Motorosbanda vezetője(lesz), üzleti főiskolát végzett
Play by
Marshall Perrin
Mesélj magadról
William vagyok és nem egy egyszerű eset ha már itt tartunk. A látszat nagyjából takarja a valóságot is, mindössze egy két ponton tér el a jól megszokott, bemohásodott sztereotípiáktól. Mert hogy az ember azt gondolná hogy még az élő fába is belekötök, és a pofám akkora mint ide Róma, és ami a szívemen az a számon. Hát kurvára nem. Annyiban nincs, hogy oké, lássuk be nem vagyok éppen egy stréber főiskolás tanuló (bár jártam egyetemre) , és anyuci pici fiacskája, de megvan a magamhoz való eszem hogy ne keressem minden áron a balhét. Keresi helyettem Drake, és aztán magyarázkodhatunk. New Yorkban amúgy sem húzza sokáig, akinek nincs meg a magához való esze, eléggé őrült város, de most mit tagadjam hogy ezt imádom benne a legjobban? Az erőszak sem áll tőlem távol, de azért vannak elveim is. Na, nem olyan sok, de azért egy kettő akad. A szexuális jellegű erőszakot mélyen megvetem, és irtom az olyan embereket akik ezzel élnek. Általános szabály szerint tisztelem a nőket de van az a pénz és az az ügy, ami miatt megütök egyet, vagy akár rosszabbat is teszek vele, de a szex szóba se jöhet. Az már mindennek a legalja, és odáig soha nem akarok süllyedni. Tudom hogyan parancsoljak másoknak. Határozottan, röviden és érthetően. A gyengeség nem megengedett ebben a munkában, ahogyan az sem hogy ne legyek állig fegyverben. Nem mondom azt, hogy nem olykor nem vagyok magam is erőszakosabb a kelleténél, de az is igaz hogy ok nélkül nem szokásom ütni. Valami oka mindig van annak hogy lendül a kezem és törik az orr. Elég nagyot tudok ütni és az MMA mindenféle harcmodorral dolgozik, és kicsit sem játszik tisztán, vágod? A tiszta munka, becsület és tisztesség… kurva jól hangzanak, csak éppen szart se érnek. Mert a becsületed mit sem ér ha már halott vagy. Nem vagyok gátlásos, és ha úgy adódik hogy meg kell húzni azt a ravaszt, akkor meghúzom. Ennyi. Sajnálom-e őket? Nem, egyszerűen semmit nem érzek, ürességet talán, de mást nem. Kihaltak az ilyen irányú érzéseim, tettek róla. Most aztán tényleg azt gondolhatod rólam hogy a velejéig romlott gazember vagyok, mi? Pedig nem vagyok teljesen, még van bennem emberség. Kevés, de van. Imádom a kutyámat, bár a mi barátságunk sem volt egyszerű. Egy árokból szedtem össze a félig halott kölyköt ahová három testvérével együtt dobták őket. Ő volt elég erős, hogy túlélje, és hazavittem. Aztán állatklinikára és ma már el sem tudnám képzelni hogy ne várna ha hazaérek. Imádom Fredot, ahogy csak egy kutyát, ahogy egy szőrös barátot lehet, mert ő… az. Az egyetlen. Aki nem vádol, és aki nem veti a szememre ha véres ingben érek haza. Ahogy azt sem hánytorgatja fel ha nem húzok havonta ágyat és zene mellett alszom el, természetesen Fredoval. Szeretem a zenét, de csak hallgatni. Jah és mivel állatbarát vagyok, így a testvéremet is imádom, aki pontosan ugyanolyan seggfej mint én vagyok. Igen, tesó, el tudlak viselni hosszútávon.
Függelék: - Van egy kutyám. Pitbull. Fredo a neve. - MMA harcos vagyok és jó céllövő. Két pisztolyt hordok magammal. - Szeretem a különleges késeket, tőröket. Főleg gyűjtöm őket, de egy kettőt előszeretettel is használok. M48as tőr, svájci bajonett. Karambit. - Nem tudok főzni, de mesterien kezelek minden kajarendelős felületet. - A tőzsdét is. - Imádom az ütődött ikremet.
