Liam & Beth

A limuzin halk rádió hangja úgy el merültet, hogy csak figyelek kifelé az estébe mint valami szomorú dalra a videó klip hölgye. A kötelező partik a herótom. Sok, beképzelt pénzes dagadt fickó, néhány a feleségével valamelyik meg az aznapra rendelt luxus prostival. Bájolognom kell, apát fényezni és közben a heti női magazin pletykákat kitárgyalni egyes vén szipirtyóval akik ha nem figyelnék megnyúznának a bőröm feszességéért meg azért is, hogy még nem csúnyultam el úgy mint ők és nekem nem kell annyi smink, hogy fednem kéne a ráncokat. Minden féle udvarlók közelítenek majd meg akik egyáltalán nem önmagukról beszélnek hanem a sikereikről, a pénzükről és minden másról...El akarok menni...valahova máshova. A fekete csipke egybe ruha feszességéből is menekülni. A felkötött hajam amitől a hajhagymáim üvöltenek és nekem is azt kéne. A nehéz súlyú ezüst nyakék amit még anyától örököltem az ezüst fülbevalókkal. Olyan mintha nem kapnék levegőt a nyaklánc súlya alatt. A fekete magassarkú szorít és le akarom venni. Mezítláb szeretnék lenni, elhajtani esetleg az óceán partjára és a hideg vízbe sétálni meztelenül. A gondolat megmosolyogtat de erre vágyom igazából...Semmi másra. Liam még nincs velünk azt mondta, hogy a helyszínen fog megvárni. 3 hete a felvigyázóm és meglepő de egész kellemes. Legalábbis úgy érzem sokkal jobban érzem magam mint az előzőek társaságában. De ezt be nem vallanám neki. Végig simítok a csipke egybe ruhámon ami enyhén kiemeli a dekoltázsom és az egyik oldalt megvillantja a combom. Szén fekete és ritkán hordom de úgy érzem most ez illik hozzám a legjobban. A fekete kesztyűket is megigazítom ahogy érzékelem egyre közelebb kerülünk a helyszínre látva a sok újságíró és fényképészt. Magamra veszem a dísz kardigánt ami teljesen átlátszó selyem és semmi ellen nem véd egyszerűen csak illik a ruhához. A sofőr leparkol, én pedig megvárom míg nyílik az ajtó. Ahogy kiszállok már kattognak a fényképek én pedig a műmosolyomat azonnal előveszem majd meghagyom a sofőrnek, hogy hátul várjon majd a parkolóban.

Beth & Liam

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen öltözékben fogok pózolni. Mikor beléptem a kölcsönzőbe, a nőci is nézett ám nagyokat rám, hogy mi a csudát keresek én ott. Mondjuk szívesen megkérdeztem volna. De segített, kedves volt és vagy hatszor elmondta, hogy vigyázzak rá, nem olcsó darab. Nem mondod b*meg, én kölcsönzöm. De mindent a cuki kis Beth-ért és az apuci pénzéért. Legalább nem ment rá a gatyám is.
Jó szokásomhoz híven, már negyedórával előbb érkeztem és az út tuloldalán vártam, hogy felbukkanjon a lány, akit kísérnem kell. Nem voltam túlzottan hozzászokva az újságírók hadához és komolyan mondom, idegesített a látványuk.
Már pehet Beth mellett voltam, és meg kell mondjam, kicsit még élveztem is olykor a társaságát. Persze, nem szoktunk túlzottan beszélgetni, de tény, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy őt figyelem. Egyszerűen megfigyeltem. Egyre inkább kíváncsivá tett, hiszen láttam napról-napra, ahogy az emberekkel viselkedett és megmutata pár oldalát. Komolyan, mintha skizofrén lenne, de éreztem, hogy az igazi arcát, eddig senkinek sem mutatta meg. Egyfajta küldetésemmé vált, hogy előhozzam belőle, mert érdekelt. Meg akartam ismerni.
Mikor megláttam a limót, már tudtam, hogy ő az, ezért egy nagy sóhajjal megindultam felé. A vakuk úgy villógtak, hogy biztos voltam benne, nem vett észre, ezért csak felkaptam a napszemüvegem - igen, annak ellenére, hogy este van, ez legalább kicsit tompítja a villódzást -, megálltam melette és egy széles mosollyal nyújtottam a karom, várva, hogy elfogadja.
Ha így tett, gyorsan bevezettem az épületbe, ahol végre meg is tudtam nézni, ahogy levettem a szemüveget.
- Igazán csinos vagy ma - súgtam a füléhez hajolva, közben próbáltam palástolni, hogy magamat meg egy idiótának éreztem ebben a ruhában. Hiába, az öltöny nem az én világom.
Meg kell mondjam, tényleg őrjítően festett ebben a ruhában. Nem bírtam magammal, muszáj volt...
Elengedtem a kezét és átkaroltam a derekát, de óvatosan, alig észrevehetően végigsimítottam a hátát és mindezt úgy, hogy közben a szemem sem rebbent.

Liam & Beth

Hallom a kérdéseket amik nekem szegeződnek és nekem villognak a fényképek de mielőtt kivakuznák a szemeim Liam mint valami lopakodó jelenik meg mellettem és ajánlja fel a kezét. Nem tétovázok és engedelmesen a karjába csúsztatom a kezem majd elindulok vele befelé. Ahogy beérünk az előtérbe kissé félre húzódva nézek a bejárat felé, mikor megérzem meleg leheletét a fülemnél és a halk de kedves hangját. Most kissé kedvesnek érzem. Ahogy elenged leengedem kezeim magam elé a retikülön összefogva mikor megérzem a hatalmas kezet magamon és enyhén megszeppenek. Lesütöm a szemeim és elpirulok de igyekszem kihúzni magam majd felnézek rá és felé fordulva nézek az arcára majd haloványan elmosolyodom. Kissé szomorú az arcom, de az érintés..jól esett még ha nem is lenne szabad, hogy jól essen. A csokornyakkendőre nézek és kicsit megrázom a fejem.-Ki kötötte ezt a nyakkendőt...-mielőtt bármit is mondhatna a kezébe adom a retikülöm és közelebb lépve megigazítom a ruhadarabot rajta majd végig simítva a mellkasán a zakón is igazítok.-Furcsa vagy így...de jól áll neked is az elegancia.-mondom vissza tekintve rá majd vissza veszem a retikülöm. Elindulok vele a főbejárathoz ahol a meghívókat elő véve nyújtom a lekérőnek és Liam kíséretében belépek a cápák közé. A giccs és a sok báli ruha hada, a pezsgő illata, az enyhe cukros illattal keveredik meg a sok pacsuli szaggal amit ma márkáknak neveznek. Itt kéne otthon éreznem magam, de inkább lennék egy lebujba mint itt. Ruhatervezők, modellek, más énekesek, cégvezetők...hányni akarok...-Menjünk igyunk valamit, mielőtt kiszúr valaki...-hajolok a mellettem álló Liamhez majd elfordulva megyek az italpulthoz. Oda tipegve érzem, hogy kezdenek kiszúrni és hallom a suttogást ahogy ép valami új kitaláció terjeng rólam...Apa mindig azt mondja irigyek...Vagy lehet igazuk van? Ki tudja...Mikor az asztalhoz érek felveszek egy pezsgős poharat megvárom Liam-et is ha iszik valamit ő is, és felé tartva koccintásra invitálom ha pedig nem akkor egyszerűen a saját poharamba kortyolok.-Még minőségi italt se tudnak felszolgálni Montgomery-ék...-mondom ki halkan a gondolataim aztán szusszanva a tömeg felé fordul figyelve ki lesz az első aki meg akar majd környékezni valamivel. Liam felé sandítok a szemem sarkából majd halkan megszólalok.-Legközelebb szólj, és intézek neked ruhát...-ajánlom fel, de ha nem él vele elfogadom és nem erőltetem rá.-Amúgy...miért vállaltad be?-kérdezem és ha nem lenne világos akkor felé fordítom a fejem, hogy a szemeibe nézzek.-A munkát...Biztos lehetett volna más lehetőséged.

