Sikerült haza érnem, időben, hellyel közzel, annak a nőnek a közbenjárásával. Elena? Ella? Még párszor eszembe jut, és hálás vagyok neki, mert az öcsém boldogsága mindennél többet ért. Eszembe jut, hogy nem kértem el tőle a telefonszámát, hova írhattam volna? A telefonom a folyó mélyén pihent. Meg valahogy, örültem, hogy haza értem.  Én voltam az első, aki éjfél után köszöntötte, szerencsére örült neki, és hajnalig játszottunk a kedvenc játékával. Anyám is boldog volt, nem győzött minket ágyba küldeni. De ezen az éjjelen szabad volt minden. Aznap pedig elvittem moziba, és kivittem az autópályára is.
Egy hét telt el azóta. Azért, még az eszembe jut, hogy mit történt az öcsém szülinapja előtt a kocsival, és az exem se hagy néha még nyugodni. Kattos hülye ribanc.
Eljöttem a közeli bárba, nem néztem, csak beültem. Nem akarok lerészegedni sem, csak egyszerűen jól esik ülni, és egyedül kortyolgatni a whiskymet, és csak úgy elülni a zsivajban. Régen kibéreltem volna az egész vip emeletet, és addig nyomtam volna, míg bírom, ép ésszel. De ez is változott, mint minden más is. Kár rágódni a múlton. Egyszerűen rá jöttem, hogy nem nekem való ez a kapcsolat téma. Nem tudom megbecsülni, mert nem tudok mit kezdeni vele,vagy épp tönkre teszem benne a másikat. Nem. Egy éjszakás kalandok, és azokat se hajtom megszállottan, csak ha befut egy, akkor megtörténik, ha nem, nem. Nem leszek ettől még sokkal rosszabbul. Ez a St. James átok, tönkre tesszük a társas kapcsolatainkat, már ami a nőket illeti. Apám sem volt túl szent életű, de anyám nagyon birka lelkű.
A kocsim rendbe rakták, és nem tudok nem kattogni az új melómon. Nevadában egy új autóverseny pálya. Nascar és Forma1 , a mérnökökkel is egyeztettem. Velük kell dűlőre jutni a formát illetően. Mert egy csapat technikus dolgozik még a digitális teszetekkel, hogy melyik kanyar, menynre lenne veszéles, akkora sebességen.
Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ide jönni, minden esetre, jól esett a zsongás, a zsibbadás egy ilyen zajos helyen, majd otthon jól berúgok egy kicsit. Amúgy is megtehetem, hiszen egyedül élek, és amúgy is illik rám az ökör jelző, hogy egyedül igyak.
Mégis, az orromat egy kellemes illat csapja meg, olyan… veséig mászó, kellemes, nem cukros, nem mézes mázas. Finom, almás, fahéjas és…mirha. Millione parfüm, a kedvenc illatom, de nem mindenkinek áll jól, viszont ez egy igazán kellemes aroma. Körbenézek, és megakad a pillantásom a sötét, talán barna színű hajon, én úgy emlékszem barna volt a haja, és valahogy… ismerősnek tűnik az ülés is.
- Szép estét, meghívhatom egy italra? – lépek végül a nő mellé. Ez egy nívósabb szórakozó hely, tehetősebb réteggel, erre azért ügyelek, hogy ne engedjenek be akárkit, mindenféle sarokról. Megválogatom, hogy hova megyek be.

Túlságosan is hosszúra nyúlik a napom, és az utolsó meetingem után már úgy érzem hogy a fejem hasad ketté, mert lassan két világ között lavírozok. Tanítom be az utódomat, és ugyanakkor készülök az új munkámra is, és ismerkedek az emberekkel és a szerződésekkel, a dolgok menetével.
Néha a változás nagyon nehéz, de szükséges és így beláttam én is hogy szükségem van erre a változásra mert nem rekedhetek meg egy helyben és ez most elég gyors lefolyású dolog. Fel kell rá készülnöm.