Történet
- Mit is mondhatnék? Ha elmesélném az életem, és az igazat magamról meg kellene öljelek. Vagyis, végül is éppenséggel elmesélhetem... Egyszer lehet gyereknap egy évben... Na mindegy is, de jól figyelj, mert csak egyszer mondom el, érted? Egyetlen, egyszer - kezdek bele a mondókámba, ahogy egy pillangó bicskával játszadozom, és mesterien tudom táncoltatni az ujjaim között a borotvaéles pengét, ami a hajszálat is háromba tudja hasogatni. Én magam élztem meg, szóval biztos hogy így van.
Az előttem ülő nyomorultra nézek. A bandánk területén garázdálkodott és a fiúk nyakon csípték. Mint kiderült van vele egy kis elszámolnivalónk mert ez a kis anyaszomorítő áll amögött hogy megverték Tőrt és Lovagot. Nem szeretjük az ilyen kis áskálódó férgeket. - Szóval, vegyük át még egyszer. Azt hitted hogy ők nem a mi bandánk tagjai, noha elég egyértelműen viselik a logós dzsekinket és jellegzetesen hajaznak ránk, és megverted őket néhány másik fasszopóval együtt, igaz? Nem, ne aggódj, ők már megkapták a magukát, már csak te maradtál vissza - mosolyodom el, és még kedves is lenne a gesztus, ha őszinte lenne és nem lenne olyan hideg a szemem. A vihar előtti csend honol benne és a fehér zaj, a gyilkosság előtt. - Én.... én tényleg nem.... nem tudtammmm... - habogja de nem érdekel. Engem már nem érdekel semmi, csak a bandám és a testvérem épsége. Grid ócska kis húzásai kezdenek életveszélyessé válni, és lassan eljön az ideje annak hogy megöljem a mocskos rohadékot.Nagyon, nagyon közeledik az az idő, és ezt Drake is tudja, és készen fog állni. - Most már tudod. De ne aggódj, biztos vagyok benne hogy nem fog még egyszer előfordulni, ugye? - kérdezem hamis nyájassággal a hangomban, mert én már tudom mi lesz a vége a történetnek. Ő még nem is sejti. Nem, nem fog... Esküszöm.... - ígérgetni nekem hevesen, de már nem itt tartok gondolatban, hanem sokkal messzebb. Klórmész. Kell majd klórmész, meg egy geci nagy gödör vagy csak.... odavetem a kutyáknak, de azok meg elbasszák a gyomrukat....Nem, nem kockáztathatok. - Hallgass, idegesítessz!- förmedek rá és minden kedvesség eltűnik az arcomról. elég ideig voltam kedves és képmutató. Meguntam. Nekem nem kell a közgazdász diploma és a cég vezetése ami a nyakamba szakadhatott volna. Nem akarok egy öltönyös seggfej lenni , mint az apám. Nem akarok egy unalmas, szürke üzletember lenni, annak ellenére hogy nem vagyok teljes hülye a zsámokhoz és jelentős vagyont halmoztam fel a számlámon ahhoz hogy tudjak befektetni, és ne legyek ráutalva a szüleimre. Azt gyűlöltem mindig is amikor valaki mástól függtem, és nem lehettem 100 %-osan szabad, mindenféle szempontból. - Tudod, választhattam volna az unalmas életet is. Öltönnyel, üzleti ebédekkel és arany rolex órákkal... De tudod kit érdekel a sok unalmas seggfej... - vonom meg a vállam, ahogy újra szembefordulok vele és a falnak támaszkodom. Fekete farmert és egy szürke felsőt viselek. Semmi extra, és semmi elegáns. Úgyis véres lesz. Ennek a szánalmas nyomoréknak, nincsen jövője és élete sem lesz mire végzünk. Véres, koszos munka de nem érdekel, megszoktam már, és egy kurva szavam sem lehet mert én választottam ezt az életet. Belevittek, és itt ragadtam. A legmélyéig zuhantam, hogy aztán felverekedjem magam idáig és lassan én leszek a vezetője is, Drake-el együtt. Volt pár érdekes kalandunk együtt, és végül is kettőnk közül...