Tárgy: Prologue of the end Pént. Május 17, 2024 10:50 pm
Hudson & Abigail
Változás. Alig hallható surranás ahogy a faragott fésű átsiklik a nő tökéletes szőke haján. A tükör most is ugyanazt mutatja mint minden előző nap tette. Kortalannak tűnő porcelán arc, és könnyű ugyanakkor hangsúlyos smink. Szemei körül szürke füstös árnyalat, arcán enyhe pír, és vörös ajkak. Kellemes látvány a szemnek legalábbis, mert szemernyi jó vagy kedves sem lakik a szép máz alatt. Abigail tisztában van vele hogy ki ő pontosan és mire képes ha valamire elszánja magát. Szinte sebezhetetlen a maga nemében, mindössze egyetlen gyengéje van. Az a bizonyos férfi.... Hudson. Újra, és újra a szeme elé vetül a képe. Az izmos, tetőtől talpig férfi képe és nem képes ellenállni neki. Felcsillan a szeme a puszta gondolatra is hiszen imádja kínozni a férfit, és nem mond le róla, pedig ő is nagyon jól tudja hogy veszélyes játékot játszik. Hudon veszélyes és bármikor a nő ellen fordulhat, de még ez is inkább csak egyfajta ajzószer a számára. A vad orosz rulett, hogy ki fog nyerni a végén. Abigail érzi hogy nem teljesen biztos az ő győzelme, de végtére is már mindent elrendezett amit el kell, és bebiztosított mindent. Fel kell készülnie erre is, hiszen okos nő, nem fél semmitől, mégis olykor érez egyfajta nyugtalanságot ami visszhangzik az összes csontjában. Mélyre ássa magát és napokig kínozza. Megfeszülnek az ajkai ahogy erre gondol, és önkéntelenül is a telefonja után nyúl. Mintha telefonálni készülne. Ugyan kit hívhatna? Ki az, aki hívni akar? Hudson. Mindig ez a név. Kezei szinte gépiesen írják meg az üzenetet hogy látni akarja őt, és aztán felkelve az erkélyére lép ki hogy rágyújtson. A kerti fények már égnek, és tudja hogy a férfi jönni fog, hiszen nincsen más választása. Zsarolja és sakkban tartja még egy ideig. Ameddig csak lehet. Képtelen elengedni, őrült rajongással szereti és gyűlöli egyszerre. A hűs szellő megborzolja a haját és összehúzza magán a köntösét ahogy visszalép a szobába és várakozik. Borral és vacsorával amit természetesen nem ő fözött. Hudsont várja, és amikor az megérkezik hozzá, felemeli a fejét. Gyönyörű lehetne mint nő. Mint asszony. Mégis romlott a lelke, ahogy végigméri a vendégét. - Hudson... - öröm téged látni. Jót tett neked a nyaralás, csodásan festessz - mosolyodik el ahogy feláll, és elé sétál. Megérinti és arcon csókolja. Az ajkait sosem csókolta meg. - Szórakoztass egy kicsit. Ha jól dolgozol megjutalmazlak - sóhajt fel érzékien és az asztalhoz inti. Terített asztal várja. - Mesélj valamit. Hol nyaraltál? - kérdezi.
