Milyen vagyok? Egyesek szerint boldog, pörgős jellem vagyok. Azt akarom, hogy ennek lássanak. Megtanultam, hogy az ember legjobb barátja az, aki a legnagyobb csalódást okozza az életben, épp ezért nem mutatom meg az igazi valómat senkinek. Színészkedem, ahogy a színpadon is. Körültekintő vagyok,laza, mégis rendszerető. A saját életemet is képes voltam újra kezdeni, igaz, nem ott, és úgy, ahogy én akartam, de… ez is valami. Nem a vágyott helyemen állok, mert elvágták a karrieremet, de ebből is a legjobbat, a legtöbbet igyekszem kihozni. A tánc megmaradt. Leporoltam magam, és emelt fővel indultam tovább, nem gáncsoltam el senkit azért, ahová most kerültem. A Night Lord’s fő koreográfusa vagyok, és a banda elég elismert, persze, mert a csajok odáig vannak,ha valaki a csípőjüket az arcukba rázza, és miért ne használnám ki? Ez jól megy nekem. Nincs problémám vele. Amíg a lét a kis gatyámba dugdossák, és nem kérnek lehetetlent, megteszem. A munkám ellenére vannak határaim, amiket betartok, és betarttatok. Kicsit bosszús vagyok a Magic Mike sorozatra, mert odavágtak nekünk azért rendesen. Hogy mindenki a kis Tétöm előadását akarta látni… Már szinte hánytam tőle. De ezeket is megcsináltuk, ennek ellenére sem veszett el a csapatba fektetett tudás, és energia. Jó srácokkal dolgozom együtt. Van családapa és van olyan is, aki kilépett a sulijából, és inkább ezt csinálja.

Az álmok pedig mindig is fontosak lesznek az életemben, talán ha egy tánc iskola összejönne… De attól félek, ha meghallanák a nevem, azonnal a nyakamra szállnának, és bezáratnák, ezt nem élném túl. Szeretem a pörgést, de egyedül is nagyon jól elvagyok. Snowflake, egy éjfekete pitbull a társam, immár öt éve, akivel együtt is szórakozunk jókat, néhány kutyás ismerheti is azt a fajta kutyás túrázást, aminek ez a neve, afféle challange: „Pisild körbe New Yorkot” vagy Texas államot, esetleg Kaliforniát. Na… a saját örömünkre teljesítjük, és eskü élvezi a kis szemét láda. Szeretem Snowflaket, ha már kitagadott a családom, mert egyszer megláttak a hátsó kertben a szomszéd sráccal csókolózni… és a legjobb haverom is öt éve minden kapcsolatot megszakított velem, már csak ő maradt, meg a farok csóválása. Ő nem ítél el, ő olyannak lát, és szeret, amilyen vagyok. Ja, a családom, hithű katolikus család, akiknek nem fér bele a nagy szívükbe, hogy a fiúk a fiúkat is szereti… Na mindegy. A legjobb haverom pedig… Kirill, ő egy majdnem totál k.o ütés után, ami beküldött a szemetes halomba, csak úgy rászart a fejemre, amikor megakartam látogatni a börtönben. Ja, egy kicsit csapongok, ritkán előfordul, mert utálok magamról dumálni, főleg a jellemnél. Kirill egyébként engem akart megmenteni a meghurcolástól, ezért behúzott nekem egyet, és helyettem őt vitték el a sittre. De… akkor is. Ez… nem így működne! Na mindegy. Utálom ezt, de túl vagyok rajta. Van saját modell instám.

Fontosnak tartom a környezet védelmet, és nem vagyok vegán, se vega, mindent megeszek. De igyekszem minél kisebb öko lábnyomot hagyni. Ezért járok biciklivel ahova csak lehet. Még ha hamarabb is kell elindulnom ezért a végcélhoz. Ezek után gondolom kidobhatnám magam egy társkereső oldalra is, de nem fogom. Nem keresek senkit, jó nekem így, tökéletes. Ne cicomázza ki a raktár házamat senki, abban pont jó helyen van egy táncparkett, amin gyakorolni szoktunk a srácokkal. Ha épp más-más est, vagy a lányok gyakorolnak odabent. Néha a sztripper lányok bandáját is elhívjuk ide gyakorolni, imádom a táncos pörgést. A klubban senki nem kérdez, senkit nem érdekel,hogy ki vagyok. Pedig semmi rosszat nem tettem, képtelen lennék arra, ami miatt Kirillt meghurcolták helyettem. Talán egy telefont engedett meg nekem, azt is az üzenetrögzítőmre köpte, a kis szemét, hogy ne is keressem! A tv-ből értesültem, hogy lecsukták.