Beth & Liam

Kimondottan jól esett Beth reakciója, ahogy átkaroltam. Éreztem a falatnyi ruha alatt, ahogy megfeszülnek az izmai.
Vajon, meddig mehetek el? Mikor mondja azt, hogy elég, hogy húzzak a f*szba?
Elhatároztam, hogy most ezt a határt kísérlem meg áttörni.
Mikor a nyakkendőmhőz nyúlt, csak elmosolyodtam.
- Hidd el, ma már a youtube-on minden fenn van, secc-pecc alatt megtanul mindent az ember - mondtam könnyedén, miközben lenéztem rá. - Köszönöm! Akkor is hülyén érzem magam. - Kissé megigazítottam a gallérom, majd követtem a lányt belljebb az épületbe.
Legszívesebben mindent felittam volna, ami a kezem ügyébe kerül, de tudtam, hogy most, tuti józannak kell lennem.
Viszont a tervemről azonnal lemondtam, mikor megláttam Bethen, hogy mennyire nem érzi itt jól magát. Mindjárt feléledt bennem az igazi őrző védő és legszívesebben elvittem volna őt innen valahova messze, de ugye ezt nem tehetem meg... még.
Elfogadtam a pohár pezsgőt, koccintottunk, de nem ittam bele, csak fogtam a kezembe és figyeltem a csilli-villi népet, csak néha-néha sandítottam a lányra.
Majd mikor ismét a ruhám a téma, tüntetően végigmértem magam.
- Talán nem jó a választásom? - kérdeztem egy fél mosollyal, de akkor sem néztem rá. - A nő a boltban azt mondta, ez ide jó lesz.
Nem mintha érdekelne a kinézetem, mert egész nyugodtan eljöttem volna famerba meg bőrdzsekibe, de lássuk be, nem akartam hülyét csinálni a lányból.
A következő kérdésére, viszont már muszáj volt rá néznem. Egyenesen a szemébe néztem kérdő tekintettel.
- Ez a munkám, nem? - kérdeztem, ahogy a számhoz emeltem a poharat. Szerintem elég nyilvánvaló. Nekem ez a munkám, és ha menni kell, hátmenni kell. - Te, miért jöttél? Láthatóan annyira örülsz ennek az egésznek, mint én - mutattam körbe a terembe. - Ne mond nekem, hogy muszáj, mert semmi sem muszáj.

