Nem hiába cukkolom, legalább megtudom az ő álláspontját is arról, hogy neki mi számít érdemi munkának. Nem mellesleg, akkor, csak úgy brahiból lőttem egy képet a macskájáról, és igen, most is lefotózgattam, még ha nem is a legjobb minőségben a képeit, mert ugye, egymás mellé állítva elég nehéz úgy, hogy ne keverjem össze őket, így amolyan képes könyvnek használtam, és mindegyikről lőttem egy magamhoz képest jó mobilos képet róluk. Így azokat is felbecsültetem a húgommal, mert egyébként régiségkereskedő és becsüs a drága végzettsége, de jobb szeret az én cégemben semmit tenni. Jó, ez nem teljesen igaz, az én vasmarkú vezetésemet igyekszik enyhíteni. Ha nem lenne, nulla emberrel dolgoznék. Mert mind inkompetens, idióta, balfasz.
- Elég változatosak a hétvégéim, ha olyanom van, amúgy meg elég slamposak. – vonom meg a vállam. Nem kell tudnia, hogy milyen helyeken töltöm az időm rendszeresen, ha nem tudok mit kezdeni a bennem tomboló mániával. De egy két engedelmes fazon le tudja hűteni a kedélyeimet.
Viszont, úgy látszik, hogy érzékeny területre tévedtem, mert egyből ki kel magából, és határozottan el is utasítja az ajánlatomat, mindegy. Meg kell próbáljam másképp magam mellett tartani. Mert, nekem akkor is ő kell. Most így, hogy többet beszél, egész rabul ejt a hangja is. Kellemes bariton, amiért szintén hang orgazmust kapna a fülem, pláne ha képes volna énekelni. De így is kellemes beszéd hangja van. Az a nagy büdös helyzet, hogy ilyet még nem igen tapasztaltam. Rajta kívül , csak a húgomhoz tudok ilyen beteges módon ragaszkodni, de ezt nem hirdetem senkinek sem. Mert tudom, hogy senki nem nézné jó szemmel.
- Értettem, nem vagy pet, és nem is leszel az, ha pedig nincs senkid, még jobb. Ettől függetlenül, szeretném, ha a hétvégéidet velem töltenéd. Fizetek is érte. Cserébe el kell gyere velem különböző rendezvényekre, vagy olyan helyekre, ahova én akarom. – és még mindig finom vagyok, és nem fenyegetőzöm azzal a videóval, amint elég kompromittáló helyzetben látható. Elég feltenni a netre, és a maradék karrierjét is derékba törhetem. Ami azt illeti, elintéztethettem azt is, hogy semmilyen elektronikai eszközt ne tudjon használni, ami hozzá köthető valamilyen módon. Megvan hozzá a pénzem.
Kiengedem magam az ajtaján, és megvárom, hogy becsukja azt, aztán indulok el a lépcsők irányába, ha van is lift, inkább lépcsőn közlekedem, nem akarok bent ragadni egy ilyen ház leroggyant liftjében. Becsatlakozik mögénk Darren, és így megyünk a kocsiig libasorba. Ahol is egy huszárvágással megelőz minket, és kinyitja előttünk az ajtót. Milotól, elkéri a csomagjait, és beteszi a csomagtartóba, vagy felnyitja neki a csomagtartót, és berakhatja maga is. Én beszállok, és várom,hogy a srác is beszálljon. Ezután Darren megszokásból le is nyomja a központi zárat, és el is indulunk arra a versenyre. Nem is igazán beszélgetek vele, bár többször rápillantok a meztelen karjára, a tetoválásokat veszem szemügyre. A kocsi az a tipikus fél limuzin, amolyan tárgyaló autó, a vezető ülés mögött egy felhúzható ablak is van, és egy ideje felhúzott ablakokkal megyünk, de működik a melegre való tekintettel a légkondi is. Az orromat pedig betölti Milo sajátos dohányfüstös illata. Már azon jár az eszem, hogy mit, mi mindent tehetnék vele, itt a kocsiban. Ez a baj, ha megtaláltam a függőségemet, képtelen vagyok elereszteni.
Elég hűvösre lett állítva a légkondi, szándékosan. Nálam van a panel, amivel irányítani lehet, hiszen a kocsi rejt italokat, és kávé főzőt, amit csak melegvíz melegítésére szoktam használni, mert egyébként teázom.
- Mennyivel érzed jobban magad a hét elejéhez képest? – kulcskérdés, mert azért látom, hogy nincs túl nagy formában, előkerítettek az embereim róla néhány korábbi képet, és azokhoz képest túl sokat fogyott, mert az is elkezdett érdekelni, hogy minden rendben legyen vele. Franc, egy pszichológus, komplett esettanulmányt tudna írni rólam. Függő vagyok, szenvedélybeteg, és eléggé irányítás mániás, a legrosszabb fajta. A legkisebb félresikerült szaron is kiakadok, és mindig megkeresem azt, aki elbénázta. Rossz vagyok. Tudom.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Elfoglalom magam a konyhában és ha turistát akar játszani akkor játszon csak, engem nem igazán érdekel a dolog jelenleg, mert elvagyok a kávémmal és hogy a nyilvánvaló kiakadás után meg egyek két falat zabkekszet. Elrágcsálom és nem esik rosszul, remélhetőleg bennem is marad. Ahogyan a hétvégéi szóba kerülnek megvonom a vállam a falatok között. Nem igazán érdekelnek hogy tölti a hétvégéit, de ne rángasson bele.
- Te tudod, mindenesetre hasonlóan változatosak az enyémek is - válaszolok ahogy egy újabbat kortyolok a kávéból, mielőtt mocsárra tévedne a beszélgetés.
Nem tehetek róla, Julien emlékére is kiborulok, mert elég húzós időszak volt, és azt hittem jó ahogy bánik velem, de aztán végül is ré kellett jöjjek hogy mennyire mélyre jutottam ha már élvezni tudtam és végül kitörtem belőle. Nehéz volt, de leráztam a láncait magamról. Ideges lszek tőle hogy szóba kerül, és leszarom azt is ha ő tart petet maga mellett de én soha többé nem leszek még egyszer olyan kiszolgáltatott helyzetben mint akkor.
A bögrét lerakva viharzok el mellette hogy összekapjak egy két cuccot, mikor megint megszólal.
- Nem fog menni. Hétvégén is dolgozom, koncertfotózásokra megyek, és nem mindig érek rá - fel sem nézek ahogy pakolok.
- A most hétvége rendben van, elfogadom a kiengesztelést ha kidőltem három teljes napra miattad. A többi viszont... nem vagyok escortfiú. Nem vagyok megvásárolható - meredek rá keményen ahogy tulajdonképpen azt kéri hogy adjam el neki a hétvégéimet és magamat. Na azt már nem. Még akkor sem ha ez lenne az utolsó munka a földön. Bár kevés, de van büszkeségem, és azt már nem áldozom fel senkiért. Az enyém, én mentettem meg, ragasztottam össze és most őrzöm.
Felrántom a hátizsákom a vállamra és bezárom az ajtót magunk mögött és végül a telefonáló is előkerül.
- Ch - kommentálom, mert halványan dereng hogy ő küldött meg múltkor olyan istentelenül hogy végül berángattak a kocsiba és elvittek az isten tudja hová kirándulni. Seggfej! Leballagunk a lépcsőn, és a kocsihoz érve kielőz minket. A hátizsákot és a kamerát megkapja, a vékony övtáskát amit irattartóként is hordok, nem. Az a derekamra van csatolva, befűzve az övbe. Bemászom a kocsiba és odabent mint valami jégverem. Meg is borzongok ahogy csontig hatol, bár bírom a hideget.
Romerotól távol helyezkedek el, és a kocsi párnázott fejtámaszának döntöm a fejemet. A kérdésére megvonom a vállam. Nem tudom, semennyire. Sokkal. Nem számít a válasz.
- Megmaradok - válaszolok végül is, mert Julien után nehezebb volt felállni de az is sikerült, ez csak egy kis nosztalgikus gyomorpucolás volt, mi az nekem.
- Szóval, hová is megyünk? Hol van ez a verseny? - kérdezem, de  kifelé bámulok az ablakon. Vajon mekkora hibát követtem el ezzel hogy most igent mondtam? Nagyot, vagy kibaszottul, ultranagyot?

Ha legalább változatosak a hétvégéink, hát rendben ,de nem engedem, nem engedhetem el. Nem érdekel, hogy milyen áron, de nekem találkoznom kell vele bizonyos időközönként, hogy ne menjek az alkalmazottaim agyára. Érzem, hogy a pet téma felkavarta, ezért is lett zárkózottabb, és idegesebb, és csoda, hogy az a két keksz szerű valami lement a torkán. Nem érti meg, hogy mellettem mindenből sokkal jobbat, egészségesebbet, és tartalmasabbat kapna? Már az is hatalmas lépés a részemről, hogy nem vittem el csak úgy szó nélkül, és adtam esélyt arra, hogy maga döntsön arról, hogy velem jön-e de azért eléggé frusztrál, hogy nem akar velem lenni minden hétvégén. Majd bebizonyítom neki, hogy nincs annál jobb, amikor ennél sokkal puhább és tisztább ágyban alszik, sokkal fényesebb és tágasabb helyen, jobb környezetben. De lekaparom az arcom, ha még itt a koszfészek közepén kell ácsorognom, öt percnél tovább. Aztán jön a fekete leves, hogy nem megvásárolható, ugyan olyan metszőn pillantok vissza rá a konyhai lámpa fényében, és meg is feszülnek a vonásaim. Nem fakadhatok ki, hogy márpedig minden jogom megvan ahhoz, hogy minden hétvégén velem legyen! még én lennék a gyerekes, a gazdag, de gyerekes ember. Mindig mindenért megküzdöttem, a saját apám cégéért is, mert nem ám úgy az ölembe hullott, nem. Bizonyítanom kellett, és olyat léptem, ami még őt is meglepte, nem volt más választása. Persze vagyonom volt már nekem is, a mamám, akit soha az életemben nem láttam, már a születésem pillanatában rám hagyta az ő és a nagyfater vagyonát, de nem akartam sosem hozzá nyúlni, egészen egy bizonyos pillanatig, és nem is hitte, hogy megteszem. De… változtak az életkörülményeim, a motivációim.
Most csak is az motivál, hogy Milo nekem adja az idejét.
- De többet fizetek egy-egy napodért, mint amit egy koncert fotózásán kaszálnál! – jegyzem meg, csendes nyugalommal, az a banda, akit az imént láttam, és láttam a fotókon is a banda nevét, Darrennek lesz melója bőven. Úgy döntök, hogy évültetem még az ütőkártya bevetését, tényleg szeretném, hogy jól is érezze magát, és ne ezen görcsöljön. Láttam már embereket megtörni, amikor megszellőztették azt, hogy a karrierjüknek annyi, és ez nem szép látvány. De ha ilyeneket mond, azzal megnehezíti a dolgomat.
- Mi a bajod az escortsággal? Vannak szabályai, amit ha lefektetnek az elején, egyik fél sem lép át. Szép fizetéseket lehet azzal is kaszálni, és nem mellesleg… jobban fizet mint a paparazzi fotózás. – szisszenek rá.Nem érdekel, hogy hogyan konstatálja Darren megjelenését, és bizony ő volt az, aki meggyomrozta.
A kocsiban eltelik azért fél óra, és addigra begurulunk a magánrepülő tér bevezető útjára is.
- Repülővel két óra, egyébként hat. Texas környékére megyünk, egy nagy lóverseny pályára, van ott egy hotel, a lovaim már ott vannak. - a hotel, ami az enyém, de erről nem kell tudnia.
- Bajod van a repüléssel? – kiszállok a kocsiból, és elindulok a metál fekete magán jet felé, és felsétálok, hanyag eleganciával a lépcsőkön, a stewardessek köszöntenek, én pedig megvárom Milot.
- Ülj le, csak amíg felszállunk. – intek az ülések irányába. Darren is hozza a holmikat, az enyémeket már rég ide szállították. Bekötöm magamat, Milot is megvárják, és ha megtörtént, akkor a figyelmeztetés után, máris kigurulunk a felszálló pályára. Nyugodtan ücsörgök, amíg szinte függőlegesen emelkedik a gép, aztán kikötöm magam, amint jelzik.
- Gyere velem Milo. – intek neki, hogy az ajtó mögötti területre megyünk, ami egy nappali és egy háló egyvelege, és a háló mögött ott van a fürdő is. Kikötöm a nyakkendőm, és kilépek a cipőmből is. A vékony anyag az ágyon landol. Otthonosan mozgok, és eddig türelmes voltam. Nem vagyok az-az előjátékos és romantikus fazon, általában azonnal a lényegre is térek.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Ingerült leszek ettől, és extra cigit is csomagolok magamnak az útra és ahogy keresgélem a cuccaim, hátratúrom a hajam. Nem olyan hosszú de azért a szemembe tud lógni bár általában nem érdekel amúgy mert szeretem csak ez a pótcselekvés. Jó hogy nem remeg a kezem, és nem jön vissza a keksz, de hát alapvetően jó a gyomrom, ha nem basszák szét szó szerint.
- Ch, nem vagy normális... - mormolom magamnak ahogy pakolok és egy tartalék lencsét is berakok a táskába, ki kell majd cserélnem de most már nincs rá igazán időm, és nem is ezzel akarok szöszmötölni. Bár megérdemelné az a seggfej! Nem akarom kísérteni a sorsom hogy a múltkorihoz hasonlóan fogjon és bezsuppoljon a kocsiba mert nem tetszik neki a válaszom így inkább a kisebbik rosszat választom. Tetszik ahogy feszeng a lakásban, nyilván nem az ő világa, de kétlem hogy tudná, milyen is igazán lent lenni és napról napra élni.
- Ez nem a pénzről szól. Hanem arról hogy én döntök arról, hogy hol és kivel töltöm a hétvégémet. Nem jelentheted ki hogy minden hétvégét veled töltök, mert TE ezt akarod. Nem vagyok a tulajdonos ezt jobb ha most tisztázzuk. Ne kezelj annak - nézek rá vissza és nem félek tőle, nem futamodok meg a szürke szemeitől, pedig szinte szúrnak ahogy rám merednek. Nem hat meg, én is tudok rondán nézni, és volt hogy bevált a dolog. Amúgy is a banda fotózást nem pénzért csinálom, hanem mert haverok, és mert meghúzhattam magam náluk amikor épp nem volt sehol helyem a világban.
- Az, hogy nem nekem való. Én nem vagyok erre alkalmas, és szeretem azt csinálni amit akarok. Ha nem érdekel valami, nem csinálom, és a paparazzi fotózás tökéletesen elég nekem. Nem mindig a pénz a lényeg, bár nyilván nehezen érted meg - pillantok rá ezúttal én lesújtóan, és a testőrére is nagyon rondán nézek, mert azért emlékszem rá hogy fájt ahogy megküldött, de kétszer akkora mint én. Jó, nem nehéz... Romero is kb másfélszer.
- Nem jártam még Texasban. Lovak, szóval tartassz lovakat is, már-már meglepődtem, de nem. Mégsem. Golfpályád is van? - kérdezem merő szarkazmussal, hiszen tipikus sznob, aki azt hiszi mindent megvehet pénzen, pedig nem. Ez a világ nem így működik, az enyém legalábbis nem.
- Nincs vele semmi bajom - vagy ha van is, nem tudom, mert nem igazán repültem, csak másféle módon de azt meg nem kötöm az orrára. Inkább hallgatok ahogy megérkezünk és csendben követem a magángép felé, és pillantásom végigsiklik a csinos stewardess alakján.
- És hogy működik ez az izé? - ülök le az egyik ülésre és a biztonsági öv működését próbálom kideríteni, de elutasítom  testőrt, a múltkor még megvert, most ne segítsen. Amúgy is rájöttem már. Becsattintom, és megrezzenek ahogy felszállunk de hamar megszokom, és nincs tériszonyom meg repülésfóbiám szerencsére. Mikor jeleznek akkor kikapcsolom az övet én is, és követem amerre vezet. Megállok az ajtóban ahogy lassan vetkőzni kezd.
- Erre megy ki az egész? Hogy repülőn csináljuk? - kérdezem hitetlenkedve ahogy beljebb lépek és körülnézek hogy mi merre van, de nem telepszem az ágyra és nem vetkőzöm.

