegnő pedig tovább böködi a kezem, végül lefekszik mellém, és az ölembe dönti a fejét, már nem prüszkölget a vicces hangján, de úgy tűnik azt hiszi, hogy jól elbújt.
- A lovakkal mindig is jobban kijöttem. Ez, azért nagy szó. – biggyed lefitymáló mosolyra az ajkam. – Mert ilyen közegben nőttem fel. – vonom meg a vállamat. – Ők nem látják azt, hogy mit építettem fel, vagy mi az, amit viselek, őket nem érdeklik ezek. Csak én, vagy én sem. Ló függő. Elég az, hogy ha van egy hatalmas futtatójuk, ménesük, és megvan a rendszer , a hierarchia, az ember a plusz, aki a kényelmet és a fedelet, meg a védelmet adja a farkasok elől. – vonom meg a vállamat, és lepillantok az ölemben fekvő apróságra.
- Nincs nálam se telefon, se óra, fürdés után mindent otthagytam. – elegem lett az infúzióztatásból, és abból, hogy folyton pesztrál. Anett legalább hagy teret. De Darrenből elő tört a védelmező ösztön, az, amiért tulajdonképpen fizetek neki.
-  Azóta van kiakadva, hogy eljöttem?- pillantok fel rá kérdőn. Bár, zavar, hogy megzavartak az egyedüllétemben, ilyesmire is ritkán fordítok időt, mert egyszerűen nem engedhetem meg magamnak,hogy csendben ücsörögjek, de ha az ember testvére, átirányíttatja a céges hívásokat is az ő telefonjára, akkor teljesen megőrülök! Most is próbálok viszonylag normális lenni, de majd megkattanok, hogy nem tudom,hogy pontosan mi van a cégemmel. Így a lovaimhoz jöttem volna kikapcsolódni, de azt se lehet rendesen csinálni. De mindezek ellenére, nem látszik rajtam ,hogy ellenemre lenne Milo jelenléte.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Figyelem ahogy magában puffog, és azon gondolkozom hogy vajon azt fájlalja-e amit én mondtam neki, de végül is arra jutok hogy nem érdekel, és nem az én dolgom hogy foglalkozzak vele, de akkor meg mégis mi a faszomért vagyok én még mindig  itt?! Mármint hogy miért nem vitettem magam még ki a reptérre. Nem tudom ép ésszel megmagyarázni, és így inkább rágyújtok egy cigire amíg Rom kiviharzik az interjút követően, és csak a testőr hathatós fenyegetésére indulok el megkeresni őt, de nem valami jó kedvűen, és kint is elszívok még egy szálat. Erről nem tudtam leszokni és nem is akarok. Kell egy kis függőség, és kezdek haza vágyódni, mert kellene valami nyugi tabletta. Orvosság a világ ellen.
Lassan sétálok végig az udvaron, már alig van itt ember hiszen a rendezvény után mind hazatakarodtak, és végre nem kell küzdenem hogy eljussak az istállókig, mert valahogy sejtem hogy itt lehet az a faszfej, és a hangjából ítélve nem is tévedek sokat. Bár eredetileg azt a fehér lovat keresem, macska helyett. Végül igen csak furcsa látványban lesz részem ahogy megtalálom, és bár nem hoztam a gépemet magammal, telefonnal lefotózom, mielőtt megszólalnék és hagynám hogy észrevegyen.
- Igaz, tényleg irdatlan cuki - mármint a kis négylábú mert nem igazán láttam még ekkora pónit élőben. Mint valami közepes kutya vagy nem tudom. Aranyos kis akármi.
- Az állatokkal sokkal könnyebb mint az emberekkel. Nem csak a lovakkal, teszem azt a macskákkal is és... évekig a macskám volt a legjobb barátom - és nem szégyellem mert Sidi mindenkinél jobban megért engem, és nem ítélkezik, egyszerűen csak olyannak szeret amilyen vagyok, még ha ilyen elbaszott is a temperamentumom. Nem vagyok egyszerű, és könnyen kezelhető ezt aláírom.
- Kevesebbre vágynak mint az emberek ez igaz - értek vele egyet ahogy felkapaszkodom a karám szélére és lelógatom a lábam róla. Figyelem ahogy a kicsivel bánik, és csendben nézem őket, nem akarok megszólalni, mert a végén megint kitalálja hogy valamit túl halucinálok.
- Azon hogy eljöttél és neki nem szóltál - vigyorodom el mert kezd a tököm tele lenni a testőr gondoskodásával és csak feszélyez a jelenléte. Alig várom hogy megszabadulhassak tőle és végre mindenki békén hagyjon. A belvárosi lakásom csendjét akarom magam körül és a félhomályos nappalit.
- Visszamegyek, megnyugtatom hogy élsz még. Különben sincs itt amiért jöttem - veszek erőt magamon, ahogy leugrom onnan és kifelé sétálok hogy magára hagyjam. Láttam hogy leginkább erre vágyik és a kis lovat keresőket és átnavigálom a másik irányba. Még egy kicsit hadd legyen Romeroval. Ő legalább.... nyugisabb mint én vagyok. Jobb választás.

Végül, nem bánom, hogy itt van. Meg talán rá jövök arra is ,hogy jó,hogy nem otthon vagyok, mert így nem állok neki, idegből focizni, végkimerülésig. Szerintem, bonyolultabb mint egy nő, nehezebb kiismerni őt. Ezért kellenek az extra intézkedéseim.
- Pedig nem nézel ki úgy, mint aki magán kívül bárki mást elviselne. – noha ez nem teljesen igaz, mert Csillaggal a maguk módján kijöttek. – Csillagot is haza vitette Darren, nem fogom eladni. – pillantok fel rá lassan a kis póni dögönyözéséből, és lesem a reakcióit, még ha puszta pillantásnak is tűnik a nézésem, mint aki a beszélgetés miatt pillant a másikra.
Figyelem ahogy felül a karámra, majd újra a Hercegnővel szórakozom egy kicsit. Látom a pillantását, hogy ha nem is hozzám, de a pónihoz talán közelebb jönne.