Liam & Beth

Csendesen kortyolgatom az italomat miközben figyelem a népet de nagyrészt inkább...Liam válaszai és cselekedetei kötnének le. Mégis muszáj résen maradnom, ha szerepet kéne váltanom. Kitudja kinek tetszem meg és mivel fognak betalálni. Ahogy a ruhára tett megjegyzésemre reagál megengedek egy vigyort az arcomra miközben lesütöm a tekintetem és szabad kezemet magam köré kulcsolom arra támasztva a pezsgőt tartó kacsómat.-Csak gondoltam egyszerűbb lenne számodra ha én adnék egy ruhát ami minden pucparádéra megfelelő lenne és nem kéne kölcsönzőbe rohangálnod, 40 évesek véleményét kikérve.-részletezem miközben meglötyköltetem a poharam tartalmát és ismét bele kortyolok.-Persze, csak egy ötlet.-a mosoly nem tud eltűnni az arcomról valamiért és magam sem tudom miért jó ez nekem jelenleg. De sokkal jobb itt mint bájologni és belül tépni a képzeletbeli hajamat. Ahogy a munkát részletezi szusszanok egyet és teljes testtel felé fordulok az arcára pillantva.-Úgy értem...az egész munkát miért vállaltad? Szerintem van ennél jobb munka is.-mondom ki véleményemet ahogy enyhén oldalra fordítom a fejem és csípőmet az asztalnak döntöm, lábam pedig ennek hatására kibújik a ruha fedése alól mintha mindig is erre vágyott volna, hogy megmutassa magát. A visszakérdezésre eltűnik a mosolyom és leveszem róla a tekintetemet. Nem tudom mit kéne válaszolnom igazából...Elveszek egy darabig abban, hogy mit is kéne mondanom miközben más irányba fordítom a tekintetem.-Talán...megfelelési kényszer...de kitudja.-mondom egy halk szarkasztikus nevetéssel, és miközben a tömeget pásztázom olyasmit veszek ki az emberek között amit nem szeretnék.-Te jó ég...-mondom ki bár nem akarom, és feszülten szorítom össze a számat. Leteszem a poharat és az asztal felé fordulok majd fújok egyet és kihúzva magam fordulok Liam felé.-Kicsit magadra kell hagyjalak, de a látókörödben leszek. Kérlek ne csinálj semmit.-nézek rá komolyan és reménykedem, hogy ezt most nem veszi rossz néven. Ellépve tőle indulok el a tömegben a már felém tartó Thomas irányába. Enyhén összeszorul a gyomrom, de nem attól mert annyira vágyom a társaságára...inkább a hányinger tör rám megint. Ahogy oda érek hozzá rám mosolyog én pedig viszonzom a legtermészetesebb arcommal. Szerencsére sose lát át rajtam ő is csak egy luxus libát lát mint a legtöbb női egyed aki most itt tolong. Megérinti a kezem és kedvem lenne elhúzni de tudom nem tehetem, ahogy az ajkaihoz érinti kéz csókot adva nekem féloldalas lesz a mosolyom.-Jó ma este látni téged Bethany, édesapád is jelen van?-kérdezi én pedig felnézve rá ismét mosolyt fakasztok.-Én is örülök neked Thomas...Sajnos nem ért rá, tudod mint mindig a papírjaival tölti az estét.-enyhe etikett női viccek, pipa. Ezen szélesebben elmosolyodik és a kék szemeivel engem mustrál mint valami áruba bocsátott hús. Gyűlölöm ezt a nézést.-Ne ród fel neki, ő csak neked szeretne jót.-Mit tudsz te pénzéhes, seggfej....Tenyérbe mászó kis....nyugalom Beth...ezen elvigyorodom és kislányosan lesütöm a szemeim.-Tudom, szeretem is érte nagyon...-felelem miközben lassan kihúzom a kezem a kezéből mert azért valamennyi tartásom lehet...Mosolyog és ha a kezemhez nem érhet karját nyújtja. Lopva hátra pillantok a vállam felett az asztalhoz de muszáj kezemet adnom így hagyom, hogy kivezessen a tömegből a tömeg másik oldalára.Miközben vezet beszélni kezd de nehezen figyelek rá, csak szabadulni akarok mert valami nagyon rossz érzés kevereg a testembe. Mindenről is fecseg miközben vezet én pedig adom a libát aki odáig van a szavakért de üvölteni tudnék ha lehetne. Ahogy kiérek a tömegből tudom, hogy már a ments váram nem lát engem de talán jobb is, hogy ezt a számomra megalázó helyzetet nem kell bemutatnom Liam-nek. Az egyik asztalhoz megyünk ahol hellyel kínál én pedig engedelmeskedem. Leül mellém pedig reménykedtem a szemben való ülésben de kevés esélyem van ezekben a játszmákban. Megigazítja a hátra nyalt haját de még mindig beszél bár néha fogalmam sincs miről beszél mert nem akarok sehogy se rá figyelni bármennyire is erőszakolom magamra.-Untatlak, drága?-erre azonnal felnézek és elmosolyodva megrázom a fejem.-Dehogyis Tom, szívesen beszélgetek veled.-amíg nem hányok az asztalra...-Ezt örömmel hallom Beth, mert valami fontosat szeretnék mondani neked...Apád még gondolom nem említette de tudod gondol a jövődre.-mondja mire furcsa arc kifejezésem lesz és amit mondani kezd belém fagyasztja még az ellenezést is.-Tudod, mivel látja te szívesebben élsz a zenének szeretne neked egy biztos háttért nyújtani, valakit aki továbbra is vigyáz a cégére és rád.-Micsoda? Apa...kérlek...-Szeretné, ha összeházasodnánk idővel.-úgy mondja ki mintha ez egy természetes dolog lenne a mai világban. Sok mindent elhittem apáról de...A kezeim az asztal alatt megremegnek és nyelek egyet. Tovább beszél de nem hallom már a szavakat. A fülembe dobog a vérem, és elárulva érzem magam. Az apám eladott mint valami ékszert. Lehunyom a szemeim és ahogy tisztulnak a gondolataim érzem, hogy elönt a kétségbeesés amit nem tudok uralni...Hirtelen felállok a szék kiborul alólam és elfordulnék, hogy kimenjek erről az átkozott helyről de Thomas megragadja a karomat.-Beth, várj mi a baj?-egyre szorosabb én pedig össze szorítom a fogaim és megfeszül a kezem...-Engedj el Thomas, ez fáj!-bukik ki belőlem. El akarok bújni mint 6 évesen. Sírni valahol, vagy őrjöngeni. Valamit érezni akarok és nem ezt ami most van bennem. Az óceánhoz akarok menni...

Beth & Liam

Tényleg nehezen fért a fejembe, hogy miért van itt, ha ennyire gyűlöli, mert láthatóan nagyon is utálja az ilyen partikat. Mondjuk, meg is tudom érteni.
Az öltönyös beszélgetésre, inkább már nem is mondtam semmit. Nem akartam belefolyni, hogy a negyben körüli nő, harmincnak is beillett volna és szívesen bevittem volna az öltözőbe. De ez ugyebár, nem rá tartozik.
- A munka, csak egy munka - vontam vállat. - Ha lehetőségem van rá, elfogadom.
És így is gondoltam. Nem azt mondom, hogy munkamániás lennék, de mit csinálhatnék, ha nem dolgozok? Nem vagyok az a fajta, aki szívesen ül otthon meccset nézegetve.
Mikor kijelenti, hogy magamra kell hagynia, felvontam a szemöldököm és tekintete irányába néztem, ahol megláttam azt a ficsúrt, aki elég sokat legyeskedik a házukban, meg Beth körül is. Sosem volt a kedvencem a fickó. Tenyérbe mászó egy képe van, de jó kutya modjára, tovább támasztottam az asztalt és tartottam a poharat, közben igyekeztem nem szem elől téveszteni a lányt.
Egyáltalán nem tetszett, ahogy rá nézett. Mint egy kiéhezett vad a zsákmányra. Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem és inkább letettem a poharat, még mielőtt eltörtem volna.
Láttam Beth moozdulatain, ahogy megrezdül és megfeszülnek az izmai, hogy nem tetszik neki az ürge, annak ellenére, hogy mosolyog és próbál kedves lenni vele.
Tanakodtam, vajon mikor is kellene kimentenem.
Aztán csak rám nézett egy pillanatra és eltűnt a tömegben. Vártam egy fél pillanatot, majd megindultam, hogy megkeressem, de nem tudtam egyszerűen átverekedni magam az embereken.
Nem volt hangos, ahogy a szék felborult, de ahogy meghallottam, tudtam, hogy oda kell mennem és azzal a lendülettel, kikerülve az utolsó akadályt is, ott termettem a férfi mögöt és erősen belemarkoltam a vállába, hogy azért ne üvöltsön fel, de engedje el a lányt.
- Minden rendben? - kérdeztem Beth-t, nyugodt arccal. - Azt hiszem, ideje lenne mennünk.
Azzal el is engedtem a férfit és mindjárt a lány mellé álltam. Láttam rajta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elsírja magát, ezért csak újra felkínáltam neki a karom, és ha elfogadta, diszkréten odasúgtam neki:
- Még egy kicsit bírd ki, ne add meg ezeknek azt az örömöt, hogy gyengének lássanak.