Most szívesen elnyomnék egy gyenge poént arról, hogy milyen „önélzetes kis latol”, de attól tartok, nem látott egyetlen Monthy Python részt sem, és nem is értené, mert nálunk angliában ez a komikus csapat, nagyon ment. De nem vethetem meg érte, legalább van akarata. Itt azért, ezen a ponton kissé elgondolkodom, hogy nekem így kell-e, vagy… úgy, hogy úgy hajoljon ahogyan én akarom? Nagyon szeretném,ha nem ellenkezne velem, de nem fog más választást hagyni, úgy látom.  Kezd elpattanni egy ér a halántékomon, de szerintem még jól kezelem, mert attól is rosszul vagyok, hogy megelégszik egy bizonyos szinttel.
- Értem, tehát leragadtál egy szinten, ahelyett ,hogy kinéznél a fák mögé, ahol a valódi utad lehet. Biztos, biztonságosabb. – ráhagyom, értheti ezt a kettőnk ajánlatára is, de a korábbi , miért nem képes túllépni a lesi fotózáson, és normálisan művészkedni? Sajnálom az ilyen kallódó lelkeket.
Már egy ideje a kocsiban vagyunk, és úgy tűnik, mintha érdekelné, hogy mivel is foglalkozhatok konkrétan,szerintem meg sem tudja számolni az egyik kezén sem, hogy mennyi mindenben benne van a kezem, így, vagy úgy.
- Golfpályám még nincs. – válaszolom halálosan komolyan. – Egyébként sem sok kedvem van, tűző napon hőgutát kapni, miközben egy távoli lyukra célozgatok. – vonom meg a vállamat.
Mire átnyúlnék a mellettem levő ülésbe, addigra bekötözi az övét, pedig akartam segíteni neki, tényleg, ahogy Darren is, de csúnyán el lett hajtva, hessgetve. A kérdése hallatán rá pillantok, nem előszőr néz rám csúnyán, vagyis próbál, de én nem az a fajta vagyok, aki ezt csak úgy szó nélkül hagyja, én csak a megfelelő időre várok, hogy behajthassam a pillantásokért járó büntetését.
Megvetőn pillantok rá, ahogy itt áll a privát kabinban.
- Nem minden arról szól, hogy úton útfélen megbasszalak, de ha böki a csőröd, nem is értem ,hogy miért jöttél velem, és fogadtad el az ajánlatom. Nyilvánvaló, hogy nem csak azért vagy itt , hogy fotózz, azok után, amit veled tettem. Menj, boldogítsd a stewardesst, de ha megbaszod, - vonom meg a vállaimat, kissé. – míg megfürdök, rosszabbul jársz, mintha csak egyszerűen megfürdenél velem. – kezd felhúzni az ellenkezésével, és igen, ilyen vagyok ultimátumból, ultimátumba. Továbbra is csak zokniban, és nyakkendő híján teljes öltönyben állok. – Tudok a beöntésnél rosszabbat is. – figyelmeztetem.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fogalmam sincs mit akarok ezen a hétvégén elérni és hogy végül mégis miért mentm bele. Jah, de. Mert kinéztem belőle hogy ha nem jövök, akkor megint elraboltat mint legutóbb és így megvan az illúzióm hogy én döntöttem így. Néha nagyon fontosak ezek az illúziók. Segítenek életben maradni.
Persze hogy irreális elvárásai vannak és nem is bírom megállni szó nélkül, mert ezeket nem lehet, és nem is akarok a tulajdona lenni. Elég volt Julien és még mindig kísértnek a rémálmok miatta olykor még inkább kijön az alvászavarom.
- Még nem tudok a fák közé lépni, és így jelenleg biztonságos, és viszonylag stabil is - hagyom rá, nem kell neki magyarázkodnom hogy miért élek így, már ha ez élet. Nem kell megtudnia mit éltem át Julien mellett és miatt és miért rettegek hogy belerángat valakit akit szeretek. Három éve nem voltam otthon és valahol hiányzik de azért annyira mégsem rossz  így egyedül.
- Nem is éri meg napszúrást kapni miatta de az is elég sznob sport - sóhajtok fel, ahogy végül rájövök hogy működik a kapocs a repülőn. Aztán követem a szobába is, ahol viszont rendesen arcon csap és kelletlenül ismerem el hogy igaza lehet, hiszen nem tett eddig semmi olyasmit ami ezt bizonyítaná. Bár emlékszem halványan hogy vitt a karijaiban és az jó érzés volt, de aztán megrázom magam gondolatban. Fürdés? Hátat fordítok neki és letelepszem az ágyra, de nem megyek ki a stewardeshez, mert bár tetszetős volt, de mégse az a szépség aki nekem kéne nőben.
A térdemre támaszkodom, ahogy próbálok lehiggadni de feszült vagyok, és a gyomrom is háborog egy kicsit így előre hajolok hogy elmúljon az érzés. Levegő be és ki. Be és ki.
- Oké, jól vagyok... - mormolom az orrom elé.

Végül is , nem értem, hogy miért lovagolok azon, hogy hogyan teszi tönkre az ő életét, neki biztonságos, és… bizonyára a ezek szerint, kényelmes is. Bár több bátorsága lenne, tényleg kilépni azok közül a bizonyos fák közül.
Viszont, én tényleg próbáltam vele kedves lenni, nem kell tudnia, hogy sosem fürödtem még senkivel se együtt, a húgomat leszámítva, se pettel, se alkalmi kapcsolattal, akivel pár óráig voltam. Mégse időzöm túl sokáig a fürdőben, tényleg csak gyorsan megfürdök, a hajam is vizes még, és nem is borotválkozom, azt majd a szálláson. Így az egész napi enyhe borosta ott virít továbbra is az arcomon. Arra térek vissza, hogy Milo az ágy szélén légző gyakorlatozik. A kezem is hűsebb még egy kicsit, ahogy hozzá érek. Friss fahéjas mellék illattal érkezem, és leguggolok elé, egy szál fürdő lepedőben a derekamon. Gyengéden simítok be az arcához mindkét kezemmel.
- Héhé! Nézz rám! – azonnal felismerem, hogy pánikroham közeli állapotban van, és talán még nem lovallta bele magát annyira, így is tudok rá egy jó módszert, hogy hogyan lehet elmúlasztani a levegő elszorításával… lefojtásával. Fél kézzel megtámaszkodom a térdén, és finoman megszorítom, miközben felegyenesedem, és a másik kezemmel pedig a tarkóját masszírozom meg finoman, és húzom magamhoz közelebb. Csók. A petek nem szoktak csókot kapni, senki sem szokott csókot kapni tőlem. Mindent megadok a testiség terén bárkinek, amire szüksége lehet, de a csókomat sosem. Miért vagy ennyire különleges, Milo Morris?  
- Na, most már jobban vagy? – húzódom el tőle, és meg is nyalom az ajkamat, remélhetőleg bevált a tervem, és kicsit lehiggadt. Gyanítom,hogy tőlem bukott ki, tőlem is és a helyzettől is, ami elé állítottam, velem jön, nincs más választása.
Ha jobban van, felkelek, és átöltözöm, farmer nadrágba, olyanba persze, ami mások félhavi fizetésébe kerülhetett, és egy rövid ujjú inget húzok fel, és ezt gombolgatom, miközben rá pillantok.
- Egy valamit, azért nem árt ha tudsz rólam. – keresem a pillantását. – Szex függő vagyok. – eresztek meg egy igazi farkas vigyort.  Bár, valahogy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy itt van, mert van valaki kéznél.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Megint csak meg tudom magamban állapítani hogy totálisan hülye vagyok, hogy belementem ebbe a kirándulásba, d már nincs lehetőségem visszafordulni és azt mondani hogy bocs nem érdekel. Valahol, züllött kis lelkem mélyén jó érzés volt hogy legalább ennyivel megpróbált kárpótolni bár azt se kifejezetten bántam volna ha nem keres. Annyira metszó szürke szemei vannak, mint nekem, és ez elég mély nyomot hagyott bennem annyira hogy le is kellett festenem. Persze, messze nem profi munka és amolyan hobbi szinten pingálok csak a fényképezés az igazi terepem és azt csinálom a legjobban. Ch, legalább valamit csináljak jól ebben a rohadt életben.
Figyelem ahogy bevonul a fürdőbe és engedélyezek magamnak egy kis összeomlást, amíg körülnézek a magángép kis lakosztályában. Hálószoba fürdővel, micsoda nagyuolás, sosem voltam odáig érte, de ezek szerint nyilván megteheti és van amiből jön ennyi vagyon, de inkább nem érdekel miből. Elég volt hogy a paparazzi kép miatt milyen szar hetem volt, és még mindig érzékeny a gyomrom arra hogy mit eszek meg. Sok kaja nem került bele a héten, és valahol nem is igazán érdekelnek az ilyen bonyolult kaják, egyszerűen csak éljem túl néha a napot és a hetet.
Felhúzom magam a múlt emlegetésére, mert nem szívesen gondolok rá se hogy mi volt és hová jutottam el onnan. Kicsit elmerengek ezen és érzem is hogy felkavarodik az a két szem zabkeksz amit megettem és inkább előrehajolva próbálom orvosolni de nem tesz jót ez a feszkó és itt még csak rá sem gyújthatok. A picsábamár!
Megrezzenek a hűvös érintésre ahogy Romero arca úszik be a látóterembe és pislogok kettőt hogy realizáljam a jelenlétét. Összeakadnak a pillantásaink de az enyémben csak az űzöttséget láthatja, mást nem igazán és lassan fokozatosan kiengedem a levegőt. Muszáj volt megtanulnom uralkodni a pánikon, de néha túlnő rajtam és most is kezd kicsúszni a kontroll. Ahogy odahajol, húzódnék el de nem hagy és megcsókol. Nekifeszülök egy kicsit de kényszerítem magam hogy felfogjam ez nekem jó, mert orvosolja a bajt és végül is sikerül ellazulnom ahogy visszacsókolok.  Amikor elszakad akkor szusszanok fel, és hátratúrom a hajam.
- Jobb…. köszi – szedem össze magam, mert végül is bár nem akartam, mégis segített és lecsillapodtam egy kicsit és már csak mérsékelten remeg a gyomrom ahogy kiegyenesedek. Fél siker hogy még nem jött ki az ebédem.
-Csak egy valamit? – húzom fel a szemöldököm, ahogy megszólal és az sem lep amit mond hogy szex függő. Ezt valahogy mertem  feltételezni róla. Meg azt is hogy szadista.
- Meg szadista is. Ez már kettő – teszem hozzá, de jobbára inkább hallgatok. Nem érzem jól magam és még ki kell bírnom egy estét. Inkább a kamerám után nyúlok, és azt kezdem el piszkálni, és ellenőrizni hatvanadjára is mindent, pedig tudom jól hogy minden rendben van vele.
- Mi lesz a mai program? – kérdezem fel sem nézve a képeim lapozgatásából és vannak itt egészen elől még otthoni képek is. Az egyik alapján festettem meg a macskámat is.

