Első találkozásunk a gimis bálon történt, éppen a haverommal beszélgettem, a közelemben voltál, amikor egy srác felkért téged táncolni. Te azonban olyan határozottan mondtál nemet és utána böktél felém, hogy inkább velem, mint vele, hogy nem igazán akartam nemet mondani, s nem is volt szándékomban.
Azóta két smartassből három lett, a maga nyűgével és örömével. Megdolgoztunk a házasságért és a gyereknevelésért is, s nem csak, mert te is olyan hivatás mellett kötöttél ki, amely sok és hosszas utazásokkal jár, hanem mert nem akartam kimaradni a gyereknevelésből. Lányunk okossága, vagy tudatossága, nem is tudnám pontosan megnevezni még most sem, rengeteg energiát és időt vesz el, ugyanakkor, mivel sokat vagyunk távol, ha együtt a család, azt valóban együtt töltjük.
Ez egyszer rendeződött át, a mai folyamba, mikor teljes kimerültség miatt kórházba kerültem. Ekkor beszéltük át újra, miként is tudunk tovább haladni családként. Tudatosabban vagyunk azóta család, noha előtte sem vitatkoztunk, még a rózsaszín köd és a szemüveg lekerülése után sem, jellemünkből fakadóan, másrészt már a házasság előtt is éveket töltöttünk együtt, megismerve egymást.