Liam & Beth

Úgy érzem magam mint akit erőszakkal nyomnak a víz alá. Kapálódzok és szabadulnia akarok, kijutni a partra de nem hagyják és nem kapok levegőt...A szorítás egyre jobban fáj amit Thomas keze művel velem, de nem akarok már behódolni. Nem akarom neki adni az egyetlen kincsemet amit még nem vettek el tőlem...A méltóságomat a büszkeségemet csak úgy oda dobni mint minden mást amit szerettem vagy szeretni akartam...Aztán levegőhöz jutok. Liam úgy jelenik meg mint a segély kiáltásom és azonnal cselekszik Thomassal szembe. Hátrébb lépek ahogy végre elenged és elfordítom a tekintetem. Nem kéne de látszik rajtam, hogy Liam jelenléte megnyugtat és biztonság érzettel tölt el. Ahogy oda lép, hogy a karját nyújtsa azonnal belé karolok mert félek ha egyedül mennék valahol összerogynék és nem lenne tartásom ahogy ő is kéri tőlem. Nem akarok már nekik semmit se adni és igyekszem hallgatni Liam szavaira de amíg nem jutunk ki biztonságban addig bennem van minden...Thomas pedig nem is hagyja ennyiben a dolgot, hiszen egy egyszerű kidobó őt...-Már elnézést, a hölggyel beszélgettünk, maga pedig megzavart minket.-lép utánunk és érinti meg Liam vállát amit nem akarok. A csend és a figyelem úgy ég belém mintha muszáj lenne.-Ugye nem gondolja komolyan, hogy ezt ennyivel lerendezte, Beth-nek és nekem közöd dolgunk van egymással.-úgy folytatja mintha én ellenkeznék és örömködnék a társaságában. Összeszorítom a számat és jobban Liam kezébe kapaszkodom.-Liam...-súgom oda kissé remegő hanggal.-Menjünk el...kérlek.-suttogom ahogy felnézek rá kérlelve és alsó ajkamba harapok.

Beth & Liam

Szívesen bevertem volna a képét látva, hogy mit művel szerencsétlen lányal. Sok száz ilyet láttam már, ahogy részeg fószerek a lányokat piszkálják, de akkor még sem éreztem ölési vágyat, csak szépen kipenderítettem a fickót, most viszont magam sem értem, de azonnal kitekertem volna a nyakát.
Ez az érzés, csak fokozódott bennem, mikor remegő teste az enyémhez ért. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy addig üssem, amíg lélegzik, de magamat is megleptem azzal, hogy ez cseppet sem látszott rajtam. Nyugodtan fordultam a fiú felé, ahogy hozzám ért.
- Hogy mondja? - kérdeztem tettetett érdeklődéssel. - Biztos vagyok benne, de gondolom ön sem szeretné, ha Mr. O'Brian megtudná, hogy a lányát zaklatta. - Finoman kicsúsztattam Beth kezét az enyémből és védelmezőn elé álltam, hogy a ficsúr fölé magasodjak, majd kicsit hallkabban folytatam. - Ahogy azt sem, hogy a partin feltűnő összes pincérlány szoknyája alatt járt a keze... - Azzal pedig, mint aki jól végezte dolgát, újra Beth mellé álltam és kimért, de nyugodt léptekkel kivezettem a teremből.

Liam & Beth

Liam nem hagy magamra, és ezért csodálom, hogy benne ennyi tartás van. Szeretnék én is ennyivel bírni, és nem össze zuhanni. De már kevés van bennem. Nem is tudok felnézni egyszerűen csak lesütött szemekkel állok összeszorított kezekkel ahogy hallgatom Liam lefegyverző szavait. Nem tudom, nem látom Thomas arcát mert nem akarom látni, nem akarok senkit se látni...Ahogy visszalép hozzám Liam újra belé karolok és kapkodva lábaim követem őt kifelé. Ahogy kinyitják a bejárati ajtót kiérve a hideg levegőre hatalmasat szívok a tüdőmbe és sietve megyek le a lépcsőn. A fényképészek már mind elrepültek így csak a a lámpák fénye az épületekből kiszűrődő fény világítja meg az utcát. Mélyeket lélegzek és elengedve Liam kezét pár lépésre tőle háttal megállok és lehunyom a szemei ahogy hátra döntöm a fejemet. Érzem ahogy elhagy a kétségbeesés és arra vágyom, hogy elmenjek innen. Liam talán megteszi értem. Magam elé nézek végül és megemelve kezeim engedem ki a feszes kontyból a hajam, leveszem a kesztyűket a kezeimről és egyszerűen ledobom őket a földre majd a magassarkúkat is lerúgom a lábamról. Liam felé fordulok és a szemeibe nézek.-Elviszel a partra?-kérdezem teljesen komolyan és közelebb lépek hozzá.-Persze ha csak van kedved velem tartani...mint valaki aki nem a testőröm.-mondom ahogy figyelem és nem tudom le venni róla kék szemeimet. Szeretném ha velem tartana.

Beth & Liam

Láttam rajta, hogy a mondandóm betalált és talán békén is hagy most már minket, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, kivezettem Betht az épületből.
Megnyugodtam, hogy már egy fotóst sem láttam, viszont nem is tudtam sokáig örömködni, mert a lány elengedett és pár lépéssel előttem megállt. Jómagam is így tettem és zsebre vágott kézzel néztem végig, ahogy szinte felszabadul.
Mikor szó szerintm egszabadult a "láncaitól", én is csokornyakkendőmért nyúltam és szinte kitéptem a nyakamból és kigomboltam pár gombot az ingemen is. Meg Tudtam érteni Betht, miért érzi ettől felszabadultabbnak magát.
Megfordult, és egyenesen a szemembe nézett, amitől azonnal egy cinkos mosoly terült el az arcomon. Volt olyan sejtésem, hogy el akar szökni.
így kellene lottóznom...
- Gyere - intettem neki és megindultam az út túloldalára, ahol a motorom hagytam. Megálltam mellette, levettem a zakóm, amit felé nyújtottam. - Ezt vedd fel, ahogy ezt is - mutattam a bukóra.
Majd, ha megtette, felültem a motorra, megvártam, míg ő is felül és már száguldottunk is, egyenesen a partra.
Leparkoltam a szinte üres parkolóba, majd lesegítettem a lányt.
- Várj meg itt, egy fél pillanat és jövök! - szóltam komolyan, majd amilyen gyorsan csak tudtam, beszaladtam a legközelebbi boltba, ahol felkaptam egy kocka sört és egy csomag ropit, majd fizetés után, siettem is vissza, és ha még ott várt rám, újra felajánlottam neki a kezem, hogy levezessem a homokos partra.