Látom az űzött tekintetét, és rá kell jöjjek, hogy egy kicsit vissza kell fogjam magamat, ha nem akarom teljesen kikészíteni. De azt akarom, hogy minden idejét nekem szentelje! Csak rám figyeljen, velem foglalkozzon, mert én minden percemben rá gondoltam. Megőrültem, hogy nincs ott velem, és nem nyúlhatok hozzá. Mondhatnám, hogy a csók csak olaj a tűzre, de végül belátom, hogy itt ennyinél le kell álljak.
- Roppant jó megfigyelő vagy. – ülök le mellé az ágyra, és közelebb hajolok, hogy megszemléljem ,mi az, amivel épp foglalatoskodik. Kiszúrom a macskát, mintha a falon is hasonló lett volna. Hm. Tehát élő anyagból dolgozik.
- Eredetileg úgy terveztem, hogy nem nyúlok hozzád a gépen, mert utálom gépen csinálni. Bár, tény hogy bakancslistás lehet egyeseknek, gépen, levegőben baszni, turbulencia által meghalva, de nekem nem. De látom, hogy még mindig elég zaklatott vagy. – simítok Milo combjára és hasára. – Tedd el azt a gépet a táskádba. – nem nyúlok hozzá, mert látom rajta, hogy mennyire félti, tudom,hogy nagy figyelemmel bánik vele.
Nem parancsoltam, csak kértem, és most nem is vagyok olyan erőszakos, de azért a csuklójánál fogva belehelyezem a gépet a táskába, majd lezárom a tetejét.
- Ha leszállt a gép, a lakosztályomba terveztem aludni veled, reggel pedig bejárni az istállókat, és megnézni a lovaimat. Négy lovat hoztam el, ebből hárommal fogok versenyezni, a negyedikre meg megnézem, hogy akad-e érdeklődő. Kedves ló, de nem a magamfajta sportolóknak jó. Túl nyugodt, és nem hajtja a versenyszellem. – magyarázom, miközben itt-ott simogatom a testét, nem szokásom fecsegni, de most az egyszer kivételt teszek. Inkább szóval és szem előtt tartom, minthogy meggondolja magát, és kinyissa a repülőgép ajtaját, és kivesse magát rajta. Mégsem volt jó ötlet a repülőzés. Finoman hátra döntöm, és a kezeimbe fogom a csuklóját, és kivárok. Keresem a pillantását. Újra végig simítok az arcán, és a nyakán. Közben pedig újra megcsókolom.
- Voltál mostanában mással is? – ki tudja, a bandából bárkivel lefekhetett ha úgy tartotta kedve. Nem tervezek lefeküdni vele, és ha picit is ellenkezik, visszafogom, elterelem a gondolatait, elszórakozok vele, addig, amíg be nem jelentik, hogy hamarosan leszállás. Háromszor biztos, hogy megkönnyebbült. Míg piheg az ágyon, ellépek a fürdőbe, egy nedves törölközőért, és letörlöm a hasát, egy másikkal pedig a testét, és visszaöltöztetem, ha semmi kifogása ellene. Tényleg kéne ennie, hogy ne gyengüljön el ennyire. Ezután a mellettem levő székbe pakolom be, és kapcsolom be az övét. Persze, ha minderre egyedül is képes, akkor nem csinálom meg helyette, ha ki tud jönni a fotelekhez, és bekötni magát, meg felöltözni.
A leszállás zökkenőmentes, én vagyok csak kissé feszült, mert nem könnyítettem magammal egy alkalommal sem, utálom a repülőn a szexet, és ehhez tartom is magamat. Itt egy limuzin fogad, be is ülök a helyemre, és kibámulok az ablakon. Mennyivel másabb itt a levegő.
A kocsi elindul, és Texas egyik kül kerületére megyünk, a hotel természetesen a sajátom, nem igazi lovas, akinek nincs Texas államban legalább egy –két ingatlanja, lovakkal együtt, vagy hotele. Itt mindig van hely a lovaim számára, ha ide jövök. A recepción kedvesen fogadnak, át is adják a lakosztályhoz a beléptető kártyáinkat, az egyiket odaadom Milonak, a londiner elviszi a homlijainkat a szobánkba. Természetesen egy szobában fogunk lakni.
- Elmegyek megnézni a lovaimat, ha akarsz elmehetsz a szobába, vagy körbe járhatsz, de Darren a közeledben lesz. – pillantok hátra a vállam felett. Energikus léptekkel indulok meg az istállók felé, ha jön, jön, ha nem-nem. Tíz perc séta, és máris ott állok Vihar és Csillag karámja előtt. A csődör a vállamra borulva üdvözöl, a kanca is, mindketten kapnak egy-egy almát, és végre megnyugszom valamelyest. Itt van Milo, itt van Vihar, és jól fog sikerülni a verseny is.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Kicsit elvesztem a kontrollt de igyekszem visszanyerni és megmagyarázni magamnak hogy mégis mi a fenét keresek én itt ezzel a szadista fasszal, holott lehetnék otthon is a békés lakásom mélyén. Egy sörrel és cigivel, és photoshopolhatnék, vagy lefesthetném sokadjára is bukott angyalnak vagy démonnak vagy nem tudom. A Ps-ben szinte nincs előttem lehetetlen, és nem akadok fent, addig baszkurálom amíg úgy nem lesz ahogy én akarom.
- Ugye? Szemem mint a sasé - vagy inkább denevéré, de a szarkazmusomból nem tudok visszavenni, és akkor éjjel sem épp a visszafogottság volt a jellemző rám, és szembe mentem mindennel. Jó, azt hittem meg fogok halni és azt hiszem meglepődtem hogy végül a saját ágyamban ébredtem fel egyedül, és sajgó testtel. Valahol... örülök hogy nem látta azt  első napot az ébredésem után.
Idegesen remeg meg a kezem a gépemmel ahogy kijelenti hogy egyeseknek célja lehet, nekem sem éppen ez az a halálnem, amire vágyom, akkor legyen már valami gyors és fájdalommentes. Egy golyó, egy aranylövés, egy.... nem tudom.
Visszacsomagolom a gépem egy alaposan lecsukom a táskáját, hiszen ez a mindenem.
- Ez.... ez igazán nagylelkű - préselem ki hogy mégse akar megdugni itt a repülön, és előredőlök. Liftezik a gyomrom még egy kicsit de ez már semmiség körülbelül. Inkább a szavaira próbálok koncentrálni hogy mit mond.
- Szóval a lovak. Meg... megnézhetem őket én is? - koncentrálok lélektelen szürke szemeire, amik olyan élesek mint egy penge,  de nekem nincs tőle félnivalóm, mert nem fogok behódolni. Az nem én vagyok, belőlem nem csinál petet. Eldőlök az ágyon ahogy finoman eldönt és kinyújtózom, vízszintesbe kerülök és alá szorulok.
- Nem, nem volt senki - rázom meg a fejem könnyedén, bár ha lett volna se lenne hozzá semmi köze és először megfeszülök kicsit, de végül csak elengedem maga és nem ellenkezek. Fáradt vagyok hozzá, és kicsit (nagyon) stresszes így nem feltétlenül eisk rosszul és háromszor rándul görcsbe a testem a könnyen jött élvezettől, de tudom én is hogy ennek meglesz még a böjtje. Túl szép lenne ha nem lenne és kissé erőtlenül hagyom hogy letörölgessen és az öltözködést már magam fejezem be.
- Hmh - morgom halkan, mert nem fogom neki megköszönni elvégre az egész helyzetnek ő az oka, de mégis jól esett ez a játék és a fotelhez már magam lépkedek ki, bár nem a legbiztosabb lábakon. A szervezetem totál KO és az akaratom tart lábon.
A leszállás zökkenő mentes és a reptéren egy limuzin fogad. Batár nagy fekete halottas kocsi ahogy én szoktam nevezni és a fotós táskámat hozom csak kézben, minden mást cipelhet más, de ezt nem adom ki a kezeimből. Egy élet van benne. Az enyém.
- Limuzin... mindig ekkora feltűnéssel közlekedsz? - kérdezem ahogy beszállok, és az ablaknak dőlök hogy valamelyest egyenesben tartsam magam.
Elteszem a kártyát amit megkapok, és Romero-ra nézek.
- Elmegyek veled, ha vársz két percet amíg rágyújtok - mert fogalmam sincs amúgya járásról, életemben nem jártam Mexikóban. Meg lovas farmokon sem, de valahol tetszenek a lovak mert nagy és nemes állatok. Legalább olyan régóta vannak az emberrel mint a kutyák. Kisétálunk a karámokhoz és szemügyre veszem a lovakat. A cigim persze elnyomtam, nem hozom szalma közelébe. Körülnézek és a fehér ló előtt állok meg és érdeklődve nézem ahogy az almáját rágcsálja és aztán engem kezd el nézni és toporogni. Mintha ki akarna jönni.
- Öööööö ugye nem akar megtámadni? - kérdezem biztos ami biztos alapon a szakértő lovast ahogy a fehér kancát nézem.  Nem vagyok benne biztos hogy ilyenkor mi van de.... azt olvastam hogy az öklömet kell neki nyújtani és ha elfogadja akkor kinyitom a kezem és belefúj és barátok leszünk. Vagy mi.