Este meg már végképp tele van a fejem szabályzatokkal és jogszabályokkal és úgy döntök lemegyek egy kicsit a közeli bárba egy pohár italra. Néha eljárok ide, mert ahhoz fiatal vagyok hogy otthon üljek mint a nagymamák, de már nem igazán reménykedem benne hogy találok valakit aki egy éjszakánál tovább tartana és igazán felkeltené az érdeklődésem. A fájdalom még bennem van és friss sebként vérzik ahogy legtóbb találkoztam Logannal. Nem ismert meg engem, és ez valahol még mélyebbre tolta bennema tüskét. Ennyit jelentettem neki hogy még csak meg sem jegyezte az arcom és a hangom?
Az az éjszaka, amikor hazavittem, borzalmas volt. Reggelig sírtam reménytelenül és ostobán, és másnap átkoztam magam a fejfájásért és a bedagadt szemekért. Hogy két réteg alapozó kellett hogy elfedje a kisírt szemeim. Nem szeretek mesterkélt lenni, de néha muszáj.  
Felsóhajtok, és befújom magam a kedvenc parfümömmel. Két fújás szigorúan, és felkapom a kis kabátomat, és lesétálok. Közepesen magassarkú csizmában, elegáns nadrágkosztümben és fehér inggel. Nagyon véletlen, de klasszikus ruha összeállítás.
Az első kör után indulok a pulthoz, és feltelepszem az egyik bárszékre és onnan nézelődöm. Egy kellemes de mégis fájón ismerős hang szólít meg és egy pillanatra ledermedek, de aztán felé fordulva mosolyodok el. Kissé idegesen.
- Logan. Nahát, micsoda meglepetés  - ismerem fel az autós történet főősét, akit megmentettem és hazavittem, szinte kérdés nélkül is, mert pontosan tudom hol lakik. Hol laktam. Évekkel ezelőtt.
- Azt hiszem elfogadom, köszönöm - ennyit még megtehetek és ez lehet egyfajta köszönet is a fuvar miatt. Nem tudom. Azt sem, hogy miért kínzom magam ennyire.
~Mert egy ostoba szerelmes tini vagy azért!~
Sajnos, néha a belső hang nem hazudik...

Ideges? Ez valahogy, szinte azonnal feltűnik, ahogy szembe fordul velem, nem is értem, hogy miért fogom fel egyből ezt a fajta tekintetet. Megköszörülöm a torkomat, és visszamosolygok, a barátságosabb fajtával igyekszem enyhíteni az idegességét.
- Én is meglepődtem, hogy a kellemes illatfelhő tulajdonosa te vagy. – a múltkor nem éreztem rajta, de ezt nem teszem hozzá, talán azt gondolná, hogy már a múltkor is rá akartam hajtani, pedig nem. Akkor túl stresszben voltam a helyzetem miatt. Most viszont nem, nagyon is tisztában vagyok azzal ,hogy ő mentett meg, és hálás is vagyok neki. Minimum, hogy meghívom egy italra. Csinos a kosztűm, amit visel, és jól is áll rajta, nem a leghivatalosabb, de fontos üzletasszony látszatát kelti, emlékszem, azt mondta, hogy humán részlegen dolgozik, oda kell is a szép megjelenés. Végül is a cég arculatát közvetíti, de én sem azért vagyok itt, hogy bármi munkával kapcsolatos dolgot elemezgessek.
-   Egy martinit kérnék a hölgynek, rázva. – intettem oda a pultost, és visszapillantottam Caelenára.
- Egy estés kalandot keresni jöttél, vagy csak kikapcsolódni? – igen, kíváncsi voltam, nem tudom,hogy miért fúrta az oldalamat a kíváncsiság, holott, csak egyszer futottam vele össze. Igen, de azután rengetegszer az eszembe jutott, és nem értem ,hogy miért. Most is csak azután éreztem a furcsa érzést, hogy már megrendeltem az italát. Nem tudom, hogy miért pont ezt kértem, csak, megtörtént, és nagyon remélem, hogy tényleg ez az ital jön be neki jobban.