Liam & Beth

Belemegy amitől én is elvigyorodom mint ő. Követem a motorjához és felveszem a zakót meg a bukót magamra majd ahogy felül felülök mögé, bár a szoknya enyhén megreped rajtam mert ezt nem erre találták ki, de ez pont nem érdekel. Olyan jó érzés ahogy elindulunk és a szél csípni kezdi a combomat és a kezeim. Muszáj Liamet át karolnom bár remélem nem zavarja mert engem nem. Kicsit a fejemet is a hátára hajtom ahogy élvezem a száguldást. Ahogy oda érünk Liam vállaira teszem a kezeim és leteszem csupasz talpaim a betonra. Miközben leveszem a sisakot rá nézek és bólintok a kérésére. Amíg el megy az éjjel-nappaliba addig megkerülöm a motort és fellépek a parkoló szélére ahogy a partot figyelem. Mikor visszajön rá pillantok és elvigyorodva fogom meg a kezét és követem le a partra. Érzem a homokot ahogy a lábaimat simogatja és ez olyan jó, minden hirtelen kezd valami sokkal jobba fordulni. Ahogy leérünk a hideg szél megtalál de ez sem zavar. Az esős este jut eszembe amikor kicsit felszabadultam. Mikor megállunk elengedem a kezét és a vizet figyelem ahogy fel alá ringatózik simogatva a partot.-Gyönyörű...-suttogom majd Liam felé nézek és megint elvigyorodom.-Fürdesz velem?-kérdezem de nem várom meg a választ...Be akarok menni.A ruhám alja már így is el van szakadva szóval lehajolva tépem tovább és a combom közepén leszedem a további alsó részt mert minek rá és ez egy olyan anyag, hogy a szélére rá lépsz és vége az egész ruhának. Utána le is veszem, mert mégis csak valamit fel kell vennem ha kijövök a vízből. Melltartó marad rajtam a bugyival és sietve indulok a vízbe. A csillagok és a hold fent van mégis számomra kellemes az idő. Jobban szeretem a hideget mint a meleget. A víz simogatni kezd ahogy bele lépek és egyre beljebb megyek, ameddig csak tudok, hogy el tudjak merülni is a vízben. Nem érzek most mást mint felszabadulást...szabadságot...Ahogy feljövök a vízből ismét magamba szívom a levegőt, és most boldog vagyok. Őszinte boldogság.

Beth & Liam

Elmerengve néztem Betht, miközben mentünk a partra. Nem tudom, mit mondhatott neki az a faszkalap, ami annyira felzaklatta, de örültem, hogy most igazi örömöt láttam az arcán.
Ahogy leértünk a partra, be kellett vallanom, hogy nagyon jó ötlet volt idejönni. Kellemes, megnyugtató látvány volt a nyugodt víz, ahogy finoman hullámzott. Az én idegeimet is rendbe hozta egy pillanat alatt.
Csak elmosolyodtam, mikor megszólalt a lány, de a vigyor azonnal leolvadt az arcomról, mikor meghallottam kérdését, és még jobban meglepődtem, mikor tépni kezdte a ruháját.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem félszegen. - Az apád megöl, ha megfázol.
Szépen végignéztem, ahogy levetközik, majd a vízhez szalad. Csodálatos látvány volt, és lássuk be, nem kicsit tetszett a látvány. Hiába mondtam nekem az apja, hogy nem érhetek a lányához, meg csak gondolnom sem szabad rá, akkor is, ilyen helyzetben nehéz nem elképzelni, hogy végigsimítom selymes bőrét, ahol csak érem.
Gyorsan ledobtam a sört és ropit, majd ledobáltam a ruháimat csak az alsómat hagytam magamon és utána mentem, egyenesen a vízbe.
- Mondták már neked, hogy nem vagy normális? - kérdeztem, ahogy próbáltam palástolni, mennyire fázok.

Liam & Beth

Ringatózok a vízben ahogy figyelem az ég, és az óceán találkozását. Ajkaim között veszem a levegőt majd ahogy meghallom, hogy Liam közeledik felé hozzá fordulok. Elnevetem magam a mondatán és közelebb úszok hozzá.-Őszintén...? Mindig vágytam arra, hogy megmártózzak este a vízben.-Figyelem és látom rajta, hogy fázik még ha leplezni is próbálja. Közelebb úszok és finoman megérintem a felkarját.-Ha nem zavar és összebújsz velem, nem fogod annyira érezni a hideget.-mondom miközben elvigyorodom és mind két kezemet a vállára teszem.- Persze ha csak nem zavar.-mondom és ha engedi közelebb húzódok hozzá. Mélyet szusszanok a kezei között mintha megnyugodnék. Teljes biztonságban érzem magam és megnyugodtam még ha életem legrosszabb napja ez a mai. Vagyis...annyira nem is rossz...sőt...Tekintetem ismét az ég felé fordul és pár percig csak csendben fogom Liam vállait.-Anya mindig azt mondta, hogy legyek önmagam...Sose voltam az...-ismerem be neki.-Most viszont megint azt érzem, hogy lehetek még magam.-Pillantok vissza fel rá.-Éreztél ilyet?-kérdezem miközben figyelem az arcát. A hideg ellenére, a testem meleg még ha én nem is veszem észre de egyrészt Liam közelsége miatt...Nő vagyok, valljuk be...érezhetek vonzalmat, még ha ritkán is esett eddig meg velem és mindig csak a felszínt kapargattam.

Beth & Liam

Komolyan mondom, egyszer tényleg kinyír ez a csaj. Miért is vagyok olyan hülye, hogy utána megyek? Hihetetlen, de húz valami hozzá. Úgy éreztem, meg kell őt ismernem, de tényleg őt, nem pedig valamelyik alteregóját, amit előszeretettel használ az emberek előtt. Most pedig az Igazi Beth vigyorgott a vízben, akár egy csintalan kislány. Nagyon tetszett. Talán túlzottan is.
- Neked aztán vannak érdekes vágyaid - szúrtam oda neki játékosan, majd meglepetten figyeltem, ahogy közeledik felém. Komolyan mondom, most én éreztem magam védtelen áldozatnak.
- Természetesen nem zavar, de lássuk be, félig pucér vagy, ahogy én is, és hiába hideg a víz, attól még férfi vagyok és beindulhatnak a dolgok... - jelentőségteljesen lenéztem, csípőm irányába. - Ha nem zavar, csak nyugodtan melegíts fel. - vigyorogtam rá gonoszul, de azért valamilyen szinten reménykedtem, hogy ettől megilletődik és elhúzódik, mert tényleg nem akartam cikis helyzetbe hozni, de azért tudomásul kell vennie, hogy igenis izgatónak találom így vizesen és félmeztelenül. Meg ugyebár azt sem szeretném, ha az apja beváltabá rajtam egyik ígéretét. Sőt, szerencsére tisztelem annyira a lányokat, hogy nem akarom azonnal megfektetni, de ki tudja, ő ebből mit von le.
- Vettem észre - válaszoltam egy félmosollyal. - Sosem értettem, miért nem adod magad...
A kérdésére egy pillanatra elgondolkoztam.
- Soha nem vágytam más bőrébe bújni, vagy mást mutatni az embereknek, mint aki vagok - vontam meg a vállam. - Ha olyan emberrel futottam össze, akinek nem tetszett az, aki vagyok, azt elkerültem, messzire.