Túljutott a gép és talán az általam okozott krízisen, de nem ártana odafigyelnem. Látom már rajta, hogy alig áll a lábán, kissé képtelenségnek hiszem ,hogy én készítettem volna ki ennyire, na jó… majdnem a halálig kínoztam, de abból inkább kő kemény dugás lett, nem vagyok épp túl büszke rá, de , sokkal jobban éreztem magamat utána. Tisztában vagyok vele, hogy nem járunk, meg egyébként is… nálam ilyen szóba sem jöhet.
- Megnézheted, ha akarod. – vonom meg a vállamat felette elnyúlva, csak a kezemmel dolgozom meg, mellette fekve érezheti ő is rajtam, hogy kívánom őt, a farkam a combjának nyomódik, de csak könnyedén érintem őt, addig amíg már látom ,hogy a kéj jobban eluralkodik rajta, mintsem a pánik.
- Ezt kivételesen nem én kértem. - a húgom volt, de ezt nem kötöm az orrára. Valahogy, nem tartom fontosnak , hogy tudjon róla, hogy van egy testvérem.
Igazából Darren elkísérte volna, de csak nem halok bele két perc cigi szünetbe, noha nem vagyok érte túlságosan oda, távol is állok tőle, és mivel nem tudom, hogy miről beszélhetnénk, így csendben várakozom. Texas levegője sokkal másabb, és távol vagyunk az olajmezőktől, azoknak a zaja sem szűrődik ide. Ha valaki látna, biztos hülyének nézne, egy gazdag ficsúr, akit lenyűgöz az istálló szag, és megnyugtat. Milonak háttal állok, csukott szemekkel, azon győzködöm magamat, hogy a verseny előtt sem volna jó hatással a teljesítményemre a szex, ezt a korábbi focista előéletemből tapasztalatból tudom. Csökken a teljesítmény, a pályán pedig bele kell adni mindent, ahogy itt is.
Én eltűnök a karámoknál, láthatja, hogy merre haladtam, csak azt akarom tudni, hogy mindegyik lovam megkapta-e azt, ami kijár nekik, elegendő szalmát, és ételt, meg vizet. Amikor végeztem, egy almás vödörrel térek vissza, addigra Milo is ott van a lovaimnál, csak ők négyen vannak így egymás közelében.
Egy-két almát bedobtam a karámba ahol voltak, és máris lehajoltak érte, Vihar végig engem követett, és tudom, hogy azt várja, hogy végre megálljak egy kiadós fej, és fülvakarásra. Meg is állok, a távolban még ott ácsorog a cigijével Milo, dicséretes, hogy távolabb maradt szénától, és a szalmától vele.
Van időm megdögönyözni a Vihart, és érzem, hogy végre leeresztek. Nem pattogok, szeretem az olyan napokat, amikor versenyzek, megfeledkezek a gondjaimról, a problémáimról, a folyton kielégülési vágyamról, ez kellően eltereli a gondolataimat, egy új cél, egy új érem, kupa, egy új kihívás amit teljesíthetek. De leginkább a kihívás az, ami éltet. Megérzem magam mellett Milo jelenlétét, itt van, és Csillag is kiszúrta, azt is, hogy a srácnak szüksége lehet arra, hogy leeresszen. Érzéke volt ahhoz, hogy kiszúrja ha nekem is szar napom volt, és már csak az, hogy odajött mellém, lefeküdt, pedig a lovak nem fekszenek, nem jellemző rájuk, de nekidőlhettem a nagy oldalának, sokszor segített. Viszont emiatt a természete miatt gondoltam azt, hogy olyan helyen, ahol nagyobb szüksége lehet rá az embereknek, gyerekeknek, oda adom el. Ilyen célra.
Elengedem Vihart, és odalépek a közelükbe, látom, hogy Milo arca egész kétségbeesetté vált, így felmarkolok egy almát a mellettem pihenő vödörből, és belépek a srác háta mögé.
- Ő a legszelídebb lovam, őt akarom eladni, olyan helyre, ahol terápiás célzattal foglalkoznak vele, segít a gyerekeknek és a felnőttek rehabilitációjában. Csak nyújtsd ki a kezed. – emelem fel a csuklóját megérintve az övét is, ha engedi. Ha ez megtörtént, akkor odatartom mindkettőnk kezét Csillag orrához, és várok, én teljesen nyugodt vagyok.
- Csillag imádja az ember közelségét – a fehér kanca barátságos fekete szemeibe nézek – Miatta otthonról dolgoztam, az anyja belehalt a szülésbe, nem volt kanca aki elfogadta volna, így a lovász fiúval közösen felváltva vigyáztunk rá. Kis esetlen téblábolós totyogós volt, ott, az orrlikai, még ennél is rózsaszínűbbek voltak. A patái rózsaszín fehérek, mostanra fehérek. – ahogy beszélek, észre sem veszem, hogy suttogok, és a távolságtartó pattogó modorom is tova szállt erre az időre. Ha Milo hagyja magát, megérintem a másik csuklóját is, és felnyúlok azzal a kezével Csillag füle tövéig, és onnan húzom le a srác tenyerét az áll mögé, mire Csillag lehajtott fejjel törleszkedett közelebb, neki nyomva a széles homlokát a fiú mellkasának. Darren a távolból pedig egy fotót lőtt, amit gyanítom, Anettnek fog elküldeni, és erről csak majd jövőhéten fogok értesülni…
Csillag története miatt kicsit elméláztam a múltban, Viharhoz erősebb szálak fűznek, de Csillaghoz is, és képes volnék eladni...? Amikor a verseny lovam eladása az életben nem jutna az eszembe, még ha ki is öregedik idővel.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nem vagyok a helyzet magaslatán, bár ez nem csak az ő hibája, előtte se voltam túl jó bőrben de most meg eléggé lezuhant a színvonalam ahogy megkínzott és szexelt. Ki kéne aludnom magam rendesen, de nem tudok mert minden szaron kattog az agyam és képtelen vagyok nyugodtan aludni. Kurva insomnia, de utálom.
Kicsit belefeledkezem az élvezetbe mert ez kifejezetten jól esik, és ellazulva hagyom hogy elterelje a figyelmem és azt kell mondjam elég jól csinálja, de még egy kör és biztos elaludnék itt helyben. Azt meg nem lehet. Nem. És. Nem.
- Jah, kíváncsi vagyok ha már itt vagyok - válaszolok nagy nehezen ahogy összeszedem magam landolás után, és felkelek. Úgy kell tennem mint aki él, és levánszorgok a gépről hogy körülnézzek. Sose jártam még Texasban. Teljesen más mint a filmeken, és ahogy végre alkalmam adódik rá rá is gyújtok. Behunyt szemekkel fújom ki a füstöt és nagyjából tényleg két perc mire elszívom. Bár ha megyünk, akkor menet közben is tudok cigizni, de nem viszem be a szénák közé és van zsebhamutartóm.
Követem őt a karámok felé, kicsit lemaradva mert bámészkodok, és már a gépem után nyúlok hogy el is kattintsak pár próba képet. A táj eléggé bejön.
A cigit elnyomva zsebre vágom  a tartót és beljebb merészkedek a lovakhoz. Gyönyörű állatok, de túl sok kapcsolatom nem volt még velük, és inkább csak azt figyelem mit csinál Romero és mit művel azzal a lóval, amit megint csak le kell kapjak. Mire felém néz, már nincs a kezemben a gép. A jó paparazzi tudja hogyan fotózzon úgy hogy az másnak fel se tűnjön hiszen ezért paparazzi.
A fehér lovat figyelem aki türelmetlenkedik és felém nyújtja a nyakát mintha engem nézett volnak i magának és nem tudom hogy ez nekem jó vagy inkább mégsem.
- Romero? - hangzik talán kissé kétségbeesetten a kérdésem, hiszen fogalmam sincs mire véljem a ló hirtelen érdeklődését irántam. Mt akar?!
- Öhm oké. Bár nem tűnik olyan szelídnak, olyan mintha rám akarna támadni - habozok, de azért felemelem a kezem és hagyom hogy odavezesse a ló orrához. Szóval terápiás ló lenne? Nahát. Az érdeklődése így viszont nyilvánvaló. Nem vagyok teljesen kiegyensúlyozott és aligha nem kiszúrta a fehérke. Nagyon jó. Hagyom hogy navigálja a kezem és megérintem a durva szálú szőrt és ahogy vezeti a kezem megsimogatom.
- Öööö, hékás.... vagyunk mi ennyire jóban? - kérdezem tőle ahogy közelebb és közelebb kerül, és végül a képembe mászik hogy odatörleszkedjen mint valami macska vagy kutya. Halvány de legalább őszinte kuncogás tör ki ahogy szeretteti magát és simogatom.
- Sokat jelentenek neked a lovaid - ez inkább megjegyzés mintsem kérdés, de nem pillantok rá, mert éppen Csillag követeli ki a figyelmem és ahogy belém bújik szinte nem lehet nem szeretgetni. Bár eddig csak a macskám babusgattam ennyire. Itt még állatom sincs, Sidi otthon maradt a nagyinál. Hirtelen nagyon is elkezdett hiányozni az a gaztevő. Nehezen szakadok el tőle, mert a ragaszkodása így ismeretlenül is azért megrendített egy kicsit, és felkavart. Mi a fene van ezzel a lóval? Miért érzem magam gyengének a közelében?
- Biztos el akarod adni? Nem úgy tűnik mintha meg akarnál válni tőle - jegyzem meg csendesen ahogy visszafordulok a fehér kanca felé, aztán az utolsó simogatás után elszakadok tőle és kilejebb indulok de felnyerít mintha tiltakozna, és toporogni kezd.
- Biztos nem tud kijönni? - húzódom kicsit közelebb ösztönösen is Romerohoz. Mégis az ő lova...

Mellette állva ér a kétségbeesett szólása, és rá pillantok, szinte azonnal a segítségére sietek, ami nekem nagyon is bejön, mert így legalább a közelében lehetek. Cigizik, de nem érzem rajta úgy a szagot, egyes embereken megmarad, másokon nem, rajta nem, a korábbi dezodora illatát érzem, meg a hajzseléjét, még mindig jobb, így legalább érzem ,hogy ápolja magát ,foglalkozik magával.
- Ha rád akarna támadni, akkor teljesen hátra csapná a füleit, és leengedné a fejét a földre- lassan vezetem Milo kezét, és érzem, hogy feszült, nem is várok el tőle semmit egy ilyen helyzetben. Látszik,hogy sosem lehetett ennyire közel még a lovakhoz, halkan nevetek, a bizonytalanságát érezve, és az aggodalmát hallva.
- Nem fog bántani, ő olyan mint egy patás macska. Otthon van egy macska, akivel jó barátságot ápol, a hátán szokott aludni, és így sétálnak, vagy épp alszanak a bokszban. – én is, a helyzet miatt, akaratlanul mesélni kezdek Csillagról.
Megvakarászom Csillag fülei közt a fejét, és Viharra pillantok, a hallgatásomat beleegyezésnek veheti, bár sosem vallanám be neki nyíltan.
- Neked? Nem nézel ki annak az állatos fazonnak. – nem teszem hozzá, hogy azért, mert úgy tűnik, magáról is képtelen gondoskodni, főleg, ha épp ki van ütve.
Arrébb lépek tőle, ahogy ellép előlem, és elmerengek a kérdésén.
- Úgy gondoltam ,hogy olyan helyen, ahol több a rászoruló ember, hasznosabban töltheti az idejét. – nem mondom el neki,hogy ezt a tervemet, két éve hajkurászom, tényleg van olyasmi, olyasvalaki, akitől nem szívesen válnék meg, és úgy tűnik ez Csillag is, de ahogy elnézem őket, talán nem is tart olyan sokáig meghoznom a döntést, a véglegeset, hogy nem kellene azon gondolkodnom,hogy eladjam. Végtére is Milonak tetszett, csak idegen volt még neki, hogy ekkora állat közelében van, de ezzel talán a közelemben tudom tartani.
- Tényleg nem tud, ha nem idegesíti fel őket semmi, és nem ijednek meg semmitől, akkor nem tudnak kijönni, mert a ló alapjába véve menekülő állat. Ha veszélyt érez, fejvesztve iramodik, amíg úgy érzi biztonságban nincsen. Itt most jó nekik, van étel, ital, időjárás védett hely, jó nekik itt. – magyarázom nyugodtan, még futólag megsimogatom Vihar fejét, és itt hagyom őket, nem kapják meg az összes almát, visszaviszem a helyére a vödröt, és megállok mellette, a kezemet a hátához érintem, és finoman előre tolom.
- Mehetünk. – végre álmos vagyok, és szeretnék aludni, holnap úgyis korán kelek. Csak nyomatékosítottam neki az indulási szándékomat, nem erőltettem, és nem is fogtam le, vagy támogattam tovább. Elindultam a szálloda felé, és Darren is az ő lakrészébe, bár leellenőrizte előtte még a szobánkat, csak eztán mentünk be. A nappali hatalmas volt, már itt levettem a cipőmet a lábamról, és jólesőn nyújtózkodtam. A fürdő felé vettem az irányt, és azonnal megfürödtem, szeretek úgy ágyba kerülni, hogy megfürdök előtte. Alap esetben meztelenül aludnék, de ismerem magamat, hogy ha megérezném éjszaka a meztelen testet magam mellett, akkor biztos, hogy meghúznám, legyen bárki és bármilyen nemű.
- Velem fogsz aludni, ellenvetést nem fogadok el, és mielőtt még magyaráznád, hogy nem vagy pet meg satöbbi. Megjegyezném,hogy nem vagy az, mert ha az lennél, nem alhatnál velem egy ágyban. – tűnök el a fürdőben, negyed órára, és egy rövid, focis nadrágban térek vissza, meg egy köntösben. Még elszöszmötölök, ha Milo nem fürdött velem, nem erőltettem, mert tartalékolnom kell az energiáimat, a mérkőzések miatt. De ha nem akart fürdeni, akkor betuszkoltam, vagy rá szóltam.
- Van bent köntös, igaz, az én méretem, de használd. – míg fürdik ,vagy bent tartózkodik, bánom is én. Addig még szöszmötölök egy kicsit, de amint végzett, nem eresztem, nem tágítok, felnyitom a takarót, hogy fáradjon csak ide, és remélem így is fog tenni, mert ha ezt megtörténne, azon nyomban magam alá csomagolom, van helye mocorogni, de nem érdekel semmi ellenkezés.
- Csak engedd, és örülj,hogy nem szaggatlak majdnem ugyan úgy, szét, mint az első találkozásunkkor. - nem fogom rákötni az orrára, hogy nem fogok hozzá érni, amíg itt tartózkodunk. Vagyis, a korábbi mód talán kivételt képezhet, ahogy a repülőn segítettem rajta. De ennél több szórakozást nem engedhetek meg magamnak most, egyáltalán nem.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Azt hiszem ez az egyetlen elfogadható szituáció arra, hogy miért örülök a jelenlétének, mert így legalább nem esz meg a lova. Nem volt még korábban alkalmam ilyen közel lenni egyhez sem, és nem hiányzott az élmény, bár elég szép állatok. Nagyok és méltóságteljesek de nem tudom magam elképzelni hogy az én személyiségemhez illenének. Én macskás vagyok amúgy is. Eszembe jut Sidi aki a mamámnál van és ővele sem beszéltem már jó ideje és kicsit lassabban simogatom a lovat de zatán...
- Áááááááá - kiáltok fel, ahogy Csillag ezt a pillanatot választja hogy meg akarja enni az orrom, aztán a puha ajakszőrszálait érzem meg. Nyálas puszi?
- Áháá, ezt most miért.... - nyögök fel, ahogy próbálok menekülni a további kedves nyelves puszik elől, és inkább Romerot választom, aki túlságosan közel áll hozzám, így érzem azt az erőteljes kisugárzását, ami felpiszkál. Ami annyira nagyképűnek tűnik és neki fel sem tűnik mennyire szúrós, de én hülyét kapok tőle, ahogy el akar nyomni és ideges leszek tőle.
-Patás macska... nekem sima macskám volt otthon - még mindig meg kell hogy legyen Sidi, az a szőrmók gonosztevő aki nekem fogadott csak szót és a nagyi meg csak zsémbelt mindig hogy szörnyeteg. Most talán csak ők vannak ott egymásnak, én meg... elmenekültem a kudarcaim elől. Nem akarok erre gondolni, inkább hallgatom mit mesél.
- Nem nézel ki túl sok mindent belőlem mi? - húzom el a szám egy kicsit, de nem vagyok vádaskodó vagy legalábbis nem az a cél hogy az legyek, és inkább a kamerám után nyúlok hogy azt babráljam. Lövök is pár képet a többi lóról is, de Csillag elég egyértelműen pózol, és elégedetten zajong amikor elkattintom a gépet.
- Aha, szóval a legvégső esetben támadnak, és akkor is azért, hogy meneküljenek? Rémlik valami ilyesmi a lovas filmekből - szerettem a western filmeket régebben. Bár sose voltam az a nagy cowboy, már csak azért sem, mert én ehhez nagyon városi gyerek voltam, de azért Clint Eastwood odatette magát és szerettem a filmjeit. Mára már kinőttem. Mindent kinőttem. Megrezzenek, mert elgondolkodtam kicsit.
- Hm? Jah, jó. Menjünk - szedem össze magam és elindulok én is mellette és feljutunk a szobánkig ahol már ott van a táskám is, ami a csomagtartóban volt. Kritikusan nézek körül, ez a cucc túl jó nekem, sose jártam ennyire elit helyen és nem is érzem magam komfortosan benne. Már tiltakoznék is, de belém fojtja a szót. Összehúzom a szemöldököm, végül is elég nagy az ágy és egyre inkább vonz.
- Aha - kommentálom, és amíg elmegy fürdeni én kilépek a teraszra hogy elszívjak egy cigit. Jól esik a levegő és sikerül elmerengenek  a kint található székben és azt veszem észre hogy Romero már bent motoszkál. és beszél. Hiú ábránd hogy elfelejtse hogy itt vagyok mi? Naná.
- Ahha, oké - elnyomom a csikket és kihalászok pár dolgot a táskámból és bevonulok a fürdőbe és lezuhanyzom. Jól esik, és a hajamból is kimosom a zselét, hogy aztán újra húzzam. Csak enyhén, finoman hogy terészetes hatása legyen és ne kunkorodjon be azt gyűlölöm. A köntös kb kétszer akkora mint én, de azért felveszem a szállodás kis papuccsal együtt és vissza ballagok a szobába de nem fekszem le. Felteszem öltésre a gépem és a telefonom is, a pót aksit is csekkolom, hiszen holnap dolgoznom is kellene majd, nem nyaralás ez. Végül csak eldőlök és hirtelen az az érzésem hogy megtámadnak és felnyögök.
- Értékelem, de én így nem tudok aludni... - tiltakozom és igyekszem odébb araszolni egy kicsit. Feszülten rezzenek meg, nem tudok kikapcsolni és ezen nem segít a közelsége sem.