Az első pofon akkor ért, amikor a szüleim rajta kaptak a szomszéd sráccal a kertben, azonnal kidobtak a házból, pedig csak egy ártatlan csók volt. Tényleg. Volt már lány barátnőm is. De most képzeld el ezt, egy olyan családban, ahol vasárnap mise van, és az ételt, nem a családfőnek és az anyának köszönjük meg, mert ők dolgoztak meg érte, hanem isten az aki… tudom most egy csomó hívő nekem jönne, hogy mit képzelek. Mégis… vannak kivételek. A mamám, az ő kicsi unokája leszek, amíg világ a világ és ő bárhonnan is pillantson le rám. Az első csókomra azzal a sráccal csak azért emlékszem, mert kiborult a családom. Így kissé szégyenként fogtam fel, hogy mindkét nemhez vonzódom, de… ez van. Kellett egy kis idő ,hogy belássam.
Mégsem szomorkodtam sokáig, a nagyszüleim tovább küldtek, ők támogattak, nekik köszönhetem, hogy New York leghíresebb, modern művészetek akadémiájára felvettek, ösztöndíjjal. Ők álltak ki amellett, hogy nekem azt kell csinálnom amiben jó vagyok, ők írattattak be mindig mindenféle tánc oktatásra.
Hamar beleéreztem és szinte mindbe beleuntam, mert már nem tudott újat mutatni, viszont, szívtam magamba minden mozdulatot, a mai napig, mint valami szivacs. Jó is vagyok benne, alapból koreográfus oktatóként végezhettem volna, mert rengeteg táncot tanítottam már akkor is, amikor az egyetemen tanultam.
Kirillel a gólyatáborban ismerkedtem meg, egy házba osztottak be mindkettőnket, és a tábor, két hónapos volt, a hónap végén pedig produkcióval kellett készülni. Együtt működtünk az énekesekkel. De megvolt a saját bemutatónk is, és rendeztünk random banda háborúkat. Hamar körénk gyűlt néhány srác, akiket nem lehetett bepalizni ,és mi a hangulatra mentünk, meg az egyéniségre, már akkor is. Talán ezért is találtam meg az összhangot Kirillel. Nagyon sokáig nem tűnt fel, hogy kedvelem, és ez a kedvelés is több lehet annál, mint amit én eleinte gondoltam,de… ezt később.

A tábor tökéletesen zárult, elsők lettünk a csapatunkkal, és el is hoztuk a díjat. Most is azt a gólyatábori díjat figyelem a tv alatti kis párkányon, van ott még néhány, amik emlékeztetnek az elmúlt sikerekre. Büszke vagyok rájuk, és valamilyen szinten… hiányzik az egész. De mára már tönkre ment a nevem úgy, mintha pestis lennék, vagy… egy rohadt szardarab. Köszönhető Enriquenék, aki mindig is a riválisunk volt. A tipikus kis baromarc, gazdag családból, aki pénzzel könnyen tönkre teheti azokat, akiknek nincs erre lehetősége.

Meg is tette, derékba törte a karrierremet, és nem csak az enyém, Kirillét is. Ő vállalta helyettem a börtönt, kettőnk közül testi erőben ő volt mindig is toppon, és sosem félt nekimenni bárkinek. Én ennél finomabb vagyok, de meg tudom védeni magam ha arról van szó, csak… nem szeretem az erőszakot. Igen, kicsit… ne bántsuk egymást, inkább szeressük felfogással élek.

Kirill vitte el a hátán a zaklatási botrányt, amit nekem találtak ki, de így is elérte E. a célját, szétszakított minket. Pár hónapig próbáltam látogatni Kirillt, tudod mi a szar? Hogy épp a letartóztatása előtt akartam bevallani neki, hogy kedvelem, koncertről tartottunk haza, és a kedvenc fagyizónkba is voltunk, de sosem éreztem pont jónak rá a pillanatot. Aztán a sikátorban hazafelé üldözni kezdtek a rendőrök. E. hívta őket, hogy hol láttak minket… Kirill olyan texasi paraszt lengőset adott, hogy két napig feküdtem a kukák közt kiütve. Utána… sehol sem tudtam elérni, és… a tv-ből és a suliból értesültem, hogy letarzótatták. Az én nevem megbélyegezték, hogy a kis pedofil haverja vagyok, és hogy én is taperoltam a lányt, viszont ezt nem tudták bizonyítani. Ellenben, örökre beívódott a nevem a szakmába, mint zaklató. Az ilyet pedig nehéz lemosni.
Kirill börtönbe zárása után, még próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, a közös kutyánkról Snowflakesről is küldtem neki fotókat, de a leveleim is visszaérkeztek, megtagadott átvétellel.