Megtehettem volna, hogy nem szólítom le, és csak ülök, mintha észre sem vettem volna a finom parfüm illatot, de nem tehetek róla, csak a leszólítás után derült ki, hogy, a megmentőmmel állok szemben.
- Bár, ha zavarlak, nyugodtan szólj, és itt sem vagyok. Nem szeretnem, hogy azt hidd, hogy nyomulok, vagy ilyesmi. – régen márpedig ezt tettem volna, addig nem hagytam volna annyiban, míg el nem csábítom egy éjszakára, de most?  Rengeteg minden változott azóta. A hotelek is, ahova viszem az alkalmi partnereket. De az is, hogy most már egy teljesen üres legénylakásba térek haza. A kaja pedig előre rendelt menü, egy ételhordó cégtől
Nagyon reméltem, hogy nem utasít el, kíváncsi voltam a válaszára. Esetleg… ha…? Nem, mi van ha nem jó ötlet az, ami most megfordult a fejemben? Pedig nagyon jó megállapodás lehetne. Kölcsönösen jó, és kellemes, ha a kaland miatt érkezett.

Nagyjából az utolsó tippem volt hogy pont itt fogok vele újra találkozni, mert régebben nem volt az a klubbokba járó típus, és be nem tette ide a lábát. Így én nyugodt szívvel kerestem itt időnként társaságot, mert nő vagyok, és megvannak a magam igényei az összetört szívemen, és álmaimon is túl. Egy-egy éjszaka, semmit nem jelent. Forró éjszaka, üres reggelek, udvarias búcsúzás. Semmi extra.
Logan hangja viszont késként hasít bele a kellemes csendbe és tompa nyüzsgésbe. Odafordulok és elmosolyodom.
- Nos, örülök hogy tetszik, bár nem hittem volna hogy erre fogsz emlékezni - válaszolok ahogy kiiszom a poharam és leteszem a pultra. Nem igazán tudom hogy igyak-e még egyet, de amikor felveti hogy meghív, végül is miért ne tehetné. Elfogadom az ajánlatot és már mondanám is, de megelőz és elnémulok. Emlékezne rám? Honnan tudja hogy rázva szeretem? Megzavarodok egy pillanatra ahogy rápislogok, de kezdek megnyugodni. Nem emlékezhet rám, végül is elég hamar túltette magát rajtam és nem is keresett. Ez még mindig fájó pont.
- Köszönöm - veszem el az italt, ahogy leteszik elém, és belekortyolok. A kedvencem, mert nem olyan keserű de nem is túlédes és nem üt meg.
- Is, is. Kikapcsolódni, de nem bánom ha sikerül egy kaland is mellé. Na és te, mire utazol? - kérdezek vissza, hiszen rá jellemző lenne ha csajozni akarna, de most jobban csinálja. Fájdalmas emlék suhan át az agyamon és nem tudom mit tehetnék. Logan... most annyira más. A viselkedése is. Nyomot hagytak rajta az évek... Komolyabbnak tűnik.
- Nem zavarsz, igazán. Ha nem akarom hogy meghívj, elutasítottam volna hogy mennem kell, nem vagyok olyan elveszett lélek - válaszolok, hiszen meg kellett álljak a lábamon akkor is, amikor ő kirántotta a talajt a lábam alól mindenféle értelemben.
Szívfájdítóan jóképű még mindig. Össze is szorul a szívem egy picit, de ugyanakkor ostoba módon vágyom is rá.
- Mi a terved a későbbiekre? - kérdezem ahogy helyezkedek a széken egy kicsit hogy kényelmesebben üljek és felé forduljak.

- Mindig is tetszett ez az illat, de a múltkor nem volt a legmegfelelőbb pillanat ennek közlésére. Bár, nem hittem volna, hogy itt fogok veled összefutni. Ma próbáltam ki először ezt a helyet. – újságolom neki, és tényleg nem hazudok.
Helyet foglalok mellette, és végig siklik a pillantásom, a csinos alakján, egyáltalán nem probléma, hogy kosztümbe jött, ebből is látszik, hogy a karrierista nők sorát gyarapítja. Akiknek nincs ideje családot alapítani, és fontosabb a munka, mint a magánélet. Pont… pont jó lenne, mert a hangja is kellemes, és maga a megjelenése is.