Másfél órával később mindig mereven bámulom a falat és a virágok szirmait számolgatom, de nem bírom tovább. Felkelek, és kikecmergek  a fürdőbe hogy elvégezzem a dolgom, és a köntös után nyúlva inkább a nappaliba megyek hogy aztán az erkélyre lépjek ki. Aludnom kellene, de nem tudok, pedig nyilvánvalóan fáradt vagyok és alig vagyok ébren de túl sok mindenen kattog az agyam, és képtelen vagyok ellazulni így inkább a kanapéra telepedve kezdek el rajzolni. Valahol a satírozás közben nyomhat el az álom, mert aztán arra ébredek fel, hogy valaki finoman rázza a vállam.
- Miazzzzz? - forgolódnék vissza a kanapéra a köntös takaróm alá, de azért résnyire nyitom a szemeimet. Máris fel kell kelni? Öt perce csuktam le a szemem. Öt perce.
- Jó, jó mindjárt.. - tápászkodok fel, és meggkordul a gyomrom. Az... kimaradt a vacsora. Éhes vagyok.
- Mi lesz reggelire?  - kérdezem, mintha minden rendben lenne.

Végtére is, teszik a helyzet, hogy Milo itt van Csillaggal, és a lovam játszani hívja őt. Bár elléptem mellőle, mégis sikerül nekem tántorodnia, és kifejezéstelen arccal, mégis felvont szemöldökkel pillantottam le rá, noha nem sokkal alacsonyabb mint én.  Engem beindít a közelsége, és nagyon is akarom őt érinteni, de nem teszem, hagyok neki egy kis szabadságot, de közben figyelem. Nem tudom,hogy hogyan fogom kibírni ezt a pár napot.
- Macskád? – én egyáltalán nem láttam semmit a házában, kivéve azt a macska festményt, nagyon szőrös macska szerepelt rajta, ha jól rémlik, nagyon sárga világító szemekkel. – Neve is van? Az, akit a festményen láttam? – semmi állattartásra utaló jelet nem találtam. Nem folytatom, de tényleg érdekel, hogy magán kívül más is érdekli? A pusztító életmódján kívül bármi más?
Talán ez a fiú, rengeteg kérdést hagy maga után bennem is, mert vannak az akták, amik elég felületesen mesélnek az életéről, csak feltűnési viszketegségben szenvedett, amint lehetett, ezt a punkosabb vonalat kezdte követni. New Orleansban lakott, és ide jött, művészetin tanult, ezt is tudom, és azt is,hogy a művészek elég rapszódikusak, szabad szellemek, de állítólag erre vágyott, ebbe az iskolába.
- Jelenleg nem. De te se adsz rá okot, hogy bárki bármit kinézzen belőled, ami nem az önpusztításról szól. - jegyzem meg, amolyan mellesleg, de hát ő várta az őszinteségemet, én pedig az vagyok. Senki nem mondhatja,hogy nem. Amit azt illeti, én a focin és a sporton kívül mást nem igen nézek a tv-ben. Ezeket is csak azért, hogy megtudjam, hogy nyertem-e a sportfogadással.
Azt viszont látom, hogy elmereng valamin, így nehezen szakad ki onnan, amikor hozzá szólok.
Én kényelmesen érzem magam, ahogy belépünk, minden tiszta, és komfortos, a berendezés, hogy modern, barokk sosem számított, csak érezzem, hogy minden tiszta.

- Tojásrántotta, és bacon. Mr. Bohennek korán el kellett indulnia, körbejárni a pályát. – engedi el Darren, Milo vállát, aki eddig az óvatos ébresztéssel próbálkozott, a megbízója parancsára.

Miután vízszintesbe kerül, úgy aludnék, ahogy nekem is jól esik, és egy darabig jó is, de aztán megérzem a változást. Eltűnt, próbálom nem felbaszni ezen az agyamat, mert a versenyre kell koncentrálnom. Egy-két tabletta Anett levendulás és citromfüves cuccai közül, az éjjeli szekrényről, és a másik oldalamra fordulok, aztán pedig óramű pontossággal ébredek, hajnal ötkor ahogy szoktam. Lezuhanyozok, felöltözöm az lovas ruháimba, sport cipőt húzok, mert a csizmám a lovakkal együtt érkezett. Milot pedig egy megvető fintor kíséretében ott hagyom a kanapén, odalent reggelizek az étteremben, a sport rovatot olvasgatva, és néhány hívást lebonyolítva. Hét – nyolc körül pedig felküldetem a kaját Darrennel Milo szobájába, én pedig eltűnök a versenyre, bemelegíteni, a lovakkal foglalkozni. A mai napon a díjlovaglás verseny lesz. Dél körül leszek a pályán, nevezési sorrendben jövünk. Nem várom el senkitől, hogy körbe rajongjon, egyedül indulok el, és mutatom be a díszlépéseket, sasszékat, négy ütemút, és a többi lépésmódot. Illedelmes meghajlás kíséretében távozunk a pályáról, hogy átadjuk a helyünket az utánunk következőknek. Ezután a terep akadály pályás verseny számra irányítanak át. Még reggel,körbe sétáltam a pályát, így tudom, hogy mi, hol fog következni. Talán ha egy pillanatra láttam Milot, de már a rajtnál állva a beugrásra készültünk, hogy minél gyorsabban iramodjunk neki, időre megy ez is, de ésszel. Nyaktörő, és váratlan akadályok is vannak, ahhoz hogy teljesítsem, feltétlenül bíznom kell Viharban.
Estére, elfáradtam, de újra Milot kerestem a tekintetemmel, köpök arra, hogy az erőmet tartalékoljam! Akarom! Most!
- Darren, merre vagytok?! – veszem újra magamhoz a telefonomat, és követelőzök, szokás szerint.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nagyon szép állat ez a ló és kicsit olyan macskás ahogy így elmondja hogy mennyire barátságos, nem hiszem el komolyan hogy el akarná adni. Elég csak látni ahogy ránéz és valahogy érzem hogy nem akarja eladni mert túlságosan is kedves állat. Olyasmi, amit nem tudtam elképzelni Romero mellett. Bár azért nekitántorodom egy kicsit amikor Csillag összenyálaz de azért megvakargatom a füle tövét meg ahol még mutatta hogy a lónak jól esik. A kérdésében érzem a kétséget és valahogy fájdalmasan cseng, de nem haragudhatok érte túlságosan, mert hát...
- Macskám - hagyom rá ahogy lassan elindulok mellette, én is nagyon fáradtnak érzem magam, lévén még jól sem vagyok teljesen és mégis átrángatott ide passióból.
- Igen, az akit láttál. Orleansban maradt amikor én eljöttem onnan. Sidi a neve - bár egyébként nőstény macska, de mire kiderült már hallgatott a Sidire. Nem neveztem át másra, mert megszokta már a nevét. Sidi az egyetlen, és legrégebbi barátom aki él, és hirtelen nagyon is rám tör hogy mennyire hiányzik az a szőrös hatalmas teste és a dorombolása is. Szeretem a macskám és... a nagyinál most is jó kezekben van.
- Hm, ez mondjuk jogos - bármennyire is szúr, nem tudok vitatkozni vele, és nem tudom azt mondani hogy nincs igaza. A nagyi legalább jó gazdája a macskámnak és szereti is őt. Legalább annyira mint én, és tudom hogy gondoskodik róla. Hiányzik.

Másnap reggel nem épp az fogad amit szeretnék de felnézek a testőr semleges arcába ahogy fölém hajolva ébresztget és elhúzódom ahogy kinyújtózom, és majdnem leesek. Idejében megkapaszkodom még a kanapé szélén.
- Francba! - morranok fel ahogy realizálom hogy ennyi az idő, és megvakarom a tarkómat hogy felébredjek és a reggeli gondolatára is korogni kezd a gyomrom.
- Baconos rántotta, csodás... - mormolom, és észre is veszem a tálcát a bőséges kajával, és kivadászom belőle a kávés termoszt hogy tölthessek magamnak, miután felültem és összehúztam magamon a köntöst.  
- Mikor kezdődik a verseny amin fotóznom kell? - kérdezem még a testőrt ahogy kávézom és eszek kábé három falatot a rántottából, ami ízletes. Hm, végül a tányér negyede is eltűnik meg egy fél zsömle is.
A válasz szerint fél óra, így bőven van időm elkészülni és magamhoz képest szolidan öltözöm fel. Fekete csőnadrág, és egy fekete nyitott nyakú ing. Nem gombolom össze, és mindrre jön egy kis mellény is. Darren végül is kivisz a lelátóra, és persze nekem ragadós mancsom van így a vip pass is hamar meglesz és egészen a pálya szélére megyek, ahonnan a legjobb fotókat lőhetem. Egész nap ott lebzselek, és a lehető legjobb képeket lövöm el Romerorol is, aki csak úgy belevetette magát az egész napos sportba, és tegnap este óta nem láttam. mindenüt a közelében vagyok csak nem hiszem hogy lát engem, de én látom és fotózom.
Valamivel később megállok és eszem egy falatot, de igazán nem sok és aztán folytatódik tovább a nap és megint csak a fotózásnak élek és eddig Darren kétszer húzott le az életveszélyes helyekről, pedig nem is voltam veszélyben. Csak mindent megtettem a legjobb képekért. Szerintem nem voltam veszélyben de a testőrtől már viszketést kapok és menekülök előle.

- Mr. Bohen! Az ebédlő erkélyen vagy....unk... Fenébe! - csapódik le a telefon, ahogy a fürge testőr elindul Milo után, aki megint meglépett előle.

Fél órával később a tornácon ülök és a gépem képeit lapozom hogy melyik lett a legjobb. A szám szélén lóg a cigim ahogy elmélyülten játszom vele. A fél lábam magam alá húztam fel, és kicsit el vagyok veszve itt mert nem az én világom ez az egész. Aztán egyszer csak felnézek és..
- Helló! Végeztél már a lovakkal mára? - kérdezem, hiszen mindenhol ott voltam, de azért most jól is esik leülni egy kicsit, és látom Darren is a homlokát törölgeti és rondán néz. Visszanézek. Nekem nem kell szót fogadnom.