- De megmondtam, hogy újabb szart nem szúr belém, nem fogok mindenhova azzal a szarral közlekedni, lassan már a Niagaránál is többet engedek ki magamból, de ragaszkodik az orovosok által előírt mennyiséghez. – puffogok, mert elegem van.
Kényelmesen elnyújtózkodok a szalma bálán, szerencsére nem szúr annyira, és nem is érdekel, legalább nem az idegbajos Darrennel vagyok. Aztán hirtelen fogja magát, és elindul kifelé, még hallom, ahogy a pónit keresőket elirányítja más irányba, és utána kiabálok.
- Milo! Nem akarod megsimogatni? – persze ez egy üres istállóban, és bárkinek aki nem tudja, hogy épp én nálam bújt el Hercegnő, annak félre érthető lenne. – Addig felhívom a telefonodról Darrent, hogy megnyugtassam, és eldaráljam a vacsoránkat…? – felülök, és a kis póni nyakát vakarászom, sose lehetett ilyen kis vicces lovam, mert apám szerint nem normális lovak, csak a pénzt viszik, de könyörgöm! Fele annyit eszik, mint egy normális méretű ló, és kezdem látni annak a hasznát, hogy megtartom Csillagot is, mert ő általa talán enyhül Milo viselkedése is. Talán. De sosem tudhatom.
- A macskádnak mi volt neve? – mert azt sosem mondta, hogy hogyan hívták. Nem nagyon mesélt róla, mondjuk…nem is beszélgettünk igazán, eddig. Rájöttem, hogy fontos neki, mert van egy festménye is róla, és a telefonja záró képernyőjén is ő van.
- Perzsa macska? – nagyjából itt ki is fújt a tudományom, mert hosszú szőrű macska és kész, meg ezt ismerem. De kérdezzen bárki a lovakról, a részvényekről, és arról, hogy a múlt héten kit öltem meg és miért, máris okosabbakat tudok mondani. Nem szégyellem, ha nem tudok valamit, csak azért, mert nem tartozik az érdeklődési körömbe, számomra nem fontosak a macskák. Egyébként, reméltem, hogy visszajön, mert ha így egyedül maradtam, akkor egy idő után vissza mentem volna, persze Hercegnőt visszaadva a gazdáinak.
- A rosseb abba a kis szar kupacba! Vilma! Kiteszem azt a kis szemét, gyökér pónit az út szélére! – Hercegnő láthatóan igyekezett elbújni a hang hallatán a hátam mögé.
- De Ted! Nem teheted, ő az én kicsi kis kincsem, igaz ,hogy újra megszökött a karámból, és csak a baj van vele.
- Nem Vilma, elegem volt! Folyton a szőnyegre szarik a lakásban, ez nem normális dolog, nem tudod a gyereked pótolni egy patás kis szarzsákkal. A kibaszott kurva élet, hogy ha megtalálom felakasztom az első fára a pumáknak, vagy farkasoknak!
- De Teeeed! – a nő csak szipogott, Ted pedig elég agresszíven nyomta, aztán egy csattanást hallottam.
- Ne Teeedezz nekem! Téged is felkötlek bazmeg! – erre már kicsit élénkebben ültem fel a helyemen, láthatóan egy ideggyenge fasz volt ennek a szegény póninak a gazdája, aki még a feleségét is bántalmazta , bár korai lenne következetéseket levonni pár hangból.
- Ez fáj Ted, eressz el! – hallom a nő szűkölő hangját. Aztán egy újabb csattanás, és szipogás. Talán azt hitték,hogy Milo elmegy.
- Vigyázz rá. – mutatok Hercegnőre, aki mindenhova bújna, csak ne legyen itt és ne hallja a kinti veszekedést.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem tudom eldönteni menjek-e vagy maradjak inkább, és most inkább felugrom a karám oldalára hogy onnan lógassam a lábam. Mivel elég magas vagyok, kényelmesen el tudok helyezkedni úgy  hogy a hátam nekidöntöm a mögötte lévő résznek. A szavaira felhúzom kicsit a szemöldököm, de értem a célzást hogy baromi nehéz eset vagyok. Hát ez van, de nem veszem fel, fáradt vagyok hozzá azt hiszem.
- Azért nem vagyok teljesen reménytelen, na. Csak egy kicsit   - jegyzem meg halkan, ahogy Sidire gondolok, és arra hogy mennyire hiányzik az a szőrös terrorista. A macskám egy jelenség, és néha elgondolkodok hogy jó lenne hazamenni érte de akkor a nagyihoz is és... nem tudok megállni előtte.
- Oh.... őt kerestem - lepődök meg de valahol örülök is neki hogy nem adta el. Nem tudom miért, nem mintha nagyon lovagolni akarnék de azért szép ló és nagyon barátságos, érdeklődő. Lehet meg kellene ismételnem ezt a dolgot és megismerkedni vele jobban, de az megint Romerot jelent. Nem tudom.
- Nyilván a dokik azért csak tudják miből mennyit kell adni de valahogy megértem, szeretema tűt de nem ebben a formában - húzom el a szám, hiszen beteg lenni utálok de a tetoválásaimat minden mennyiségben imádom, még ha fájtak is. Jó érzés volt megcsináltatni őket. Újra rájuk nézek, és már mennék kifelé, de ahogy utánam szól, visszafordulok, és elküldöm a kereső csapatot hogy itt nincs miniló. Visszasétálok és letelepszem a szalma bálára és a kis jószágra nézek, aki átmászik Romeron, keresztbe kasul és majdnem lelök annyira akarja hogy simogassam, és felnevetek mély torokhangon.
- Héhéhéh, ne egyél meg légyszíves - morgom ahogy simizem a meglepően selymes szőrét, és sörényét.
- Jópofa kis jószág - bügyürgetem a kicsit, amíg odaadom nekia telefont. A háttérkép és a képernyőkép is Sidi, ugyanaz a kép, az egyik dark a másik light témára alapozva. saját készítésűek.
