Not a fairytale

Once upon a time, I was a little prince...

Nem találom még a helyemet ebben az új házban, de meg fogom szokni, mert nincs sok más választásom, és végül is nem rossz ez. Letisztult és egyszerű de ugyanakkor még lehet benne élet, és majd kidekorálom a szobám a kedvemre.
Fáradtan követem, mert azért hosszú volt ez a nap és amikor végez a fürdéssel és bemászik az ágyba, nem is habozok mellé heverni és odafészkelni magam, mint valami macska, mert mindig úgy gondoltam magamra hogy emberbőrbe bújt cica vagyok és szeretek törleszkedni, bár most csak.... inkább csak aludni azt hiszem. A tévére még figyelek egy kicsit, de aztán hamar elkezdek laposakat pislogni és a meccs is elhalványodik a tudatomban ahogy simogat és cirógat. Elalszom rajta ahogy kezdek biztonságot érezni és észre sem veszem mikor kerülök át az ágyba.
Félálomban érzékelem ahogy felkel és itt hagy. Fordulok egyet, de visszaalszom és nem is ébredek fel amíg nem kezd el keltegetni. Halk mormogással nyitom ki a szemem és nyöszörgök egyet ásítás közben.
- Hányóravaaaaahhnnn - nyösszenem ki ahogy megmozdulok és kinyitom a szemem. Nem szeretek korán kelni, és még biztosan nincs olyan késő.
- Mhmmmm..... Mihért kell felkelnih.... - de azért felkönyöklök és kisöpröm a szememből a hajam hogy lássam az arcát de ahogy simogat máris nyújtózkodom egy kicsit hogy elérjen. A reggeli merevség is olyan hogy kellemesen simul az alsómban. Felkapaszkodom ahogy felvesz és a nyakába kapaszkodom.
- Minden a fürdőben van.... - mosolyodom el ahogy újra a lábaimra állít és megsimítom az állam. Borostás... egy kicsit.
- Mhm, jó. Azt szereted ha sima az arcom? - kérdezem ahogy leveszek mindent és megállok.
- Megfürödjek vagy megfürdetsz? - kérdezem ahogy még kicsit csíkszemekkel nézek rá.