Nem! Egyáltalán nem így képzeltem, azt,hogy Darren egy elcsukló fenébe kíséretében lecsapja rám a telefont! Miaafasz?! Idegesen túrok a hajamba, próbálok nem kapkodni, és a maréknyi versenytársammal kedélyesen eltársalogni, amikor épp becsatlakoznak hozzám, de végtére is ők is fáradtak, így nem tartjuk fel egymást sokáig. Még nekem is van egy futásom, mert kis híja van, hogy Darrent megüssem, amikor szembe találkozok vele. Mégis mi a francnak vettem fel?! Azt megértem, hogy az én őrzésemmel nem volt baja, de ezek után, hogy lerázta őt Milo, mint kiderül a mai nap folyamán jó párszor, elgondolkodom azon, hogy van-e értelme őt tartanom. Cipőre váltottam a csizmáról, fáradt voltam, és már épp leüvöltöttem volna Milo fejét, amikor megláttam őt az erkélyen, ahogy behajtogatta magát a szék és az asztal közé, igazából a maga módján egész elegáns ezzel a fekete összeállítással, kár, hogy nem láttam őt egész nap.
Az egész összképet végül csak az a rohadt bűzrúd rontotta, néztem már őt egy ideje, amikor felpillantott végre, ekkor léptem közelebb hozzá, és kikaptam a szájából a cigit, és azon nyomban elnyomtam, az asztalon áthajolva.
- Igen. De más terveim is vannak még mára. – toltam arrébb az asztalt, megvártam, hogy letegye a gépét, vagy remélhetőleg ösztönösen erősebben fogta, hiszen látom rajta, hogy mennyire szereti a gépét; és a mellényénél fogva húztam fel a székről, és nem engedtem neki ellenkezést, fogtam és behúztam magam után a fürdőbe. Útközben talán még odavakkantottam Darrennek, hogy intézze a vacsorát, nem emlékszem. De csattant mögöttünk a fürdő ajtó. Erőszakosan hajoltam az ajkára, és először haraptam, vér még nem serkent, de ha kellett, akkor az állkapocs izmokat megnyomva feszítettem szét a száját, ahogy két oldalról a kezemben tartottam a fejét, és a hüvelykujjaim a kérdéses ponton pihentek.
- Kiakasztottad Darrent. Veszélyes helyeken jártál! Kurvára veszélyes olyan helyekre felmászni egy ilyen versenyen. Megbokrosodik egy ló, és feléd vágtat! – az egész testemmel nekipréseltem az ajtónak, jó hogy nem bele passzíroztam, építettem.
- Kiakasztottál engem is. – fúrtam be az egyik combomat a lábai közé, és figyelmeztetőn nyomtam meg az ágyékát a lábammal. Felhúztam először az egyik, majd a másik kezét a feje fölé, és így pillantottam végig rajta. Kurva jól néz ki ebben a fekete göncben, mint aki tényleg ad magára, jobb mint az-az össze vissza szakad gönc, amiket eddig láttam rajta, és igazából talán ez-az ami még beindít, milyen lehetne, ha adna magára, jobban? Nem akarom megreformálni, így jó. A torkára tapad a szám, és megszívom az ádámcsutkáját, és attól feljebb kicsit meg is harapom.
- Kiszöktél mellőlem! Az a szerencséd, hogy a versenyre kell koncentrálnom, különben felbasztalak volna az ágy tetejére, négykézláb, és addig verlek az övemmel, amíg egyszer el nem sülsz kínodban, a kéjtől. – sziszegem egyenesen a szemeibe nézve, és nem is pillantok félre. Kurvára komolyan gondolom. Akarom őt, vele akarok aludni, és  kurva hét szentség, hogy ma éjjel eszébe sem fog jutni kibújnia mellőlem! Alpári voltam? Kurvára nem érdekelt. Van az a helyzet, amikor ki tudok kelni magamból, és Milo előtt tudom jól,hogy nem kell megjátszanom magamat, mert látta a legrosszabb oldalamat, tudja, hogy mire lennék képes igazából.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Hosszú volt ez a nap és most végre van egy kis szabad időm, hogy Darren se kotlik a nyakamon és az egyik asztalhoz ültem le a tornácon és kerültem minden kapcsolatot az itteni Romerohoz hasonlatos sznob döggel, mert ez itt nem az én világom, de a hétvégém témája a fotózás, és ha már itt vagyok akkor egy fél tányér hidegtálat is szereztem, igaz nem ettem meg mindent még, mert elkezdtem a képeket válogatni hogy melyik az ami hasunálható vagy sem, és a kevés vacsinak is a háromnegyed része eltűnt közben és aztán gyújtottam rá hiszen itt kint lehet van egy hamutartó is az asztalon így nem zavartatom magam különösebben és elsőre észre sem veszem Romerot, csak nem tudom, később ahogy felnézek már ott van. Valahogy nem néz ki túlságosan nyugodtnak és felvillan a szemem ahogy ellopja a cigim és önkényesen elnyomja.
- Romero! - mordulok fel, hiszen ezt nem teheti meg. Leteszem a gépem és a táska után nyúlok, de nem marad esélyem elpakolni mert kihúz az asztal mögül.
- Eressz el, a gépem! A gépem! - rántom el magam előle és biztos hogy be fog kékülni de legalább elteszem a dolgaimat mielőtt még másodszor is elrángatna magával, de legalább Darren utánamszól hogy ne aggódjak, minden cuccom meglesz. Cöh ez nem ezen múlik!
- Ne rángass bazdmeg, hallod?! - háborodok fel, ahogy a hátam nekinyekken a fürdő falának és kiszakad belőlem egy szussz.
- Nem a te dolgod! Én se ugattam bele hogy mikor hogyan ugrass! Én csak tettem a dolgom, és majd megnézheted a képeimet hogy milyenek lettek! Szerinted mégis hogy a faszomba fotózzak egy lelátóról, ahonnan csak az előttem ugrálók kezeit látom, heh?! - förmedek rá, mert nem vagyok cukorból, és nem fogok összetörni ha mondjuk leesek az egyik gerendáról, de nem estem le. Csak folyamatosan nem hagytak kibontakozni így egy idő után, eltűntem a testőr elől, hogy ne hátráltasson már folyamatosan.
- Darren csak kibaszottul hátráltatott a munkámban és nem voltam veszélyben! A belső körön kívül voltam - vágom hozzá ahogy megfeszítem magam és menekülni akarok de nem enged és feljebb húzza a térdét és nyomni kezdi az ékszereimet odalent. Nem kockáztatom meg, de ettől még kurvára nincs joga így bánni velem. Felmegy bennem is a pumpa.
- Kiszöktem?! Nem vagyok a tulajdonod! Nem vagyok egy játékszer a kezedben, nehogy azt hidd! Azért vagyok itt mert el akartam jönni és fotózok, teszem a dolgom amiért itt vagyok! Kurvára nem a te szórakoztatásodért! - vágom a képébe ahogy feltüzelem magam. Velem csak ne szórakozzon.
- Különben is, ki a fasz tud úgy aludni ha rajta fekszenek!? Azt akarod hogy holnap ne tudjak fotózni és összeessek mert nem alszok!? - feszülök neki hogy kiszabaduljak de nem sikerül, sokkal jobb erőben van a rohadék mint én. Csak vergődök tehetetlenül.
- Na, eressz el! Kirángattál a gépem mellől, de ha baja esik az miattad lesz!  - morgok ahogy villámlik a szürke szemem, de nekidöntöm a fejem a falnak. Lehiggadok, csak szabaduljak végre meg tőle. Nem mondom hogy nem izgat fel a közelsége hogy ennyire ad és ennyire agresszív, de ... Fenébe is vele!

Ahogy elhúzza a kezét, kénytelen vagyok rászorítani a csuklójára, pedig nem akartam ennyire drasztikus lenni. Mégis… felbosszantott!
- Semmi baja nem lesz a kurva gépednek, Darren arra is vigyáz. – morranok hátra a vállam felett. Mégis mit képzelt?! Csak úgy lerázni Darrent, és ha nem ismerném már elég rég, azt hinném, hogy alkalmatlan a biztonsági főnöki posztjára. Nincs baj a kondíciójával, mert ő tanított meg harcolni, az önvédelemre, és a gyilkolásra is , ha azt vesszük. Kaptam tőle tengerészgyalogos képzést. Áh, én nem olyan vagyok, aki úgy állna be a maffia berkei közé, hogy nem készültem fel eléggé. Mert nem akartam az első körben fejjel előre kiesni a ringből. Az a fajta ember vagyok, aki belecsöppent, de legalább a legjobbat és legtöbbet kihozva igyekszem élni az életemet, túlélni.
- Rángatlak bazdmeg, mert értelmes kérésre nem jössz. És az én dolgom igen is, mert én hívtalak ide, én tartozom felelősséggel érted, és az én hibám, ha te megsérülsz! – csattanok vissza, és szerintem nekem is teljesen jogosan van igazam.
- Ha zavar a közelsége, talán tárgyalhatunk arról, hogy mekkora az a táv, amiben nem érzed korlátozva a munkád, de rád is tud figyelni. – nekifeszültem, és az ágyékomat is nekinyomtam, a lovagló nadrág túl szűk, de érezhette, hogy beindultam attól, ahogy elkezdtünk veszekedni.
- Ajánlom, hogy jó képeket készíts, mert teljesen komolyan gondoltam, hogy a fotósom légy, és eladhassuk a lapoknak.- kezd bosszantani, megfogom az egyik tenyeremben mindkét csuklóját, és így tartom.
- Mit fogsz csinálni velem, ha baja esik a gépednek? Veszek másikat. – húzom le a tenyeremet az arcán, és szétfeszítem a száját, hogy megcsókolhassam, aztán zihálva válok el az ajkától, hogy türelmetlenül gombolgatni kezdjem a mellényét, majd az inget is a testén. – Nem szeretem, ha fenyegetnek. – csípem meg az egyik mellbimbóját, majd a hasán át lesimítok az ágyékához, és kicsatolom a nadrágját.
- Azért alszol mellettem, mert így könnyebb megbaszni, mint keresgélni, hogy a kibaszott fos kanapéra mész inkább aludni! – rángatom le fél kézzel a nadrágot róla, rohadtul nem érdekel, itt, a fürdő ajtajának szorítva fogom megkefélni. Először. Lerángatom róla a nadrágot, és leszaggatom végül a ruháját, úgy érzem magamat, mint egy veszett vadállat, aki ezt a fiút akarja, aki minden szavával, egy pillantásával megőrjíti, és kivetkőzöm magamból. Nem így akartam, a versenyre akartam összpontosítani, de megőrülök! Egész nap nem láttam, Darren idegeire ment, és utána olyan nyugodtan nézte a képeit, és pöfékelt! Kicsomagolom magamat is,kicsit szerencsétlenkedve az egész heti önmegtartóztatás, magamhoz képest, mert játszó partnert eddig mindig találtam, vagy épp hagyatkozhattam a tökéletesen egészséges önkielégítésre is, de most, ez itt rég kevés volt. Őt akartam, a dacos szemeit, az árulkodó testét. Már épp birtokba akartam volna venni, amikor rájöttem, hogy itt a saját elő váladékom kevés lesz. Próbáltam lassítani, de úgy éreztem, ha elengedem, elszökik, azt nem akartam. Így ruhástól vetődtem végül be vele a zuhany alá, ahol megengedtem a vizet, langyosra, a kezeit továbbra is fogtam, egy kézzel. Lerúgtam magamról a cipőmet, és az egyik fiókban találtam egy tubus krémet is, tökéletes, lecsavartam róla a kupakot, és végül a zuhany kabinba irányítottam át magunkat. Nem jellemző rám a szerencsétlenkedés, de józanul kellett gondolkodnom, nem pet, nem egy olyan személy, akit megkínzok. Velem van, szükségem van a teste adta megkönnyebbülésre, és így, vigyáznom kell rá.
A krémmel elősegítettem az utamat, , noha türelmetlen voltam, de mégis segítettem Milon is, a felsőtestemmel szegeztem neki a hűvös csempének, és elengedtem a csuklóit is, vadul martam a fogaimmal az ajkába, de nem akartam felsérteni, vért fakasztani, nem ez volt a célom most.
Az ajkai közé nyögtem, amikor végre benne voltam. A szabad kezemmel bebarangoltam a testét, határozott mozdulatokkal simítottam, vagy épp csippentettem, és egyáltalán nem finomkodtam, amikor a kezembe fogtam az ő férfiasságát is. Az első néhány gyorsabb mozdulat után, váltottam egy kicsit lassabb tempóra, sajnos vagy nem sajnos, túl hamar elsültem, de kész voltam az újabb menetre. Nem fenyegettem,hogy megölöm, csak az a lényeg, hogy vele lehetek most.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Rászorul a marka a csuklómra és már-már fel is nyögnék, de ennek biztosan nyoma lesz később de nehogy már átrángasson itt a fél csarnokon. A gépem mindennél fontosabb nekem, és nem hagyhatom hogy baja essen és elegem van mindenből.
- Darren testőr, nem fényképész! Nem ért úgy hozzá, hogy ááááh - szájalok tovább de végül csak nem hagy és maga után rángat. Egyáltalán nem voltam veszélyben és nem kellett volna mindenhol a nyomomban lennie, és nem bocsátottam meg neki hogy akkor éjjel gyomrom bokszolt és mint valami erőtlen zsákot bepakolt a kocsiba Romero mellé. Valahol azért enyhe elégtételt is érzek mert elég szemfüles a biztiboy de mégis mindig sikerült leráznom, és csak kétszer húzott le a korlát tetejéről ahonnan épp a vágtázó lovasokat fotóztam és közülük is legfőképp Romerot. Még egy olyan képet is elkaptam ahol szinte mosolyog és ragog a szürke szeme a napfény miatt.
- Te hívtál ide, de saját magamért csakis én tartozom felelősséggel! Neked semmi közöd hozzá! A fotósod vagyok bazdmeg, hogyan dolgozzak ha feltartanak?! - fakadok ki de már csattanok is neki a falnak és felnyögök. Szétáramlik testemben az adrenalin, és felmegy a vérnyomásom. Ahogy nekem feszül megérzem a vágyát, hogy mennyire kemény és nem mondom hogy az én farkam nem rándul meg kéjesen az érzésre de a picsába! Megint cserben hagy a testem.
- Nem kell egy kibaszott testőr a nyakamban. Itt nem lehet semmi bajom, nem ismer senki. Nem kell bébicsősz - sziszegem ahogy teljesen lefogja a kezeimet. Túl széles a tenyere és elfér benne mindkét csuklóm kényelmesen. Rohadt élet már, hogy ilyen izmosnak kell lennie. Nekifeszülök, ahogy szabadulni akarok, de nem tudok és most sincs sokkal több terem mint korábban bár most legalább nem vert meg előtte és kínzott meg  maga módján.
- Abban ne kételkedj hogy jók lesznek, seggfej! - fortyanok fel, hiszen tudom hogy mi a munkám, és nem is lustálkodtam egész nap. Rengeteg képet kattintottam el, és kicseréltem a videókártyát is hogy holnap már újabbakat készíthessek egy üres területre. Levegő után kapok ahogy megcsókol, mert intenzíven csókol és erőszakosan, mégis szenvedélyesen és szinte belefulladok, és nem kapok levegőt. Most jó is hogy tart, mert felmondana a térdem éppen.
- Az nem lesz olyan, nekem EZ a gép kell! - vágok vissza dacosan, hiszen ezért a gépért ölnék is, mert a nagyamám adta nekem. Illetve ő fizette ki, de én választottam és már van ennél sokkal jobb kamera is, de ez a legjobb számomra és nagyon morcos leszek ha valami baja lesz. Arra nem lesz bocsánat.
- Én sem! - szisszenek fel ahogy megcsíp és már nekem is szűk a gatyám. Az ingemnek annyi, de azért ezt sem bírom ki.
- Ez volt az egyetlen fekete ingem! Miért basztad szét?! - fortyanok fel, ahogy a gatyámból is kihámoz és majdnem el is szédülök ahogy hirtelen váltunk helyzetet és bele is kapaszkodik egy pillanatra a vállába ha hagyja amikor belök a zuhanykabinba, és kiráz a hideg a hidegtől. Nekem ez hideg.
- Hihiiiideggg - nyöszörgök egy kicsit mielőtt megint a falnak szegezve hogy belém hatolhasson. Megfeszülök, és érezhetően feszes minden egyes porcikám de végül lassan enyhül a nyomás, ahogy arcomon a fájdalmat lassan más veszi át, de ettől még nem esett jól.
- Engedd el a.... kezehhm... - nyögök fel rekedten ahogy újabbat lökve hatol mélyebbre belém, de szerintem már nincs keringése a kezeimnek. Amikor elereszt belekapaszkodok a vállába és nem kímélve marok bele a bőrébe ahogy megfeszül a testem. Magával sodort a szenvedélye és ahogy a farkamon mozgatja a kezét felsóhajtok. Olyan kibaszottul erőszakos, de mégis csak jó... Nem is kell olyan sok hogy megfeszüljön a testem és elélvezzek a kezét kenve össze, és ahogy a záróizmom megfeszül a farkán, ő is megremeg és szinte felrobbanni vélem, legalábbis is olyan érzés.
Kifulladva kapkodok levegő után és a vállának döntöm a fejem ahogy a hajam vizes tincsekben lóg összevissza. Elfáradtam. Észvesztő volt de fárasztó is.

