Alastair & Ruby

A jó abban, ha fiatal orvosként felvesznek egy híres magán klinikára, hogy megdobja a hírnevedet. A rossz, hogy tisztában vagy vele, évekig te leszel a legutolsó a sorban, akire a többiek rá zúdítják a piszkos munkát. Most példának okáért azt, hogy végigülj egy kötelező tovább képzést az elmúlt év felfedezéseiből, amelyet később megosztasz a többiekkel. Nem mintha a legfontosabb híreket nem hozná ki címoldalon egyike annak a tucatnyi orvosi magazinnak, amelyek jó néhány nyelven érkeznek meg a hónap elején a sebészi pihenőbe. A cikkek alkotóit pedig nem lehet rávenni, hogy egy isten háta mögötti kis hotelban tartsanak a város dokijai számára szeminárumot róla, mert nem éri meg számukra. Az orvosi Nobel díjért való caplatás sokkal ígéretesebb számukra. Így nekünk jut a maradék, akik ugyan valamit elértek, de annak az esélye, hogy ebből profitálnak komolyabban, nem túl nagy. Mellé pedig soha nem a nagy szónoki képességeikért méltatták őket és talán ez az oka, hogy én látszólag jegyzetelek ezerrel egy füzetbe, amelynek a pereme éppen eltakarja a két percenként aktuális ásításomat. És mellette még a mobilom is elfér az ölemben, csak öt perce fogytak ki az életeim a Gardenscapes játékban és épp nincs sok kedvem Facebookozni...
A mobil felvillanására majdnem összerezzenek, de utána egyszerűen csak letorkollom magamat, amiért ennyire betoji lettem hirtelen és megnyitom az érkező üzenetet. Elolvasom, bezárom, majd újra megnyitom, hogy biztosan azt láttam-e korábban is, mint most. Lehetőséget meglépni és kipróbálni valami ezerszer izgalmasabbat. Amitől bepörgök, fellegekbe kerül az endorfin szinten és még csak nem is kell hozzá egy s&m klub. Csak egy repcsi. És nem, azon sem fogok senkivel szexuális kalandba keveredni. Maximum szóban...
Próbáltam a teremben hátra kerülni, de nyilván nem én voltam az egyetlen, akinek ilyen kivánsága volt, mert mire beértem már jó néhány sor foglalt volt és így majdnem középen kötöttem ki. Legalább a sor szélén, így most csak úgy tettem, mintha hívást kapnék a kórháztól, majd összepakoltam és kióvakodtam a teremből jó néhány irigy tekintet kereszttüzében. Pedig ha tudnák, mi vár még rám.
- Tudni akarod, mi volt a legérdekesebb a mai előadás sorozatban? Mikor a hatvanöt körüli szülésznő belepillantott a firkálásomba - és ha már firka, felé és fordítom a notórius füzet lapot. Anatómiailag pontos ábrák láthatóak rajta szervekről, sérülésekről és lehetséges kezelési módokról, középen egy igencsak jól ábrázolt pénisz töréssel. Jah, két napja volt szerencsém élőben is látni, sőt, helyrehozni is. Az idősebb sebészek jó poénnak tartották rám hárítani a dolgot, én meg mosolyogva közöltem velük, hogy nem gond. Elvégre a hetero páciens jövőbeli teljesítményén sokat ronthat, ha a szerszámára nézve minden esetben egy ötvenes faszi arca ugrik be.
- Őszintén, engem most egy bingó klub is feldobna az átlag hetvenöt éves tagokkal. Viszont áruld már el, te kinél húztad ki a gyufát, hogy ide kerültél? - nem igazán úgy ismerem Alastairt, mint akit egyszerűen csak ide akartak küldeni és ő belement. Maximum akkor hinném el ezt róla, ha a program neve összekeverhető lenne egy klubéval. Bár lehet, neki átragasztották a regisztrációs fejlécet viccből...