Liam & Beth

Hallgatom és ahogy figyelem mikor lenéz szusszanok egyet. Vizese vagyunk ő begerjed tőlem és én is tőle...Lehunyom a szemeim majd azért is közelebb húzódok hozzá.-Nem akarok elhúzódni. De ha téged zavar nem erőltetem.-mosolygok rá ahogy a szemeibe nézek.-És elsősorban én csak melegíteni akartalak.-piszkálom ahogy halkan kuncogok egy kicsit. Azt mondja nyugodtan melegítsem mire óvatosan közelebb csúszok a vízben. Nem zavar az érzés, ahogy az sem zavar ha ő is érez valamit.-Őszintén...ritkán érzek bármit is ami igazi...szóval az se zavar, hogy van köztünk szikra.-Mert van. Nem vagyok nagy testi vonzalom szakértő de attól még most ezt én is látom. Ahogy azt mondja, hogy nem érti az arcát figyelem és sóhajtok egyet.-Csak szerettem volna, ha az apám figyelne és szeretne...látod meddig fajult.-mondom egy savanyú félmosollyal. Ahogy arról beszél, hogy miképpen oldotta meg ezt a helyzetet hallgatom és én is szeretném ezt megtenni.-Sok minden miatt csodállak. Például az ilyesmi miatt, és..amikor ott...azon a partin a tartásod. Olyan lebilincselő volt.-ismerem be neki miközben pár kósza tincset óvatosan eltűrök a homlokából.-Szeretnél kimenni?-nem akarom, hogy miattam beteg legyen szóval ha szeretne kimenni a vízből elindulok vele kifelé.

Beth & Liam

Csak azért is közelebb jön és bármennyire és jelez a vészvillogó a fejemben, hagyom. Még is csak egy gyönyörű, fiatal nőről van szó, aki éppen megpróbál felmelegíteni és lássuk be, jól megy neki. Túlzottan is.
Megremegtek a karjaim, ahogy próbáltam visszafogni őket, mert át akartam ölelni és még jobban magamhoz húzni, de nem mertem. Azért, picit tatottam tőle, hogy most éppen próbára tesz a kisasszony és én teljes lendülettel bukok el.
- Szikra... - sóhajtottam és csak nem bírtam ki, muszáj volt megérintenem, ezért óvatosan, felkészülve minden ellenkezésre, mutatóujjamat, végighúztam a vállától egészen le a csuklójáig, közben tekinetetemmel követtem a kezem irányát, majd megfogtam a kezét és lassan húzni kezdtem kifelé a part felé.
- Na igen, az apák figyelme... - sóhajtottam lemondóan. - Gyorsan tönkre tehetik a gyereket.
Eszembe jutott az én apám, és az, amit velünk tett. Megtorpantam és újra Beth-re néztem. Ezért sem akarok én apa lenni. Ők midnig mindent tönkre tesznek.
- Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsanak - mondtam, könnyedén, mintha ez olyan alap dolog lenne, majd mikor eltűrte a hajam, egy pillanatra lehunytam a szemem, élvezve az érintést. - Ha kimutatod őket, akkor elvesztél.
- Gyere, keresünk egy helyet, ahol felmelegedhetünk - újra elkaptam a kezét és most már kicsit sietősebbre vettem a tempót. Kiérve a cuccainkhoz, felkaptam őket és elindultam az egyik irányba a parton. Meg sem szólaltam, amíg meg nem láttam, amit kerestem.
Egy kisebb kőgyűrű , távolabb a víztől, amiben még pislákolt némi parázs. Odaugrottam és dobtam rá egy kis fát, majd addig piszkáltam, míg fel nem éledt a tűz.
Gyorsan előkapartam a zakóm és Beth vállára terítettem.
- Ülj le, melegedj meg - mmutattam a homokra, a tűz mellett, majd én is helyt foglaltam és felmutattam a sört. - Tény, hogy nem egy rohadt drága pezsgő, de talán ez is megteszi most.

Liam & Beth

Amikor hozzám ér ajkaim között óvatosan ki engedem a levegőt miközben enyhén megbizsergek miközben a szemeibe nézek. Ahogy közelebb kezd húzni egyre izgalmasabb az egész és erősebben bizsergek.-Csak egy kicsi...szikra...-suttogom miközben az érintése olyan kellemes. Mikor elindul ki a partra, követem és mikor kiérek a vízből akkor kicsit engem is megcsap a hideg. Saját magam köré csavarom a kezeim ahogy figyelem, hogy szedi össze a cuccait és azért a saját ruhámat meg, a ropit át veszem, hogy ne csak ő cipekedjen.-Az enyém...csak bele bolondult az anyám halálába...-szusszanok. Követem a parton és közben hallgatom miket mond. Olyan könnyedén mondja ki de én...nem tudom, hogy képes lennék ilyesmire. Vagyis könnyedén álcázom magam, de...nem akarok belül megint őrlődni.-És...nem érzed rosszul magad tőle?-kérdezem mert tényleg érdekel, hogyan is oldja meg ezt a dolgot. Követem ahogy melegedő helyet keresünk és mikor találunk leülök a homokba miközben figyelem hogy rak tüzet. Mikor a vállamra teríti a zakót felnézek rá és elmosolyodom.-Köszönöm.-mondom halkan aztán ahogy sörrel kínál el veszek egyet.-A sok márka ital nem mindig olyan jó, mint ahogy mindenki gondolja..."A felső tízezer mindent megkap meg ilyenek..." Ficsúr az összes.-mondom és kicsit bénán de sikerül kinyitnom a sört.-Sajnálom, túl sokat beszélek ugye?-nézek felé ahogy bele bújok a zakóba és felhúzva lábaim karolom át, őket.-Tudom azt mondtad tabu köztünk minden magánélet...de mesélsz valamit magadról?-kérdezem óvatosan ahogy enyhén oldalra fordítom a fejem és kezdek nem fázni.

Beth & Liam

Nem szóltam inkább egy szót sem. Az apa téma elég mélyen érint és nem akartam elrontani ezt az egész estét azzal, hogy szörnyű múltamról mesélek neki. Meg hát, mit is mondhatnék neki. Gyerekkoromba gyerekpornót készített velem és a húgommal? Igen, ezzel tuti belopom magam a szívébe. Örülök, hogy neki ilyet nem kellett átélnie, de lásuk be, neki sem volt sokkal könnyebb gyerekkora mint nekem.  
INkább csak akkor válaszoltam neki, mikor már a tűz mellett ültünk és kortyolgattuk a sörünket.
- Talán rosszul kellene éreznem magam amiatt, hogy őszinte vagyok? - kérdeztem, ahogy a tűzet bámultam.
Tetszett, ahogy a gazdagokról beszélt, néha olyan volt, mint Sam. ő sem szívlelte őket túlzottan. Aranyos.
De mikor a múltamról kérdezett, megint csak elmerültem a lángokba.
Nem szívesen beszéltem róla, nem akartam, hogy valami beteg vállatnak tartson, de ahelyett, hogy csípőből elutasítottam, inkább ránéztem.
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem, majd kortyoltam a sörömből.
Nem bízok benne annyira, hogy egész élettörténetemet elé tárjam, de talán pár apró infómorzsával kielégíthetem a kíváncsiságát.