Szerencsére, ezen a  szinten senki sem tartózkodott, mert voltam olyan előrelátó, hogy le zárattam a hozzám közelebb eső részt, így nem tudott olyan könnyen elmenekülni innen Milo, nem rendezhetett kis jelentet, sem nagyot, a nyilvánosság számára. Persze, mennyien örülnének, ha nyilvánosan kitudódna, hogy biszex vagyok, és a férfiakat is szeretem? Sokan.
- Darren, nem idióta, hanem testőr. Használ eszközöket, ő is, amikkel óvatosan kell bánnia. – nyugtatom meg félvállról, nem hinném, hogy pont Darren lenne az, aki tönkre akarná tenni Milo munkaeszközét.
Csak nem fogja be, csak szájal, és ezzel kurvára felbassza az agyamat.
- Milo Morris! – figyelmeztetem, mert szerintem gecire nincs igaza, én hívtam, az én felelősségem, de időnként tudom, hogy felesleges az emberekkel veszekednem, mert előbb utóbb úgyis belátják, hogy nekem van igazam, csak idő kell nekik, hogy felfogják, és eljusson a felismerésig, és most még egész türelmes vagyok, ha azt vesszük.
- A bébicsősz, nekem kell, hogy tudjam, minden rendben van veled. – sziszegem az arcába, miközben fél kézzel megfogom az állát, és felém irányítom a fejét, hogy a szemeink találkozhassanak. Minden porcikám remeg, hogy végre megkönnyebbüljek, és azért, hogy mindezt Miloban tegyem meg.
Hogy az egyetlen fekete ingje? Pech, mert amúgy jól állt rajta, de nem baj, majd kap tíz másikat helyette, hiszen én tettem tönkre. Nem reagálok a provokálására, sem a kérdésére, hiszen, így sokkal könnyebb volt. A panaszkodására, melegebbre állítom a vizet, bár nekem az is kellemes volt, legalább nem a jéghideg fajta. Nem akarom, hogy megfagyjon, és tényleg nem kell sok mozdulat, érzem, hogy ő is elélvez, meg én is, ki is szakad a torkomból, egy mélyebb morgás, a tenyerem ökölbe szorul a falnak támaszkodva és mámorítóan cikázik végig a gerincemen az érzés, az orgazmus. A szorítása kipréseli belőlem a második kilövellésem is.
- Azt! A! Faszomba! – zihálok, meg se éreztem, hogy kikarmolta a vállaimat, vagy belém mart, azt hiszem, az adta meg a plusz löketet.
Hátra döntöm kissé a fejemet, és feljebb emelem a derekamra Milot, ahogy kihúzódom belőle, a nedveit a fejünkre záporozó víz szinte lemosta. Érzem, hogy alig van a lábaiban erő, és elfáradt. A rohadt életbe! Sokkal, de sokkal tovább kellene bírnia! De ha így folytatom, a lelkét is kikefélem belőle. Azt pedig nem szeretném, mert sokáig akarom élvezni még a testét, és azt, ahogy nekem feszül, minden mondatával.
Gyorsan megmosom a hajamat a samponnal, és a tusfürdőt is igénybe veszem, a szivaccsal pedig át dörzsölöm Milo testét is. Most van időm megnézni a tetoválásait is. Korábban nem gyönyörködtem benne. Egy szitakötő, egy Batman, egy Batman jel, és egy gorilla Batman, és…ez is az egyik szereplő onnan. Nem nagyon hagyok neki más választást, minthogy engedje magát megfürdetni, így a csípőmön ülve, ha továbbra is gyenge, és legalább van időm szemügyre venni a mellkasán, a szívben levő szitakötőt is, egy sas…tigris, és a másik karja, mire végzek ezzel az oldallal is, addigra újra feltűnik, ezúttal a kézfején a szitakötő felirat. Csak összeszűkül a pillantásom, ahogy felmérem, elgondolkodok. A denevérember is bizonyára fontos neki, de ez a szitakötő két formában is szerepel rajta, ráadásul szereti is az illetőt. Ki lehet?! Kit szeret?! Ha már megbír állni két lábon, leengedem magamról, és befejezem a fürdést, ez biztos, hogy nem olyasmi, amit megkérdeznék tőle. Nem most. De idegesít, hogy valaki más felveheti velem a harcot, mert Milo csakis az enyém lehet!
Metszőn pillantok rá, ahogy kilépek a zuhanykabinból, és csak egy köntöst kapok magamra. Éhes vagyok, és nem ártana végre lepihennem.
Én csak egy adag cézár salátát kérek, tojással és extra csirke hússal, meg parmezánszórással, és narancs lével. Milonak szendvicset rendelek. Visszasétálok a fürdőbe, és szemügyre veszem magamat a tükörben, majd reggel borotválkozom, letévedt a pillantásom a padlóra. Romhalmazt hagytam magunk után, de azt a fekete inget sajnáltam, mert jól állt Milon. A magántelefonomért mentem.
- Igen, azt. Láttad, hogy milyen volt rajta. Nem baj ha nem ugyanaz a fazon, de kell, feketék. - bontottam a telefont. Darren amolyan mindenes, személyi testőr, és olykor asszisztens is. A vacsora megérkeztéig, még lebonyolítottam néhány hívást, a kanapén ücsörögve, Darren tolta be a kocsit, és csak biccentett, tudtam ,hogy meglesz minden amit kértem, új fekete nadrágok, és ingek, mind Milo stílusa lesz, és reggelre itt lesz minden. Éjszaka úgy sincs szüksége semmire.
- Gyere vacsorázni, Milo. A géped is itt van, Darren visszacsomagolta, és a vacsoránkkal hozta fel. – tájékoztatom, hiszen ennyit mégis csak tudhat a munkaeszközéről.
- Miért pont ehhez ragaszkodsz? Vannak sokkal újabbak és jobbak. – igen, muszáj volt utána néznem.

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Nincs senki ezen a szinten csak mi, de hát nem csodálkozom rajta hogy ennek az egoista fasznak az egész emelet kell, és kivett mindent amit csak lehet. Végigrángat a szobájáig és a fürdőben kötünk ki hogy aztán nekem essen de azért menet közben még hozzávágok pár dolgot.
- Nekem nem a testőröm és nem is kell, és magad miatt nem kell rám állítani. Persze, a gépem...! - morgok és nem vagyok nyugodt a gépemmel kapcsolatosan mert sose adom ki a kezemből a masinámat és most is fáj hogy meg kell válnom tőle. Még ilyen kis időre is.
- Mivan? - morgok rá agresszívan ahogy a falnak présel de utána nem vagyok képes túl sokat beszélni hiszen a szavaim és az indulataim elsöpri egy kicsit az élvezet. Kemény menet és nem kímél, és a végére a vállára bukik a fejem ahogy ő is elélvez. Kimegy belőlem az erő egy kicsit hoszú mély levegőt veszek és lassan állok meg a lábamon ahogy megnyugszom. A légzésem is rendezem ahogy lassan felemelem a fejem és a hideg kőnek döntöm. Élvezem a meleg vizet és hagyom hogy megfürdessen ahogy eléggé elfárasztott ezzel a menettel, de nem vagyok a legjobb formámban neki hála! Csakis magára vethet, senki másra. Élvezem a meleg vizet és nem ellenkezek ahogy végigmossa a testem. Kellemes volt az aktus és ahogy hozzám ér, meg is rándul a farkam egy kicsit. A kondícióm nem a legjobb, de azért lehet bírnám még egyszer. Be nem vallanám, de eléggé felizgatott és egy kicsit le is nyugtatott a szex, és már nem akarom leharapni a fejét mindenért, és én is megmosom a hajam ahogy kicsit visszajön az erőm, és látom hogy végignézi a tetoválásaimat is. Nem zavartatom magam. Csak a mellkasomon, és a karjaimon van, a nyakamra felkúszva de lejjebb nincsen. Még terveztema csípőmre is, de egyenlőre nem jutottam el a tetoválószalonba ahol csinálták az eddigieket. Van amire nem is emlékszem már. Észreveszem hogy metsző pillantást vet a szitakötőmre de nem teszem szóvá, inkább csak befejezem a fürdést viszonylagos csendben és megtörülközöm. Beburkolom magam a sok számmal nagyobb  fürdőköpenybe, és követem vissza a nappali szobába.
- Ne ne.... Melegszendvicset kérek sok sajttal és zöldséggel - kotyogok bele a kaja rendelésbe az ital mellé mindegy, de éhes vagyok, és kirángatott a vacsim mellől is, amit meg se bírtam enni.  Visszalépek a fürdőbe egyp illanatra így pont lemaradok valamiről, de muszáj volt megnéznem a tükörben magam hogy elkezdtem-e már belilulni.
Amíg ő telefonál, és előhalászom a kis laptopo és bekapcsolom. Mikrousb olvasot szedek elő végtelen zsebeinek egyikéből, és áttöltöm a képeket a laptopa. A háttérképem Sidi. Gyönyörű fekete maine coon macska, igazi gonosz szemekkel, de számomra a legszebbek. Megválaszolok néhány emailt és a facebook chatemen is üzenek egy két embernek. Főleg a haveroknak, akik a zenekart is alkotják.
- Na végre! - vetem magam a gépemre hiszen már aggódtam érte! Máris a kezembe veszem és megvizsgálom minden oldalról, és szögből, és a táskájába kotrok a kiegészítők után. Addig nem is érdekel a kaja és csak utána éri el az orrom a melegszendvics hívogató illata. Kiveszem abból is a chipet és a ma fényképezett képeket is áttöltöm a gépre egy újabb mappába. A másikban még a zenekari képek voltak, és néhány modell munka.
Kinyújtom a nyakam a kocsi felé és átülök Romero mellé a kajám közelébe és kinyúlok a melegszendvicsem felé. A csuklóm már vörös de nem érdekel, nem panaszkodok. Az sosem volt jellemző rám, és inkább csak beleharapok. Forró de finom.
- Uhhdejóóóhhhh - mormogom bele két falat között és viszonylag hamar el is tüntetem a szendvicset és a teám után nyúlok, mert két bögre van. Gondolom nem akar egyszerre két bögréből inni...
- Mert ennek eszmei értéke van. Tudom hogy vannak jobbak de nekem ez kell. Ez a gép sokat jelent nekem, és nem adom ki szinte sose a kezemből...- sóhajtok fel ahogy a gépre nézek. Igen, ezért és a hozzá köthető emlékért képes lennék bárkinek nekimenni attól teljesen függetlenül hogy van esélyem vagy sincs. Ez a gép mindent megér nekem.
- Azelőtt kaptam hogy Yorkba költöztem volna, amolyan... szalagavatós ajándék volt  - bár nem a szüleimtől, azok hamar elmentek, de a nagymamám.... Ő mindig mellettem volt és csak ő volt nekem. Neki meg én, és így kiegészítettük egymást. Egészen elkomolyodok egy percre ahogy eszembe jut a nagyi. Őt is elárultam. Eltolom az üres tányért és idegesen kapok a dzsekim után hogy kiszedjem belőle a cigim.
- Bocs, pillanat - húzom össze a köntöst, és lépek ki az erkélyre ahol rágyújtok. Vizes hajjal, köntösben. Nem érdekel hogy megfázhatok, nem érdekel semmi. Nem vagyok jó semmire, és nem tehetek semmit ellene. Jézusom, nagyi. Örülök hogy nem látsz most. IDegesen túrom hátra a hajam.

