Nem gondoltam volna, hogy az, hogy itt fog lakni nálam, ennyire…. irritáló lesz. mármint… szexin irritáló. Megőrülök tőle. De magamtól is, a minap, amikor nem volt itthon, az egyik pulcsijába bújva takarítottam, amit ott hagyott a kanapé támláján maga után, Kirill illata volt. De aztán a mosásba tettem a többi szennyes közé. Több meghajlásom nem is volt. Azt nem mondom ,hogy halk tudnék lenni, mert nem vagyok az, főleg, ha edzésről van szó. A jógával el tudom ütni az időt, halkabban. Ha sztrip este volt, akkor nagyjából azonos időben kelek vele, és ezzel talán nincs is probléma. De… a szexuális frusztrációtól is felrobbanok, testileg és lelkileg is változott, de valahogy az érzésem nem akart elmúlni, hogy még haragudnom kellene rá. Valahogy egyre nehezebben ment. De közben meg majd felrobbantam attól, ha levegőt vett, vagy bármi hasonló. Nehezen ment az elalvás, mert kicsit izgultam a másnapi fotózás miatt, és korán kellett kelnem, de így is el csúsztam, riadtan ébredtem fel, és néztem rá a telefonra. - El fogooook késni! Egy órája el kellett volna indulnom! – robogok le a lépcsőn, és bevágódik mögöttem a fürdő ajtó, gyorsan rendbe szedem magamat, ott úgy is le fogok még egyszer fürdeni, de gyorsan le tusolok, és meztelenul robogok végig Kirillig. - Kirill, kérlek ébredj! Vigyél ki a fotózásra, be néztem az időt. Kérlek! – húzom le róla a takarót, és aztán rá hajítom, Snow is segít az ébresztésben, nem merek közelebb menni hozzá, nem tudom, hogy hogyan reagálna. - Lesz ott kávé, és a kocsiban el tudsz aludni, vagy a pajtában, amíg tart a fotózás. – robogok tovább, és a hálószobám felé tartok, fel a lépcsőn, gyorsan felöltözők, egy fekete farmert és fehér pólót kapok magamra, majd az edző cipőm, és a táskám, amiben az irataim vannak, kész is vagyok. - Fontos számomra, mert jó pénzt fogok kapni érte, kérlek. – nézek rá kérlelőn. Snow már készen van ,az ajtó mellett ül, néha Kirillhez rohan, én is itt állok már. - Kaja is lesz.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Chase nagy nehezen eldöntötte mit akar. Végül itt maradtam nála hogy megpróbáljuk rendbe hozni azt a kezdeményt ami annak idején elindult, de még azelőtt sárba tiporták volna hogy kiteljesedett volna. Nem a mi hibánkból történt így, mégis mindketten szenvedünk miatt és nem is tudom igazán mi a legnagyobb fájdalom az egészben. A tehetetlenség azt hiszem. Nagyon nehezen illeszkedek vissza az életbe de végül is találtam munkát magamnak egy éjszakai szórakozóhelyen ami viszonylag jól is fizet és tiszta munka, nem kell belekeverednem semmibe, amibe nem akarok. Viszont ennek a velejárója hogy reggel érek haza és így délelőtt alszom általában, ahogyan most is próbálnék. Chase néha nagyon tud zsongani körülöttem és elszoktam tőle egy kicsit, olyan sokáig voltam egyedül. Mégis igyekszem jól kezelni a dolgot. Földrengésre ébredek fel, vagyis hát annak tudom be a dolgot hogy rázkódik az ágyam és lassan nyitom a szemeim és Chaset pillantom meg, illetve Snowt aki már nyalogat is. - Na, nee..! Hé...! Mi a...! - próbálom eltolni azt a mafla pofáját a képemből hogy valamelyest fókuszáljak de... az előbb még itt volt?! Esküszöm! Körülnézek ahogy felkönyökölök és a kutyát simogatom aki ott hentereg mellettem, hogy biztosan ne aludjak vissza. - Jó, jó elviszlek.... - adom be a derekam, hiszen ennyivel.... jövök neki. Felülök és megdörzsölöm a képem, amíg várom hogy felszabaduljon a fürdőszoba. Kimegyek én is hogy összeszedjem az útra magam és felöltözöm. Egy farmert és egy v nyakú pólót húzok magamra és a cipőmet mert Chase már türelmetlen. - Sok kávé legyen ott.... - morgom bele egy ásításba amit elnyomok és a kocsikulcs után nyúlok hogy elinduljunk. Snow kinyargal hogy elintézze amit el kell és a kocsinál füttyentek neki egyet hogy ideje indulni. - Jó navigálj majd.... - pillantok Chasere ahogy beszállok, bekötöm magam és elindulunk végül. Alig látok ki a szemeimen, de azért biztos kézzel fogom a kormányt.
