Lustán heverek az ágyban Drake mellett, mert ő még nagyon nincs ébren és én sem tudom biztosan mire riadtam meg így  fél hatkor. Mindenesetre ha már így alakult akkor felkelek, és lefőzöm az első kávét. A felét hátrahagyom a másik felemnek, mert biztos vagyok benne hogy neki is az első útja ide fog vezetni. Amíg lefő a kávé addig abban az öt percben gyorsan lezuhanyzok, hogy felfrissüljek. Derekamra csavarom a törülközőt és kislattyogok a konyhába. Végigsimítok a tarajomon hogy hamarabb megszáradjon és átgondolom a mai napot hogy mit kellene csinálnom, és merre kellene mennem.
Volt pár napja egy kisebb balhénk éjjel, és minden szemtanút begyűjtöttünk vagy épp kifaggattunk hogy mit látott, már csak egy maradt vissza. Egy lány, egyetemista. Zarina. Mostanra persze mindent tudok róla, és azt is hogy milyen az órarendje és nem volt nehéz rávenni magam hogy egy napra én is egyetemistáváavanzsáljak. Rég volt már hogy az iskolapadot koptattam. Na jó nem annyira régen, de szereztem egy diplomát, szóval mondhatni hogy iskolázott rohadék vagyok.
Fekete farmert és egyszerű szürke pólót választok egy edzőcipővel. Karomra széles szíjú óra kerül, természetesen csúcstechnológiás okos szerkezet, mert imádom a tech mütyűröket és órákig tudok velük bíbelődni amíg azt csinálják amit én mondok nekik. Bezselézem a hajam hogy megálljon, és felkapom a dzsekim. Könnyű motorosdzseki és természetesen van benne némi extra a bélés alatt jól elrejtve. A bukómat a hónom alá csapom és hagyok egy üzenetet Drakenek hogy elmentem és majd később beugrom hozzá a szalonba.
Kevéssel nyolc előtt érek be az egyetem épületéhez és leteszem a védett tárolóba a motorom. Szép darab, és meg is nézik páran, én pedig rájuk mosolygok, persze nagyon megnyerően. Végül is nem én vagyok az egyetem ügyeletes menő csávója. Szerzek egy kávét magamnak, és a kommunikáció szakosok felé indulok hogy valami istentudja milyen órát látogassak meg,
A terem majdnem tele van és felakasztom a bukómat a sarokban lévő állványra és Zarina mellé küzdöm magam.
- Szia. Szabad? - intek a mellette lévő helyre, mert a közelben mindenhol ülnek már, csak mellette nem, és inkább ide ülök mint ilyen szőke, műkörmös kis picsák mellé. Fuh, még a hideg is kirázott ahogy rám néznek. Tipikusan csak az egyszer dugható fajták.
- Egyébként Will vagyok, örvendek - mutatkozok még be neki ahogy próbálok némi kommunikációt kezdeményezni vele.

Billy & Zarina

Lássuk csak, füzet pipa, toll legalább három pipa, energiaital pipa, tankönyv pipa, ajánlott irodalom pipa. Oké, asszem megvan minden a mai kurzusra. Eléggé csábít a keresztrejtvény füzet is, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ne figyeljek az előadásra, hiszen nekem sokkal nagyobb érvágás itthon mazsolázni a könyvet, mint odamenni és meghallgatni a lényeget. Jó tudom, úgyse az elhangzottak lesznek benne a zárthelyibe, de következtetési alapnak mindenképpen jó. Már nincs sok hátra, ki kell bírnom. A cél szentesíti az eszközt, a mi köreinkben meg ez különösen igaz. Mondjuk az is tény, hogy ezen a kontinensen nem igen tudják, hogy ki vagyok, de pont ez benne a lényeg. Csak egy egyetemistát látnak, egy talán viszonylag szép egyetemistát, aki igazi stréber módjára bejár minden órájára. Zavar-e ez engem? Nem igazán, ez a cél, bőven elég, ha ezt látják. Nem nagyon érintkezhetek alvilági figurákkal, mert akkor híre menne, hogy itt van az, akivel meg lehet zsarolni az orosz maffia vezérét. Az meg... nem tesz jót az ember egészségének. Se az enyémnek, se az otthoniakénak. Jó itt nekem szürke kisegérként.. vagy valami hasonló, mert bár az ügyeletes plasztikmaca rohadtul fúj rám amiatt, hogy a pasiknak jobban bejövök mint az ő műmindene. Na de.. akinek önértékelési zavarai vannak, annak úgyse tudod megmagyarázni, hogy le se szarod az egészet, ahhoz IQ kéne hogy felfogja. Ez pedig elég köztudottan tény, hogy az ilyenek effélével nem élnek. Amolyan agy és gerinc nélkül lő járkáló medúzák. Vagy mi az, ami ezek nélkül él. Egysejtű? Tudja a bánat, bioszból mindig is gyenge voltam. Na de, felmarkolva a fahéjas tekercsemet és a chai lattémat beszambázok az előadóba és a helyemet befoglalva kipakolok órára. Igen, az ott már az én helyem és mivel mindenkit lepisszegtem, aki mellettem pofázott, pötyögött, horkolt, ezért már nem ül mellém senki. Nem is baj mondjuk, csakhogy ma valamiért ez nem így történik.
- Ja, amíg nem zavarsz az előadás meghallgatásában. -Válaszolom a balzsamos hangomon, miközben oldalra sem nézek és könyékig vagyok a hátizsákomban. A kedvenc tollam szeret az aljára süppedni és onnan kell kihalásznom, de végül elégedetten mosolygom a fekete tollra. Megvagy te kis aljas. Be is klattyintom, nyitom a füzetet ott, ahol múlthéten abbahagytuk a médiajogot, merthogy azon az órán vagyunk, mikor megint megszólít. Most már odanézek s bár első pillantásra egész helyes, nem fogok hasra esni tőle. Kicsit ismerős a feje, de nem szoktam úton-útfélen mindenkit megjegyezni. enyhén felvont szemöldökkel hümmentek.
- Zarina.   - Felelek igen szűkszavúan, mert mégis milyen ciki lenne már sorolni a suliban rám aggatott töltelékneveket. Fekete hattyú, fekete hercegnő, bár egyesek a színt nyugattal helyettesítik, de mindenképp akad pár jelző, amivel rám hivatkoznak a folyosókon. Csak momentán... nem nagyon érdekel. 10/10 pasit golyózok ki havonta, fasznak sincs erre se ideje, se kedve, se energiája. Elnézve az egyszem kávét, amit előtte látok, enyhén felvonom a szemöldököm.
- Fejben kívánod lejegyzetelni az órát? Nem is tudom, hogy ez inkább bátor vagy botor dolog-e.   -

Idézet@