Tárgy: Re: Prologue of the end Vas. Jún. 23, 2024 9:25 pm
Abigail & Hudson
Túl vagyok a vakáción, bár egy részem szerintem még ott maradt, előre léptem Ryuval, és ez leírhatatlan érzéseket kelt bennem, amikkel vigyáznom kell. Nem szabad hogy kimutatkozzon ebből bármi is. Mellette ébredek olykor, ha épp a saját szobánkban térnénk nyugovóra, akkor én vagyok az, aki átmegy hozzá. Volt, hogy a folyosón futottam össze Ryuval, és abból egész jó rögtönzött szex lett a folyosó egyik beugrójában. Ám ahogy közeledik a kocsi a meghívó helyszínére úgy szorítom háttérbe ezeket az emlékeket, vágyakat, érzéseket, mert semmi keresnivalójuk Abigail közelében. Még megérezné a sebezhetőségem és visszaélne vele. Három részes olasz öltönyt viselek, ez áll legközelebb a stílusomhoz és a nemrégiben lebarnult bőröm is tökéletesen passzol ehhez a toscán stílushoz. Amint visszaért a repülő, rögtön egy újabb wellness napra érkeztem, hiszen a bőrömnek simának és puhának kell lennie, mindenhol. Abigail vendégei nem szeretik ha bárhol kósza szőr kunkorodik. A szakállam is tökéletesre igazítva. Egy órát kell csak várnia Abigailnek, hogy teljes pompámban kilépjek a kocsiból, amit a sofőr ki is nyit nekem. A tökéletesen csillogóra suvickolt cipőmön visszatükröződinek a ház fényei. A három részes öltöny még véletlenül sem fekete, hiszen nem temetésre érkeztem. Sötét zöld alapon függőleges csíkok vannak benne, és nem marad el a zsebdísz sem, a nyakkendőm elefánt csont színű, az ingem fehér. Ez tökéletesen harmonizál a jelenlegi nap barnította bőrszínemmel. Vigyáztam arra is, hogy ne legyen alsónadrág foltom, így egyenletesen barnultam mindenhol. A napszemüvegem a belső zsebembe csúsztatom, és a szolgálónak nyújtom az öltönyöm, aki máris felakassza, így a mellény és az öltöny nadrág marad csak rajtam,lassan sétálok fel, tudom, hogy a fiatal takarítónő, de az idős is, mind a seggem nézik az öltönyben, mindent azért viselek, hogy kiemelje a testem tökéletességét. Nem sietem el a feljutást, elvégre nem kéne már pár lépcsőfok után leizzadnom. Amikor pedig belépek az ajtón, a köntöst viselő nőn pillantok végig. Az esetem lenne, mert szeretem a dús melleket, de mivel ő Abigail, így a látványon kívül nem izgat, úgy ahogy akarná. -Abigail, nem különben. – öröm őt látni? Nem. – Lélegzet elállítóan festesz, mint mindig. – lehajtom a fejem egy kicsit, hogy elérje az arcom. Sosem bántam, hogy nem csókolt szájon, és mélyebben sem, mikor még fiatal bolond voltam, esetleg. Álmodoztam arról, aztán már nem. Megtudtam hogy mit jelent nekem a csók, persze jól esik szex közben egy-két partnerrel. De csak egy ember az akivel igazán jól esik. Az asztalhoz lépek, és először az ő székénél segítek, majd leülök vele szemben. Nem igazán vagyok éhes, de tudom, elő kell adjam ezt a fajta színjátékot is. Nem tetszik, hogy máris ilyesmikkel kecsegtet, szórakoztatás és ha jól dolgozom megjutalmaz, mintha a kutyája lennék. -Cataniában, egy partra néző apartmanban pihentem. Ezen kívül készítettünk a Dolce&Gabbanaval is pár fényképet a következő kollekcióhoz. Azt mondták , hogy jó lenne, ha többször lenne lehetőség Olaszországban fotózniuk, mert bele illek a környezetbe. – mesélem. – Ezen kívül hoztam ajándékot is neked, a sofőröm letette az egyik részét a hallba, a másikat hamarosan felhozza. – folytatom, és amikor kopognak, megyek és ajtót nyitok, a nagy vörös színű doboz, egy egyedi ruha, egyenesen Milánóból, a hozzávaló Cartier ékszerekkel, és parfüm. Mivel van elég pénzem, így nem sajnáltam olyanra költeni, amit leginkább felgyújtottam volna. Semmi gond, ez az idő is elérkezik majd. Amit nem tudott felhozni , az egy festmény, tudom ,hogy szeret adni a látszatra, így nagyra értékeli az ilyenfajta alkotásokat. - Használd, kérlek. – tetetem le a dohányzó asztalra a dobozt, és intek, a hangom kedves és egyáltalán nem utasító. Külön dobozban benne van a loubutine cipő is. A piros ruha összeállításról ő jutott eszembe. - Adjuk meg a módját annak, hogy visszaérkeztem Olaszországból, szeretném látni rajtad, hogy hogyan áll az ajándékom. – akár valamelyik kuncsafjta… Bánom is én, hogy mit akar tőlem. A vége biztos, dugni. Addig pedig kénytelen vagyok ezt a szörnyű színjátékot játszani. Jó színész lennék, többször felkértek már szerepekre is. Holott csak címlap reklámokon szerepelek.