- Még mindig él, bár már lassan öreg hölgy lesz. Sidi-nek hívják - válaszolok, és a fura tekintetre hozzáteszem még.
- Azt hittuk fiú. Elneveztem Sidnek, és később derült ki hogy lány, de addigra már hallgatott a nevére - és így maradt Sid. A fajtáját tekintve megrázom a fejem.
- Nem, ő maine coon macska. Gyönyörű szörnyeteg - mosolyodom el ahogy szinte látom a lelki szemeim előtt a macskám. A nagyi szerint a kölykei is gyönyörűek lettek.
Még hozzátennék pár dolgot, de beszédfoszlányok ütik meg a fülem és inkább hegyezni kezdem a füleim hogy kik ezek és elborul a pillantásom. Ezek a minilóról beszélnek!
Összehúzom a szemöldököm, és felhorgad bennem a gyűlölet. Látatlanba is gyűlölöm ezt az embert már csak azért is mert kezet emelt egy nőre. Csak mert az szeret valamit amit ő nem. Egyszerre moccanok meg Rommal és meglepetten pislogok rá, ahogy rám bízza a kicsit.
- Romero. Ne fogd vissza magad - teszem hozzá ahogy elindult az ajtó felé.
- Jól van kicsi, nyugi. Nem fognak felakasztani sehová - duruzsolok a minilónak hogy ne idegeskedjen és simogatom. Addigra a hangok pont az ajtóhoz érnek és így szerencscére láthatom is mi törétnik.

Mintha megnyugodna attól, hogy közlöm vele, megmarad a lovam, és titokban talán örülök is, talán, tényleg hajlandó lenne, csak a ló ürügyén hozzám látogatni, ki a birtokra is?
Meglepődők viszont a következő kijelentésén, alaposan végig is pillantok a testén, de az árulkodó helyeken, a könyök hajlatban nem láttam úgy tűszúrás nyomot, sem pedig korábban a térdhajlatában. Vagy más egyéb helyen, pedig alapos rálátásom volt a testére.
- Nem tűnsz herionistának. – bukik ki belőlem, holott a nyilvánvalóról, a tetoválásairól elfelejtkeztem, hiszen azoknak is valahogy rá kellett kerülni.  Szerencsére visszafordul, és letelepszik mellénk. Hercegnő füle tövét vakargatom, aki odáig van az örömtől, de ahogy mellénk kerül Milo is, átmászik még rajtam is, az ajkamra kell, hogy harapjak, a nevetése hallatán, mert érzem, hogy megrándult vágyakozva a farkam. Azt hiszem, kezdek jobban lenni, ha ilyen testi funkcióim is működésbe léptek, egy egyszerű nevetés hallatán. Így örülök, hogy nem most akar átgázolni rajtam a törpe póni. Átveszem a telefonját, és újból meglátom azt a macskát, tényleg fontos lehet neki.
- Azon kívül, hogy viccesek, nincs sok hasznuk. De legalább mosolyt csalnak az ember arcára. – kommentálom Milo utóbbi megjegyzését, és majdnem őszintén bevallottam, hogy odavagyok a törpe pónikért. Lerendezem Darrent, és megnyugszik, hiszen Milo telefonján már be tud keresni, és a karóra alapján is, mert most is rajta van az ajándékom, aminek örülök.
- Én, egy Tajték nevű csődört kaptam, először. Vihar az ő utódja. Tajték… ő. – megvonom a vállamat, és a póni farát vakargatom, az élvezettől prüszköl a kicsi, és mosolyogva pillantok rá. Picit azt hiszem, én is elveszek a gondolataim között, hol Milora siklik a pillantásom, hol a pónira. Megakarom csókolni, de az idillt, megzavarják az érkezők, akik épp hevesen veszekednek, felkelek, és Milo is bíztat, amin picit meglepődök. de mire kilépek a bokszból, addigra nyoma sincs a korábbi hangulatomnak. Gleccser fehér pillantásommal nézhet szembe Ted.
- Ted, kurva gyorsan engedd el Vilmát. – nem kiabálok, halkan beszélek, nem kell nekem plusz tíz ember, fegyverekkel a hátam mögé. – Kezdj ki olyannal, aki vissza is mer ütni, és úgy a földbe döngöl, hogy összeszarod magad. Ha pedig túl éled, a beled akkor is ki lesz vezetve egy csövön, és kis táskában fogsz szarni, mert a segglyukad össze foglyák varrni. A heréid pedig egyenként fogom megetetni veled.- mire Ted egyszerre hitetlenkedő arcot vágva és újjonnan gyűlt bátorsággal a szemeiben, nekem lendítette a karját. Amit elkaptam, és reccsent, azonnal, mert olyan irányba mozdítottam, ami tört. Egy másik mozdulattal az orrát csavartam, és az is szépen reccsent. Büszke lenne rám Darren, hiszen ő tanított. Ezután, a szájába tömtem be a földre esettfazon ocsmány színű dísz zsebkendőjét, és még csak most kezdtem bele jönni! Vilma, eközben sokkos állapotban ücsörgött a földön. Megszólalni is elfelejtett.
- Fogd meg mindkét kezeddel azt a kurva karám ajtót, gyerünk! – parancsoltam rá, és ráléptem a derekára a dagadéknak. – Fogjad! – nem kiabáltam, épp ez volt benne a pláne. – Úgy, ügyes vagy. Csak egy pillanat az egész. – azzal a lendülettel az ujjaira csaptam az ajtót. A csontok pedig repedtek, törtek, ő pedig üvöltött, mint ami a csövön kifért, mert szép tócsa gyűlt alá, amire undorodva húztam el az orromat. Ha itt lenne Vihar, neki csak néhány fütty lenne, és átgyalogolna még a földön fetrengő emberen is. De nem ismerem az itteni lovakat.