Belekortyolok az italomba, és örülök, hogy jót sikerült kérnem neki.
- Pár kortyot akartam felhajtani, de senki nem fogott meg, hogy maradjak is, ez idáig. – pillantok rá egy lágyabb mosoly kíséretében. Belekortyolok az italomba és Valahogy megnyugtat, hogy ha akart volna, lekoptatott volna, és talán kicsit mélyen még sértené is az egómat, de megérteném azt hiszem. Ki vagyok én, hogy megállás nélkül bárki után kajtassak, csak egy numera miatt? Felnőttek vagyunk, el tudjuk dönteni, hogy kivel fekszünk le, és kivel nem.
- Hm, - pillantok rá, miközben lenyalom az ajkamról az italom maradékát. – haza mentem volna aludni, bizonyára. De, eszembe jutott valami. Ha butaság, és nem gondolod úgy, hogy élhető ötlet, akkor szólj, és tudomásul veszem a döntésed. Mit szólnál hozzá, ha… szex pajtások lennénk? – nézek rá teljesen komolyan. Igen, komolyan gondoltam ,hogy felteszem a kérdést, és még egy pofont is hajlandó vagyok akár bevállalni érte.
- Szingli vagyok, talán te is, a ruhádból ítélve karrierista nő vagy, mert munkából érkezhettél. Sokat dolgozom én is, és ritkán érek rá. Viszont, lehetne egy állandóbb partnere mindkettőnknek. Afféle kéznél levő feszültség levezetés. Ha bejön az életedbe egy pasi, csak egy sms, hogy többé nincs szükségem a találkáinkra, vagy…valami hasonló. Semmi magánéleti maszlang, csak a test -test ellen, amennyiben beválik az első alkalom? Ja, és mindketten tartjuk magunkat a szabályokhoz, amiket lefektetünk az elején. Mit szólsz? – érdeklődve pillantottam rá, elvégre , komoly, felvilágosult embereknél ez működhet is akár, és haladó szellemű nővel állok szemben, tökéletes. Nem akarok megházasodni, nem akarok gyereket sem. Nagyon jól elvagyok úgy, hogy a lakásom kong az ürességtől.
- Az első szabályom, vagy elvárásom, nevezzük bárminek… - vonom meg a vállam.- részemről, hogy ha párkapcsolatod lesz, nem szeretnék harmadik fél lenni. Nem akarom, hogy esetleges széthúzást jelentsek.

El kellene hajtanom, és a jövőben rövid és hosszútávon is elkerülni ezt a helyet, de mégis, nem tudom mi az ami itt tart. A régi sebek még mindig fájna, nem múltak el, és a munkámba temetkezve sikerült túlélnem. Nem épültem fel, de túléltem.  Ez elég volt hogy tovább menjek, de nem adtam másnak esélyt hogy eljátsza velem ezt.
- Örülök ha kellemesnek találod, nem olyan régi illat. Ideje volt váltanom... - néha időszakosan cserélgetem az illatokat, hogy ne mindig ugyanazt viseljem, mert egy idő után az ember immunissá válik rá. Figyelmesen nézem az arcát, nagyon jóképű még mindig, és a vonzósága csak.... fokozódott az elmúlt időkben. Nem tudok neki ellenállni, pedig megütöttem magam elég rendesen.
- Én már voltam itt párszor eddig semmi érdemleges nem történt, és nem reméltem találkozni senki ismerőssel - folytatom ahogy az italomért nyúlok. Martini, rázva. Emlékezne? Nem, biztosnem emlékszik, sokat változtam azóta hogy utoljára találkoztunk. Akkor meg.... miért így kérte? A legtöbb ember keverve issza, nem rázva. Nem értem.
- Én vagyok az egyetlen? Nahát, akkor szerencsésebb vagy mint én - én többször is jártam itt de nem találtam senkit az utóbbi időben. Talán mindig őt kerestem egy kicsit másokban, és valahol mindig ő volt a mérvadó? Micsoda ostobaság ez.... Nem tudom feldolgozni.