Végül is Shuuval is beszéltem azóta, és talán a vele való beszélgetés is sokat segített, megnéztem egy filmet is erről, vigyáztam, hogy akkor, amikor ő nincs itthon. Ezt az én kis titkomnak akartam, hogy ne tudja, hogy mit csináltam, azért, hogy próbáljam megérteni őt, hogy miért lett ilyen. Korábban egy fotózáson már voltunk, oda ő vitt el engem, azon történt az a félre értés, amiről Shuuval is beszélgettem. Többet nem fogok tőle ilyesmit kérni. Itt másik fotós lesz egyébként is. A kocsiban ülök, és a telefonomat bütykölöm, Snow befeküdt hátra a helyére, és kész újra rápihenni az út hátra levő részére, mert imádja, ha sikerül elhoznom magammal, az ilyen szabad téri fotózásaimra. - A tiéd lesz az egész kávés pult, ígérem! – tényleg így van, az egyik kávéház lánc franchise főnöke a fotós felesége, így van, lesz kávé bőven, és lesz finom saláta, és szendvicsek, imádom a Starbucksos salátát, és szendvicseket. Kávéból csak koffein menteset szoktam ,ritkán koffeinnal, de akkor nagyon magam alatt kell legyek, és minél hamarabb fel kell ébredjek. Ügyesen nevigálom Kirillt , és végül is ott vagyunk. Egy ranch, aminek saját tengerpartja van, így több féle képet fogunk tudni csinálni. Rá pörgök a feladatra, és bemutatom Kirillt is, egy asszisztens felkarolja , nem szó szerint, megmutatja neki a kajás pultot, és egy öltöző kocsink is van, itt fogok tudni fürdeni, ha olyasmiket kennének rám, amit muszáj levakarnom magamról a következő fotózás miatt. Itt esetleg tud majd aludni is Kirill, ha szeretne, időben érkeztünk, így tudnak csinálni hajnali képeket is, ahol látszik a pára , egy cseppet sem panaszkodom, hogy hűvösebb lenne. Hálás vagyok neki, amiért kihozott ide. Dél körül jelenek meg, amikor négy óra után szünetünk van, egy hatalmas pohár kávét hozok neki, tejszínhabbal, gumicukorral, és csoki szórással, én koffein mentes változatot iszok, de ugyan ilyen finomságokkal, mint ő. Egy tál tonhalas salátát, és egy üveg vizet is. Neki egy szendvicset hoztam, meg vizet. Szerencse, hogy az öltöztető furgon előtt van egy ponyva, így árnyék is van, és itt le tudunk ülni enni, kényelmesen. - Köszönöm, hogy kihoztál. - amit nem sejtek, hogy a fotósunk, titokban el-el lőtt egy két képet, míg eszünk. Nem beszélek sokat, leginkább eszek. Amikor befejeztem, fel állok, és tétován pillantok rá. - Én… - nem tudom, hogy mit csináljak, mit mondjak? Zavarba jövök, és a torkom köszörülöm, majd a domb másik oldalára sétálok, és le terítem a lepedőm, Snow lefekszik mellém, és az ö fülével kezdek játszadozni önkéntelenül.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Teljesen kómás vagyok, nem aludtam túl sokat még, és így nagyon igyekszem ébren maradni és felkelve csak felveszem az első nadrágot és pólót ami a kezem ügyébe kerül, és már botorkálok is a cipő felé amit elsőre rosszul akarok felvenni persze és Snow sem könnyíti meg ahogy a lábam között szlalomozik hogy örül nekem. Nagyon imádom, és örülök neki hogy így visszafogadott a kegyeibe miután távol voltam öt évig, és helyettem ő volt itt Chase-el amikor kellett és amikor én nem lehettem. Megsimogatom ahogy beugrik hátra a helyére és enyhén irigyen nézem ahogy elnyúlik és kényelmeskedik a plédjein. Én is akarok aludni még! - Na, akkor mondd az utat merre kell menni. A Majory's kerezsteződésig el vagyok, onnan viszont már nem tudom tovább - mert vannak emlékeim hogy jártam erre a városban de kifelé már nem mentem, mert minek. Koncentrálok ahogy Chase navigál és magamban valahol elmosolyodom hogy még így is jól működünk és nem visz tévútra sem. - A kávénál megtalálsz - hagyom Chaset kibontakozni és megyek az aszisztens kisasszonnyal hogy adjon nekem nagyon sok kávét és valami kekszet amit rágcsálhatok mellé mert az étvágyammal még vannak bajok. Amíg távolról figyelem Chaset az egyik lakókocsi oldalának dőlve lassan be is szundítok és arra ébredek meg hogy felém jön és beszél hozzám. - Mhm, mhmmmgmgfjj - ásítok egy hatalmasat aztán azért emberi nyelven is hozzáteszem hogy mi akart lenni. - Khm, úgy értem szívesen - nyúlok máris a kávéért és a szendvicset is megnézem alaposan, de ártalmatlan tojásmentes szalámis szendvics. A kávét iszogatom hamarabb. - Még gumicukor is van rajta, ez aztán a királyi kávé - mosolyodom el ahogy megkóstolom a díszítést. Nem igazán tudom mihez kezdjek, így csak csendben eszem meg a szendvicset ami szerencsére nem olyan nagy és figyelem Chaset ahogy zavarba jön. - Chase.... - szólalok meg, de addigra már elindul, és engedem menni. Végül is.... megértem. Nem tud velem mit kezdeni de nekem sem szabadna hagyom ennyiben így végül erőt veszek magamon és odamegyek mellé én is. Leülök és az egyik gumicukrot felkínálom neki, tudom hogy szereti. - Zavarban vagy hogy itt vagyok? Visszajöjjek érted később? - kérdezem halkan ahogy a kávéba kortyolok. Nem erős, pont kellemes és majdnem megvádolom Chaset hogy ezt ő készítette nekem, nem pedig a fotós valakije akit már el is felejtettem hogy kicsoda.
Kezdőlap