Kedvem lenne tovább cirógatni a testét, főleg így, ahogy törleszkedik, még a merevsége sem zavar, akarok hagyni neki teret, de nagyon is kedvemre lenne nekem is, ha reggelente nem csak feküdnék és várnám, hogy elmúlik, vagy könnyítek magamon, egyedül. Egy hasznát már látom, hogy lakik velem valaki. Mellette egy kicsit van időm megfeledkezni Miloról, pedig… ő is fontos. Viszont Gillel kicsit le tudok kapcsolni. Vele azt csinálhatok, amit akarok, nagyjából, és ez jól esik. Még akkor is ha ez az egész arról a vágyamról és igényemről szól, hogy valaki felett uralkodni akarok, és tudni akarok minden mozzanatáról, vagy arról, hogy mit és hogy csinált éppen. Mert őt nem zavarja.
Talán, szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont jókor jött.
Végig nézek a kis álmos, pufi arcán, és igen is kívánatos testén, máris közelebb lépek, és kibújok a pólómból. A hálószobán kívül már csak felöltözve látni, Anett bár látott már meztelenül, de nem érzem úgy ,hogy ennyi idős fejjel is látnia kellene.
Élvezem, hogy függenie kell tőlem, de sosem élnék vissza ezzel a fajta kapcsolattal.
- Tudom, hogy tegnap szóban megyezetünk, hogy a játékszerem leszel, és én a gazdád, de mit szólnál ha beállítanánk egy időkorlátot, és akkor leülünk átbeszélni a kettőnk dolgát, hogy áll-e még, akarsz-e a petem lenni továbbra is, és hivatalosan lehetek-e továbbra is a gyámod? Tegnap talán kicsit elhamarkodott voltam. De ilyen ez, ha biztos vagyok a dolgomban, és a megérzéseimben. – amik jól szoktak működni, és nem hagynak cserben.
Most, hogy ismét a fürdőben vagyunk, ami úgy fest esetünkben központi helynek számít, könnyed játékba kezdek vele, aminek a végén, én biztos, hogy felfrissültem, és komolyan megpróbáltam a hajszárítást, ahogy kellene, de félúton Gilre bíztam, mert láttam hogy nem teljesen elégedett azzal amit műveltem. Így nem erőltettem tovább, be kell lássam, azért nem mindenhez van érzékem.
-Viszont, szeretnék időt hagyni neked is. Nem mindig vagyok könnyű természet. – vallom be neki, ráadásul tudja, hogy Akirához is közöm van, így jobb ha átgondolja, rendesen, és nem arról szól az egész, hogy fogom és birtokba veszem, ha már fontos kikötés volt a szabad akarata a papírokon is.
- Egy hónap múlva leülünk, és megbeszéljük, ez szerintem elfogadható a számodra is, hogy én legyek az, akit választasz, addig hagyom, hogy kicsit ülepedjenek a hullámok a fejed felett is. Jó lesz így? – a fürdő pultjának támasztom a derekam, és innen pillantok rá.
- A borotválkozásra visszatérve, pedig, úgy vettem észre, hogy a teljes szakáll nem állna jól neked, de egy elegánsabb, ahol egy kicsit kiütközik a nőiesebb oldalad is, azzal szerintem nem lősz mellé. Pechemre csak a teljes borotválkozáshoz értek. – vallom be neki, a mindenfélére design nyíráshoz nem, és nem akarok egyelőre a hajvágáson kívül még mást is nyíratni és formáztatni az arcomon a barbernél, a borosta amit néha meghagyok, egy napot legfeljebb, bőven elég. Jó vagyok így ahogy vagyok.
Egy darabig figyelem még, majd nyújtózkodva, a köntösömben indulok el az öltözős szobámba, ami a fürdőmből nyílik, így Gil végig láthat innen.
Egy pólót és egy térdig érő rövid nadrágot veszek fel, egy papuccsal, neki is hozok egy pólót és egy megkötős rövid nadrágot, ha hirtelen nem lenne más nálam.
- Egyébként, magányos farkas típus vagyok, nem igazán szoktam vendégeket fogadni, egy szobám van jelenleg fenntartva és kiépítve, Milonak, ő… fontos nekem. De, rajta kívül Anetten és Darrenen, meg a testőreimen kívül más,nem teszi be a lábát ide.
Így szabadon járhatsz, kelhetsz, és ha bármikor szeretnél tőlem bármit, nyugodtan kezdeményezhetsz te is, azt úgyis látni fogod, amikor nem vagyok vevő semmire sem. – lassan sétálok miközben magyarázok, és próbálom megosztani vele azt, amiről szerintem fontos tudnia.
- Ha rendelsz az internetről, akkor ahhoz az irodám címét használd. Ne aggódj, nem fogom átnézni őket, onnan fogjuk neked haza hozni a rendeléseid, nem szeretném ha sok futár fordulna meg itt. Ha pedig vásárolni szeretnél menni, szintén szólj, és elviszlek. Reggeli után pedig körbe vezetlek, van itthon is irodám, és szoktam is itthonról dolgozni.
Kisétálok vele a kertbe, és leülünk ott.
- Anett, Ő Gilead Novic a vendégünk. Gilead, ő Anett az én házvezetőnőm. – mutatom be őket egymásnak.
Az asszony kedvesen mosolyog a fiúra.
- Örülök, hogy velünk van, Romeronak van egy online adatbázisa, ott megoszthatják velem, Gil úrfi kedvenc ételeit és esetleges allaergiáit ha vannak, hogy minél finomabb ételeket főzhessek neki is. – látom Anetten, hogy legszívesebben megölelné, de most nem teszi miattam, viszont, nem elutasító, hanem boldog. Ezért kicsit megkönnyebbülök, ahogy helyet foglalok, fel is szusszanok.
Van minden, rántotta, bacon, zabpehely, zabkása, és rizs kása, meg narancslé, kávé és tea.
Halkan kuncogok is a látványon, Ezzel a mennyiséggel és ennyire változatos menűvel, a hét egyes napjain találkozom, egy adagként. Most, meg mintha lakomára készülnék.
- Jó étvágyat. Remélem szereted a közös étkezéseket.

Not a fairytale

Once upon a time, I was a little prince...