Félig felé is fordulok, és úgy hallgatom meg az ajánlatát, amit felvázol, és mérhetetlenül büszke vagyok magamra hogy sikerült nem megdöbennem, és nem ütöm meg azonnal az ötletre. Nem az ötlettel van a bajom mert én is szeretem a szexet, és valahol szükségem is van rá hogy érezzem a nőiességem.
- Ezek egyenlőre feltételezések, Logan. Nem tudhatod biztosan hogy szingli vagyok - pillantok rá élesen.
- Ne érts félre, nem rossz gondolat... Csak ahogy.... nem tudhatod. Nem a legjobb a szóhasználatod, csoda hogy még egy nő sem pofozott fel - sóhajtok fel a szavaira, és megállom hogy ne nevessem el magam. Annyira...abszurd a szituáció.
- Nem hiszem hogy lenne olyan pasi az életemben aki... Mindegy. Jól hangzik a javaslat. Kölcsönös kihasználás, minden érzelem nélkül, csak testiség, és könnyű csevegés - foglalom össze ahogy elzárom az érzéseimet. A szex... is jó volt vele, de.... Nem, nem szabad erre gondolnom. Ez csak testiség.
- Nem fenyeget ez a veszély, de nevezzük inkább megállapodásnak. Nem lesz senki, senkinél a harmadik fél. Ez teljesen egyértelmű. De először is, mielőtt mindebbe belemennénk, ki kellene derítenünk hogy van-e értelme egyáltalán folytatásról beszélni - sóhajtok fel ahogy újabbat kortyolok az italomba, és nem remeg a kezem. Ez az, menni fog ez. Csak még egy ital.... És jól leszek.

Ilyen az én szerencsém, hogy pont vele futok itt össze, de addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Most pedig talán még az. Bár , lehet , hogy túl merész ötletet vázoltam fel, és rossz ajtón kopogtatok.
- Először járok itt, és nem így terveztem. – vonom meg a vállamat, látszik rajtam, hogy igazat mondok.  Nem vagyok én semmiféle levakarhatatlan titkos rajongó.
Az biztos, hogy tudja, hogy hogyan kell a magabiztosságom megingatni a szavaival, mert bizony igaza van. Igyekszem változni, nem megy olyan könnyen, és általában ha másnál ilyen szöveggel próbálkozom, nem hezitálnak sokáig, talán , mert nem találkoztunk előtte az autópálya mentén, egy roncs kocsi társaságában. Megállom, hogy ne azonnal tűnjön el a kellemes mosoly az arcomról, nehéz, de van benne gyakorlatom. Megtanultam az évek során az arckifejezésemmel bánni. Egyet azért lépek hátra, hogy jelezzem, nem olyan fontos az, amit felvázoltam, lehetséges jövőként, és biccentek.
- Általában velük nem futottam össze egy lerobbant kocsi mellett. – ismerem be. Talán ennek tudható be a Caelena érzékenysége is. Nem tudom.
Viszont a folytatásnál kicsit ráncba szalad a homlokom, ki igazodni a nőkön? Soha! Soha nem fogok tudni kiigazodni rajtuk! Egy kamu gyerek, egy házasság törés, amit én okoztam, de hirtelen kiver a víz, szerencsére nem látni rajtam, kinőttem én már ebből a bárban ismerkedős buliból… el kell mennem Alastairhoz majd dumálni, hogy mégis mi a fészkes franc van velem. Borzasztó.
Már éppen fellélegeznék, hogy akkor talán mégis összejött az este, és csak arra a pár órára nem leszek magányos, de megint összezavar. Megköszörülöm a torkomat, és hallgatok egy kicsit, és kiiszom a poharam maradékát.
- Meghívhatlak még egy körre, mielőtt nekiállnánk kipróbálni, hogy alkalmasak vagyunk-e hosszú távú partnerségre? – átváltottam tárgyaló üzemmódba, kész katasztrófa vagyok. Ott kellett volna leállnom, amikor feltörölte velem a padlót, az elején.