A másik karját is eltörtem, hogy még a valagát se tudja kitörölni, de hát azt ígértem neki, hogy nem is fogja tudni rendeltetés szerűen használni! Nagyon is jól tudom, hogy mi az, vagy hogyan lehet ilyen károkat okozni. Egy üres bokszban voltunk. Utóbb eléggé durván ránk csaptam az ajtót, hogy tán még a kallantyú is ránk esett. Ezután, pedig minden tőlem telhetőt megtettem, a hámfa pedig igazán jó szolgálatot tett.  Többször elájult Ted, miközben olyasmire használtam a hámfát, ami távol állt a rendeltetés szerű használatától. Élveztem? Igen, mert egy tetves mocskos, szemétládát bűntettem éppen. Az íre a pontot az adta meg, amikor a golyói is roppantak a cipőm alatt. Eddigre már sírva röfögött, ha épp magánál volt. De nem voltam hajlandó, a csupasz kezemmel érinteni ennek a dagadt hájadéknak a testét, megundorodtam tőle, ahogy alattam vonaglott, épp elég büntetés lesz ez is neki, ha épp túl éli.Bár azt sem bántam volna ha meghalt volna. Felegyenesedtem, és kifújtam magamat, miközben rápillantottam, elájult, elégnek ítéltem a művemet, és kiléptem a bokszból.
A karomból kiszakadt a tű, de a pulóverem még felfogta a vért, egyébként sem éreztem semmi fájdalmat.
- Vilma. Hercegnő nem kerülhet újra a kezei közé, maga pedig, most be fog ülni egy fekete GMC furgonba, ami elviszi önt ebből az államból. Teddel nem is kell foglalkoznia tovább, őt hagyja csak ránk. – letérdeltem Vilma elé, mire megrezzent, és elfordította a fejét, nem csoda, egy állat vagyok, ha elgurul a gyógyszerem.
- Milo, add ide a telefonod. – nyújtom a kezemet felé, és ha megkaptam, Darrent hívtam, csak két szót mondtam a telefonba, és öt perc sem telt bele, máris itt volt, ő meg még két hasonszőrű embere. Az egyik letakarta a testet, és úgy ahogy volt, feldobták a lehajtató tetejű platós kocsiba. Vilmát pedig Darren kísérte be. Nem mozdultam a faltól, ahova dőltem, azóta , hogy felkeltem Vilmától a guggolásból.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Valahol egy kicsit örülök neki hogy nem adta el azt a fehér lovat, mert kár lett volna érte. Olyan furcsán bolondos volt, tényleg mint egy hatalmasra nőtt macska. Furcsán érdeklődő volt, de tetszett hogy egy ekkora test mégis ilyen bohókás tud lenni, pedig azelőtt nem igen kedvelem a lovakat. Úgy tisztességes távolságot tartok, sokkal nagyobbak nálam. Rúgnak és harapnak is.
A megjegyzésére, felhúzom a szemöldököm. Heroinista? Én? Ezt meg miből....
- Azért jó tudni hogy ennyit tartassz rólam - horkanok fel hidegen, és már mennék is, de a kis mini akkor mászik át rajtam, és így inkább simogatom.
- A tetoválásaimra gondoltam. Azok is tű által kerültek rám és egészen más érzés mint az a orvosi tű ami ilyenkor lóg az emberből. Másodpercenként sokszor csap le éles, apró fájdalommal, de fél óra után úgy elzsibbad minden hogy már nem is fáj csak zsong és.... - próbálom összefoglalni hogy milyen érzés lehet a tetoválás, egy olyan embernek, akinek még egy sincs. Mondjuk nem is nézném ki belőle hogy valaha is akarna egyet, ahhoz ő túlságosan tökéletes üzletember. Erre a gondolatra azért egy kicsit elhúzom  a szám. Túl tökéletes, és túl üzleti az egész, mint valami gép.
Felnevetek a kis jószág viccekedésére és ezzel egyet tudok érteni hogy hasznuk nincsen, de legalább cserébe jobb kedvre derítik az embert. Az is valami. Sokan még erre sem képesek, ember létükre és így jobb is ha az állatokra hagyják ezt.
- Aranyosak. Bár a gyerekek is biztos imádják őket  - a gyerekek kábé mindent tudnak szeretni és egy ilyen kis jószágot is biztosan. Én is imádtam volna valaha, azt hiszem. Bár már nem vagyok benne biztos. Sidi az egyetlen akit szeretek és aki a legjobb barátom  a mai napig is. Az a macska hiányzik.
- Tajték, most meg Vihar.... Az ilyen égi jelenségekért vagy oda? - kérdezem ahogy ránézek a kis állat felett, kérdően. Engem néz, és már majdnem elbaszottul romantikus lenne az egész de belezavarnak, és ingerülten villan a szemem a veszekedőkre és mikor Rom meglepetten rám néz, csak vállat vonok.
- Gyűlölöm az ilyen kis faszopókat - simogatom inkább a halálra rémült kis állatot, aki felismeri a kegyetlen embert és nyihogva, hisztizve sír és majdnem fel is rúg de sikerül visszanyomnom.
- Cssss, jól van jól van. Nem bánt... nem hagyjuk.... - csitítgatom neki és ahogy észreveszem a hangomra  lassan kevesébé remeg. Dúdolgatok neki egy egyszerű kis dallamot, és nem hagyom hogy meglépjen, amíg Romero.... hát nos, önmagát adja. Sokkal, sokkal durvábban mint ahogy velem tette, bár bennem elvileg nem akart maradandó károkat okozni, és így elgondolkoztat hogy jobb nem az ellenségének lenni. Nem mintha terveztem volna, de egy állat ahogy most üti veri és kínozza ezt a szerencsétlent. Mondjuk, nem sajnálom, megérdemelte a nyavalyás, de azért elgondolkodtató hogy mi mindenre képes, és nincs benne semmiféle erkölcs vagy gátlás. Nem rovom fel neki, bennem se lenne ha több erőm lenne de én sosem voltam olyan izmosan erős mint ő.
Ahogy befejezi elengedem a kicsi lovacskát.
- Nem, a kicsit nem adjuk vissza - állok ki én is mellette hogy a mini jobb helyet érdemel mint ezeknél volt.
- Oké - odaadom, és Darren gyorsan itt is van, de ahogy elmennek még elkapom a testőrt.