Pár hónappal később pedig nekem is költöznöm kellett, mert egyedül már nem tudtam fizetni a lakbért, és Snow is nőtt, azóta egy bronx külvárosában levő raktár soron vettem meg egy raktárat. Átalakítottam magamnak házzá belülről. Van egy nagy táncparkett, és a galérián lakom, ott alszom. Télen egy kicsit szar, az első telem rohadt szar volt, ha nem lett volna Snow , lehet hogy szarrá fagyok. Ekkor építettem be padlófűtést is a hálószobámba, és körbe határoltam három oldalról, megtanultam én mindent, spórolni, és építkezni. Ha magam csinálom jobb, nagyon utána olvastam mindennek. Ilyen formán elmehettem volna építkezésre is, de a tánc jobban vonzott. Éjjel találtam rá a bárra, fél év alatt megalapítottuk a klubban a Night Lord’s csapatát, és felfuttattam a helyet. A srácoknak én adom a koreót, és a lányoknak is szoktam segíteni. Igen, rúdtáncot is gyakorlok, van is otthon rúd a raktár épületben. Belül egyébként hangulatos, egy nagy nappali, ahonnan a konyha nyílik. A raktár tetejében pedig egy kisebb kertet építettem ki. Raklapos ülőhelyek, puha párnák és jó kilátás, viszonylag jó kilátás. Snow miatt nem is mernek kötözködni velem. Meg le van védve a hely biztonsági rendszerrel. Jobb környéket sikerült kifognom, hála az égnek, határeset.

Mostanra pedig modellkedem is, fél aktok, és kisebb reklám videók, itt nem érdekli őket, hogy ki vagyok, voltam, az arcomat is elfelejtették, és csak az a fontos, hogy a testem hogy mutat a képeken. Van néhány esztétikusabb tetoválásom, néhány madár, pontosabban hat, ez Kirillt szimbolizálja.  Elméletileg azt szimbolizálja, hogy az én lelkem se lehet szabad, amíg Kirill se az, de rá jöttem ,hogy elszartam. Túl lelkes, és összetört voltam, amikor magamra varrattam a madarakat, megakartam mutatni neki, hogy mit varrattam, de rá kellett jönnöm, hogy így jártam. A kinek a pap, kinek a papné pont ezt az életérzést fejezi ki, hogy így jártam. Pár éve pedig került rám még egy tetoválás a bal bicepszemre belülre, az a haladásom szimbolizálja, hogy túlléptem a családom okozta traumán, és kész vagyok nekivágni az ismeretlennek. Csomó jó dolgot műveltem, sztripper vagyok, saját házikóm van, igaz egy raktár, de az enyém, és táncolok. Táncolhatok. Ez nekem sokat jelent.

Sikerült talpra állnom, és egyedül, bárki segítsége nélkül! A nagyszüleim sajnos meghaltak, nemsokkal a meghurcolásom után, nem a bánatba, egyszerűen csak öregek voltak. Hagytak rám némi pénzt, és a házukat, egy részéből ezt a helyet vettem magamnak, a másikat meg betettem a bankba, ha nagy gázban lennék.
Egy örökmozgó alak vagyok, aki nem tud pihenni, és mindig kell csinálnia valamit, Snow pedig nagyon lelkes kutya haver, bármiben benne van, a látszattal ellentétben, nem emberevő szörnyeteg az xxl pitbullom, aki éjfekete ,és legtöbbször úgy néz ki mint a pokol kutyája, mert teljesen fekete, a szemei pedig sárgák. Mint valami démon. De én imádom, úgy ahogy van. Semmi pénzért nem válnék meg tőle.
Épp gyakorlunk a Lordokkal, így meg sem hallom a csöngetést, és nem is nyitok azonnal ajtót, csak Snow ugatása az ,ami feltűnik; leállítom a zenét, nagy a ricsaj, de ahogy ajtót nyitok, nem látok senkit sem. Biztos helyi srácok szórakoznak. Marha jó. Mert a pizza még nem ért ide, csak negyed órája rendeltük.
- Folytassuk, mert este egy hotelbe kell mennem fotózni. – a többiek még húzzák  az agyam, majd befejezzük a gyakorlást, letoljuk a pizzát, és ki-ki megy a dolgára. Az est további részében a láthatatlan látogatón jár az eszem, Snow kis híján kirohant az utcára, de visszafogtam.