Na, hát ez az a rész, amiben sosem voltam valami jó. Sokkal egyszerűbb lenne ha megkérdeznétek mondjuk Sebet hogy milyen vagyok. Bár inkább ne. Ő túl elfogult lenne. A francba is! Csak nekem kell összeszednem. Na jó, hát kezdjük ott hogy nem vagyok egy karót nyelt fazon, amilyennek első látásra tűnök, de kellően gonoszul tudok nézni. Úgy…. Öt másodpercig. Nem tartom magam egy komoly embernek, és szeretem élvezni az életet, most hogy megtehetem. Persze, tudok komoly is lenni de ezt inkább Sebastiannak tartogatom, aki nem olyan extrovertált mint én, de mégis ő is társas lény, és bár nem a zenekarom tagja, mégis annak tekintem. A srácok is. Mi öten vagyunk egy igazi család, aminek már csak azért is örülök mert nekem sosem adatott meg egy boldog, háttér, és az apánk… Hát inkább ne beszélgessünk róla. Ha nem büntetnék az emberölést, én magam ásnám el a kert végében. Na mindegy, is, ne beszélgessünk róla, oké? Nem kedvelem, és kész.
Már csak azért sem, mert bántotta a bátyámat akinek eleve nem volt olyan könnyű és még rá is tett egy lapáttal és szent meggyőződésem hogy apa miatt siketült meg teljesen.
Sebastian…. Imádom. Egyszerűen, azt kell mondjam hogy ebben a tekintetben élhetek rózsaszín vattacukros hasonlattal, de ő egy személyben a bátyám, a legjobb barátom, a tanárom, a kritikusom… a lelkem másik fele, és egyszerűen elképzelni sem tudom hogy bármi is közénk álljon. Se idő, se távolság, se nő, se semmi! Ez nekem, nagyon fontos, és mivel korán elmentünk otthonról, még inkább összecsiszolódtunk de valahogy…. Én vagyok a fiatalabb ugyan, és mégis talán én lépek mindig hamarabb, kicsit forrófejűbb vagyok. Ez azt hiszem ilyen kisebb tesós dolog, de valahogy ez a fejjel a falnak, és mindent most azonnal tegnapra, ez ilyen velem járó dolog. A szétszórtság is teszem hozzá. Szóval hol is tartottam?
Jah ott hogy a tesóm, és a bandám. Szeretek zenélni, és mindig vonzott ez a dolog és marha menő dolognak tartottam hogy egy színpadra kiállva
az ember hatalmas tömegeket mozgasson meg. És az a sok ember mind mind ugyanazért jöjjön ide hogy minket hallgasson. Ez egy álomnak tűnt, de minden lehetőséget megragadtam hogy produkáljam magam és sokszor... énekeltem csak Sebnek, vagy eleinte ő nekem. Gyönyörű hangja van, mély bariton, mindig is irigyeltem tőle. Bár végül... volt egy pont ahol elszakadt bennem egy gát és tudok vad, megállíthatatlan vadember módon is énekelni. Jah, nem vicc, ezt mások mondták. Na mindegy. Szóval eléggé szeretem odatenni magam ahová kell, és a zenekarnak is a hajtóereje vagyok. Bár ezek nem mind az én véleményeim. Igazából én hamarabb mondanám magam egy hiperaktív seggfejnek mint hajtóerőnek de... úgy jó az ha minden kijut nem?
Na, nem kell félteni, ez is igaz. Tudod, ha valakit nem kedvelek, az fejre állhat se kedvelem és ezt nem is rejtem véka alá, így volt már pár balhém is, noha alapvetően kerülöm a bajt. Hát, mit tehetek róla ha mindig a baj talál meg engem? A zenekar mára befutott és ehhez kellett Sebastian és Tom. A drága Tom.
Vannak céljaim, és a zenekar berobbanása még inkább lehetőséget ad nekem hogy előkészüljek egy meglepetéssel. Egy lehetőséggel. De el ne mondjátok Sebnek.

Vannak kapcsolatok amik... egyszerűen eltéphetetlenek, és elszakíthatatlanok, és még Thor kalapácsa se tenne benne kárt. Ne, ne röhögj, nem vicces. A kapcsolatom Sebastiannak olyan, hogy semmi nem kezdheti ki. Se idő, se táv, se nő. Egyszerűen semmi, és ez így van jól. Ha fel kellene sorolnom, hogy ki az akinek a legtöbbet köszönhetem az életben, az biztosan ő lenne. Jah, csak így szerényen, és biztos vagyok benne hogy elbagatelizálná a szerepét, szóval tesó! Hé tesó! Te vagy a legnagyobb! Csak mondom! Na de, hol is tartottam? Ja igen, hát a kapcsolatok. A szüleinkkel sosem volt túl jó a viszony. Anyánk egy halk tündér volt, akinek rossz lehetett a karmája hogy ilyen férje lett mint a fater. Hamar leléptünk és Tom bújtatott minket sokáig, aztán meg... szép élet a vándorélet. Mindössze három éve telepedtünk le New Yorkban és azért meg kell jegyeznem zárójelben hogy visszamentünk anyáért. Nem is volt kérdés! Elég volt összenézni Sebbel és már ültünk is kocsiba és meglepő módon ő ütött először. Igen, nem vicc és nem poén, tényleg ő volt az! Az már... más kérdés hogy én fejeztem be, mert egyikünk sem éppen kispályás már, és a kockás hasam sem a semmiből lett, és a bicepszem sem méhek hordták ám össze! De nem ám. Szóval alaposan bevertük azt a borvirágos orrát és aztán hát a rendőrség se találta ártatlannak, szóval remélem az életében már nem látjuk szabadlábon. Nekem Seb jelenti a családot, és anya hiszen neki köszönhető hogy el tudtunk menekülni otthonról. Tom is családot jelenti mert elég sokat segített. A banda is a családom, mert velük töltöm legtöbb időt. Sharon pedig.... Sharon.