- Segíts visszamenni neki a szállásra. Intézd el, hogy a miniló is a birtokra kerülhessen - intek Romero felé, aki összecsúszott egy kicsit. Vagyis úgy néz ki.
- Hé. Menjünk vissza, kezdek kajás lenni - szólítom meg, és Darrenre bízom hogy elvitesse a birtokra a kicsit.
- Gyere, menjünk vissza - lépek mellé hogy ha kell betámogassam a szobába és a fürdőbe lökjem. Azért a közös fürdésre nem vállalkozok, de azt hiszem ezt megoldja egyedül is.
- Ez gyakran van? Hogy bedurran az agyad? - kérdezem ahogy előkerül. Addigra megjött a szobaszervíz is a vacsival. Steaket rendeltem és köretet, duplán. És vörösbort, mert a fehéret nem szeretem. Kell neki az energia, ezt még én is látom.  

Nem akartam megbántani azzal, hogy teljesen drogosnak néztem, de tényleg nem értettem a tűre tett utalását.
Így, viszont ,hogy veszi a fáradtságot ,és végül elmagyarázza, próbálja elmagyarázni, megértem.
- Mint amikor egy szubnak feszíted a határait addig, amíg már nem fájdalomnak érzi, hanem kellemes, izgató zsongásnak. Lesarkítva persze.  – teszem hozzá, mellékesen, és biccentek, hogy talán megértettem, így is ,hogy nincs tetoválásom.
- Biztos, bár azokkal meg én nem tudok mit kezdeni. Ebből a szempontból nem szeretem a céges, gyerekbarát rendezvényeket. – vonom meg a vállamat. Sosem voltam odáig értük, zajosak, hangosak , és folyamatosan sírnak. Mindig elégedetlenek. Nem tudom,hogy mi ütött belém, hogy őt bámulom, de az is igaz, hogy nagyon-nagyon rég beszélgettem így már bárkivel is.
- Virginia volt az anyja neve és a lovaknál… - elharapom a mondatot, és nem fejezem be, de talán sejti a folytatást, hogy a kancák kezdőbetűjéről kapják a csikók a neveiket. Ami pedig innentől következik, nem más, mint gőzkieresztés, és leckéztetés a magam részéről. Utálom,ha valaki olyasvalakit(ket) bánt, akik nem tudják megvédeni magukat. Jelen esetben pedig az asszony is bántalmazott, és a póni viselkedéséből ítélve ő is elég durva élményeken lehet túl. Így elpattan bennem valami, és nem könyörülök neki. Csak amikor már úgy érzem, hogy eleget kapott.
Milo hangja rángat ki a csendességből, felállok, és rá pillantok. Birok egyedül is menni, bár nem ellenkezem a támogatásának. Szeretnék már pihenni, és ahogy a fürdőbe kerülök, jövök rá, hogy kiszakadt a karomból a branül is, így fürdés után, ha nagyon nem állt volna el a vérzés, akkor teszek rá egy nyomó kötést, bár… ahogy elnézem, bevérzett a karom, tökéletes. Darren szét fogja rúgni a valagamat. Mindegy, írok neki majd egy sms-t , amint felvettem a melegítő nadrágomat, és belebújtam a frottír papucsba, és a fekete frottir köntösbe, hogy bevérzett a kiszakadt tű helye. Csak a miheztartás végett, szerezzen rá majd valamit. Biztos fog.
Hirtelen tör rám a fáradtság, és a még kissé vizes hajamra húzom a köntös kámzsáját, és ülök le a kényelmes fotelbe.
A kérdését hallva, alaposan elgondolkodom.
- Ha eldurran az agyam, elzárkózok focizni. Viszont, ha valaki jogosan érdemli meg azt, amit. – megvonom a vállamat, és kissé sápadt arcomat felé fordítva pillantok rá, fáradt szürke szemeimmel. – Tudatosan tettem azt, amit. De,ha arra akarsz kilyukadni, hogy veled megtenném-e ezt? Nem. A közelébe se jártunk akkor annak, és nem is fogunk. Még ha egy jeges fasznak is tűnök, vannak lépcsők, és határok. Ha nem tudnám kordában tartani az érzéseim, és a viselkedésem, már rég hulla lennék, egy nagyobb ragadozó gyomrában. Tudom, hogy nem vagyok normális, de egy valamit gyűlölök nagyon, az pedig az állatok bántalmazása. A nő csak mellék zönge volt. Ne aggódj, ha el is durranna az agyam, azt nem fogod látni. – nem, mert nincs köze hozzá, hogy mennyire szadista tudok lenni, és milyen aljas, undorító. Tudom, mert akkor, ott a focista egyetemen, nagyon lementem, mélyre. Ha nem lett volna a yakuza tag, és nem tanít meg néhány trükköt, lehet már rég börtönbe lennék. A lekötelezettje vagyok, és szolgálom is, annak rendje módja szerint. Tudom,hogy nem vagyok normális, mert rákaptam az ízére, hogy olyanokat bántsak, akik megérdemlik. Akik valami kurva nagy szart kavartak.
Talán nem is veszem észre, hogy most először beszéltem hosszabban magamról, és a tetteimről, mégis, valahol fontosnak éreztem, hogy tudja. Őt nem bántanám olyan szinten, mert másképp akarom birtokolni a testét. Azt pedig nagyon, és nem csak a testét, a lényét. Azt akarom, hogy a mély hangján ejtse ki a nevem, kéjtől elfúlva, alattam. Mert ez jobban izgat. Elhallgatok, amikor kopogtatnak, és betolják a zsúrkocsit, éhes vagyok, de szomjas is.
- Oh, steak? – lepődök meg, és felkelek, hogy az asztalhoz ülhessek, hogy ott együnk. Útközben megbotlok kicsit, de pont megfogom a szék támláját, így úgy tűnik, mint aki pont csak ki akarta húzni a széket magának. Bor? Jó lesz egyelőre ezzel is, bár a sörrel jobban szeretem. Fáj a bevérzett karom, így ahogy megfognám a boros üveget, hogy töltsek mindkettőnk poharába, majdnem elejtem azt, így inkább lerakom, és a másik kezemmel igyekszek tölteni. Nem is megy félre. Nem bűvészkedem az illatokkal, szomjas is vagyok, így a pohár felét majdnem el is tüntetem. A vérveszteség miatt, szinte azonnal látszik az alkohol hatása, épp csak kipirult egyelőre tőle az arcom.