ő húzta meg először a ravaszt viszont én voltam az aki.... elvette a szüzességét. Kellemes emlékként hullázik végig fejemben a gondolat hogy milyen különös érzés volt... Különös és izgalmas, ahogy a sajátoméhoz olyan nagyon hasonló testben merültem tövig és... hát nem érdekel a közvélemény, nem vertük nagydobra. Sosem tűnt rossznak, vagy természetellenesnek hogy szeretem az ikrem testét és lelkét is. Tisztán emlékszem az első alkalomra amikor Drake meghúzta a ravaszt értem, és ha nem tette volna, akkor már rég nem élnék. Egy áruló kis geci megölt volna engem, és sosem tudok neki eléggé hálás lenni hogy megtette de láttam hogy mennyire megviselte. Végigasszisztáltam és aznap éjjel szerettem az egyik leghevesebben hogy kiűzzem belőle ezt a rossz érzést és a bűntudatot. Szar volt, de rá két napra.... az én kezem is vörösre festette a vér, ahogy bosszút álltam azokon, akik miatt menekülnünk kellett, azóta senki nem akar nekünk látványosan keresztbe tenni, a hatalmi harcok mások, az teljesen tészta. Én is meg fogom vívni a sajátomat ha eljönn az ideje. - Szóval, azt hiszem dóhéjban ennyi lenne így.... - vonom meg a vállam, ahogy kezembe veszem az egyik kedves hajítőtőröm, és lendületből megküldöm. A nyomorult szívébe áll, és hörögve kap kitágult szemekkel levegő után. - Én megmondtam hogy nem fogsz még egyszer ilyen hibát elkövetni seggfej - mosolyodom el, ahogy kihúzom a késem, és megvárom míg utolsót rándul. Ez is lezárva de a java még hátravan. Ahogy a kijárat felé indulok egy sötét alak magasodik ott, és összerándul a szemöldököm mielőtt megszólalnék.....
To be continued....
A következő epizódok csak elfogadott előtörténet után, a játéktéren láthatóak.
William Monroe
Inside of me, I will be angel, or a devil
Hozzászólások száma :
5
Join date :
2020. Jul. 08.
Tárgy: Re: William Monroe Szer. Júl. 08, 2020 8:56 pm
Elfogadva!
Hello Will!
Majdnem le Drake-ztelek, mert már láttam, hogy az öcséd megérkezett. Te is a tökös macsó vonalba tartozol, de nem az-az idétlen, mint a főnököd, akire mindkettőtök foga fáj. Őszintén szólva, ha segítséget kéne kérnem, feketén, lehet, hogy hozzátok mennék először, mert helyén van mindkettőtök esze, és nem vagytok úgy elszállva, attól, hogy ki léptetek a sok birka közül. Noha, nem egy könnyű pályát választottatok, és néztetek ki magatoknak a kényelemből. Az alvilág, motoros bandák, a legjava. Amellett, hogy ez az érdekes testvéri viszony megvan kettőtök közt, igazán emberi vagy, határozott, és oda pörkölős, senki sem tökölhet a Monroe fivérekkel! Tetszik, hogy a történetet, pont egy ilyen sajnálatos elszámolás köré építetted fel. Végül is kinek mesélnél,ha nem annak, aki már nem tud köpni? A túlvilágon pedig már senki sem hallja a hangját ,és ide sem tud üzengetni. Örülök, hogy ott voltál a testvérednek, azon az ominózus estén, amikor segítened kellett neki, és támogattad, szerintem erre nagyon is szüksége volt. Noha, mint mondtam, ez egy igazán érdekes testvéri szeretet. De, nem tartalak fel téged sem tovább, irány foglalózni, és szántsátok fel a rakétáitokkal az aszfaltot!