Tárgy: Re: Prologue of the end Szer. Júl. 10, 2024 8:30 pm
Hudson & Abigail
Türelmesen vár, hiszen tudja jól. A férfi jönni fog, mert jönnie kell. Nincs más választása, még ő uralja az életét, és nem is siet kiengedni a karmai közül. Szüksége van rá, mint valami ajtószerre és éltető adrenalin löketre, Hudson az ő függősége és nem akar leszokni róla. Még nem. Vörös, selyem köntösben várakozik, ami alatt tökéletes vörös szett látszódik, sejtelmesen rajzolva ki tökéletes alakját. Formás melleire rásimul a varrás nélküli melltartó és csábítóan vezet a hasának vonala a formás csípőjére, és a bugyi is egy sima lejtőt takar, erre mindig is kínosan ügyelt és ki nem állhatja a szőrös férfiakat, így mindenkitől megköveteli a simaságot. Arcszőrzet maradhat, de máshol egyetlen szál sem, még a nagylábujján sem. Tudja mikor érkezik meg a várva várt férfi, és elmosolyodik ahogy belép a fess és vonzó valójában hiszen ezt mindig is szerette benne. Igényes magára és a környezetére, még a titkára is szemrevaló férfi, de érdektelen számára. Úgy hallotta nem szereti a nőket. Felkuncog a férfi dícsérőszavaira, mert tudja hogy igaza van. Elégedett a testével, de mint minden nő, ő is szereti ha udvarolnak neki és Hudson mindig megteszi. Módjával, és szűkszavúan, de annál inkább sóvárog rá. Mint valami tiltott szer... Ami függőséget okoz. - Mhm, túl kedves vagy és túlbecsülsz - mosolyodik el de magába nézve tudja hogy ezek üres szavak, amiket sem ő, se pedig Hudson nem gondol komolyan, mégis kimondják mert ki kell mondaniuk. - Cataniában? Ott van egy kis házam a városban.... Legközelebb használd nyugodtan. A DG nagyon jó reklámokat köszönhet neked, és nem akarom hogy abbahagyd. Jól jön neked is ha nagy márkákkal dolgozol együtt - mosolyodik el halványan ahogy a vacsorát is felszolgálják és érdeklődve csillan meg a szeme, mert szeret ajándékot kapni, mint minden nő. Abigail nem sok mindenben átlagos, de ebben igen és ezt a férfi is nagyon jól tudja és nem is átall a kedvében járni, amivel kegyesebb bánásmódot remél. Ki tudja mit kap érte? - Ajándékot? Alig várom hogy lássam. Tölts nekem egy pohárral kérlek... - kéri a férfit és ahogy feláll hogy idehozza a dobozt én sem teszek semmit, csak megvárom hogy átadják nekem és kinyitom a dobozt hogy lássam mi van benne. - Oh Hudson Szívem, ez csodálatos.... - csillan meg a szeme elragadtatva és má el is suhan átöltözni, ezzel is biztosítva pár nyugalmas percet a hazatérő férfinek. - Nagyon szép ez a szett, imádom. Úgy szeretem hogy tudod mit szeretek és milyenek am éreteim, bár.... elég jól ismered őket már, nemigaz? - a mosolya egy ragadozóénak is beillik a vörös ruhában visszasétál magassarkúban mintha a Végzet Asszonya lenne maga. Elégedett az eredménnyel ami azt illeti és a hangulata is jobb lesz egy kicsit ahogy az este halad előre. - Hudson.... Tudod te hogy pontosan ki vagyok én? - kérdezi félre döntött fejjel a nő a borospohár felett. A hangulata nyugodt, biztoságos. Talán ez lehetőség Hudsonnak, talán egy újabb játék....