Ezután nekilátok a steaknek, de a bal kezemmel fel se tudom szúrni a villára a húst, mert pont az a pórul járt karom. Igényes vagyok arra, hogy illedelmesen egyek, így elképzelhetetlen a számomra, hogy ökölbe fogjam a villát, mint egy barbár, és úgy talán egy helybe tudnám tartani a villám, míg vágok. de, ez nem lesz így túl mókás. Most kérjek tőle segítséget?! Inkább eszközt váltok, de így rosszabb, a köretet kezdem eltűntetni, és három falat után eltűnik a bor másik fele a pohárból.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem tudom eldönteni mennyire nézett direkt egy drogosnak, vagy csak épp azzal nem volt tisztában hogy ha valaki tetováltat akkor bizony tűk által kerül az ember bőrére a minta. Kellemes, bizsergető fájdalom és kín, aztán zsibbadás és sajgás. A legjobb dolog a világon, amikor a kis tű dolgozik az ember bőrén. Szeretem ezt az érzést.
- Nem éppen, de mindegy - sötétedik el a pillantásom, ahogy eszembe jut hogy Julien mennyire feszegette az enyémeket, de nem tudott megtörni és mégis a kedvence voltam, amíg bele nem untam és ki nem törtem ebből. Életem legrosszabb szakasza volt, érzelmileg és testileg is egyaránt. Nem kevés rémálommal. Ez nem Romero ellen szól, egyszerűen csak rossz emlékek jöttek fel errea témára és ha nem lennénk itt, most kényelmesen visszasüppednék az önsajnálatba és elszívnék egy erősebb cigit. Szánalmas vagyok. Utólag belegondolva látom csak azt, ami akkor elkerülte a figyelmem és egy ostoba bolond voltam. De ennek vége. Soha többé senkinek nem leszek a játékszere.
- Én se szeretem őket, és nem vállalok el semmilyen családi vagy szülinapos fotózást sem, még újságoknak sem - meglepően sok ilyen felkérés jön hogy iskolai rendezvény, megnyitó, ünnepség. Nem, ezt nem. Paparazzi fotós vagyok leginkább, nem hivatásos látványos fényképkattogtató.
- A lovaknál az anya után adják a nevet... azt hiszem - fejezem be pont, mielőtt az az idióta megjelenne és halálra rémítené Hercegnőt. Összeszűkül a szemem, és hagyom hogy Romero kiontakozzon és figyelem ahogy elszáll vele a ló. Erőszakos, agresszív és nem kicsit szadista, és mégsem.... mégsem félek attól hogy én is lehetnék annak a nyomorultnak a helyében. Akkor megölt volna az első alkalommal. Az olyanoknál mint ő, nincs második alkalom. Nem állítom le és nem szólok bele abba amit csinál, inkább a lovacskát csitítgatom, hogy a nyavalyás volt gazdája megkapta amit érdemelt, és nem sokára jó helyre fog kerülni. Romero birtoka csak jobb lehet mint ahol eddig volt, bár sose láttam még.
Feltámogatom a szobába, és beküldöm a zuhany alá, én meg rendelek addig kaját és a laptopomon a képeket rendezem el, és mindent amit a hétvégén fotóztam, elküldöm neki egy tömörített fájlban. Elvégre ezt kérte tőlem. Amikor ezzel végzek, visszaülök a Ps szerkesztésem fölé, és próbálom kitalálni hogy lenne a legjobb és már legalább tizenöt féle módosításom van és nem tudom melyik lenne elég jó hogy beküldjem.
Menet közben Darren is előkerül, és sikeresen megint egymásnak feszülünk, hogy nekem is pihennem kéne. Én nem érek arra  rá, rengeteg dolgom van. Inkább elküldöm hogy tegye hasznossá magát máshol és ne engem baszogasson a hülyeségével. Remélhetőleg az ingerült szóváltásból semmi nem hallatszódott a víz alá.
Felnézek Romerora ahogy kijön. Elég szarul fest, még így is, és valahol nem értem miért érdekel engem egyáltalán hogy hogy néz ki. Jah, de. Haza kell vigyen innen az isten háta mögül.
Hallgatom amit mond, és a szemeimben nincsen félelem, ezt láthatja.
- Jah, hát a legkevésbé sem sajnálom azt a rohadékot. Gyűlölöm azokat akik bántják az állatokat és a gyengébbeket - ezzel kénytelen vagyok egyetérteni és a magyarázatára kissé elhúzom a szám egy félmosolyra.
- Tudom. A közelébe sem jártunk ennek - hagyom rá, mert végül is tudom amit tudok.
- Nem érdekel hogy normális vagy nem, ez sehol nem az ha bántanak egy szerencsétlen állatot, aki nem tehet róla hogy az ami, és egy nőt aki megtört egy ilyen rohadék alatt - teszem hozzá de megjegyzem amit mond. Sok minden van amit megjegyzek de nem teszek szóvá, és a hallgatásom néha inkább csak önvédelem. Ha mindent kimondanék amit gondolok, egyetlen barátom sem lenne sosem. Lehet, könnyebb is lenne.
- Aha. Kell az energia és ez elég laktató cucc - teszem hozzá és a nagyobb tányért tolom elé hogy ő egye meg azt. Nekem nem kell annyi, és hamarabb jól lakom. Nem ajánlom fel hogy segítek, én is utálnám ha ennyire rosszul lennék, és utáltam is miatta. Két napig alig bírtam felkelni, és nem volt benne semmi élvezet.
- Van amúgy üdítő is ha nem akarsz bort inni - teszem hozzá, de hagyom hadd töltsön magának, végül is megoldja, de a hússal elakad.  Látom rajta hogy fájna neki, így csak szó nélkül vágom kisebb darabokra a húst, és nem is kommentálom.