Nem akarok nekiállni egyedül enni, így míg bíbelődik a gépe ellenőrzésével, csak ülök, és a tőzsde híreket olvasgatom a tabletemen. Bár nem szeretem ha felmelegszik a saláta, és az öntet, de hajlandó vagyok várni, mert láttam, hogy mennyire fontos neki ez a gép, elvégre, ezzel dolgozik. Bár amennyit fizetnek a munkáiért, nem hinném, hogy nem tudna venni magának egy újat.
Azért, láttam, hogy mennyire fontos neki az a gép, épp a teámít ízesítem, szeretem magam készíteni, bár én még tejet is szoktam tenni a sajátomba.
- Kérsz még, hozassak fel egy ugyan ilyet? – kérdezem, miközben a telefonért nyúlok, és már kész vagyok tárcsázni a konyhát is, jobb mint az a rohadt keksz, amit épphogy megevett, és tetszik, hogy ennyire jóízűen eszik. Kell is majd az energia, mert igazából, alig bírom visszafogni magamat, újra neki akarok esni, és ez az ő hibája, meg a rohadt jó hangja. Függővé váltam, ami nálam könnyen megy.
Nem kell kérdeznem, tudom, látom rajta, hogy fontos valakitől kapta, én még a salátámon rágódok, de gondolkodtam rajta, hogy egy szendvicset kellene nekem is rendelnem, mert baromi jó illata volt. Sebaj, majd a verseny utáni estén egy ugyan ilyet fogok beburkolni. Az a szerencse, hogy Texasban az év ezen szakában is meleg van, még éjjel is, így biztos nem fog megfázni, ahogy kimegy az erkélyre cigizni. Angolos nyugodtsággal fejezem be a vacsorám maradékát, és iszok rá egy kis narancslevet. Elég időt hagytam neki odakint, de aztán utána megyek, még mindig cigizik. Megérintem a tarkóját, és felém fordítom a fejét, az aktuális füstöt kiszívom a szájából, letüdőzöm, majd kifújom. Voltam fiatal, voltam egyetemista, és az angol egyetemeken a legbetegebbek a diákok. Nyugodtan, köhögés nélkül fújom ki, és van a győzelmi szivar, meg az a közeg, ahol elvárják, hogy elpöfékelj sznobságból egy szálat… A manőverrel együtt kiveszem Milo kezéből újra a cigit, és elnyomom a korláton. Rajtam is a köntösöm van még, de nem bánom, úgy sem lesz már sokáig. Úgy ítélem meg, hogy elég volt a lelkizésből, így más irányba terelem a folytatást. Miután kifújtam az orromon a füstöt, ezúttal megcsókolom, mint aki a lelkét is kiszívja belőle.
- Azt akarom, hogy a kanapén ülve lovagolj meg és előtte szopj le, de ha nem teszed meg, a lovagló pálcámmal csipkézem ki a segged, és nem akarom Vihart holnap egy véres pálcával ösztökélni. – tudom, hogy nem fog leszopni, és meglovagolni sem, de készséggel fogom elterelni a figyelmét a problémáiról, mert azt akarom, hogy itt legyen mellettem, nem pedig a múltban. Elvégre, biztos, hogy elbaszott néhány dolgot, de itt van, és senkinek nem fogom engedni, hogy elvegye tőlem, még a drognak se, az hét szentség. Mert akkor kinyírom az egész hálózatot, aki elmert neki adni bármit is. Nem hoztam magammal olyan játékszereket, amik izgalmasabbá tennék az együttléteinket, de vannak kötelek, ki tudom kötni.
De ha mégis megtenné Milo, én lennék a legjobban meglepődve, miért? Mert nála sosem lehet tudni, ő az, akire sosem fogadnék, mert tudom, hogy úgyis egy A,B,C variáció helyett egy X,Y variációval rukkolna elő, amire sosem fogadnék.
Elengedtem a tarkóját, és beálltam mögé, Texas gyönyörű volt az alkonyi fényben, végig nyaltam a tarkóját, és kicsit megharaptam, a rohadt frottír anyag zavart, mert így ahhoz dörgöltem magamat. Támaszkodtam mellette a párkányon, könyékig fel volt gyűrve a köntös ujja, a másik kezemmel felhúztam a derekára a köntöst, és körbe udvaroltam a fenekét. Igen, kész voltam egy újabb menetre, de ez az ő hibája. Mert ő kell, azért mert úgy érzem, nem érdeklem, és harcolni akarok azért , hogy érdekeljem őt, akarom ,hogy álmában is rám gondoljon! Bazd meg Morris!

+25; durva beszéd, erőszakos tartalom

Fél szemmel még látom hogy nem nyúl a kajához és inkább megvár de még akkor is előbb a gépemet csekkolom, de megnyugszom hogy az a seggfej testőr tényleg vigyázott rá és minden itt van a táskájában ami kell és aminek itt kell lennie. Erre nagyon háklis vagyok.
Elindítom a másolást és odatelepszem a kanapéra hogy kényelmesen az ölembe vehessem a tányért és eltüntessem a szendvicset. Elégedetten törlöm meg a szám szélét, és a kérdésére összehúzom a szemöldököm. Meg tudok enni még egyet? Hm...
- Ahha. Egy ugyanilyen sonkás sajtos zöldésgest és valami szénsavas narancsot vagy kólát vagy gyömbért ami van. Aha, gyömbért - akad a kezembe az itallap ahol ki is szúrom hogy van. Kell hogy működjön a gyomrom, és ez a szendvics finom volt. Jól fog esni ez a második is, maximum a végét meghagyom, attól függ. Kell az a másik. Addig viszont kell egy pár percés kilépek a kis erkélyre a hatalmas köntösben hogy elszívjak egy cigit mert ez most kell. Kicsit elevenen jöttek fel a kellemetlen emlékek és a friss levegő segít is egy kicsit. Jobban érzem magam tőle, tisztább a fejem, és most sajnálom hogy nem hoztam magammal gyógyszert. Igen, annak hívom, de igazából csak szerek. Ellazítanak és kikapcsolják a stresszfaktort és nyugodtabban tudok dolgozni olyankor.
A második szálat szívom éppen el amikor kilép ő is a teraszra és elveszi tőlem a cigim és megcsókol, ellopva a füstömet. Meglepetten hagyom neki, erre nem számítottam és arra sem hogy utánam jöjjön. Megint rám tapad és a korlátnak dőlve nem sok esélyem van a menekülére de most még nem is akarok. Ez eddig meglepően normális reakció a részéről de aztán persze meg kell szólaljon.
- Na persze... - húzom el  a szám szélét, már majdnem mosolyra de mégsem. Nem áll szándékomban teljesíteni a kérését és ha megint meg akar verni a pálcával, hát ő jár rosszabbul, mert nem lesznek profi képei.
Ahogy mögöttem áll és kapaszkodik, már majdnem.... idilli a kép de nem engedhetem el magam, vele nem tudom megtenni túl erőszakos és önző és érdektelen. Semmi nem érdekli önmagán kívül. Olyan mintha csak a düh lenne benne állandó, de az nem érdekel mert az bennem is elég hamar fellobban és nem kell sok hogy elkapjon a harctéri idegesség. Csak nekem rámegy az egészségem. Neki meg nem. Ez az igazi különbség. Felsóhajtok ahogy nem hagy békén, hanem a maga módján udvarol és felfedezi a testem ismét. Megremegek az érintései alatt, ilyenkor bezzeg milyen finom tud lenni!
- Előbb a kajám. Utána tárgyalhatunk róla - fordulok picit hátra amennyire tudok, és apró kis gonoszkás mosolyra húzom a szám szélét. Meg fogom bánni, de hol érdekel engem? Hol érdekel engem bármi is  ezzel a hétvégével kapcsolatban?! Sehol.
- Ugye nem akarsz ma éjjel is rámfeküdni? - kérdezem inkább, mert képtelen voltam akár egy pillanatra is ellazulni, nem hogy aludni.

Meglepődöm, de nem látszik meg rajtam, gond nélkül tárcsázom Darrent, hogy hozasson fel még egy ugyan olyan szendvicset, gyömbérrel. Szerintem sejti, hogy ki rendelte, mert én nem különösebben szeretem a szénsavas gyömbért. Finom próbálok lenni vele, hogy lássa, igen is tudok gyengédebb lenni, igazából egy könnyű menetnek jobban örülnék most, ahol nem fogom le, nem korlátozom úgy, csak… könnyedén vele vagyok. Nálam csak a szex körül forog a magán életem, mert ez jó, ez kikapcsol, és elfáradok úgy, hogy ne agyaljak semmin feleslegesen. A látszattal ellentétben igen is sok dolgon agyalok, de az üzleti ügyeimet senki orrára nem fogom rákötni. Semmi közül hozzá, a húgom is csak annyit tud róla, amennyit szükséges.
Összeszűkül a pillantásom, ahogy megfordul, és látom a szemeiben megcsillanni a ravaszságot. Én sem most jöttem le a falvédőről…
- Előbb egy könnyű menet, aztán a kajád, már úgyis megrendeltem, és aludhatsz a rohadt kanapédon, ha akarsz, békén hagylak, egész éjszaka. – kidőltem tegnap, mert azt hittem, hogy velem van, és jó érzés volt mellette elaludni, ugyanis, olykor olyasfajta rémálmok gyötörtek, amiket nem szerettem. Apám terrorizálása, a húgom akaratos viselkedése, ami miatt szexfüggő lettem, ezek mind elmaradtak, hogy mellettem volt. Tudom, csekélység lehet ezeknek a lelki terheknek az átélése, olykor-olykor. De hogy ne is álmodjak ilyesmikről, kifulladásig kúrok, vagy focizok otthon, és most szerettem volna, ha a verseny miatt kipihent tudok lenni, ami nagyjából össze is jött, próbáltam is nem felidegesíteni magamat azért, mert kiment mellőlem.
- Gyere. – ragadom meg ezúttal a kezét, és húzom be magam után a szobába, remélem, hagyja magát. Próbálok, tényleg próbálok nyugodtan viselkedni, normálisan.
Megállok az ágynak háttal, és szembe húzom magammal Milot, gyengéden fordítom magam felé a fejét, és most nem erőszakoskodom, nem akarom kiszívni belőle a lelket sem, csak tudni akarom, hogy a gyengédségre is reagál-e a teste? Így finoman csókolom, és simítok végig a hasán, karmolom meg az alhasát, és csúsztatom rá a kezemet a farkára. A gyengéd csókból eltávolodom, és végig csókolom a nyakát, a torkát végig is nyalom, aztán ahogy haladok lejjebb a finom csókokkal, a mellbimbóin is elidőzve, mert tudom,hogy elég érzékeny terület a számára az a rész is, úgy ülök le. Nem engedem leülni, mert mások a terveim, leülök az ágyra, és rá lehelek az ékére, majd gyengéden az ajkaim közé vezetem. Eljátszok Milo ékszerével, nem akarom ,hogy ennyitől elsüljön, és elég jó lehet a technikám, mert itt is magabiztos vagyok, határozott, és gyengéd, voltak partnerek akik amolyan egyenrangú felek voltak, és gyakoroltam, nem vagyok finnyás, de nem mindenkinek csinálom, megválogatom az illetőt. Milonál meg akarom, hogy lássa, hogy nem csak zsarnokként tudok viselkedni. Ráadásul, minél többször hallom azt a mély hangját elcsuklani tőlem, annál boldogabb vagyok, annál felajzottabb. Szándékosan nem nyúlok még magamhoz, pedig nagyon is akarnék. Mikor már úgy érzem, hogy eleget kínoztam Milot, hátrább húzódok, és ha tudom, ledöntöm az ágyra, elfekszek mellé én is, csókolni akarom, hozzá dörgölőzni, de azt akarom, hogy ő tegye meg az első lépést, ő üljön rám, érezheti, hogy most több teret hagyok neki. Ha tudná,ha képes lennék lelkizni, valamilyen szinten ez lenne a bocsánatkérésem a sok szarért, amit átélt mellettem, és amiért képtelen vagyok több együttérzést mutatni. Több teret hagyok neki, de még így is elnyomom, folyamatosan tartom vele a szemkontaktust, ahogy eldőltünk, egymás mellé, de odalentről is őt figyeltem. Tartottam a szemkontaktust, mert ő az enyém! Mindene! Senki másba nem tolhatja be a farkát, még így sem! Az biztos, hogy az illető fogait ki fogom verni…
Felnyögök, ahogy elönt a birtoklási vágy, vibrál körülöttem a levegő, szinte az illatom is megváltozik, kívül belül megakarom őt jelölni magamnak, és szinte látom is magam előtt a képet…ahogy fekszik alattam, de nem! Ez az ő pillanata, hogy hagyom magamat neki egy kicsit, akarom, hogy magától üljön rám. A kezem is el-el téved a fenekére, és a szűk izmok irányába, izgatom őt, nem csak a testünk súrlódásával, hanem az ujjaimmal is.