Végül beköltözött Crystal, és…furcsa, régóta nem lakott mellettem senki, csak akkor ,ha a banda haza jött a turnékról, és hiányzott a nyüzsgés, viszont…Furcsa, mert így Crys mellett furcsa érzésem van. Beköltözött az én illatom mellé az övé is. Ami…finom. Nem egyszer úgy kellett lefeküdnöm, hogy könnyítek magamon, mert tetszik az illata is, és csinos is. Senki sem tud róla, hogy itt lakik, mindenkinek megvan a maga baja, és problémája, nekem a stúdió körül vannak még munkáim. Igyekszem bezárni a fürdőmet, de még mindig akadnak az övéi körül problémák, így akarva akaratlanul is akadtak már furcsa helyzeteink. Ő volt bent, és az én fürdőm elég tágas, semmit sem rejtegetek, így a zuhanyfülke mögött kivettem az alakját. De nyitottam már rá úgy is, hogy a kádamban fürdött. Tegnap este pedig ő toppant be hozzám miközben lazuló fürdőt vettem. Egyedi méretre készített kád, hogy én is elférjek benne, kétszer-háromszor… Így kényelmesen hédereltem benne. Megvan a szennyesem a fürdőbe és először furcsa is volt, hogy a könyékén ott van néhány női. Eleinte nem foglalkoztam vele, mert mégis csak az ő cucca, és aztán eltűnt. De most, épp takarítok. Négy csipkés cukiságot találtam! Ez! Egy baj van vele, használtak. Bár, egyébként sem vagyok finnyás, de úgy fogom, mintha biofegyver lenne. Átkopogok hozzá, a hajam fel van fogva a fejem tetejére, mint mindig, amikor takarítok. Egy atlétát viselek, rövid nadrággal, és egy papucs van rajtam, a takarítás miatt, amúgy mezítláb, vagy mamuszban nyomom. Elfeledkezem magamról, mert fél kézzel mutogatni kezdek neki, amikor ajtót nyit, de a szájamról, így is könnyedén lehet olvasni. Mert azzal meg tátogoko, és sosem gesztikuláltam túl, rengeteget gyakoroltam tükör előtt ,hogy ne legyek erőltetett. Így ha a kézjeleket nem, de a szájamról tud olvasni. „A szennyestartóm mögött találtam…” – nem nézek az apró holmikra, pedig elképzeltem rajta. – „Beszélnünk kell… ne aggódj, nincs baj, csak… ki kell találjuk, hogy mik a jelek…amik mindkettőnk számára könnyebbé teszik az együtt lakást.” – remélem minél hamarabb elvette tőlem a bugyikat, és zsebre dugtam a kezeimet. „Kérsz inni valamit? Ha beszélgettünk, utána játsszhatnánk is, ha rá érsz…Meg a kaja is kész, és nem szeretek egyedül enni?” – tátogtam neki tovább, könnyedén leolvashatón. Szeretném megismerni őt, mert kedvesnek tűnik, és tényleg nem zavar sok vizet.
Tárgy: Re: My new housmate Szomb. Szept. 04, 2021 1:11 am
Sweet moments
Sebby & Crys
A költözésem elég furcsa módon oldódott meg, mert végül beköltöztem a szomszédos tömbben lakó sráchoz, Sebastianhoz. Eddig úgy tűnik nem zavarja az életem, és igyekszem rendet is tartani és a szobámon belül uralkodom a káoszon, de ott nagyon, mert sokszor esek be hulla fáradtan hajnalban vagy jobb esetben még aznap hogy elindultam. A rendőrségi munkat fizet de.... életem az nincs mellette mert a csipogóm bármikor megszólalhat és helyszíneléshez is hívhatnak ha éppen nem mozdítható egy dolog de azonnal le kell nyomozni. Főleg mióta feljebb is léptettek a nyomozói elit támogatójának és négy öt emberrel működöm együtt szorosabban, de ennek ellenére bejárok a rendőrségre mert nem akarom hogy azt higgyék különcködöm. Mármint, a szokásosnál is jobban. Mára korán befejeztem és délután meglátogattam a kedvenc ruházati boltom hogy vegyek pár dolgot magamnak és éppen ezeket szortírozom szét amikor bekopog hozzám. Tudom hogy hiába szólalnék meg így hát felkelek. Egy rövidnadrágot és melltartót viselek, semmi mást. El is felejtem néha hogy nő vagyok és nem is biztos hogy olyan csúnya. Nincs időm ezzel foglalkozni. Elmosolyodom a láttán de aztán elkerekedik a szemem a "szavaira". - Egek! Hogy mennyit kerestem ezeket!! Hol találtad meg?! - nyúlok máris értük mert látom hogy zavarba ejtik őt és megjegyzem borzasztóan aranyos óriás amikor zavarban van. Engem már nem olyan könnyű zavarba hozni, de nem is lehetetlen. Férfiakkal dolgozom együtt, ez szerintem mindent elmond. - Ne haragudj. Borzasztóan sajnálom, nem tudom hogy keveredtek el, pedig nem szoktam szennyest szanaszét hagyni magam után - pillantok rá bocsánatkérően ahogy ezeket beledobom a saját kis szennyestartómba, pár másik bugyi és zokni mellé. Egy piros melltartó és fekete felső is kifigyel onnan. - Persze. Azt hiszem iszom egy kávét... - sóhajtok fel ahogy magamat nem zavartatva indulok el kifelé de aztán... - Hoppá, bocsi - szaladok vissza egy felsőért és egy kinyúlt pólót veszek fel Steelturtles felirattal. Merch cucc, elég sok van. - Ezúttal mit főztél, te konyhatündér? - kérdezem ahogy elé hajolok hogy "hallja" a kérdésem. Szeretem a közös játékokat is, mert nem könnyű ellenfél, és de én sem ma kezdtem az ipart már.
Kezdőlap