A zenét mindig is imádtam. Anya szerint már gyerekként szerettem a hangom hallatni és szerettem Seb hangját is. Istenem, mély medve dörmögés, micsoda hangja lenne a mikrofon mögött. Bár talán az én hangom azért jobb mert magasabb és erőszakosabban tud szólni, de akkor is szerettem ha dúdolt, és emlékszem egy dallamra... egy régi kis dallam, alig pár hang. Egy dalt írtam rá, egy olyan dalt, ami csak az övé. Senki nem veheti el tőle, és szeretném ha tökéletesen hallaná. Úgy, hogy nem nézi a kottát, nincs előtte a hangsáv. Csak csukott szemmel, tisztán. A zenekar elég régóta van de olyan négy öt éve robbantunk igazán, még a letelepedés előtt, és már onnan sokat voltam úton hogy mindenhol fellépjünk. Imádom a srácokat és van egy ilyen megbeszélésünk is. Hogy mindig az emberség az első, és nem a pénz így ha valakinek nehezebb akkor támogatjuk emberileg is. Jah, hát ez már csak így van. Kijött két album is a két év alatt és mindkettőnek nagy sikere lett, elég nagy példányszámban kelt el, és most már elmondhatom hogy.... meg tudok élni belőle. Azt csinálhatom amit szeretek, és mellette tanulhatok is.
Jah, meg hát hozzá kell tennem, elég melós egy dolog de büszkélkedhetek azzal is hogy a zenekar rendszeresen jótékonykodik, és magam is támogatok egy kutatást ami a siketek hallásának visszaadását kutatja, hiszen a bátyám... Egy nap újra hallani fog, ebben olyan biztos vagyok hogy teljesen pontosan éppenhogy!


Sharonnal is egy koncerten ismerkedtem meg. Hátrajött a barátnőivel, és végül ő maradt meg mellettem. Másnap vele ébredtem, és valahogy evidensnek tűnt hogy után elvigyem randizni, és egy kicsit behatóbban is megismerjem. Felkeltette az érdeklődésem, mert nagyon művelt lány volt már akkor is, és szeretem ha egy nőnek nem üres a feje, és nem csak a huzat jár át rajta. Összemelegedtünk, járni kezdtünk. Szinte tökéletes élet állt előttünk, de aztán... betegség, te rohadt! Autoimmun... gyakorlatilag bármikor, bárhol rosszul lehet és ha nem kap kezelést... Gyakorlatilag haldoklik, és kiiiikúrt módon nem tudok semmit csinálni ellene. Foghatom a kezét, mellette lehetek, és... a jegygyűrűt sem fogadta el. Annyira tiszta és önzetlen, azt mondta nem érdemlem meg hogy elvegyem és fél éven belül megözvegyüljek. Inkább nemet mondott, de mindketten tudjuk hogy az valójában egy igen és kegyetlenül leittam magam aznap éjjel Sebastiannál. Nagyon kiborultam, de persze mit tehet az ember? Megértettem és csak... vagyok neki. Legjobb barát, szerető... mikor mire vágyik de mind tudjuk.... nincs sok ideje hátra de Sebastian az istenekre kérlek, vigyázz rá!
Úgy vigyázz ahogy a nővérke szokott gondoskodni róla, akit gyakrabban látok mint kellene, még így is hogy sokat vagyok úton a banda miatt. Már váltott bérletünk van hozzá és Sharon is kedveli azt vettem észre. Igen tudom mire gondol most mindenki, de.... igen. Azt hiszem. Vagy nem. Nem tudom.


Igen, én leszek az! Az az egyetlen, aki megteszi amit kell, és visszaadja a hallásodat tesó! Igen, én leszek az, aki a tudós csoportot erre a szintre viszi, de ez még... alakul. Mindenképpen szeretném megtenni ezt érted, és meg fogom váltani a világodat, amiért gondját viseled Sharonnak és a macskámnak. Jó igazából Sharoné de... az enyém marad ha... ha. Tudod. Szóval, kérlek fogadd el ezt tőlem, mert amúgy tudod hogy milyen vagyok és nem nyugszom bele ha mást mondanál.
Jah, meg amúgy szuperképességeim is vannak, mint egy igazi megváltónak.
- Pillanatok alatt felbaszom az agyam a legkisebb apróságon is, de ugyanolyan hamar le is nyugszom.
- Nem, nem eszek gombát. Semmilyet!
- Tudok jelelni. Alap hogy megtanultam, tesó!
- Beszélek németül és oroszul. Da. Vodka!
- Nagyon alapszinten játszom ritmusgittáron. Mondhatni kipróbáltam, de nem jött be.
- Tehetséges rajzoló vagyok.
- Karatézom, és szétrúgom bárki seggét.
- Szeretem a macskákat.