- Darren később visszajön. Hoz valamit a bevérzett kezedre - teszem hozzá két falat között.

Nekem a tűről, az orvosok és a drogok jutnak az eszembe, a rossz tapasztalataim kapcsán. Nem akarom, hogy Milo is önromboló legyen. Miért? Mert akarom őt, megláttam benne valamit, ami megtetszett, és ezért akarom őt. Nem érdekel, hogy milyen áron, de el kell fogadja, hogy mellettem a helye. Valóban nem tudom átélni azt az érzést, ami a tetováltatással jár, mert egy sincs rajtam, sehol sem, vele ellentétben. Nekem tetszenek rajta az övéi, még az a furcsa Batman is, egyedi. Teljes mértékben rá szabva.
Szeretem az egyedi dolgokat, embereket, és Milo is az.
Megnyugszom, amikor közli, hogy nem az a gyerek barát, én sem vagyok az. Tökéletesen megvagyok nélkülük. Tekintve a munkamorálomat, még a halálos ágyamon is dolgozni akarok majd, ha csak nem öl meg hamarabb valamilyen maffia tagja. Aminek szintén fent áll az esélye. Ezért is akarok mindent, és mindenkit azonnal. Addig élvezni, amíg csak lehet, és tudom,hogy ha kipróbáltam, megtapasztaltam, hogy jó-e az illetővel. Vagy nem. Miloval pedig nagyon is jó volt, az első alkalom is, de az a lassú…vanilia is, igen. Az is tetszett. Nem firtatom tovább a témát, látom, hogy érti amit mondtam.
- Jó a bor, a vérképződést serkenti… - legyintek az üdítőre.  kaja… nos rám fért már, de az azzal való szenvedés kevésbé, és csak hümmentve köszörülöm a torkomat, afféle köszönésképp, meg még egy apróbb biccentést is kap, ahogy visszaadja a terepet a tányérom felett, és ezután csendben eszek, az sem zavar, hogy ha végzett, ő visszafordul a gépe felé, őt nézem, hogy mit csinál, min dolgozik. De megakaszt a következő megjegyzésével.
- Nem… akarom- sóhajtok fáradtan. Utálom ha előjön a tyúkanyó üzemmód Darrenben. Olyankor elviselhetetlen a számomra is. Most különösen jól esik bort inni, noha én inkább az a csendben elízlelgetem típus vagyok, most pedig csak öntöm magamba, és már a harmadik pohárnál tartok.
Kipirult az arcom, és kicsit melegem is lett, Milot figyelem a gépe előtt, ahogy komolyan dolgozik, és látszik a mozdulataiból, hogy elégedetlen. A közbenjárásával befejeztem az evést, így jóllakottan, csendben ücsörgök, egyelőre.
- Mi a baj? – kíváncsi vagyok, hogy mi az amiben elakadt, és mi nem tetszik neki. Egy sárkányt pillantok meg, valamiért ismerős a téma… Gyorsan végig pörgetem magamban, hogy miért, de megrázom a fejemet, még nem jöttem rá. Kissé megszédülök a fejrázástól, közelebb és közelebb húzódom hozzá, így a háta mögül nézek a képernyőre, mire a nyakát birizgálhatja a szuszogásom. Észre sem veszem magamat, hogy mennyire közel ültem hozzá, és töprengve pillantok a képre. Tetszik, közelebbről is. Újratöltöm a poharamat, és az újabb korty után félre teszem azt.
- Ne a sárkányt próbáld megvilágítani, hanem… a távolban valamit, egy lerombolt városkát, vagy egy még nem lerombolt várost, vagy…egy hegyet? – ajánlom neki, igen, teljesen belemászva a személyes terébe, és borotválkoztam, kivételesen, így a sima arcomat simítom végig a nyakán, a tetoválásán. Egyesek kivetkőznek magukból, ha becsiccsentenek, mások tombolnak, romblonak, vagy kötözködnek. Én…még egyetem alatt voltam részeg, legutoljára. Azóta nem volt jellemző rám, hogy többet igyak, egy-két pohárnál, bármiből is. Idejét se tudom, hogy a kötözködő bagázsba tartoztam, vagy hova? De biztos, hogy jó most Milo közelsége. Az oldalán is végig simítok, a combjára.
Azt hiszem, a nyak fétist is felírhatom a listámra, mert az övé igazán tetszik. Észre sem veszem magamat, hogy zavarom, pedig máskor mindig tekintettel vagyok mindenkire, rá is, ha eddig a gépével szöszölt.
- Finom az illatod. Nincs dohány szagod.– szuszogok újra a nyakába, az orrom hegyével simogatom végig az ellentétes oldalt, és az ajkaimat is végig húzom a finom bőrén. Ezután kicsit eltávolodom, és hagyok neki némi mozgásteret, mert az előbb mintha valami apró kis bőr kitüremkedés súrolta volna az ajkamat. Újabb korty a borból, bár igazából, ihatnám ennyi erővel az üvegből is, de valami azt súgja, hogy ne. Darren ha meglátná, biztos, hogy leszíjazna az ágyhoz, hogy megőrültem. Hiszen ő is tudja, hogy mennyire odáig vagyok az angol modorommal… Pfh!
Elfuló hangon mordulok fel, ahogy kicsit jobban belekapaszkodom a combjába, halk csókjaim hallhatóak csak, és vannak mini szünetek is, amikor egy-egy vékony, fehér gyógyult vágást észreveszek, megállok felette, megjegyzem, majd csókot nyomok rá. Annyira…könnyű lenne kirúgni alóla a széket, és megkérni, hogy üljön az ölembe. Persze, vegye le ehhez a nadrágját is.
Rezeg egyet a telefonom, sms érkezett Darrentől, de nem érdekel. Milo jobban leköt, úgyis tudom, hogy azt akarja tudni, milyen krém kell a karomra. Semmilyen. A gerinc csigolyáit csókolgatom, lassan, és hozzá is dörgölöm olykor az arcomat. Sosem szoktam cicázni senkivel, tartom a távolságot, elkapok mindent amit csak akarok, és a magamévá teszem. De ezt, most élvezem. Persze, annyi eszem van még ,hogy ne kérdezzek a hegekről.