Neheze ébredek meg és nem szeretek korán sem kelni hiszen miért keljek? Este úgyis sokáig fent lehetek és senki nem parancsol ágyba. Mármint eddig nem tették, majd meglátjuk hogy Romero mit fog csinálni de szerintem ő sem fekszik le mindig időben. Kicsit mocorgok, és a hajam kócos tömegben tornyosul, mert forgolódva aludtam és nem is túlságosan nyugodtan, de legalább aludtam.
Kinyújtózom ahogy engem néz, és látszólag tetszik neki a látvány, még ha álmoskás is vagyok, és közelebb húzódom amennyire az ágy engedi és szemügyre veszem a kockás hasát.
- De ha.... ha biztos vagy benne, akkor nem kell újra megbeszélnünk, én hiszen neked ha megígéred hogy jól bánsz velem és megtanítassz a bdsm dolgokra is. Emiatt nem kell várnod, rendelkezhetsz felettem - mosolyodom el halványan, nekem ez nem okoz nehézséget erről beszélni. Ez az életem, és valaki mindig kell hogy vigyázzon rám. Elmosolyodom ahogy bevisz a fürdőbe és megmossa a hajam. Szeretek hajat mosni, és aztán koordinálom hogyan csinálja a dolgokat. Félúton átadja, és befejezem a könnyű játék utáni szárítgatást.
- Majd kitapasztalom és nem megyek olyankor a közeledbe - mosolyodom el, de láthatóan nem nagyon győztem meg így, kénytelen vagyok kicsit komolyabban is megszólalni ahogy elpakolom a hajszárítót és felakasztom a helyére.
- Nézd Romero. Tudom hogy minek látnak az emberek és szeretek Cica lenni, de nem vagyok sem vak, sem süket. Tudom jól hogy Nick bácsi nem a lovakból gazdagodott meg, és tudom jól ki az az éles mosolyú férfi. Tudom hogy neked is közöd van hozzá, és ez nem zavar engem egy kicsit sem. Félelmetes férfi, de nem rosszindulatú... - sóhajtok fel ahogy felé fordulok, és ha engedi a nyakába csimpaszkodom egy kicsit, jelezve hogy nem félek tőle, és szeretem ha hozzám érnek.
- Én simára szoktam, vagy csak így egy két napos borosta, nem vagyok a szakáll híve, nehéz eltakarni ha sminkelek, és ha mégis kell, akkor műt használok hozzá. Megborotválhatsz - dörzsölöm magam hozzá, de elengedem ahogy elindul felöltözni. Végignézem, és majd lassan megismerem minden porcikáját. Izgalmas felfedezések lesznek az egyszerbiztos.
Belebújok a pólójába, ami eléggé nagy nekem, de nem bánom mert olyan jellegzetes Ő illata van. Belebújok a nadrágba is. A holmijaim megérkeztek, de még nem pakoltam ki mindent, és ezekre már most keresztet vethet mert megtartom őket.
- Ühüm. Majd figyelek, és felfedezem a házat. Megismerem a testőröket, és Milot is. Ő milyen....? - kérdezem kíváncsian és kicsit mosolyodom el ahogy mellette lépkedek egy bolyhos papucsban hogy ne fázzon a lábam, mert könnyen fázni kezdek. Nem szeretem a hideget, ellenben órákig tudom magam süttetni a napon. Lesétálok mellette a konyháig és bólogatok.
- Jó, majd mondd meg a címét és hogy pontosan mit írjak rá hogy célba érjenek, és akkor oda fogom kérni őket. Ha megjönnek, még aznap haza hozod nekem őket? - kérdezem, hiszen szinte mindent onnan rendelek, mert nem igen járhatok ki egyedül, de néha ki kell majd moccanni.
- Értem, értem - mosolygok, és ahogy odaérünk, felpillantok az asszonyságra, nyilván ő lehet Anett, akit emlegetett. Nagyon kedvesnek tűnik.
- Üdvözlöm, hívjon csak nyugodtan Gilnek - mutatkozom be azért, és közelebb lépek hozzá hogy üdvözölhessen és végül csak megölel. Vissza ölelem egy pillanatra, de látom hogy jól esik neki.
- Oh, sok mindent szeretek. Majd írok egy egész listát róla - lelkesedek máris, mert szeretek enni, de főzni nem nagyon, meg hát nem is igen tudok, csak nagyon egyszerű dolgokat amiket nem kell sokat főzni vagy nem olyan sok hozzávalós.
- Uh mennyi minden! - csodálkozok rá az asztalta ahogy körbe sétálok és leülök Romeroval szemben.
- Nagyon! Nem szeretek egyedül enni. Együtt mindig sokkal jobb. Ehetek abból? - mutatok egy nagy adag omlett szerű valamire.

