Diszkrécióra tőlem ne számíts, ami a szívemen az a számon és nem érdekel, ha összetiprom a kis lelki világodat, ilyen az élet. Nem kivételez és ha nem tőlem, akkor mástól biztos hallani fogod az igazságot. Rendben értem, hogy lehet tapintatosan is, de velem sem volt az senki.

Rettenthetetlen, amit a fejembe veszek, az bizony senki sem fogja onnan kiverni! Szeretem a kihívásokat és sokszor kötök fogadásokat, hogy én vagyok elég tökös és bátor és megteszek dolgokat, amit ki sem néznének belőlem. Így lett az orromba is piercingem, így készült el az első tetoválásom és ezek még nem is voltak akkora őrültségek, csak a kezdet.

Udvariatlan. A mai világban a nők egyenlőséget akarnak, szóval miért is legyek udvarias velük? Na ugye! Szóval tőlem hippi elv van, mindenki egyenlő, legalábbis erre kenem a dolgot, mert amúgy nem gondolom ezt komolyan. Egy nő végezhet férfias munkát, de nem sok megy el kőművesnek vagy egyéb kemény fizikai munkára, sőt, fel sem vennék a legtöbbet ilyesmire.

Magabiztos természetesen, elvégre jól nézek ki, híres vagyok és mindent megkapok, amit akarok, az egommal nincs semmi baj. Ehhez társul az is, hogy sok dologhoz értek, amihez meg nem, azt is magabiztosan passzolom inkább tovább olyanra, aki ért a dologhoz vagy rendes választ tud adni az adott kérdésre.

Makacs, önfejű, mert mindig az van, amit én akarok és ha nem, akkor is. Szeretek fogadásokat kötni 'a nem mered' szavakkal kezdve, amiket én nyerek meg és már csak azért is az lesz, amit én akartam! Ha mégsem, akkor sem hisztizek egy öt éves szintjén, nem vágom magam a földhöz, egyszerűen elhúzom a szám, fintorba rendezem a képemet, kimutatva nemtetszésem.

Erős, elvégre egy férfi legyen az. Erős testben és lélekben, támasz a nehéz időkre (csak bandatagoknak és közeli hozzátartozóknak).

Ravasz, mint a róka. Összeköthető a rettenthetetlenséggel és makacsságommal, könnyen veszem az akadályokat és mindig a számomra a legjobban megfelelő irányba terelek mindent.


Gyengeség: Ha a családomat szidják, nagyon hamar begurulok és nem gondolkozom, a kezem már lendülni is szokott. anyám egy szent és kiskorom óta nem tűrtem, ha bárki a szájára vette, nem érdekelt ha viccelni akart, akkor is kapott egy jobb vagy bal horgot az illető.

Még általános iskolában, kis nyikhaj gyermek voltam, az a csont és bőr, némi szálkás izomzattal, ami a játszótéren és az amerikai focipályán került fel rám, sose lehet elég korán elkezdeni a sportot ugyebár. Szóval itt kezdődött a balhés kis életem. Valaki beszólt anyámra, én behúztam neki természetesen, még az orra is vérzett utána, én meg a többiekkel nevettem rajtam. Menőnek hitte magát, de egy ütésnek hála már nem volt az, rossz gyerekbe kötött bele, így járt. Anyám otthon a védelmemre kelt, ő egy nagyon jószívű nő, kórházban dolgozik ápolónőként és mindig segíteni akart mindenkin, igazán elhivatottan végezte a dolgát. Apám, jó több műszakban dolgozó gyári munkásként ezt már annyira nem díjazta, a legelső ilyennél levert nekem egy sallert, repültem is majd egy métert és bőgtem, elvégre gyermek voltam. Anyám persze megölelgetett és megnyugtatott, hogy nincs semmi gond, de legközelebb ne verekedjek, én meg csak bólogattam, hogy nem fogok... Természetesen nem múlt el hónap úgy, hogy valami miatt ne kaptam volna intőt és amíg anyám védett, addig apám pofozott volna. Középiskola elején tűnt csak fel, hogy amúgy ők nagyon jól kijöttek egymással, de egyre többet veszekednek miattam, mert a gyereknevelésről teljesen eltértek a nézeteik és ez éket vert közéjük. Nem akartam tönkretenni az életüket, amúgy is elég nagyfiúnak éreztem már magam, szóval mindig apámnak szóltam, amikor anya nem volt otthon, hogy volt valami, kaptam pár sallert, de már rájött, hogy nem ér semmit, így inkább csak ordibált velem és végigsorolta, hogy semmirekellő vagyok, agresszív és egy csődtömeg, már bánja, hogy valaha felcsinálta anyámat, mert ha tudja, hogy ilyen hálátlan gyereke lesz, inkább kasztráltatja magát. Én csak pislogtam és a szemöldököm emelgettem. Visszapofáztam természetesen, majd faképnél hagytam és Tomhoz, az unokatesómhoz mentem, hogy nála a garázsban csövezhessek kicsit. Idővel berendezték nekem. Apai ágon voltak a szülei rokonaim és persze anyámnak leadták a drótot, hogy megvagyok és náluk dekkolok. Nem vagyok egyszerű eset, de nem is vágytam ilyesmire. Volt itt egy box zsákom, amit püfölhettem és levezethettem a dühömet. Ők persze tudták, hogy mire van szükségem... Mondjuk ezzel csak erősebb lettem, testesebb is és kevesebben is kötöttek belém. Ezzel egyszerre meg jött a piercing, meg a tetoválások is szépen sorjában.
Egyik nap, mikor olyan tizenöt lehettem óriási meglepetés fogadott, mert két srác volt a garázsban, az én helyemen. Nem fogadtam őket jó néven, nem voltam túl kedves és már hívtam volna a rendőröket is, úgy is olyan jóban vagyok velük. Kisebb bolti lopás, ki gondolná, hogy egy rágóért vagy egy chips miatt rád hívják őket? Na, de addig el sem jutottam, mert Tom leállított, hogy ő Sean és Sebastian, az új féltestvérei. Én értetlen álltam és fintorogtam, hogy ez mi a jó fityfenéről beszél, de nem érdekelt, kértem magamnak egy másik helyet, ahol ellehetek. Hiába kaptam, mégis inkább az új családtagokra ránéztem, eleinte vártam, hogy majd továbbállnak, de nem, beette őket a fene oda és el kellett fogadnom, hogy a család itt lakó részének ők fontosabbak. Idővel összespannoltam velük, bár nem volt mindig olyan felhőtlen a kapcsolatunk azért. Én dobolgattam, Sean énekelt, Sebastian meg passz, siket volt, de jól írt és jó ötletei voltak zenére is, mint valami kicseszett Mozart asszem. Tom meg menedzselt minket és mire végeztem a középsulival, addigra már zenekarrá váltunk, a Lunar Eclipse. Szépen befutottunk és híresek lettünk. Közben a két ajándék uncsi-tesó egyszer hazatért elintézni az apjukat, majd magukkal hozták az anyukájukat. Már nem a garázsban laktunk, hanem egy nagyobb apartmanban, ahol második gondoskodó anyám kaptam meg. Mondjuk a banda óta kevésbé voltam balhés, csak a kinézetem miatt néztek meg. Valójában nagy szívem van, de csak keveseket engedek be oda, azon keveseket, akik el tudnak viselni hosszabb távon és én is őket. Szeretem a csapatot és hivatásom a dobolás, nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélkülük, miattuk lettem valaki és nem végeztem valami drogtanyán.