Nem gondoltam volna, hogy az, hogy itt fog lakni nálam, ennyire…. irritáló lesz. mármint… szexin irritáló. Megőrülök tőle. De magamtól is, a minap, amikor nem volt itthon, az egyik pulcsijába bújva takarítottam, amit ott hagyott a kanapé támláján maga után, Kirill illata volt. De aztán a mosásba tettem a többi szennyes közé. Több meghajlásom nem is volt. Azt nem mondom ,hogy halk tudnék lenni, mert nem vagyok az, főleg, ha edzésről van szó. A jógával el tudom ütni az időt, halkabban. Ha sztrip este volt, akkor nagyjából azonos időben kelek vele, és ezzel talán nincs is probléma. De… a szexuális frusztrációtól is felrobbanok, testileg és lelkileg is változott, de valahogy az érzésem nem akart elmúlni, hogy még haragudnom kellene rá. Valahogy egyre nehezebben ment.  De közben meg majd felrobbantam attól, ha levegőt vett, vagy bármi hasonló. Nehezen ment az elalvás, mert kicsit izgultam a másnapi fotózás miatt, és korán kellett kelnem, de így is el csúsztam, riadtan ébredtem fel, és néztem rá a telefonra.
- El fogooook késni! Egy órája el kellett volna indulnom! – robogok le a lépcsőn, és bevágódik mögöttem a fürdő ajtó, gyorsan rendbe szedem magamat, ott úgy is le fogok még egyszer fürdeni, de gyorsan le tusolok, és meztelenul robogok végig Kirillig.
- Kirill, kérlek ébredj! Vigyél ki a fotózásra, be néztem az időt. Kérlek! – húzom le róla a takarót, és aztán rá hajítom, Snow is segít az ébresztésben, nem merek közelebb menni hozzá, nem tudom, hogy hogyan reagálna.
- Lesz ott kávé, és a kocsiban el tudsz aludni, vagy a pajtában, amíg tart a fotózás. – robogok tovább, és a hálószobám felé tartok, fel a lépcsőn, gyorsan felöltözők, egy fekete farmert és fehér pólót kapok magamra, majd az edző cipőm, és a táskám, amiben az irataim vannak, kész is vagyok.
- Fontos számomra, mert jó pénzt fogok kapni érte, kérlek. – nézek rá kérlelőn. Snow már készen van ,az ajtó mellett ül, néha Kirillhez rohan, én is itt állok már.
- Kaja is lesz.

The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Végül is Shuuval is beszéltem azóta, és talán a vele való beszélgetés is sokat segített, megnéztem egy filmet is erről, vigyáztam, hogy akkor, amikor ő nincs itthon. Ezt az én kis titkomnak akartam, hogy ne tudja, hogy mit csináltam, azért, hogy próbáljam megérteni őt, hogy miért lett ilyen. Korábban egy fotózáson már voltunk, oda ő vitt el engem, azon történt az a félre értés, amiről Shuuval is beszélgettem. Többet nem fogok tőle ilyesmit kérni.
Itt másik fotós lesz egyébként is.
A kocsiban ülök, és a telefonomat bütykölöm, Snow befeküdt hátra a helyére, és kész újra rápihenni az út hátra levő részére, mert imádja, ha sikerül elhoznom magammal, az ilyen szabad téri fotózásaimra.
- A tiéd lesz az egész kávés pult, ígérem! – tényleg így van, az egyik kávéház lánc franchise főnöke a fotós felesége, így van, lesz kávé bőven, és lesz finom saláta, és szendvicsek, imádom a Starbucksos salátát, és szendvicseket. Kávéból csak koffein menteset szoktam ,ritkán koffeinnal, de akkor nagyon magam alatt kell legyek, és minél hamarabb fel kell ébredjek.
Ügyesen nevigálom Kirillt , és végül is ott vagyunk. Egy ranch, aminek saját tengerpartja van, így több féle képet fogunk tudni csinálni. Rá pörgök a feladatra, és bemutatom Kirillt is, egy asszisztens felkarolja , nem szó szerint, megmutatja neki a kajás pultot, és egy öltöző kocsink is van, itt fogok tudni fürdeni, ha olyasmiket kennének rám, amit muszáj levakarnom magamról a következő fotózás miatt.
Itt esetleg tud majd aludni is Kirill, ha szeretne, időben érkeztünk, így tudnak csinálni hajnali képeket is, ahol látszik a pára , egy cseppet sem panaszkodom, hogy hűvösebb lenne. Hálás vagyok neki, amiért kihozott ide.
Dél körül jelenek meg, amikor négy óra után szünetünk van, egy hatalmas pohár kávét hozok neki, tejszínhabbal, gumicukorral, és csoki szórással, én koffein mentes változatot iszok, de ugyan ilyen finomságokkal, mint ő. Egy tál tonhalas salátát, és egy üveg vizet is. Neki egy szendvicset hoztam, meg vizet.
Szerencse, hogy az öltöztető furgon előtt van egy ponyva, így árnyék is van, és itt le tudunk ülni enni, kényelmesen.
- Köszönöm, hogy kihoztál. - amit nem sejtek, hogy a fotósunk, titokban el-el lőtt egy két képet, míg eszünk. Nem beszélek sokat, leginkább eszek. Amikor befejeztem, fel állok, és tétován pillantok rá.
- Én… - nem tudom, hogy mit csináljak, mit mondjak? Zavarba jövök, és a torkom köszörülöm, majd a domb másik oldalára sétálok, és le terítem a lepedőm, Snow lefekszik mellém, és az ö fülével kezdek játszadozni önkéntelenül.