Liam & Beth

Figyelem és valahol igaza van. Miért kell eltitkolnom amim van? Miért kell máshogy viselkednem? Ha apa nem szeret így akkor...enyhén össze szorul a kezem magam körül ahogy arra gondolok, csalódást okozok neki. Össze szorítom a számat és mikor kérdezek ő pedig válaszol figyelem. Nem akarok semmi olyasmibe bele kérdezni ami nem tartozik rám mert most nyitni próbálok felé de ez attól még nem jelenti azt, hogy bármibe is bele fog avatni. A sörbe kortyolok és kissé fintorgok a keserű íztől. Gondolkodom mi lehetne a legegyszerűbb amiről talán ő is szívesen beszél nekem vagy ilyesmi...Fogalmam sincs mi lenne jó mert nekem sincs túl sok boldog élményem amit elmondhatónak találnék. Az óceán felé nézek miközben jár az agyam.-Talán...a legkedvesebb emlékeid?-kérdezem meg óvatosan, hogy azok talán annyira nem tabuk és szívesen beszél róluk.-Valami amire szívesen gondolsz, vagy emlékszel vissza...-nézek a tűzre majd felé enyhe kíváncsiság csillan a tekintetembe, de kissé kislánynak érzem magam hozzá képest. Kitudja mennyire un most engem és szívesebben lenne valami komolyabb nővel aki nem hülyeségeket kérdez tőle, nem fürdeti meg az éjszaka közepén a hideg óceánba és nem kell dajkálnia mint valami óvodást. Ez inkább kínos most így végig gondolva...Bár ha nem akarna itt lenni már elment volna, legalábbis úgy gondolom Liam nem az a fajta aki megjátssza a dolgokat.

Beth & Liam

A szemem sarkából láttam, ahogy szorosabban karolja át magát, ezért óvatosan közelebb húzódtam hozzá.
- Fázol? - majd még mielőtt válaszolhatott volna, átkaroltam a vállát és gyengéd, de határozott mozdulattal dörzsölni ezdtem, hogy kicsit felmelegítsem. Tényleg nem jött volna jól, ha most megfázik. Meg így, legalább újra hozzáérhettem.
Elmosolyodtam a fintorán, amikor belekortyolt a sörbe, de nem mondtam semmit, inkább azon gondolkoztam, mit is mesélhetnék, mi volt az a pont az életemben, amikor úgy éreztem, boldog vagyok.
- Talán, amikor a szüleim hazahozták Samet - mondtam elmerengve. - Nagyon akartak egy második gyereket, de sajnos anyám nem tudott teherbe esni, így örökbefogadtak egy kislányt. Gyorsan kijöttünk egymással és azóta is nagyon jóban vagyunk.
Nagyon-nagyon jóban, de erről meg pláne nem kell tudnia.
- Szerintem, lassan mennünk kellene, nehogy tényleg megfázz - mondtam kissé keserűen, mert nem szívesen mentem volna, de tény, hogy nem voltunk túlzottan fürdőzéshez felkészülve.
Kérdőn kerestem a tekintetét, ahogy még közelebb húztam magamhoz. Hirtelen lángolt fel bennem a vágy, hogy megcsókoljam, de azon nyomban eszembe jutott az a kis ficsúr. Bár tudnám, mit mondhatott Bethnek.
Volt egy olyan érzésem, hogyha megtenném, nem díjazná túlságosan, talán ennyi pasi elég volt mára neki.

Liam & Beth

Ahogy közelebb jön é át karol majd "simogatni" kezd elmosolyodom és óvatosan neki dőlök a mellkasának. Jól esik ez a gondoskodás és egyáltalán nem zavar ha hozzám ér. Tőle nem...Liam...nem csak a testemet érinti meg mint eddig bárki más. Nem mondom, hogy nem fázok mert félek akkor elengedne, és vége lenne a közelségnek...Azt pedig nem akarom. Egyáltalán nem. Ahogy mesélni kezd szélesen elmosolyodom. Irigylem sok mindenben Liam-et. Kapott egy testvért. Bár sose mondtam, hogy szeretnék egyet mert nem bírtam volna elviselni ha apa újra házasodna...Nem tudom miért de a kettőnk világa megmaradt és ennyi volt ami az enyém volt. Hogy nem volt másik nő, meg ilyenek. Bár ha jobban bele gondolok, lehet egy testvérrel könnyebben éltem volna meg a gyermekkorom.-Biztos jó párost alkottok.-mondom ahogy felnézek rá és elvigyorodom őszintén.-Olyan "kedves" mint te?-kérdezem halkan nevetve reménykedem, hogy a testvére kérdezésétől nem fog megsértődni és nem érzi majd rosszul magát miatta. Csak kíváncsi vagyok...és egyre jobban érdekel milyen is ő...Milyen lehet mikor nem vigyázz rám. Amikor azt mondja mennünk kéne eltűnik a mosolyom de, aztán valami olyasmi történik...Enyhén megszeppenek és csak szemezek vele sokáig. Enyhén megremegek, de nem azért mert fázok. Sokkal inkább olyasmit érzek amit...Ahogy azt érzem, hogy távolodni kezd önkéntelenül csúszik ki ajkaim közül.-Ne...-suttogom ahogy kezem reflexből az arcára simít. Nézni akarom a szemeit, a vonásait és valami mást is szeretnék...Kezem arcűról nyakára simít, majd lehunyva szemeim óvatos csókot adok az ajkaira. Bátortalan vagyok, de nem félek. Nem is akarok félni.

Beth & Liam

Nem sűrűn esett meg velem, hogy egy nő így kifordítson önmagamból, de itt van Beth, okos, szexi, rejtélyes lány és roppant mód érdekel.
Érzéseket kelt bennem, amit bár sok nő közelében éreztem, de nála muszáj volt visszafognom magam. Nem akartam megbántani, nem akartam, hogy szomorú legyen miattam. Óvatos voltam, és nem az apja miatt. Teszek én rá, mit mondott. Rám bízta a lányát, viselje a következményeket.
Mikor meghallottam kérdését, akaratlabul is, de kicsúszot a számon egy kis nevetés.
- Sam? - kérdeztem elhűlten, még midnig az arcizmaimat rendezgetve. - Róla mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kedves. Legalább is az idegenekkel. Tudod, nem bízik meg akárkiben.  
Amit meg is tudok érteni - teszem hozzá magamban.
- Talán, egyszer majd megismered - vontam vállat, majd indítványoztam az indulást.
Egy ideig elmerültem a tekintetében és viaskodtam önmagammal, hogy visszafogjam a vágyaim és már majdnem nyert a józan ész, kész lettem volna felállni, mikor megállított.
Meglepődtem közeledésén, de nem hátráltam meg. Hagytam, hogy ajkai az enyémhez érjen, de nem csókoltam vissza azonnal. Éreztem, hogy bátortalan, hogy talán ő sem biztos abban, amit tesz, de azt sem akartam, hogy úgy érezze, én nem szeretném, ezért ugyan olyan óvatosan viszonoztam. Nem kell rohanni, letámadni meg nem szeretném, vagyis igen... legszívesebben eldönteném itt a homokon, hogy kezeimmel bebarangoljam egsz testét, hogy végigcsókoljam minden porcikáját.
De még mielőtt eluralkodott volna felettem a vágy, megszakítottam a csókot és gyengéd mosollyal nétem rá.
- Az apád ki fog nyírni, azt ugye tudod?