- Na? Kipróbáltad, amit mondtam...? - csippentem a fogaim közé az egyik fulcimpáját, és meg is szívom, és fél szemmel a képernyőjére pillantok.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem tagadom, kurvára felbassza az agyamat hogy feltételezi rólam hogy tűvel szurkálós drogos lennék és tönkre vágnám magam. Jó, utóbbi igaz így is, meg úgyis... De nem az ő dolga! Nem rá tartozik hogy mivel teszem magam a padlóra, ha nekem ott jó, és nem akarom hogy felszedjenek onnan.
Mindegyik varrásnak emléke van, és a tetoválótű ezernyi kis szúrása felbizsereg a bőrömön. Imádom az érzést ahogy átütik a bőröm, szemmel követhetetlen gyorsasággal. A fájdalom, és aztán a lezsibbadt tompán sajgő bőr és test... érdemes. Tervezek még jópár tetoválást, a bandának megvan a bevett tetoválója akihez jár és az enyémet is ő csinálta. A legtöbbet, mert több művésznél is jártam már, mert nem akarok csak egy stílust, mert én magam sem vagyok csak egy valamilyen valaki. Még ha ezt is akarták elhitetni velem. Cöh...Nem ment!
Megvonom a vállam a kölykökre. Sose szerettem őket, és nem volt kitartásom, és türelmem hozzá hogy elviseljem őket. Az állatkölykök jók, azok jöhetnek, de semmi más nem. Igazából néha tényleg csak fekszem a kanapémon és azon tűnődöm hogy hazamegyek és idehozom Sidit, de a nagyi rémképe lebeg a fejem felett, szigorú szürke szemei ahogy leszed a húsz körmömről. Megrándulok ahogy eszembe jut, és inkább szó nélkül segítek a vacsorája felett.
- Jah, meg le is részegít ennyire kimerülve - mormolom az orrom alatt, de nem érdekel mire gondol, vagy mit akar, én itt egy kicsit besokalltam.
- Nem érdekel. Itt most nem a te szavad a döntő hanem az övé - vágok vissza, mert Darren foglalkozik vele és fontos neki a dolog hogy Romero jól legyen. Én még arra sem vagyok képes felügyelni hogy saját magam ne érezzem nyomorultul, szóval az én véleményem nem mérvadó igazán. Nem szólok rá hogy lassabban igyon, nem az én dolgom ha másnapos lesz.
- Nem tudom melyik a legjobb koncepció - morgok elégedetlenül, és nem zavar hogy a nyakamba mászik, most nem. Összehúzott szemekkel koncentrálok, és beleborzongok ahogy a nyakamba simul. Legalább három vagy négy féle perspektívát villantok át a szeme előtt és aztán kiteszem mozaikba.
- Nem tudom melyik a legjobb és hogy honnan érje a fény a nem tudommit. Város, kastály, hegy, állat..... ember... Mondjuk ha ember.... - akadok el a mondatban és még további öt villódzás után a fény körben egy kentaur alak áll. Igen, ez... ez így lesz jó.
- Igen ez így lesz jó - hagyom magam annyiban, mert ez tetszik és el is mentem a pályázati anyag mappájába amit kitöltöttem már. Csak a rajz kell és mehet e-mappában beadásra minden mással együtt.
Ahogy a nyakamban túrázik, felmorranok, nem feltétlen szeretem egy ideje ezt, de nem bántó és a borostás képe sem dörzsöl. Ő nem olyan mint Julien volt, nem hasonlít rá. Sehogyan sem, maximum annyiban hogy van hatalma de az engem nem érdekel, és nem is érint igazán. Nincs közöm a munkájához, és hozzá sem kéne hogy legyen. Az a kurva kép.... De esküszöm megérte, mert tök jó képek lettek, és jól is fizettek érte.
- Persze hogy nincs, minőségi dohányt szívok, nem ilyen bolti szart... - hiszem cigaretta tárcám is van és magam gyúrom össze a szálakat és ritkán veszek originált a boltba. Leginkább ha nincs lehetőségem ilyet venni és előre gyártani pár szálat.
- Naaaahhh - nyögök fel ahogy az agyam is végrehajlandó reagálni és az érintései alatt megborzongok és kiráz a hideg is tőle, és abbahagyok mindent. Egyetlen pillanatra elengedem magam és hagyom, hadd élvezzem, hadd érezzem hogy még élek de meg fogja bánni szerintem, vagy nem fog rá emlékezni.
Darren nekem is ír, mert Romero nem válaszol neki és gyorsan válaszolok valami mentolos valamit kérve. Nem értek ezekhez annyira.
- Már...rég... - morgok fel torokhangon, ahogy a fülcimpámra harap és innentől.... kicsit kuszák az események. Valamikor....a szőnyegen landolok, és borgőzös csókját érzem mindenhol, és nem tudom hogy igazi-e vagy csak halucinálok, de jó érzés.

Összemosódik egy kicsit minden, és amikor felriadok, nem tudom hol vagyok. Pánikolva ülök fel, de rájövök hogy csak az ágyon, és Romero is ott van. Alszik. Darren.... biztos összemosott minket valahonnan. Felveszem a köntöst az ágy mellől. Romero illatú és háromszor körbeér rajtam, de kimegyek a teraszra, hogy rágyújtsak. Kell... egy kis én idő, és a napkeltéből ítélve... még sok időm van. Visszamegyek a fényképezőmért, és kivárom a nap első sugarait hogy lekapjam.  Valahogy olyan nyugodt, még nem indult be az élet. Még békés... Kicsit később lemegyek a hotel wellness részlegére egy kiadós masszásra még indulás előtt, és innen kerülök elő később, mikor már Romero is ébren van.
- Oh, jóreggelt - így reggel tíz tájában. Reggel akkor van, amikor a nap elkezdődik, esetemben éppen most.