Azért örülök, hogy nem egy teljesen elveszett lélek, és nagyon is tisztában van a dolgokkal, a helyzettel amiben van. Én nem fogom úgy elhanyagolni és elzárni mindentől, mert… Milon kívül igazából nincs senki más , aki idejönne, és most…? Ő sem jön.
El kell engednem. El kellene engednem. De… Akarom, és itt akarom tudni. Nagyon nehéz, hogy ilyen távol van, mert minden lépéséről tudni akarok. Ez mondjuk nem jelentheti azt, hogy ne figyeltethetném egy testőrrel, aki kellő távolságból tartja szemmel. A magafajta úgysem szúrná ki ,hogy figyelik. Ráadásul nem kezdő testőrt állítottam rá.
Nagyon örülök, hogy ennyire bízik bennem, de én tényleg esélyt akarok adni annak, ha meggondolná magát. Nagyon nehezen, de elfogadnám.
- Darren a közvetlen testőröm, a többiek vezetője, afféle jobb kéz, így az ő szava az enyémmel egyenértékű, majd bemutatlak neki. – Milonál megállok, és megfeszül a vállam.
Meg kellene fogalmaznom, hogy mi ő nekem ,vagy milyen… Így alaposan átrágom a választ.
- Jelenleg… fasírtban vagyunk, és közölte, hogy ne keressem. Haza ment… De nem adom fel, itt fog élni velem. Tehetséges, mind a fényképezésben, és olyan baritonja van, amit még nem igen hallottam, minden emberben más az, ami megragad bennem, nekem a hangja tetszik, és a szemei. – karba fonom a kezeimet magam előtt, ahogy az öltöző szobám ajtajában állok, meztelenül a törölközőmet tartva magam előtt. – Szabad szájú és szellemű, gyökeres ellentétem, ebben, de ő se tűri hogy irányítsák, és uralkodjanak felette. Úgy találkoztam vele, hogy… - elmesélem neki. – Így a kapcsolatunk nem túl napfényes. Bár azt hiszem, annyira más körökben mozgunk, hogy amúgy sosem találkoztunk volna, ha nem jön az a felkérése, hogy kapjon rajta amint…afférom van valakivel. A nyilvánosság előtt nem tudják eldönteni, hogy biszex, vagy simán megrögzött agglegény vagyok. – pillantok ravaszul Gilre.
-Még valami, Milo megveti a bdsm dolgokat…bár a teste másról árulkodik. Viszont nem csak a testét, hanem őt is akarom. – jelentem ki határozottan.– valahogy végül is most vallottam be, hogy bánom, hogy akkor úgy bántam vele, de akkor még az ellenségem volt, és mint ellenség, azokkal nem bánom kesztyűs kézzel. Nyíltan nem is hiszem ,hogy valaha bocsánatot fogok tőle kérni.
Így… érthető is, hogy úgy elbántam vele.
- Ennyit rólam, egyelőre. – hiszen nem tárulkoztam ki, csak a tényeket és a jelenlegi helyzetet meséltem el Gilnek, hogy képben legyen azzal, ha Milo visszajönne, akkor … milyen fajta ember lesz Ő.
Miután felöltöztem, még megállok néhány pillanatra, hogy azt a bolyhos papucsot a lábán szemügyre vegyem. Valahol mélyen elborzadtam, de nem mutatom ki.
- Minden csomagot haza fogunk hozni , még aznap. Kivéve amelyik gyanús, így az unboxinggal kicsit várnod kell. – nézek rá halvány bocsánatkéréssel.
Mosolyogva figyelem őt, ahogy nekiállok a szalonnás tojásos reggelimnek. Én úgy szeretem, ha a tojás közepét még tunkolni lehet.
- Nyugodtan, igazából, azért van ennyi minden, mert nem tudtuk, hogy mit szeretsz, és Anett kedveskedni szeretett volna neked. – nekilátok az evésnek, és egy ideig csendben vagyok, nagyon rég nem ettem együtt mással, a céges ebédek és vacsorák, teljesen más kategóriába tartoznak. Ott többnyire céges ügyekkel kapcsolatban tartunk megbeszélést.
A nap hátralevő része azzal telik, hogy bemutassam mindenkinek, akivel többször fog találkozni. Lesz egy saját őre is, aki, ha szeretne kimenni a farmra, akkor csak szólnia kell neki és leviszi autóval. A lelkére kötöm, hogy ha sétálni is szeretne, tegye nyugodtan, de egy őr lesz a közelében, lemaradva bizonyos távolságra, amennyire még nem zavaró, mert szeretném biztonságban tudni. A holmijait is meghozzák, így hagyok neki időt, hogy kipakoljon, pihenjen.
Mégis arra ébredek, hogy mellettem fekszik, amit nem bánok. Felkeltem, és egy könnyed reggeli szex után nem is igen engedem visszaaludni.
- Gyere, beviszlek az irodába, a tárgyalásig el lehetsz ott, van ott egy külön szoba is, tv-vel mindennel, és utána elmegyünk vásárolni. – húzom le róla a takarót , és el is megyek fürdeni. Korán lehet még neki, viszont, szeretném ha egy kicsit kimozdulna innen is. Hogy ne legyen ideje magába roskadni, átestem hasonlón, és talán az volt a jó, hogy nem volt időm befordulni. Akira volt az, aki az aki a gyászomnak új értelmet adott.

Dum Dum ~ - ~ ★ ~