Liam & Beth

Jól esik hallani a nevetést amit ki ad magából. Olyan csodálattal és örömmel beszél a testvéréről, és ezt olyan jó látni, hogy...nincs egyedül. Azt hittem Liam magának való és egyedül otthon kuksol azért menekül inkább munkába, mert már elege van a magányból...De így látni őt, meglehetősen jó érzés. Mesél a húgáról én pedig elvigyorodom rajta.-Legalább óvatos.-mondom csendesen majd ahogy azt mondja, hogy talán egyszer megismerem halkan kuncogok.-Örülnék neki, ha megismerhetném.-pillantok rá. Az egész beszélgetés...olyan őszinte. Sose volt szerintem még ilyenben részem...Talán anyával beszéltem utoljára így. Hiányzik, de most Liam adott nekem egy kis szabadságot. Ettől pedig...rettegek vissza menni. Mikor elindulna, én visszatartom. Nem csak azért mert nem akarok menni...azért is...mert nem akarom, hogy elmenjen. Szeretném ha ez folytatódna...Hagyja nekem és viszonozza az óvatos csókom amit adok neki. Nem mélyül el, és most ez nem is zavar...csak nem akartam, hogy így legyen ennek vége. Lassan eltávolodik tőlem én pedig kinyitva a szemeim nézek rá, miközben a halovány mosolyt visszonzom. Lassan leengedem kezeimet magunk közé és a szavaira lesütöm a szemeim egy halk nevetéssel.-Ne haragudj...Nem akartalak letámadni...és amiről nem tud az nem fáj neki...szóval ha nem mondod el neki én se fogom..-mondom egy félmosollyal. Szusszanok és eltűröm megszáradt tincseimet a fülem mögé.-Lassan..tényleg haza kell menni.-bár egyáltalán nem akarok. Nem akarok abba a hideg házba be menni, egyedül lenni és megint a kalitkában dalolni mintha minden rendben lenne. Nem akarok, holnap Thomas közelébe menni, nem szeretnék holnapot. Csak itt szeretnék maradni. De Liam-et se akarom feltartani, hiszen biztos van más fele is dolga mint, hogy a hidegben üljön. Lassan felállok és megkeresve a ruhám maradékát. Leveszem a zakót megvillantva a tűz fényében az alsóneműket magamon, bár ha bikiniben úgy is látna ez mitől különbözik? Mégis kissé zavarban vagyok miközben felveszem a ruhámat megint. Talán csak attól félek, hogy nem tetszik amit lát.

Beth & Liam

Annyira jó lett volna, ha még maradhatunk, ha kiélvezzük ezt a kis csendet, nyugalmat. Nem tört meg száz százalékosan a jég, hiszen nem még így is keveset tudunk a másikról, ami azt mutatja, nem bízunk a másikban és ez a csók is inkább csak vágyaink enyhítésére volt jó.
Leplezetlenül néztem, ahogy feláll és leveszi a zakót, majd öltözni kezd. Nagyon is tetszett a látvány, de végül csak elfordultam és én is felkaptam a nadrágom, meg az ingem, nehogy már perverznek is gondoljon.
Vállamra kaptam a zakót, nem akartam már a vállára teríteni, még mindig nyirkos volt, annál jobban megfázik tőle.
- Hívok neked egy taxit, most a motorozás egyáltalán nem lenne jó ötlet - nézek végig rajta. Ha így is át van fázva, a motoron csak még inkább megfagyna. Nekem viszont muszáj volt motorral menni, de megfogadtam magamnak, hogy hazáig követem, majd csak utána megyek én is.
Mikor elkészültünk, gyorsan eloltottam a tüzet, majd mellé lépve, karommal átölelve kísértem vissza a motorhoz, ahol előszedtem a mobilom és hívtam is a taxit. Ha ellenkezni támadt kedve, nem foglalkoztam vele. így talán nem üt ki rajta a megfázás, hacsak már nincs így is megfázva.
Miközben vártuk a taxit, nem szóltam, nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Tanácstalan voltam. Csak néztem arcának selymes bőrét, puha ajkait. Hívogattak, akartam még belőle, de visszafogtam magam.
- Öhm... - mekösszörültem a torkom. - Holnap szükséged lesz rám? - kérdeztem félszegen, most valahogy teljesen kiment a fejemből a napirendje.

Liam & Beth

A csend, be áll közénk miközben pakolászunk és fogalmam sincs, hogy miképp nyissak még. Bár nem merek sok mindent elmondani Liam-nek de szerintem ő is így van ezzel. Pedig szeretném...csak...félek, hogy az egyetlen pontom ami néha elnézi, hogy nem luxi liba vagyok, elveszik. Bár most, hogy így bele gondolok a ma este után Thomas biztos megpróbálja valami kígyó módon kirúgatni...Figyelnem kell rá..Nem akarok másik testőrt...mert ha nem is vagyunk "öribarik" barátok talán már igen...-De nincs is hideg..-mondom kicsit nyafogva bár tudom hatástalan dolog, hogy ne keljen autóba ülnöm. Felérve a motorhoz most nézegetem milyen szép is a járgánya még ha nem is értek hozzá és azt se tudom milyen márka vagy ilyesmi. Jól áll neki ahogy ácsorog mellette és telefonál. Tipikus rossz fiú aki most lépett ki a romantikus filmből. Csendben ácsorgok vele és néha az utat figyelem merről jöhet a taxi majd mikor beszélgetést kezdeményez felé fordulok és figyelem.-Holnap...-eszembe jut, hogy titokban a tanfolyamra is járok és miért ne mondhatnám el neki...-Titokban pénzügyet tanulok.-ismerem be neki.-Mikor egyedül maradok és te is magamra hagysz eljárok egy tanfolyamra...-ismerem be neki.-Holnap oda megyek...De este...mindenképpen ott kell lenned...Apám elutazik 3 napra...-mondom. A beismerésemet pedig annak szánom, hogy neki el merem mondani..A boxot még nem tudom, hogy tálalom szóval azt még hanyagolom. De talán egész jól fogja ezt fogadni és több bátorságom lesz arra, hogy őszinte legyek vele..A taxi idő közben megérkezik így nem tudom megvárni a reakcióját. Tudom haza kísér és otthon még megvárhatom...ha lesz reakciója...Remélem lesz...Ő az első ember aki tudja az egyik titkom...