Hát, mondhatnám, hogy szívás, amiért Ava ellentmondást nem tűrő hangon hazazavart a fenébe, de valahol jogos a kiakadása is. Tényleg sokat dolgoztam, tényleg kezdett az agyamra menni az egész... de ha meg nem ezt csinálom, felőrölöm saját magam. Mindez tegnap volt, most meg vakarom a hasam a lakásomban. Konkrétan úgy néz ki, mint egy elhagyott szanatórium. Semmi szín, semmi személyes, képek csak a hűtőn vannak, az is csak pár darab, meg a ruháim szerteszét, egy zseniális káoszban tetőzve. Nincs kedvem létezni, nincs kedvem eljátszani a világ színpadán, hogy élek. Mert belül nem érzem, hogy ez tényleg így lenne. Unottan nézegetem a tévét, kapcsolgatom jobbra balra, de semmi értelmes sincs benne. Már éppen mondanám a magamét a párnának, amikor feltűnik, hogy villog az üzenetrögzítőm. Enyhén felvont szemöldökkel mászom le a kanapéról, legalább annyi kecsességgel fűszerezve, mint egy kéthetes élőhalott, és a gombot megnyomva anyám pattogós hangja csendül fel.. akarom mondani zengi be az egész nappalit. Ásításom aztán szemöldökráncolásba fordult, ahogy próbálom visszanyerni a józan eszem, meg a hallásom, mikor megüti a fülem egy mondat. Mivel nem toltam oda a képem addig, amíg berendezi a válás utáni depressziós bátyám lakását, így itt üzen, hogy mai géppel utazik haza... ez volt három napja.
-Basszus! Tökre kiment a fejemből! - Csapom homlokon saját magam, a fene nagy önsajnálatomban és munkamániámban teljesen elfelejtettem, hogy anyám mit mondott ezzel kapcsolatban. Francba! Na de most úgy is kényszerpihenőn vagyok, öröm az ürömben és addig sem gondolkodom! Tökéletes. Irány... merre is? Ja igen, Staten Island. Felkapok egy fehér ujjatlan pólót, meg egy fekete sztreccses melegítő nacit, valaha volt fehér sportcipővel és már kint is vagyok a házból. Vagyis, még visszamegyek lekapcsolni a tv-t és a villanyt, és majd utána, megint elhagyom azt. Még éppen elérem a buszt miközben azért vagyok annyira rendes hugica, hogy nyomok egy sms-t a bátyónak, hogy amúgy úton vagyok felé, lehet reszketni. Ha meg nem olvassa el mire odaérek, hát így járt. Muhaha. egy megállóval korábban szálltam le, mint kellett volna, és az útba eső közértbe téve egy kitérőt, magamhoz veszek némi muníciót. Ez jelent két üveg whiskeyt, chipset, csokis kekszet, pár doboz sört és egy kis sós mogyorót is. Magyarán egy málhás csacsit is megszégyenítve totyogok el az ajtóig, legalább úgy, mint egy tojós tyúk tele seggel, és mivel vészesen elfogyott az egy csengőre jutó szabad kezem, így az ajtó alját kezdem el rugdosni.
- Hahó! Ricky told ki a képed! Leszakad a kezem!- Nyivákolok hangosan, és akkor még nem is voltam merően aljas, mint szoktam vele lenni. Ugyebár, ez testvéri kötelezettség, de most még cuki vagyok és aranyos. Haha, mééég~